Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-17 / 142. szám

DtLMÜGYflRORSZflG A színház szép ajándéka az évad végén CSÜTÖRTÖK. 1954. JÜfAlIS 17. A BAIvfK BAN FELÚJÍTÁS Mától kezdve mulatja be a Szabadság filmszínház az „Ipa lelt a fiam" cimü francia filmet A ssegedl Nemzet i Szinhám az idei sikerekben, szép előadások­ban gazdag évad befejezéséül szép ajándékkal lepte meg a színház­látogató közönséget, a magyar nemzeti kultúra örökszép alkotá­sának, Erkel Ferenc: Báuk bán ci­mü operájának új betanulásban és rendezésben való felújításával. A szegedi színház átvette a bu­dapesti Operaház múltévi felújí­tásának eredményeit, mely , mind dramaturgiai, mind zenei szem­pontból egységesebbé, töretlenebb stílusúvá formálta, megszabadítot­ta a művet az évtizedeken ke­resztül rárakódott sallangoktól, kB­zelebbvivo a történeti hűséghez és Katona József drámájának eszmei mondanivalójához. Egyes képek átcsoportosításával, s egyes zenei részek Erkel credotj zenéjére tör­tént beállításával a drámai cse­lekmény tömörebbé, kifejezőbbé, a tragédia kiteljesedése érthetőbbé, szükségszerűbbé vált. A szegedi előadás kitűnő rende­zői munkával még további fontos lépéseket tett az eredeti drámai és operai elgondolások és a tör­ténelmi valóság maradéktalan áb­rázolására. Az előadás minden je­lenetéből lüktető, feszülő energi­ákkal teli, eleven élet árad. A saegedl kösönség meleg sze­retettel, lelkesedéssel fogadta a Bánk bán felújítását, a meg-megis­métlődő' vihuros tetszésnyilvánítá­sok megmutatták, hogy megértet­te a rendező, a betanítók, a sze­replők elgondolását, az előadás minden rószlete a közönség szívé­hez, érzéseihez szólt, a haza, a nép, a szabadság iránti olthatatlan sze­retet lángjait sugározta. A kitűnő előadás előkészítésében döntő érdeme van Megyesi Pál rendezői munkájának, aki minde­nekelőtt a mü eszmei mondaniva­lójának teljes kiclcmzósére és meg­elevenítéséro törekedett. A törté­neti tények és Katona József drá­májának elmélyült tanulmányozá­sára alapozott elgondolásaival tu­dutosnn építette fel az opera egész menetét, középpontba állítva "a nép, a nemzet nagy problémáit Bánk bán vívódásain, harcain és tragédiáján keresztül, do megfe­lelő hangsúlyozással és mély em­beri érzésekkel telítve szerepeltek a személyes, egyéni élet megren­dítő motívumai is, szervesen a központi mondanivaló láncsze­meihez kapcsolódva. A nemzet 6za­'badságát és függetlenségét csnk meg nem alkuvó harccal szerez­heti és tarthatja meg — ezt a gondolatot a rendezői elképzelések eg;,sz sora igyekszik még hangsú­lyozottabbá ós kiemeltebbé tenni. Ezért helyezi az első felvonás kö­zéppontjába a békétlen magyarok izzó gyűlölettől ós elszántságtól lázadó csoportját Petur bánnal az élen, hiszen a hazatérő Bánk bán tö'.iik kopja az első indítékokat, hogy a haza ellenségével, Gert­rudis királynéval leszámoljon. S szerepük jelentőségének kihangsú­lyozása sok tudatos művészi esz­közzel történt. Ha bordalba fog­nak, hogy a merániak gyanakvó figyelmét a készülő összeesküvés­ről eltereljék, mozdulataikban, lianghordozásukban, a keserű lá­zadás hangja él tovább. Ha táncba fognak, minden lépésük egy szen­vedélyes tiltakozás, hareikészsó­gük tüntető megnyilatkozása. Az egyik képben csnk a háttérben vonulnak fel, do magatartásuk, ki­állásuk, jelképesen ott is azt mu­tatja, hogy a haza sorsáért minden pillanatban éberen aggódnak. Bánk bánnak a nemzetet a gyűlölt királynétól megszabadító hősiességig való fokozatos emel­kedése Megyesi Pál rendezői és színészi alkotó munkájának másik nagy eredménye. Mikor a színen megjelenik, még hallani sem akar nz összeesküvésről, s a szemünk előtt magasodik a nemzete és a ma. KM sorsáért igazságtevő, lesújtó erő­vé. Az utolsó képben újszerű meg­oldással igyekszik a befejezés egyen­súlyát létrehozni. A királyné ra­vatala csak csak a háttérből tűnik elő, majd ismét függöny takarja el, a gyászoló merániakkai együtt. A fő kérdés ezáltal a nemzet és a király viszonya lesz, érlelődik az Aranybulla, a békétlenek cs Bánk bán harca nem volt hiábavaló. Az előadás címszerepében Me­gyesi Pál kiemelkedő alakításáról már szóltunk. Megjelenése, szen­vedélyes színészi játéka, minden pillanatban feszültséget teremt, hangja az emberi érzések és indu­latok tomboló, majd elcsendesedő viharzó áradását vetíti a közönség c'.é. Játéka különösen megrendítő, mikor a második íelvoQás végén számonkérésre indul a királynéhoz s a következő képben Gertrudisz­szal vívott harcában alakítása csúcspontjára ér el. Szabady István Petur bán alakí­tása az első felvonást teszi emlé­kezetessé. Harcokra, tettekre kész izzó magyarsága, az ellenség ádáz gyűlölete elsöprő energiával árad belőle. Dacosan kemény, lázadó keserűségű magatartásával kima­gaslik környezetéből, de uralkodik is felette, szavainak megrendítő hatása Bánkot is magával ragad­ja A keserű bordal előadását a közönség lelkes tapsaira ismételnie kellett. pekre való érettségét mutatja meg. Biberach, a lézengő lovag szerepét Pataki Béla ördöngös gonoszságú, de ugyanakkor a királyné léha udvarát fölényesen megvető s vesztükön kacagó, Katona drárrtú­jához hiteles alakításban ábrázol­ja. Wágner József Ottó alakítása a gyáva udvaronc típusát eleven színekkel állította színpadra. Aa első felvonás táncait Me­zei Károly tanította be. Munkájá­nak fő érdeme, hogy a táncok nemcsak betétként hatnak, hanem szervesen kapcsolódnak a drámai cselekvéshez, annak lendületét vi­Horváth József Tiborc szerepé- szik tovább. Az „utolsó tánc" ki­ben az egyszerű nép hangját pa-1 áltásra a békétlenek is táncbaíog­naszosan, de vádolón, igazságot követelően szólaltatja meg. Lázadó szavai Bánk bán feltoluló érzéseit még magasabbra korbácsolják. Horváth József hangjában egy­aránt megszólal az öntudat maga­biztos ereje és az egyszerűségében is szívbemarkoló, mélyen emberi érzések legmelegebb árnyalata is, mely különösen megdöbbentően hat, mikor az utolsó képben Me­linda sorsát sírja eL Melinda eszményien finom alakját, tragikusan megható sorsát Moldován Stefánia színészi alakí­tása teszi a közönség számára még Vonzóbbá, még szeretetreméltóbbá. Szerepének rendkívül nehéz ének­technikai követelményeit bizton­sággal győzi le s érző, meleg szív­vel tölti meg. Különösen kiemel­kedő a második felvonásbeli szí­nészi alakítása, szívettépő könyör­gése gyermekéért és megindító bú­csúja Bánktól. Turján Vilma Gertrudis szerepé­ben a gőgösen zsarnokoskodó ki­rálynőt, az emberi indulatok szé­les színskálájával ábrázolja. El­lentmondást nem tűrő hangja, fe­jedelmi megjelenése, Bánk bánnal vívott félelmetes erejű párharca kitűnő drámai megjelenítő erejé­ről tanúskodik. II. Endre a magyarok királya szerepében rövid, de jelentőségé­ben annál súlyosabb szerepében Radics Tibor tünt kl. Eddig látott szerepei óta igen nagy fejlődést tett meg s egyre komolyabb szere­nak Petur bán vezetésével. Moz­gásuk a maga egyszerűségével is lenyűgöző erővel fejezi ki dacos, harcos, kemény magyarságukat. A tánc eszközeivel izzik a gyűlölet, lángol fel a harag a merániak el­len s az ő táncukat elsöprő ener­giával sodorják félre az útból. A kórustól, melyet Ujj József tanított be, sok finom hangzást hallottunk, bár a kórus kis lét­száma miatt a megosztott helye­ken nem mindig kaptunk kielégítő hatást, különösen a merániak megszemélyesítésében a királyné bevonulásakor. A zenekar kifejező erővel, szí­nes, hangzásban kiegyensúlyozott, a zenei tartalmat kivetítő energi­kus játékkal kísérte az előadást. Paulusz Elemér karnagy vezénylé­se izzó, forró hangulatú légkört teremtett, az egész előadást hatá­rozott, biztos kézzel irányította. A Bánk bán felújítsa méltó tolmácsolása Erkel Ferenc halha­tatlan művének, méltó befejezése a színházi évadnak. Állandó mű­soron tartása a szegedi dolgozók nagy tömegeiben növelheti a haza" szeretet, a nép szabadságának megvédésére való lelkesültség ér­zéseit, s valóban mindenki számára közkinccsé teheti a magyar törté­nelem nagy tanulságait, s ezeknek Erkel zenéjében olyan hősies pát­hosszal megfogalmazott örökszép ábrázolását. Erdős János A film főszereplője Fernandel, a híres francia komikus, del ebben a filmben egy -francia kispolgárt, egy kisközség terét alakítja. Képünk: Fernandel, a film főszereplője. Fernai*­pékmes­A HADARÁK VÉDELMEBEN A félévi lerv teljesítéséért harcolnak az Autójavító Vállalat dolgozói A XI. számú Autójavító Válla­lat dolgozói az elmúlt hetekben tovább javították a kongresszusi verseny eredményeit. Jó munká­jukkal június eiső dekádjában egy nappal növelték a kongresszusi verseny alatt elért ötnapos terv­előnyt. Féléves tervük teljesítését tehát már eddig hat nappal meg­rövidítették. A munkában most is élenjár a Kiss alvázszerelő brigád 180 száza­lékos teljesítményével. Klivinyi László vasesztergályos azonban még őket is túlszárnyalta, ugyanis 214 százalékos átlagteljesítményt ért el. Kőeső Pál hegesztő 215 százalékos, Czuth Margit alkát­részkészitő pedig 251 százalékos kiemelkedő eredményével tartozik a termelés élenjáró dolgozói közé. A jó termelési eredmények mel­lett az anyagtakarékosság is élénk, eleven az üzemben. A régi, használt anyagok felhasználásával nyolcezer forintot takarítottak meg május hónapban. Ez szintén elősegíti az önköltségcsökkentést. A dolgozók az üzem tervtel jesí­tése s önköltség csökkentése mellett szívügyüknek tekintik a mezőgazdaság megsegítését is. A dorozsmai gépállomásnak egy kombájnniotort, a zsembói Béke tsz-nek egy gummikerekű lovas­kocsit készítettek. Ezeket a héten adtak át a tsz dolgozóinak. S arnyai Vencel SZEGED VAROS lakossága min­den bizonnyal várta es örömmel fogadta a Délmagyarorszag június 11-i számában megjelent felhívást, melyben a B. M. Csongrádmegyei Főosztályi szigorú megtorlást he­lyez kilátásba a madárvilág pusz­títóival szemben. A Társadalom és Természettudo­mányi Ismeretterjesztő Társulat megyei elnökségi ülésén is szóba­került az, liogy az idei tavaszon kevés a madárdal, némák marad­tak a ligetek. Nincs gerlebúgás, nincs madárcsattogás, elhallgatott a máskor ilyenkor beszédes fülemü­le, pinty és csicsörke, nem dobol a harkály a fatörzsön, elmaradt a tavaszi madárkoncert. A lombba és virágba boruló bokrok ós fák ár­vák lettek. Elsősorban föltűnik ez azoknak, akik pihenő szabad idejü­ket a ligetek csendjében szeretik tölteni, de föltűnik -ez a városban is, mert a néhány fából álló városi parkoknak is megvoltak a megszo­kott énekeseik. A témához sokan szóltak hozzá. A madarak védelme és főkeppen a lomblakó apró énekesek sorsá­nak a vizsgálata nemcsak hangulat kérdése, A rovarpusztító napszám­nélküli, pótolhatatlan hasznos munkát végző apró szárnyas dol­gozók munkájától is függ a kertek, gyümölcsösök, erdők te'-mése. Ezenkívül a legyek, szúnyogok és az ember egészségéra káros élős­diek pusztításával egészségünket is védik. Egy-egy cinegepár évente 15—20 fiat nevei. A hordott napi táplálók fölülmúlja a táplálko­zó testsúlyát. Ez a hihetetlen mennyiségű kártevő: hernyó, féreg, álca csak egy rpadárpártól is s-unte felmérhetetlen értékű h.isznos munkát jelent. A Növényvédelmi Kutató Intézet Madártani Osztálya — Tcülünösen most a mezővédő er­dősávok létesítése idején — egyik főfeladatának tekinti az apró éne­kesek meghonosítását oly helyeken is, ahol ezek még nem telepedtek meg. HA A SZEGEDI gyérszémú fás terület madárvilágát keressük, ugyanazt találjuk, mint másutt, szerte a megyében. A korzóról ia hiányzanak a légykapók, a pintyek, a zöldikék. A Sztálin park és Uj* szeged is madárdal nélkül van. A kérdéshez hozzászólók legnagyobb­részt a légpuskásokat okolták. Ezek, némelyike rálő minden madárra, ami útjába akad. Személyes észle­lések alapján szóltak -hozzá a kér* déshez. Az érvényben levő madár* védelmi törvény védi a madarakat, fészkét és fiait. A megyei elnölcségi ülésen határozatot hozott, begy felír a Megyei Tanács V. E. Kul­turális Osztályához, az Országos Természetvédelmi Tanácshoz és a Belügyminisztériumhoz a hasznos madarak fokozott védelme érdeké­ben. A Megyei Tanács V. B. Kul­turális Osztályához azért, hogy a pedagógusok mutassanak rá még jobban a tanulóifjúság előtt a ma­dárvilág embert segítő értékes sze­repére és ezáltal is jobban szeret* tessék és becsültessék meg szár­nyas munkatársainkat A Termé­szetvédelmi Tanácshoz azért, hogy mint legelsőbben hatásköréhez tar­tozó kérdésben intézzen sürgős felterjesztést a madárvédelmi tör­vények végrehajtásának szigorítása érdekében. Es végül a Belügymi­niszterhez azon okból ír fel a me­gyei elnökségi ülés, hogy szigorú? újabb rendelkezések kiadásávsl szüntesse meg a madárpusztitást. A HELYI TANÁCSOKNAK ia köteles9ógük van e tóren. Törődje­nek jobban a madárvédelemmel. A riasztással,, dörrenéssel járó ligeti szórakozásokat megfelelő helyek­re telepitsék át. A ligetekben, par­kokban táblák figyelmeztessék a közönséget a madarak védelmére Tavasszal mesterséges fészekoduk kihelyezésével, télen madáretetők felállításával mutasson jó példát a madarak gondozásában. Az a pár forint kiadás, mely ezzel jár, meg­hozza hasznát, lombos fákban, gyü­mölcsben és madárdalban. Dr. BERETZK PÉTER TTIT biológiai szakosztály elnöke, biológiai tudományok kandidátusa 117. — Ugy látszik, hogy ez is Rába peesennyéje. Beugratás — mondta az aradi elvtárs és a muta­tóujjára csavart rá egy újságot. — Provokáció. — Hogy a fene a zsírjukat! Mi lesz av­val a gyerekkel, abban a vékony kabátban? — Kiengedik azt nemsoká — vigasztalta Kelemen az öregasszonyt, de a hangja nem volt nagyon meggyőző. — Most, hogy a pör elkezdődik, kitalálnak ezek mindent. Itt van a népkonyha is ... \ — Ott epy® ^oeg velük együtt a fene. Ti­zenhat krajcárt kérnek egy vncak Bovány ebédért — háborodott föl Zsófi, rokkant, görbe, kubikos-apjára és elvénült édesanyjára gon­dolva, akiket már neki kell istápolni. — Van pofájuk reklámozni, hogy Károlyi gróf föl­desúri áldozatkészségéből segítenek a szegény néposztályokon. Segítenek a nyavalyát. Any­nyi pénzből ón is meg tudok főzni. Ebédet állítok ki, nem moslékot. Mert az moslék, nem leves, amit ott kotyvasztanak... Szeretném én látni, hogy n gróf abból ebédeljen, a gyet­ráját enné meg a rosszfene... Félnek tőlünk, ugye, Kolemen elvtárs? Le akarnak bennün­ket kenyerezni? Igaz? Kelemen bólogatott: — Parasztlázadástól félnek. Annyi bünt elkövettek a szegény nép­osztállyal szemben, hogy talán már maguk is megsokallták. Attól félnek, hogy éppen a pör idején torolják meg rajtuk a bűneiket. — Ugy kéne! Minden grófot meg püs­pököt népkonyhai levesen, kéne tartani, azt kívánom. — Eridj haza, kislányom, feküdj le, — szólt Vasasné. — Ha már így járt szegény fiája, tehetünk, semmit se. Mondanám, KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE hogy maradj itt éjszakára, de anyádék nem tudnák eltalálni, hogy hol maradtál? — Pihenek még egy kicsit. Zsófi roskatagon ült a széken. Kelemen meg kiválasztott egyet a sok újság közül, föicsavarta a lámpát és élénkebben szólalt meg: — Figyeljék csak, mit írnak a fővárosi újságok? — A világosra tartotta a papírt és olvasta: „A reakciós vezető körök, az úri gög­jében elvakult nagybirtokos arisztokrácia, meg a magyar néptől minden tekintetben idegen, német és zsidó származású nagytőkés osztály ostobán elzárkózik az észszerű refor­moktól, s ezzel akaratlanul maguk készítik elő a talajt a szocializmus számára, mely, mint Mezőberkenyósen bebizonyult, a magyar vidékeken veszedelmes mértékben megfertőzte a munkústömegeket..." — Fertőzte az... majd mit mondtam — ütött rá a saját szájára Zsófi. — Fölokosított bennünket, nem fertőzött. — Ez a piszkos még ennél is gyalázato­sabban ír. Hallgassa csak 1 — Kelemen egy másik újságot vett elő, s azt olvasta: „A külföldi szocialista és kommunista agitátorok büntetlenül járják a magyar vidéket. Izgatá­suk hatására az alföldi munkástömeg min­den erkölcsiséget eldobott magától, sem az istent, sem a hazát, sem a magántulajdon szentségét nem tiszteli, holott az ezeréves ma­gyar alkotmánynak a magántulajdon képezi az alapját,.- Mezőberkenyést méltán hívják tavaly óta magyar Pá­rizsnak, Innon árad, mint a fertő, szerteszét a tanyákra és falvakba a kommün véres esz­méje ... Ma már csak a szuronyok védhetik meg a birtokos osztályt a legyilkolástól és kirablástól... A mezőber­kenyósi pörben példás ítéletet követelünk". Ráejtette az újságot a többire, g rácsa­pott a tenyerével. — Svibák, íölbérelt toll* nokbanda! — Csitt! Miféle zajongás az? — Vasasné, aki az előbb már visszabújj az ágyába, most újra fölült, elhúzta az oldalablak függönyét és hallgatózott. Mindannyian mozdulatlanul fülelték a kutyaugatás hangfalún átszűrődd szokatlan, furcsa lármát. Kisvártatva Ke­lemen és Zsófi kiment a ház elé, Vasasné is megkereste a lábávul a papue.sát, s ment utánuk. A környék kutyái kánonban vonyítottak, az eresz alól mégis fölismerhető volt az a jellegzetes morajlás, amit csak egy menetelő lovascsapat okozhat. Még doboltak is hozzá. — Most jönnek a katonák. — Ugy hallatszik, huszárok. — Látja édes, hogy begazoltak az urak, A tárgyalás miatt hozták a nyakunkra eze­ket is. ­— Trombita. Mintha egész közel volna, — Éjjel messzire elhangzik. A főtéren le­hetnek. — Én elmegyek, Vasas néni, megnézem. — Kísérje cl a menyemet egyúttal. De vogyo föl a krbátját. Hideg van. A menyecske elindult az aradi elvtárssal, Vasasné meg egész éjjel álmatlanul hányko­lódott az ágyon. . _ ! UahiiaUubl '

Next

/
Thumbnails
Contents