Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-05 / 184. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 AUGUSZTUS 5. 3 DELMAGYORORSZAG Békenagygyűlés Szegeden A gentí tanácskozásokról Novobáczky Sándor a Szabad Nép szerkesztőbizottságának tagja tart vasárnap beszámolót a Szabadság-moziban \ Ki ne kísérte volna figyelemmel Szeged dolgozói közül a genfi tanácskozásokat, elsősorban a Szabad Nép hasábjain vagy a rádión keresztül. A béke megszilárdításának nagy ügyét tárgyalták az asztalok körül a nagyhatalmak és a különböző országok képviselői és ezekről a tárgyalásokról, a kialakuló véleményekről, helyzetről Novobáczky Sándor, a Szabad Nép munkatársa is küldött igen érdekes tudósításokat. A genfi tanácskozás végetért a Szovjetunió vezette bcketábor győzelmével. A tanácskozók, a munkatársak, az újságírók és fotóriporterek hazatértek, de a világ érdeklődése még most sem szűnt meg a genfi tanácskozás eredményei és az ezt követő politikai helyzet alakulása iránt. Ezért van nagy érdeklődés Szegeden is Novobáczky Sándor elvtárs élménybeszámolója iránt, amelyet vasárnap délelőtt fél 10-kor tart meg a Szabadság-moziban. Jakab Ferenchez, az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat békebizottságának titkárához is már többen fordultak a dolgozók közül, érdeklődtek a beszámoló megtartásának helyéről, időpontjáról, amikor a Szabad Nép-bői tudomásukra jutott, hogv Novobáczky elvtárs Szegedre Jön, hogy a genfi értek czlctről személyes élményeit mondja el. A beszámoló végén az Ezüstszínű por című szovjet filmet vetítik. Üdülnek a szovjet dolgozók ' ÜDÜLŐKBEN, SZANATÓRIUMOKBAN A tbiliszi fésűsfonógyár több mint ezer dolgozója üdül Szocsiban, Kiszlovodszkban, Borzsomiban, Chaltubóban, 850 örményországi gépész érkezett a Fekete-tenger partián lévő szanatóriumokba és üdülőkbe. Viborg környékén és a Finn-öböl szigetein 17 szanatórium és üdülő várja a dolgozókat. A szverdlovszki, molotovi és kirovi területről háromszázan utaztak az Udmurtiában lévő Varzi-Jatcsi üdülőbe. Sztálingrádi kohászok, kujbisevi hajósok, altáji gabonatermesztők üdülnek a messze északon: az asztrahánii terület Tinakit nevű üdülőhelyén. HOGYAN ODOLNEKEGY MOSZKVAI ÜZEM DOLGOZÓI Nagy a sürgés-forgás a moszkvai »Vörös proletáré-szerszámgyár üzemi bizottságánál. Egy sereg dolgozó most veszi át beutalását. Délre, északra, az ország különböző szép vidékeire utaznak szabadságuk idejére. Az üzemnek nyári gyermektábora is van festői szép helyen, Moszkva közelében. Már huszadik éve tölthetik itt a nyári szünidőt a dolgozók gyermeKei. Az idén 2 ezer óvodás és iskolás gyermek üdül itt. Pompás kirándulásokat tervez a nyárra az üzemi turistaszakosztály. Grisnyov tervező, aki tapasztalt természetjáró, turistacsoportot vezet az Észak-Kaukázusba. Az üzem sportpályáján egész nyáron folynak a labdarugók, tornászok, ökölvívók, kerékpárosok versenyei* „ AKIK SAJAT GÉPKOCSIJUKON INDULNAK TURARA Sokezer ukrán dolgozónak van személygépkocsija. Szabadságukat évről-évre arra szánják, hogy szebbnél-szebb utazásokat tegyenek az országban. A kievi városi sportbizottság gépkocsis és motoros klubjának turistaszakosztályát 250 gépkocsitulajdonos látogatja. Vannak köztük tudósok, egyetemi tanárok, mérnökök, munkások. A szakosztály gyönyörű túrákat szervez a Kaukázusba, a Krím félszigetre, a Baltitenger partjára, Kárpátukrajnába A klubban a túrázók tanácsokat kapnak a gépkocsivezetés kérdéseire, az útiterv összeállítására, az útak állapotára vonatkozólag. DIAKOK NYÁRI ODOLÉSE Július 1-én megkezdődött a diákok nyári szünideje. Sok-sok diák kapott beutalást a krimi, északkaukázusi feketetengeri baltitengeri, Moszkva-környéki üdülőhelyekre. Sokezernyi fiú és leány vesz részt a természetjáró és magashegyvidéki túrákban, utazásokban, kirándulásokban. Az OSZSZSZK, Ukrajna és a balti köztársaságok főiskoláiról 1700 diák utazik Moszkvába. Nagyszabású főiskolai sportversenyeket tartanak a nyáron. Moszkvában a kerékpárosok és sakkozók, Krasznojarszkban a tornászok, röplabdázók, kosárlabdázók és atléták Szverdlovszkban a lövészek, Szaratovban a teniszezők, Kievben az evezősök mérik össze erejüket. A moszkvai egyetemek hallgatói evezős túrákat, gépkocsis- és gyalogos kirándulásokat tesznek Moszkva környékére, az Uraiba, a kaukázusi -magashegyi táborokba. Sokan próbálkoznak meg a magas hegycsúcsok megmászásával. A moszkvai állami Lomonoszov egyetem hallgatói közül sokan vesznek részt a pompásnak ígérkező motorkerékpáros túrában, amelynek útiterve: Moszkva—Harkov—Szimíoropol—Kiev—Moszkva. PIHENŐK A MOSZKVAI PARKOKBAN Minden nagyobb moszkvai parkban találnak a pihenni vágyó dolgozók pihenőházakat. Évszázados hársak és juharfák, meg fiatal almafák árnyékában áll a Gorkij-park pihenője. Naponta 200 dolgozó jár ki ide a moszkvai üzemekből, hivatalokból, iskolákból. Nyugágyakat kényelmes kerti székeket találnak itt. A sportkedvelőket különböző sportlehetőségek várják. USZÓ PIONYIRTABOR TENGEREN A FEKETEAz idén szervezték meg az első úszó pionyirtábort a Fekete-tengeren. Az iskolások 26 napos gyönyörű tengeri utat tesznek Odesszától Batumig és vissza. A hajó kiköt a Krim-félsziget és a Kaukázus legszebb helyein a kis utasok a vidék minden szépségével megismerkedhetnek. KOLHOZ0DÜLÖ A eskalovi területen, a Szakmara folyó partján gyönyörű helyen, zöld fák árnyékában szép kis házat emeltek. Ez a milliomos »Sztálin«-kolhoz üdülője. Az első üdülők között találjuk a legjobb fejőnőket, juhászokat, gépkocsivezetőket, a szántóföldi és veteményeskerti brigádok dolgozóit. Harc a III. pártkongresszus határozatainak megvalósításáért a Szegedi Cipőgyárban A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa határozatai, mint minden iparágra, a két testvériparra, a cipő- és bőriparra is űj feladatokat rónak. Közvetlenül a kongresszus befejezése után a két fontos iparág egynéhány üzemeben is a várakozás álláspontjára helyezkedtek a vezetők. Ebből adódott az is, hogy például a Szegedi Cipőgyárban csak július 15-én hívta össze a pártvezetőség a kommunista aktívaértekezleiet, melynek feladatául azt tűzte ki, hogy megbeszélje az elkövetkezendő idők feladatait. Az aktívaértekezlet résztvevői egyetértettek abban, hogy az életszínvonal emelkedésére nem zárhat népünk ölhetett kezekkel. Az üzem dolgozóinak meg kell crteniök, hogy mindennapos munkájukat ezentúl sokkal alaposabban, lelkesebben kell végezniük. Növelni kell a termelékenységet. Az aktívaértekezleten számos felszólalás hangzott el, amely már e cél érdekében szólott. A résztvevők megértették tehát a lényeget, amelyet egyszerű szavakban úgy lehet megfogalmazni, hogy sok kicsi, országos viszonylatban — sokra megy. De semmiesetre sein magától, tenni kell érte. Arra is fény derült, hogy az üzem pártszervezete gyenge kézzel nyúlt a feladatok megoldásához és halogatta az első igen fontos lépések megtételét, melyet korábban az Önköltségcsökkentési és Minísági brigád megalakításával jelölt meg. Hogy nem hiába hangzottak el a bíráló szavak, azt bizonyítja, hogy az aktívaértekezlet időpontjától számítva egy hétre a pártszervezet vezetősége valóban megalakította a két, műszaki vezetőkből és sztahánovista szakmunkásokból álló brigádot. A két brigád alakuló értekezlete ismét a kongresszusi határozatok megvalósítását akadályozó hibák egész sorozatára mutatott rá. Elhangzott többek között, hogy nem várhat a vezetésére bízott dolgozóktól jó munkát az a vezető, aki a kapott feladatokat késedelmesen hajtja végre. Szó esett arról, hogy a dolgozók létszámnövekedése mögött messzire elmaradt a termelékenység növekedése, ennek okai a rossz munkaszervezésre vezethetők vissza. Nem mindenki áll a szaktudásának megfelelő helyen, sok a tanácstalan topogás, kísérletezés, ahelyett, hogy a műszaki vezetők nagyobb határozottsággal nyúlnának egy-egy üzemrész problémáihoz. A népnevelők munkájára is rányomta bélyegét a várakozás. Nem siettek segítségére a dolgozóknak, amikor itt-ott felbukkant egy-egy közös probléma. Nem igyekeztek megértetni, hogy nem máról-holnapra lesz olcsóbb a megélhetés, hogy az életszínvonal emelése csak a jó munka eredménye, lehet. Ha a népnevelők megbízatásuk magaslatán állottak volna kezdettől fogva, a dolgozóknak nem csak egy kis százaléka, hanem legalább 95 százaléka már úgy fogna napi munkájához, hogy igenis fontos még az egész kis anyagdarabok megtakarítása is. Érthető, hogy ott, ahol a népnevelők maguk sem igyekeznek minden tekintetben megfelelő munkát végezni, az önköltségcsökkentés és a minőség megjavulását elősegítő társadalmi ellenőrzés nem eléggé fejlődött ki. A mesterek hibájából is szinte zavartalanul növekedhetett a hibás cipők halmaza. Ezenkívül a közelmúltban nagyon elburjánzott a páratlan cipők gyártása is. A páratlan cipők gyártói azonban szerencsére közben rádöbbentek, hogy nem ez a kívánt módja az anyagtakarékosságnak. Ha valaki harminchetes cipőt akar venni, nem örül annak, ha az egyik cipő harminchetes, a másik meg harminckilences. Ezt a léleknélküli munkát a Minőségi brigád szüntette meg, amikor életbeléptette, hogy egy dolgozó egy munkalapon csak egy bizonyos számú cipőt készítsen. Ezzel elkerülhetővé válik a páratlan cipők gyártása és a szabászok is jobban tudnak kalkulálni. Csökken a hulladék százaléka is. ami ezideig ugyancsak magas volt. Megjavult úiahban az anyagk!használás Is, de a javulás méretei nem érik el még most sem a száz százalékot. Nem lebecsülendő eredmény az. sem, hogy a meggyűrődött felső bőrre úiahban nem vetik ki a szentenciát: — használhatatlan! — Kivasalás után felhasználják. Az önköltségcsökkentési és minőségi brigád pontosan számbavette, hogy eddig a harmadik tervnegyed teljesítése csupán a rnenynyiség növelésérc szorítkozott. Szem előtt tartva, hogy a cipőipari önköltség csökkentésnek 80 százalékát az anyagköltségek jelentik, kidolgozták — egyelőre ideiglenesen — a legfontosabb reszortokra az anyagnormákat. Ma már nincs egyetlen zuga sem az üzemnek, ahol ki ne lenno függesztve a szemléltető táblázat, amely segíti az önköltség csökkentését. Itt újból csak a népnevelőkre vár az a feladat, hogy a táblázatokra rótt betűk és számadatok ne csak holt betűt, számadatot jelentsenek. Természetesen adódnak más akadályok is az önköltség csökkentésénél. Bőriparunk munkájában is sok hiba van még. Számtalanszor előfordul, hogy a kért minőségű anyag helyett drágább anyagot szállít. Ennek természetes következménye, hogy az előállítási költség erősen megnövekszik. A kívülről jövő hibaforrások sem örökélctűek. Feltétlenül megszüntethetők, ha a két testvér iparág az eddiginél szorosabbra fűzi kapcsolatát. Som a Szegedi Cipőgyár műszaki vezetőinek, sem a dolgozóinak nem szabad engcdniök. Az első eredmények után határozottsággal fokozott felelősséggel valósítsák meg a szocialista hazafiságról oly szépen beszélő terveket, amelyek szerint a Szegedi Cipőgyár önköltségcsökkentése a harmadik tervnegyedro százalékban 4.1) százalék, forint értékben pedig 420 ezer forint. Ha ezt megvalósítják, minden cipőgyári dolgozó tiszta lelkiismerettel hajthatja fej t esténként álomra és büszke lehet munkájára, amellyel hozzájárul a közös dicsőség megszerzéséhez. László Ibolya ,Esőgéppel" gyorsítok meg a zöldségfélék fejlődését a Szegedi Városellátó Gazdaságban A Szegedi Városellátó Gazdaság mintegy 200 holdas gazdaságában az idén több mint 300 vagon különféle zöldségfélét termelnek. Eddig már több mint 50 mázsa paprikát, 700 mázsa uborkát, 150 mázsa korai karfiolt és sok egyéb zöldségfélét vittek piacra. Most a száraz, meleg beköszöntésével megkezdték az öntözést. Az árasztásos öntözésen kívül « esőgéppete permetező öntözést is folytatnak, hogy meggyorsítsák a paprika és a más zöldségfélék fejlődését. A Holt-Tiszából 9 villanymotor emeli ki a vizet a gazdaság földjére. Az öntözés megkezdése óta lényegesen csökkent Szegeden a paprika ára. Amíg egy héttel ezelőtt 6 forint volt, most 4 forintért árulják. A gazdaság bőséges felhozatalával szabályozza a piaci árakat is. A Szegedi Városellátó Gazdaságban már most felkészülnek a télre. Hordókban, üvegekben tartósítják a különböző zöldségféléket, amelyeket üzleteikben és a piacokon télen árusítanak majd. Aznap délután nagyon igyekezett haza a gyárból. — De sietsz Berta! Tán randevúd van? — kiabálta utána tréfásan Ökrös Feri. — Majd megmondom az asszonynak — toldotta még meg. — Afa én vagyok a dajka — szólt vissza Berta Laci és bár tudta, hogy kellene a dekorációsoknak segíteni, valamit festeni — ezermester hírében járt — az új alkotmánnyal kapcsolatban, mégis sietett haza. Egy kicsit mérgelődött is, amikor a kerékpárőrzőben alig birta kihalászni legalulról a biciklijét — az is késleltette — pedig még újságot is akart venni a sarkon a bódéban. Felesége már nem volt otthon. — Ica? — kérdezte a szomszéd nénit, aki a tízhónapos kis Lacikára vigyázott. — Elment. Azt mondta, maga úgyis mindjárt jön és megkért, hogy legyek addig a gyerekkel. Már nagyon türelmetlen volt. A kis Laci közben lemászott a székről. Megtámasztotta a hátát, kis görbe, vaskos lábait fel-felkapkodta, halkan kuncogott is és billegve elindult az apja felé. A hosszú, magas ember leguggolt hozzá s boldog érzés rajzolódott arcára. — Lacikám! Lacika! Gyere! Három-négy lépés volt az egész, de valóságos öröm. — Hát már így jár?! — Tegnap indult meg a lelkem. A CÍMER — Ica nem is szólt. — Haj, hogy jutna minden eszébe, amikor főz, takarít. Aztán most izgult, — Nem vettek fel? — kérdezte halkan, bizonytalanul. Ica megfordult. Szélesen sikerül-e. Ott az ebédje a nevetett, magához szoritotsparheton, egyen, addig még itt leszek a kicsivel. Berta megebédelt, a szomszédasszony elment a boltba. A boldog apa pedig a földön mászott a gyerekkel, a kávéskanálba kristálycukrot tett és azzal csalogatta, hogy lépkedjen felé a kis Laci, aki sivítozott. a nagy Laci pedig sugárzó arccal követte min- mc_rt megcsúzott alatta den mozdulatát. Persze szőnyeg.. ta kincsét, szeme derűs volt: Lacit is mosolyra derítette. Aztán a kis család összekapaszkodott. — Láttad, hogy jár? — Láttam. A felnőttek egymást csókolták, aztán a gyereket, nevettek, hogy a hosszú férj majdnem orra bukott, a minduntalan az órát leste. Valahogy biztos volt abban, hogy sikerülni fog, hisz egyre nagyobb a lehetőség, jutalmat is kapott már a gyárban és Ica is ügyes, ő tudja... Kellene a pénz, kellene nagyon, hisz alig van még bútoruk, meg itt a gyerek ... De mikor már négy óra elmúlt, már nem volt biztos benne egyáltalán. Most is van még protekció, hisz a Bite kocsmáros lánya is hamarabb kapott állást, mint Szelesi felesége, pedig azok is olyan szegények voltak ... Vaiion bírja-e majd?... Eddig csak itthon varrogatott.. •" Ica fél ötkor jött haza. Arcáról először nem• olvasott le semmit, komoly volt, de nem borús. Elfordult tőle s a. gyereket vette fel a kariába. Lacinak kissé keserű lett a torka. — Mit mondtak? — kérdezte óvatosan Laci, Félt ezt az örömteli hangulatot megzavarni. A fiatal asszony ránézett sötétbarna szemével. — Hát eleinte nem sokat. De azt mondták, ha igyekszem, akár ezret is megkereshetek. — Akkor már több, mint kétezer forintunk lesz, mert nekem is ígérték, hogy felemelik a fizetésemet. Ica közben már begyújtott, hogy valami vacsorát készítsen. — Nézd, itt van a címer — mutatta neki Laci. — Tényleg szép — jegyezte meg az asszony. — Ez fénykép? — En nem tudom. Rajz vagy valami dombormű. Alá is írták, hogy milyen színű lesz. Aztán egy kis csend volt közöttük. Ica főzött és fe— Le kellett ülnöm egy jében az járt: hogy lesz a géphez varrni — válaszolta gyárban, a gyerekkel — a csendesen. — Azt mondták, jövőről tervezgetett. Laci ügyes vagyok. A személy- meg a címert nézte. Felébzetiben meg megkérdezték, redt benne az ezermester, hogy vagyunk és az alkot- ••Csinálok én egy ilyet... mányról beszéltek, hogy Gipszből... kifaragom, be most már majd az is bizto- is festem, ilyet még úgysítja a nők jogát, becsül- sem csináltak..." jem meg magam. Szóval felvettek. A gyereket beadhatom a bölcsődébe. Kérdezte ott egy elvtársnő, hogy láttam-e az új címert. Az egyik képeslapban van dözött az asszony, benne. Képeslapban? Egy fazékba gipszet kevert és nagy lapos tésztás tányérra öntötte, hogy ott megkeményedjen. Mit csinálsz? — rémülcsak — tűnődött Laci és elkezdett lapozgatni a hazahozott újságok között. — Mennyit lehet keresni? kérdezte közben, — Majd meglátod — váVárjál laszolta rejtett mosollyal Laci — nem lesz semmi baja az edényeknek. Csak gipsz, majd lemosom. Felesége és a kisgyerek már régen aludtak, de ö még mindig egy kis vésővel a címert faragta. A kép alapján kirajzolta a búzakoszorút, az ötágú csillagot, alul a piros-fehér-zöld részt. Ott kezdte először vésni, hogy a szalagredői szépen domborodjanak, aztán sorban, aprólékosan a búzaszemeket faragta ki, az ötágú csillagot éles széllel formázta. A kalapácsra a búzakalász elég laposan borult, de azért jó lesz — biztatta magát. Középen a sugarak vékony csíkjai helyenkint letöredeztek — ügy pótolgatta gipsszel. Világos volt már, mire kész lett a faragással. Finom smirglivel simára csiszolta és megkeverte a festékeket. Piros, zöld, kék, sárga, de a kalapács milyen legyen? Annak is kevert valami acélszürke szint s mire Ica felébredt, teljesen kész volt a címer. Az asztalon egy vázához támasztotta, s halkan, hogy a kis Laci fel ne ébredjen, kérdezte: — Szép? — Nagyon szép? Te csináltad? — Hát persze. Uj címerünk van... Azóta öt év telt el. A k}s Laci most megy iskolába. Uj életünkkel együtt növekedett. Uj bútorok kerültek a fiatalok lakásába, aranyszínű lás jelvény van tűzve, mindkettőjük mellére és az ország sok üdülőhelyén jártak már. S az az első kis faragott, domború címer most is ott díszíti szobájuk falát. Markovits Tibor