Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-26 / 228. szám

VASARNAP, 1954 SZEPT. 20. 1 n DELMÜGYHRORSZOG A liaza javára, a magad hasznára jegyezz békekölcsönt! aiarttapi iiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiii EGY IFJÚMUNKÁSHOZ KEDVES ELVTÁRS! I? engeteg ember él a nagyvilágban és itt is a mi országunk1 ban, akit nem ismerünk, nem tudjuk hol és hogyan él, becsületesen-e, vagy becstelenül, hasznos polgárc-e a hazának vagy haszontalan. Pár nappal ezelőtt jártam nálatok az üzemben, csak azóta ismerlek. Hallottam rólad. Mondhatnád, hogy semmi közöm hozzád, viselt dolgaidhoz, mert te úgy élsz, ahogyan akarsz, s ha tetszik kezére is ütsz a jótevőnek, szemébe nevetsz cinikusan a nép államának. feledve, hogy az tetf igazán emberré. A szerelőműhelyben dolgozol és segédmunkásként keresel havonta ezer forintot. Mégis, amikor a közelmúlt napokban felkerestek az Ötödik Békekölcsön jegyzésgyűjtői, hogy tolmácsolják az állam kérését, te megkeményítetted a szíved. Azt mondtad: „Nem adok, csak ötven forintot. de azt sem. ha sokáig moderáltok". Meggondolatlanul beszéltél, nem gondolhattad komolyan, amit mondtál. Nem szükséges téged meggyőzni arról, hogy amikor birtokunkba vettük ezt az országot, mindenünnen a pusztulás sirt felénk. Igaz, hogy sokszor mondtuk már, de nem mondhatjuk elégszer — romokból építettünk hazát, ahol már tgged is és veled együtt az azelőtt elnyomott tömegek emberi rangra emelkedtek. Szegény ember fia vagy. Jól emlékezhetsz rá, ha felidézed a gyermekségedet, az akkori nyomort. Három éve üzemed elküldött a gépipari technikumba, hogy tanulhass. Mentél — örömmel vállalva a napi nehéz munka után a tanulást. Nem volt könnyű dolog, de te megálltad a helyed az iskolában is, az üzemben is. Iskolába küldtek, hogy tanulhass. Meglehet. hogy a középiskola után utad az egyetemre vezet. Gyönyörű, tág jövő várakozik rád s te annyira sem bízol a jövőben, hogy nem szégyelsz ötven forinttal elébe állani: „Ezt adom, egy krajcárral se többet". Neked csak ennyit érne, ami mindannyiónk számára a legtöbb, a legdrágább1 Sajnálnám a drága betűt, ha tudnám, hogy nem lesz eredménye. Hiszem, hogy nincsen elveszett szó, veszendőbe menő szándék. Tettekkel bizonyítsd be, hogy szereted hazádat. Ezzel magadnak is adósa vagy! I- 6 - a -l Aki először kapott fizetési-, de már ötédször jegyzett f A Szegedi Textilművekben dolgozó fiatal lányok és aszszonyok többsége az első békekölcsönjegyzés óta dolgozik az üzemben, s akkor adtak először kölcsönt államunknak. Dolmány Margit, az üzem női mérnöke akkor még a budapesti műszaki egyetem hallgatója volt. — Az első Békekölcsön jegyzéskor kaptam államunktól az első komoly anyagi segítséget, havi 325 forintos ösztöndíjat — mondja a fiatal mérnöknő — s akkor tudtam meg, amikor ebből jegyeztem, milyen felemelő érzés segíteni államunkat a nagy célok megvalósításában. — S ez az érzésem most az Ötödik Békekölcsön jegyzéskor tért vissza, amikor az első keresetemből ismét segíthetem forintjaimmal terveink megvalósítását. — Arra persze nem is gondolok, hogy most ezzel a jegyzéssel visszafizethetem államunk segítségét. Mert azt, hogy belőlem, árva leányból az utolsó egyetemi évben már havi 500 forintos ösztöndíjjal — mérnököt nevelt, csak egy élet jó munkájával lehet visszafizetni. Ezért már most igyekszem sikerrel befejezni azokat a minőség javítására irányuló kísérleteimet, amelyeket ide}dentís a szinUáMt Ezekben a napokban a szegedi Nemzeti Színház művészej ismételten hitet tettek arról, hogy a nép művészéi, hogy szívüket a haza, a jövő építésén fáradozó milliók szeretete hatja át. Hozzájuk is elérkezett a szó: — Jegyezz békekölcsönt! S nem zárt sziveken kopogtatott. Mánik László fodrászmester, aki nyolc gyermek édesapja, tizenegyen vannak családjában 700 forintot jegyzett. Adám Ottó. Jászai Mari-díjas főrendezőnk és Mcggyesi Pál operaénekes kétszáz forinttal, Csonka István üzemigazgató és Sugár Mihály 250 forinttal jegyezték túl fizetésük teljes öszszegét. Avar József zenész fizető, sének összegét 300 forinttal jegyezte túl. EZZEL ÉRVELJ! Fejlődésünk számaiból Két ruhagyári dolgozó 1500 órás kísérlete és 1500 forintja ... érkezésem óta folytatok. — Most azért jegyeztem 650 forintot, fizetésemnek felét, mert tudom, hogy a kölcsönből lakások is épülnek. Én is igényeltem már a Szegeden most épülő gyönyörű lakóház 150 lakásából. Nagy szükség lenne erre, mert a jövő hónapban férjhez megyek. Halász Károllyal, egykori egyetemi hallgató társammal házasodunk össze, aki most az Ujszegedi KenderLenszövő Vállalat mérnöke, ö is az elsők között írta nevét a jegyzési ívre, hogy minél több fiatal házaspár jusson mielőbb szép új lakáshoz. y úgnak, zakatolnak ^ a gépek a Szegedi Ruhagyár neonvilágítású munkatermeiben — nagyszerű szovjet — kiváló csehszlovák gyártmányúak veszik fel a versenyt, vagy szárnyalják túl néhány nyugatról behozott varrógép teljesítményét. S most, az ötödik Békekölcsön jegyzésének második napján új hang keveredett a különböző országokból idekerült gépek koncertjébe — de ez cseppet sem okozott disszonanciát, sőt. Igen kellemes a mi fülünknek hallani azt is, hogy magyar dolgozók, — ruhagyári, szegedi dolgozók: Szabó Imre és Dékány Lajos műszerészek fejében született meg egy hazánkban nem gyártott újfajta gép, az endlizőgép elkészítésének gondolata. Mi az űj gép jelentősége? Igen nagy. A Ruhagyár ugyanis az idén számos új cikk gyártását kezdte meg. Itt készülnek most legnagyobbrészt az ország vasutasainak, bányászainak, s más szakmák dolgozóinak speciális munkaruhái, az építőmunkások, gépállomási dolgozók vattaruhái, stb. A

z új cikkek új feladatokat állítottak az üzem dolgozói elé. Ilyen például az endiizés: a ruhák varrásának eldolgozása. Azelőtt ezt nemigen csinálták, vagy ha elvégezték ezt a műveletet, jelentősen megdrágította a ruha árát. Népi demokráciánkban azonban kifogástalan, formájában tetszetős, minőségi árut adnak a dolgozóknak. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a Ruhagyárban szépen eldolgozzák a nadrágok, s egyéb ruhadarabok varrását. Emellett népgazdasági szempontból jelentős azért is, mert jóval kisebb darabot kell így az összevarrásnál behajtani, s ez komoly anyagmegtakarítást eredményez. Erre a célra mindöszsze néhány súlyos összegű valutáért beszerzett külföldi gép állt az üzem rendelkezésére. Ezeket éjjel-nappal működtették, mégsem volt elegendő ehhez a munkáihoz. A vállalatvezelőség néhány hónappal ezelőtt — az újítási díjon kívül — 5000 forintos célprémiumot tűzött ki a feladat megoldására. Színes plakátok hirdették a munkatermekben: ,.5000 forint keres gazdát!" C ez a csinos kis ösz^ szeg nem egykönynyen találta meg gazdáját: Szabó és Dékány műszerészeket. Mert a két kiváló dolgozó hónapokon keresztül törte a fejét, amíg rájött arra, hogy az évek óta nem használt, kiselejtezett kesztyűvarrógépekből komoly átalakítással endlizőgépet lehet készíteni. — Ha a kettőnk munkaidejét összeadjuk, mintegy 1500 órát kísérleteztünk, amíg rájöttünk a dolog nyitjára — mondja Szabó Imre. — Sokszor úgy éreztük, hogy most már nem megy tovább, abba kell hagynunk a kísérletezést — kapcsolódik a beszélgetésbe a fiatal Dékány Lajos. — A hurokmozgatórész megoldásánál hetekig próbálkoztunk a csuklós rendszerrel, ami végülis nem vált be. — Ilyenkor mindig felnéztünk a plakátra — mutat nevetve Szabó Imre az 5000 forint mellé festett fekete macskára — mert ilyen formája van a gépnek. — Nem fog ki rajtunk! C a csuklós rend^ szerről áttértünk a golyós megoldásra, ami nagyszerűen bevált. A tréfásan „fekete macskának" nevezítt újfajta gép még ott áll a kísérleti műhelyben, készen arra, hogy felvegye a versenyt az amerikai „Interlock"-kal. Dékány elvtárs lenyomja lábával a villamos pedálkapcsolót, felzúg a motor, motollaként jár a tű és a „greifer", a gép tökéletesen eldolgozza a ruha varrását. A találmányszámba menő újítással 18 gépet alakítanak át az üzemben még ebben az évben, 6 százhatvanezer forint valutamegtakarítást jelent ez az országnak. T~le az üzem kiváló ^ újítói is megtalálták számításukat. Az ölezer forint — és az ezután járó — újítási díj gazdáinak, a harmincötszörös újító Szabó Imrének és a huszonhatszoros újító Dékány Lajosnak nemcsak ez válik a „maguk hasznára és a haza javára", ezt szolgálja az az 1500 forint is, amivel ketten együtt az Ötödik Békekölcsönjegyzés sikeréhez hozzájárultak. Szabó Imre örömmel írt a jegyzésgyüjtő ívre a neve után 1000 forintot, Dékány Lajos pedig 500 forintot szép keresetük alapján. (d. b.) Tettekkel bizonyítják a Fémipari és Finommechanikai Vállalat dolgozói, hogy szeretik hazájukat, népüket A kormányprogramm óta eltelt egy év alatt Csongrád megyében megnövekedett a ruházati holtok forgalma. 1953-hoz viszonyítva a kormányprogramm óta 48 százalékkal magasabb forgalmat mutatnak ki ruházati boltjaink. Csütörtök reggel tudták meg valamennyien a Fémipari és Finommechanikai Vállalatnál, hogy rámosolygott a szerencse Gazdag Dezsőre: nyert ötezer forintot a legutóbbi Békekölcsön húzásnál. Az újságban is benne volt — kiírt,ák a műhelyben egy fekete táblára is és zárójelben alatta, hogy "a mérlegkészítő műhelyben* — már, hogy ott dolgozik. Volt, aki nem is akarta elhinni, mert ilyen nevűt nem ismer az üzemben, de aztán hamar kiderült, hogy hát nem régen dolgozik Gazdag Dezső itt, azért nem ismerik, S ekkor kezdődött a Bódogh János-utcai közszükségleti cikkeket gyártó üzemben az V. Békekölcsönjegyzés. Gazdag Dezső most nyert ötezer forintot, pár hónappal ezelőtt adták át az új fürdőt, öltözőt, jó meleg vízben mosakodhatnak munka után a dolgozók. Kint az udvaron vagy fél tucat motorkerékpár áll, és már arról is szó esett, hogy nemsokára megkezdik egy űj üzemrész építését — oda megy a finommechanikai részleg, szép, tágas munkahelyük lesz, többszázezer forintot fordítanak erre a célra. És egy óra múlva a vállalat dolgozóinak mintegy 60—70 százaléka becsülettel jegyzett Békekölcsönt, — szívesen adták forintjaikat kölcsön az államnak. Mert kell a segítség ,— magukat segítik és két kezük munkájával, készítményeikkel a város, az ország lakosságát. Mert eleget akarnak tenni a kormányprogramm meghatározta feladatqknak: elhatározták, hogy a háztartási mérlegen, a különböző alumínium kanalakon kívül kis rődlit is készítenek a gyermekeknek, meg gyermekágyat, fehér zománcosat. így fonódik össze a Békekölcsönjegyzés a munkával, a nagy cél: a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelkedése érdekében. Amikor Szendrei Józsefnéval — a csiszoló üzemrészben dolgozik — beszélgettek a jegyzésről, mondták neki, hogy jól tudják, nagy családja van, erejéhez mérten jegyezzen. — Igen, három aranyos kis gyermekem van, de megbeszéltem a férjemmel, háromszáz forintot jegyzek, valamivel kevesebbet, mint a keresetem fele, Ilyen őszintén és tettrekészen írta alá a jegyzésgyüjtő ívet Molnár Antal, Lencsés Erzsébet, aki először háromszáz forintot mondott, de aztán hozzátett még százat. Hajdú ' Dezső és Rézhegyi Lajos jegyzésgyüjtő párt pedig felkereste Virágh Pista, ez a kicsi, lelkes ipari tanuló és kijelentette: — Mi is jegyzünk Békekölcsönt. Engedjék meg, hogy kivegyük részünket ebből is. Nem annyit, mint tavaly: ötven forinttal többet. Így volt ezzel Kiss Péter István ifjúmunkás is, aki a 400 forintos jegyzésénél azt mondta, hogy még hozzátesz ötven forintot. A jegyzés átlageredmény szombaton délig 350 forint volt a Fémipari és Finommechanikai Javító Vállalatnál. De az üzemben arról is beszélnek, hogy nem mindenki veszi ki részét a vállalat dolgozóinak nngyrésze által tanúsított hazafias magatartásból. Mert jól tudják a műhelyekben a finommechanikai részlegen is, hogy Juhász Mihály most kapott szép lakást, segélyt a költözködéshez és meg is köszönte akkor, hogy így segíti a népi demokrácia. De most, amikor ezt a segítséget tettekkel kell viszonozni, akkor már nem gondolt erre; azt mondta, nem jegyez, csak 150 forintot. Horváth Imre pedig, aki 1500 forintot keres, egyszerűen nem volt hajlandó jegyezni. A kommunisták példát mutattak most is az V. Békekölcsönjegyzésben — Lőrinc György 450 forintról 1000 forintra emelte fel jegyzését —, de például Mészáros Józseftől, a pártszervezet elnökétől és Háger Kálmántól azt várták volna az üzem dolgozói, hogy példásan jegyeznek — de nem ez történt. Miért? — tették fel a kérdést többen azok közül a sokcsaládosok közül is, akik tudták, mi a kötelességük és becsületükön nem esett csorba. A jegyzés még tart tovább és minden bizonnyal az elmaradók gondolkodnak és bebizonyítják: tudják, mi a kötelességük. (s — r.) A szegedi Alkotmány tsz-ben minden szövetkezeti tag jegyzett Békekölcsönt Nagy Sándor levelezőnk szombaton este 8 órakor jelentette telefonon szerkesztőségünknek: a szegedi Alkotmány termelőszövetkezet tagjai mindannyian jegyeztek békekölesönt. ürömmel újságolta ezenfelül Nagy elvtárs, hogy ezen a napon újabb visszalépő jelentkezett a termelőszövetkezetbe: Rácz Erzsébet. Az elmúlt évben szüleivel együtt az Alkotmány termelőszövetkezetben dolgozott, az össze] kilépett, de most a termelőszövetkezet eredményeit látva, kérte visszavételét a termelőszövetkezetbe. Könnyű volt neki meggyőződni a szövetkezeti gazdálkodás jövedelmezőségéről, hisz édesapja és édesanyja mindketten szép jövedelmet vittek haza. — Nem akarok elmaradni szüleim mögött, a munkában nemcsak velük, hanem előttük akarok baladni. Elhatározásom bizonyságául a békekölcsön-jegyzésben is túl akarok tenni rajtuk. Rácz Erzsébet sziliéi mindketten 300—300 forintot jegyeztek, ezért ő 400 forintot írt a jegyzési ívre. így a Rácz-család szövetkezeti dolgozó parasztokhoz híven példát mutatott a hazaszeretet kölcsöne nek jegyzésében. összesen ezer forintot jegyeztek. legyeznek a Petőfi-telepi háziasszonyok Örömmel jegyeznek Ötödik Békekölcsönt Petőfi-telep nyugdíjasai, dolgozó háziasszonyai, mert tudják, hogy ezzel elősegítik a boldogabb élet megteremtését, gyermekeiknek gondtalanabb életét. Özvegy Szabó Jánosnó 400 forint nyugdijából 400 forintot jegyzett —> e szavakkal írta alá a gyűjtő ívet: „örömmel adom. mert látom az állam gondoskodását az öregekről, az új nyugdíjtörvény bevezetésével". Kerecskai Jánosné háziasszony 200 forinttal járult hozzá. — ahogy ö mondta — kislánya biztos jüvöjéhez. Jcnei Sándorné is kivette részét a kölcsönjegyzésből. Budai András.