Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-17 / 142. szám

CSÜTÖRTÖK. 1954. JÚNIVS 17. DÜLMRGY8R0RSZAG c — Erre tessék doktor úr! A szürke Skodájából kiszálló magas orvost a tanácsháza előtt a bábaasszony fogadta. A rendőrörs pihenőszobájába vezette. Ott már három beteg várt. — Ez a rendelő? — csodálkozott a doktor. — Hát itt is lehet vizsgálni, nincs máshol hely.. * Pokróccal letakart két ágy. asztal, egy szék — ez volt a szoba berendezése. — Napok óta nem alszom doktor úr í— panaszkodott az egyik beteg, miközben dagadt arcát kezére támasztotta. — Húzza ki a fogamat. — Na jöjjön, megnézzük aat a rakoncátlan fogat — tréfált az orvosj, miközben fekete táskájából elővett egy/szájtükröt. — Üljön le. — Hova? — Ja igen, hova? Az orvos felállt, átadta a betegnek a szobában lévő egy széket, rövid ideig a táskájában motoszkált, s aztán a fájós fog pillanat alatt kint volt. — öblögesse ki — mondta az orvos csak úgy szokásból. Igen ám: a szobában se pohár, se vödör nem volt. A fogától megszabadult beteg kirohant a tanácsháza elé a kúthoz: az árokba köpte a vért. Az arra járó falubéliek körülállták, komoly arccal figyelték az eseményt: „foghúzás' volt. .." Az orvos a következő betegeknek is adott gyógyszert, megmondta mit csináljanak, — s végetért az első nendelés. Amikor a körzeti orvos pár nap múlva ismét kijött Gyálára, Szűcs Pistának a felesége — dobos a faluban — lélekszakadva rontott be az orvoshoz. — Tessék már kijönni doktor úr, Pista nagyon rosszul van, fájdalomcsillapítót is tessék hozni, aludni sem tud már.. -. Itt lakunk a kövesút szélén. Az autóval a ház elé álltak. Az orvos (bement, a fiatal ember mutatta lábfejét: ' csupa fekete volt, alig látszott, hogy seb vagy mi van rajta, szagos volt már. Maga a beteg rettenetes rossz bőrben volt és csontszilánkgkat szedett ki sebéből. — Miért nem ment be már ezzel a klinikára — vonta azonnal felelősségre az orvos. '' — Voltam már bent, de helyhiány miatt nem vettek fel. Meg én is elhanyagoltam. — Jöjjön azonnal, beviszem a kocsimmal. Az állapota súlyos, életmentő sürgős műtétre van szükség. Szegeden a kórház előtt álltak meg. Az orvos segített kiszállni és bement Szabó Dénes tanárhoz. — Kedves barátom — fordult hozzá — ezt a beteget azonnal vegyétek fel. Szűcs Pistának másnap térden alul levágták a lábát. Hödör bácsi, itt van a főmérnök, vagy a vállalatvezető? — Itt vannak doktor úr — válaszolt a Lemezgyár portása, — tessék bemenni. Török Attilával, a gyár főmérnökével régi ismerősként üdvözölték egymást. — Szeretnénk Gyálán orvosi rendelőt építeni. Nagy szükségünk van rá. Kis eldugott falu itt Szeged mellett, a határ közvetlen közelében. Ha mód van rá, segítsetek. Adjatok annyi fát, használtat, vagy olyat, ami nektek nem fontos, hogy ezt a kis házat felépíthessük* — Segítünk, biztos lehetsz. Megkérdezzük a minisztériumot és . .: menni fog. Fontos dologról van szó érezzük, rajtunk is múlik, hogy legyen orvosi rendelő Gyálán. Török Attila pár nap múlva szólt a doktornak. > — Bármikor jöhettek az anyagért. A Téglagyári Egyesülés igazgatója gondolkodási időt kért, hogy ingyen adjanak-e téglát* — Pár nap múlva jöjjön fel — mondta az orvosnak. Másnap este Rácz László, a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár igazgatója — egyébként Szegeden lakik, — állított be az orvos Tolbuchin sugárúton lévő rendelőjébe. Nagyon fájt a foga. — Nem tudcim, tudna-e valamit tenni a megyénél, — agitálta fogkezelés közben a doktor Rácz elvtársat. — hogy tudjunk téglát szerezni. Orvosi rendelőt akarunk építeni Gyálán, pénzünk nincs. — Jó, majd szólok az elvtársaknak. Amikor pár nap múlva az orvos ismét felment a Téglagyári Egyesüléshez, btt már örömmel fogadták. — Rendben van, adunk téglát. Nem a legprimábbat, de jó lesz. Kell, nagyon kell az a rendelő. Biztosan örülnek majd neki a gyálaiak. Se a tanácsházán, se a betegek nem akarták először elhinni. — Lesz rendelő? Hol? Mikor? — Kaptunk már anyagot: fát, téglát. Most már fel kellene építenünk. — Felépítjük. Fel ám! Nagy dolog lesz: orvosi rendelő! Gyálán! Ment, szállt a hír a fehérre meszelt Szívekből épült ház Az épülő gyálaréti orvosi rendelő. A tanácsháza mellett, a nagy jegenyék árnyékában épült kétszobás ház bepucolásra vár. A Szegedi Járási Tanács által megígért 12.500 forint kiutalása után rövidesen megkezdődhetne az épületben a betegek gyógyítása. A gyálaréti dolgozók remélik, hogy most már erre házak között, nyiladoztak a lelkek, — talán még a határon is túljutott a gyálai parasztok szivének melege. Közben leesett a hó. Se a téglát, sem a fát nem tudták kiszállítani. A házépítést most már nem lehetett abbahagyni. Még soha nem volt orvosi rendelő Gyálán, orvos is csak nagyritkán jött ki. Gyógyszerért is be kellett menni Szegedre. Most már nem így lesz! Erről beszéltek még a disznótorokban is. A rendelő apróbb berendezései pedig már készültek. Molnár János, a falu „ezermestere" csinált tizenkét széket, meg egy zsámolyt, a „jövendő" vizsgáló asztal elé. Az egyik tanácsülésen a Komszomol tsz dolgozói vállalták: 10 ezer téglát kiszállítanak a faluba. Az egyéni parasztok gyűlésén pedig amikor szóba került a házépítés. Farkas István, meg Bognár József felálltak: — ötszáz téglát kocsinkkal, lovunkkal idefuvarozunk; A hó az csak esett. Az orvos nem bírt kijönni a faluba — kihozták szánkóval a parasztok. Hol Ábrahám István, hol Farkas István, Lévai Antal, id. Reznák János, Simon Szilveszter, Molnár János. Dobó István váltották egymást, s a csilingelő szánon is röppent az érdeklődő szó. — Mi hír a rendelőről? — A Gépipari Technikum készített már egy mosdóállványt a rendelő részére — újságolta az orvos. — A Finommechanikai Vállalat adott alumínium hulladéklemezt, a Kovács-Bognár Szövetkezet csinált egy kémcső állványt és egyéb apróságokat. A Mérleggyártól kaptunk személy- és babamérleget. Van már műszerasztalunk, kályhaellcnzőnk. A Gyufagyártól egy asztalkát kaptunk. Elkészült egy dupla műszerszekrény. Már ennyi mindenünk van? A város adta a falunak, a munkások adták a parasztoknak — szívük egész melegével, szeretetükkel készítették a kis dolgokat, hogy legyen jól felszerelt orvosi rendelő Gyálán. Eljött a várvavárt tavasz. Az ezermester Molnár János elment a Lemezgyárba és nagy szakértelemmel válogatta ki a fát, gerendákat, tetőszerkezetnek valót, s a Komszomol tsz nagy teherautóján megérkezett az első szállítmány, fa a házépítéshez, a községbe — Építünk! A tanácsházán egymásnak adták a kilincset a tsz-tagok, az egyéni gazdák. — Mikor menjünk a tégláért? Mikor kezdjünk munkához? Amikor a tégláért jelentkeztek az Egyesülésnél, kiderült, hogy közben igazgatóváltozás történt — az új igazgató nem tudott a dologról. Gondolkodási időt kért. — Nem olyan egyszerű ez. Meg vagyunk kötve — mondta. Napok teltek el* sem kell sokat várni.., Kaphatjuk most már a téglát? — kereste fel ismét az igazgatót az orvos. — Éppen itt vannak a minisztériumból — felelte. — Kérdezze meg tőlük, mit szólnak hozzá* Az orvos megkérdezte, elmondotta miről van szó. — Persze, hogy adunk. Valahogy megoldjuk; — Az egyik szegedi téglagyárnak biztos van alkalmas téglája — adta a javaslatot az orvos. — Hát a köznek kell. A szívek győzedelmeskedtek. A Cserepes-sori téglagyárból a "Komszomol" teherautója és a röszkei gépállomás vontatója egy nap alatt 18 ezer téglát szállított Gyálára. Farkas István, id. Engi Lajos, Kószó János. Takács János 500— 500 téglát hordtak ki és a lerakásnál is többen segédkeztek. De még nem volt tervrajz, amelynek alapján megkezdhették volna a munkát. Az orvos a KIK-ben Komócsin elvtársat kereste fel. — Megengedné, hogy Dékány Veszter jó ismerősöm egyszer-kétszer kijönne Gyálára, megnézné, hová, hogyan építsünk? Ö ért hozza, tudom, a vállalat kitűnő szakembere. Hogyne engedte volna meg. s Dékány Szilveszter egy cjjel elkészítette a ház első tervrajzát. Amikor az ezermester Molnár meglátta a rajzot, már cövekelte is ki a házhelyet. Nacsa István. Móra István, Bálint Lajos, id. Barna István, Almási Péter, a „Komszomol" tagjai azonnal hozzákezdtek a föld kiásásához, lerakták a ház alapjait. Szállt a nóta. Állandó nézősereg figyelte munkájukat — a tanácsháza melleit nemsokára 80 centiméter magas kőfal mulatta az új ház körvonalait. Á Szegedi Járási Tanácsnál majd el-, hűltek, amikor meghallották, hogy orvosi rendelőt építenek Gyálán, — Miből? — Szivekből — volt rá a tréfásan hangzó felelet. Ott derült ki, hogy nincs még meg az építési engedély. A járási tanács mérnöki hivatala pótlólag megadta az engedélyt és a hivatalos tervrajzot is elkészítette. Az orvos bement az egészségügyi osztályra is. Völgyesi János tisztiorvosnál érdeklődött. — Nem tudnátok valamivel ti is segíleni? Nincs valami megfognivaló a rendelőhöz? — Gyere be a raktárba. Ott volt egy vizsgáló asztal. — Kell? — Holnap jövünk érte. — De el van törve az egyik lába. — Nem baj, majd megcsináljuk. Másnap a „Komszomol" tejeskocsija ki is hozta az asztalt a faluba és az ezermester megjavította a lgbátj Az építkezés azonban megakadt. Elkövetkezett a mezőgazdasági munka dandárja. A Komszomol tsz tagjai, amit magukra vállaltak a ház építéséből, megcsináflák — másoknak kellett most már tovább folytatni. Az egyéni gazdákból alakult egy brigád: Herczegh István vezetésével Farkas István, Sebők Lajos, Börcsök István, Joó János, Reznúk János folytatták a ház építését. Még az öreg 65 éves Kovács Ernő bácsi is ott dolgozott, meg a tanács dolgozói. A falubéliek kösül sokan akartak két kezük munkájával hozzájárulni a maguk kis rendelőjének elkészítéséhez. Ott segédkezett Csiszár Ferenc elvtárs is, a falu párttitkára. Közben kátránypapír kellett a ház szigeteléséhez. Megint felkeresték Komócsin elvtársat: adjon, ha van kátránypapirt. Neki nem volt, hanem javasolta, hogy a Tábor-utcában az egyik vállalatnál van, ott hever évek óta. Ideadták. Az öreg Lévai bácsi hozta ki kocsijával, kis fekete csikójával a kátránypapirt — kétszer vagy háromszor is kiesett a kocsi kereke, de csak kiért a faluba véle. Az öreg Daka János bácsi — tetőfedő a Veresács-utcéban — adott 600 vörösréz viharkapcsot a szép palatető felerősítésére. A ház épült, növekedett. A „Komszomol", a tanács ajtót, ablakokat kerített Sőt még rács is került az ablakokra. Az Újszegedi Ládagyár az ereszeihez és a párkányokhoz adott deszkát, a Villamosvasút 8 darab használt sínt — még adnak hatot — hulladék ponyvadarabokat, a három ablakhoz csíkos redőny nek valót pedig az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat. És Komócsin elvtárs ismét „balszerencséjére" ment el egy este a Tolbuchin-sugárűti rendelőbe fogat húzatni — szívesen adott még egy kis fát a tetőszerkezethez, amelyet a Kovács-Bognár Szövetkezet dolgozói vágtak el megfelelő méretekre. A ház tető alá került. A szívek mindenütt megnyíltak a kis gyálai rendelő felépítéséhez, csak éppen a legilletékesebbek szíve nem. Terhes elvtárs, a gyálai tanács titkára többször járt « járási tanácsnál, ahol ígérték, hogy 12 ezer forinttal hozzájárulnak a rendelő felépítéséhez. Csikós elvtárs, az elnökhelyettes érdeklődött. — Mi van már meg? Hogy állnak a rendelővel? Terhes elvtárs elmondta.— Hogyan tudtak ennyire haóadnl? Egyébként menjen a tervcsoporthoz, nézze meg, mi van a pénzzel. Ott nem voltak bent az irodában, az építési csoportnál sem, akikkel tudott volna beszélni — nem jutott dűlőre Terhes elvtárs és visszament Gyálára. Mintegy két hete kint volt a községben Farkas elvtárs, a járási tanács elnöke. — Miért nem hajtották azt a kis pénzt? — kérdezte Terhestől, amikor az érdeklődött a pénz után. — Ügy gondolom — válaszolta —. hogy amit egyszer a járási tanács mond, az szent. Farkas elvtárs visszament. A pénz még nem jött. A megyei egészségügyi osztály is ígért ötezer forintot — arról sincsen semmi hír. Pedig úgy számították a gyálaiak orvosukkal: kell még mész, homok, kőpor, az ablakokat üvegeztetni kell, a parketta, a kerítés, a kapu, a melléképület. a festés, a csatorna, a vízbevezetés, mindez pénzbe kerül. Akik legtöbbet dolgoztak az egyéni parasztok közül, azoknak is kell adni egy kis hozzájárulást. De ha az ígért pénz mind megjönne, éppen kifutná a költségeket és gyorsan be lehetne fejezni a ház építését, bepucolni, befesteni;. -. Megkezdődhetne benne a rendelés.. * A tornácra odaférnek majd a gyermekkocsik.;; A télen a cserépkályha jó meleget ont: ?: Szép orvosi rendelőnk lesz. Víz, villany bent. * * műszerek ; * * orvosság .; * minden ., * Szűcs Pista már vígan biceg mankójával a Komszomol földjére — nemsokára kész a mülába, bot nélkül tud majd vele járni. Hízott, egészséges most már, mint a makk, úgy erősödött, ahogy ez a szívekből épült ház nőtt fel a sommiből az egész falu boldogságára. A szürke Skoda minőén kedden és csütörtökön megáll a tanácsháza előtt és Fülöp Pál dr. körzeti orvos feleségével az ideiglenes rendelőben gyógyít. — Nagyon finom erober — mondja hangsúlyozva özvegy örcfegh Istvánné 70 éves öreg néni — ő mentette meg az életemet. Móra Istvánné meg az egész falu gondolatát tolmácsolja. — Úgy örülünk ennek a kis háznak, de úgy, hogy csoda!.** Markovits Tibor