Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-28 / 203. szám

/ SZOMBAT, 1954 AUGUSZTUS 28, Jó könyvet minden dolgozó kezébe 1 OELMQGYflRORSZfiG IÜA DÉLELŐTT vitatják meg a Szegedi Könyvtárközi Bizottság által rendezett értekezleten a szegedi könyvtárosok és szakemberek négy magyar könyvkiadónak 1955. évi kiadási tervét. A Szépirodalmi, Ifjúsági, Művelt Nép és Uj Magyar Könyvkiadó jövőévi terveinek ez a megtárgyalása lényegében az első alapos kísérlet a könyvkiadás területén a dolgozó tömegek igényeinek figyelembevételére. A könyvtárosok, akik az olvasókkal naprólnapra találkozva legjobban ismerik kívánságaikat, igényeiket, kritikájukat, most a dolgozók széles tömegeinek véleményét tolmácsolják a hazai könyvkiadás irányítószervei, a kiadók képviselőihez. A könyvkiadói politikának három, egymástól elválaszthatatlanul összefüggő kérdést kell tisztáznia. Elsősorban és legfőképpen természetesen azt, mit adjon ki, mi való és mi kell a dolgozók kezébe. Ettől azonban nem választiható el a második kérdés: a könyvet hány példányban jelentesse ímeg, hogy a jó könyv minden dolgozó kezébe kerülhessen, ám a papírral való takarékosság elve — amely éppen a jó könyvek minél nagyobbszámú előállítását teszi lehetővé — csorbát ne szenvedjen. Hiába ad ki a kiadó egy kiváló könyvet — az igényeket ki nem elégítő példányban, annyi, mintha figyelembe sem vette volna a dolgozók kívánságait, hiszen már a megjelenés után pár hónappal újbóí javasolhatják ugyanannak a műnek megjelentetését. Erre az elmúlt években igen sok példát láttunk, helyes tehát, ha a mai értekezlet ezen a téren is megállapítja a javítás módozatait. A harmadik kérdés, s ez szintén nem hanyagolható el, a könyvek árának problémája. Bár ez inkább csak a tudományos munkáknál, különösképpen az Akadémiai Kiadó kiadványainál feltűnően nagy, kétségtelen, hogy szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvkiadásunk is sokat tehetne még a jó és olcsó könyvért. Az Olcsó Könyvtár szép kezdeményezés, de az olcsóság nem lelhet csupán e sorozat kiváltsága, érvényesülnie kell minden könyv árának megállapításánál. Könyvterjesztő vállalataink is többet tehetnének azért, hogy dolgozóink rendszeresen és kényelmesen vásárolhassanak könyveket. Az Olcsó Könyvtár előfizetéses megszerzés sére, az értelmiségi olvasók által a múltban megszokott folyószámlás vásárlásra vonatkozó igényeket a szocialista könyvkereskedelem is megszívlelhetné. A SZABAD NÉP augusztus 22-i számának vezércikkében „Az egész népet szolgáló szépirodalmi könyvkiadásért" emel szót. A Szépirodai hadd hívjuk föl máris a figyelmet: sem a magyar klasszikusok, sem az élő magyar irodalom alkotásai közt nincsenek megfelelő arányban képviselve a vidéki irodalom, s maradjunk szűkebb hazánknál: a szegedi irodalom alkotásai. Móra Ferenc egyetlen, nem is a legjobb regényével szerepel csupán, holott ideje lenne összes, vagy legalább összegyűjtött műveinek kiadásáról gondoskodni, s egy többéves sorozat-terv keretében a jövő évben ebből négy-ötöt, köztük a kötetben még meg nem jelent „Hannibál föltámasztása" c. antifasiszta kisregényét, máris megjelentetni. De az élő magyar irodalom kiadási tervében sem találtuk egyetlen szegedi író vagy költő nevét sem. HASONLÓKÉPPEN a magyar vidék, a magyar városok helyi haladó hagyományainak elhanyagolása mutatkozik meg a Művelt Nep kiadó tervében, noha ennek föladata éppen a népszerű tudományos irodalom ápolása, terjesztése. Sajnálatos, hogy a múltban virágzó szegedi helytörténeti irodalomnak — de általában a vidéki városok múltjának, értékeinek — nincs gazdája még a szocialista könyvkiadásban. Országos kiadóink érthetetlen okokból lebecsülik, szűk helyi érdeknek tekintik az ilyen igények kielégítését, noha bizonyosnak vehető, hogy például egy szegedi városmonográfia, városismertető képes kalauz, egy-egy helyi művészettörténeti irodalmi, néprajzi hagyományokat föltáró népszerűen megírt tudományos mű 1000—2000 példányban gazdára lelne itt a városban is. A helyi hagyományok nem csupán az egészséges helyi öntudatot, szülőföldszeretetet növelik, de hozzájárulnak az egyetemes nemzeti kultúra kincsestárához is. Ha csak egy példát hozunk: Juhász Gyulának az 1918— 19-ben a Délmagyarország hasábjaink megjelent vezércikkei, publicisztikai munkái kötetbe gyűjtését, kiadását, rögtön kitűnik, hogy ezen a téren milyen hasznos föladatot vállalhatna könyvkiadásunk. De ki kellene adnunk megfelelő ütemben Kálmány Lajos már félévszázada hozzáférhetetlen népköltészeti gyűjteményének köteteit; Tóth János több mint százéves, eddig elveszettnek hitt, kéziratban lappangott szegedi népdalgyűjtését; Horváth Mihálynak, a neves történetírónak, 48-as kultuszminiszternek emigrációs leveleit. Kálmány Lajos tudománytörténeti értékű válogatott levelezését, Árvay László emigrációs naplóját, Kováts István várostörténeti és néprajzi szempontból rendkívül értékes kéziratos krónikáját. Külön kötetbe lehetne gyűjteni Jókai és Móricz szegedi vonatkozású mi és az Ifjúsági kiadók, valamint 1 írásait, riportjait, elbeszéléseit. A az orosz és szovjet irodalom klasz- Somogyi-könyvtár gazdag kéziratos szikus értékeinek terjesztésére hivatott Uj Magyar Könyvkiadó tervei igyekeznek a Szabad Nép iránymutatásának megfelelő arányokban gondoskodni a széles tömegek kulturális igényeiről. De még mindig nem eléggé veszik figyelembe az olvasóknak az elmúlt években következetesen megmutatkozott kívánságait: még mindig nem biztosítják a világirodalom és a magyar irodalom legnépszerűbb klasszikusainak legkeresetebb műveit. Az értekezlet föladata, hogy a könyvtárosok által naponta tapasztalt igények és az irodalomtudós szakemberek javaslatai alapján konkrét javaslatokat tegyen egyes művek kiadásának pótlólagos tervbevételére. De egy szempontra ' - ^a. ^A) ^/V V*'* anyaga bőséges válogatásra ad lehetőséget, ha egyszer ennek nekilát az új magyar könyvkiadás. Nem gondoljuk, hogy mindez már a jövő évben megvalósítható, de az első lépések megtételét, a kezdeményezést joggal várhatjuk. MINDEZ NEM MERÍTI természetesen ki a legnagyobb magyar könyvkiadók gazdag kiadási tervének megvitatható és ma megvitatásra kerülő problémáit. Csak néhány fölvetett szempont ez: azt a célt szolgálja, hogy fölvesse a szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvkiadás általános és speciálisan szegedi vonatkozású problémáit. Dr. Péter László, a Szegedi Könyvtárközi Bizottság elnöke SZEGEDI JEGYZETEK Öröm, Felverik a város hajnali csendjét a tejeskannákkal, rongálják as állam vagyonát A Tejüzem vállalatvezetője szer.nt nem lehelnek ellene semmit Az első emeleti iroda ablak tárva-nyitva. Innen nagyszerű kilátás nyílik az udvarra. Jól szemügyre lehet venni a Tejüzem forgalmas, mozgalmas életét, amely a délelőtti órákban az udvaron ós az üzem bejárata előtt' zajlik le. Lovaskocsikon, teherautókon hozzák-viszik a tejet, majd az üreskannákat. Amint az ablakból nézelődik az ember, égtelen kannacsörömpöl és zavarja meg. Egy teherautó fordult be az udvarra üreskannákkal. Fönnt a kocsin ideoda gurulnak a kannák, fülsértő zajjal. Persze, mert gondatlanul dobálták fel ejzokat. Némelyiknek még a fedele is lóg, s a rázkódástól a másikhoz ütődik. Szép kis zeno-bona ez és „nagyon szerié ük" a város lakói, amikor a reggeli órák csendjét ilyen zajjal megzavarják a népboltok környékén. A pokolba, vagy ki tudja hova kívánják ilyenkor a tejeseket a dolgozók. A Tejüzemben a munkásoknak halk légyziimmögóshez hasonlít ez a csörömpölés, megszokták már. Nem zavarja őket a munkában, pedig egymás szavát is alig értik. Megszokták. Talán az bántaná őket, ha csendben történne a tejeskannák le-fel rakodása! * A kannákat naponta ha kell többször is a mosogatóba küldik. Itt kefével, fertőtlenítőszerrel tisztára mossák. A csörömpölés ebben a teremben sem kisebb, mint máshol. Sőt azt mondhatni, hogy nagyobb, mert a falak többszörösen visszaverik a zajt. De vegyük csak szemügyre egészen közelről, hogyan néznek ki a tejeskannák? Egyiken kisebb horpadás látszik, a másikon már több van. A harmadiknak még a fedele is olyan, mintha kis kalapáccsal verték volna össze. Sorba vizsgálom a „glédúba" rakott tejesedémyeket. Nem mind horpadt, 10—12 között akad egy-két ép, ami nagy csoda, mert ugyancsak mostohán kezelik őket. Ezt bizonyítja az olvasók panasza is, mert nem egy esetben felkeresték szerkesztőségünket, hogy a Tejüzem munkásai a népboltok előtt valósággal dobálják a tejesedényeket. A mosogatóban Forgó Bernátot kell megkérdezni, ő tudja mi okozza a horpadásokat. — Minden száz közül 20 biztosan ilyen, — mutat egy félig „rokkant" kannára, amelyen 4—5 horpadás éktelenkedik. — csakhogy egyiken jobban, másikon kevéshbé látszik az* ütődés, ami a kapkodástól adódik. — Elég bajunk van velük — szól közbe Cserhaimi Tiborné — nehezebben tisztíthatók az ilyenek, mint az épek. Megint Forgó Bernát veszi át a szöt, — Az ilyen kannákat nem javítják még, hanem addig járnak velük, míg azok birják. Csak akkor megy a javítóba, ha kilyukad, vagy a füle letörik. * Az üzemben nem javítják a kannákat. Nincs erre mód. Nem szerelték fel a Tejüzemet a javításhoz szükséges szerszámokkal. így hát ha valami baj történik a tejeskannákkal, elküldik Hódmezővásárhelyre, a Tejipari Egyesülés javítóműhelyébe. Innein meg nagyon nehéz kivárni, míg visszaküldik kijavítva. Legutóbb augusztus G-án küldtek 12 darabot. Ezek egy részét az előbb küldöttekből kiegészítve augusztus 22én kapták vissza. Ez még aránylag egész rövid idő — így mondják a Tejüzemben, — mert míg Pestre küldték, egy egész hónap is eltelt, mire visszaérkeztek a kijavított kannák. Ilyen hosszú időre nem lenne szabad, hogy a tejesedények kiessenek a forgalomból. Nem rendelkeznek elegendő mennyiségű kannákkal ós ez is veszélyezteti a város tejellátását. * — Kevég a kanna. Napjában háromszor megjárja a várost egyegy és mindannyiszor ütődik, rázódik. De nem tehetünk semmit — mondja Gyenes Alajos üzemvezető helyettes — nagyon nehéz lenne kikutatni, kik azok, akik megrongálják tejeskannákat.(lókhoz kerül. Akiket észrevettünk, figyelmestettük, de többet nem tehetünk. Pedig lehetne és kell is, mégpedig sürgősen. Meg lehetne nézni például, hogyan ér el Kiss Antal kocsikísérő 30 perces időmegtakarítást a belvárosban, ö a R egyik napon 44 kannát kapott és >90 perc időt, hogy azokat rendelkezési helyeikre eljuttassa. Lovaskocsival jár és a belvárosba tar-> toixó népboltok mindegyikénél megáll. Az üzemből reggel 4 óra 30 perckor indult, 6 órakor kellettr volna visszatérnie, • helyett már 5 óra 30 perekor jelentette, hogy; visszatért ég 30 perces időmegtakar itassál dolgozott. De vájjon becsületesen ellátta-e a rábízott mun-< kát! Saabé Péter is hozzá hasonló muukát végez. Mindennap a napi fizetésén kívül 10 forint 25 fillért keres az időmegtakarításokkal. ÉS az esetleges kannarongálásokkal lehet, hogy dupla kárt okozott már az üzemnek. Az időmegtakarításért a dolgozóknak prémiumot fizetnek ki a> Tejüzemben. Iparkodik is mindenki, hogy minél többet keressen. Ezért alaposan meg kellene vizsgálni, hogy a megtakarítások nem mennek-e a kannák használati idejének rovására. A jelek art mutatják, hogy a kocsikísérők sietségükben nem megfelelően kezelik a rájukbízott állami vagyont. De nemcsak a kocsikísérőknél vart ez. Az iires kannák beérkezésénél a lerakók is így bánnak velük, hogy minél gyorsabban forduljon vissza a kocsi. Egy-egy kanna 330 forintba kénül, ha tönkre megy, nem tudják pótolni, legalább is ezt mondják az üjzem vezetői, akik többszöri kérésre sem kaptak pótlást. Ezért kell napjában dupla utat tenni, a teherautóknak ós lovaskocsiknak. Kévéé a kanna, még sem vigyáznak rá, rongálják és egyre több kerül a javítóba, kevesebb marad forgalomba, s a kiszállításra váró tej megromlik mielőtt a fogy aszKEZDŐDIK AZ ŰJ TANÉV A szegedi Radnóti gimnázium várja a megye diákjait AUGUSZTUS VÉGE VAN, vége a nyárnak. A szegedi Radnóti gimnázium előtti fákon is itt-ott már megsárgultak a levelek. Még pár nap és újra benépesül az utca a diákok százával, és az öreg gimnázium csendjét ismét felveri a esengő hangja. Jó ilyen szeptember előtti napokban végigsétálni az iskola folyosóin és tantermein. A levegő tele van olaj- és friss festékillattal. Az ablakok ragyognak a tisztaságtól. A tantermek napfényesek és derűsek. Az irodába új függönyök kerültek, a nevelői szobát pedig sok-sok virággal tették otthonosabbá. Rozgonyi Ferencnó és Király István hivatalsegédek. Az állami költségvetésből 35.000 forint állt az iskola rendelkezésére a nyári tatarozási munkálatokra. A Szülői Munkaközösség 4000 forint összeggel szintéin segített. Helyesen ismerték fel azt az intézet tanuló inak a szülei: nem mindegy az, hogy a tanuló második otthona milyen. Már három napja fo- leti nyerni is lehetett, lyik az ötéves tervköl- — Volt-e a mostani csön utolsó előtti sorso- húzásnál .nagy nyerő" lása nyereményeinek ki- Szegeden? fizetése. A takarékpénz- — liár. elvan nagy, tár pultja előtt a csen- mint máskor most nem des várakozók soragyor- volt sav, halad előre. A pult ezer mondjuk. 25 ezer forinttal húzták ki. — Nem hiszem... nem hiszem... való lenne? ... Nyertem? Igaz, nem huszonötezer válaszolták — de forintot kap majd, csak forintot nyertek ötezret, mert negyed kötNem vette fel az öszszes pénzt: kétezer forintot takarékbetétbe tett. Jó lesz majd, sose tudja az ember, mi adódik. A háromezer'forintból pedig ágyneműt is vesz, régiek már, meg nagykabátot az urának: magumögiitt ellenőrzik a köt- többen, ötezer forintot, s vénye van, de az is nagy vények számait a hiva- volt egy, akin k 25 ezer pénz. Hát ilyen szeren- „kistaférozzák" talos jegyzek alapján s forinttal húztál; ki a csét! — És mindenkinek kaU a másik íróasztalnál pe- kötvényét... elmesélte, aki csak gra- — Nem lehet azt eldig a boldog nyertesek- * tulált neki a nyere- mondani, mennyire öriinek számolják ki a — Nézzek mór meg az menyhez, hogy öt évvel lünk, hogy nyertünk — pénzt: a három nap elvtársak, tényleg nyer- ezelőtt ő még nem dol- mondta Fodorné. — Hiáalatt több, mint három- tem? — kérte a színház- gozott, csak így házak- ha, ilyen csak ebben a ezer kötvénytulajdonos ban Fodor Jánosné ta- hoz járt segíteni takari- világban lehetséges, vette át a nyereményt, karítónő a körülötte lé- tani, az ura meg beteges Egy nyerő a sok-sok Volt, aki öt kötvényt vöket. a szívével, ő se dolgo- ezer közül. Fodorné egyadott át egyszerre — Kézről kézre járt az 50 zott még akkor és bi- szerű szavai azt fejezik mindegyikkel nyert: ér- forintos kötvény, meg az zony csak kis, nyugdíjat, ki, hogy jobb világot demes volt jegyezni öt újság. segélyt kapott. És abból elünk. S hár.y ezer emevvel ezelőtt. A ter- — Nyert bizony Fo- hiába na, nem birtak bernek van ma ilyen vünkkel győzelmesen ha- dor néni, gratulálunk! többet — ötven forintot öröme hazánkban. Mindiadunk előre — a sok- — Biztos ez? Hát ot- jegyeztek. És ezzel az nyájan a jobb világban ezer szege ti dolgozó tan egy nulla van a egyetlen kötvénnyel most élnek— s a jobbért dolkölcsöne is hozzájárult szám előtt. milyen nagy örömük goznak. > a sikerhez. S ndndamel- — • Higgyje el, ha van. ,1. T. MÁS A TANÁROK IS befejezték nyári pihenőjüket. Mindanynyian az iskolában vannak. Dolgoznak. Az iskola igazgatója, Gallé László elkészítette munkatervét. Az elmúlt év tapasztalatai ós az új „tanévnyitó rendelet" alapján megállapította azokat a teendőket, amelyeket az új iskolai évben a tanulmányi eredmény emelése, a fegyelem további megszilárdítása területéin el kell végezni. Külön tervezetet készített az iskolai DISZmunka megjavítására is. A nevelőtestület tagjai a helyes igazgatói irányítás mellett szintén gondos munkával készültek fed az új iskolaévre. Babiczky Ede Tihanyi Nándor tanár elvtársak a nyár folyamán mintaszerűen átrendezték a fizikai szertárt. A megrongált ée hibás kísérleti eszközöket kijavították, a hiányokat pedig a lehetőség szerint pótolták. Esik Zoltán az iskola növénygyűjteményét rendezte és határozta meg az új növényhatározó könyv alapján. Ezóv szeptemberében már tankönyv- és füzetellátással sem lesz semmi zavar. A tanulók megsegítésére létesített segélykönyvtárhoia Für István tanár elvtárs már megszerezte az új tankönyveket. Az igénylök a segédkönyveket szeptember elsején már kézhez is kapják. Für elvtárs 4939 darab könyvet oszt majd ki 22.425 forint értékben. Grempserger Katalin a tanulók füzeteit szerezte be. Az új első osztályosok jövendő osztályfőnökei a szünetben sem voltak tétlenek: Szörényi József és Zsadányi Nagy Árpád tanár elvtársak a helybeli szülőknél családlátogatásokat tettek. A meglátogatott tanulók számára már nem jelent zökkenőt az új tanév megkezdése a magasabb fokú iskolában, mert osztályfőnökeikhez, minit kedves ismerőseihez közelednek. A NYÁR FOLYAMÁN az iskola részére egy új alkotás is született" Zsadányi Nagy Árpád »irodalmi faliszekrényt** készített. Ebben a szemléltető szekrényben a tanév folyamán 35 kiállítást rendeznek. A szemléltető anyag a mult haladó hagyományainak ápolása, a szovjet és népi demokratikus élvonalbeli írók megismerése érdekében magá-* ban foglalja az íróik és költök rövid életrajzát, műveiknek és munkásságuknak ismertetését, különös tekintettel arra, hogy az illetők milyen mértékben szolgálták a haladás ügyét, hogyan ápolták a hazaszeretet érzését és a forradalmi továbbfejlődés megvalósulását. Lehetne itt minden tanár elvtárs munkájáról írni, hisz ez az iskola nemcsak a megyében, hanem országosan is ismert a jó munkájáról. Az új iskolai évben a Radnóti gimnázium fejlődésének egy új szakaszához is elérkezett: az iskola tanári karának létszáma 39-re emelkedett, a tanulók száma pedig az idén — a tavalyi 440 helyett —> elérte az ötszázat, ami által öt új elsőosztály nyitása vált lehetővé. AUGUSZTUS VÉGE VAN, vége a nyárnak. Jönnek majd iskolába az új elsőosztályosok is. Megállanak majd egy pillanatra a hatalmas, sárga épület előtt és eltűnődnek: vájjon mi lesz itt a sorsuk? Szeretném őket megnyugtatni és mindegyiknek megmondani, hogy ne féljenek az iskolától, mert ha ők is olyan szeretettel és gondos felkészüléssel járnak minden nap az iskolába, mint amilyen őszinte barátsággal és alapos felkészüléssel várják őket a Radnóti gimnázium tanárai, akkor igazán boldog és derűs lesz a diákéletük. B. J, Mezei tolvajokat ítélt el a szegedi járásbíróság Vecsernyés Tamás és Virgoncz János Szeged-mihályteleki határrészen lakó mezőgazdasági dolgozók ez év nyarán a dolgozó paraszA szegedi járásbíróság a dolgozó parasztokai megkárosító mezei tolvajokat eiítélte. Virgoncz János 8 tok learatott és keresztekberakott I hónapi, Vecsernyés Tamás pedig 6 gabonájából egy, kgcgival cjjp£taX l bógagi börtönbüntetést tógoU, _