Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-15 / 166. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 JÚLIUS 15. - ^ G-tüCu&Q. ltoknak j) Bélkelet-Sisia a nemzelkiizi essméisyck kizép^satfá^an Alxnl válaszolunk Nvdkl l.njosné clvtársr.önek. Nyéki Lajo.né clvtírsnő. a Szegedi Textl.míi vek békeincgblzottj i szerkesztőségünkhöz küldött levelében l-özölIC. hogy üzemük egyik békegyülésén felvetődött az a kérdés, ml a ,.d31:clctízslal • ocml közösség" lényege? Nyéki elvtáisnö kérte, hogy a fetfett kérdésre lapunk H.. abjalii válaszoljunk, mivel a délkeletázslal helyzet alakulása minden bizonnyal igrii sok szegedi békeharcost érdekel. A HARMADIK HÖNAPJA tartó genfi értekezlet Délkelet-Ázsia legfontosabb problémájúról, az Indokínában folyó háború mielőbbi beszüntetéséről tárgyal eheti, döntő . ,'lentőségü illései során. Wnshiugnnban csak nemrég értek véget ; /. angol minisztorolnök és külügyminiszter, valamint Eisenhower és Dulles között, folyó tárgyalások, amolyek során részletekre kiterjedően megvitatták a délkelotázsiai politikai holyzetet és egy délkeletázsiai védelmi szövetség létrehozásának lehetőségét. Ezzel egyidőhen látogatott el Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke ós külügyminisztere Uj Delhibe, India fővárosába és háromnapos ottartózkodása során Igen fontos megbeszéléseket folytatott Nehru indiai miniszterelnökkel a két országot érintő kérdéseken kívül mindenekelőtt Délkelet-Ázsiával kapcsolatban. Napjaink, illetve a közelmúlt legfontosabb nemzetközi eseményei tehát — mint látható — Délkelet-Ázsiával függnek össze. Ezóv tavaszán válságosra fordult a francia expedíciós hadtest helyzete Vietnamban. A nyolcadik éve folyó háborúban, amely llevan, az Angol Munkáspárt egyik "ezetőszomélyisógének véleménye szerint „sohasem tört volna ki, vagy pedig mar régóta bo lehetett volna fejezni, ha Franciaország Indokínában ugyanazt a politikát folytatta volna, amit az angolok Indiában, Pakisztánban, Burmábiin és Ceylonban... Franciaország — mint Bcvan megállapította — túl gyenge volt ahhoz, hogy rátérjen a jól megfontolt engedmények bölcs politikájúra — a franciák 6zázai fizettok életükkel ezért a gyengeségért", I» I.RI A 55 EGYESÜLT ÁLLAMOK kormánykörei — bar 1946-ban maguk is elítélték a franciák indokínai magatartását — megdöbbentek annak lehetőségétől, hogy Franciaország abbahagyhatja u céltalan indokinai vérontást, elhatározták, hogy végérvényesen „átveszik" az indokinal háború irányítását. Az Egyesült Államok közvetve addig is belel'olyt az indokínai háború xisclósébe: 1950 óta úgyszólván teljesen ők fedezik a franciák hogy tárgyalni fognak a Kínai Népköztársaság elleni „közös akció lehetőségeiről abban az est tűben, ha a genfi értekezlet erctt-/ ménytelenül végződnék. Mi is ez n „közős akció"? N'hn más, mint egy Kínai Népköztár saság elleni katonai szövetség, ai aelyet az Egyesülj.. Államok az ./Illant i Szövetséghez hasonlóan igyekszik megszervezni Angliai és Franciaország részvételével és J a délkeletázsiai államok, Dur ma, Indonézia, Thaiföld, h'rancia-h tdoktna, Malájföld, Ausztrália, jí/jZealand és a Fülöp-szigetek -bekapcsolásával. Ezt a „közös lakciót" az amerikaiak „délk.iUctázsiai védelmi szövetség" elnexfczés folytán ezek a védelmi vonalak szinte egybeesnek a legértékesebb, a „délkeliri-siai védelmi szövetség" államainak leggazdagabb területeivel. Egypár szám és adat mindennél többet mond: a világ rizsszükséglclének iO százaléka (Délkelet-Ázsiában terem. Ugyancsak Délkeléi-Ázsia fedezi a világ ónszükségletcnek 70, a világ nyersgumi szükségletének pedig 90 százalékát, de igen jelentős e területek arany-, wolfram-, nikkel- és színesfém-gazdagsága is. Ez az oka tehát annak, hogy az Egyesült Államok a „délkeletúzeial védelmi szövetség" ürügye alatt e területek feletti uralom megszerzésére törekszik. AZ ELMÚLT NAPOKBAN Waalatt kívánjak mogv(aló3ítanl és. az Atlanti Szövetség t rövidítéséhez shingtonban Churchill és Eisenho— NATO — hasonlóan PATOj len-1 wer közötti tárgyaiások során igen ne e szövetség rövidített .elnevezése. Anglia ellenzi a „délkeletázsiai védelmi szövetség" megalakítását azért, mert e szövetség lehetővé tenné az indokínai háború kiszélesítését, továbbá, mert a brit. nemzetközösség diSkelctázsiai államai — India, Ceylon, továbbá Pakisztán — maguk sem csaflakoznának a szövetséghez. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke április 7-én mondott beszédében kijelentette, hogy „az indokínai háborújával kapcsolatos j Egyesült Államok védelmi vonala összes kiadásokat, és ezévben is' a japón szigetvilágon, Taivan szigetén és a Fülöp-szigeteken keresztül húzódik... Ezt a védelmi súlyosan .véletlen" >r több mint egymilliárd dollárt irányoztak elő o célra. Ezév áprilisá nak első napjaiban azután az j vonaiat Indokína eleste Egyesült Államok féktelen uszító fenyegeti". Csodálatos hadjáratot inditott a Kinai Népköztársaság ellen. Dulles április í-l beszédében azzal vádolta meg a kínaiakat, hogy beavatkoznak az indokina harcokba és hogy kinai kommunista csapatok vettek részt a Dien Bien Phu körüli harcokban egy Li Cscn-vu nevű kinai tábornok vezetése alatt. Dulles szavait maga a francia expedíciós hadtest vezérkara cáfolta meg. „Semmi anyagi erejű bizonyíték nem áil rendelkezésre arra vonatkozólag — közölte pár nappal később a francia vezérkar jelentése —, mintha egy kinai tábornok irányítaná a vletmlnh hadműveleteit lhcn Bicn Phu körül". Felmerül a kérdés: miért volt Dullrsnek szüksége, hogy világgá kürtölje a kinaisolc ellentét merült fel mindenekelőtt a két ország délkeletázsiai célkitűzéseit illetően. A közeljövő eseményei során ezek az ellentétek még inkább kifejezésre fognak jutni. De rövidesen tapasztalható lesz Délkelet-Ázsiái életéiben Csow En-laj kínai ós Nehru .indiai miniszterelnök között lefolyt tanácskozás hatása is. Ez a hatás a délkeletázsiai államok egyre növekvő függetlenségi törekvéseiben fog elsősorban is kifejezésre jutni. A Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság példája szemléltetően bizonyítja: elmúlt már az az idő, amikor a nagyhatalmak tetszésük szerint dönthettek Ázsia népeinek sorsáról. ( PETROVICS ISTVÁN Rövid külpolitikai hírek uk indokínai beavatkozásáról szóló dajkamesét? Mint az események későbbi alakulása bebizonyította, azért, hogy rávegye Angliát és Franciaországot, valamint a délkeletázsiai államokat egy Kínai Népköztársaság elleni „együttes felhívás"-va. és „közös akció"-ra. Ez az „együttes felhívás" valójában fenyegetés lett volna a Kínai Népköztársaság cllon, éppen a genfi értekezlet ölö t, A genfi értekezlet feladata — mint ismeretes — éppen az, hegy megteremtse az indokínai békél, márpedig egy Kína elleni fenyegető felszólítás a genfi értekezleten elérhető megegyezés lehetőségét úgyszólván a semmivel tette volna egyenlővé. Franciaország és Anglia éppen ezért — még Dulles londoni és párizsi, ezzel kapcsoia1 is tárgyalásai után sem — nem volt. hajlandó csatlakozni a: „együttes" felhíváshoz és mlndii^íó.. London (MTI) Nasszer alezredes, egyiptomi miniszterelnök kedd estére minisztertanácsot hívott össze a Szuezi-csatornaövezettcl kapcsolatos angol javaslatok megvitatására. A minisztertanács ülése után Nasszer nem volt hajlandó nyilatkozni. Nasszer egyiptomi miniszterelnök kedden este Caffery amerikai nagykövettel is tárgyalt* , |. •. •i * Washington (TASZSZ) Az Egyesült Államok külügyminisztériuma közölte, hogy az Egyesült Államok kormánya elismerte a guatemalai katonai juntát, mint az ország új kormányát, Mint a Daily Mail című angol lap közli, Blank nyugatnémet hadügyi államtitkár három év alatt „irattári hadsereget" állított fel. Adott jelre 150 000 tisztet, altisztet és legénységi állománybelit tud fegyverbe állítani egy hét alatt. • A Magyar Népköztársaság és az Osztrák Szövetségi Köztársaság kormányai az osztrák fél kezdeményezésére július 14-éíi raegállapodvivők helyébe kölcsönösen követeket neveznek ki, * -Párizs (MTI) Mendés-France és Eden szerdán délután, a Dullesszal folytatott tárgyalások befejezte után Genfbe utazott* . Guatemala City (Reuter) Az Armas-kormány felmentette tisztségétől Caslillo Arriolát, Guatemala állandó ENSZ-küldöttét. Párizs (MTI) A francia fővárosba érkezett hírek szerint Tuniszban az utóbbi 48 órában sorozatos öszszetűzésekre került sor a gyarmatosítók terrorosztagai és az ellenállási mozgalom tagjai között. Az összeütközéseknek számos halálos áldozata és sebesültje van. Párizs (MTI). Az AFP közlésesze. rint hivatalosan bejelentették, hogy Bedell-Smith az Egyesült Államok külügyminiszterhelyettese 48 órán belül Genfbe utazik, ahol ismét átveszi az amerikai küldöttség., yezeKülpolitikai krónika Méltó válasz "A „New York Times" június elején egyik szerkesztőségi cikkében élesen támadta Afganisztán kormányát. Az újság lényegében véve a kormány lemondását követelte, hiszen arra hívta fel a „szabad világol", hogy keressen az országban „más elemeket" a jelenlegi afganisztáni kormány ellensúlyozásaképpen és azokat „segítse". Ugyan mi ingerelhette a befolyásos amerikai újságot ilyen tckclória nélküli támadásra! A külföldi lapok közleményeiből Ítélve arról van szó, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei elégedetlenek Afganisztán kormányának külpolitikájával. Ez a politika nincs össz)iangban az Egyesült Államok külügyminisztériumában és hadügyminisztériumában szőtt tervekkel. Ez a két minisztérium ugyanis főképpen abból a szempontból értékeli Afganisztánt, hogy milyen helyet foglal cl „a Szovjetuniótól délre fekvő terület" hadászati tervében. Amikor Nixon alelnök nemrégiben Kabulban járt, az amerikai lapok azt írták, hogy az utazás célja „szorosabb szövetségei létrehozni Pakisztán és Afganisztán között, úgy, hogy ez a szövetség a középkeleti védelmi rendszer egyik láncszeme legyen"... Miután a pakisztáni-török katonai szövetséget megkötötték, Washingtonban úgy döntöttek, hogy ebbe a szövetségbe bevonják Afganisztánt is. De ahogy az „Ae Gumhuria" cimü egyiptomi újság irja, az afganisztáni kormány kijelentette „az illetékes kormányoknak", hogy nem hajlandó csatlakozni a pakisztáni-török szerződéshez, s ezzel kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy meg akarja őrizni a normális jószomszédi viszonyt a környező államokkal. Ekkor azután a külföldi területeken katonai támaszpontokra vadászó amerikai körök úgy látszik elhatározták, hogy ráijesztenek az afgán kormányra és a „New York Times" hasábjairól egyértelmű fenyegetések szálltak Kabul címére. De ezt olyan durván tették, hogy a washingtoni afgán követség tiltakozott cs a „New York Times" szerkesztősége kénytelen volt takarodót fújni. Az újság jiínius 12-én közölte Azim Amini afgán attasé levelét, amelyben tiltakozik az Afganisztán belügyeibe való beavatkozás ellen. Az allasé a szerkesztőséghez intézett levelében a következőket irta: „A sorokból világosan látható, hogy önök szerint a szabad világnak az Afganisztán ügyeit jelenleg irányító vezetőket megkerülve más személyeket kell keresnie és azo r kat kell segítenie. Re kell lálniok, hogy ez arcátlan kir jelentés, amelyet nem lehet válasz nélkül hagyni... Nehéz elképzelni felháborítóbb beavatkozási egy orsvv vagy több ország részéről más ország politikai ügyeibe". 'Az afgán diplomata méltó választ adót, az újságnak, amely nagyot téved, ha úgy véli, hogy más államok belügyeibe való beavatkozás a nemzetközi kapcsolatok normális fajtája. Közlemény a nyugati nagyhatalmak külügyminisztereinek megbeszéiése'röl Párizs (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Eden, Dulles és Mendes-Franee párizsi tanácskozásainak befejeztével a három külügyminiszter közös köz'eményt hozott nyilvánosságra. A közlemény elmondja, hogy Dulles amerikai kUlügyminisz? ter "-teljes magyarázatot" adott kormányának a genfi értekezlettel kapcsolatos állásfoglalá: sáréi, "valamint a határokról, melyeket kormánya figyelembe kíván venni, tekintettel arra a tényre, hogy az Egyesült Államok nem közvetlenül érdekelt az indokínai háborúban". A közlemény a továbbiakban Dulles állásfoglalásával szembeállítja Eden és Mendes-France magatartását a tanácskozásokon: "Pierre Mendes-France francia miniszterelnök és külügyminiszter kifej" lette azt a véleményét — amelyhez Eden, az Egyesült Királyság külügyminisztere is csatlakozott —, hogy Franciaország, 9 a társállamok érdekeit, nemkülönben e vidék békéjét és szabadságát jobban szolgálná, ha az Egyesült Államok, anélkül, hegy mellőzné a Dulles által kifejtett elveket, újból képviselve lenne a genri értekezleten egy miniszteri rangban lévő személyiséggel"., A közlemény végül az előbb kifejtettekre utalva rámutat: "Ennek következtében Eisenhower elnök cs Dulles külügyminiszter felkérték Walter Bedeil-Smith tábornokot, r.z az Egyesült Államok helyettes külügyminiszterét, hogy egy közeli időpontban térjen vissza Genfbe.". Li Sziti-^n és Csang Ka]«se!i nM3 zso'&sscsaplainak létszámát Peking (Űj-Kína) Van Flest 1ábornok távolkeleti körútja ota növelik Li Szin Man és Csang Kcjsek zsoldoscsapatainak létszámát. Külföldi hírügynökségek jelentik, hogy washingtoni "tájékoztatók" szerint Jang Ju Csang DélKcrea washingtoni nagykövete Li Szin Man-nak azt a kérelmét terjesztette az amerikai külügyminiszter elé, hogy nagyobb katonai »segélyt« kaphasson a jelenleg hatszázötvenezer főnyi hadseregének egymilliós létszámra növeléséhez. . Dulles válaszul megígérte, hogy az Egyesült Államok "minden tekintetben fontolóra veszi" a nagyobb hadianyagellátásra irányuló kérelmet. Kevéssel azután, július 10-én Szcn Von Ir délkoreai hadügyminiszter bejelentette, hogy . Dél-Korea jelentékenyen kifejleszti és megerősíti szárazföldi, tengerészeti és légihaderejét. Eközben Szöulból egyre ádázabb háborús fenyegetőzés hangzik. Kari Hong Ki, a liszinmanisták szóvivője július 11-én azzal kérkedett, hogy ha az Egyesült Államok és szövetségesei nem kezdik újra az agresszív háborút, akkor DélKorea "egyedül nyomul előre". A tajvani Csang ICaj-sek banda is buzgón toborozza az újabb ágyútölteléket az Egyesült Államok agresszív háborúja számára. Ismét Hoffniann lett a saarvidéki miniszterelnök Saar Eriickcn (ADN) A saarvidéki tartományi gyűlés hétfőn a Keresztény Néppárt szavazataival Johannes Hoffmannt választotta meg ismét a Saar-vidék miniszterelnökévé. A kommunista képviselők a szeparatista Hoffmann jelölése ellen szavaztak, a szociáldemokraták viszont tartózkodtak a szavazástól és ezzel lemondták arról, hogy aktivan szembehelyezkedjenek a Saar-vidék Németországtól való különválasztásánalt politikájával. Az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának ülésszaka Genf (TASZSZ) Július 13-án az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa ülésszakának délutáni ülésén Romániának az UNESCO-ba való felvételét tárgyalták meg. Néhány küldöttség az Egyesült Államok küldöttségével az élen ismét hosszú vitát folytatott ennél a kérdésnél. Az Egyesült Államok küldöttsége, mivel nem tudott felhozni semnak az UNESCO-ba való felvétele ellen, a Román Népköztársaság elleni durva kirohanásokra "alapozta" álláspontját. A 18 küldöttség közül 10 — a Szovjetunió, Csehszlovákia, India, Egyiptom. Jugoszlávia. Argcntina, Beigium, Norvégia Ausztrália cs Pakisztán Románia felvételére szavazóit Venezuela képviselője tartózkodott —-w