Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-20 / 145. szám

VASÁRNAP, 1954. JUNIUS 20. DELMRGYIRORSZAG Józsefi Attila szegedi ívei n^mátan A „Délmagyarország" kérése a költő kortársaihoz A jövő év áprilisában lesz századunk nagy költő-klaszikusának, József Attilának születése 50. évfordulója. A jubileumot a magyar köz­élet, irodalmi világ és a hazai irodalomtudomány egyaránt országos méretekben, jelentőségéhez mér'ien ünnepli majd meg. A Magyar Tu­dományos Akadémia irodalomtudományi osztálya több gyűjteményes hötei kiadásával járul hozzá az évforduló sikeréhez. Ezek egyike pél­dául azokat a visszaemlékezéseket tartalmazza, amelyeket a költő Uor­t, rsai. barátai, ismerősei örökítettek és örökítenek meg róla és vcie v aló kapcsolataikról, az életről, és költészetéről általuk tudott adalé­kokról. Szeged, amelynek Makó után legnagyobb rcsze volt a költő pálya­kezdésében, ugyancsak nagy szerephez jut c visszaemlékezésekben, I árosunkban is számosan élnek, akik közeli ismeretségben, sőt baráti kapcsolatban állottak a költővel, támogatták öt, találkoztak vele aa egyetemen, az irodalmi életben, sőt a munkásmozgalomban is, s még többen, akik szállás- vagy kosztadói kent, szomszédként ismerték őt, látták életviszonyait, megfigyelték c'cte, sorsa egy-egy mozzanatát, vi­lágnézetének jellemében, magatartásában, költészetében való tükröző­dését. Az is nagyon valószínű, hogy meg Szegeden is lappang néhány levcl- vagy verskézirat, máig ismeretlenül maradt József Atliia-ver­s.-ket is tartalmazó könyvészeti ritkaságnak számító nyomtatvány, ké­részéletű időszaki kiadvány, folyóirat, újságpéldány, vagy éppen a költő kezcvonásával ellátott egykorú kiadású dedikált verseskötet, esetleg egy-két személyi emléktárgy is. Mindezek összegyűjtése, es tanulságaiknak a költő életművével foglalkozó kutatás számára való hasznosítása most a jubileumig terjedő időben különleges felada­lunkká válik, csakúgy, mint a költőre vonatkozó szájhagyomány, visszaemlékezés-anyag följegyzése, lerögzítésc. Valamennyi ilyen do­kumentum a létesítendő Szegedi Irodalmi Múzeumban kap elhelye­zést. Ebben a fontos gyűjtőmunkában mindenekelőtt számítunk a költő kortársaira, ismerőseire, azokra, akik emlékeznek vele kapcso­latos — bármily aprónak, lényegtelennek tűnő — életrajzi mozza­natra. vagy őrzik a fölsorolt dokumentumok valamelyikét. De gon­dolunk a szegedi, egyetemi, főiskolai és középiskolás ifjúság, vala­mint a nevelők részvételére is, akik a helyi haladó hagyományok tiszteletére, megbecsülésére, szülőföldszcrctctre kaphatnak e munká­ból is újabb és gazdag indításokat. \ Bízunk abban, hogy ez a kérés városunk dolgozói közt eredményt hozó visszhangra talál, és mindenki, aki egyetlen téglával is hozzá tud járulni József Attila életmüvének, életrajzának c munka nyomán föl­épülő épületéhez, részt vesz az anyag összegyűjtésében. Módunk lesz arra, hogy a dokumentumok őrizőitől méltányos összegért cserébe kérjük el a kisebb-nagyobb értékű József Attila-anyagokat, s arra is lehetőségünk van, hogy a visszaemlékezések, kortársi följegyzések íróit, közlőit rendelkezésünkre bocsátóit fáradságukért anyagiakkal is honoráljuk. Nemcsak az anyagi ellenérték, de az erkölcsi és tudományos köte­lesség is késztesse e munkában való részvételre mindazokat, akik e téren tehetnek valamit. József Attila emléke ápolása, nemzeti kin­csünkké vált költészetének értelmezése és gondozása kötelességükké teszi emiékeik közzétételét azoknak, akiknek a költőhöz életében bármi kis közük is volt. Az utókor számon kéri majd tőlük, ha hagy­ták pusztulni, feledésbe menni mindazt, ami ma még megmenthető le­hetett volna. A -Délmagyarország© szerkesztősége elhatározta, hogy a Magyar Irodalomtörténeti Társaság József Attila munkaközösségének közremű­ködésével a nagy évfordulóig ebrentartja József Attila szegedi évei és . kapcsolatai utáni kutatás oly fontos ügyét. A lap cikksorozatot közöl majd a költő szegcdi tartózkodásának eddig ismert anyagából, s folya­matosan közli majd a legértékesebb, leghitelesebb visszaemlékezések részleteit is. Növényápolás közben, aratás előtt — a gyálaréti Komszomol tsz-ben u. József'Áttila születésének 50. évfordulója alkalmából nagyszabású ünnepségeket rendez a T. T. I. T. A Társadalom- és Természertudo­Ynányi Ismeretterjesztő Társulat egyik fontos feladatának tartja ©megyénk haladó hagyományainak ápolását, széles körökben való nép­szerűsítését. Ennek a feladatának kívánt megfelelni a Szántó Ko­vács János és a Móra Ferenc ün­nepségek megrendezésével r ezt a hivatását akarja még fokozottabban betölteni akkor, amikor József At­t la születésének közelgő ötvenedik évfordulója alkalmából megyeszertc ünnepségeket rendez. József Attila, a magyar munkás­osztály legnagyobb költője, éieté­3i ak egy igen jelentős szakaszát töltötte Csongrád megyében, sok 31 agy versének élménye fűződik Ma­kóhoz, Szegedhez, Hódmezövásár­itelyhez és Kiszomborhoz. Nagy költőnk nagyon szerette ezt a tájat és ezt a népet. Itt tárult elébe az akkori magyar élet szörnyű nyo­morúsága, de itt ismerte meg a népben rejtőző hatalmas értékeket is. i iwí 1 n» Az évforduló alkalmából a Tár­sulat a csongrádmegyei füzetek so­rozatában a megyei népművelési osztállyal közösen „József Attila és Csongrád megye" címmel könyvet ad ki; Szegeden, Makón és Hód­mezővásárhelyen József Attila ki­állítást rendez, a megye minden városában és községében József At­tila ünnepélyt tart. A T. T. I. T. helyes és dicséret­reméltó kezdeményezését bizonyára minden szerv odaadással fogja tá­mogatni. A szebb és jobb gyártmányokért ' öt éve dolgozik He­gedűs Andrásné a Dvrna Cipőgyárnak abban az üzemrészé-r benr ahol most az el­ső tervnegyed befeje­zése előtt fáradhatat­lanul' berregnek na­ponta tíz órán kérész­iül a villamostűző­gépek. Körülötte •mindenütt asszonyok, lányok hajolnak a t pöfelsőrészek fölé. A szabás után ide ke­rül hozzájuk, ők ál h'jnk össze a felső­részeket. Hegedűs Andrásné, nevét a trg jobb tűzönök neve kö­zött emlegetik. Kon­gresszusi felajánlása az volt, hogy minő­ségi munkával eléri a 105 százalékot. Ezt a felajánlását túltel­jesítette 122 száza­lékra. Fürgén fulkos a fehér szandál-cipök pánija a tű alatt. He­gedűs Andrásné na­gyon szereti a mun­liúját. 1027 óla dal -goztk tt cifió Szak­mában, de már úgy a szivéhez nőtt, hogy nem adná semmi mesterségért. Most, a lll. párt­kongresszus határo­zata után még na­gyobb igyekezettel tö­rekszik arra, liogy a keze alól kikerülő felsőrészek minősé­gileg kifogástalanok, a legszebbek u leg­jobbak legyenek. Mik a tervei, el­határozásai l± etiÜS Andrásnénak? — Szép cipőket aka­runk gyártani és olcsókat. A kongresz­szus után ezt várja tőlünk az ország. Hegedűs Andrásné havi átlagteljesítmé­nye, a 123 százalék arról tanúskodik, hogy meg is valósítja amit mond. Ezért em­legetik a legjobb tü zönök között, Szép a búza, a kukorica, a cu­korrépa és minden növény a gyá­lstréti Komszomol termelöszövet­Kezetben. A gyakran hulló eső igaz akadályozta a növényápolást — mégis úgy csinálták, hogy tiszta le­gyen a föld. Helyesen csinálják a Komszomol tagjai, hogy egyre jobban élnek a lehetőségekkel. Most, tavasszal három holdon halastavat is létesí­tettek. Hatvan holdon négyzetesen vetették el a kukoricát és annak sorai között U-3-as Iraktor is végezte a növényápolást. A 25 holdnyi cukorrépájukat már há­romszor megkapálták és most vég­zik majd a negyedik kapálását. Tavasz kezdetén bizony elég gyenge volt a búza a Komszomol földjén is. Többször műtrágyázták, így a gabona a megerősödött. A tagság örömét fejezte ki Farkas Dezső elvtárs, a tsz elnöke, amikor elmondotta: — Nagyon szépen mutat a bú­zánk is, jó termésre biztat. Van olyan búzatáblánk, amelyiknek holdje megadja a 14—15 mázsát is. Ezt túlzás, szépítgetés nélkül mond­hatom. A területeket egyénekre osztot­ták a Komszomol tsz-ben — és amint az elnök mondottá — min­den tag rendesen kijár dolgozni. Egy-egy tagnak 5—5 holdat kell megkapálni s jó beosztással elvég­zik ezt a feladatot. A gépek is je­lentősen segítik a növényápolást. A kiültetett fűszerpaprika palánták is egyre nőnek. Nacsa János mun­kacsapatvezető például már meg is kapálta a reá eső fűszerpaprika földet Azon versengenek a Isz tagjai egymás között, hogy melyikük tart­ja legjobban rendben a területét. Most a szénagyüjtést is gonddal végzik, mert tudják, ez fontos ré­sze a jószágállomány takarmány­nyal való ellátásának. Van szivattyúja is a szövetkeze­tieknek. Segítségével a Holt-Tiszá­ból vizet emelnek ki s öntöznek. A napokban a halastó vizét frissítet­ték a szivattyú segítségével. Ké­sőbb pedig, ha a dús termés eléré­tást. Már összeállították az arató­párokat is. Húsz kézikaszás és ter­mészetesen ugyanannyi maroksze­dő lesz. A kaszások között ott van a 60 éven felüli Bálint Lajos is. A marokszedők között pedig öz­Képünkün a Komszomol 'sz. szivattyúja, melynek segítségével a iíoil­Tiszából öntözni tudják a növényeket. séért szükséges az öntözés, akkor a szivattyú segítségével 25 hold cukorrépára, 23 hold négyzetesen vetett kukoricára és öt hold ta­karmányrépára tudnak vizet ve­zetni. A búza helyére, mintegy har­minc holdra kukoricát vetnek má­sodnövénvként — silótakarmányt készítenek belőle. A szivattyú se­gítségével a 30 holdnyi másodve­tést öntözik. A szövetkezetiek készülnek a nyári nagy munkára: az aratásra. Veszteségmentesen 174 hold búzá­nak, 40 hold árpának és 30 hold zabnak az aratását, betakarítását kell végrehajtaniok. Tudják, hogy a gépek nagy segítséget jelentenek. Éppen ezért már szerződést kö­töttek a gépállomással: Kombájnnal 50 holdon, aratógéppel ugyancsak 50 holdon kívánják végezni az ara­vegy Farkas Imréné is. Ha a hely­zet úgy alakul, akkor a gépekkel a tervezettnél jóval több területen végzik el az aratási munkát. A nyári nagy munkák idejére üzemi konyhát létesítenek. Bizto­sítják, hogy a tsz-tagok finom főtt ételhez jussanak. Az üzemi kony­hának sajtot a juhnyáj tejéből ad­nak. Különben a szövetkezetiek a juhgyapjúért most kaptak 30 ezer forintot. A te.iből is jó a jö­vedelmük — amint az elnök mon­dotta — naponta általában 400 fo­rint hasznot jelent. A tagoknak a teljesített munkaegységekre előleg­ként eddig 118 ezer forintot osztot­tak szét. Május l-ig minden tag egy munkaegység után pontosan 10 forint előleget kapott. A Kom­szomol tagjai úgy dolgoznak, hogy az éwégi zárszámadáskor szépen jusson az elért egységekre pénz- és természetbeni járandóság. „Jól ceik a megértés, segítés" (LEVÉL) A termelőszövetkezeti pénzgaz­dálkodás új szabályai sok változást hoztak a tsz-ek életében. Sokkal jobb munkakedve van a tagságnak azóta, amióta tudomása van arról, hogy minden fillérünkkel saját be­látásunk szerint rendelkezünk. A Magyar Nemzeti Bank nem fizet­het sehová egy fillért sem a tsz rendelkezése nélkül. A júniusi párthatározat, a kor­mányprogramm óta gyökeresen megváltozott a termelőszövetkeze­tek és a Nemzeti Bank egymás kö­zötti kapcsolata. Kovács Sándor elvtárs, a Magyar Nemzeti Bank dolgozója jár ki hozzánk ellenőriz­ni a kön.welést. Legutóbbi ellen­őrzése alkalmával sokat tanultam tőle. Beszélgettünk arról is, hogyan kell gazdálkodni a pénzzel azért ls, hogy folyamatosan tudjunk elő­leget biztosítani tagjaink számára. Kovács Sándor beszélt arról is, ho­gyan kell az őszi zárszámadásra a pénz* összegyűjteni. Ha a Magyar Nemzeti Bank minden dolgozója úgy patronálja a hozzátartozó ter­melőszövetkezetet, mint Kovács Sándor, akkor biztosain eltűnik a merevség — ami eddig volt — a tsz-ek és a bank között* Nekünk mezőgazdasági dolgozók­nak nagyon jól esik az a megértés, amely az ipari dolgozók részéről megnyilvánul. Patronáló üzemek segítenek gazdasági felszerelésünk javításánál és más téren is. A MÁV dolgozói könyvelésünkben se­gítenek. Lovász elvtárs, a MÁV szegedi főkönyvelője" nagy megér­téssel segíti munkánkat. A segíté­sek azt mutatják, hogy az ipari dolgozók, az értelmiségiek úgy is segítenek a mezőgazdaság fellen­dítésében. hogy kijönnek hozzánk. Mi mezőgazdasági dolgozók azt akarjuk, hogy sok jóminőségű élel­miszer álljon az ipari, értelmiségi dolgozók rendelkezésére. Eddig minden soronlévő mun­kánkat elvégeztük idejében, de ezt a lendületet még tovább fokozzuk egész dolgozó népünk érdekében. Erősítjük tovább a munkás-paraszt szövetséget, akkor nem marad munkánkban rés, ahová bebújhat az ellenség. Ábrahám Lajosné. a szegedi Alkotmány tsz könyvelője y • • Az Ecset gyár dolgozói teljesítették 11. negyedévi tervüket A III. pártkongresszus tisztele­tére az Ecsetgyár dolgozói vállal­ták: második negyedévi tervüket nyole nappal a határidő előtt be­fejezik. A vállalás elhangzása után mozgalom indult cl a dolgozók kö­zött, ki termel többet és minősé­gileg jobbat. E versenyben szebb­nél-szebb creámcnyek születtek. Gyöngyi Ferenc szakmunkás 12 százalékkal múlta felül az eddig el­ért legmagasabb kimagasló ered­ményét. Dobó István újításának bevezetésével 213 százalékos átlag­teljesítményt ért el. Király János­né érte el üzemrészében a legma­gasabb termelési átlagot, 149 szá­zalékot. Az ifjúmunkások közül Csányi Etelka lett az rlsö 117 szá­zalékkal. A versenyből azonban az iizem minden dolgozója kivette a részét s a közös jó munka ered­ményeként második negyedévi ter­vünket nem nyolc nappal, hanem tizennégy nappal előbb teljesítet­ték. Ahhoz, hogy ezt a szép ered­ményt elérhették, természetesen hozzájárult a pártszervezet irányí­tása és ellenőrzése. Az, hogy jó szervező munkával az üzem mű­szaki vezetősége biztosította a dol­gozók számára a munkafeltételeket. Doktor Lajos a Mérleggydri Vasöntöde teljesítette II. negyedévi tervét Vár soros levél ér­kezett a napokban szerkesztőségünkhöz. Csupán ennyiből állt: a Mérleggyári Vas­öntöde dolgozói e hónap tizedikén befe­jezték félévi tervüket. E pár szó vicgis nagyon sokat mond. Elmondja, hogy az üzem műszaki vezetői, dolgozói állandóan újításokon dolgoznak, hogy megkönnyítsék egy-egy öntvény elő­állítását, megrövi­dítsék öntési idejét. A műszaki feltételek biztosítása, a min­ták időrevaló elké­szítése, a megfelelő öntőszekrények biz­tosítása, a munka fo­lyamatos menete mind-mind a több­termelést szolgálja. Természetesen, ehhez hozzájárul és döntő fontosságit a dolgo­zók jó munkakedve. Az üzem dolgozói kö­zül nem egy, mint Szabó Ferenc, Föl­desi Sándor, Kovás* János öntök a 180, sőt a 200 százalékot is elérik. Fizetésük ál­talában havi 1500 fo­rint, sőt még ennél is több. 'Azonban ez nem minden. A dol­gozók látják üze­mükben nemcsak be­szélnek a: dolgozók megbecsüléséről, ha­nem lettek is bizo­nyítják. Egész kis­létszámú üzem, még­is van fürdője, me­legvíz várja őket munka után. Van öl­tözőjük, ahol szek­rények védik ruhá­jukat i a piszoktól, s zen nyezödés töt. A jó munkakedvet fokozza a vezetőség és a dolgozók közöt­ti jó kapcsolat. Len­gyel elvtárs, a telep vezetője és a többi vezetők Tóth István •művezetővel az élen, szinte állandóan lent vannak az üzemben, ha hibát látnak nem­csak szólnak érte, ha­nem meg is magya­rázzák a hibákból eredő hátrányokat és megmutatják, hogyan kell helyesen csinál­ni a munkát, hogy jó legyen. Nagy jelentő­sége van ennek a se lejtcsökkentésben, Igy érték el a 4.4 tize­des, 4.8 tizedes se­lejtszázalékot. A se­lejtcsökkcntését is elősegítik az újítá­sok, az öntvények el­készítésének leegy­szerűsítése. Jelentős eredményt értek el ezáltal a nemrégi­ben elkezdett súlyok öntésénél. A súlyok öntése igen pontos, precíz munkát kivan, mert « .< súlyokon nem lehet reszelni, csiszolni, javítani és mégis ötven darab súlyból állatában csupán négy-öt da­rab a nem megfele­lő, a selejt. Jó minőségű önt­vényéikért már di­cséretet is kaplak a Budapesti M álomsze­reid Vállalattól, mely­nek javításokhoz szükséges alkatré­szeket öntenek. Az öntöde jelenleg külső vállalatoknak is dol­gozik, mert a mér­leggyárnak már a harmadik negyedévi tervükei is csaknem teljes egészében tel­jesítették. Most öntik a Délrost vállalat megrendelését, a ken. derzúzó hengereket is, amelyek megkönnyí­tik majd az új ken­der feldolgozását. Az üzemben a párt­tagok a munkában, a kongresszus hatá­rozatainak megvaló­sításában példát mu­tálnák az üzem dol­gozóinak. Jó munká­juk alapja, biztosi téka vállalatuk jó eredményeinek. A féléri terv teljesítése óta is lelkesen dol­goznak, hogy minél több vasat, új alkat­részeket adjanak nép­aazdaságunkifali.

Next

/
Thumbnails
Contents