Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-15 / 166. szám

DELMAGYFLRORSZFTG CSÜTÖRTÖK, 1954 JÚLIUS 15. «Az ember legyen mindenben szép» Anion Pavlov ie * Csehov halálának SO.évfordulójára ICalkan susogott a szep­temberi szél. Az orosz ősz édes­scjiclmes illatúi sodorta a hegyei; felöl, a nyárfák levelei aranyos­sárgában játszottak, — ahogy He­pin, a nagy orosz festő ecsetje megálmodta. A melihovói Csehov­liáz tornárdn két nagyszerű férfi beszélgetett: Csehov és Gorkij. Autón Pavlovics sugárzó, mély pillantású, kék szemeiben meleg tűz ragogott. Az emberről folyt a szó. Arról a lényről, akit mind a ketten annyira szerettek. — A legszentebb dolog előttem — lelkendezett Csehov — az em­ber teste, egészsége, értelme, te­hetsége, lelkesedése, szeretete és legteljesebb szabadsága, szabadsága az erőszaktól és a hazugságtót, bármiben is nyilvánuljon meg a két utóbbi. Ez a magasírű humanizmus em­berei és irói liil vallása volt. A polgári irodalomtörténet, öt évti­zed szinházbajáró közönsége még­is halkhangú, szomorú írónak tar­totta, „az emberi szomorúság, a kis lelki tragédiák legfinomabb megérzöjének", az orosz „minden mindegy" kifejezőjének. Pedig szenvedélyes művész volt, aki gyűlölt minden hazugságot és erö­szakot. Csak nem harsogott, nem a nagy hősök irója volt, a kis vagyemberckről irt novellákat, drámákat, akik a kapitalista tár­sadalom szörnyű hétköznapjainak közepette is megpróbálnak embe­rek és szépek maradni. Qtaqq köotítLeitktl Al­iit ott az élettel szemben, azt állí­totta, hogy az emberek egyszerű­ek, szépek, harmonikusak legye­nek. De tudta, hogy abban az élet­ben, a cári Oroszországban ez nem valósítható meg. Ezért fordul szem­be a fennálló valósággal, ezért leplezi le, tagadja meg Írásaiban a félfeudális cári önkéni/tiralmat. Csehov mesterien tudott néhány oldalban egy egész társadalmat ne­vetségessé, lehetetlenné, gyűlöle­tessé tenni. Csak egy írására uta­lunk itt: „A hivatalnok halála" fimü elbeszélésére. Egyetlen bi­zarr ötleten épül fel: egy tüsszentés vélt következményei halálba ker­getnek egy embert. Tüsszentés és halál. Micsoda ellentét; komikum és tragikum. S ez a kettősség jel­lemző Csehov alkotásaira. A halál sehogy sem illik ide. Olyan jól esne nevetni a rémült Cservjako­von, de (i halál zavarba hoz. S ez az iró célja. A meghökkentő tör­ténet mögött ott van az egész cári rendszer a maga félelmetes elnyomó apparátusával, s az el­nyomottak örökös rettegésével. A hálást fokozza az, hogy Cservja­kovnak nincs oka a kétségbeesésre, az államtanácsos, akinek kopasz fejét letüsszenti, bosszúsan töröl­geti kobakját ugyan a kesztyűjé­vel. de ezzel már napirendre is tér a dolog felelt. Dc Cservjakov, aki egész élete során azt tapasztalta, hogy a kisember sorsa a meghu­nyászlcodás, a nagyobb kegyének hajszolása, belehal a rettegésbe. <A jÖOöf l ízeset te Gorkij­ban is. Az orosz jövőt, a tehetséget. Amikor a Tudományos Akadémia a kormány nyomására kizárta tag­jai sorából Gorkijt, Csehov nyil­vánosan kifejezte tiltakozását és lemondott akadémiai tagságáról. S ezzel az egész világon feltűnést keltő lépésével a cári rendszer el­len és a nép Oroszországa melleit szavazott. Elete utolsó évtizedében, irói alkotóművészet érik legérettebb haj­tásaiban, drámáiban egyre több­ször és nyíltabban ismételte meg ezt a szavazást. Csehov drámai akkor tűnnek fel az orosz színpadon, amikor Gogol és Oszlrovszkij realista, a korabeli valóságot őszintén bemutató és le­leplező színmüvei helyét a forma­lista klasszicizáló, az üres, nagy­hangú, szalmabáb romantikóval telt színdarabok váltották fel. Cse­hov színmüvei forradalmat jelen­tettek a dramaturgia történetében. — a drámát színdarabjaiban nem \ a külső cselekmény adja, hanem a hősök belsejében, lelkükben leját­szódó változás folyamata. A hő­sök belső, lelki folyamatának be­mutatásával az írónak sikerült a személyiségnek, vagy ha úgy tet­szik: egyéniségnek, a tőkés tár­sadalomban elkerülhetetlen önma­gától való elidegenedését, elszige­telődését, magáramaradását be­mutatni. Persze, a háromszög drá­mákhoz szokott színházi rendezők és közönség (háromszögdrámának nevezzük a polgári drámának azt a fajtáját, amely az asszony, a férj és a harmadik hálószoba titkokat kiteregető történetéről szól. — A szerk.) nem tudott mit kezdeni a Csehov darabok külsőleg diszkrét, belsőleg annál erösebb konfliktu­saival, s Csehov első darabjai meg­buktak. Csehov lángelméje csak akkor találta meg a színpadon ke­resztül az utat a közönség felé, amikor Sztanyiszlavszkij 1898-ban megalapította a Művész Színhá­zat. K. Sztanyiszlavszkij, az eu­rópai színjátszás nagy forradalma­sítója Csehov darabjainak rende­zése közben fektette le az orosz realista színjátszás alapjait, tette járhatóvá az utat Gorkij drámái, s a szovjet drámák számára. @uJwo naqq drámaírói művészete abban van, hogy ami­kor az orosz kapitalizmus kelet­kezési válságának szakaszát ábrá­zolja, ebben az ábrázolásban ben­ne van a kapitalizmusnak a fel­bomlási válsága is. Alakjai objek­tív osztályhelyzete és szubjektív érdekei nagyon távol esnek egy­mástól: ebben rejlik a saját cse­hovi drámaiság, Csehov hősei sa­ját érdekeikkel sincsenek tisztá­ban, rezignáltán belenyugodnak sorsukba, képtelenek hősies el­szánásra, nekibuzdulásra. Hőseire jellemző, amit egyik drámájának címszereplője, Vánja bácsi mond: „Multam nincs, ostobán elpazarol­tam semmiségekre, c jelenem meg szörnyű értelmetlen". Vánja bácsi­nak ezek a szavai tipikusak: a burzsoázia lényegére jellemző. A kispolgári intelligencia egészen el­szakad az orosz forradalmi ha­gyományoktól, ezért válik a kapi­talizmus lakujává. Csebuktin or­vos, a Jlárom növér"-ben ezt mondja: „Az újságokból tudom, hogy például élt valami Dobrolju­bov, de hogy mit irt, azt már nem tudom". Dc vannak másfajta csehovi hő­sök is, olyanok, akik már szembe mernek nézni saját jelenükkel és saját sorsukkal is, akik hisznek az életben és a jövöben, akik várják a forradalmat, azt a világot, ami­kor az ember mindenben szép ie het. A csehovi szépség-ideál pe dig a nagy tettek megvalósítása, Csehov és hősei szerint a munka, az alkotás teszi az emberi szép­séget, „Bátorság, tiszta fej, nagy lendület" — így fogalmaztatja meg egyik hősével az igazi ember­ről vallott felfogását. Ezek a hő­sök, ezek az emberek a jövőt vár­ták, a jövőt akarták, mint utolsó drámája, a Cseresznyéskert, a ha­zafiság e bölcs, ragyogó optimis­ta művének diákhőse, Trofinov is „Egész Oroszország a mi kertünk" — mondja a második felvonásban. S a harmadik felvonás így vég­ződik: „Uj kertet ültetünk, pom­pásabbat ennél". Csehov művei erősítették az em­berek bátorságát szerte a világon, hogy a kiszáradt régi kertek he­lyébe élj kerteket ültessenek, a korhadt régi társadalom helyébe üj társadalmat építsenek. cfkik JH&itküában járlak és abban az élményben volt- ré­szük, hogy a Művész Színházban lehettek, azt mondják, a színház függönyére egy sirály van hí­mezve. Csehov kedvenc darabjára, a Sirályra, a Művész Színház első nagy sikerére emlékezteti a nézőt. A nagy iró halálának 50. év­fordulóján legyen a Művész Szín­ház sirglya, a magasba szárnya­lásnak, az igaz és szép győzelme akarásának e cschovian egyszerű és nemes-szépségű jelképe biz­tatás a Csehov megálmondta nagy telteket véghezvivö emberiség szá­mára, OSVATH BELA Előre ifjúság ir Miről tanulhatnak a fiatalok a DISZ Petőfi-iskoláin PARTUNK III. KONGRESSZUSA új, nagyszerű feladatokat állított dolgozó népünk ós ifjúságunk elé hazánk felvirágoztatása, népünk jólétének növelése érdekében. E feladatok valóraváltásáért harcol­ni: ifjúságunk legszebb köteles­sége. A párt által mutatott célok­ért eredményesen dolgozni azt je­lenti, hogy meg kell javítani a DISZ politikai nevelő munkáját, különösen fejleszteni és tökéletesí­teni kell az alapszervezetekben a propaganda munkát. A DISZ Központi Vezetőségének a DISZ-oktatás új rendszeréről és az 1951/55-ös oktatási évről hozet^ határozata megállupítja, hogy u júsági szövetségünk politikai ok­tatásának fejlődése jelentékeny eredményei ellenéro messze elma­radt a követelményektől. Az el­múlt évben a DISZ-oktatás rend szere nem vette eléggé figyelembe szervezeteink jelenlegi helyzetét, a kiadott tananyagok nem számol­tak kielégítően a fiatalok politi­kai képzettségével, műveltségi színvonalával, érdeklődési köré­vel. Ennek következtében nem voltak elég vonzóak politikai kö­reink és iskoláink. Sok helyen unalmassá váltak a foglalkozások és a fiatalok nem szívesen jártak el ezekre. „Az ifjúság szocialista szellemű nevelése, a szocialista építőmun­kában a magyar ifjúság előtt ál­ló feladatok, megkövetelik a poli­tikai oktatásban mutatkozó hibák kiküszöbölését, az ifjúság közötti marxista-leninista propaganda­munka fellendítését" — mondja ki a DISZ Központi Vezetőség hatá­rozata. Az oktatási rendszer le­egyszerűsítése érdekében meg kell szüntetni az eddigi oktatási for­mákat és helyetlük az új oktatási évben két évfolyamból álló DISZ Petőfi-iskolákat kell létre hozni. Megyénk városaiban és falvaiban igen nagy érdeklődés tapasztalható ifjúságiink körében a Petőfi-isko­lák iránt. Különösen érdekli min­den tanulni vágyó fiatalt, hogy milyen lesz a Petőfi-iskola, mit fognak ott tanulni. A KÉT ÉVFOLYAMBÓL álló DISZ-oktatás Petőfi nevét viseli. Petőfi népünk legnagyobb, ifjú­ságunk legszeretettebb költője, az 1848-as szabadságharc kimagasló alakja, a márciusi ifjak vezére. Ezért a hazáért, ezért a korszak­ért harcolt Petőfi, melyben mi most élünk ós dolgozunk. A szabadsá­got, népét, hazáját forrón szerető, a haza külső és belső ellénségeit mélységesen gyűlölő Petőfit mél­tán tekintheti példaképének a ma­gyar ifjúság és tanulhat tőle ha­zaszeretetet, emberséget, jellemet, erkölcsöt egyaránt. Ez a magyará­zata annak, hegy a ' DISZ-oktatás évfolyamai Petőfi nevét viselik. A fiatalok a Petőfi-iskola első évfolyamán megismerkednek a ma­gyar nép történelmének, évszáza-i dos szabudságkiizdelmcinek legfőbb eseményeivel, tanulságaival. A tananyag bevezető része hazánkról szó!. Itt megismerik hazánk föld­rajzi és politikai elhelyezkedését, halárait, hegyeit, vizeit, neveze­tességeit. Ezután arról tanulnak, hogy ezért a hazáért a magyar ucp mennyi áldozatot, mennyi vé:t hullatott. Megelevenednek előt­tünk a J^irökverő Hunyadi János harcai, a világraszóló nándorfe­hérvári győzelem napjai, Dugo­nics Titusz hőstette. > A PETÖFI-ISKOLÁ I. évfolya­mának haligatói olvasni fognak a Dózsa György által vezetett hábo­rúról, ennek okairól, tanulságairól. Tanulnak Rákóczi Ferencről, a ku­ruc-kor szabadságharcosainak küz­delmeiről a gyűlölt labancok el­len. Tanulmányozzák az 1848-a9 szabadságharc történetét, megis­merkednek Petőfi, Kossuth, Tán­csics és a márciusi ifjak szerepé­vel a forradalomban és a legna­gyobb csaták történetével. Tanul­mányozni fogják a magyar mun­kásmozgalom kialakulását, harca­it, a párt megalakulásának törté­nelmi jelentőségét. Tanulják az 1919-es Tanácsköztársaság törté­netét, a felszabadulás körülmé­nyeit. Feltárul előttük az a nagy cél, mely egész népünket lelkesíti, melynek útján a párt III. kon­gresszusának határozatai jelölik meg a szocialista Magyarország felépítését. A Petőfi-iskola IT. évfolyamán hazánkról, a pártról, a Komszo­rnolról, a DISZ-röl tanulnak a fin­falok. Megismerkednek pártunk politikájának alapjaival, határo­zataival, a kongresszus útmutatá­saival. A II. évfolyam hallgatói népköztársaságunk alkotmányát, a szocialista ipar, mezőgazdasáp, kultúra, a szocializmus építésének kérdéseit tanulmányozzák. Megis­merik ifjúsági szövetségünk cél­kitűzéseit. azt, hogy mit várhat­nak a DISZ-től és mit jelent DISZ-tagnak lenni. Választ kap­nak ilyen kérdésekre: mi a haza! Mit jelent művelt, kultúrált em­bernek lenni és hogyan lehet Ilyen­né válni? Mi az elvtársiasság? Ki az igazi barát? Mi a. szerelem? Egyszóval arról tanulnak, hogy milyen erkölcsi követelmények áll­nak minden becsületes magyar fiatal előtt. ALAPSZERVEZETEINK titkárai, vezetőségi ftagjai most azon dol­goznak, hogy minél eredményesebb legyen az új oktatás, minél job­ban kielégítse a fiatalok igényeit. Minden fiatal éljen e tanulási le­hetőségekkel, kapcsolódjon be a Petőfi-iskolák munkájába, váljon bátor, hazáját szerető, példamu­tató DISZ-taggá. , DISZ Csongrádmegyei Bizottsága IV. A z új fegyenc egész nap sir ós dö­** römböl felváltva. Azt hajtogatja, hogy mi és a pap együttműködve fel akar­juk ct akasztani. Jajgat szüntelenül. * — őrmester úr — mondja Horváth — valakit be kell tenni mellé a zárkába éj­szakára. nehogy kárt tegyen magában. Meg aztán — teszi • hozzá — hátha si­kerül megtudnunk, hogy tényleg megza­varodott-e, vagy szimulál. Egy önkéntes jelentkezőt kell keresnünk, aki bemegy hozzá aludni. Horváth biztatón int a szemével. Az őrmester vállat von: — Én nem bánom, csak nehogy aztán az ápolójában tegyen kárt. — Nem ápolóról beszélek én — mond­ja Horváth — csak mégis, legyen va­laki a közelében. Hátha lecsillapodik Éj­szaka és meg lehet őt nyugtatni afelől, hogy nem lesz itt bántódása. — Én azt ajánlanám, — szól Hor­váth és rámfüggeszti a szemét — hogy maga menjen át hozzá éjszakára. Maga a legfiatalabb. Lehet, hogy nem fog tudni aludni tőle. Majd elbeszélgetnek — mondja sokaimondó hangsúllyal és az őrmesterhez fordul. — Azt hiszem, nincs ellene kifogása, ügye? — kérdezi. — Nem bánom, — felel az őrmester — csak vigyázzon. Ha valami baj lesz, zöigessen. (Ydakint csillagtalan az éjszaka. Mély­ségcs és titokzatos. Tele van em­berek kínjával és sóhajával. Háború van. Mintha fekete gyászlepel borulna a vi­lágra. Nagyokat reccsen a rozoga vaságy. Yucakov forgolódik rajta álmatlanul. Só­hajtozik, olykor-olykor felnyög, jajgat, sír és magában beszél. Egy pillanatra sem hunyom le a sze­mem. Szeretném megtudni: ki az, aki ízerencsétlen életével itt hánykolódik mel­KEGYETLEN ESZTENDŐK Részleiek Vadász Ferenc szegedi börtönnaplójából lettem és nem engedi nyugodni a szörnyű halálfélelem. Beszélni kellene hozzá valamit, ami megnyugtatná, ami megnyitná a szívét., — Alszik? Csend. Nem felel. Sóhajtozik és -:zigá­kol. — Nem, nem, — morogja — ne bánt­sanak. Ne, ne .., — Tucakov — szólok hangosan — ugye maga pásztor? Hol szokott maga le­geltetni, hegyen vagy síksági legelőn? Hallgat. C zép lehet ilyenkor nyáron feküdni ^ a fűben és nézni a kék eget. Arra magukfelé nagyon szép a nyár. Biztosan sok virág is van a fű között és a madarak röpködnek a feje fölött. De szép is lehet az. Mit csinál olyankor, amikor legelészik a nyáj. Van-e furulyája? ... — Pásztor vagyok, — mondja csen­desen Tucakov és felsír a hangja: -- Aj, . aj, miért akarnak engem felakasztani? — Én azt nem tudom — válaszolom. — Maga akar engem .., — Nem én. .r — Nem? ,., — Ki akar? — Én nem tudom. Megint csend van. — Maga biztosan azt csinálta, amit én, ugye? — kezdem újból beszédre bírni. Persze a fasiszták ... Ellenségeink... A magyar csendőrök kiszolgálják őket. El­visznek tőlünk mindent, mert kell nekik a háborúhoz a szovjet ellen. Milyen em­ber volt a Kiss Ernő? — Ismerik maguk? — kérdezi megle­petten. — Azt már felakasztották. — Tudom — felelem. — Azt mondja meg. hogv milyen emb«r volt. — Ah, az ... jó ember .,. fiatal},. szerették a népek őtet?M — Miért akasztották föl? — Meggyújtották a búzát. Sok búza megégett. Azt mondják, inkább égjen, mint a háborúnak ... — Értem .., És hogyan gyújtották meg a búzát? :— Én nem ... — Azt tudom, de a többiek.,. 13 ákötöttek egy csomó kalászra olyan gyújtóanyag, amit gyújt a nap. Nem lehetett a tűz oltani. Elégtek egész táblák, aratás előtt. Akkor aztán őrizték a búzát csendőr és katonák. Üjra csak meggyújtották .. „ — Hogyan? — Az őrtől messze méterre elbújtak, aztán nyílból tüzes taplót kilőttek! A ka­tona csak az látta: ég a búza... — Kit fogtak el hamarabb, magát vagy Kiss Eínőt? — Hamarabb engemet meg még há­rom embert. — Aztán később Kiss Ernőt? — Később. — Hol? — Búzában ... — Mit csinált ott? — Várt találkozás velünk. — Persze maguk helyett aztán a de­tektívek mentek el... • — Kiss Ernő verekedett. Nem hagyta magát, öt detektív kötötte meg a kezét. — Honnan tudták a detektívek, hogy Kiss Ernő a búzában vár? És honnan tudja maga, hogy Kiss Ernő verekedett, amikor elfogták? — Nem tudom ... Maga azt minek kérdezi? — jajdult fel rémülten. Aj, aj, tudom... maguk engem fel akarnak akasztani, mert feladtam a Kiss Ernőt. Azt gondolják, Mondja meg, mikor akasz­tanak .., — Már mondtam, hogy én nem tu­dom sM Nyög és sír és jajgat. Vinnyog ebben az emberben a lélek. | j dakint szél rázza a fákat és az őr­szem dobogó léptei hallatszanak, amint jár-kel az udvaron, bódéja mellett fel és alá. Érzem a szívem dobogását: Már va­lamivel többet tudunk. Kiss Ernőt társai közül valamelyik elárulta, hogy mentse a maga nyomorult életét. — Hol vannak a társai, Tucakov — kérdezem. — Okét is felakasztották? — Nem tudom, merre tannak — fe­leli — elvitték a csendőrök üket. Azt is, amelyik Kiss Ernőt elárulta ... Nem kérdezek tovább. Ennyi majd­nem elég. Legeltette a nyájat nyarakon át a hegyoldalban. Elképzelt egy szebb, embe­ribb világot. Látta, hogy mint élnek az emberek odalent a városban, jólétben és gondtalanságban. És látta,, hogyan kínlód­nak a szegények. A jószagú fűben heve­részve. volt bőven ideje, hogy gondolkoz­zék. Szívébe és agyába befészkelődött a lázadás. Meggyújtani a gonosz világ négy sarkát és építeni egy mocsoktalan vilá­got. Véresre pofozták, tüzes horgolótűk­kel szurkálták. Gúzsbakötötték és villa­nyozták, kékre gumibotozták a talpát és leverték a veséjét. Lovagoltak a mellén és ujjúkra csavarták csomókban a haját, úgy tépdesték. Közismert módszerek ezek a csendőrnyomozók kínzókamráiban. Vallott. Vallott, hogy szabaduljon a kíntól, hogy mentse a maga életét. Kiss Ernő mér halott. Az őr léptei közelednek a folyosón. ** Meggyújtja zárkánkban a villanyt és benéz a lesőlyukon. Alvást színle­lek. . Tovább megy. Sötét van megint. Belémnyilal a fájdalom: Kiss Ernőt elárulták . .. Ezért kellett fiatalon, tele hittel, életerővel és elszántsággal meghal­nia. (Folytatjuk.]

Next

/
Thumbnails
Contents