Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-05 / 132. szám

DÉLMAGYARORSZAG B Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének távirata a Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusának SZOMBAT, 1954 JÚNIUS 5. A Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusának! Drága Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a magyar kommunisták, a munkásosztály, az egész magyar dolgozó nép nevében forró, harcos Üdvözletét küldi a Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusának és eredményes, jó munkát kíván. A szocializmust építő magyar nép mélységes rokonszenvvel kíséri az Önök SZÍVÓS küzdelmét a békéért és a francia dolgozó nép életszín­vonalának megjavításáért; nagy szerű harcát a német militarizmus újjászületése, a Franciaország ön­állóságát veszélyeztető európai vé­delmi közösség ratifikálása és az amerikai imperializmus ellen. Mindannyian tiszta szívből kí­vánju£, hogy kongresszusuk min­den célkitűzését a legteljesebb si­ker koronázza! Forró kommunista üdvözlettel: MAGYAR DOLGOZOK PARTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Jacques Duclos beszámolója a Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusán Párizs (TASZSZ) A Francia Kom­munista Párt XIII. kongresszusán Jacques Duclos, a Francia Kommu­nista Párt központi bizottságának titkára, a párt központi bizottságá­nak tevékenységéről és Franciaor­szág politikai helyzetéről mondott beszámoló jelentést. Duclos mindenekelőtt azt hang­súlyozta, hogy a Francia Kommunista Párt be­csülettel teljesíti a háború, a nyomor és a reakció politikája elleni döntő harcban reáháruló feladatokat. Jacques Duclos részletesen be­szélt arról, milyen következmé­nyekkel jár az a pusztító politika, amely alárendeli Franciaországot az amerikai imperializmusnak. Az előadó Franciaország gazda­sági helyzetének Jellemzésére áttér­ve kijelentette, hogy az amerikai imperializmus politikája 1947 óta Franciaország nemzeti függetlensé­ge alapjainak szétzúzására irányul. Az amerikai monopóliumok gazda­sági rabságba döntötték Franciaor­szágot. Az a politika, amely Francia­országot gazdaságilag az ameri­kai monopoltőke uralma alá rendeli, aláaknázza az ország pénzügyeit, állandó deficitre, óriási államadósságra és a fran­cia gazdasági élet fokozott mi­lltarizálására vezet. A dolgozó tömegek anyagi hely­zete napról-napra rosszabbodik. Az a politika, amelyet Francia­országban hét esztedő óta folytat­nak, elgyengíti Franciaországot, magára hagyja az újjászülető né­met imperializmussal szemben. Az előadó jellemzte a gyarmati •Lnyomás politikáját, majd rátért fi Biztonsági Tanács nem foglalkozik Thaiföld javaslatának tárgyalásával A Biztonsági Tanács ülése New-York (TASZSZ). A* Bizton­sági Tanács június 3-án ülést tar­tott. Előzetes napirendjén: Thaiföld képviselőjének a Biztonsági Tanács elnökéhez intézett ezévi május 29-i levele szerepelt. A levél felhívja a figyelmet arra a helyzetre, amely — a levél szerint — „fenyegeti Thai­föld biztonságát és amelynek foly­tatódása veszélybe döntheti a nemzetközi békét és a nemzetközi biztonságot". A levél ugyan nem említi Indokínát, de világos, hogy az indokinai helyzetre utal. Carapkin, a Szovjetunió képvi­selője ellenezte, hogy a Biztonsági Tanács napirendjére tűzzék a thai­földi küldöttség javasolta kérdést. Az indokinai béke holyreállitásá­nak kérdéséit, mondotta Carapkin — most tárgyalja a Szovjetunió, az Egyesült Államok, a Kinai Nép­köztársaság, Franciaország, An­glia — tehát a Biztonsági Tanács állandó tagjai — és más érdekelt államok külügyminisztercinek gen fi tanácskozása. így tehát semmi szükség sincs arra, hogy a Biztonsági Tanács megtárgyalja a Thaiföld által előterjesztett kérdést. Á. tanács tagjainak többsége megszavazta a kérdés napirendre tűzését. A Szovjetunió képviselője ellene szavazott. Libanon képviselője javasolta: zárják be a Biztonsági Tanács ülé­sét és a következő ülést a genfi tanácskozás menetének figyelem­bevételével a tanács tagjai­nak kívánsága szerint hívják ősz­sze. Kijelentette, hogy a Biztonsági Tanácsnak nem kell most Thaiföld javaslatával foglalkoznia. Libanon indítványát elfogadták, A Biztonsági Tanácsülés ezzel béPárult, r arra, hogy a francia reakció fokoz­za mesterkedéseit, üldözi a haladó politikai meggyőződésűeket, a kom­munista párthoz tartozókat, anti­demokratikus módosítást hajtott végre a választási rendszeren és a jobboldali pártok érdekeinek meg­felelő további alkotmánymódosítás­ra törekszik. Éppen ezért — folytatta Duc­los — pártunknak kitartóan kell dol­goznia, hogy megteremtődjék a munkásosztály akcióegysége és tömörüljön minden nemzeti és demokratikus erő, hogy meg­hiúsuljanak az ország fasizálá­sának tervei. Duclos foglalkozott a szocializ­mus Szovjetunió vezette táborának gazdasági eredményeivel, hangsú­lyozta, milyen hatalmasan megnö­vekedtek a béke erői a nemzetközi porondon, majd részletesen foglal­kozott a francia népnek a békéért és országa biztonságáért folyó har­cával. Hogy megakadályozzuk az -©euró­pai védelmi közösségről© szóló szer­ződés ratifikálását és ezzel olyan győzelmet arassunk, amelytől az ország kívánta politikai változás függ majd — mondotta Duclos —, teljes erővel kell harcolnunk mind­azoknak akcióegységéért, akik hoz­zánk hasonlóan meg akarják aka­dályozni a német militarizmus új­jászületését. Jacques Duclos az ©európai hadsercg—ről szóló szerződéssel szembeállította az összeurópai kollektív biztonsági szerződés szovjet tervezetét, mint amely biztosítaná a béke igazi fenn­tartását Európában. Duclos béfejezésül kijelentette: életünk büszkesége és értelme, hogy pártmunkásai vagyunk a Francia Kommunista Pártnak, amely a szocializmus végleges győzelmébe vetett bizodalmat őrzi, amely harcol a munkásosztály ak­cióegységéért, a nemzeti és demo­kratikus erők tömörüléséért, hogy diadalt arasson a nemzeti függet­lenség, a béke és a népek közti egyetértés politikája. Rövid külpolitikai hirek Párizs (MTI) A nemzetgyűlés külügyi bizottsága szerda délelőtt 10 órára ülést tűzött ki. hogy meg­hallgassa Bidault külügyminiszter jelentését. A külügyminiszter felvi­lágosításokkal fog szolgálni a bi­zottságnak a Saar-kérdés úgyneve­zett ©előzetes rendezése© tárgyá­ban. Bidault meghallgatása után a külügyi bizottság szavazni fog a bonni cs a párizsi szerződés ratifi­kálása ügyében. Washington (MTI). Mint nyugati hírügynökségek közlik, Eisenhower szokásos heti sajtóértekezletén kér­désekre válaszolva a többi között az indokínai eseményekkel is fog­lalkozott. Eisenhower kijelentette, hogy az amerikai katonai és diplo­máciai szakértők „naponta tanul­mányozzák minden olyan délkelet ázsiai amerikai akció lehetőségeit, amely — mint mondotta — az Egye­sült. Államok és szövetségesei ér­dekeit szolgálná". Az elnöknek kér­dést tettek fel a washingtoni öt­hatalmi vezérkari tanácskozásokkal kapcsolatban is. Eisenhower erre azt mondotta, hogy „ezek a tárgya­lások kizárólag katonai kérdések­kel foglalkoznak" és céljuk annak megállapítása, hogy „mit kellene tenni a diplomácia által eldöntött politika támogatására." Párizs (MTD Laniel miniszterel­nök csütörtök délután Frédéric Dupont disszidens gauellista képvi­selőt és párizsi polgármestert bíz­ta meg — miniszteri ranggal — az indokinai társállamok ügyeinek ve­zetésével. Dupont hosszabb tárgyalást foly­tatott a miniszterelnökkel, majd közölték, hogy az új miniszter rö­videsen Genfbe, onnan pedig Indo­kinába utazik. Washington (MTI). Mint az ame­rikai rádió jelenti, Washingtonban csütörtökön megkezdődött az öt hatalom — az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztrália és Uj-Zeeland — vezér­kari tanácskozása. Az értekezleten az Egyesült Államokat Carney tengernagy. Franciaországot Vallui tábornok, Nagy-Britanniát Harding tábornok, Ausztráliát Bowcll alez­redes, Uj-Zeelandot pedig Gentry vezérőrnagy képviseli. A vezérkari megbízottak mellett küldöttségen­ként öt-hat szakértő vesz részt a tanácskozásokon. Az amerikai rádió szerint a ta­nácskozások célja „kidolgozni az alapvető stratégiai irányvonala­kat. esetleges jövőbeni katonai fel­építésre, a délkeletázsiai és nyu­gatcsendesóceáni térségben". Párizs (MTI) A francia kormány Navarre tábornok helyére Ely tá­bornokot, a vezérkar főnökét ne­vezte ki az indokínai expedíciós hadtest főparancsnokává, egyben felmentette állásától Dcjean főbiz­tost és Ely tábornokot kinevezte Indokina főbiztosává is. Külpolitikai krónika Miért nincs víz New-Yorkban? A neonreklámok, a rádió, a televízió és az újságok nap­nap után azt magyarázzák a newyorklaknak, hogy az amerikai civilizáció a legfejlettebb a világon, az amerikai „életforma" a leg­jobb ... Képzeljük el azonban, hogy egy N. Thompson nevű hölgy ki akarta próbálni új, „szupermodern" mosógépét. Csavart egyet a csillogó, nikkelezett vízcsapon és... a vízvezctékcső csak prüsz­költ, köhögött és köpködött, de víz nem jött... N. Thompson persze tudja, hogy ez nem véletlen baleset volt. A newyorkiak már megszokták, hogy a vízszolgáltatás aka­dozik. Az idei nyáron az amerikai sajtó közleményei szerint újabb „vízhiány" várható New-Yorkban- és New-Jersey államban, még­hozzá ezúttal a „legkomolyabb". Április 1-én a New-Yorkot el­látó víztartályokban 31 százalékkal, New-Jersey állam víztartá­lyaiban pedig US százalékkal alacsonyabb volt a víz szintje a normálisnál. Pedig normális vízszint esetén is előfordul a vízhi­ány. A „This Wcek Magazin" című folyóirat ezt Írja: ' „Szakértők szerint a víztartályok alacsony vízszintje azt jelenti, hogy egész nyáron át kevés lehet majd a viz New­Yorkban és New-Jersey állam északi részén a lakosság szükségleteinek normális kielégítéséhez. New-Yorkban g vízkészletek 50 százalékos csökkentése nemi-sak a viz ada­golását vonhatja maga után, mint négy-öt éve történt, hanem sokkal szigorúbb korlátozási rendszer bevezetését is..." Jz a közlemény gondolkodóba ejtheti azt, aki megszokta, hogy a reklámok alapján ítélte meg New-Yorkot. Pedig New­Yorkban régi dolog a vízhiány. New-York állam 1931-ben meg­kapta a jogot, hogy naponta bizonyos vízmennyiséget vegyen a Delaware folyó vizéből. Ez a mennyiség azonban kevésnek bizonyult. Nagyobb vízmennyiség kicsikarásának kísérlete azon­ban „háborút" váltott ki három állam közölt. A Delaware alsó folyásánál elterülő New-Jersey és Pennsylvania állam hatóságai és váltakozói ezt jogt-iprásnak tekintették. A huzavona folytató­dott az üzletemberek között. Végül a legfelső, bíróság elé került, de ott sem nyert megoldást. Azóta két évtized teli el, s az amerikai államférfiak és a ,.newyorki városatyák" még mindig nem tudták eldönteni az üz­letemberek között amiatt kitört vitát, hogy kinek a „tulajdonát képezi" a Delaware folyó vize. New-York város és New Jersey állam lakossága ennek következtében állandó „vízinségben" szen­ved. A vízhiány időszakonkint igen nagy. Most is kilátás van a viz „adagolására" és a vízfogyasztás „szigorú korlátozására". Nem nehéz elképzelni, mennyire befolyásolja ez a lakosság szé­les rétegeinek életét. De mit tőrödnek ezzel az üzletemberek, akik kezűbe kaparintották a közműveket, beleértve a vízszolgáltatást hálózatot is. Guatemala kormányának képviselői sajtóértekezletet tartottak Genfben Genf (MTD Dupont-Willemin, Guatemala állandó képviselője az ENSZ-nél és Plnto Juarez, Guate­mala berni követe Genfben sajtó­értekezleten ismertette Guatemala kormányának e napokban kiadott nyilatkozatát. A nyilatkozat élesen tiltakozik az ellen, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya politikai nyomást gyakorol Guatemalára. A Guatemala elleni hadjáratot a United Fruit Company amerikai mammutvállalat pénzeli és irányít­ja — hangoztatja nyilatkozatában a guatemalai kormány. -íSam A VÉR TITKA Színes csehszlovák film a Szabadság-mozi műsorán A Magyar Vöröskereszt Szeged Városi Titkársága rendezésében június 3-án, csütörtökön este 6 órai kezdettel került bemutatásra a Szabadság Filmszínházban „A vér titka" című színes csehszlovák film. A bemutató díszelőadás előtt dr!*~Gál* György mondott' beszé­det. Ismertette a film főszereplő­jének munkásságát, Jansky pro­fesszor kutatásainak eredményeit* a vér titkáriak felfedézését Beszélt a véradó mozgalom je­lentőségéről, a véradó állomások működéséről. Az előadás előtt Lugosi Éva elv­társnő, a Szegedi Kender dolgozója „Jön a vonat" című verset szaval­ta el sikerrel. Majd a film került bemutatásra. 107. Amint, magukra ma­radtak, Imre újra az aratásra terelte a beszé­det. Elmondta, hogy az idén rossz termés ígér­kezik. Nagyon drága losz a kenyér. Meg kell fogni a munkát, ha kínálkozik. Számolgatta, hogy a marokverés­sel még ebben a rossz évben is megkereshet Maca négy-öt véka életet, vagy esetleg ha­tot is. Meg egy-két vékányi árpát. Igaz, nem sok, mégis jobb a semminél. Macának észre kellett vennie, hogy a le­gény szavaiban valami más is rejlik, nem csupán a kaszálás, a marokverés, a nyomtatás, meg a rész mennyisége. Nem mondja, ki, de — isten tudja — talán az jár az eszében, hogy meg akar házasodni, g őt akarja eljegyezni. Elpirult. Az jó volna, ámbár még vár­hatnának. Mind a ketten fiatalok. — Hogyha sokat gondolkozol, keresek egy másik lányt — fenyegette Imre tréfálkozva. — Annyi marokverő akad, mint az égen a csillag. — Volna szíved mást keresni? — Há* ha nem jössz, keresni kell valakit! Kis ideig hallgattak. A nyugati szemha­táron vörös felhők parázslottak. Lebukott a nap mögéjük. Mind a ketten gyönyörködtek a csodaszép látványban. Szelet jósolt az ég alja. — De jó lenne legalább négy véka búza... — Hát gyere ki, ne butáskodj! — Beszélek édesanyámmal. Ha elenged, kimegyek. Az alkonyat lassan leszállt. A város utcáiban Maca elvesztette szeme elöl Zsófit, meg a többieket, csupán Imro bak­tatott az oldalán. Egész hazáig kisérte. A KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE kapu előtt összetapadt a kezük, úgy néztek egymás szemébe. Imre szeme világított a sö­tétben, mint odafönt a csillagok. Ajtónyitás hallatszott ki a házból és cso­szogó léplek zaja. Imre ekkor elengedte a kezét, oly hirtelen, hogy nem tudott védekezni, átkarolta őt szorosan, hogy elállt a lélekzete. Megcsókolta a szájét. Félelmetesen édes volt a csókja, remegést ós ijesztő vágyat gerjosz­tóé bt. — Szégyeld magad, szemtelen — suttogta és kiszabadította magát, odaugrott védekezőn a fa mögé. — Az orsovai román lánytól ta­nultad ezt? Mi? Imre csókja, s ölelése kitanultnak tünt előtte. Féltékenység lobbant föl a szívében az idegen lányokkal szemben, akik Imrét osóko­lózni tanították, egyszersmind elrémült a le­génytől is, meg a saját vágyától is. Az akác­fa törzse körül kergetőztek kis ideig. — Van valaki a kapuban? — kérdezte az édesanyja hangja bentről. — Én vagyok, engedjen be édesanyám 1 — felelt Maca. Csoszogó nesz közelített a kapuhoz. Imre fölemelte a kapáját a földről és kezet nyúj­tott. — Nem haragszol? Szép álmokat 1 — súgta halkan, majd hangosan bekiáltott: — Jó éjszakát Vincze néni! Aratni hívom a lá­nyát. Remélem elengedi? Beszéljék meg, hol­nap délután eljövök. Most sietek, mert ma este még dolgom yaal ^ XXX. FEJEZET. Unaloműzésből a hagy­mát és a salátát ka­pargatta Imre a kis* kertben. — Hallod, fiam? Tamás bátyád levelet írt — újságolta nagy örömmel Vasasné, be­kiáltva hozzá a kerítésen. — Csakugyan? Minekünk? — Zsófikának, ángyodnak. Most hozta pl. Odabent van apádnál. Imre tüstént ledobta a kerti kapát, be­szaladt a szobába ós kibetűzte Tamás nehézkes írását. Hat hét, éta még egyszer se írt Tamás a börtönből. Látogatni se lehetotb, idehaza azt se tudták, mí lett vele? Most a leveléből ki­tűnt, hogy a lába meggyógyult és kérte Zsó­fit), menjen be hozzá Szegedre. A látogatást megengedték. — Mikor megy be, ángyikám! *— össze kéme beszélni az asszonyokkal. — Elmegyek Kapásokhoz — ajánlkozott rögtön Imre. — Szaladj el. Jó volna, ha együtt men­nénk. Hozd el az újságot is. A legény elment., Zsófi pedig kiült az eresz alá. A reggeli nap ragyogóan, forrón sütött. Kapásék jó meesz, a vásártérnél laktak. Értihető, hogy idő kellett, amíg Imre vissza­ér az üzenettel, a menyecske azonban ezt nem látta be. Segíteni akart Vasasnénak a lisztet megszitálni, pörlekedett az ipával, hogy ma* radjon az ágyban, heverje ki a köhögést. .» ,.»,. ,.«|„ . '«.<-,! (Folytatjuk.}

Next

/
Thumbnails
Contents