Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-15 / 166. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 JÜLIUS 15. 1 ittál Unatc teueUzáiuk flkolmányunk ünnepére megszerezzük a sztahanovista jelvényt 3 DÉLMÜOYHRORSZUG •— ezt fogadták a Kiss autószerelő brigád tagjai augusztus 20-ra. Kiss Mihály, Bakacsi János, Komlósi János, Fodor Gyula brigádtagok ót hónap óta tartják a sztahanovista szintet kiváló munkájukkal. Első negyedévi eredményeik alapján okleveles sztahánovisták lettek a brigádok közti versenyben is az első helyet foglalták el. Július hónapban harcba indultak, hogy, hat hónapi kiváló termelési ereShényteik alapján birtokosai legyenek a sztahánovista jelvénynek. Eredményüket már az első napokban növelték. Július első tíz napjában a tervüket 193 százalékra teljesítették. Kiváló eredményüket a mupka tökéletes megszervezésével, újítások, észszerűsítések bevezetésével érték el. Kiss Mihály, a brigá-ivezető a XI. számú Autójavító Vállalat legjobb újítói közé tartozik. Az elmúlt hónapban három újítást adott be, ezért újítási díjként 920 forintot kapott. Alkotmányunk ünnepének tiszteletére vállalta, hpgy két újítást ad be, amelyek közül nagyjelentőségű az elhasználódott Csepel sebességváltó előfék tengelyeinek felújítása. Erősségei a brigádnak Bakacsi János és Fodor I Gyula szerelők. Ök mindketten jpártszervezetünk vezetőségi tagiai jós jó példával serkentik a többi [dolgozókat. A brigád száz százaiéikos minőségi munkát vállalt és azt jígérte, hogy az elhasználódott alkatrészek felújításával ötezer foirint értékű megtakarítást érnek el. Sarnyai Vencel Jelenlés a Szegedi Bútorgyárból ' A Szegedi Bútorgyár dolgozói június havi tervüket 101.3 százalékra teljesítették. Ennek ellenére még mindig van lemaradás a második negyedévről. Most, a harmadik negyedév megkezdése első napjaiban minden akaratunkkal a tervlemaradás megszüntetésén dolgozunk, hogy adott szavunknak eleget téve a negyedik negyedévet tartozás nélkül kezdhessük. A dolgozók közül már többen vannak, akik a harmadik negyedévben minden nap túlteljesítették tervüket. A gépházban Tamasits János szalagcsiszoló jár az élen, aki július 13-ig 33 órával teljesítette túl tervelőirányzatát. Pácsa János körfűrészes 16 óra, Bodó Mihály felülmarós pedig 12 órai előnyt szerzett ezideig. A kéziműhelyekben Mészáros Mihály gép-utánpucoló az első 26 órai tervelőnnyel, Kovács Miihányné fényező csupán két órával 1 marad mögötte. Molnár Jenő és Molnár Mátyás összeállítók 21, •Csűri Mihály enyvező pedig 10 órás tervtúlteljesítéssel dolgozott eddig. Most, amikor a harmadik negyedév küszöbét átléptük és ilyen szép eredményekkel dolgoznak üzemünk munkásai közül a legjobbak, tovább kéli harcolnunk a minőség javításáért, a termelés fokozásáért, I

hogy kormányunk programmját megvalósítsuk. Halász Lajos ló eredmények a Szegedi Ecsetgyárban ' A Szegedi Ecsetgyár dolgozóinak versenylendülete a III. pártkongresszus után sem csökkent. Az üzem kommunistái és pártonkívüli dolgozói együttesen harcolnak a termelés frontján azért, hogy a kongresszuson hozott határozatokat minél hamarabb megvalósítsak. Tudják, ha tervüket napról-napra teljesítik, az önköltséget csökkentik és minőségi árut adnak kékesükből. ezzel segítik a párt fő célkitűzéseinek végrehajtását. Az üzem dolgozói fontosnak tartják napi előirányzatuk teljesítését. Valamennyien reggel 9 órakor, mikor Tombácz Jenőné elvtársnót meglátják, a tervteljesítés^iránt érdeklődnek. ö a készáru csomagolómühelyben számolja ki az üzem előző napi termelésének értékét. A dolgozók együtt örülnek vele, ha teljesítették a tervet. Tombáczné az üzem programmozója és jó munkájával segíti a művezetőket, hogy minden nap teljesíthessék a tervet. Július havi első dekádtervünket 100.9 százalékra és július 12-én a napi előirányzatot 102.8 százalékra teljesítettük. Minden üzemrészben arra törekszenek munkásaink, hogy elért eredményeiket naponta fokozzák. Különösen kitűnik Dobó István hüvelygyártó 217 százalékával. Simon Margit ecsetkötő Ungvári Mihály né val együtt 156—156 százalékot ér el. Váczi Karola hüvelygyártó a tervet 154 százalékra teljesíti. Bartók Ferenc 146, Fonyó Rókus esztergályos 144, Király Jánosné szurkoló 144, ökrös Erzsébet 151 és Kudász Istvánné J42 százalékos tervteljesítéssel dolgozik. *LÍI1AL; Ger» Júlia Gyógyuló betegek a móraholmi tbc gondozó intézetben Kitüntették ai intését vesetőjét A mórahalmi tbc. gondozó intézet a szegedi járás szétszórt tanyavilágában mintegy 900 négyzetkilométernyi területen vette fel néhány éve a küzdelmet egyik legveszedelmesebb népbetegségünk, . a tbc. ellen. Ezen a vidéken .— amelyet lakói még nem is olyan régen "Átokházának" neveztek .— a felszabadulás előtt a zsellérek földkunyhóiból sűrűn szedte áldozatait a tuberkulózis. A múltnál: ejt az átkos örökségét még nem sikerült teljesen felszámolni, de a tbc-s betegek hajálozása a tíz év előttinek már egyötödére csökkent. Mindez a mórahalmi tbc. gondozó intézet munkatársait is dicséri, akik nemcsak korszerűen felszerelt szanatóriumokban adták vissza sokszáz beteg egészségét, hanem mozgó röntgenkészülékükkel ellátogattak a távoli tanyaközpontokba és így számos Uez; dődő betegséget fedtek fel. Az iskolás gyermekek minden évben szűrővizsgálatra kerülnek. Az idén a tervezett háromezerrel szemben csaknem négy és félezer dolgozó tüdejét vizsgálták meg. Megkönnyítette munkájukat, hogy az utóbbi években már évente mintegy százezer forint értékű ingyenes gyógyszerrel segítették elő betegeik gyógyulását. Az intézet vezetője, dr. Leitner Margit arra is gondot fordított, hogy a már gyógyuló betegek viszszakapják élet- és munkakedvüket. Ezért létrehozták az intézet rehabilitációs munkakörét, amelyben 25—30-an foglalkoznak csuhéjpapucsok, lábtörlők, szaty; rok készítésével. Ezek a dolgozók, akikre káros volna, ha már visszatérnének a nehéz lóklpiunkához, a csuhéjfonással. is megfejelő , keresethez ^tnak. ,/^vényes. ügyesebbek havi jövedelme eléri a 600—700 forintot, a könnyű munka a betegek egészségi állapotára . is kedvező. Gyorsabban gyógyulnak, hamarabb térhetnek vissza régi munkahelyükre. Az intézet vezetője ilyenkor felkeresi a tsz-eket. és állami gazdaságokat és javasolja, hogy a gyógyult dolgozókat könynyebb munkára osszák be. Az intézet vezetőjét, dr. Leitner Margitot — aki mindig messzemenően gondoskodik betegeiről — eddigi áldozatos munkájáért az elmúlt napokban az "érdemes orvos-< kitüntetéssel jutalmazták. A mórahalmi rehabilitáció formáját — amely az országban az első volt — más gondozó intézetekben is megvalósítják. A közelmúltban meglátogatta. a mórahalmi tbc. gondozó intézetet dr. Marius Nasta, a Román Tudományos Akadémia tagja, a román országos tbc. intézet vezetője. Nagy tetszéssel nyilatkozott az itteni munkáról és elmondta, hogy a rehabilitációt «mórahalmi mintára" szervezik meg Romániában is. cA nép. kenyeréért A Táncsiii tsz gabonatábláin aratás közben — bordás, cséplés előtt Javában aratnak a szegedi Táncsics termelőszövetkezet gabonatábláin. Jól haladnak a nehéz munkával. Megfogja a kaszát és vágja a rendet Pataki Józsefné is. Aki látja kaszával kezében ezt a fehérpettyes fejkendős asszonyt, az első pillanatban elcsodálkozik. Kaszáló asszony? Igen! Miért? Így felel rá mosolyogva: — Nem könnyű munka a kaszálás, az igaz, de én bírom. Szóval felváltom néha az aratópárom: Móra Antalt és kaszálok helyette. Most ő szedi a markot utánam — és hátrapillant a marokszedő férfire. Szó sincs arról, hogy kötelező az aratás Pataki Józsefnénak, az édesanyának. Ahogy mondotta, kedvtelésből, s szórakozásból is csinálja. Szorgalmas asszony. Tavaly 276 munkaegysége volt. Távolabb a kézi kaszásoktól pufogó traktor aratógépet húz. A gép gyorsan szórja ki magából a bekötött kévéket. Sapkájára tolja védőszemüvegét Kószó Béla, a traktor és aratógép felelős vezetője. Halad előre a gép és az aratógépen Almási Sándor, a segédvezető is vigyázza, hogy minden rendben legyen. Az aratógép is nagy segítség és mintegy harminc holdat vágott már le. Kószó Béla és Almasi Sándor napjában nemigen adja alul a nyolc holdnál — annyit aratnak le. És segít a röszkei gépállomásról a hatalmas gépóriás: a kombájn. Jól dolgozik, megelégedésre. Kószó István elvtárs, a tsz növénytermesztő brigádvezetője a kombájnistákkal eltervezte, hogyan lehet a kombájntól gyorsan szállítani az elcsépelt búzát, — zsák nélkül. A kombájnnak ugyanis nagy gabonagyüjtő tartálya van, — 12 mázsa 40 kiló búza fér bele. A tartályból nem eresztik zsákba a gabonát. Ha tele a tartály, akkor a gabonát egy billenő rakfelületű gépkocsira eresztik, hogy elszállítsa. Bűzakeresztek sorakoznak a Táncsics termelőszövetkezet földjén. Jár az aratógép a gabonatáblában, odább két traktor pedig a tarlót hasítja. Kalmár Ferenc és Tanács Ferenc traktoristák is jól kitesznek magukért. Hadd mondjuk itt el, hiba volt, hogy eléggé lassan haladt a tarló felgereblyézése, s nem volt elég terület a traktoroknak a tarló szántáshoz. A fiatal Kalmár Ferenc azonban azt mondja: — Ügy látszik, elég felgereblyézett terület lesz már a tarlóhántásra. Éjszaka is megyünk a gépünkkel — hasítjuk a tarlót. Az öreg, jókedélyű Varga Antal fenn ül az új, szürkére mázolt lógereblyén. A kalászokat gereblyézik össze. Erre nagyon nagy szükség van, hiszen akárhogy is vigyáznak a gabona vágásánál, elszóródnak a kalászok. Az összegereblyézett kalászokat Süli József és Vass János a keresztek végéhez rakja. A lógereblyézés előtt négyzetméterenként átlagosan öt az elhullajtott kalász. Ha nem gereblyéznék össze, ez holdanként 25 kiló búza veszteséget jelentene. De a lógereblyézés után is marad el kalász, négyzetméterenként egy. Egy holdnál ez 5 kiló búzaveszteséget jelent. Könnyű kiszámítani, hogy a Táncsics tsz-ben 143 hold kalászos után 715 kiló a gabonaveszteség. Helyes lenne megoldást találni — például iskolás gyerme-1 kek bevonásával — a kalászok öszszeszedésére. Fontos az is, hogy a tarlón a lógereblyézést nyomban aratás után végezzék. Ha megkésnek, akkor a kalász lelapul, nem szedi össze a gereblye. A szövekezetiek kombájnnal aratják, csépelik a vetőmagnak szánt búzát is A vetőmagot fajtiszta búzából — bánkutiból — biztosítják. — Ügyelünk ám arra nagyon — beszél a növénytermelő brigád vezetője, Kószó István —, hogy megfelelő mennyiségű és jó nemesített vetőmag kerüljön földünkbe. Mert a jó termésnek az ls alapja. Ügyelü>ik arra, hogy megakadályozzuk a vetőmagvak keveredését. Sokirányú a munka most a szövetkezetben. Már most gondoskodnak arról, hogy a hordás zökkenőmentesen, zavartalanul történjék. A gabonát a szövetkezet tíz fogata hordja asztagba. A röszkei gépállomástól vontató is segít ebben a fontos munkában. A szérűnek a helyét is kijelölték már, megteremtették annak tűzbiztonságát. Asztagból csépelnek, nem keresztekből. A mostani időjárás különösen indokolttá teszi ezt. Az asztagból való cséplés nemcsupán a munkát gyorsítja, hanem csökkenti a szemveszteséget is. A cséplőt villany hajtja majd. S nem árulunk el titkot, ha megmondjuk a Táncsics tagjainak véleményét: — Azon igyekszünk, hogy Szegeden mi szállítsuk a begyüjtőhelyre legelőször a gabonát. Rajta leszünk, hogy így legyen ez. A cséplőgép is ott áll már a Táncsics tsz központi tanyaházának udvarán. Napok multával kezdődik a cséplés. Az apró magvak cséplése is megkezdődik, nem lehet azzal sem késlekedni. Négy holdról csépelik el a borsót és előttük áll a tíz holdnyi len elcséplése is. Szép a kukorica, cukorrépa is a szövetkezeti földön. Kukoricájuk már háromszor megkapálva. A terület munkacsapatokra felosztva. Két munkacsapat kicsit még hátra van a nyári gazoló kapálással, de igen rövidesen befejeződik ez is. Fiatalok és idősebbek tevékenykednek a földön. Egy akarattal, egy szívvel, egy lélekkel tesznek a betakarítás sikeréért. A tsz két kovácsa: Vass Nándor és Sebők Lajos, aztán a bognár, Juhász József, szépen, gondosan javítja a kocsikat, hogy a hordás nagy munkájára tökéletesen rendben legyen valamennyi. — Jól állunk a munkákkal, nem vagyunk elkésve — állapítja meg a növénytermelő brigád vezetője örömmel, de minden hivalkodás nélkül. A Táncsics tsz derék tagjai valóban igyekeznek. A jó munkának, igyekezetnek nem is marad el a haszna. (morvay) A legelső : a gabonabeadás teljesítése A kisteleki Felszabadulás tsz tagjai a megyében elsőként kezdték meg a cséplést. A gabonával teli zsákokat mázsán mértek meg a szövetkezetiek, hogy aztán kocsira rakva elinduljanak vele a begyűjtőhelyre. Képünkön balrói-jobbra: Csiszár Sándor, a tsz elnöke, Dallos Pál agronómus és Kordás József tsz-tag méri a gabonát, j A mázsálás után a gabonával teli zsákokat gyorsan kocsira rakták. Az első gabonát a hazának adták s teljesítették állam iránti kötelezettségüket. Fellobogózott és zöld galyakkal díszített kocsival indultak el a magtárba. Képünkön: jobbról-balra: Kocka Gyula, Csiszár Sándor, Kordás József indul a kocsival a begyüjtőhelyre. JKa Leiz a HJatiká etnlék-eil Ma és holnap este 8 órai kezdettel tartja bemutató műsorát Dankó Pista emlékezetére a Fővárosi Népi Zenekar. Az előadás jó irtó esetén az űjszegedi szabadtéri színpadon lesz. Ha rossz az idő, akkor mind csütörtökön, mind pénteken két előadást tartanak a Szabadság Filmszínházban. Minden szabadtéri jegyhez mellékelték a mozijegyet is, amelyen féltüntettél:, hogy rossz idő esetén a 7 órási, vagy a 9 órári előadásra érMIÉRT SZAVAZTAM A BÉKÉRE? 'A padon, a vén gesztenyefa árnyékában idősebbegyszerűen öltözött nö ült. Egy ' ideig szótlanul nézett bennünket, aztán csendesen megszólalt: — Milyen jó ma fiatalnak lenni. összemosolyogtunk Gertruddal, aztán kíváncsian tekintettünk szomszédnőnkre. De ő mintha nem is látta volna. mereven nézett maga elé. Aztán hirtelen megszólalt, kissé akadozva kezdte; — Ne haragudjanak, valahogy úgy kikívánkozik belőlem. Hadd mondjam el, miért szavaztam a békéret — Nagyszerű dolog lehet, hc valakinek apszem apámra. Kétéves voltam, amikor az első világháború kitört, 1916-ban esett el Franciaországban. — Nagyon szegények voltunk. Alig kerültem ki az iskolából, egy fonodában kezdtem dolgozni. Akkordban. Persze, nekünk ugyananynyit kellett dolgoznunk, mint a felnőtteknek, mégsem kerestük a felét sem annak, amit ök. Aztán jött a nagy infláció: az árak csak emelkedtek, emelkedtek, a munka meg egyre kevesebb lett. Csak pár napot dolgoztam heienlúnt. Ekkor ismertem meg férjemet, ugyanabban az üzemben ríol gozott. Éppen akkor ánújtPö össze akartunk házasodni. — Később javult valamit a helyzet. Mindenről lemondtunk, csakhogy egy kis otthont rendezhessünk be magunknak. Aztán jött élelem legboldogabb éve: megszületett a kisfiam. — A férjem sokáig nem örülhetett neki. Kitört a második világháború es őt is elvitlék. Nem is tudom, hogy lehet ennyi borzalmat kibírni. Még ma is fülembe cseng a szirénák üvöltése, a bombák sivitása. Ott kuporogtam a pince mélyén, magamhoz szorítottam a gyereket és közben folyton láttam, hogyan tépik szét a gránátok ftí __ ótpiát a harctéren, 'Aztán meg is jött az értesítés: ... a hazáért... Az asszony elhallgat. Nem mertünk ránézni, csak a görcsösen öszszekulcsolt kezeket láttuk. Csak jó idő múlva szólalt meg újra: — Ugyanabban a fo-. nódában dolgozom ma is — de ma már ott is a nép a gazda. Becsülnek, szeretnek. És a fiam ..., a fiam ... ő mérnöknek készül. Drezdában tanul. Ha az apja megérhette volna... — Hát ezért szavaztam a békére. Nem szóltunk semmit, csak jó erősen kezet szorítottunk vele. Megértettük egymást. Manfréd Gerst, Günterde K