Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-18 / 169. szám

RÁKÓC A fejedelem Szeged alá érkezésének 250. évfordulójára LT olnapuián, július 20-án lesz 250 esztendeje, hogy Rákóczi Ferenc seregeivel Szeged alá érkezett. ^ A várat osztrákok és zsoldjukban álló délvidéki rác határőrök tartották megszállva. A város megmaradt népe ezek sanyargatásait szenvedte, s fölszabadítóként várta Rákóczit és a kicsit szegedinek is tartott Vak Bottyán szabadságharcos csapatait, köztük a Rákóczihoz szökött s szülővárosuk fölszabadítására érkező szegedieket is. Szeoed ostroma, bár sikertelen volt, s később stratégiai szempontból sürgetőbb feladatok miatt abba]: is maradt, a Rákóczi-szabadságharcnak, de méginkább Szeged történelmének fontos fejezete. Szeged népe számára szimbóluma lehet ez a történelmi esemény a Rákóczi-szabadságharcnak általában, s az ebben lelkesen, szép szómban resztvett szegediek példája ma. is buzdíthat bennünket hazánk áldozatos szeretetére, szabadságának és függetlenségének megvédelmezésére. így emlékezzünk ma eleink hősi szabadságküzdelmeire. (Hanna* Qátüti: RÁKÓCZI SZEGEDEN Mailetek • szerzőnek a Cscgery cnilékkönyvhen (1936) liesopló címmel megjelent tanulmányiból. A várat Globitz Ferenc János tábornok védelmezte 400 császárival es a bentszorult, részükre is megbízhatatlan rácokkal. A megérkezett 50 bombavető azonban sok kárt nem csinált az erős várban, "melynek belől földdel tömött falai. jókarban lévő tornyai, árkai és fedett útjai voltak". Emiatt nem is kellett volna a megadásra gondolni; de az élelem fogytán volt, a sebesültek és halottak száma mindegyre szaporodott, a bentlévök egyrésze megszökött s a ráeok árulást készítettek elő. Globitz már tárgyalásokra gondolt, mikor Rákóczi az ostromot váratlanul abbahagyta... Szegedet tehát megmentették a császáriak részére az egymást kerOsztrovszky József: gető események s a Rákóczi lelkiismeretének szava. Bizonyos, hogy az események torlódásának kevesebb része volt az cstrom abbahagyásában, mert ezek miatt aligha hagyta volna abba a már csaknem teljes eredménnyel kecsegtető munkát. De a töröktőt Temesvárról visszaérkezett követség hírei elvették a kedvét a további ostromtál, Embereit feláldozni csak azért, hogy a vár a két vetélkedő közt a harmadiknak, a kényelmesen szemlélő töröknek kezébe jusson, valóban nem volt érdemes, pe ennek a belátása olyan politikai érettségről s olyan mélyen érzett hazaszeretetről tanúskodik, hogy minden idők vezető férfiai példát vehetnének róla. A török a követségnek kereken kijelentette, hogy ha Rákóczi a várat elfoglalja, azonnal tartozik azt a basának átadni, mert a szultán a karlovici békében Szegedről a király javára mondott le. Nem volt más választás, mint két ellenség közt a maga embereinek kímélése. De a többi esemény sem volt közömbös az országra nézve. Hét nappal a Palánk elfoglalása után értesült Rákóczi arról, hogy az crilélyi rendek Gyulafehérváron fejedelemmé választották. Utolsó ténykedése Szegeden a vallásszabadságról szóló rendelet kiadása volt. Ebben a rendeletben visszatükröződik az a szellem, amely _ a fejedelemséget már a megalakuláskor jellemezte. Az a szellem, amely elsőnek iktatta törvénybe a teljes vallásszabadságot. Ez a rendelet augusztus 12-én kelt s a fejedelem még az nap elhagyta Szegedet, amely július 20-tól augusztus 12-ig központja volt a felkelésnek s székhelye a fejedelem tábori udvartartásának. Szeged neve még sokat szerepelt a szabadságharc idején, de a várban a kurucok urak soha sem lettek. Más emberek ültek benne, akik idegen érdekek szolgálatában állottak és soha sem tudták átérezni azt a fenséges gondolatot, amelynek szolgálatában az ország leggazdagabb főura hazátlan bujdosóvá lett. Vele itt csak azok éreztek, akik maguk is számtalanszor váltak az idegenek üldözése következtében földönfutókká Vele érzett Alsó- és Felsőszeged népe, amely legendába foglalta a fejedelem alakját, akiről máig is csak homályos sejtelmei vannak, s akinek legendás alakja éppen ezért örökre élni fog közöttük. Rákóczi Ferenc: SZEGED OSTROMA A szegedi nép hite Rákóczi vísszalérésében i Szeged 48-45 képviselőjének a szegedi Hlradó 19S3. évi 437. számában mcgje'eut cikkéből. A szegedi nép sohasem hitte Rákóczi halálát. Meg volt győződve, hogy él és még visszatér hazájába. 1849-ben, midőn Kossuth Szegedre volt menendő, egy alsótanyai 80 éves agg parasztgazda jelent meg e sorok írójánál ezzel a kérdéssel: igaz-e uram, hogy Kossuth Szegedre jön? Igaz — íelelém. Hát aztán az úr isimeri-e Kossuthot? Hogyne, igen jól ismerem. Mire az öreg ama szánakozó mosollyal, amely az avatatlannal szemben a biztos tudást jellemzi, mondá: deiszen uram, nem Kossuth az. aki jön, hanem Rákóczi Ferenc. Megjegyzésemre pedig, hogy Rákóczi már 110 év előtt meghalt Törökországban, az öreg egész lényében úUzellomülten viszonzá: De uram, nem halt meg Rákóczi.:: Mikor kibújdosott az országból, megfogadta, hogy visszajön még. Most hát eljött. Hanam hát az urak hadd ne- * vezzék Kossuthnak, de azért Rákóczi az. CKAlmnntf JLajos .• Ily erős hittel szemben persze nem volt mit felelnem. Az öreg pedig e szavak után: hát csak azért jöttem be a tanyáról, hogy ezt megmondjam — minden jót kívánva eltávozott. Hogy Rákóczi viszszajövetelének rendithetetlen hite él az alföldi magyar népben, erről többszór is volt alkalmam meggyőződni, így többi között az 1844, tavaszán egy jóbarátommai Térváron valék, hol birtoka volt, A község lakói tősgyökeres magyarok. Említett barátom lévén az egyedüli úri birtokos ott, valahányszor Szegedről — ahol lakott — átrándult Térvárra, az ottani gazdák, minthogy szerették, egy kis "bizalmas beszélgetésre meg szokták látogatni. Ekkor is néhány gazda jött oda. Szép idő lévén, az udvaron pipaszó mellett folyt a beszéd. Esthajnal felé a legelőről beterelt lovak között néhány márciusi csikó is volt. Ezeket Kisguczi -József községbeli gazda meglátva, azt mondó: nézzük meg, van-e a csikóknak lófoguk? Erre megvizsgálván a csikók száját, úgy* találták, hogy mindegyiknek lófoga van, amin nagyon örülni látszottak. Kisguczi pedig mintegy diadalérzettel beszélte el, hogy az előbbi héten több térvári gazdatárséval vásárban lévén, Zentán a bácskai gazdák mondták, hogy náluk az idén a csikók mind lófoggal ellettek. Itthon aztán megnézvén saját csikóikat. hasonlót tapasztaltak s íme — úgymond — hála Istennek, ezeknek is itt lófogaik vannak. Kérdésünkre pedig, hogy mi különös van abban, ha a csikóknak lófoguk van? — mindnyájan csodálkozni látszottak azon, hogy ilyet még kérdezni is lehet — Kisguczi azt válaszoló: Hát az urak nem tudják azt, hogy Rákóczi Ferenc, mikor elbújdosott, azt mondta: ne búsuljatok! visszajövök még. Akkorra váriatok, mikor a csikók lófoggal elletnek. Azokon verjük majd le a németet. S mílv csudás találkozása a véletlennek a szabadságharcban ugyané csikókon aratták a dicsőséget huszáraink! *TT ,T,,,,,,, u»niniinm'»mr> JUHASZ GYULA: fán a uottaí » . . 3 A költőnek ezt az elfelejteti, kötélben m ég ineg nem jelent versit a „Szeged És Vidéke" 1906. oktőber 28-1 szántéból, a Juhász Qyula összes verseim k kritikai kiadását készítő munkaközösség eddigi anyaga alapián közöljük. E szonettet Rákóczi hamvainak hazahozatala alkalmiból Irta a fiatal költő. Nagy idegenből honi földre vágtat Fekete éjszakában a vonat, Mely hozza büszke, fölujjongó gyásszal; A fejedelmet, a nagyságosat, Jön a vonat. Nagy vörös szeme lángol,. :Mtn( forradalom szent üszke, lobog,: ; Hosszan, gyönyörrel fölsír a • határon, ] ; Köszöntik a virrasztó városok! E £ Jön a vonat. Az új hajnalra várva : t Egy láthatatlan szellem vezeti, • E Fölötte hősi árnyak seregi Részlet Rákóczi Emlékirataiból. Vas István fordítása (randa eredetiből (1951).' Az egész menet alatt, miközben a Duna folyását követtem Titelig és a Tisza mellett újra felhaladtóm Szegedig, nem láttunk ellenséget; a rácok mind elmenekültek török földre. Csapataink mindenféle barmokból nagy zsákmányt szereztek. De sokat szenvedtek a nagy nyári hőségtől, a nyolc és tizenkét órás menetektől az égő homokban és a vízhiánytól is, minthogy nem mindig tudtuk a Duna kanyarait követni. Végül megérkeztem Szegedre és miután körülzártam, epelázba estem. A nagy fáradtságtól estem ebbe a betegségbe, mert csapatóimat tanítottam menetelni, csatarendbe állni, táborozni, táborveréskor kijelöltem az őröket es éjfél előtt körüljártam őket. Már nagyon beteg voltom, amikor parancsot adtam a várhoz szorosan hozzáépült város megtámadására Ez a város a Tisza-parton lakó rácok legbiztosabb menedéke volt. Rohammal bevették, kizsákmányolták, felégették: ennél többet józan észszel nem is remélhettem. Tüzérségeim néhány napja késett, betegségem rosszabbodott. Szállásom egy kicsi, behúzat nélküli sátor volt, melyet átjártok a nap sugarai. Agyam kiszáradt füvei töltött, földrevetett zsalmazsák volt. Igaz, hogy a háború óta nem is aludtam más ágyon és mindig ruhástól feküdtem le. De a betegség legyűrt, állandóan égő szomjúság gyötört és csak a Tisza vizével olthattam, márpedig ez a fekete és sűrű víz bűzlött a sártól és a haltól, mellyel annyira tele volt, hogy nem is lehetett merni belőle anélkül, hogv halat ne fogott volna az ember. Mind e kellemetlenségen kívül a fű között még egy nagy zöld pókfajta Í6 tanyázott, melynek csípése olyan mérges volt, hogy megdagadt tőle az ember teste és éles fájdalom kínozta. Egy tüzértisztem egyszer lenyelt egy ilyen pókot és belehalt. Orvosom nem volt, mert francia sebészemet Temesvárra küldtem, hogy tolmácsul szolgáljon egy nemesember mellett, akinek útján megkértem a pasát engedje meg a törököknek, hogy élelmiszert hozzanak a táborba és távolítsa el a határról az odamenekült rácokat, nehogy visszatérhessenek. Meg kellett várni egy német orvos érkeztét, akiért elküldtünk a hat-hétnapi távolságra fekvő hegyivárosokba. Amikor megérkezett, a környezetem intett attól, hogy bevegyem orvosságai!, mert mérgezéstől féltek. De minthogy a testemben amúgy is bennelévő méreg elegendő volt megölésemre. volt annyi lélekjelenlétern, hogy a biztos bajjal szemben előnyben. részesítettem a bizonytalant, annyival bizonytalanabbat, minthogy ez a luteránus orvos már megtelepedett a városban és jól ismertem a háború előtt is. Minthogy nagyon ügyes volt, hamarabb gvógvított meg. mint ahogy reméltük. Ugyanebben az időben levelet kaptam Bercsényi gróftól, s hozzácsatolva a kalocsai érsektől, aki második megbeszélést kért, Lipót esészár részérői új ajánlatokkal. Megkönnyebbülten használtam fel ezt az alkalmat arra. hogy abbahagyjam a terraszos falakkal, erő; tornyokkal, árkokkal, fedett úttal kerített vár bombázását mert n négyszáz némettel együtt odazárt parancsnok nem olyan kedélyű volt, hogy megadta volna magát annak az ötven közepes bombának a durranására, amelyet én a várra vethettem volna* Bujdosó ének Szegvári népköltemeny Megjártam a hatlak útját, Nem tartottam lovam száját!. Nem tartottam lovam száját, Most siratom magam baját. Ihol késő most bánkódni A harc után hadat vágni. Megyek messze Rákóczival, Szívem tele bajjal, búval. Búval vagyok bővelkedő, Sok nyomorúság-szenvedő. Elhagylak én. áldott haza. Nem láthatlak soha, soha! Harcoltam én a hazáért, A haza szabadságáért. Mcst bujdosás a kenyerem, Sós a könnytől, mikor eszem. (Reizner (János : Szegediek Rákóczi seregében Rákóczi örökéletűségéről Részlet ' a „Történeti énekek és katunadalok" címmel 1952-ben megjelent gviljteményéhen közzétett cikkéből. melyben a Ráköczl-sirató népi voltéról vitázott a Tlialy-pör kapcsén, [Vagy bajban vannak a cikkírók ama kijelentésemmel, hogy Rákóczit nem siratta a nép, míg haláláról meg nem győződött. Még arra is vetemednek, hogy én mindenáron el akarom vitatni a néptől a Rákóczi-siratást, „szivóneklelkenek ez őszinte éa igaz megnyilatkozását." Isten ments! hogy még ilyenre gondoljak is! Miféle nyilatkozat ez? Működésem azt mutatja, hogy időt, fáradságéit, anyagi áldozatot sem kímélek a nép kincseinek megmentésére: de eme gyanúsítással nem is foglalkozom tovább. Amit én hirdetek, azt a tanulmányomból merítem: volt idő mikor a nép sirathatta Rákóczit, de ez az idő századunk első évtizedének második felébe esik, nem a megelőző századokba, t És őszi éjjel csillagos palástja. £ így hozza hozzánk gyászpompás vonatját : ' Űjjongva, sírva a — magyar Szabadsági ] <RákéezL az irodalomban Szitás Ilona: II. Rákóczi Ferenc i magyár irodalomban. Bp. 1937. Kohlmann Dezső: I!. Rákóczi Ferenc a magyar költészetben. A zomborl áll. föglmn. értesítője. 190G/07. évre. Zombor, 1007, 32 -41. lapokon, Lukácsy Sándor: Rákóczi és kurucal a mogyar Irodalomban. Csillag. 1953 június, 6. évf. 6. sz. 879—891. lapokon. Esze Tamás: Rákóczi alakja a magyar költészetben. Szabad Nép, 1981 lúnius 9 Péter László: Rákóczi a népköltészetben. Délmagyarország, 1953 június 14, Vas István: Rákóczi, az (ró. Csillag, 1953 július, 6. évf. 7. sz, 1033—1010. lapo. kon. Tolnai Gábor: Rákóczi Ferenc, az (ró. Magy. Tud. Akad. I. oszt. közi. 1054 . 5. köt. 1—4. sz. 219—234. lapokon. Ezt az oldalt a Társadalomés Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei irodalmi szakosztálya állította össze Péter László vezetésével. Részletek városunk történetírójának „Szeged története" cúnű munkájából (1899). A KÜLÖNBÖZŐ HADTESTEKBEN ÓK csapatokban majd mindenütt voltuk szegediek, kik külön századokat képeztek; s külön -zászlójuk vala. Vitézségüket és hűségüket a jelentésekben gyakorta emlegetik, s a szegedi századok hiányét egyik-másik vezér több alkalommal sajnálattal panaszolta. A szegediek küziil sokan Botyt-yán János seregéhez szegődtek, kit mé-g a régi időkből ismertek, mert hisy, 16B2-ben mint „mező-szegedi substitutus kapitány" közöttük élt és rokonszenvüket nyerte meg. Bottyán seregében a „szegcdi Iiadak"-nak szép szerepük volt. A naszádokat, sajkákat ők kezeilék. Hidakat ők kötöttek, vízi szá1. litásökat eszközöltek. A többi közt nz imsódi sáncoknál magukat ki is tüntették, Egyik tisztjük a vakmerőségeiről hírhedt szegedi Kis Miska volt. ki az 1706. évi október 22-ikl módi éjjeli utcai harcban eset, el. A „szegődi haduk" ezen csatában nagy veszteséget szenvedtek. Még zászlójuk is uz ellenség birtokába került. Az Esze Tamás vezetése alat* álló „szegényparaszt" népfelkelő sereg nem ily hadakozásra való volt. BERCSÉNYI SEREGÉBEN IS Érsekújvár körül két zászló alatt 250 szegedi szolgált hűségesein, noha igen ritkán jutott zsoldhoz. Tornóczori és Nyitrún, Ooskny híres „rongyos ezeré"-ben, mely mint a villám csapdosott be Ausztriába, a szegediek 3 zászló alatt harcoltak. E századok tisztjei is szegediekből teltek ki, mint az Bercsényi egyik leveléből kitetszik. De még az Illosvay Imre zászlói alá egybegyűlt Pest-Pilis-Solt vár. megyei felkelő seregben fc^ns. mely. tathal .JAL jobbára Kőrös és Kecskemét körül táborozott — igen sok szegedi volt és összesen 8 zászló alá voltak beosztva, A kisebb guerilla harcokat, a „portázást" igen szerették. El-el széledtek, meg-raeg fogyatkoztak, úgy hogy néha alig volt 200 együtt, de azután ismét összeverődtek és ki tartoltak. Andrássy István és Vass Ádám seregében is a szegedi hajdúk külön csapatot képeztek. üundcifinger Dániel ezredeshez is sokan kerültek, ami egy csöppet sem volt ínyükre. Az idegen hangzású név végtelenül elkedvetlenítette őket, úgy, hogy egészen megváltoztak és jó hírnevük is némi homályba borult. Nem is késett ezt Bercsényi felhányni, ki a szegedieknek még igén jó hasznú* vette, míg most minden látszat ée eredmény nélkül Kőrös és Kecskemét nyelte el őket. SZŰCS JÁNOS EZREDÉBEN is voltak „szegedi hadak", valamint a barátból lett kuruc és épp azért „dervis generálisnak" is nevezett Andrássy Miklós felkelő seregében is nagy számmal verődtok öszsze. Ezek mindenfelé barangoltak és önálló kalandozásokba bocsátkoztak. Mindezeken túl voltak még különálló önkénytea szabadcsapatok is. Ezek közül említhetjük szegedi Nagy István „volonticr hadnagy" csapatát. SZÓVAL: SZEGED ÖSSZES fegyverfogható népe mind részt vett a nagy és dicső nemzeti küzdelemben. Egytöl-cgyig támaszai, bajnokai voltak a szabadságharc ügyének. Szeged népe a haza védelmében már ekkor is oly részt vett ki magának, aminél nagyobbat, jelentősebbe* egyetlen város som mu-