Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-26 / 123. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t .... AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Éljen a Magyar Dolgozók Pártja j III. kongresszusa! 1954 MÁJUS 26. ARA 50 FILLÉR Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója Rákosi Mátyás elvtárs beszéde VI. A párt Rákosi elvtárs beszédének rls8 részét lapunk tegnapi számában közöltük. A mi nagy pártunk immár negyedik évtizede harcol népünk szabadságáért, a szocializmus ügyének győzelméért. Egy negyed századon át a föld alatt, az illegalitás nehéz viszonyai közepette küzdött a munkásosztály, a dolgozók életérdekeiért, s a reakció ellen vívott hősi, áldozatos harcával már akkor, * a legnagyobb üldözések közepette megnyerte a nép legjobbjainak támogatását, szeretetét és elismerését. A felszabadulás óta eltelt majdnem tíz esztendő folyamán a Magyar Dolgozók Pártja az ország elismert vezető erejévé vált és biztos kézzel irányította azt a fejlődést, melynek eredményeképpen hazánkban a munkásosztály vezetésével a dolgozó nép lett az ország gazdája? Pártunk küzdelmei hazánk megerősítéséért, népünk jólétének állandó emeléséért azért járnak sikerrel, mert pártunk politikai és szervezeti összeforrottsága, ideológiai egysége szakadatlanul erősödik 1 köszönhető, hogy a dolgozó nép és mind szilárdabbá válik. Ebben pártja, hogy összeforrva a dolgozó v. erősödő politikai, szervezeti egy-1 tömegekkel, azok célkitűzéseit ségben van a párt legyőzhetetlen ereje! (Lelkes taps.) Az elmúlt év júniusában megtartott központi vezetőségi ülésnek történelmi jelentőségű határozatai meghatványozták pártunk erejét, növelték harci készségét és továbbfejlesztették pártunk politikai és szervezeti szilárdságát, ideológiai egységét. Pártunk sorainak megbonthatatlanságát erősítették a pártunk vezetésében végbemenő elvi jelentőségű változások. A káros egyszemélyi vezetés módszerét — amelyből anynyi hiba és kár származott — a kollektív vezetés lenini elve és gyakorlata váltotta fel. A párt egysége erősödött és erősebb ma, mint valaha, mert erősödött a pártvezetés egysége is. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy nagy pártunk megerősödve, megbonthatatlan egységbe forrva érkezett el kongresszusunkhoz. (Lelkes, ütemes taps.) Eb ben van —• Elvtársak — pártunk harcának és munkájának egyik legértékesebb eredménye. Pártunk ereje, befolyása annak valósítja meg? Pártunk az elmúlt évek folyamán újra bebizonyította, hogy minden helyzetben ki tudja munkálni népünk számára a legjobb rendszabályokat, hogy nem fél nyíltan, bátran, önkritikusan feltárni az elkövetett hibákat, s hogy gyorsan, határozottan hajt végre fordulatot ott, ahol ezt népi demokráciánk érdeke megköveteli. Pártunk Központi Vezetőségének a mult év júniusában hozott határozata a párt belső életének, a vezetés módszereinek alapvető megjavításáról lényeges eredményeket hozott. Eredményesen számoljuk fel a pártban hosszú éveken át meghonosodott idealista, kispolgári nézetet a személyi kultuszról. A párt vezetésében mind erőteljesebben érvényesül a kollektív vezetés lenini elve, pártunkban bátrabban bontakozik ki a bírálat és önbírálat. Közelebb kerültek a párt vezető szervei a tagsághoz, s maga a párt a néphez. Mindennek eredményeképpen megnőtt pártunk ereje, a párttagok aktivitása, elevenebbé vált az élet pártunk minden területén. A bírálat és önbírálat fejlődésünk egyik legfontosabb hajtóereje ' Habár minden kétséget kizáróan lényeges javulás állapítható meg a párt belső életében és a vezetés módszereiben, mégis le kell szögezni, hogy teljes fordulatot ezen a téren még nem sikerült elérnünk, sőt ml több, számos pártszervezet, sőt még egyes megyei bizottságok munkájában ls megmaradt, vagy visszatért a régi vezetési 6tílus, a vezetés nem kollektív, hanem egyszemélyi, meggyőzés helyett a parancsolgatás módszerét alkalmazzák és továbbra is lebecsülik a választott szervek jelentőségét. A javulás ellenére még nem kielégítően folyik az önbírálat. Vannak olyan pártfunkcionáriusok, akik a? alsóbb pártszervezetektől ugyan már megkövetelik az alapos önbírálatot, azonban azt már nem tartják szükségesnek, hogy a saját munkájukat megbírálják és ha mégis jogos bírálat éri őket, akkor azt gyakran nernri fogadják el. Vannak olyan pártfunkcionáriusok is, akik a bírólatot „elfogadják", sőt ml több, „önbírálatot" is gyakorolnak, de ezt inkább a pártmunka kicsit terhes velejárójának tekintik csak. Emiatt hibáikat, hiányosságaikat nem számolják fel és mintha mi sem történt volna megismétlik munkájukban a megbírált hibákat. Az önbírálathoz való ilyen formális viszony ellen a párton belül küzdeni kell, mert ez a pártot, a pártmunkát csak hátráltatja, mert megnehezíti az elkövetett hibák kijavítását. A bírálat és önbírálat pártunk fejlődésének egyik legfontosabb hajtóereje, s ezért pártunkban feltétlenül biztosítani kell, hogy a bírálatot és önbírálatot nyomon kövesse a hibák és hiányosságok gyors és maradéktalan felszámolása, a pártmunka megjavítása. Ahol a kritika szabadon érvényesül, ahol a párt meghallgatja és orvosolja a dolgozók panaszait, ott erősödik a pártdemokrácia, ott szorosabbá válik a párt és a széles tömegek kapcsolata és megnövekszik a pártszervezetek tekintélye. Ahol viszont nem segítik elő a párton belül a kritikát, figyelmen kívül hagyják a kellemetlen jelzéseket, vagy éppen elfojtják, üldözik a bírálatot. ott gyengül a párt és a tömegek kapcsolata, mert a párt nem értesül idejekorán olyan jelenségekről, amelyek később komoly következményekkel járnak. A kritika gyakran a tömegek kezdeményezésének, alkotóvágyának megjelenési formája és aki ezt elfojtja, mérhetetlen kárt okoz pártunknak. Olyan légkört kell teremteni a pártban, amelyben az egyszerű tag félelem nélkül bírálhat, adhatja elő panaszát, vagy bejelentéseit. A pártban nem maradhat felelős munkahelyen olyan elvtárs, aki nem tud kollektíven dolgozni, aki elfojtja a kritikát, aki elzárja a párt elől a pártdemokrácia friss, éltető levegőjét. (Taps.) A bírálat és önbírálat alkalmazásával kapcsolatban helytelen nézetek is elterjedtek a pártban. Egyesek azt hiszik, hogy minden esetben főleg a hibákról, va&y elsősorban a hiányosságokról kell beszélni és csak mellékesen az eredményekről. Az eredmények lekicsinylése helytelen. Ne hallgassuk el — Elvtársak — se az eredményeket, se a hibákat, értékeljük minden esetben pártszerűen, kommunista józansággal az elvégzett munkát, mert csak így tudjuk helyesen meghatározni további előrehaladásunk tennivalóit. Biztosítani kell, hogy a kollektív vezetés elve maradéktalanul érvényesüljön a pártmunka minden területén. Nem szabad megengedni, hogy a választott pártszerveket bárhol is háttérbe szorítsák. Pártunk választott vezetőszerveiben a legjobb, legtapasztaltabb kommunisták tízezrei vannak. Hatalmas erő, nagy tudás és komoly tapasztalat összpontosul pártunk választott vezető szerveiben. Ezt az erőt, tudást és tapasztalatot maradéktalanul hasznosítani kell a pártvezetés minden láncszemében. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a választott szervek minden fontos kérdést behatóan megtárgyaljanak és azokban döntést is hozzanak. Különös jelentősége van a mi pártunkban a pártaktívának. A mi pártunk tömegpárt, — hatalmas erőt képvisel. Ahhoz azonban, hogy pártunk e nagy ereje mind eredményesebben szolgálja a párt politikájának sikeres végrehajtását, az kell, hogy a párt vezetőszervei bátran támaszkodjanak a pártaktívára, a legtevékenyebb párttagok százezres tömegeire. A pártdemokrácia ápolása és erősítése mellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy pártunk a demokratikus centralizáció alapján épül fel, ami azt jelenti, hogy az alsó pártszervek alá vannak rendelve a felsőbb pártszerveknek és a felsőbb szervek határozatai a párt minden tagjára kötelezőek. A pártban vasfegyelemnek kell uralkodnia: ezért nem szabad túrni a pártban semmiféle fegyelmezetlenséget, a párt- és kormányhatározatok megsértését, vagy figyelmen kivül hagyását. Pártunk helyes politikáját minden eltorzítással szemben meg kell védeni Biztosítani kell az új szakasz politikájának egyöntetű helyes értelmezését. Erre annál is inkább szükség van, mert pártunkban még elég erős a régihez való ragaszkodás. Példa erre a már említett békésmegyei pártbizottság munkája, ahol továbbra is "baloldali* szektáriánus szellemben vitték a párt parasztpolitikáját. A középparasztot nem tekintették a munkásosztály szövetségesének és a párt politikáját eltorzítva, a szövetkezete parasztokat szembeállították a középparasztsággal. Hasonló "baloldali* hibákat követtek el más megyei pártbizottságok és pártszervezetek is. Másrészt, különösen az utóbbi időben tapasztalható, hogy az új szakasz politikáját jobboldali, opportunista irányban torzítják el. Vannak, akik azt hiszik, hogy az új sza'kasz politikája lazább állami és munkafegyelmet jelent. A dolgozókról való gondoskodást egyesek úgy értelmezik, hogy a béralaptúllépés, a normák lazítása ellen már nem szabad olyan határozottan fellépni, mint a mult év júniusa előtt, hogy a begyűjtés és adóbeszedés elhanyagolható, mert az egyiittjár a parasztok „nyugtalanitósával", „zaklatásával". Ezek a helytelen nézetek és az a tény, hogy nem folytatunk ellenük következetes fiareot, nagyon komoly károkat okoztak már az államnak. Vannak olyan elvtársak is, akik az új szakasz politikáját úgy értelmezik, hogy kulákveszély már nincs. Ennek következtében a kulák aktivitása megnőtt, anélkül, hogy párt és állami szerveink részéről komoly ellenállásba ütközött volna. E helytelen nézetek elterjedése következtében az utolsó időben lazult a munkafegyelem, kedvezőtlenül alakult a munka termelékenysége, megnövekedett a béralaptullépés, nem csökkent, hanem ?ovább nőtt az önköltség ée a falun komoly nehézségek mutatkoztak a begyűjtésben és az adófizetésben. Pártunk helyes politikáját meg kell védeni mind a „baloldali", mind a jobboldali veszéllyel és eltorzítással szemben. Feltétlenül biztosítani kell a párt- és kormányhatározatok helyes és egyöntetű értelmezését, pontos és maradéktalan gyakorlati végrehajtását. A pártot tehát az eddiginél erőteljesebben kell az éberség szellemében nevelni, gondoskodni kell arról, hogy a kommunista éberség necsak az ellenséggel szemben hanem a párt politikájának végrehajtásában megmutatkozó „baloldali" és jobboldali torzításokkal szemben is fokozódjék. Kákosi elvtárs ezután ismertette a párt növekedésének adatait, az alapszervezetek, a tagok és a tagjelöltek számára, a tagság összetételére vonatkozólag. Majd igy folytatta: a számok azt mutatják, hogy pártunk fejlődése lassú és pártszervezeteink nem helyeznek elég súlyt arra, hogy a szocialista termelésbe újonnan belépett 6ok százezres tömegből és a régi dolgozók közül a legjobbakat pártunk tagjai, illetve tagjelöltjei közé felvegyék. Ezer és ezer olyan pártszervezetünk van, mely évszámra egyetlen új tagot vagy tagjelöltet nem vesz fel. Ezen a helyzeten feltótlenül változtatni kell. A felvételnél azonban nem a 6zámrn, vagy a mennyiség növelésére, hanem a minőségre kell törekedni. Külön figyelmet kell szentelnünk a mezőgazdaság fejlesztésével és a falu szocialista építésével kapcsolatban a termelőszövetkezeti pártszervezetek tagfelvételére. Bár az elmúlt hónapok alatt több mint ezer olyan tagot vettünk fel soron kívül, tagjelöltség nélkül a pártba, aki kitűnt a termelőszövetkezetek megvédésében, s így megkönnyítettük az új pártszervezetek megalakítását, még mindig ezer körül jár azoknak a szövetkezeteknek száma, melyekben nincsen pártszervezet. Arra kell törekednünk, hogy ne legyen termelőszövetkezet jól működő, erős pártszervezet nélkül. Fej kell hívni a figyelmet arra is, hogy az értelmiségiek száma partunkban még mindig kevés és elmarad az értelmiségiek növekedésének aránya mögött. Itt is változtatni keli úgy, hogy az arra érdemes új és régi értelmiségiek legjobbjait nagyobb számban, bátrabban vegyék fel a pártba. Ugyanakkor gondosan kell őrködni azon, hogy a pártba ne kerüljenek be opportunisták, karrieristák, megalkuvók, vagy éppen ellenséges elemek. A Központi Vezetőség múlt év júniusi ülése rámutatott arra, hogy pártunkban elmaradás tapasztalható az ideológia és az elmélet terén. Az új szakasz feladatai a dolgozó nép fokozott közreműködését és aktivitását követelik meg. Ezért rendkívül megnőtt a propaganda és az agitáció szerepe. Az ideológiai munka megerősítése és továbbfejlesztése viszont elengedhetetlen előfeltétele a propaganda- és agitációs munka megjavításának. Központi Vezetőségünk az elmúlt hónapokban napirendre tűzte a pártpropaganda, az agitáció, a köznevelés és az irodalom kérdéseit s kidolgozta a velük kapcsolatos faladatokat. Központi Vezetőségünk c határozatai számottevő segítséget nyújtottak pártunk új politikájának megértéséhez és végrehajtásához. Pártunk központi lapja, a Szabad Nép ás elméleti folyóirata, a Társadalmi Szemle munkája e téren javult; gyakrabban foglalkozik azokkal az elméleti és Ideológiai kérdésekkel, melyek népi demokráciánk új fejlődési szakaszával kapcsolatosak. Mindez azonban csak szerény kezdet. Központi Vezetőségünk határozatai megkövetelik, hogy lapjaink és folyóirataink rendszeresen vessenek fel ideológiai kérdéseket, bíráljanak nyíltan, bátran, nem általánosságban, hanem konkréten; magyar vo. natkozásokban — személyekre való tekintet nélkül. Egészséges szellemű, a haladást szolgáló ideológiai vitákat kell indítani, illetve ilyeu viták kibontakozását elő kell segi tenünk az irodalom, a tudomány, a művészetek legkülönbözőbb területein. A fordulat, melyre az ideológiai és elméleti munka terén feltétlen szükség van, még nem történt meg. Ezért minden módon elő kell segíteni és bátorítani kell az ideológiai és elméleti munka kibontokozását. Az előttünk álló nagy feladatok, a nép anyagi jólétének emelése, a mezőgazdaság erőteljes fejlesztése megköveteli, hogy agitációnk és propagandánk a legszélesebb rétegekhez, köztük a falvak és tanyák dolgozóihoz forduljon. Uj célkitűzéseink a nép legszélesebb tömegeinek aktivizálását, közreműködését követelik meg, s ehhez eleven, bátor agitáció és propaganda kell. Olyan agitáció és propaganda, mely világos, érthető, népszerű nyelven ad választ minden felmerült kérdésre, mely mozgósítja a dolgozókat a nehézségek legyőzésére, s ugyanakkor élesen, harcosan szembeszáll a nyílt vagy burkolt ellenséges propagandával. * Agitációnk legyen erőteljes, kapcsolódjék az aktuális, az építő feladatokhoz, a dolgozók életének problémáihoz, mutassa meg az egyszerű dolgozók munkájának s eredményeinek összefüggését az országos feladatokkal, s így adjon szélesebb láthatárt, nagyobb perspektívát. Ebből a szempontból át kell vizsgálnunk és meg kell javítanunk nemcsak népnevelőink, de a sajtó, a rádió munkáját is. Az osztályharc régi tapasztalata, hogy az ellenség befészkeli magát arra a területre, melyet elhanyagolunk. Ez természetesen az ideológia területére is vonatkozik. A kapitalizmus anyagi bázisa erősen összeszűkült. De a kapitalista gondolkodás gazdasági bázis nélkül is tovább él és még hoszszú esztendőkig a legkülönbözőbb formákban igyekezni fog befolyását népi demokráciánk minden területén éreztetni. A tőkés ideológia hazai megmaradását minden eszközzel támogatja, tovább éltet! sz imperialista környezet ls, mely módját ejti annak, hogy ideológiáját a legkülönbözőbb csatornákon át eljuttassa hozzánk. Az elmúlt hónapokban tapasztalhattuk, hogy a régi rend hívei nacionalista, soviniszta nézetek terjesztésével kísérleteztek és megpróbálták életre kelteni az antiszemitizmust, a fasizmus aljas fegyverét. A reakció erőfeszítései különösen arra irányulnak, hogy politikai befolyása alá vonja a dolgozó parasztság tömegeit. Ilyen viszonyok között fokozottabban szükséges, hogy a párt minden tagja feltétlenül megszerezze az eszmei, politikai felkészültségnek azt a fokát, mely munkaköre jó ellátásához szükséges, mely képessé teszi őt arra, hogy új kérdések felvetésénél gyorsan. helyesen tájékozódjék, s megfelelően tudjon határozni. A kádéi-munkáról Az előttünk álló nagy feladatok javulás, de a párt kádermunkáiáHrr»i*nc Tzám-rxVi o if ácn 41 >-, 4r. A.. u .. » sikeres végrehajtása jelentős mér tékben a kádermunka területén még mindig megmutatkozó komoly hiányosságok gyors és alapos megszüntetésétől függ. Igaz, a Központi Vezetőség júniusi határozata óta ezen a területen is van némi ban még mindig erősen érezhető a bürokratikus, sőt nem egyszer rideg magatartás. Még mindig gyakori eset, hogy az elvtársakkal, akiket munkába állítanak, az arra illetó( Folytatás a második oldalon.)