Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-18 / 169. szám

VASÁRNAP, 1954 JÚLIUS 18. DÉLMÜGYIIRORSZAG PARTÉIÉT iii y A bírálat és önbírálat állandó alkalmazásával tegyük eredményesebbé munkánkat ' A marxista pártok fejlődéséhez és a helyes vezetés kialakításához, s ahhoz, hogy a párt az egész népet vezesse és vele együtt tudjon haladni meghatározott célja felé, elengedhetetlenül szükséges az egyszerű párttagok bírálatának, a dolgozók véleményének meghallgatása és a feltárt hibák kijavítása. A párttagok és a dolgozók bírálata után a hibák megszüntetésére, a munka megjavítására való törekvésnek kell jelenkezni. Lehet-e úgy vezetni, hogy a vezetettek helyes észrevételei^ meg ne hallgassuk? Nyilvánvalóan nem lehet. A pártszerű bírálat az a motor, mely fejlődésünket előre lendíti, segíti. Pártszervezeteink többségében látható eredmény van a bírálat fejlődésében az előző évekhez viszonyítva. A pártvezetőségek újraválasztása, különösen az új szervezeti szabályzat-tervezet közzététele óta, — amely a III. pártkongresszus által elfogadott módosításokkal a párt törvényévé vált — ez a fejlődés fokozódott. Sok pártszervezetünkben tapasztalható mostanában élénk, elvtársi vita egy-egy taggyűlésen, termelési értekezleten, vagy más rendezvények alkalmával. A Szalámigyárban, a Jutaárugyárban, az Élelmiszerkiskereskedetmi Vállalatnál és egy sor más pártszervezetnél a bírálatok kedvező eredményt váltanak ki. A XI. sz. Autójavító Vállalatnál például a párttagok többször bírálták a pártszervezet titkárát, hogy a pártszervezet vezetősége kevés gondot fordít a termelés pártellenőrzésére. Nem vizsgálja a pártvezetőség a termelést s ezért nem tudja elejét venni a később bekövetkező esetleges hibáknak. A párttagság bírálata mutatja már az eredményt. A pártvezetőség, s maga a titkár, Vass elvtárs, figyelemmel kíséri most már a termelést, s így több segítséget tudnak adni a vállalat vezetőségének is. Ennek eredményeként fokozatosan javul az elvégzett munkáié minősege, s színvonalasabb az agitáció is. A Csongrádmegyei Nyomdaipari Vállalatnál alig egy évvel ezelőtt különösen ritkán lehetett bíráló szót hallani a párttagságtól. Ma más a helyzet. A vezetőség újraválasztása óta gyakran hangzik el bíráló szó, ha szükséges. Az utóbbi időkben kapott bírálat eredményeként a vezetőség jobban ellenőrzi a határozatok végrehajtását, a termelést és a dolgozók problémáinak elintézését. A belső pártélet ennek nyomán tapasztalható élénkülése kedvezően befolyásolja a termelési tervek teljesítését is. A bírálat fejlődése mellett azonban elmaradt az önbírálat fejlődése, a hibák felvetésének jó szívvel való fogadása. Igaz, hogy könnyebb mások hibáit szóvá tenni, mint saját hibáinkat kimagyarázkodás nélkül elismerni. De a bírálatnak csak úgy van foganatja, hogy ha az, akit megbírálnak, be is látja hibáját s ennek megfelelően annak megszüntetésére törekszik. A bírálatot, ha) az jogos és építő jellegű, kötelessége mindenkinek elfogadni. Párton belül a bírálat nemcsak joga, hanem a szervezeti szabályzat 3. g. pontja szerint, kötelessége, is minden párttagnak. A párttag kötelessége, hogy •"fejlessze a bírálatot, önbírálatot és az alulról jövő bírálatot, ne titkolja el és személyekre való tekintet nélkül tárja fel a/párt előtt a munkában észlelt hibfekat, rendellenességeket: ne legyen közömbös a hibákkal szemben, küzdjön mygszüntetésükért, harcoljon a munkában látszatsikerre való törekvés,az önteltség és az önelégültség ellen...» A szervezeti szabályzat védelmet biztosít a bírálóknak a bírálat elfojtóival szemben és a párthoz való tartozással összeférhetetlennek minősíti a bírálat elfojtását. A bírálat és önbírálat fejlesztése állandó feladat minden pártszervezet életében. A párt munkája ott'eredményes, ahol a párttagok szabadon, őszintén alkotnak véleményt. Elismerik és igyekeznek kijavítani saját hibáikat, s ehhez másoknak is segítséget adnak az elvtársi bírálat alkalmazásával. A bírálatot úgy kell felfogni, mint a pártvezetés fejlesztésének, a párt erősítésének eszközét. így tud a párt, így tudnak a vezetők minél kevesebb hibával vezetni és irányítani, s így tudnak eredményesebb munkát végezni pártszervezeteink tagjai is. BUSZKÉK LEHETNEK A SZÜLŐK GYEREKEIKRE Új közkifolyó kutakat kapnak a rókusi lakosok Szöged Városi Tanáos Végrehajtó Bizottsága az elmúlt napokban értesítette Rókus II. pártszervezet vezetőségét, hogy a pártszervezet által kezdeményezett közkifolyókutak létesítése augusztus hónapban Rókus II. területén több helyen megkezdődik. Az első kutat a Gergely-utca és a Körtöltés-sor kereszteződésénél kapcsolják majd be. Egy 78 éves szeníesi asszony 100 forintot adott az árvízkárosultak megsegítésére Amikor arról értesült özv. B. Molnár Ferencné szentesi Császár Mihály-utca 75 szám alatt lakó 78 éves asszony, hogy a Duna felső folyásánál lévő községek lakosságát milyen kár érte, mindjárt felkereste az MNDSZ-t, amelynek ő is tagja és 100 forintot ajánlott fel az árvízkárosultak megsegítésére. Mint mondotta: nagyon átérzi a helyzetüket és erejéhez mérten ő is segíteni akar az árvíz okozta kár helyreállításához. — VIGYÁZZ KISFIAM magadra. Rád ne essen egy tégla. Jaj, le ne ess az állványról, óvatos légy. Harminchat szegedi édesanya így búcsúzik most reggelenkint gyermekétől. Kezébe adja az uzsonnát, do még szigorúén utána szól az elviharzó, kék munkaruhás gyereknek: — Mindenben szót fogadj 1 — Igen — hallatszik már tá volról a válasz, s fél hétkor már a Klauzál-téren kapaszkodik fel a gépkocsira egy sereg ifjú: az Építőipari Technikum tanulói és robognak ki Öthatomra, az állami gazdaság építkezéséhez, hogy a négyhetes gyakorlati munkát becsülettel elvégezzék. Már a harmadik hét telt el a gyakorlati munkában, s a gyerekkezek nyomán három ikerház magasodik egymás mellett. Ugy szokták mondani tréfásan az ilyen gyerekemberekre, hogy érzik még rajtuk a tejszag — és házat építenek! A könyvet és ceruzát isinerő kezek bizony feltörtek az első héten, d.hát egy jövendő technikusnak vagy éppenséggel építészmérnöknek, mire • odakerül, hogy vezessen, irányítson, meg kell imernie az építőmunkát a gyakorlatban. NEM KELL HANGSÚLYOZNI a 36 ifjú, életerős, vidám fiatal előtt, hogy most, népi demokráciánk fejlődésének új szakaszában különösképpen szükség van az építőiparban kiválóan képzett műszaki szakemberekre. Látszik munkájukon, hogy ezit tudják. Persze például Dohaival volt egy kis bajuk az oktatóknak, de most már ő is kezd jobban beleilleszkedni a kollektívába. Kialakult a brigádverseny, sőt a munkásvirtus is elő-elővillan. Most is hogyan kapja fel Molnár Ferenc, meg Pajn.ovits Ernő a teli malteros ládát — mert a segédmunkát Is ők végzik — és félmeztelen barna testükön megfeszülnek az izmok. Egyébként Molnárra azt mondják az utóbbi napokban, hogy „boltozatművész''. Az történt ugyanis, hogy egy boltozatot kellett kiépíteniök, ez már nehezebb feladat volt, harminc perc időt adtak erre a munkára. Molnár Ferenc, Tarnóczki György kijelentették oktatójuknak, Böröcz Mihálynak: — Tessék nekünk adni Böröcz elvtárs, mi hamar megcsináljuk. Meg is mutatták ki a legény a gáton: határidő előírt elkészültek a boltozat kiépítésérvel: 160 százalékot értek el. S másnap már a faliújságon szerepelt nevük ezzel a megjegyzéssel: .Gratulálunk szép teljesítményükért". PERSZE A TANULÓKNAK kevesebb a normájuk, mint a felnőtt szakmunkásoknak. Túl i« szárnyalják. A Stammer-brigád például egy válaszfal építését két órával a határidő előtt befejezte. Olyan ügyesen rakták a téglát, mintha nem két hétig, hanem már hónapok óta ezt csinálták volna. TÓTH KLÁRA, az építkezés egyik szorgalmas dolgozója védi magát a nap ellen, — úgy adogatják egymásnak a téglát, hogy öröm nézni. Aztán mikor feiíit van a téglakupac az állványon, akkor teritik a maltert, rakják a táglát jól építenek. Pedig még csak elsőosztályosok. Korom Pál brigádjának tagja: Fehér Anna ós Vastag Zsuzsa — ök is együtt dolgoznak. Dobálják a téglát egymás kezébe, hogy gyorsabban haladjanak. Juhász Ibolya és Futó Marika meg maltert kevernek nagy szakértelemmel. Csupa mozgás, lelkesedés, vidámság e három épülő ház környéke. Persze azért munka közben tar- tanak egy-egy kis pihenőt, el. 1 fáradnak. Ilyenkor megbeszélik, hogy ki mit csináljon. Már olyan hangok is hallatszanak, hogy van aki a négy hét eltelte után továbbra is itt akar maradni egy kis pénzt keresni. A legtöbben persze nyaralni mennek. Rá is fér a nyaralás ezekre a szorgalmas gyerekekre. KÖZBEN MEGSZÓLALT egy gong: az ebédet jelezte. Mint akik nem dolgoztak volna már öt óra hosszát, úgy száguldottak a diákok a szép, tiszta ebédlő felé és farkasétvággyal fogyasztották el tz ízletes, bőséges ételt. Ebéd közben pedig rövid röpgyűlés: az egyik tanuló az iskola igazgatójának értékelései olvasta fel a nyári gyakorlat első két hetének eredményeiről: „...Mind a négy brigád jól dolgozik, de különösen meg kell dicsérni az elsőosztályosok Medgyesbrigádját, amelynek teljesítménye megközelíti és néha el is éri a második osztályosok Korom Pál által vezetett brigádjának teljesítményét, noha azok többet dolgoznak az előirt százaléknál... A' szegedi csoport jó munkájának elismeréseképpen közös mozilátogatáson vett részt, amelyet az iskola adott jutalmul .. Makón, Pankotán, Komlón, Sztái invárcsban is vannak a szegedi Építőipari Technikum hallgatói közül nyári munkán, őróluk is diesérőleg szól a jelentés. Büszkék lehetnek a szülök gyermekeikre. Mcrkovits Tibor KÉT ELSŐÉVES: SÁNDOR GYÖRGYI ÉS VÁRNAI MARIA Helyezzék el a korcsmát a Tiidöbeieggondozó Intézet közeléMI Számos betegtársaimmal együtt i szemben a Tüdőgondozó ápoltjai panasszal éltünk a Tüdőgondozó | éj jel-nappal zajban élnek, az Italkörnyékén uralkodó tűrhetetlen ál- bolt sok jánművet vonz s a molapotok miatt. Ezt a közelben (Török-utcában) lévő „Italbolt" idézi elő. Állandó a zaj, a lárma, amely éneklés, zene sőt veszekedés formájában váltakozik. Minden betegségnek egyik legfont03abb gyógyszere a pihenés, a nyu galom. Ehhez pedig csend szükséSándor Györgyi ós Várnai Mária, Iges. A tiszaparti klinikák körül a — aki nagy szalmakalapot hord, zaj nem zavarja a betegeket. Ezzel torkerékpárok kipufogója, vagy a teherautók sokszor feleslegesen járatott motorja ugyancsak zavarja a betegeket Nekünk, a Tüdőgondozó betegeinek kérése az, hogy az erre illetékesek sürgősen intézkedjenek. Helyezzék el a kórháztól távolabbi helyre a zajt előidéző italboltot. S. Gy. V. r s itt van ez a Tucakov. Szánalmas em' J berroncs. Reszket az életéért. Nem tudja, kitől féljen. Nem tudja, kiben bízzon. Az uraiktól retteg, a forradalom népétől fél. Áruló. Kétségtelen, hogy a rossz lelkiismeret teszi tébolyulttá. — Nem én feladtam őtet — mondja szinte önmagának, mintha egyben a maga megnyugtatására is szánná. Ismételgeti: i— Nem én feladtam őtet.., — Hol van az, aki Kiss Ernőt elárulta? — kérdezem újból, mintha elfelejtettem volna, hogy egyszer már válaszolt erre. — Csendőrség elvitte valahova — mondja. A sötétben nem látam őt, de hallom, ahogy két öklével üti a homlokát, miközben állandóan ismételgeti: — Jaj, jaj, felakasztanak... — Lehet, hogy felakasztják. — mondom neki hangosan —, de miért fél akkor tőlünk? Mi itt éppen úgy be vagyunk zárva. mint maga. Ha magát akasztják, minket is felakaszthatnak. Hogyan akaszthatnánk fel mi valakit? Nem vagyunk mi hóhérok. — Miért haragszanak rám? — kérdezi csendesen. — Mi, magára? Ki mondta, hogy mi haragszunk magára? Mi nem haragszunk. Mi tudjuk, hogy maga nem árulta el Kiss Ernőt. Mi csak arra haragszunk, aki elárulta. — Maguk ki akarnak engem tudni, — mondja —, maguk fognak felakasztani engem. — Hát jó, — válaszolom —, erről még majd beszélünk. Majd reggel. Most már aludni akarok. De ha van kedve és nem álmos, mondja el nekem, mit tud Kiss Ernőről. Ki volt, mi volt ő? Milyen ember KEGYETLEN Részletek Vadász Feienc 'F omborban lakott, — kezdi mondani ^ Tucakov és abbahagyja a jajgatást — huszonhét éves volt. Kárpitossegéd. Sokszor eljött hozzánk a faluba. Biciklin jött. Mindenki ismerte. Az is nagy baj volt. Egész faluban még a gyerekek is tudták, hogy ő kommunista. A gyerekek is nagyon szerették, az emberek is. Ha jött, mindjárt körülállták. Okos ember volt. Bátor..« — Maga régen ismerte? — kérdezem. — Nem, — feleli —, amióta háború van, csak azóta, ö jött nekem mondani: Tucakov bácsi, maga jónak látja azt, ami itt van? Miért nem segít nekünk? Én láttam, segítenek őtet, én is segítettem ... •— Mit csinált az a fiatal leány, akit szintén felakasztottak? — Azt is ismerik? — kérdezi reszkető hangon. — Csak láttam az ablakból, amikor sétált — nyugtatom meg és űjból kérdezem: — Mit csinált? — Iskolás volt — mondja elgondolkozva. — Azt nem tudom én se. hogy mit csiná't. Tárgyaláson azt mondták, táskában volt neki bomba, mikor megfogták. Fel akarta robbantani német könyvesboltot, amikor már nincsenek bent embereit. Ezért felakasztották. - . — Akkor maga nem csinált semmit, ha csak tizenöt évet kapott.., — Engem akasztanak ... — Maga nem csinált semmit... — Akasztanak maguk, most maguk tudnak mindent énrólam. — Maga nem csinált semmit. Na, feleljen, — bíztatom —, ugye, hogy maga nem gsinált sginmit?. ; , ESZTENDŐK szegedi börtönnaplójából — Semmit — mondja szinte nyöszörögve. — Semmit. De maguk úgyis tudják, mint én csináltam. — Tudjuk. Maga nem csinált semmit. Maga nem is kommunista. Magát haza kell engedni. — A íeleségemet most akasztják, a fiamat is — mondja reszkedtve. Hallom, ahogy a fogai vacognak. — Jaj Istenem, a feleségem, a fiam ... — Aludjon Tucakov — mondom neki csendesen. — Késő van már. En is aldni fogok. Nem bántja senki a maga feleségét. — Maguk, meg a pap akasztanak — mond i a s én érzem, hogy szempilláim elnehezülnek, mindjárt elalszom. rPucakov jajveszékelésére ébredek. Hirtelen nem tudom felmérni az időt. Reggel volna már? Még sötét van, de lassan dereng meszsziről. Ügylátszik, a hajnal közeledik. — Na, mi a baj megint? — kérdezem hangosan. Abbahagyja a jajgatást. — Mi történt? — kérdem. Rosszul van? Miért jajveszékelt az előbb? — Rosszat álmodtam — feleli Tucakov. — Azért... — Mit álmodott? Reszkető hangon, dadogón meséli az álmát: IV agy szél volt, vihar. Én jártam az utat egyedül. Elfáradtam. Már nem tudtam menni tovább. A lábam nem bírt. Akkor láttam egy falat. Más semmi nem volt, csak fal. Magas fal, mint egy torony, állt magában. Ott megtámaszkodtam. Le-estem a fal tövébe, ott aludtam. Akkor a szél megrázta a falat. Kezdett dűlni. Dült a fal énrám. Egészen lassan, mint mikor fűrészelik a fát. Én felugrottam. Megijedtem és kiszaladtam. Mentem másik oldalára a falnak. Akkor azt láttam, nem mozog. Megint feküdtem a fal tövibe a másik oldalon. Ahogy aludtam, hallom, dül a fal megint, most megint másik oldal felé. Kiugrottam, aztán szaladtam egyik oldal, másik oldal. Mindig ott dült a fal, ahol én voltam. Énrám dült a fal. Ezt álmodtam, ezért jajgattam. — Ezt álmodta? — Ezt álmodtam — mondja Tucakov. —• Máma akasztanak ... Egy darabig hallgatok, aztán megkérdezem: — Mondja, mit gondol maga, ki fogja ezt a háborút megnyerni? — Nem tudom, — nyögi — nem tudom. Miért kérdezi? Én nem tudom, ki megnyeri a háborút. Én azt tudom csak — akasztanak engem. Irigy erzem, megoldódott a rejtély. Tucakov nem tudja, ki nyeri meg a háborút. A fasizmus örök rabságra ítélte, a dolgozók győzelmétől pedig azért retteg, mert árulással mentette meg az életét. Fái, hogy ezt számonkérik majd tőle. Dől a magas fal jobbra, dől a magas fal balra. Mindig arra dől, amerre ő nyugalmat keres, pihenést remél. Mi tudjuk: csak a helytállás adhatja meg lelkünk nyugalmát. Ha meghalunk is, a helytállás tartja tisztán emlékünket, hogy a szabad, új életet élő emberek büszkén gondolhassanak majd ránk, l (Vége)