Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-15 / 166. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 JÚLIUS II£ DÉLMiGYSRGRSZlG SZEGED FESTŐ-POÉTÁJA KAROLYI LAJOS Vf íg Nyllasy Sándor, Tápé színdús viseletű népének festője a kék ég alatt, a szabadban alkotta napsugaras levegőtől körüllengetett parasztalakjait, addig a filozofikus elméjű Károlyi Lajos, a szegedi képzőművészet -"Juhász Gyulá—ja, alsóvárosi kis lakása meghitt csendjében készítette tükörből festett önarcképeinek hosszú sorát, melyekről egy vékony, sápadarcú, szakállas ember néz ránk beszédes szájjal, értelmes, szelíd tekintettel. Lélekelemző önarcképeinek szinte százakra menő tömegében igyekezett meglesni, felszínrehozni és visszatükrözni bensőjét, az emberi lelket; megismerni rezdüléseit, hullámzását, szenvedélyeinek okait és kifejezésbeli sajátosságait, felmérni az arc villanásaiban a mögötte megnyilvánuló egyéniséget. Kevés művész festett önmagáról annyi képmást, mint Károlyi Lajos. Önarcképein, melyek a lélektani realizmus kiváló példái, nemcsak festői stílusának alakulását, hanem szomorúvá vált sorsa hangulatbeli lecsapódásait is végigkísérhetjük. Tört fényű, lágy tónusú alkotásaiban naplószerűen hagyta ránk érzékeny bensőjének őszinte vallomásait. » ... Az ember önmagának a legjobb modellje, önmagát ismeri legkevésbbé, ezért foglalkozom oly sokat önarcképemmel* — mondotta egy alkalommal. Sajátmagát ábrázoló művein kivül nagyszámú »Jellem-tanulmány*-ai is igazolják, hogy a lélektani kifejezés, az érzelmeknek, gondolatoknak és akarati folyamatoknak az emberábrázolásba való visszatükrözése Károlyi festészetének egyik legsajátosabb értéke. Iá e Károlyi Lajos is sokszor otthagyta Róka-utcai -műtermét*, melynek berendezése egy vaságy, kis dobkályha, asztal, néhány szék és festékörlő szerszámokból állt, s förgeteges bő gallérját magára terítve gyakran kereste fel Újszeged jólevegőjű parkját, a hepe-hupás árterű, homokos Tiszapartot, vagy a régi Szeged ódonhangulatú, *vízelőtti» utcáit, hogy sajátságos szépségüket lírai színekkel megörökítse. Igy aztán nemcsak az »önarckép*-ek, hanem a tavasszal rügyező gyümölcsös kertek, a lágy boruiatú őszi délutánok, az alkonyi fénybe burkolt csöndes szegedi utcák, a bársonyos szirmú halványsárga rózsák festő-költője is volt Károlyi. Hangoltsága gyöngéd és szeretetreméltó, finom és érzékeny, halkan bánatos és halkan derűs — mintha arról beszélt volna, hogy az élet nemcsak szépséggel jár. Meleg intimizmus hatja át igénytelen eszközökkel festett képeit, melyeknek egyszerűsége, őszinte és tiszta hangja kevés eszközzel való sokatmondása megkapó értékűvé avatják műveit. A magárahagyatottság és a szomorúság, de az emberszeretet és a bizakodás összefogó érzésével fonta át képeit, [ melyek a bennük rejlő szorongás" ellenére sem lesújtóak, s férfias lírájuk, ha tartózkodóan is, az erő és a biztonság üde forrását kínálják. Károlyi Lajos a legkülönösebb életű festőink közé tartozik. Hetvenhét évvel ezelőtt, 1877. július 16-án Szegeden született. Atyja csizmadiamester volt, aki az árvízkor szerzett betegségébe halt bele. Anyja újból férjhez ment. de rövidesen ő is elhunyt, így a kis Károlyit előbb erdész mostohaatyja, majd tizenhároméves korától nagybátyja, Malatinszky György rzegedi vendéglős nevelte. Művészi légkört környezete nem nyújtott számára. Rajzszeretete mégis korán felébredt. s végigkísérte éveit. Károlyi Lajos a gimnázium felsőbb osztályaiban már bajuszt és szakállt viselt. de -tekintélye* volt nagy olvasottsága és irodalmi kísérletei révén is. Szerette a muzsikát, hegedült, fuvolázott. Érettségi után repeső vágyát követve, mindjárt Münchenbe utazott. Az *Isar-parti Athén»-ben csalódás érte: a művészettől mást várt. mint amit ott talált. Pályát akart cserélni és a drávatoroki erdőbe vonult mostohaatyjához, azzal a szándékkal, hogy ő is erdész lesz. A természet ölén való rövid tartózkodása azonban újból életre keltette benne a művészt. 1896-ban Velencébe majd Rómába ment az olasz nagymestereket tanulmányozni. Közel egy évet töltött az *örök városiban, de munkaköre nem elégítette ki, Papi pártfogója, Fraknói Vilmos azt ajánlotta neki, hogy legyen szentképfestő, Károlyi azonban öntudatosan hárította el magától ezt a gondtalan életet biztosító *állás--t, mert művészi függetlenségét nem akarta feláldozni. 1YT emsok idő múlva újból _ Münchenbe tartott, ahol IIollósy Simon ottani, később a nagybányai szabadiskolájában képezte magát, s négy évi tanfolyamot a nagy magyar festőpedagógus szerint a -legkitűnőbb szorgalommal és eredménnyel* végezte el. Ekkor kezdett foglalkozni társadalmi- és etikai kérdésekkel. Szenvedéllyel merült bele Tolsztoj életfilozófiájáhak tanulmányozáséba, mely az 1900-as évek elején arra serkentette, hogy hozzá zarándokoljon. Sarukban, gyalog ment el Jasznája Pclnajába, a nagy íróhoz, akitől személyesén várt kérdéseire választ. Oroszországban meg akarták bízni a fiatal művészek nevelésével, de Károlyit a honvágy hazahajtotta. Hazatérése után szülővárosában telepedett le és itt töltött el szorgalmas munka és fáradhatatlan önképzés közepette egy teljes negyedszázadot. Károlyi a húszas évek elején mégegyszer meglátta Firenzét, majd 1924-ben rendezett szegedi tárlata után megnősült és felköltözött Budapestre, ahol igen szűkösen, s kölcsönökből kellett élnie. Pár év múlva gyomrával és veséjével betegeskedni kezdett. Súlyosbodó bajával a Rókus-kórházba szállították, ahol hosszú hetek keserves szenvedései után 1927 március 20-án úgy halt meg, mint ismeretlen vándor az élet országútján. Az akkori szegedi hatóság példátlan megnemértést tanúsított a kiváló művésszel szemben. Nevetségesen csekély értékű kétszázezer koronát és a következő táviratot küldték Budapestre: -SZÉKESFŐVÁROS TANACSANAK. A Rókus-kórházban elhalt szegedi illetőségű Károlyi Lajos festőművész részére kérek Szeged város költségérc szegényjogos temetést engedélyezni. SOMOGYI Szeged polgármestereE szégyenteljes intézkedés ellen Móra Ferenc, Juhász Gyula és a «Délmagyarország» haladó gondolkodású munkatársai szólaltak fel. Közbenjárásukra Károlyi holttestét hazahozatták szülővárosába és a múzeum előtt adták meg neki a végtisztességet. Temetőbevívő utolsó útjára a Munkásdalárda gyászdallal. barátja, Juhász Gyula pedig — többek között — e szavakkal búcsúztatta: * ... egy nagy tanítást hagytál ránk: — a munka szent. Alkotó munkás voltál, ki a j jövőnek dolgozik, kinek vetése érik.E szelíd tekintetű, rendkívül ro- | konszenves és művelt festő képei tele vannak hangulattal, egy érzékeny lélek visszatükrözéseivel. Ehhez simulnak alkotásai: a rr.adárlakta vén platánok és a nyíló rózsaligetek megragadó együttesét nyújtó -Újszegedi részlet*, a dús lomboktól árnyas, deszkakerítéses *Kertés ház-, a csatakos utat és két oldalán levéltelen fasort mutató *Téli hangulat-, az ezerszer megfestett, egyszerű ízléssel ószszerakott, asztaltdíszítő -Rózsák*, vagy a -Naplemente a Tiszán* stb. Ezek a művek leheletszerű tónusaikkal clyan harmóniát teremtenek, melyeknek hamvassága és közvetlen bája egészen leköt bennünket. Színeinek utánozhatatlan, családias melegsége is van, s kifejezésmódja valóban a lelkéből formálódott. A puha rajz, a finom tónusárnyalatok szinte áhítatos gyöngédséggel rögzítik a látott valóságot, melyet a hétköznapok póztalan, szelíd bája tesz megkapóan költőivé. Iá árolyi természetcsodáló kedvvel barangolta be az újszegedi kertváros hangulatteljes környezetét, mohón élvezve a növényvilág változatos színpompáját. Nagy áhítattal, szinte naivan és alázatosan állt a természettel szemben, melynek minden megnyilatkozása szent volt előtte. A művész azonban nemcsak a helyi táj megejtő szépségét fedezte fel — megtalálta benne az embert is, a nyomorgót, a szenvedőt, az elnyomottat. Mélyreható erejű alkotása, a nála szokatlanul nagyméretű, több változatban megfestett -Koldusasszonyok* és az elmélyült szociális érzését tanúsító -Csavargók* című képei is ezt bizonyítják. Legtöbb munkája tanulmányszeríi, melyben nagy tárgyilagossággal igyekezett az igazságot megközelíteni. Irtózott a rutintól. Sohasem kínozta el műveit, biztos kézzel és nagy közvetlenséggel vetette a látottakat vászonra. Ilyenek elsősorban alla prima — egy ülésre — festett viragcsendéletei. Ezeket a valóságos kis remekműveit — melyeken mindössze néhány szál rózsa hajlik egy-egy korsó vagy áttetsző üveg fölé — a színek finomsága, üdesége és a pompás tónusegység .jellemzi. Károlyi Lajost a szűken megfesthetőnél több érdekelte: nemcsak a virág szép szirma, de nedvkeringése is, nemcsak az ember, de annak társadalma is foglalkoztatta. Fölényes belátással és a meggyőzés elragadó erejével szól írásaiban. Elmondja, hogy a polgári festészetben uralkodó vajúdásnak és zűrzavarnak az az oka, hogy tisztán az ösztön vezeti a művészeket. Ez pedig olyan fundamentum, amelyen a fejlődés lehetetlen. Az igazi alap csak az értelem által megismert törvényszerűség lehet. Károlyi gyakran kiállította képeit a külföldi és a budapesti tárlatokon is. Költői hangulatú alkotásait azonban alig vették észre, eltűntek a Műcsarnok képrengetegében. Szegeden gyűjteményes kiállításai is voltak, de itthon sem méltatták érdeme szerint. . A sok csalódáson keresztülment fpstőt azonban mindez nem bántotta. Bízott az igazságnak és saját törekvéseinek eljövendő diadalában, Végtelen igénytelensége — vegetáriánus volt — könnyen átsegítette művészi pályájának több mint negyedszázados küzdelmein. Személyére nézve különben is előnyösnek tartotta a szegénységét, mert azt vallotta, hogy csak egyszerű viszonyok teremthetnek egyszerű felfogást és az egyszerűség minden nagy művészet főkelléke. 1/ árolyi Lajos lírai realista íestészete világos, a dolgozó nép számára érthető művészet. Bensőséges költészete nem szakadt el a valóságtól. Képeinek sokszor szomorkás hangulata a nyomasztó magányosság és a sivár múltból ered, de ebben a festészetben ott zengnek a legtisztább emberi érzések: a kibontakozó természet, a helyi táj, a szülőváros, a dolgozó nép szeretete. Tisztacsengésű alkotásaiban a sötétség, az elnyomás elleni gyűlölet hamu alatti parazsa izzik. Felszabadult városunk képzőművészei ma is tanulhatnak tőle: a nép szívéhez szóló, lélekből fakadó, keresetlen, őszinte hangot, Életművének egészét a hivatásérzet és az igazság szeretete hatotta át — és ezen a ponton értékes nekünk Károlyi Lajos hagyatéka. Szelesi Zoltán SZEGEDI JEGYZETEK Motorszerelő A kisfiú arca maszatos. Nem sirós közben kente össze mosolygó képét, <le azért sötét olajfoltok éktelenkednek homlokán, orra hegyén. A XI. számú 'Autójavító Vállalat kedvence Jovanov István tanuló. Közel fél éve került a Vállalathoz. Először az alvázaknál, jelenleg pedig a sztahánovista Kiss-br igádnál dolgozik. Örül, hogy a legjobbak között tanulhat, mint ..sztahánovista palánta". Mert az kell hogy , legyen. Segítenek majd ebben az „öregek" is. .Jovanov István mindössze tizenhat éves. Kistermetű, fürge kis tanuló. Ha valahova be kell mászni, — autó alá vagy gépék • közé — s egy jól megtermelt felnőtt oda nem férne be, Pista már ott i.f van. Ö búvik a kocsi alá, segít munkatársainak. Mindenütt ott van, ahol kell. Munkatársai mesélik: az első nap úgy összemaszatolta magái, hogy alig ismerték meg. Tetszik neki a munka. Dolgozik is szorgalmasan. Ezt igazolja a h ii vely kújján lévő körme alatti kék folt is, mert bizony kalapácsa néha nem oda üt ahová irányítója szeretné. „Ez mással is megesik" — vigasztalják a brigád tagjai. A munka hevében Jovanov István a falra erősített viszszapillantó tükörben megnézi magát. Csak egy pillanatig ... Megelégedett ha arca maszatos, munkaruhája olajos, mert így hasonlít már egy ...igazi" motorszerelőhöz A Kiss-brigád pedig szeretettel oktatja• a fiatal tanulót. akiből rövidesen olyan kiváló szakembert nevelnek majd, mint ők, valamenynyien. — kiss Kocsis István ifjúmunkás talp varró állandóan sztahánovista szinten dolgozik. Sokezer talpat varrt már fel életében az „öreg" szakmunkás. Ó a2 üzem DISZ-titkára. Ügyes kézzel irányítja a DISZ-szervezet életét. Munkájában példamutató. Átlagteljesítménye 180 százalék, a kongresszusi versenyben azonban még a 250 százalékot is elérte, megkapta már a sztahánovista oklevelet is. (Liebmann Bé;a felvé'eieL Fény. iáöv.) A tűző üzemrész büszkesége Király Anna szélező. A fiatal lány már 3 éve sztahánovista. A szélezők között ő ér el legszebb eredményt. Dekádonként 150—160 százalék a teljesítménye. Munkájának minősége kiváló. A fiatal sztahánovistát szeretik munkatársai. Tapasztalatait átadja a többieknek is. Segít mindenben, ahol csak kell. Szívvel-lélekkel dolgozik. Bozóki Ferenc főmérnök, (kiözépen) Horváth Elek, a tű^őüzemrész művezetője és Ivicz Dezső technológus a mintadarab elkészítése után — mielőtt a sorozatgyártás ímegkezdődne — rövid műszaki megbeszélésen tárgyalják meg azokat a módosításokat, amelyeket végre kell hajtani a sorozatgyártásnál, hegy az új modell jobb és tetszetősebb legyen. ! Ezévben 17 új cipőmodell kerül gyártásra, 8—10 színváltozatban. A III. negyedév utolsó két modellje zárt cipő lesz.