Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-26 / 123. szám

2 " SZERDA. 1954 MÁJUS 56. 1 FT ,f (Folylalds az első oldalról.) kesek nem ls beszélnek, hanem egyszerűen a káderanyag alapján határoznak. Persze, nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni az ébeVég követelményeit, a káderek múltbeli hibáit, politikai botlásait, de meg­ítélésüknél mindig tekintetbe kell venni a felszabadulás óta végzett munkájukat és a velük való köz­vetlen, személyes foglalkozás alap­ján kell dönteni. Véget kell vetni a bürokratikus, esak kérdőívek és papírok alapján folyó kádermunkának. (Taps.) A fejlődés egyre inkább olyan ká­dereket követel, akik nemcsak a pártmunkában jártasak, de művel­jek s egyben valamely területen még komoly szaktudással is rendelkez­nek, ami elméleti képzettséggel pá­rosulva, lehetővé teszi számukra, hogy bonyolult helyzetekben is tájé-, kozódni tudjanak ós helyesen intéz­kedjenek. A mezőgazdaság fejlesz­tésével kapcsolatban ezért a párt vidéki funkcionáriusaitól bizonyos mezőgazdasági szaktudást követe­lünk meg. Az eddigieknél fokozottabban kell bevonni a pártvezetés minden Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa ágába a munkásokból és parasztok­ból lett értelmiségieket. Ugyancsak rá kell térni arra, hogy a párt funk­cionáriusgárdáját a párthoz hü, a gazdasági és kulturális élet, az ál lomapparátus, a tömegszervezeteb pártpolitikai tapasztalattal vagy el­méleti felkészültséggel és jó szak­tudással rendelkező vezetőiből erő­sítsük meg. A káderek kiválogatásánál a párt­tapasztalat, szaktudás, marxista és általános műveltség és fejlődőképes­ség mellett a legnagyobb mértékben figyelembe kell venni a bátor, ge­rinces, egyenes kommunista maga tartást. Olyan kommunistákra van szüksége a pártnak és az állam­nak, akiknek nemcsak a feje, hanem a szive is a helyén van (taps), akik helytállását a nehéz helyzetek esak szilárdabbá teszik, akik szívósan, engesztelhetetlenül és eredményesen harcolnak a ba­jok, a hibák ellen. Éppen ezért a párt- és állami szerveinknek az új, fejlődőképes fiatal elvtársak mellett jobban meg kell becsülniök a harcokban kipróbált, régi illegá­lis múlttal rendelkező kádereket. (Taps.) A határozatok végrehajtásának ellenőrzéséről Rákosi elvtárs ezután a pártisko- hogy a pártszervezetek nagy része Iák munkájáról és a pártoktatás feladatairól szólt, majd igy foly­tatta: Hatékonyabbá kell tennünk a határozatok végrehajtásának ellen­őrzését. A párt- és államvezetés egyik gyengesége a megfelelő ellen­őrzés hiánya és határozatlansága. Erre vezethető vissza, hogy fontos, egész népünk életére kiható határo­zatokat nagy késéssel, vagy hiányo­san hajtanak végre, ami nagy poli­tikai és gazdasági károkat okoz. Meg kell javítani az ellenőrzést fe­lülről, de feltétlenül ki kell egészí­teni és össze kell kapcsolni a párt és a széles dolgozó tömegek alulról történő ellenőrzésének igénybevéte­lével. Csak a széles tömegek akti­vizálásával lehet biztosítani, hogy a határozatok, melyek a dolgozó nép érdekében jöttek létre, meg is való­suljanak. Hátráltatja a párt fejlődését, de a népi demokrácia egész növekedését a bürokratizmus, a túlzott centra­lizáció, a rengeteg szervezés és meg­kötöttség, mely elfojtja a kezdemé­nyezést, nem nevel önállóságra, el­mossa az egyéni felelősséget. Az író­asztal mellőli vezetés módszere, az írásos jelentések alapján történő döntések, a határozatok tömkelegé­nek gyártása, a végtelenségbe menő és egymást követő ülések és ta­nácskozások azt eredményezik, hogy a vezetés és a vezetők gyakran el­szakadnak az élettől, és ezért hatá­rozataik, intézkedéseik gyakran pa­pírszagúak. Párt- és állami funkcio­náriusaink közül sokan abban a té­ves hitben élnek, hogy a papírral csodákat lehet művelni, hogy ele­gendő, ha meghozzák a határozatot és akkor már minden kérdés si­mán, magától megoldódik. Ne pa­pírból tanulmányozzák az életet, mert abból úgysem ismerik meg, hanem tartsanak eleven kapcsola­tot az élettel! Es akkor döntéseik, határozataik helyesebbek lesznek, a célba találnak és megvalósulnak! A bürokrácia ikertestvére a túl­zott centralizáció! A bürokrácia és a túlzott centralizáció kezd egész fejlődésünk akadályává válni. Gyor­san változtatni kell ezen a tartha­tatlan helyzeten. Centralizációra szükség van, de olyan centralizá­cióra, amely bátran támaszkodik az apparátus és vezetőinek tudására, szakképzettségére, amely bízik a munkatársakban, megadja minden­ki számára a szükséges hatáskört, amely növeli a vezetőség és a munkatársak felelősségtudatát és fejleszti kezdeményezésüket. Meg kell szüntetni pártmunkánk­ban a befeléfordulást. A belső párt­nem egyezteti össze megfelelően a belső pártmunkát és általában a politikai munkát a termelés fel­adataival, a gazdasági munkával, s nem kapcsolja szervesen össze munkáját az ipar és mezőgazdaság aktuális kérdéseivel, vágy nem for­dít figyelmet a begyűjtésre, s egyéb feladatokra: A befeléfordulás akadályozza a tömegszervezetekkel való foglalko­zást. Pedig pártunknak a jövőben nagyobb gondot kell fordítania a tömegszervezetek erősítésére és te­kintélyének növelésére, melyek je­lentősége éppen az új szakasz fel­adataival kapcsolatban fokozódott. Meg kell szüntetni azt a helytelen nézetet és a belőle eredő káros gyakorlatot, hogy a proletárdikta© túra időszaka alatt, amikor már pártunk vezető és irányító szerepe biztosítva van, nem fontos a tö­megszervezetek szerepe. Ez a „bal­oldali" szektáriánus nézet táplálta azt a gyakorlatot, hogy pártszerve­zeteink a tömegszervezetek erősíté­se és tevékenységük sokoldalú ki­fejlesztése helyett inkább maguk végezték el a tömegszervezetek fel­adatait és így azokat gyakran hát­térbe szorították. Figyelembevéve a magyar prole­tárdiktatúra, a hatalom meghódítá­sának sajátosságait, a tömegszerve­zetek szerepe a népi demokráciá­ban is változatlanul fontos. A párt­nak nemcsak arra kell vigyáznia, hogy a tömegszervezetek számsze­rűen erősödjenek, de arra is, hogy mind nagyobb politikai, kulturális, gazdasági és nevelő tevékenységet fejtsenek ki, hogy mindjobban ki­elégítsék a dolgozók igényeit. Tömegszervezeteink számszerűleg az utóbbi esztendőkben erősen meg­nőttek. A szakszervezeteknek most 1,913.000 tagja van. A Dolgozó Ifjú­ság Szövetségének 577.000, a Ma­gyar Nők Demokratikus Szövetsé­gének 560.000, a földmüvesszövetke­zeteknek 1,300.000. Az erős és te­kintéllyet bíró tömegszervezet ok növelik a párt befolyását és erősí­tik irányító, vezető szerepét. Csak erős és jól dolgozó tömegszerveze­tek segítségével lehetséges alap­vetően kiszélesíteni és megszilár­dítani a párt és a népi demokrá­cia alapját, tömegbázisát. Rákosi elvtárs ezután a szakszer­vezetek nagy jelentőségéről és fel­adatairól szqlt. A többi között hangsúlyozta, hogy az eddiginél hasonlíthatatlanul nagyobb erővel és nyomatékkal kell foglalkozni a munkaversennyel, mely egész szo­cialista termelésünk egyik legfonto­sabb lenditökerekc, mely ha jól ki­fejlesztjük, minden területen etörc­csapatának nagy szerepe van az ifjúság szocialista nevelésében. Tár­tunk és államunk tegyen meg min­dent, hogy a DISZ e szerepének meg is tudjon felelni. Az MNDSZ további eredménye­sebb munkája a dolgozó nők neve­lése és mozgósítása terén szüksé­gessé teszi, hogy nagyobb megér­tésre és segítésre találjon mind a pártszervezetek, mind pedig az ál­lami szervek részéről. A párt szervezeteinek sokkal többet kell foglalkozniok az olyan laza tömegszervezetekkel, melyek az új szakasz feladatainak megva­lósítása folyamán jöttek létre, mint a falusi termelési bizottságok. Ezek kibontakoztatják a falu dolgozói­nak iniciatíváját a párt- és kor­mányhatározatok megvalósítására. Pártszervezeteinknek az eddigi­nél hasonlíthatatlanul többet kell foglalkozniok a földművesszövetke­zetekkel. Gondoskodjanak arról, hogy a dolgozó parasztság sajátjá­nak tekintse a szövetkezeteket, hogy bennük meg ne sértsék a szövetkezeti demokráciát s 'agjai anyagilag is érdekeltek legyenek a szövetkezet feljelesztésében. Végül a pártszervezetek fordítsa­nak fokozott figyelmet a legna­gyobb tömegszervezet, a tanácsok munkájára. A pártszervezetek se­gítsék, vezessék politikailag jobban és ellenőrizzék alaposabban a taná csokat, ne hagyják őket magukra, de ne helyettesítsék őket és ne sajá­títsák ki funkcióikat. Pártszerveze­teinknek meg kell érteniük a párt és az állami funkciók különbözősé­gét és azt, hogy a tanácsok felada­tait a párt nem láthatja el. Pártszervezeteink küzdjenek a tanácsokban elharapódzó bürokra­tizmus ellen, ne tűrjék, hogy a ta­nácsok érdesen, ridegen bánjanak a lakossággal. Különösen ügyelje­nek a pártszervezetek arra, hogy a tanácsok tartsák be és tartassák be az állami fegyelmet anélkül, hogy a lakosságot zaklatnák, vagy nyakra-főre adminisztratív rend­szabályokat alkalmaznának. Küzd­jenek a törvényesség betartásáért és a törvénytelenségek ellen min­denütt élesen lépjenek fel. Pártuiunkánk feladatai A pártszervezetek politikai és szervezeti megerősítését elsősorban ott kell megoldani, ahol az új sza­kasz célkitűzései azt megkövetelik. Mindenekelőtt az ipar olyan kulcs­pozícióiban, mint a bányászat, a kohászat, a villamosenergiaterme­lés és azokban az üzemekben, me­lyek a mezőgazdaság fejlesztésén dolgoznak, valamint a népgazdaság cs a külkereskedelem olyan kulcs­üzemeiben, mint a csepeli RM Mű­vek, MÁVAG, Lenin Kohászati Mű­vek, Ózdi Kohászati Művek, Pápai Textilgyár, Szegedi Textilmüvek, Gheorghiu-Drj Hajógyár, Sztálin Vasmű, Klement Gottwald, Ganz Vagon, Láng Gépgyár, Egyesült Izzó, Reloiannisz, Vörös Csillag, Gyapjúmosógyár stb. A pártmunka másik döntő terü­lete a falu. Most mindenekelőtt a falusi pártmunkát kell alapvetően megjavítani, falusi és járási párt­szervezeteinket kell lényegcsen megerősíteni. Központi Vezetősé­günk az elmúlt év december 23-i határozatában részletesen megjelöl­te a falusi pártmunka feladatait. E határozatok megkövetelik, hogy a falu, a járás, a gépállomások, a termelőszövetkezetek, az álla­mi gazdaságok pártszervezeteinek megerősítésére, munkájuk, össze­tételük megjavítására ezer mű­velt, képzett, szaktudással, pártta­pasztalatokkal rendelkező elvtársat kell küldeni. Eddig több mint 800 elvtársat küldtünk ezen a vonalon falura, június végére mind az ezer a falvakban fog dolgozni. Járási párt- és tanácsszerveink jó munkájától függ nagyrészt terveink sikeres megvalósítása. Ezek a párt­ós államhatalmi szervek vannak a legközelebb a faluhoz, nekik kell mindenekelőtt a párt- és kormány­határozatok eredményes végrehaj a párt- és állami vezetés e döntő he­lyein olyan párt- és állami funkció náriusok dolgozzanak, akik kellő műveltséggel, szaktudással, párthü­séggel és alapos politikai felkészült­séggel rendelkeznek. Ezek azok a feladatok, melyeket pártunknak az előttünk álló idő­szakban meg kell oldania. Semmi kétség, hogy harcokban megedzett nagy pártunk az új szakasz felada­tait is sikeresen megoldja. Ennek biztosítéka pártunk helyes politiká­ja, növekvő ereje és az az erősödő támogatás, amelyben népünk pár­tunkat részesíti. Pártunk népünk segítségével legyőz minden aka­dályt és megoldja mindazokat a feladatokat, melyek helyes politiká­jának sikeres végrehajtását biz­tosítják. (Taps.) Elvtársak! Pártunk fő irányvonala: a szocia­lizmus alapjainak lerakása orszá­gunkban és ezzel együtt népünk anyagi és műveltségi színvonalá­nak következetes emelése, valamint szakadatlan küzdelem azért, hogy szocialista építő munkánkat béké­ben folytathassuk. Pártunk fő irányvonalának meg­valósításához szükséges, hogy még jobban kiszélesítsük és megerősít­sük pártunk kapcsolatát a dolgozó néppel s még szorosabbra zárjuk pártunk sorait, hogy pártunk most egységesebb, összekovácsoltabb le­gyen, mint valaha volt, mert pár­tunk főereje politikájának helyes­sége mellett, ideológiai, politikai és szervezeti egységében, a cselekvés egységében rejlik. Ezért óvnunk kell pártunk egységét, mint a sze­münk fényét, mint legdrágább kin­csünket! (Taps.) Biztosítani kell, nem rést, de hajszálrepedést se találjon.. (Taps.) Pártunk fő irányvonalának vr.ió­raváltása alapvetően függ attól* hogy társadalmi rendünk vezető ereje, a magyar munkásosztály, minden eddiginél egységesebben, öntudatosabban, fegyelmezettebben sorakozzék fel pártunk mögé. Min­den erőnkkei szilárdítanunk kell a párt és a munkásosztály kapcsola­tait és biztosítanunk kell az ipari munkásság vezetését a szocialista építés minden területén. Pártunk fő irányvonalának sike­res megvalósításához elengedhetet­lenül szükséges továbbá, hogy még inkább megerősítsük, megbontha­tatlanná tegyük a munkás-paraszt szövetséget, népi demokratikus ál­lamunk alapját, eddigi nagy vív­mányaink megtartásának és to­vábbi, új győzelmeink zálogát! Pártunk fő irányvonalának ered­ményes megvalósítására ki kell szé­lesítenünk azt az alapot, amelyen pártunk politikája és népi államunk nyugszik: létre kell hoznunk, ki kell fejlesztenünk a Függetlenségi Nép­frontot, mint az összes hazafias és békeszerető erők legszélesebb ösz­szefogását országunkban, mint va­lamennyi hazája boldogulásáért és felemelkedéséért küzdeni kész, jó­akaratú magyar ember egységes tömegmozgalmát! Pártunk fő irányvonalának sike­res megvalósítása megköveteli tő­lünk, hogy állandóan erősítsük munkás-paraszt államunkat, a népi demokrácia államát; hogy minél szélesebb tömegek vegyék ki cse­lekvően részüket az állam munká­jában és az ellenőrzésben. Mert a népi demokrácia állama végső fo­kon maga az államot építő munkás­osztály, a dolgozó parasztság, a né­pet szolgáló értelmiség, a kisembe­rek millióinak összessége! Pártunk fő irányvonalának győ­zelméhez múlhatatlanul szükséges, hogy elmélyítsük, tovább szilárdít­suk és még bensőségesebbé tegyük kapcsolatunkat, népünk őszinte ba­rátságát a kommunizmust építő Szovjetunióval; hazánk felszabadí­tójával, a világbékeharc zászlóvivő­jével (percekig tartó ütemes taps), valamint a népi demokratikus or­szágokkal és közeledést hozzunk létre minden olyan országgal, amely az imperialista rsblóháború ellen saját függetlenségéért és a békéért ­folytat küzdelmet! Az út — fejezte be a beszámolót Rákosi elvtárs —, amelyet a júniu­si fordulat jelent, helyes űt! Ezen az úton kell előrehaladnunk törhe­tetlenül! Ezen az úton követi pár­tunkat munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk! (Taps.) Ez az út a felemelkedésnek, a magyar nemzeti függetlenség meg­szilárdításának, az erős, művelt, vi­rágzó Magyarországnak útja! (Szűn­ni nem akaró viharos taps, hurrá­kiáltások!) tását biztositani. Ezért fontoB, hogy hogy pártunkon az ellenség Vita a Központi Vezetőség beszámolója felett élet felélénkülése gyakran azzal jár, visz bennünket. A DISZrŐI Ezután n DISZ feladatairól szélt. Pártszerveink és pártszer heteink — mondotta — még nem támogatják eléggé a Dolgozó Ifjú­ság Szövetsége mnnkáját és nem mindig látják világosan azt a fon­tos szerepet, melyet a DISZ a szo­cializmus építésében, a népi de­mokrácia megerősítésében játszik. Pártszerveink és párszorvezeteink, bár tudják, hogy mindig számit­hatnak a DISZ lelkes áldozatkész­ségére, s lépten-nyomon tapasztal­ják, h'ogy az ifjúság mindenütt az els5 sorban áll, ahol nehéz felada­tokat kell megoldani, mégis gynk ran elhanyagolják, nom segítik eléggé, nem vonják be n munkába. Ezt még itl az ország szívében, Bu­dapesten is tapasztaljuk* , he- ] Vá rve-1 a do ltoztatnt kell ezen. 'A DISZ, dolgozó ifjúság e harcos szerve a párt (dcs gyermeke, s minden módon kifejezésre kell juttatni, hogy a párt segíti, támogatja, gond­ját viseli, állandóan törődik vele. A DISZ, melynek soraiban jövő párttagjaink tízezrei nevelődnek, s amely Sztálinvárosban, Komlón és egyebütt annyi szép példáját nyújtotta az önfeláldozó munká­nak, most erőinek jelentékeny ré­szét összpontosítsa a falura is: a falusi dolgozó ifjúság megszerve­zése és mozgósítása olyan feladat, mellyel a DISZ nemcsak elősegít­heti a mezőgazdaság fejlesztési ter­vének végrehajtását, de egyben el­mélyítheti gyökereit a falun. A DISZ-nek mint a párt fontos segítő A kongresszus kedden reggel folytatta tanácskozását. Megkez­dődött a vita -A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének be­számolója s a Magyar Dolgozók Pártja feladatai© című napirend fe­lett. Az elnöklő Rónai Sándor elv­társ először Farkas László elvtárs­nak, a budapesti pártbizottság tit­kárának adta meg a szót. A könnyűipar feladatai Ezután Kiss Árpád elvtárs, köny­nyűipari miniszter szólalt fel. Az új kormányprogramm nyo­mán az a feladat hárul a közszük­ségleti cikkeket termelő iparágak dolgozóira — mondotta többek kö­zött —, hogy a dolgozó nép élet­színvonalának emelése érdekében termeljenek egyre több, jóminőségű fogyasztási cikket, bő választék­ban és egyre olcsóbban és ezzel te­remtsék meg a további árleszállí­tások anyagi előfeltételeit. " Hogyan tettek eleget a könnyű­ipar dolgozói ezeknek a feladatok­nak? Az ipar valamennyi ágában jelentősen növekedett a közszük­ségleti cikkek termelése, a köny­nyűipar valamennyi fontos gyárt­mányban fokozta a lakosság szá­mára való termelést, az 1954. évi terv több fontos fogyasztási cikk termelésének jelentős növelését írja elő. 1954-ben a könnyűipar a lakos­ságnak 7.5 százalékkal több pamut­szövetet, 35 százalékkal több gyap­júszövetet, 43 százalékkal több pa­mutharisnyát, 74.5 százalékkal több férfiöltönyt és 54 százalékkal tubb férfiinget gyárt, mint 1953-ban. A lakosságnak juttatott fogyasz­tási cikkek mennyiségének emelése mellett ma már rátértünk arra az útra, hogy nagyobb választékban elégítsük ki az igényeket, mint az­előtt. A parasztság ruházati igé­nyeinek fokozott kielégítésére is történtek intézkedések. 1953 máso­dik felében megindult a box-csiz­mák gyártása, 1954-ben már 153 ezer pár box-csizmát gyártunk a parasztság számára. Hiba azonban, hogy az ipar nem elég gyorsan reagált a parasztság egyre növek­vő igényeire, speciális paraszti cilf­kek gyártásához csak későn látott hozzá. A helyi ipar egészséges fejlődési folyamatát is az 1953. évi júniusi párt- és kormányhatározat indí­totta meg. Ennek a folyamatnak legszembetűnőbb eredményei a fa­luban mutatkoznak. Míg 1953 köze­pén közel 2000 községben nem mű­ködött bognár, kovács, cipész, bor­bély és szabó, ma már a falusi la­kosság ellátása ezekkel a szolgál­tatásokkal nagyrészt megoldódott és még ebben az évben leijes meg­oldást nyer. A fogyasztási cikkek mennyisé­gének növelése mellett üzemeink és a minisztérium dolgozói azzal is szolgálják a fogyasztók érdekeit, hogy egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a termékek minőségének megjavításáért. A minőségjavulás és választékbővítés terén elért ered­ményekkel azonban nem lehetünk elégedettek, ezeket csak kezdeti eredményeknek tekinthetjük. A minőségjavítás és választékbővítés terén elért eredmények egyrészét is azon az áron értük el. hogy ezen időszak alatt a könnyűiparban a termelékenység csökkent Sokan vannak olyan felső, közép és vállalati vezetők, akik azt gon­dolják, hogy a minőségjavítás, vá­lasztékbővítés nem hajtható végre a termelékenység emelésével, az önköltség csökkentésével egyidejű­leg. Mindezen feladatoknak egyidő­ben meg lehet felelni, ha helyesen alkalmazzuk a sztálini tanítást, al­kalmazzuk azt a legfőbb eszközt, amelyet az alaptörvény meghatá­roz, ha a termelést a legfejlettebb technika alapján, a műszaki és technikai színvonal állandó emelé­sével szervezzük meg. Kiss Árpád elvtárs ezután hang­súlyozta a régi üzemi berendezé­sek karbantartásának és korszerű­sítésének fontosságát, majd a mű­szaki dolgozók alkotókészségének kibontakoztatásáról beszélt. Az üzemi pártszervezetek és vállalati igazgatók támaszkodjanak nyugodtan műszaki értelmiségünk­re, amely már számtalanszor meg­mutatta pártunkhoz, népi demo­kráciánkhoz való hűségét. Emellett a vállalatok igazgatói, de a mi­nisztériumok is tehermentesítsék a műszaki dolgozókat az adminisztra­tív munkától. Gyártmányaink minőségének ja­vítása, a termelékenység növelése, egész termelési kultúránk emelése szükségessé teszi a könnyűiparban dolgozók képzését és továbbképzé­sét. Nagy súlyt kell fordítanunk arra, hogy szakmunkásaink, széles rétegének szakmai tudását emel­iük, mert ezzel a termelés új, nagy tartalékait hozhatiuk felszínre. Az elmúlt időszakban iparunk­ban a dolgozók fluktuációja komoly nehézségeket okozott. Az elvándoi­(Folytatás a harmadik oldalonJf

Next

/
Thumbnails
Contents