Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-25 / 122. szám

r KEDD, 1934 MÁJUS 25. Megkezdődött a Magyar Dolgozók Párfia III. kongresszusa F \Folytatás a második oldalról.) •egybekapcsoljuk a munkásosztály, íu egész nép életszínvonalának állandó emelésével. Előtérbe kerül la lakosság növekvő ellátása élelmiszerrel, valamint a könnyű- és élei. Műszeripar nyersanyagbázisának nagymértékű kiszélesítése, s a lakosság mind teljesebb ellátása iparle ikkekkel és kulturális-szociális szükségleteinek fokozott kielégítése. 2. A keletkezett aránytalanságok kiküszöbölése, újak keletkezésének jneggátlása. 3. A szocialista iparosítás poliftikája, mint országunkban a szocializmus építésének fő eszköze, K általában a szocialista gazdaság (építése, fokozottabb mértékben támaszkodik a szocialista tábor országaival való gazdasági együttműködésre. 4. A város és a falu között a termelési, az áruforgalmi és a kulturális kapcsolatoknak egyidőben itörténő, erőteljes kifejlesztése; a mezőgazdaságnak szakemberekkel, fliorszerű gépekkel, műtrágyáival és egyéb termelőeszközökkel, (valamint szállítóeszközökkel, s (ugyanakkor fogyasztási ipareikikekkcl való ellátásának olyan mórit ékü növelése, amely az előző szakaszhoz képest minőségi vál(lozást képez. 5. Mindezek alapján magasabb színvonalon valósul meg a munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal. Magasabb fokon valósul meg a munkásosztály vezetése a munkás-paraszt szövetségben. Megszilárdul a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály államhatalma. Azalatt a jó tíz hónap alatt, amely Központi Vezetőségünk mult év júniusi történelmi határozata óta eltelt, az intézkedések egész sora történt annak érdekében, hogy gazdaságpolitikánkban valóravált. tmk a Központi Vezetőség határozatait. Az első jelentős eredmójiyek, bár még csak kezdeti eredmények, már itt vannak előttünk. Mindenekelőtt lényegesen megjavult az egész lakosság, az összes dolgozók, s nem utolsósorban a munkások és alkalmazottak anyagi helyzete. Az 1953 második félévében megvalósított két árleszállítás és a hús- és zsíráraknak ez év márciusában történt leszállítása következtében a lakosság egy évre számítva 2.100 millió forintot takarít meg. Ennek a hatalmas összegnek kalmazottak jövedelmét növeli. Üj lendületet vett országunkban a lakásépítés, mely ez évben mintegy kétszerese a mult évinek. Erőteljesen megindult a lakóházak tatarozása is. Az iparban és más üzemekben fokozott gondot fordítanak a munkavédelemre, a balesetelhárításra, az üzemi egészségvédelemre. A munka törvénykönyvének reformja megnövelte a dolgozók jogait, emelte számos szocialista szolgáltatás mértékét. A legnehezebb testi munkát végző dolgozók és a fizetésben legelmaradottabb rétegek, az összes munkásoknak és alkalmazottaknak közel fele, fizetésemelésben részesültek, illetve részesülnek az év folyamán. Emelkedett a munkásnyugdíjasok nagy részének nyugdíja is. 1954 első felében a lakosság 3.6 milliárd forinttal több árut kap fogyasztásra és fog ténylegesen elfogyasztani, mint amennyit kapott és fogyasztott 1953 első felében. Ez azt jelenti, hogy hazánk minden lakosa, beleértve a csecsemőket is, 1954 első felében 375 forint értékkel több árut fogyaszthat, mint amennyit fogyasztott a mult év első felében. Érezhető a javulás a termelésben, a munkások, a műszaki értelmiség magatartásában, hangulatában is. Munkásosztályunk, s vele kéz a kézben műszaki értelmiségünk hl tet telt pártunk, kormányunk helyes politikája, népi demokráciánk mellett, amikor ez év márciusában nagyszerű munkalendülettel behozta a januári és a februári lemaradás jelentős részét, majd a kongresszusi verseny során újabb győzelmek sorozatát aratta a termelés frontján. (Taps.) Munkásosztályunk és műszaki értelmiségünk patronázsmozgalma a gépállomások és a termelőszövetkezetek műszaki-gazdasági megsegítésére, amely mozgalom Központi Veze tőségünk már emiitett határozatai nyomán bontakozott ki, felemelő, s egyben rendkívül hathatós megnyilvánulása a munkás-paraszt szö vetségnek és e szövetségen belül a munkásosztály vezető szerepének. Munkásosztályunk megértette, hogy mezőgazdasági nagy- és kisgépek gyártása, a fogyasztási cikkek előállítása jelenleg egész politikánk egyik központi kérdése, nagy lelkesedéssel teljesíti a tervet és a legtöbb esetben a terven nagyobb része a munkások cs al- felül vállalt kötelezettségeket is. A munka termelékenységének és az önköltség alakulásának kérdése Ugyanekkor azonban azt is meg kell állapítani, hogy az ipari teiímelés terén még távolról sincsen nálunk minden rendben. Az első es legfontosabb kérdés, a munka termelékenységének s ezzel együtt az önköltség alakulásának kérdése, mert e két kérdés a legszorosabban összefügg egymással. - * ' A dolgozók, elsősorban az ipari munkások anyagi életszínvonala emelésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árleszállítás lesz. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállítani, ha előzőleg nőtt a termelékenység és csökkent az önköltség. Munkásosztályunk, műszaki értelmiségünk nem szavakban, de tettekkel támogatja politikánkat! Ezt nem egy esetben bebizonyította. Tőlünk. a mi helyes- szervező, vezető munkánktól, politikai tömegmunkánktól, a gazdasági és pártpolitikai munka, a vezetés színvonalának emelésétől függ, hogy ez a támogatás mihamarabb a munka termelékenységének lényeges emelkedésében és az önköltség csökkenésében jusson kifejezésre. A termelékenység elégtelen emelkedésének és az önköltség nem kielégítő alakulásának egyik legfőbb oka az, hogy vállalati igazgatóink, sőt minisztériumi vezetőink többsége még mindig csak a tervek mennyiségi teljesítésével törődik, de elhanyagolja a gazdaságosság kérdésé', s hogy még mindig riem tudtunk példás rendet és szigorú fegyelmet teremteni üzemeink nagy részében, pedig a dolgozók zöme ezt egyenesen követeli tőlünk. Ideje végetvetni e tűrhetetlen állapotnak, ideje, hogy a kommunisták, s általában a gazdasági vezetők — nagyok és kicsinyek egyaránt — a dolgozók tömegére támaszkodva, szigorú rendet és fefegyelmet teremtsenek a termelésben. Növelni kell a gazdasági vezetők felelősségét, s ennek érdekébein meg kell szigorítani a felelősségrevonást az elkövetett hibákért és mulasztásokért. Az önköltség csökkentésének irgyik legnagyobb akadálya az Iparban és egyebütt a s^jpynjara-: egyébként is nehezen biztosítható anyagok megengedhetetlen pocsék kolása és a gyártási selejt magas mértéke. Az anyaggal való takarékosság, ami a gazdasági vezetők és a műszakiak, valamint az összes dolgozók legsajátosabb érdeke, valamint a gyártási selejt lényeges csökkentése alapvető feltétele annak, hogy megvalósítsuk következetesen pártunk politikáját, melynek legfőbb célja a dolgozó nép jólétének növelése. A következő években népgazdaságunk fejlődésének üteme attól is függ, hogy milyen mértékben tudjuk külkereskedelmi forgalmunkat növelni. Népgazdaságunkban a dolgozók közvetlen anyagi érdekeltségét még nem tudtuk fejlődésünk emelőjévé tenni. Nálunk még előfordul, hogy a munkás gyakran többet keres, ha nagymennyiségű selejtet gyárt, mintha kevesebb, de kitűnő minőségű árut termel. Az igazgató, söt az üzem egész prémiumban részesülő személyzete gyakran jobban jár, ha a vállalat túlteljesíti tervét olyan áruból, amelyre a népgazdaságnak nincs szüksége, mintha valamivel kisebb termelést tud csak elérni a népgazdaság számára fontos, vagy nélkülözhetetlen cikkekből. Végül, de nem utolsósorban, ipari termelésünknek egyik alapvető hiányossága, hogy az utóbbi években nem fordítottunk elég figyelmet a termékek minőségére. Most, amikor lényegesen csökkentettük a termelés emelkedésének ütemét, amikor megszűnt a terv túlfeszítettsége, elérkezett az ideje annak, hogy komolyan kézbevegyük termékeink minősége megjavításának kérdését. Erre most meg van minden reális lehetőség. Tőlünk, lesakis tőlünk, a felső és az alsó vezetéstől függ, hogy a termelést olyan magas színvonalon szervezzük meg, amely biztosítja, hogy a. magyar ipar úgy belső használatra, a lakosság számára, mint kivitelre kivdlóminöségű termékeket adjon'. (Taps.) Nyíltan meg kell mondanunk, hogy bár a lakosság lényegesen főbb.. árét kap, mint_ ta,vaiv_ még, nem tudjuk az összes igényeket kielégíteni. Hiány van sertéshúsban és nem teljesen kielégítő a tejellátás. Kevés a lakosság rendelkezésére álló bútor, építőanyag, motorkerékpár, noha ezekből a cikkekből is lényegesen többet hozunk forgalomba, mint tavaly. A fogyasztási cikkek minőségének emelésére irányuló erőfeszítéseink eredményeivel sem lehetünk megelégedve. Lakásépítésünk, növekvő üteme ellenére, elmarad a szükséglettől. Nem javult kielégítően, különösen Budapesten, a dolgozók közlekedése. Mindent meg kell tennünk, hogy e hiányokat minél hamarabb kiküszöböljük. Mezőgazdaság Ami a mezőgazdaságot és a dolgozó parasztságot illeti, itt is komoly változások következtek be mult év júniusa óta. Mindenekelőtt: a párt és a kormány politikájának hatására, a megvalósított határozatok és intézkedések eredményeképpen megnövekedett a parasztság jövedelme is. A párt határozatainak megfelelően a kormány mérsékelte és évekre előre megállapította a parasztság beadási kötelezettségét és fokozott kedvezményeket biztosított a beadásnál a termelőszövetkezeteknek. A kormány megszüntette ázokat az intézkedéseket, amelyek korlátozták a parasztságot abban, hogy fölös terményeit és termékeit szabadon értékesíthesse. Ugyancsak pártunk kezdeményezésére, a kormány felemelte a termelési szerződéssel termelt növények árát, megjavította a termelési szerződések feltételeit, biztosította a szerződéskötésnél a teljes önkéntességet. Tekintettel az 1952. évi rendkívül aszályos esztendőre, a kormány nagymértékben elengedte a dolgozó parasztoknak, s különösen a termelőszövetkezetekriek adó-, beadási és gépállomási díjtartozásait. A mezőgazdaság beruházásai, az előző évhez képest 1954-ben mintegy 45 százalékkal emelkedtek, ugyanakkor, amikor az egész népgazdaságba beruházott összeg az előző évhez képest jelentékenyen csökkent. Mindezen rendszabályoknak és a párt és a kormány egész politikájának eredményeként, amelyet dolgozó parasztságunk igen kedvezően fogadott, megnőtt a parasztság termelési kedve. Az elhagyott ©tartalékföldek® egész területét bérbevette a parasztság. Megélénkült a város és a falu között az áruforgalom. Hatalmasan emelkedett az állami és szövetkezeti kereskedelem áruellátása a falun, a parasztság felé, mégpedig nemcsak közvetlen fogyasztási cikkekben, hanem termelőeszközökben is. Ugyanakkor megnövekedett, bár még nem eléggé, a paraszti árufelhozatal a városi piacokra, ami számos fontos fogyasztási cikknél az arak lemorzsolódásához vezetett. Pártunk helyes politikájának következményeként szilárdabb lett országunkban a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Biztosabban, következetesebben érvényesül ezen osztály szövetségen belül a munkásosztály vezetése! Megnőtt pártunk és a munkásosztály tekintélye. Megszilárdult, erösebb lett népi demokráciánk, (Lelkes taps.) Elő kell segíteni, hogy szövetségünk a középparasztsággal megszilárduljon Ami pártunk parasztpolitikáját illeti, az változatlanul Lenin ismert hármas jelszaván alapszik: szilárdan a szegényparasztságra támaszkodva, szoros szövetséget valósítunk meg a középparasztsággal, S egy pillanatra sem szüntetjük meg a harcot a zsíros-parasztság, a kulákság ellen. Természetesen a termelőszövetkezeti parasztokra, — akár volt kisparasztokról, akár pedig volt középparasztokról van szó — egyaránt szilárdan támaszkodik pártunk, munkásosztályunk! A szegényparasztsággal való tö rodés az új szakasz egyik fontos feladata. A paraszti gazdaságok több mint fele öt holdnál kisebb szántóterülettel rendelkezik. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséből a kisparasztság is megfelelően részesedjék és hasznot húzzon, minden módon támogatni kell őt. Meg kell védeni különösen az igauzsorával szemben olymódon, hogy a gépállomások, állami gazdaságok segítsék vontató erővel. Az ilyen támogatás szorosabbra fűzi a szegényparasztság viszonyát a falu szocialista szektorához, erősíti a munkás-paraszt szövetséget. A mezőgazdaság fejlesztéséhen, de a munkás-paraszt szövetség megerősítésében és ezzel a szocializmus építésében is rendkívül fontos az előttünk álló szakaszon a középparasztság szerepe. Minden módon elő kell segíteni, hogy szövetségünk a középparasztsággal megszilárduljon. Pártunk és kormányunk határozata szellemében gondoskodnunk kell arról, hogy a középparasztság élhessen a kapott lehetőségekkel, s hogy a termelés emelésére irányuló szándékát, melynek az utolsó hónapokban annyi jelét adta, akadálytakell követelni tőle, hogy az állampolgári fegyelmet tartsa be, hogy az adózást, a beadást pontosan teljesítse, do elő kell segíteni azt is, hogy a lehető legtöbbet termelhesse, hogy terményeit a beadás teljesítése • ntán szabadon, könnyen értékesíthesse, s így jövedelmét fokozza, hogy megkapja mindazt az árut, ami termeléséhez és fogyasztásához szükséges. Nem kétséges, hogy a jó termelőszövetkezetek munkája, a szövetkezeti tagság fokozódó jövedelme és növekvő Snyagi jóléte az eddiginél erőteljesebben fogja vonzani a középparasztot is. A kulákok az utolsó években egyre Inkább igyekeztek megbújni a középparasztság soraiban, ami részben sikerült is nekik, mert legtöbbször állandó munkást nem tartanak, hanem spekulálnak, uzso. rával foglalkoznak. A középparasztnak álcázott kulákok ellen, akiknek zöme változatlanul népi demokráciánk ellensége, s az új szakasz óta felbátorodott, erőteljesen folytatni kell a harcot anélkül, hogy a velük szemben hozott intézkedések a középparasztot sújtanák. A mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztésénél figyelmünket a termelőszövetkezetekre kell irányítani. Egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a szocializmus építésének a falun ez az elkerülhetetlen fő útja., s hogy előbb, vagy ni óbb, de minden paraszt meggyőződik helyességéről, s rátér ez útra. (Taps.) Végső fokon a szocializmus gazdasági alaptörvénye csak a nagyüzemi, kollektív mezőgazdaság segítségével juthat teljesen érlannl meg is tudja valósítani. Meg vényre népgazdaságunkban, A legfontosabb feladat a termelőszövetkezetek megerősítése Á párt és a kormány feladata, hogy részletekbe menően hosszú távra kidolgozza azokat a konkrét intézkedéseket, melyek eredményeképpen a termelőszövetkezetek fölénye erőteljesen kibontakozhat, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzem mintaképei, vonzó példái legyenek és számszerűleg js egészségesen továbbfejlődjenek. A számszerű növekedés előfeltételeit a szövetkezetek megerősödése cs virágzása teremti meg. Az anyagi, főleg termelési segítségen kívül biztosítani kell a szövetkezeti demokráciát, a tagok és a szövetkezet minden jogának érvényesülését; ezt a tanácsok, a bankok, a termeltető vállalatok is tartsák szakadatlanul szem előtt. El kell érni, hogy a szövetkezet tagjainak jövedelme meghaladja az átlagos középparaszti jövedelmet. A legfontosabb feladat most a meglévő termelőszövetkezetek megerősítése, gazdasági és politikai megszilárdítása, jövedelmük, hozamuk megpövelese, Nagy gondot kell fordítani arra, hogy az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezet tagjai közt egészséges, jó, baráti legyen a viszony. A falusi termelési bizottságokban és egyebütt a szövetkezeti tagok ápolják ezt a jó viszonyt. Ahol a szövetkezet erős, segítsen az egyéni dolgozó parasztnak, hozza közelebb a termelőszövetkezethez és bánjon vele úgy, mint a termelőszövetkezet jövendő tagjával, aki előbb, vagy utóbb, de feltétlenül meggyőződik a szocialista mezőgazdasági nagyüzem előnyéről és maga is rátér a szövetkezés útjára. Termelőszövetkezeteink az elmúlt ősszel kemény próbát állottak kj. Az osztályellenség dühödt támadásával szemben a termelőszövetkezetek nagy többsége politikailag megszilárdult, jóllehet termelőszövetkezeteink területe és taglétszáma átmenetileg csökkent. Jelenleg a termelőszövetkezetek az ország szántóterületének 18 százalékát, egyesitffi. Az e^z^szpjgk^ ( rületük ilymódon meghaladja az 1.7 millió kat. holdat. A termelőszövetkezetekben 200.000 család egyesül és a tagok száma meghaladja a negyedmilliót. A termelőszövetkezetekben jelenleg a tagságnak mintegy 30 százaléka kozépparaszt. A termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésének, terméshozamuk emelésének, a falu szocialista átalakításának döntő eszközei a gépállomások. Persze, a gépállomásoknak kell segíteniök az egyénileg gazdálkodó parasztok termelését is. Gépállomásaink az elmúlt évben teljesítették. termelési tervüket. Nagymértékben emelkedett az egy traktoregységre jutó teljesítmény. Javult a munka minősége is, bár ez még sok kívánnivalót hagy maga után. Állami gépállomásaink jelenleg mintegy 12.000 traktorral. és vontatóval rendelkeznek, s az ezévben még beállítandó 5000 traktor jelentékeny részét is ők kapják. Elengedhetetlenül szükséges a gépállomások gépparkjának további, gyorsütemű növelése, s mindenekelőtt fokozott ellátása univerzális traktorokkal, kultivátorokkal és egyéb olyan munkagépekkel, melyek a kapásnövények vetéséhez, ápolásához és betakarításához szükségesek. Állami gazdaságaink, amelyek jelenleg az ország szántóterületenek 12.5 százalékán gazdálkodnak, többségükben még nem használják fel megfelelően a szocialista nagyüzemben rejlő hatalmas lehetőségeket. Ami a gabonatermelést illeti, állami gazdaságaink itt már túlszárnyalták az országos átlagot. Így 1953-ban az állami gazdaságok termésátlaga búzából egy mázsával, rozsból 1.7 mázsával, ősziárpából 1.8 mázsával volt magasabb az országos átlagnál. Az állam által 1953-ban begyűjtött búzának 22 5 százalékát, a rozsnak 20 százalékát, az élősertésnek 32.6 százalékát, a vágómarhának 21 százalékát, a tejnek 20 százalékát az állami gazdaságok szolgáltatták. Mindez azt jelenti, hogy állami gazdaságaink máris komoly szerepet játszanak az ország lakosságának ellátásában. Az állami gazdaságoknál a legsürgősebb, a központi feladat, a gazdálkodás megjavítása, a vezetés színvonalának emelése, a fegyelem megszilárdítása, a munkaerő állandósítása, az állami tulajdftn hathatós védelme a tékozlással és herdálással szemben, szigorú rend teremtése az állami gazdaságok egész munkájában. A párt és a kormány határozatainak megvalósításában komoly szerep jut a kereskedelemnek. Ez évben kiskereskedelmi áruforgalmunk 19 százalékkal lesz magasabb a mult évinél. Ez egymagában is hatalmas feladatot ró koí-eskedelmünkro. Pártszervezeteink gazdasági vezetőszervcink tartsák szem előtt, hogy a mi viszonyaink között a kereskedelem a szocializmus építésének fontos láncszeme, a dolgozó nép életszínvonala emelésének nélkülözhetetlen eszköze. Kereskedelmünk azonban csak abban az esetben töltheti be ezt a nagyon fontos szerepét, ha munkáját a dolgozó nép, a tömegek ellenőrzése alá helyezi. Ami a falusi kereskedelmet illeti, ennek nemcsak a falusi lakosság áruellátásában és a falusi árufeleslegeknek a város számára való felvásárlásában van szerepe, hanem a mezőgazdaság fejlesztési ler. vének • megvalósításában is. Különösen jelentős ebből a szempontból a földmüvesszövetkezetek hálózata. Ha a földmüvesszövetkezetek meg tudják valósítani, hogy mind teljesebb mértékben kielégítsek a növekvő paraszti szükségletet iparcikkekben és termelési eszközökben, s hogy részben ök bonyolítsák le a parasztgazdaságokban termelt áruk értékesítését is, ezzel elérik, hogy a parasztság mind teljesebb mértékben fogja saját szervének tekinteni a szövetkezeteket. Pártunk 11. kongresszusa feladatul tűzte ki a gazdasági vezetés megjavítását. színvonalának emelését. Az elmúlt években vezető gazdasági szerveink fejlődtek, de a megnövekedett követelményeknek gyakran nem tudunk eleget lenni. Nem lehelünk teljesen megelégedve maguknak a minisztériumoknak munkájával sem. Ezután Rákosi elvtái-s az egyes minisztériumok helyzetéről °beszélt, majd így folytatta: A fordulat, amelyet pártunk gazdaságpolitikájában megvalósít, nem légüres térben megy végbe s csakis kemény harc, küzdelem s mindenekelőtt a kommunisták odaad > munkája és példamutatása, nem egyszer áldozatok árán hozhat ered££g'üíMá?:. ® n*2yvdik oldalon.)