Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-20 / 145. szám

VASÁRNAP, 1934. JÚNIUS « i í' dElmigybrorszag Készüli a zöldborsó konzerv A Sz ko a szo­„szezonnyitó" sokszázezer kottnál több i teherautó fordul meg. Hozzák a zöldborsót. A meglelt ládák mázsára kerülnek, majd. a borsóhüvely elindul a gyártás szakaszain. Az üzemrészekben yszorgos munka folyik. Fehérköpenyes, zöld gumikötényes, s fehér] fejkendős asszonyok, lányok dolgoznak szor­galmasan. Fürge ujjaik Wálogaljak a borsószemeket. Bármerre né­zünk, mindenütt csak botrsó, borsó. A gyártás az első i napon két, két és félezer üveg konzervvel indul. Azóta napról-napra emelkedik és már elérlek a napi 6—7 ezer üveget. De természetesen ezt az eredményt még tovább fokozzák. Ugyanakkor nagy gondot. fordítanak a minőség javítására is. Ezt a célt szolgálja a borsószemek) gondos válogatása és a kész konzervek szigorú ellenőrzése, A Fémipari Vállalat dolgozói átadták az Alkotmány tsz-nek a kijavított aratógépet Az udvarba érkező borsó először az elevátorhoz kerül, ahol Jeleníi Szilárd, Tóth István és Papp Lajos dolgo­zók a ládák tartalmát nagy etetőbe öntik. Az elevátor egymás mögött sorakozó do­bozalakú ládikái önmaguk­tól telítődnek és viszik lel a borsót a fejtögépbe. Az üres hüvelyek ugyanakkor párhu­zamos vonalban az elevátor­ral, de ellenkező menetirány­ban visszakerülnek elindulá­si helyükre, ahol ládákba összegyűjtik a tsz-ek szamá­ra. amelyek silótakarmányt készítenek belőle a jószá­goknak. Szombaton délfelé járt az idő, amikor a szegedi Alkotmány tsz-ben Sza­bó János befogta a lo­vakat és a tsz elnökével: hagy Sándorral és a növénytermelő brigád vezetőjével, Bálint And­rással elindult a Fém­ipari és Finommechani­kai Vállalathoz. Egysze- i rű hétköznap volt, de mégis valami különös öröm volt a három tsz­tag arcán, ami)x>r be­fordultak kocsijukkal a szegedi vasipari üzem Bódog János-utcai ud­varára. Jöttek, hogy átvegyék az ipari munkások által kijavított aratógépet. Ki, az udvarra is hallat­szott a gépek moraja. S szétnéztek a tsz-tagok a vasipari üzem udvarán; vájjon hol van a gép, melyet nekik javítottak. S aztán meglátták. — Az lesz a mienk. az az. . — igy mondta az elnök és a másik két tsz­tag is. Nagyon rossz ál­lapotban volt a gép, i amikor javításra behoz­» ták az üzembe. S úgy , kijavították .— ahogy a f. tsz-tagok mondták — , szinte nem ismertek rá. < Valóban, olyan volt az aratógép, mintha új len­ne. Minden szónál szeb­ben hírül adta. hogy a „vasasok" segítik a me­zőgazdaság dolgozóit. Majd elkövetkezett az átadás nagyszerű ideje. Az aratógépet a kocsi után akasztották. S pár percre a munkájuk mel­lől eljöttek a kék overá­los. olajoskezű munkások, akik az aratógépet ja­vították — a Hajáu­brigád tagjai A brigád­vezetőnek. aztán Gaál Eóbertnakt Márkus Im­rének, Tőth Istvánnak, Dombegyház Péternek, Mészáras Józsefnek öröm volt az„ hogy tudtak se­gíteni <a tsz-nek. Pár pillanatra odaszaladt a géphez, a tsz-tagokhoz az a három tanuló: Vi­rág István. Tornyosi Elemér és Kónya László is, akik szintén segéd­keztek az aratógép meg­javításában. Ott volt Jó­zó Ferenc elvtárs is, az üzem párltitkára, aki szivén viselte az arató­gép sorsát. Kovács Já­nos elvtárs. az üzem igazgatója is nagy gond­dal vigyázta az Alkot­mány tsz gépeinek meg­javítását. Az aratógép is több nappal előbb készült cl, mint ahogy ígérték. Vaslemezből táblát is tettek az aratógépre. Azt írták rá: ..A munkás­paraszt szövetség jegyé­ben. Javította a Hajdu­brigád". Az aratógépet Kovács János elvtárs, az üzem igazgatója adta át. A szövetkezeti tagok revében Nagy Sándor elvtárs, a tsz elnöke vet­te át. Kezetszorítottak. Az ipari munkások azt mondták: — Továbbra is követ­jük a párt útmutatását és rajta leszünk, hogy méginkább jobban segít­sük a mezőgazdaság dol­gozóit. Nagy Sándor elvtárs, a tsz tagjainak vélemé­nyét fejezte ki: — Ugy vigyázunk * gépre, mint a szemünk fényére. Megígérjük, hogy időben és veszte­ságmentesen végezzük el az aratást, hogy legyen jó kenyér meg kalács is. Lassan kifelé indultak oz üzem udvaráról a tsz-tagok az aratógéppel. Mosolyogva és magabiz­tosan ültek a kocsin. Vissza-vissza néztek és. integettek. Hű barátaik, hü szö­vetségeseik — az ipari munkások — viszont üd­vözölték őket. (m, s.) B szegedi ipari munkások segítsége a falunak: Reuclbcliozzák a zsombói kultúrházat, ho»y újra betöltse hivatását A borsóval telt ivegekre sós levet intenek a szorgos sszonyi kezek, innen :ontosan lemérve a •írógépekhez kerül­ik, ahol az üvegc­et, konzervdobozo­aí légmentesen le­árják, szigetelik. A lezárt konzerve­ket ezután a sterili­zálóba rakják. ahol megfelelő hőfokra melegítik, majd a sterilizált konzerve­ket lehűtik és ellen­őrzik a minőségét. Itt meglátják, me­lyek azok az üvegek amelyek nem felel­nek meg az előírt követelményeknek. A szegedi ipari munkások már ec'dig is sokat teltek a faluért.. Se­gítették és segítik a gépállomások gépeinek javítását. A Szegedi Vas­és Finommechanikai Vállalat dol­gozói a szegedi Alkotmány tsz me­zőgazdasági gépeit javítják. Az ipa­ri munkások segítettek abban, hogy! Gyálaréten orvosi rendelő épüljön., Most a szegedi XI. számú Autójavító Vállalat dolgozói nyújtanak segítséget a zsombói parasztoknak azért, hogy rend­ben legyen a kultúrházuk, — folyhasson ott az élet. Ezzel kapcsolatban a következő­ket. írja az Autójavító Vállalat dol­gozói nevében Sarnyai Vencel elv­társ, a vállalat igazgatója. A dolgozó nép élet- és kultúr­színvonala állandó növelésének feladatát hirdeti az új kormány­programm. ennek jegyében tanács­kozott a MDP III. kongresszusa — ennek a megvalósításáért dolgozik az egész magyar nép. Zsombó község hosszú időn ke­resztül azzal büszkélkedett, hogy szép kultúrházuk van, ahová kijár a szegedi Nemzeti Színház Táj­színháza, ahol mozielőadásokat is szoktak tartani. A kultúrházban megtartott elő­adások tanították a zsombói dclgozó parasztokat s egyben a munka ntán felüdülést is! jelentett számukra. „Két hó­nappal ezelőtt minden meg­szűnt" — mondják keserűen Zsombó község parasztjai. Az történt ugyanis, hogy a járási és megyei tanácstól megjelent egy bizottság s átvizsgálva a kultúrhá­zat, veszélyesnek találta a benne­lévő tartózkodást. Ezt a véleményt több helyen ki is írták az épület falára. Megkérdeztük a zsombói ta­nács elnökét, mi a kultúrház épü­letének hibája s mikor hozzák majd rendbe. A tanácselnök elv­társ azt válaszolta, hogy a javítá­sa a felsőbb szervektől függ és az építő vállalattól. Zsombó dolgozó parasztjainak az a véleménye, hogy a kultúrházat lehetne hasz­nálni. A dolgozó parasztok vélemé­nye után tetőtől talpig átvizsgál­tuk az épületet. A kultúrháznak 73 centiméter a falvastagsága és a fal nyugodtan kibírna akár egy emeletet is. A tetőszerkezet nincs elkorhadva, ott sincs hiba. A me­nyezet nádpallóból készült és két­ségtelenül ráfér egy kis javítás. A tetőn törött cserepek vannak, ame­lyeket ki kell cserélni, mert kú­tékesek találhattak volna megol­dást a hiányosságok megszünteté­sére. A XI. számú Autójavító Válla­lat — a mi vállalatunk — pat­ronálja Zsombót. a falu dolgo­zó parasztjait. Mi a kultúrház rendbehozataláért dolgozni fo­gunk. Ezúton is felkérjük Sze­ged építőipari vállalalatait, csatlakozzanak kezdeményezé­sünkhöz, hogy minél előbb át­adhassuk Zsombó dolgozó pa­rasztjainak a rendbehozott kul­túrházat. Járuljunk hozzá így is a kormány­programm megvalósításához, Zsom­bó dolgozó parasztjai kulturális igényeinek kielégítéséhez. Eddig szól Sarnyai elvtárs leve­le. Nem kétséges hogy az ipari lönben beázik. A tűzfalnak egy ré-1 munkások — az Autójavító Válla­szét le kell szedni és újra felrak­ni. Az a véleményünk, hogy e nem is olyan nagy hibák miatt nem lehet a dolgozó parasztok kultúr­házát hónapokig lezárni. Az ille­lat dolgozói — újabb kezdeménye­zése sikerrel jár. Nem sokára je­lenthetjük majd: megkezdték * munkát a zsombói kultúrháznál az ipari dolgozók. | Két brigád versenye Már több mint két hete tart az Erőmű l-es számú nagykazánjának javítási munkálata. A munka el­végzését két szerelőbrigád végzi. Az egyik brigád Genzterensz Ká­roly vezetésével a tápvíz előmele­gítő berendezés alkatrészeinek le­szerelésén, a másik brigád pedig a léghevítők kiszerelésén dolgozik. A két munkafolyamat nagy erőfe­szítéseket követel meg a brigádok tagjaitól, mert annak ellenére, hogy már két hete nincs üzemben a 120. . i. ' i — A nyolcórai munka­időt milyen munkások­ra értil — Gyári és mezei napszámosokra. — Ai óriási méretű munka­nélküliség enyhülését remélték a nyolcórás munkanap jelszavának valóraváltásától. — De hát, hogy képzeli ezt elt — Nagyon egyszerűen. Ott, ahol ma hal munkás dolgozik, akkor majd dolgozik tizen­kettő. — Az elnök csodálkozott saját magán, hogy nem érti művelj ember létére, amit ezek a mániákus parasztok kigondollak. Erőltette az agyát, feszülten gondolkozott, rezegtette nagv orrán a csíptetőjét, de végül az egyik vál­lát megemelve, széttárta a két tenyerét. — Ezt nem ertem — vallotta be. — Nem érti, méltóságos uram? Akkor saj­ná'om elnök urat. É.n nagyon értem. — Kapás szánakozóan nézett a na-gy úrra, mint valami együgyű emberre. Harsány nevetés tört ki. Tamás, meg a többi vádlott különösen hahotázott, de a pol­gárok, a tollaskalapos hölgyek, meg az új­ságírók is kacagtak. Lám, a vádlott milyen 6Ímán figurázta ki a bírót. Lesajnálta. Ez a paraszt lesajnálta azt a magasrangú urat. A törvényszék elnöke, akit nemrég tün­tettek ki a méltóságos címmel járó kúriai bí­rói ranggal, csöndre intette a hallgatóságot. Nyilvánvaló lett előtte, hogy megtörtént, ami eddigi praxisában sohasem: ez a vádlott szel­lemileg fölibe emelkedett. — Azt gondolja maga, hogy ez egyha­mar érvényesülni fog? Azt nem kutatom. Minden embernek jan reménysége és azt igyekszik, elemi. A KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE nyolcórai munkaidőt a jelenlegi társadalomtól kérjük; a másik társadalomban a vagyon kö­zös lesz. Bünitett az, hogy én ehhez a re­ményemhez ragaszkodom 1 Az elnöknek belefájdult a feje, annyira ostorozta saját ügyetlenségét. Nem talált jobb eszközt, amivel a tekintélyéin esett csorbát helyreköszörülje, vagy legalább a figyelmet saját felsüléséről elterelje, minthogy a szót átadja a vádlónak. Ezt az emberj hiába dor­gálná meg, gondolta. S a feje is retten.öeu fájt. — Főügyész úrnak van kérdése! — Van. Mondja meg... — Bocsánat főügyész úr — vágott közbe az elnök, savanyúan és következetlenül, föl­állva a helyéről. — Tekintettel a vádlott ki­merültségére, tizenöt perc szünetet rendelek el. — Engem ne kíméljen, elnök úr, én bírom! — kiáltott föl mosolyogva Kapás, aki látta az elnök tehetetlenségét és még mindig saj­nálkozva, szinte fejcsóválva szemlélgette. Megint jókiodvű nevetés a bíróság rová­sára. Egyik bíró, a bamba elnök irigye, le­sütötte az areát és úgy nevetett. A közönség tolakodott, lökdösődött, nyo­mult a szárnyas ajtók felé és úgy zsivajgott, kacarászott, mint. hogyha a színházban egy jó operett első felvonása után gördült volna le a függöny. Hát jópofa... Még azt mondja, hogy ő bírja — csacsogta az éltes hölgy . Dezeo­Juj de ki kén ok. — Ilyen fifikus parasz­tot régen láttam — vá­laszolta a lovag és a homlokát ráncolta, — Végtelenül nagyravágyó do... F1 — Igen! Nagyravágyónak tartja? — Végtelenül nagyravágyó, de esze van. az bizonyos. Engem hosszant, hogy ennyire zséinbe hozta az elnököt. — Ugyan mennyire ítélik! váncsi vagyok A gyűlés ettől kezdve gyökeresen elütött a bírósági tárgyalások szokványos, komor ós nyomasztó menetétől. A hallgatóság számára a törvényszéki periekben főképp az az érdekes, bogy a bűnös hogyan tudja rászedni a bíróságot és az ügyész mennyire körmönfontan vallatja a vádlottat, s a tanúkat. Most mindenki az iigycszre volt kíváncsi. Vájjon ki győz* Az ügyé<sz-e, vagy Kapás! — Mondja meg nekem, János, maga nem­zetközi szociáldemokrata! — kérdezte az ügyész a szünet után. — Igen — felelt Kapás röviden. Megütő­dött, hogy ez az úr csak Jánosnak szólítja őt a munkások vezérét, mintha a cselédje volna, — Tudja-e, mi az? Mondja cl őszintén, röviden: mit ért maga az alatt, hogy nem zetközi? — Testvériséget. A tereimben érdeklődő hallgatás feszült Ez valóban találó felelet voit. A közvád kép viselője egyelőre nem tudta visszaadni Ka­pásnak azt a szúrást, melye! az a szünet előtt a törvényszék elnökenek odanyomott. kazán mégis nagy benne a forró­ság és egy-egy alkatrész ki- vagy beszerelésénél alaposan megizzad­nak az emberek. A munkát meg­nehezíti még az is, hogy a kisze­relésre váró léghevítő részeit 17 évvel ezelőtt szerelték össze és ösz­szekötő csavarjai azóta szinte rá­égtek az anyákra. A nehéz körül­mények ellenére is a brigádok jól megállják a helyüket és halad a munka. A két brigád tagjai egy­mással versenyeznek: melyikük: végzi el a kitűzött határidő előtt a reá bízott munkát. Ehónapi első de­káderedményeik is igen szépek. A tápvízszerelő brigád 123 százalékos átlagteljesítményt ért el, a léghe­vítő kiszerelő brigád pedig 126 szá­zalékra teljesítette első dekádter­vét. A verseny győztese tehát Tu­lok Ignác által vezetett léghevitő kiszerelő brigád. Ok lettek az el­nök. A két brigád tagjai közül ér­demes megemlíteni Majzlik Imre, Lázár József, Nyári Ernő, szak­munkásokat, akik élenjárói a két brigád között folyó versenynek. Misán György Példa mutáló munkát végez Makra Sándor, a mórahalm i gépállomás legfiatalabb traktorosa A mórahalmi gépállomás vala­mennyi dolgozója derekas munkát végez. Megyénkben a mórahalmi gépállomás már hosszú ideje őrzi elsőségét a megyei gépállomások versenyében. A mórahalmiak ta­vaszi tervüket csaknem 140 száza­lékra teljesítették. Most három gumlkerelrekre át­szerelt MÁVAG traktorral segítik a növényápolásban a termelőszö­vetkezeteket. Az ásotthalmi Sza­badságharcos tsz kukoricájából például már mintegy száz holdat gvomtalanítottak. Ott dolgozik a gépállomás legfiatalabb traktoroo : Makra Sándor, aki a Iraktornrna­pon tiz társával együtt pénzjulaj­(Folytatjuk.} mat kapott a jó munkáért,

Next

/
Thumbnails
Contents