Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-07 / 186. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK f A MAI SZAMUNKBÓL: AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 186. SZAM | SZOMBAT, 1954 AUGUSZTUS 7. ARA: 50 FILLÉR A mórahalmi tanács — a termelőszövetkezetekért Nagy az érdeklődés Szegeden Novobáczky Sándor elvtárs genfi élménybeszámolója iránt A jobb kiszolgálásért verseny kezdődik a vendéglátó vállalat dolgozói között A vasutasnap ünnepségeinek • Avar lovastemetkezés Hódmezővásárhely határában Hogyan segítsük a postás kézbesítők munkáját? n tömegkönyvtárak felszabadulási versenye Hazánk felszabadulásának történelmi fordulóját nemcsak a termelésben résztvevő milliók ünneplik fokozott és jobb munká­val, a munkaverseny kiszélesítésével: nemzeti függetlenségünk elnyerésének ünnepe a kultúra munkásaira is ösztönző erővel bír. Ezen a téren hasznos kezdeményezést vállalt a Népművelési Minisztérium Könyvtári és Ismeretterjesztő Főosztálya, amikor a márciusi Országos Könyvtáros Konferencia után a könyvtárosok részéről tömegesen érkező kívánságokat figyelembe véve, — me­lyek mind helyeselték, sőt sürgették a tömegkönyvtárak közötti versenyt, — megszervezte az ország széles tömegkönyvtár-hálóza­tának egészére kiterjedő felszabadulási versenyt. A verseny irá­nyító és ellenőrző szerveként alakult Országos Versenybizottság május 7-i ülésének határozatai megteremtették azokat a feltéte­leket és formákat, amelyek a verseny sikeres lebonyolítását biz­tosítják. Ezen az ülésen, melyre a minisztérium, a Népkönyvtári Központ és a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának veze­tőjén kívül az ország különböző típusú könyvtárainak legjobb dolgozóit hívta egybe, tisztázódtak azok a célkitűzések és felada­tok, melyeknek a versenymozgalom keretén belüli megvalósítása nagymértékben hivatott az állami könyvtárhálózat munkája egé­szének megjavítására. A verseny eltér az eddigi szokványos módszerektől és tekin­tetbe véve a könyvtárak minőségi szolgáltatása színvonalának követelményeit, a fősúlyt a könyvtári munka rendszeres értékelé­sére, a színvonal emelésére, a jó módszerek felszínrehozására és széles körben való terjesztésére fekteti. Célja tehát nem első­sorban a mennyiségi mutatószámok emelése — bár ahol ilyen té­ren mutatkozik lemaradás, vagy hiányosság, ott természetesen erre is nagy súlyt kíván helyezni, — hanem az egész könyvtári munka fellendítése. A verseny megindulása óta tapasztalt ered­mények azt bizonyítják, hogy máris széles társadalmi mozgalom alakult ki számos, elhanyagolt könyvtárunk megfelelő munka­körülményeinek a biztosítására. Ezek az eredmények csak úgy fejleszthetők tovább, ha a mozgalom országos jellegűvé válik és helyi tanácsaink minden lehető eszközzel segítik kulturális for­radalmunk őrhelyeit, a könyvtárakat. Az eddiginél szilárdabb kapcsolatra van szükség a könyvtárak és tanácsok között, mert bebizonyosodott, hogy a tanácsok hatékony segítsége nélkül könyvtáraink nem fejlődhetnek. A verseny 1955 április 4-én zárul. Tömegkönyvtáraink négy kategóriában vesznek részt a ver­senyen: országos szinten a megyei könyvtárak, megyei szinten a járási, városi, önálló falusi könyvtárak, járási szinten a falusi népkönyvtárak, budapesti szinten a fővárosi kerületi könyvtárak. A versenymozgalommal kapcsolatban fontos feladat hárul tudo­mányos könyvtárainkra is, melyek közvetlenül nem vesznek ugyan részt a versenyben, de módszertani, állandó szakmai se­gítségnyújtásuk révén a hibák feltárása és megszüntetése köny­nyebben megvalósul. A verseny első, úgynevezett felkészülési idő­szakában már sorra megalakultak a megyei versenybizottságok; az ő feladatuk lesz elbírálni a megyei és járási szinten versenyző könyvtárak nevezését és felajánlását. Az eddigi tapasztalatokból kiderült, hogy helyes és kívánatos volt a verseny megszervezése, mert könyvtáraink helyzetének általános megjavítása terén tenni­való bőven akad. A versenyszellem egészséges kialakulását tük­rözi az Országos Versenybizottság legutóbbi tájékoztatója is, mely a könyvtárak munkájának fellendítésére és megjavítására, az ad­minisztratív intézkedések helyett a sokkal alkalmasabb módra, a személyes agitáció, a meggyőződésen alapuló propagandára hívja fel a figyelmet. A verseny erősíti s ahol arra szükség van, fel­ébreszti könyvtárosainkban a hivatásszeretetet, ugyanakkor ered­ményesebbé teszi a könyvtár és az állami, társadalmi szervek kapcsolatát. A könyvtáros nem lehet bürokrata: feladatát csak a párt, a nép odaadó, hű fiaként láthatja el, aki állandóan tanul, hogy maga is nevelhessen, s aki csak úgy tudja megkedveltetni az irodalom és tudomány alkotásait, ha maga is szereti a könyv­tári munkát s mindezzel együtt és ezért legjobban szereti az em­bert; Megyénkben több mint egy hónapja működik már a verseny­bizottság. Megalakulásakor tisztázta azt a feladatot, mely a me­gyei könyvtárhálózat működésének fokozott fellendítése és segí­tése, valamint a verseny lebonyolítása, népszerűsítése és ellen­őrzése térén vár reá. Az eddigi tapasztalatok élénken mutatják azokat a teendőket, melyeket sürgősen teljesítenünk kell elha­nyagolt állapotban lévő, kedvezőtlen körülmények közé került, vagy egyéb okok miatt rosszul működő könyvtáraink érdekében. Sajnálatos néhány olyan jelenség, mely a helyi tanácsi szervek közömbös magatartásáról tanúskodik. Ezeket a szerveket fel kell világosítanunk — és ez főleg a patronáló versenybizottsági tagok feladata — helytelen álláspontjukról. Meg kell változtatni azt a nemtörődömséget, mely itt-ott fellelhető még falusi népkönyv­táraink helyzetében, ahol a könyvtárt az illetékes szervek fölös­leges tehernek, vagy szükséges rossznak érzik. Pedig könyvtá­raink, könyvtárosaink a kultúrforradalom ügyének aktív segítői, lelkes szószólói, ök hivatottak közvetíteni a dolgozó tömegekhez a tudás forrását és fegyverét: a könyvet. Nélkülük, lelkes, jó munkájuk nélkül egyetlen község, falu vagy telepüiés sem kép­zelhető el szocialista hazánk építésének, kulturális fejlődésünknek­mai állapotában. Világos, hogy a tömegkönyvtárak felszabadulási versenyének legfőbb célja és értelme a könyvtári munka belső színvonalának emelésén túl, vagy éppen arra támaszkodva, a könyvtárak további népszerűsítésén, a jó könyv megszeretteté­sén keresztül, dolgozó népünk növekvő kultúrigényének minél teljesebb kielégítése. Szeged könyvtáréletének szemszögéből tekintve fontos a Vá­rosi (Somogyi) Könyvtár és a Járási Könyvtár versenwállalásá­nak, illetve felajánlásának teljesítése. A város nagy közkönyvtárá­nak használhatóságát, a tömegek érdeklődésének, olvasási kedvé­nek kielégítését bizonyára elősegíti majd — a korszerűbb kataló­gushálózat kiépítéséig is — az ajánlókatalógus határidőre vállalt elkészítése. Meg kelj mondanunk, hogv e munka biztosításának anvagi feltételeinél a Városi Tanács fokozottabb segítségére szá­mítunk. A Járási Könyvtár pedig salát — és hálózatának immká­iát javítja meg katalógusainak kiegészítésével, tanyai könvvtárak létesítésével és a Szeged területén lévő üzemi és a gépállcmási anyagok leltározásával. Értsen Péter A Szegedi Fémipari és Finommechanikai Vállalat munkásai és az Alkotmány tsz tagjai készülnek augusztus 20.-Í baráti találkozójukra A gabona kalászba szökkent már, de még nem érett kasza alá, amikor a szegedi Alkotmány tsz aratógépét újjávarázsolva átadták a «vasasok» a szövetkezetieknek. Ünnepélyes percek voltak, ami­kor Nagy Sándor elvtárs, a tsz elnöke és másik két szövetkezeti tag átvette a Fémipari és Finommecha­nikai Vállalat udvarán a munkásoktól a gépet. Azóta napok, hetek múltak el. Learatták már a gabonát az Alkotmány mezőin is. Most a cséplő búg a szérűn. Készen lesznek nem soká ezzel a mun­kával is. Pezsgő az élet a vasipari üzemben, az Alkot­mány tsz-ben is. Készülődnek augusztus 20-ra. A munkások hű barátai — de sokszor megmu­tatták már ezt — a dolgozó parasztoknak. S most a -vasasok" úgy határoztak, együtt ünneplik meg alkotmányunk születésnapját az Alkotmány tsz tagjaival. Mutatja ez is a munkás-paraszt szövetség tartal­rtiát, nagyszerűségét. Vendégül hívják meg a szö­vetkezetieket. hogy közösen beszélgessenek el élet­ről, munkáról és az esetleges gondokról. De Termé­szetesen egyek lesznek a szórakozásban, vigasság­ban is. Készül már augusztus 20-ra a Fémipari és Finommechanikai Vállalat kultúrcsoportja — az egész üzem. A -vasasok" nemcsak az aratógépet javították ki a tsz-nek, segítenek másban is. Az Alkotmány tsz épülő tehénistállójához kapcsokat készítettek. Segítenek ezután is. Az Alkotmány tsz-ben is folyik a tervezgetés a munka után. Hogyan tehetik a legszebbé augusztus 20-át, életünk nagy napját. Csütörtökön á közgyű­lésen is beszélgettek erről. El is határozták, hogy meghívják augusz­tus 20-i ünnepségükre a Fémipari és Finon*­mechanikai Vállalat dolgozóinak képviselőit, Hajdú Dezső brigádját. Azt a brigádot, amelyik az aratógépüket kijaví­totta. Szóval a tsz-ből is jönnek a vasipari válla­lathoz, a vasipari vállalattól pedig a szövetkezetbe mennek. Az Alkotmány termelőszövetkezetben augusztus 20-a előtt 1 és félkiló búzát osztanak ki az elért munkaegységekre. Hadd süssenek a feleségek új búza lisztjéből készült kalácsot. Szeretnék azt is a szövetkezetiek, ha megkí­nálhatnák szeretett vendégeiket: az ipari munkásokat új búza lisztjéből készült ke­nyérrel, meg kaláccsal. Hetekkel ezelőtt, amikor a kijavított aratógépet átvette Nagy Sándor, a tsz elnöke, meg is ígérte: úgy dolgozunk, hogy elősegítsük, bőven jusson a munkások asztalára kenyér és kalács. S majd augusztus 20-án új kenyérrel is akarnak kedves­kedni a vállalat munkásainak. Még összeülnek beszélgetni a munkások és a tsz-tagok képviselői augusztus 20 előtt. A cél: meg­határozni a baráti találkozó részleteit, hiszen mun­kás és paraszt egyaránt ki akar tenni magáért. A Szegedi Fémipari és Finommechanikai Válla­latnál esztergakések marnak a vasba, döngve csap le a kovácsműhelyben a gépikalapács. Hétköznap van, munka. Az Alkotmány tsz-ben a gépből zsákba ömlik a gabona — szorgoskodnak a tsz-tagok. S augusztus 20-án a jól végzett munka örömével vesz­nek részt a baráti találkozón, Az augusztus 20-i* verseny a szegedi üzemekben AUTÓKÖZLEKEDÉSI VALLALAT A 82. számú Autóközlekedési Vál­lalat műszaki telepén a műszaki dolgozók, szerelők és segédmunka, sok az augusztus 4-én megtartott röpgyülésen újabb felajánlásokat tettek augusztus 20 tiszteletére. A vállalat legidősebb szerelője, Ba­rát Antal és Kovács János szere­lök megfogadták, hogy a JT. 443. forgalmi rendszámú taxit augusz­tus 20 tiszteletére megjavítják. A szerelők ezenkívül egyöntetűen vál. lalták, hogy a 2-es számú szemle­lemaradásukat augusztus 20 tiszte­letére 70 százalékra teljesítik. Az autóbuszszerelő részleg Kasza Ven­del elvtárssal az élen a 361. forgal­mi rendszámú Chousson gyártmá­nyú autóbuszt üzemképessé teszik az alkotmány ünnepére. Pusztai és Rakita autóbuszvezető elvtár­sak pedig az eddigi 15 százalékos üzemanyag megtakarításukat 18 százalékra emelik. Losonezi István. DÉMA CIPŐGYÁR A Délmagyarországi Cipőgyár dolgozói is lelkesen készülnek al­kotmányunk ünnepének méltó kö­szöntésére. A szabászati üzemrósz július havi tervét 100 százalékos tervszerűség mellett 105.24 száza­lékra teljesítette. A tervezett négy százalékkal szemben 1.67 száza­lék volt az anyaghiba. Az üzem­rész művezetője, Jávorka Gyula e hónapi jó munka eredményeként elnyerte a sztahánovista címet. Kiválóan dolgozott Egyedi Ilona, aki 160 százalékos teljesítményt ért el és ezzel elnyerte a kiváló dol­gozó címet, A szabászat többi dolgozói is hozzájárultak jó mun­kájukkal az elért eredményekhez. Gera Antalné 125 százaiékot, Szó­ráth Andrásné felsőbőrszabász 127 százalékot teljesített és megtaka­rított 65 pár cipőnek való anya­got. Szűcs János 121 százalékot ért el és megtakarított 48 pár ci­pőnek való anyagot. Józsa László szintén 121 százalékot teljesített éis 16 pár cipőnek való anyagot takarított meg. Rácz István II. 115 százalékot ért el és 25 pár cipőnek való anyagot takarított meg. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a szabászat dolgozói a többtermelés mellett mind fokozottabb gondot fordítanak az anyag jobb kihasz­nálására, arra, hogy a megadott anyagból minél több jóminőségű cipót adjanak népgazdaságunknak, dolgozó népünknek. Jó anyagki­használásukkal elősegítik üze­münkben az önköltségcsökkentést is, tehát nemcsak több, hanem ol­csóbb cipővel is biztosítják a dol­gozók ellátását. Tóth Béla SZEGEDI RUHAGYÁR Pártunk III. kongresszusa fel­adatul jelölte meg üzemek, válla­latok számára az önköltség csök­kentését is. Alkotmányunk ün­nepére a Ruhagyárban minden üzemrész, igy a laboratórium dol­gozói is az önköltség csökkentése érdekében vállalásokat tettek. A laboratóriumi dolgozók vál­lalták egyes termékeknél az anyag, hányad csökkentésével sokezer forintot takarítanak meg népgaz­daságunknak. Az esőköpenyeknél és a vattaöltönyöknél egy-egy cen­timéter alapanyagot. A vattaöltö­nyök bélésanyagánál ezenkívül há­rom centiméter anyagot takaríta­'na.k meg. A megtakarított centi­méterek lényegtelennek látszanak, de ezek a centiméterek forintér­tékben a harmadik negyedévben nem kevesebb, mint hatezer forin­tot, a negyedik negyedévben pedig kereken 164 ezer forint megtaka­rítást jelentenek. Az esököpeny anyaghányadának csökkentését jú­nius végén értékelték. Az eredmény 100 százalékos túlteljesítés volt. Az önköltség csökkontéséért to­vább folyik a harc és alkotmá­nyunk ünnepére bizonyára továb­bi szép sikereket érünk el. A mun­kában eddig is kimagasló, jó ered­ményeket ért el Poór Sándor, Sze­les István, Dékány Imre, Kószó Imréné, Lakatos Dezső, Kenyeres József, Elekfalvi Ferenc ós Csaná­di Sándor. Lőrinc z Lajos Szövetkezeti szakositásu technikumi képzés kezdődik az ősszel Az idén ősszel nyitja meg első­ízben kapuit a SZÖVOSZ makói, kecskeméti és szekszárdi szövet­kezeti technikuma. Nappali tago­zatukon kívül a levelező oktatás bevezetésével is segítik a szövetke­zeti kereskedelem területén dol­gozók szakmai képzését. A techni­kumi levelező oktatás négy év alatt a nappali tagozattal egyenértékű bizonyítványt ad. Az érettségi bi­zonyítványon kívül képesített könyvelői, alapfokú terv- és sta­tisztikai, továbbá áruforgalmi kép­zettséget nyújt. A belkereskedelmi minisztérium felügyelete alá tartozó budapesti, miskolci, nagykanizsai, debreceni, pécsi, soproni, szombathelyi, nyír­egyházi közgazdasági techniku­mokban szövetkezeti levelező osz­tály nyílik. A jelentkezési határ­idő: augusztus 15. Új minisztériumokat létesítettek a Szovjetunióban Moszkva (TASZSZ) A lapok kö­zölték a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének határozatait: A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának előterj esztésére a városi és falusi építkezések meg­javítása érdekében megalakította a Szovjetunió szövetségi köztársasági városi és falusi építésügyi minisz­tériumát. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége szükségesnek tar­totta az OSZSZSZK, az Ukrán SZSZK, a Bjelorusz SZSZK, az Üzbég SZSZK, a Kazah SZSZK, a Gruz SZSZK, az Azerbajdzsán SZSZK, a Moldva SZSZK, a Lett SZSZK, a Tádzsik SZSZK, az ör­mény SZSZK, a Turkmén SZSZK, az Észt SZSZK lakásépítési minisz­tériumainak, a Litván SZSZK épí­tésügyi minisztériumának szövet­ségi köztársasági városi és falusi építésügyi minisztériummá való át­szervezését és a Kirgiz SZSZK szö­vetségi-köztársasági városi és fa­lusi építésügyi minisstériumánaX létrehozását. A Szovjetunió városi és falusi építésügyi miniszterévé Kozjulia Ivan Kornyilovicsot nevezték ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának előterjesztésére megalakította a Szovjetunió közle­kedési-építésügyi minisztériumát.

Next

/
Thumbnails
Contents