Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-27 / 151. szám

BELMIGTIRORSZlG VASÁRNAP. 1954 JŰ?JIUS 27. ss A Biztonsági Tanács elutasította Guatemala kérésének megvizsgálását New-York (MTI). A nyugati hír­ügynökségek jelentése szerint pén­teken délután, heíyi idő szerint 15 óra 10 perckor ült össze az ENSZ biztonsági tanácsa, hogy megvizs­gálja Guatemala kérését. Több felszólalás után Carapkin szovjet küldött szólalt fel. Carap­kin leleplezte az Egyesült Államok azon mesterkedéseit, amellyel meg­akadályozni igyekszik Guatemalá­nak azt a kívánságát, hogy a Biz­fonsági Tanács foglalkozzék a gua­temalai konfliktussal, Carapkin ki­jelentette, nem érthet egyet az Egyesült Államok küldöttségének azzal a nézetével, hogy az ENSZ nem akadályozhatja meg a nyugati féltekén történt agressziót. A következő felszólaló Cabot Lodge amerikai küldött, a Bizton­sági Tanács soros elnöke volt. Lod­ge ellenezte a guatemalai kérdés azonnali megvitatását, mert minden alapot nélkülöző, véleménye sze­rint ez „a nemzetközi anarchia fe­lé vezető lépés lenne". Lodge olyan helyt nem álló érveket hangozta­tott, hogy Guatemala panaszának megvizsgálása ellentétben állna az alapokmány alapvető elveivel, ugyanis az ügyet már egy másik „nemzetközi" szervezet, az ameri­kai államok szervezete elé terjesz­tették. Lodge szavaiból így még­inkább nyilvánvalóbbá vált az, amit Carapkin szovjet küldött már előbb is hangoztatott, tudniillik, hogy az Egyesült Államok a nyugati féltekén történő eseményekkel kapcsolatban csak egy auten-> tilcus szervet ismer el, a saját befolyása alatt álló amerikai államok szervezetét. Erre hívta fel újabb felszólalá­sában ismét a figyelmet Carapkin, amikor felvetette a kérdést, hogy vájjon a Biztonsági Tanács távol akarja-e magát tartani a nyugati féltekén történő eseményektől. Cabot Lodge ezután szavazásra tette fel a kérdést, hogy megvi­tassák-e a Biztonsági Tanács ülé­sén Guatemala kívánságát, amely arra irányul, hogy tegyék meg az összes szükséges lépéseket a tanács által június 20-án megszavazott határozat tiszteletbentartására. A Biztonsági Tanács öt szava­zattal négy ellenében elutasí­totta Guatemala kérelmének megvizsgálását. A kérelem megvitatása ellen sza­vazott az Egyesült Államok, Brazí­lia, Colombia, Törökország és Kuo­mintang-Kina képviselője. A pa­nasz megvizsgálása mellett pedig a Szovjetunió, Libanon, Uj-Zeeland és Dánia szavazott. Franciaország és Nagybritannia tartózkodott a szavazástól. A Biztonsági Tanács ezután a vitát elnapolta; A londoni rádió jelentése sze­rint a Biztonsági Tanács döntésé­nek közzététele után Guatemala washingtoni nagykövetsége közle­ményt adott ki; E szerint a guatemalai kor­mány megtagadja az engedélyt az amerikai államok szervezeté­nek békéltető bizottságától, hogy vizsgálatot folytasson Guatemalában^ Az inváziós erők az egész fronton menekülőben vannak Guatemalában A guatemalai kormánycsapatok' főparancsnokságának legutóbbi je­lentése szerint *az inváziós erők az egész fronton menekülőben van­nak*. A főparancsnokság megcáfolta a betolakodók, főhadiszállásáról származó híreszteléseket, amely szerint Chiquinula városa az • Armas-féle erők kezébe került , volna. Az amerikai reakciós sajtó attól való félelmében, hogy a Guatemala elleni jelenlegi támadás kudarcba fulladhat, kampányt indított az Egyesül Államok Guatemala elleni intervenciójának kiterjesztésére. A -•-The New York Journal Ameri­can* washingtoni tudósítása a kö­vetkezőként hangzik: «A kommu­nistaellenes mozgalom (így nevezi az amerikai sajtó az intervenciós csapatokat) Guatemalában szem­melláthatóan gyengül. Valami nincs rendben a menetrenddel*, A lap kijelenti, hogy az Egyesült Államok' "céljául tűzte ki a guatemalai rendszer megváltoztatását-" és az ameri­kai intervenció kiszélesítésére hív fel. Á lap közli William Randolph Hearst szerkesztőségi cikkét, amely a következőket írja: *Mi engedé­keny álláspontot foglaltunk el Guatemalával szemben. Eljött az ideje, hogy keményebb módszere­ket alkalmazzunk", .j - • _ Rövid külpolitikai hirek Teherán (TASZSZ). Iráni lapje­lentés szerint az elmúlt évben az Iránnak nyújtóit amerikai katonai segély 22 milló dollárt tett ki, az idén ezt az összeget 28 millió dol­lárra emelték. Feltehető azonban, hogy a valóságban az amerikai ka­tonai segély eléri majd a 35—Í0 millió dollárt. Kairó (TASZSZ) Gamal Nasszer egyiptomi miniszterelnök, aki több vezető államférfi és miniszter kí­séretében beutazza Felső-Egyipto­mot, június 24-én beszédet mon­dott. "Ki kell vívnunk a teljes nemzeti függetlenségét és szuve­rénitást — mondotta Nasszer —és fel kell szabadítanunk országunkat az imperialista megszállás alól". Nasszer a továbbiakban rámuta­tott arra, hogy Egyiptom nem haj­landó részt venni katonai tömbök­ben. • Párizs '(MTI). Voizard tuniszi föhelytartó csütörtökön bejelentet­te, hogy megerősítik a „rendfenn­tartó erőket". Pénteken reggel már­is újabb rendőrségi és katonai erők érkeztek Tuniszba, s dz utcákon járőrök cirkálnak. A város kü­lönböző negyedeiben napirenden vannak a razziák és házkutatások, •k New York (TASZSZ) A "-Chicago Daily News-" közölte bangkoki tu­dósítójónak cikkét, amely elmond­ja, hogy az utóbbi időben lényege­sen kibővítették Bangkokban az amerikai "-katonai tanácsadók" csoportját. A cikkíró rámutat, hogy a thai­földi hadsereg jelenleg hozzávető­leg 60 ezer emberből áll, a negy­venezer rendőrön kívül. Hangsú­lyozza, hogy az egységek legna­gyobb részét amerikai fegyverrel látták el és "jelentős számú ame­rikai harckocsi" áll rendelkezé­sükre. A cikk utal arra, hogy mintegy 500 fiatal thaiföldi tisztet küldtek az Egyesült Államokba katonai ki­képzésre. Pataki László nagyköveti kineyezése A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a külügyminiszter előter­jesztésére Pataki László rendkívü­li követet és meghatalmazott mi­nisztert, rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetté nevezte ki és megbízta- ebben a minőségben a Román Népköztársaság területére kiterjedő hatáskörrel a Magyar Népköztársaság bukaresti nagykö­vetségének vezetésével. Az európai védelmi közösségről és az afomértesüléselc kicseréléséről tárgyaltak Washingtonban Churchill és Eisenhower, valamint Eden és Dulle* Washington (MTI) Az »AFP­washingtoni jelentése szerint Eisenhower, Churchill, Dulles és Eden pénteken délután két és fél órán át tárgyalt az »európai védel­mi közösség" problémájáról és az atomértesülések kicserélésének kér­déséről. A megbeszélésen résztvett Sir Roger Makins, Nagy-Britannia washingtoni nagykövete is. Az «AFP* tudósítója jelenti, hogy a Fehér Ház szóvivője nem volt hajlandó közelebbi részle­teket közölni az "európai vé­delmi közösséggel" kapcsolatos eszmecseréről. A második vitapontról kijelentette, hogy *a tárgyaláson azokkal4 a módszerekkel foglalkoztak, amelye­ket az atomértesülések kicserélése során alkalmazhatnának". A Fehér Ház sajtóértekezletén egy amerikai újságíró feltette a kérdést, hogy vájjon a péntek dél­utáni ülés elején valóban foglal­koztak-e az amerikai és angol ve­zető politikusak a guatemalai hely­zettel. A hivatalos szóvivő nem volt hajlandó választ adni erre a kérdésre. Az »AFP" azonban hozzáfűzi —: Jő forrásból ér­kezett jelentés szerint Eisenho­wer, Churchill, valamint Eden és Dulles foglalkozott Guatc- i ma!a kérdésével. Az angol sajtó továbbra is rész­letesen komentálja a két brit ál­lamférfi washingtoni útját. A lon­doni rádió megemlíti lapszemléjé­ben: a címek kiemelik Churchillnek azt az érkezéskor tett megjegyzé­sét, hogy -családi kérdésekről fog­nak tárgyalni". A lapok azonban hozzáteszik, hogy -talán családi perpatvarról is szó lehet". A francia sajtó érdeklődéssel foglalkozik a június 25-én Wa­shingtonban megkezdődött Chur­chill-Eisenhower megbeszéléssel. A legtöbb párizsi lap utal arra, hogy az angol-amerikai megbeszélé­sek a távolkeleti, valamint a közel- és közép-keleti kérdé­sekben Lendon és Washington között elmélyült nézeteltérések jegyében kezdődnek. A "l'Aurore" című lap vezércik­kében hangsúlyozza, hogy Francia­országot -vitathatatlanul érdekli" Churchill és Eden washingtoni útja. *A nemzetközi helyzetet és ezen belül az ázsiai helyzetet ille­tően — írja a lap — mind a két brit államférfi velünk azonos nyel­ven beszél..." Á Szakszervezetek Országos Tanácsának IV. teljes ülése A Szakszervezetek Országos Ta-| vezetek Országos Tanácsa elnöké" nácsa szombaton teljes ülést tar- vé Mekis józsefet, a Magyar Dols tott. A tanácsüléséi? resztvett Acs Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja. A teijes ülés meghallgatta Mekis Jó­asefnek, a Szovjetunió Szakszer­vezetei XI. kongresszusán rcszt­vett magyar szakszervezeti küldött­ség vezetőjének beszámolóját, ameűyben ismertette a kongresz­szus munkáját. A teljes ülés tudo­másul vette a beszámolót és egy­ben kötelezte az elnökséget, gon­doskodjék a Kongresszus anyagá­nak magyarnyelvű kiadásáról, s biztosítsa, hogy a szakszervezeti aktivisták minél alaposabban meg­ismerjék a Szovjetunió Szakszer­vezetei XI. kongresszusának anya­gát. határozatait, a Szovjetunió szakszervezeteinek gazdag tapaszta­latait. Ezután Kristóf István, a SZOT elnöke kértei, hogy a teljes ülés mentse fel elnöki tisztsége alól, mert a Magyar Dolgozók Parijá­nak III. kongresszusán megvá­lasztották a központi revíziós bi­zottság elnökévé. A teljes ülés a felmentést megadta és a Szakszer­f<«i i P i gozók Pártja Politikai Bizottságá­nak póttagját, a SZOT elnökségé" nek tagját választotta meg, NEMZETKÖZI SZEMLE Egy kis ország népe ellenáll Június 19-cn hajnalban repülő­gépberregés verte fel Guatemala La Nueva-nak, a kis Guetainala fő­városának csendjét. Néhány perc múlva megdöbbentő jelenetnek let­tek tanúi a tegnap még békás vá­ros lakosai: a gépekből bombák hulltak alá, s tűzokádó gépfegy­verek pásztázták végig az utcákat. Szinte ugyanezekben a pillanatok­ban fegyveres csapatok lépték ál Honduras felől a határt és benyo­multak Guatemala területére. Meglepőek voltak-e június 19 hajnalának eseményei? Megdöb­bentőek, de mégsem meglepők. Mert mióta 1944-ben a kis ország szabadságszerető népe elkergette Ubico-t, az amerikai zsoldban álló diktátort, s előbb Arevalot, majd Arbenzet emelte az elnöki székbe, hogy demekratikus átalakulás bon­takozzék ki. a támadás veszélye Damoklesz kardjaként függött Gua­temala felett. Tíz esztendő alatt 56 összeeskü­vést szőttek, jórészt amerikai se­gítségre támaszkodva —, hogy megbuktassák a kormányt,,s külö­nösen kiszélesedett az aknamunka azóta, hogy földosztás céljaira ki­sajátítottak 90 ezer hektárt az amerikai tulajdonban lévő United I mit gyümölcstermelő társaság tu­lajdonából. Hosszú volna elmon­dani, hogyan próbálta az Egyesült Államok ez év elején a pánameri­kai értekezleten a nyugati félteke többi országait Guatemala ellen hangolni, hogyan látta el hadi­anyaggal a Guatemalával szomszé­dos Hondurasi és Nicaraguát, ho­gyan kürtölte világgá a nyugati sajtó heteken keresztül, hogy Guatemala lengyel fegyvereket vá­ráról, mert . agresszióra készül '. (Az alig négy milliós Guatemala a 160 milliós Egyesült Államok ellen!) Az amerikai lapok most azt igye­keznek elhitetni, hogy Guatemalá­ban polgárháború dúl, s helyi fel­kelők harcolnak a kormány ellen. Az igaz is, hogy a betolakodók élén az áruló guatemalai Arnias ezredes áll, aki már huzamos idő óta havi 150 ezer dollárt kapott Amerikától az intervenció ellenér­tékeként, s hogy az ország söpre­dékének egyes elemei is megtalál­hatók a támadók között. De akad ott bőven jó pénzért felbérelt nica­raguai és hondurasi zsoldos is, s főképpen az sem tftok, hogy az in­tervenciósok repülőgépeit amerikai pilóták kormányozzák. Nem szólva arról, hogy a támadók fegyverein csupán ilyen felírás látható: „Made in USA." - \ Armas ezredest egy újságíró „blöff-tábornoknak" nevezte el, mégpedig találóan, hiszen a beto­lakodók főhadiszállása szívesen ad győzelmi jelentéseket a valósággal ellentétben. Az intervenciósok az első napon tizenöt kilométeres sá­von nyomultak be az országba, s azt terjesztették, hogy elfoglalták Puerío Barrios kikötőjét és még több fontos várost. Ez nem volt igaz. A támadók kemény ellenállás­ra találtak. Arbenz elnök már 20-án átvette a hadsereg főparancs­nokságát és rádióbeszédében kije­lentette: „Egyetlen guatemalai sem akarja elveszteni szabadságát és nem akar megválni a demokra­tikus rendszertől. Azon a nyelven fogunk beszélni a betolakodókkal amelyen ők akarnak velünk — a fegyverek nyelvén." így is töríént. Június 22-én megindult a kor­mánycsapatok általános ellentáma­I dása, s a legújabb jelentések arról ' számolnak be, hogy az intervenció­sok fejvesztetten menekülnek a hondurasi határ felé, miközben az országban nyugodtan zajlik tovább az élet. A guatemalai kormány azonban nemcsak a fegyveres erőket sora­koztatja fel az intervenciósok meg­leekéztetésére. Toriello küli'tgynii­n'szter közvetlenül a támadás után kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak összehívását. A tanács 21-én ült össze, s az Egyesült Államok re­akciós erői azonnal akcióba léptek. A brazil és colombiai kiildöttön ke­resztül olyan határozati javaslatot nyújtottak be. amely arra irányul, hogy Guatemala panaszát .a pán­amerikai értekezlet „békebizottsá­ga" vizsgálja meg. A pánamerikai szervezet pedig köztudomásúan washingtoni irányítás alatt áll. A szovjet képviselő vétót emelt e ja­vaslat ellen, s végül a francia kül­dött által előterjesztett javaslatot fogadták el. amelv a csatározások beszüntetésére szólítja fel a harcoló feleket. A felhívásnak a támadók­nál nem volt foganatja, ezért Gua­temala külügymin5sztere 22-én is­mét kérte a Biztonsági Tanács ösz­szehívását. Ezt a tanács soros el­nöke, az amerikai Cabot Lodge azonnal elutasította! E példa nél­kül álló tett olyan visszatetszést keltett a Biztonsági Tanács többi tagja körében, hogy Lodge 23-án kénytelen volt visszakozni és kö­zölni, hogy a Tanács mégis ösz­szeül. Guatemalában még ropognak a fegyverek, a béke ellenségei to­vább bonyolítják diplomáciai ma­nővereiket. A koreai háború már egy esztendeje véget ért. Indokíná­ban egyre nagyobb a kilátás a meg­egyezésre, új csatamező kell tehát, ahová fegyvereket lehet szállítani. A fegyvergyárosok úgy látszik, nem okultak a koreai és indokínai pél­dán. s nem tanulták meg hogv kis népek is hatalmas tettekre képe­sek, ha szabadságukat védik. Magyar-Indonéz árucsereforgalmi és fizetési megállapodást írtak alá A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság képviselői kö­zött Budapesten lefolytatott tár­gyalások során a két ország között árucsereforgalmi és fizetési meg­állapodást írtak alá. A megállapo­dás egy évre szól és az eddigi forgalom bővítését irányozza elő.­A megállapodás értelmében Ma­gyarország gépeket, elektromos­ipari cikkekét, gyógyszert, vegyi­ainyagokat és egyéb könnyű- és nehézipari termékeket visz ki, gu­mi, ón, tea, kávé, bors és korpa behozatala ellenében. inmmiinm B.zia'ó kilátások az indokínai kérdésben Két hete sincs, hogy a koreai in­tervencióban az amerikaiak veze­tésével részt vett 16 ország a genfi értekezleten végleg meghiúsította a koreai kérdés vitájának folytatá­sát. A megegyezés ellenségei — kü­lönösen az óceán túlsó partján — örömujjongásban törtek ki, de bol­dogságuk nem tartott tovább né­hány napnál. Jól látszódott, hagy az indokínai konfliktus megoldásá­ra megvan a lehetőség, s hogy a két szembenálló fél álláspontjai fo­kozatosan közelednek egymáshoz. Június 19-én soronkívül Kam­bodzsa és Laosz kérdését tűzték a zárt tárgyalás napirendjére, meg­szakítva a Vietnamról folyó vitát, És ezen a napon megegyezés szü­letett. Megállapodtak abban, hogv a harcoló felek katonai képviselői azonnal megbeszélésre ülnek össze és 21 napon belül benyújtják javas­lataikat a konfliktus rendezésére. A 19. ülés t?hát eredményesnek bi­zonyult, s hogy ez így lesz, arra már néhány órával előbb következ­tetni lehetett abból, hogy előzőleg Chauvel francia megbizott, Eden angol külügyminiszter és Csou En­laj kínai külügyminiszter zártkörű megbeszélést tartottak. Nyilván ez volt a későbbi siker előjátéka, nem utolsó sorban azért, mert az ame­rikai küldött ezen a zártkörű meg­beszélésen nem volt jelen. De a június 19-i dátum neveze­tes azért is, mert ezen a napon hozta nyilvánosságra Mendes­France, az új francia miniszterel­nök kormányának névsorát. Miért kell felfigyelnünk erre az úi kor­mányra, amely a második világhá­ború utáni sorozatos francia kor­mányválságok után már a 22. kabi­net? Azért, mert Mendcs-France — noha burzsoá párt tagja s számos tekint-tben szembenáll a tömege­ket képviselő kommun-'sta párttal — kormányának legfőbb pr.o­grammjakent az indokínai béke megteremtését vadja. Márpedig ez a programmpont a francia nép túl­nyomó többségének támogatását él­vezi. Nem véletlen, hogy a Mcn­des-France-kormány hatalomra ke­rülése riadalmat keltett Washing­tonban, s hagy Bedell-Smith, a genfi értekezleten résztvevő ameri­kai küldöttség vezetője már 20-án sürgősen Párizsba utazott, mert ta­nácskozni akart az új francia mi­niszterelnökkel. Pontosan nem tud­juk miről folyt sző a megbeszélé­sen, de kétségtelen, hogy az ame­rikai államtitkár nyomást akart gyakorolni az új francia kormány­ra, hogy ez mennyire nem sikerült neki. világosan kitűnt két nappal később, amikor Mendes-France kö­zölte: Svájcba utaz'k, hogy hala­déktalanul tárgyaljon Csou En-laj­jal az indokínai kérdésről. És 23-án a berni francia nagykö­vetség épületében találkozott a kí­nai és a francia kormányfő. Meg­beszélésről csak szűkszavú közle­mény látott napvilágot, még^s fel­tétlenül biztató az a rövid nyilat­kozat. amelyet Mendes-France tett a találkozást követő sajtókonferen­cián. ..Ez az őszints és mindenre ki­terjedő megbeszélés — mondotta — azt a reményt kelti bennem, hogy a genfi értekezlet kedvező előre­haladást tehet majd." Igen jogosan reménykedhetünk, mert ma már nemcsak a néptöme­gek. han-m több ország kormánya részéről is egyre határozottabb a kívánság: véget ke'l vetni az indo­kínai konfliktusnak. A békés ren­dezést szolgálják majd azok a tár­gyalások is, amelyek Néhru ind ái miniszterelnök és Csou En-laj kö­zött folynak India fővárosában. Itt nem egyszerűen két politikus ül a tárgyalóasztalnál, hanem egymil­liárd ember. S hiába igyekszik az amerikai küdüttség a genfi éríkez­leten további akadályokat gördíte­ni az indokínai béke útjába a bé­két követelő tömegek hangja erő­sebbnek bizonyuL

Next

/
Thumbnails
Contents