Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-30 / 231. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954. SZEPT. 30. DELMUGYQRORSZQG Csökkentsük a termelés önköltségét Irta i NYÁRI MIHÁLY, a megyei pártbizottság tagja Az MDP III. kongresszusának ha­tározata nagy nyomatékkal húzta alá a termelés önköltsége állandó csökkentésének jelentőségét, a szi­gorú takarékosság megvalósítását népgazdaságunk minden ágában. Gerő elvtárs felszólalásában hang­súlyozta, hogy a munka termelé­kenységének emelése mellett a szo­cialista felhalmozás másik döntő forrása: a termékek önköltségének, állandó csökkentése az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Fon­tos feladat a termékek minőségé­nek megjavítása, valamint a for­galmi, a szállítási és az igazgatási költségek csökkentése. Az önkölt­ség csökkentésének nagy jelentősé­ge van a dolgozó népünk jólétének emelése, népgazdaságunk fejleszté­se szempontjából. Ha csökken az önköltség, nő az állam bevétele, többet fordíthat dolgozó népünk igényeinek kielégítésére. A szigorú takarékosságért folyó harc a nép­gazdaság minden területén kifeje­zésre kell, hogy jusson az önköltség csökkentésében. Mit nevezünk önköltségnek? Az önköltség pénzbeli kifejezője mindazoknak a kiadásoknak, ame­lyeket egy-egy vállalat a termelés költségeire fordít. Ezek a kiadások magukban foglalják a termelés fo­lyamán felhasznált nyersanyag, se­gédanyag, üzemanyag és villanyerő értékét, a kifizetett munkabért, az állóalap elhasználásának értékét és egyéb vállalati pénzkiadásokat. A különböző termelési ágakban az em­lített önköltségi elemek aránya nem azonos. Míg a könnyűiparban és az élelmiszeriparban a termelés ön­költségének tényezőiben nagyobb százalékkal szerepelnek a nyers­anyagra fordított kiadások, addig a kitermelő iparágakban túlsúlyban van a munkabér. Éppen ezért az önköltséggel kapcsolatos feladatok megállapításánál figyelembe kell venni az egyes iparágak sajátossá­gait. A szocializmus gazdasági alaptör­vényének fontos követelménye az egész tarsadalom állandóan növek­vő anyagi és kulturális szükségle­teit maximálisan kielégíteni a szo­cialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szüntelen növekedése és tökéletesedése útján. Az egész társadalom állandóan nö­vekvő anyagi és kulturális szükség­leteinek maximális kielégítését csak úgy lehet biztosítani, ha állandóan és tervszerűen csökkentjük a ter­mékek önköltségét, egy-egy gyárt­mány előállítására mind kevesebb és kevesebb munkát fordítunk, A termékek önköltségének ál­landó csökkentése azt jelenti, hogy nő a többlet termék, és ennélfogva a szocialista felhalmozás is növeke­dik. A vállalatok jövedelmezőségé­nek emelkedése a termelés önkölt­ségének rendszeres csökkentése alapján történik. Az önköltségcsök­kentés egyik döntő feltétele a dol­gozók szakadatlan anyagi jóléte emelkedésének, ami a szocialista társadalom fejlődésének legfonto­r bb törvénye. A termelés önkölt­ségének rendszeres csökkentése te­hát a szocialista gazdaság törvé­nye. Ez a törvény éppúgy, mint a szocialista gazdaság minden más 1 örvénye, nem spontán, hanem tu­datosan az emberek cselekedetein — munkáján keresztül a népgazda­: :g állami tervezése alapján való­sul meg. A termelés önköltségének rend­szeres és állandó csökkentése a szocialista gazdaság minden terüle­tén a fejlődés szükségszerűsége. Az önköltségcsökkentés az eleven és a holt munka megtakarítását, és ily­módon a társadalmi vagyon gyara­pításának legfontosabb forrását je­lenti. Az önköltségnek a munkabé­ren túl legfontosabb része a nyers­anyagra, a segédanyagra és az üzemanyagokra fordított költségek. E téren megyénk üzemeiben jelen- i t isen kell, de lehet is csökkenteni az önköltséget. A II. negyedévben betervezett anyagfelhasználási ter­vet közfl egy százalékkal túllépték megyénk üzemeiben, ami többmillió forint nyersanyagpazarlásra vezet­hc ő vissza. Ezen belől is elsősor­ban a textiliparban és a vssiparban lapasztalható az állam vagyonának nagymérvű pazarlása. A tárgyiasult munka másik ele­mét (mely a fentiekhez kapcsoló­dik) a termelés folyamán a mun­kások által felhasznált munkaesz­közök alkotják. A munkaeszközök több termelési folyamatban vesz­nek részt és értéküket fokozatosan, elhasználódásuk mértékében viszik át az új termék értékére. Tehát a munkaeszközök a termalés folya­mán kopnak, elhasználódnak, ve­sz ;tenek eredeti értékükből. Ebből következik egy-egy munkaeszköz értékcsökkenési leírása a könyye­Az önköltségnek az eleven költ­sége munkabér formájában jelent­kezik. A munkabér a munkás által megdolgozott közvetlen részesedést jelenti. A szocialista bérezés a szo­cialista elosztás elvét valósítja meg, amely szerint mindenki munkája arányában részesül a nemzeti jö­vedelemből. E költséghez tartoznak a munkabérek járulékai, illetve közterhei, melyet a vállalatok tár­sadalombiztosítás formájában fi­zetnek be. Ez a járulék a dolgozók betegségi és öregségi ellátását szolgálja, mely egyénileg minden­kit megillet a meghatározott idő­pontban. Megyénk üzemeiben komoly mér­tékben meglazult a bérfegyelem: üzemeink munkájában nem. hozott változást a minisztertanácsnak a bérfegyelem megszilárdításával kap­csolatos határozata. Ezért üzemeink többségében olyan béreket fizetnek ki, amelyek mögött termelés nincs. A II. negyedévben közel ötmillió fo­rinttal több bért fizettek ki. mint amennyit eredetileg beterveztek. A bérfegyelemmel kapcsolatos lazasá­gok végső soron azt eredményezik, hogy a jogtalanul kifizetett bér az önköltség rovására megy, s nagy­mértékben emeli az elkészült áruk önköltségét. Ha az önköltség emel­kedik, nem lehet csökkenteni az árakat, pedig ez minden dolgozó legfőbb vágya volna. Az önköltség elemeinél meg kell említeni az ötödik főrészt, amely a különféle egyéb költségekből te­vődik össze: idetartoznak vasúti költségek, kiszállási költségek, te­lefon és irodaszerek stb. A külön­féle és egyéb költségekkel való pa­zarlásnak egyik bizonyítéka, hogy a II. negyedévben közel ötmillió fo­rinttal többet használtak fel üze­meink. E téren például a Szegedi Konzervgyár több mint 15 százalék­kal, a Délmagyarországi Rostkiké­szítő üzem öt százalékkal lépte túl a megengedett keretet. Üzemeink­ben a nagymérvű pazarlás nagy­mértékben érezteti hatását az ön­költség emelkedésében: például a II. negyedévben betervezett 0.2 százalékos önköltség helyett tényle­gesen — a fenti lazaságokból ki­folyólag — 2.8 százalékkal drágáb­ban termeltünk. Egy sor fontos köz­szükségleti cikk előállításának az ara lényegesen emelkedett a mult év átlagához képest, mint például a paprika 8.3 százalékkal, a gyufa 2.1 százalékkal, marhahús 8 6 százalék­kal. Az önköltségnek a fenti elemekre bontásával meghatározhatjuk az önköltség szerkezetét. Milyen tényezők hatnak az ön­költség csökkentésére? A technológiai folyamatok töké­letesítése, új technológiai eljárások bevezetése, a Sztahánov- és újító­mozgalom széleskörű elterjesztése, az állóeszközök jobb kihasználása, a munka jobb megszervezése, egy­egy gyártmány átfutási idejének le­rövidítése fontos tényezői az ön­költség csökkentésének. Az önkölt­ség csökkentésének alapvető forrá­sa a legszigorúbb takarékosság az anyaggal, a segédanyaggal, a fűtő­anyaggal és egy-egy vállalat ren­delkezésére álló pénz és egyéb esz­közökkel. Megyénk területén súlyos fogya­tékosságok vannak a meglévő le­hetőségek kihasználása terén az ön­költség csökkentésére vonatkozó­lag. Pártunk III. kongresszusa min­den dolgozó mindennapos ügyévé tette az anyagtakarékosságot, mint az önköltség csökkentésének alap­vető feltételét. A kongresszus ha­tározatainak végrehajtása üzeme­inkben igen vontatottan halad. Nagymérvű anyagpocsékolás ta­pasztalható ugyanis, amit bi­zonyít az a tény, hogy a II. negyedévben négy­millió forinttal több nyersanyagot használlak fel üzemeink, mint amennyit beterveztek. Ennek egyik alapvető oka, hogy az üzemi, a párt- és a gazdasági vezetőink nem értették meg a kongresszus hatá­rozatát; ugyanúgy, mint azelőtt, el­tűrik, az anyagtakarékosság terüle­tén meglévő hibákat, pazarolják az állam pénzét, amelyben megtalál­ható a jogtalan kiszállások sokasá­ga, indokolatlan telefonálások, úti­költségek kifizetésének felduzzasztá­sa és az irodaszerek pazarlása. A kon­gresszus határozata megköveteli minden vezetőtől, hogy ne tűrje a saját területén lévő pazarlásokat. És elsősorban a kommunisták lépjenek fel minden pazarlással szemben megmagyarázva a dolgozóknak az anyagtakarékosság összefüggését sa­ját jóléte emelésével. Pártszerveze­teinknek elő kell segíteniük, hogy az anyaggal való takarékoskodás minden dolgozó hazafias ügyévé váljon, Az Egyetemi Könyvtár dolgozói megvitattál: a Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottságának programm-tervezelét Tegnap reggel munkakezdés előtt a szegedi Egyetemi Könyvtár dol­gozói összegyűltek, hegy megvitas­sák a „Délmagyarország" vasárnapi számában megjelent városfejlesztési programmet, melyet a Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizott­sága terjesztett Szeged népe elé. Koncz hászlóné, a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke megnyitó szavai után Molnár István osztály­vezető ismertette a népfront-gondo­lat történelmi kialakulását és a Hazafias Népfront mai szerepét nemzetünk egységének megszilár­dításában, majd vázolta a népfront szegedi előkészítő bizottság pro­grammtervezetének főbb pontjait. Ezután részletekbe menő, érdekes vita alakult ki. Lakásproblémák, ráronfejlesztési kérdések Reguli Ernő könyvtáros a lakás­kérdéssel foglalkozott, s elmondta, szeretné, ha a programúi a mosta­ninál nagyobb súllyal tárgyalná, több gyakorlati elgondolást tartal­mazna ennek az évtizedes mulasz­tások miatt előállott helyzetnek megjavítására. Szerinte többet és gyorsabban kellene tenni, s nem utolsósorban olcsóbban, hiszen a most folyó építkezések túlságos el­húzódása miatt szükségessé vált téli munka indokolatlanul megdrá­gítja az épületeket, annyira, hogy a fölöslegből talán még egy ház, ház­tömb is kitelne. Hencz Aurél könyvtárigazgató föl­szólalásában fölvetette a Torontáli­térre tervezett sportuszoda kérdé­sét. Szerinte helyesebb lenne, ha a város — egy régebbi tervnek meg­felelően — nem ott, hanem a Ta­karéktár utca és a Sztálin körút találkozásánál lévő üres telekre építene uszodát. Reiner Benedekné raktárkezelő szerint sportuszoda helyeit sokkal nagyobb szükség lenne még egy fedett fürdőre, mint­hogy a városi gőzfürdő zsúfoltsága már tűrhetetlen. A fürdőszoba nél­küli lakások lakóinak állandó szük­séglete a gőzfürdő, amelynek for­galma úgy megnövekedett, hogy sokszor nem jut a fürdözőnek sem kabin, sem szekrény; forgalmas dél­utánokon a víz elszennyeződik, egészségtelenné válik. A fürdő zsúfoltságán csak új für­dő megépítésével lehet segíteni. Sza­bó István könyvtári munkaerő sze­rint az ujszegedi uszodát, amelynek 24 fokos vize egész télen át haszná­latlanul pazarlódik el, kiválóan föl lehetne használni. Javasolja, hogy azt alakítsák át fürdővé, s uszodá­nak máshol keressenek alkalmas helyet. Varró Antal könyvtáros rámuta­tott arra, mennyit fejlődött az el­múlt tíz év alatt városunk. Ez a fejlődés azonban aránytalanul na­gyobb részben a belvárost érinti, holott a külvárosok sokkal jobban rászorulnának a fejlesztésre. Róku­son, Móravároson, Alsóvároson pél­dául az ablak alatt nyitott árkok, „kacsaúsztató csatornák" fertőzik a levegőt. A külvárosok csatornázása közegészségügyi és szociális szem­pontból elsőrendű föladat. Örömmel olvasta a környező fa­luk villamos-járattal való bekap­csolását. Javasolja, hogy a Tápéra menő vonal körforgalmat is bonyo­lítson le, s így kapcsolja be például a villamosforgalomba a Petőfi-tele­pet is. Fölvetette a vasúti híd újjá­építésének szükségességét, főként a teherforgalom szempontjából. He­lyesnek tartja azokat a terveket, amelyek ezt duzzasztómű összekap­csolásával akarják megvalósítani. A ma még költséges, mert a drága szénből nyert villamosáramot itt helyben tudnók vízienergiából elő­állítani, s lehetővé válna pár év múlva a dolgozók háztartásainak korszerű villamosítása, villanyfőzők, sőt villanykályhák bevezetése is. Szovátette még, mint motorkerék­pározó, hogy gyártsanak üzemeink gépalkatrészeidet is, ne forduljon elő, hogy egy egyszerű rsapszög, cmelynek nagyüzemi előállítás ese­tén 8 30 forint az ára, egy magán­kisioaros kézimunkájaként 50 fo­rintba kerüljön. Gaxilamígl, szociális feladatok Rébék Mihály segédkönyvtáros szóvátette, hogy a Városellátó Gaz­daság Marx-téri elárusítóhelye igen sok esetben drágábban adja a terményeket, mint a magángazda­ságok. Igy az a hamis látszat támad, hogy maga'a városyezdaság drágítja az árakat. Ugv gazdálkodjanak az ille­tékesek. hogy ne drágábban, hanem valamivel olcsóbban tudják adni termel vényeiket, mint a magángaz­dák. Molnár István elvtárs ehhez kapcsolódva kifejtette, hogy véle­ménye szerint a drágaságnak itt is, a fürdőben is az oktalan, túlmére­tezett adminisztráció az oka. Régeb­ben — még pár éve is — a fürdő­ben is, az elárusítónál is elég volt két-három alkalmazott, akik a vá­rosi tanács irányítása, ellenőrzése mellett szépen ellátták föladatai­kat, míg most mindkét helyen kü­lön igazgatóság van, számos impro­duktív alkalmazottal. Javasolja, hogy a népfront-bizottságnak le­gyen gondja az ilyenirányú racio­nalizálásra, amely az egyes szolgál­tatások olcsóbbí ását máról-holnap­ra lehetővé tenné! Ileguli Ernő örömmel üdvözölte a népbüffé felállításának tervét, de szeretné pontosan tudni mikor va­lósul meg. Hibáztatja a város ke­reskedelmi hálózatának tervszerűt­lenségét, túlzott központosítását, melynek következtében például a húsárút a boltok Budapestről kap­ják bizonyos időközönként, noha helyben is lennének üzemek, ame­lyek a szegediek szükségleteit ki­elégíthetnék. Ennek következménye azután, hogy egyes áruk csak bi­zonyos napokon, rövid ideig kap­hatók s a dolgozóknak sok idejük rámegy a sokszori ulánaérdeklődés­re. A centralizáció, a különféle köz­beékelt „érkeztető" szervek kikü­szöbölése szükséges. Nagyon hiány­zik Szegeden egy központi nagy­áruház, ahol a dolgozók mindent egy helyen kapnának meg. lehető­leg még vasárnapokon is. A régi Párizsi Nagy Áruház központi hely. zeténél, megszokottságánál fogva erre nagyon alkalmas lenne. Varró Antal javasolja, hogy a Valéria-téren létesítsen a város vá­sárcsarnokot, ahol a munkából ha­zatérő dolgozók esténkint megvásá­rolhatják vacsorájukhoz, másnapi ebédjükhöz szükséges dolgokat. Vág Sándor könyvtáros az élőt egy apró. do naponta tapasztalt kellemetlenségét szeretné kiküszö­böltetni, a mindenütt elharapózott várakoztatást. A dolgozók minde­nütt, boltokban, hivatalokban, ér­tekezletek előtt, nem pereeket, de negyedórákat töltenek el hiába, csak azért, hogy mindennapi szük­ségleteiket beszerezhessék, kisebb­nagyobb ügyeiket elintézhessék. Ezen jobb munkaszervezéssel, pon­tossággal, de — aholi kell — a szükséges munkaerők beállításával is segíteni kellene, mert ami az új személyzet fizetésére rámegy, meg' térül a sok megtakarított — eddig elfecsérelt — időben, amely munká­ra s a munkát elősegítő pihenésre fordítható. Reguli Ernő felvetette még a tü­zelőanyag-beszerzés terén szüksé­ges feladatokat. A fővárosban a vásárló, ha azonnal nem tudják igényeit kielégíteni számot kap s ennek sorrendjében pár nap múlva házhoz szállítják a kért tüzelőt. Szegeden ez sajnos nincs, így a dolgozónak számtalanszor el kell mennie a TÜZÉF-lelepre, míg vég­re megkapja — sokszor csak rész­letekben — tüzelőjét. Mindannyi­szor sorba kell állnia, várakoznia kell. nem egyszer vitatkoznia, ve­szekednie. Hasonlóan megoldatlan a tüzelő hazaszállítása is: magá­nak kell magánfuvaros után szala­doznia. Mindezt a TŰZÉP meg oldhatná, ha szervezett, tervszerű állami fuvarral az igények sorrend­jében házhoz szállíthatná a dolgo­zók tüzelőjét. Kulturális, művelődéspolitikai teendők Hencz Aurél könyvtárigazgató hosszasabban foglalkozott a pro­grammtervezetnek a város kultu­rális életére vonatkozó részével. „Említés történik — mondotta töb­bek között ~ a Somogyi Könyvtár további fejlődéséről. Ezt a magunk részéről is különös örömmel üd­vözöljük. Kívánatos azonban hogy a mi könyvtárunk, az Egye­temi Könyvtár fejlesztését is ve gyök tervbe. Eddigi fejlődésünk eredményei közismertek do még nagyobb mértékben fejlődött a könyvtárunkkal szemben támasz­tott igény. A felsőoktatás új rend­je, módszere, az önálló tanulás, kutatás elve könyvtárunkat foko­zottabb feladatok elé állítja. Ezt az elmúlt hónap megnövekedett forgalmán már tapasztaltuk is: az új tanév első napjaiban jelen­tősen nagyobb a forgalmunk, mint az elmúlt évek hasonló időszaka• ban. Az Egyetemi Könyvtár ma már túlnőtt az egyetélni mérete­ken. Az egyetemi oktatási és tudo­mányos igények kielégítése mellett nyilvános tudományos, szakkönyv, '.ári funkciót is ellát délalföldi vi­szonylatban, Itt különösen kieme­lendő a jövőben intenzivebben el­látandó mezőgazdasági szakkönyv túri funkció. Kérjük tehát, hogy a tervbe vegyék be az Egyetemi Könyvtár fejlesztését, mégpedig új olvasóterein, kutatószoba és korszerű raktár létesítését. A ku­tatás új igényekkel is jelentkezik s ez nem nélkülözheti egy modern könyvtári fényképészmühely fel­állítását sem". Foglalkozott Hencz Aurél a Sze­gedi Könyvtárközi Bizottsággal is, amelyről sajnálatosan nem emlé­kezik meg a programmtervezet. no. ha ennek erkölcs) és anyagi támo­gatása is sok haszonnal kecsegtet. A Bizottság kiadványokat adhatna ki, ha a városi tanács anyagilag támogatná. Felvetette Hencz Aurél egy na­gyon hiányzó helyi irodalm'r'udo­mányos társasúg megszervezésének gondolatát is. Ezzel kapcsolatban Moldoványi Imre önálló könyvtá­ros hozzászólásában rámutatott, hogy nem új társaság megterem­tésére, hanem a nagymultú és szép hagyományokkal rendelkező Bw gonics Társaság újjászervezésére lenne szükség. „A Szegedi Pedagógus Szak­szervezet tagjainak száma — mon­dotta még Hencz Aurél könyvtár­igazgató — az egyetemi dolgozók­kal együtt közel kétezer. Feltétle­nül kívánatos, hogy a Közalkalma­zottak Kullúrotthonához hasonlóan a. szegedi pedagógusok is méltó székházat kapjanak." Molnár István újabb hozzászólá­sában egy helyi várospolitikai fo­lyóirat szükségességét hangoztat­ta. Régebben volt Szegedi Szemle, Szegedi Városi Szemle, amelyben a városi közigazgatás, ellátás, építés, fejlesztés, kultúrpolitika kérdéseit az illetékesek megvitatták, lerög­zítették, évekre előre kijelölték. Ilyen folyóirat megteremtésérc ége­tő szükség mutatkozik. Moldványi Imre hozzászólásában szóvátette, hogy évek óta nem volt Szegeden színvonalas, országos vi­szonylatban is értékes képzőmű' vészeli kiállítás, amilyen például a jóval kisebb Hódmezővásárhelyen úgyszólván rendszeres. Nem vol­tak gyűjteményes önálló kiállítá­sai olyan jónevű szegedi művé­szeknek, mint Dorogi Imre vagy Winkler László. Hasonlóan sok kívánni való van a szegedi zene­élet színvonala tekintetében is. Beguli Ernő nem tartja helyes­nek, hogy a színház kamaraszín­háza® kíván létesíteni, noha ma­gának a színháznak a munkája is sok javításra, erősítésre szorul. Ki. fel.''terjeszkedés helyett a társu­lat belső munkájának színvonalát — főként az operai erők megja­vítását — kellene célul kiiűzni. Hasonlóan helyteleníti hogy a szín­ház külső tatarozását vették tervbe, noha sokkal nagyobb szükség lenne a belső berendezés renoválására. 4 lerresetei magunkénak rali luk! Úgyszólván valamennyi hozzászó­lás hangsúlyozta, mennyire helyes és hasznos volt a népfront helyi programmjának kidolgozása, közzé­tétele, s hogy ez a gazdag tervezet valóban a dolgozók legszélesebb ré­tegeinek kívánságait foglalta ösz­sze. Hencz Aurél külön is kifejezte örömét, hogy ezt a progrsmmot a bizottság a dolgozók elé terjesztet­te megvitatás céljából. Koncz L ászióné zárószavában kívánatos­nak tartotta, hogy a népfrontbizott­ság adjon választ is cz elhangzott javasla'okra, akkor is, ha netán nem ért velük egyet vagy nem tart­ja megvalósíthatónak. Könyves László Október it-én „Szegedi Nap" lesz a Magyar Rádióban A Magyar Rádió Szegeti fölsza- , irndc1mi műscrt adnBh több szageúi ualulasanak 10. evfcrdulo.ia alkal-1 . . . mából szegedi napot rendez október ,ro cs ko,to ™vc.nek bemntata­11-én. Ennek keretében este zenés [sóval.

Next

/
Thumbnails
Contents