Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-25 / 122. szám

4 KEDD, 1954 MAJU8 85. Megkezdődött a Magyar Dolgozik Pártja III. kongresszusa (Folytatás a harmadik oldalról.) ményeket. Azt tapasztaltuk, hogy a szükségessé vált fordulattal szemben ellenállás mutatkozik s ez a mai napig sem szűnt meg teljesen. Ez az ellenállás nem mindig tudatos. Nem egyszer azt a formát ölti, hogy azok, akiknek előrelátó, átgondolt, tervszerű munkával kellene idejében megtenni bizonyos intézkedéseket, ezekhez az intézkedésekhez Pató Pálok módjára „ejh, ráérünk arra még" alapon viszonyulnak, Mások eltúlozzák az átállással, az erők átcsoportosításával járó nehézségeket s a nehézségekre való hivatkozással lekésik, nem tartják be a különféle intézkedésekre megállapított határidőket. Határozottan meg kell mondani, hogy az ilyen magatartás nem kommunista és nem felelős állami funkcionáriusokhoz méltó magatartás. Nem tOlthet be felelős pártvagy állami funkciót az, aki Pató Pál módjára, vagy kelletlenül, hidegen viszonylik azoknak a határozatoknak végrehajtásához, melyek célja munkásosztályunk, dolgozó népünk életszínvonalának emelése. Akadnak olyanok is, szerencsére kis számban, akik szavakban egyetértenek pártunk és kormányunk politikájával, a gyakorlatban azonban ennek éppen ellenkezőjét igyekeznek csinálni. Ezek a kétkulácSosok vagy maguk ellenséges elemek, vagy az ellenség befolyása alatt állnak, akiket kíméletlenül felelősségre kell vonni. Ilyen elemeknek nemcsak pártunkban nem lehet helyük, de az államapparátusban sem. A második ötéves tervről Annak érdekében, hogy második ötéves tervünket az elsőnél alaposabban készíthessük elő, K. V. azt javasolja a kongresszusnak, hogy az 1955-ös esztendőt az előkészítésre használjuk fel, s ilymódon a második ötéves terv időszaka 1956—60 legyen. Ez lehetővé tenné, hogy a második ötéves terv kidolgozásánál hasznosítsuk nemcsak általában azokat a tapasztalatokat, amelyeket az első ötéves terv megvalósítása során szereztünk, hanem azokat az újabb tapasztalatokat is, amelyekre a gazdaságpolitikánkban 1953—54-fcen megvalósított fordulat révén tettünk szert. A második ötéves terv időszakában folytatni kell hazánkban — az előzőnél lényegesen lassúbb ütemben — s az elkövetkezett hibák tanulságainak gondos figyelembevételével a szocialista iparosítást, amely a jelenlegi szakaszban is a szocializmus építésének fő eszköze országunkban. Tovább keli folytatni a szocializmus építését nemcsak a városban, hanem a falun a mezőgazdaságban is. Ennek megfelelően a második ötéves terv alapvető feladata: a maRyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség, az egész nép jólétének és műveltségi színvonalának további emelése, a fogyasztásra kerülő áruk mennyiségének növelése, minőségének megjavítása, az áruválaszték bővítése, a lakosság szociális ellátottságának, egészségvédelmének, lakásszükségletének, kulturális igényeinek fokozott kielégítése útján. (Taps.) A mezőgazdasági termelés nagymértékű és gyorsütemű fellendítése: a második ötéves terv kulcskérdése. A második ötéves tervidőszakban meg kell oldani hazánkban a gabonakérdést, s Jelentékenyen növelni kell a lakosság ellátását hússal, zsiradékkal, tejjel, cukorral, zöldséggel, gyümölccsel, borral. Növelni kell a könnyűipar ellátását hazai nyersanyagokkal. A mezőgazdasági termelés nagymértékű, gyors fellendítésének alapvető feltétele a mezőgazdaság fokozott gépesítése, a mezőgazdaság felszerelése új, korszerű technikával s — a gabonatermelés mellett — mindenekelőtt a kapásnövények termelésének nagyfokú gépesítése, valamint a gépesítés fokozott alkalmazása az állattenyésztésben, továbbá a mezőgazdaság jó ellátása mindenfajta egyéb termelőeszközzel, műtrágyával, védőszerekkel, szállítóeszközökkel, építőanyaggal stb. A kisárutermelő gazdaságok termelésének fellendítése mellett minden módon el kell érni a termelőszövetkezetek gazdaságának gyökeres megjavítását, termelési színvonalának lényeges emelését, árutermelésének nagymértékű fokozását, a tagok jövedelmének és életük kulturális színvonalának olyan mértékű emelkedését, hogy a termelőszövetkezeti élet a tagoknál általános megelégedettséget keltsen, az egyénileg gazdálkodó parasztok számára pedig rokonszenves, vonzó például szolgáljon. A termelőszövetkezeteket a második ötéves terv folyamán erőteljesen, számszerűen is tovább kell fejleszteni. Az első ötéves terv időszakához képest lényegesen lassúbb ütemben hazai erőforrásaink pontos (számbavételével, s nyersanyagbázisunk reális felmérése alapján kell fejleszteni az ipari termelést, (továbbfejlesztve a termelési eszközök termelését, biztosítani kell az első ötéves terv időszakához képest a könnyűipar és élelmiszeripar termelésének meggyorsítását, gyorsabh ütemben és nagyobb mértékben kell fejleszteni a lakosság ellátását szolgáló fogyasztási cikkek gyártását nemcsak a könnyüób élelmiszeriparban, hanem a nehéziparban is. A második ötéves terv a minőségi munka terve legyen Biztosítani kell a szocialista felhalmozás olyan alapvető forrásait, mint a munka termelékenységének emelése, a termelés, az építkezés, a szállítás, az áruforgalom önköltségének, Illetve költségének, valamint az igazgatás költségeinek csökkentése, a pazarlás, a fölösleges kiadások megszüntetése és különösen a legszigorúbb takarékosság, nemcsak a népgazdaságban, hanem a népi demokrácia minden területén. A második ötéves terv az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az áruforgalomban a mi. nőségi munka, a minőségi színvonal emelésének terve legyen. A második ötéves tervben a termelésben, a szállításban és a termelt javak forgalombahozatalánál fokozott mértékben kell érvéúyesítent a korszerű technika, tudomány és gazdaságosság szempontjait. A második ötéves terv időszakában meg kell változtatni az első ötéves terv időszakához képest a felhalmozás és a fogyasztás arányát, a fogyasztás, mindenekelőtt a dolgozók közvetlen fogyasztása javára. Ilymódon is biztosítani kell, hogy a lakosság életszínvonalának emelése a tervben előírt mértékben megvalósuljon. A második ötéves tervidőszakban a népgazdaság fejlesztését elsősorban nem nagyszámú új üzem létesítése, hanem főként a meglévő termelő és szállító apparátus fokozottabb és gazdaságosabb kihasználása s a közlekedési hálózat, mindenekelőtt a vasút korszerűsítése révén kell megvalósítani. A második Ötéves tervidőszakban biztosítani kell, hogy az iparunkhoz, különösen vaskohászatunkhoz és gépgyártásunkhoz szükséges legfontosabb nyersanyagok, a koksz és a vasérc eddiginél ragyobb hányadat magunk termeljük. Kulcskérdésként kell kezelni és véglegesen meg kell oldani a lakosság, a népgazdaság és az ipar zavartalan ellátását villamosenergiával, fémmel, folyékony üzemanyaggal, a termelés megfelelő fokozása révén. A második ötéves terv időszakában meg kell erősíteni és tovább keli fejleszteni — a reális szükségleteknek és a népgazdaság teher tűrőképességének megfelelően — honvédelmünket és államvédelmünket? A második ötéves terv irányelveinek megállapításánál és a terv kidolgozásánál nagyobb mértékben kell számolni országunk sajátosságaival, természeti, gazdasági adottságaival, a népgazdaság különféle ágainak hagyományaival, a rendelkezésre álló szakképzett munkaerővel és műszaki káderekkel, mint az első ötéves tervnél történt. Min denekelőtt a népgazdaság ázon ágait kell fejleszteni, melyeknek fejlesztéséhez országunk megfelelő alapokkal rendelkezik, nyersanyagban, tapasztalatban, szakképzett munkaerőben, s amely termelési ágaknak fejlesztése leginkább megfelel népünk életérdekeinek. A második ötéves terv megvalósításának eredményeként a jelenleg elmaradt mezőgazdaság felzárkózik a szocialista iparhoz, a népgazdaság egészében uralkodóvá válik a termelés szocialista rendje, általánosan érvényre jut népgazdaságunkban a szocializmus alaptörvénye. Mindezzel lerakjuk a szocializmus alapjait országunkban. (Hosszantartó lelkes taps.) ja és kijavítja a hibákat, melyeket a gazdaságpolitikában elkövetett s ezzel újra szorosabbra fűzi a munkás-paraszt szövetséget. A mi viszonyainkra ls áll • az, amit Lenin az orosz parasztságról mondott: *A parasztság elégedetlen leheit hatóságaink munxajának egyik vagy másik részletével, lehetséges, hogy panaszkodik rá. Ez természetesen lehetséges és elkerülhetetlen, mert apparátusunk és állami, gazdasági szervezetünk még túlságosan rossz ahhoz, hogy ennek elejét vegyük, de mindenesetre teljesen kizárt, hogy komolyan elégedetlen legyen velünk az egé<*> parasztság*. (Lenin művei 33. k*» tet, 424. old.) A mi parasztságunk elégedetlensége is hasonló. Bosszantja, ha a tanács ridegen bánik vele, ha a bürokrácia zaklatja, ha a szövetkezetben nem tudja megvásárolni azt, amire szüksége van. De ha ez a parasztság a múltra gondol, a Horthy idők hárommillió koldusára, az embervásárok megalázott népére, a csendőr, a szolgabíró és a nagybirtok uralmára, a kulák basáskodésára, arra, hogy a paraszt előtt zárva volt a felemelkedés minden útja, hogy ő is, gyerekei is ld voltak rekesztve a kultúrából, a nemzet életébőL, hogy maga a paraszti név is megvetést és elnyomottságot fejezett ki s összehasonlít}.-. mindezt a jelennel, úgy a választás nem kétséges: azok oldalán áll, akik az átkos múlttól megszabadították. A parasztság túlnyomó többsége azt a népi demokráciát választja, mely szélesre tárta előtte és gyermekei előtt a szabad érvényesülés kapuját, mely megbecsüli őt és munkáját és bevonja minden területen az államépítés minden ágába. A parasztság saját tapasztalatából meggyőződött róla, hogy a tőkés diktatúránál sokkal jobb a népi demokrácia, a proletárdiktatúra s e meggyőződés mellett szilárdan kitart. (Hosszantartó, lelkes taps.) Értelmiségünk zömúnek nincsenek már kételyei arra nézve, hogy megtalálja-e helyét á népi demokráciában, bár egy kis része még visszafelé tekint. A régi értelmiség túlnyomó többsége meggyőződött róla, hogy a népi demokrácia nagyra értékeli, megbecsüli a hazájához hü értelmiség munkáját, olyan lehetőségeket nyújt képességei kifejlesztéséhez, amiről a tókés időben szó sem lehetett. A népi demokrácia Jó munkájának hatására azoknak a polgári elemeknek jelentékeny része, mely kezdetben kr'.VJrusan, sőt ellenségesen nézte az új fejlődést, becsületesen beilleszkedett az építés munkájába. Az ellenség fokozódó elkeseredéssel védi még megmaradt területét IV. A népi demokrácia társadalmi és államrendjének további megszilárdulása Szocialista építésünk én népgazdaságunk növekedéso természetszerűleg kihatott társadalmunk fejlődésére le. Ezt a fejlődést az jellemzi, hogy gyorsan nő a dolgozók száma, ezen beltil még gyoreabban nő az ipari munkásság és értelmiség, viszont a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság gépesítésének hatására csökken a parasztok száma. Számszerűleg cz a fejlődés már abban mutatkozik meg, hogy 1949 január elsejétől 1954. január l-ig az ország összes keresőinek száma 3.910.400 főről 4,400.000 főre nőtt, azax 469.000 fővel, 12-6 százalékkal emelkedett. Ugyanezen Időszak alatt az ipar és a kereskedelem államosítása, valamint a termelőszövetkezetek fejlődése következtében a szocialista szektor keresőinek száma 1,170.100 főről 2,946.400 főre, 1.776.300 fővel, 151.8 százalékkal emelkedett. A parasztok száma ez idő alatt 230.000-rol, 11.7 százalékkal csökkent. E csökkenésben a túlzott iparosítás szívó hatása is mutatkozik. A bérből élő fizikai munkások száma ez öt év alatt 1.209.000 főről 1,660.000 főre. tehát 460.000-rel, több mint 38 százalékkal emelkedett. Az értelmiség számszerű fejlődésére bizonyos támpontot ad az a tény, hogy jelenleg ötszörannyi az egyetemi ée főiskolai hallgatók száma, mint 1938-ban volt. Nem kétséges, hogy társadalmunk leggyorsabban növő rétege az értelmiség. Ez a jelenség a szocialista fejlődés velejárója, egyben mutatója egész népünk kulturális színvonala emelkedésének. önálló kisiparos ez év januárjában nem egészen 60.000 volt, önálló kiskereskedő 4600. Az egyénileg dolgozó parasztok, az önálló kisiparosok és kiskereskedők ez év január 1-én 17.000 munkást és alkalmazottat foglalkoztattak. Az önálló kisiparosok a nemzeti jövedelem 0.7 százalékát termelték, a kereskedők a kereskedelmi forgalom egy százalékát bonyolították le. A felsorolt számok azt mutatják, hogy az utolsó öt év alatt tovább erősödött és növekedett a népi demokrácia szocialista alapja, tovább csökkentek a kaptalista maradványok, ami a magyar dolgozó nép egységének és összeforrottságának további megszilárdítását eredményezte. Ez az egység nyilvánult meg a mult évi országgyűlési választásokon, ahol dolgozó népünk szinte egyemberként sorakozott fel a népi hatalcm célkitűzései mögé. Az elmúlt esztendők legfontosabb változása az ipari munkásság számának, súlyának és jelentőségének megnövekedése. Ezt a munkásosztályt egyre inkább a népi demokrácia, a szocialista építés ne veli és formálja. A munkásosztály fiai előtt szabad ma minden pálya. A magyar munkásosztály a szocialista iparosítás következtében megerősödött, koncentrálódott, vonzóereje meghatványozódott s most már nemcsak történelmi szerepénél, de műveltségénél és számánál fogva is hivatott vezető, hegemón erő hazánkban. (Taps). Megváltozott a dolgozó parasztság is. Egyrésze a termelőszövetkezetek útján már megkezdte a szocializmus építését a falun és az ipari munkássággal vállvetve erősíti népi demokráciánk alapjait s szorosabbra fűzi a munkás-paraszt szövetség szálait. Az egyénileg dolgozó parasztság is más mint a felszabadulás előtt volt. Népi demokráciánk vívmányainak, nemzetünk gazdasági és kulturálls eredményeinek a parasztság is egyenjogú részese és élvezője. Ennek megfelelően az egész dolgozó parasztság ma gazdagabb, politikusabb, műveltebb, igényesebb. Megnőtt szemhatára s ma jobban értékeli, mint bármikor azelőtt, a munkás-paraszt szövetséget. Az új szakasz politikája, mely a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatban az egész dolgozó parasztságnak segítségére siet, meggyőzte az egyénileg dolgozó parasztokat arról, hogy a párt és a kormány felismeri, őszintén feltárMinél egységesebb és szilárdabb a népi demokrácia társadalmi és állami rendje, annál szűkebb területre szorulnak össze a megvert régi, tőkés rend olyan maradványai, melyek nem. tanulnak a fejlődésből, s változatlanul ellenséges magatartást tanúsítanak: volt gyárosok, bankárok, nagykereskedők, spekulánsok, kulákok, kártevők, a népvagyon meglopói, a szocialista építés szabotálói. Ezek az elemek itt nyüzsögnek köztünk, nem felejtették el a multat, nem tették le a fegyvert, nem adták fel a reményt, hogy külföldi segítséggel még viszszanyerjék elvesztett hatalmukat. De a népi demokrácia növekvő ereje óvatosságra kényszeríti ű<et; sokan közülük ,már elhelyezkedtek a• különböző intézményekben, vállalatoknál, az építkezéseken, az állami gazdaságokban, s onnan folytatják most már mint "-dolgozók*, szívósan, alattomosan aknamunkájukat a népi demokrácia aláásásúra. Az osztályharc tapasztalatai ;.zt mutatják, hogy az ellenség fokozódó elkeseredéssel védi még megmaradt területét és így megpróbálja visszanyerni azt, amit elvesztett. Ebben a törekvésben támogatják az imperialisták, akik százféle útonmódon sietnek szorongatott ügynökeik segítségére, bátorítják őket, megpróbálnak nyomást gyakorolni társadalmunkra, hogy ezzel is .:önynyítsenek hazai cinkosaik helyzetén. Ezt tapasztalhattuk a múltévben, amikor az ellenség az olyan helyes intézkedéseket, mint az amnesztia, az internálások megszüntetése, a begyűjtési és adóhátralékok elengedése, azonnal igyekezett félremagyarázni, a maga hasznára fordítani és úgy beállítani, hogy e rendszabályok a népi hatalom gyengeségének a jelel. A kulákok a falun rögtön aktivizálódtak, támadást kezdtek a termelőszövetkezetek elle", arra biztatták a parasztságot, hogy ne teljesítse a beadást, ne fizessen adót, s akkor az idén is el fogják engedni. A gyárakban megbúvó ellenség a tervteljesítés, a munka és termelési fegyelem ellen agitált. Az ellenség agitációját megkönnyítette, hogy pártszervezeteink, tanácsaink, állami szerveink megengedhetetlen liberalizmust tanúsítottak ebben a helyzetben és nem léptek fel kellő eréllyel az ilyen jelenségekkel szemben? Az ilyen ellenséges támadások és kísérletek visszaverése nemcsak állami feladat, sőt gyakran az állam el sem tudja végezni, mert nem egyszer olyan álcázott formában jelentkezik, melynek leleplezését csak politikai eszközökkel, párttagjaink és pártszervezeteink, de a népi demokrácia minden hívének felvilágosító munkájával lehet elérni. Jóidéig azonban sajtónk és agitációnk túlságosan aláhúzta mindazt, amit a párt és a kormány intézkedései nyújtottak, de elhanyagolta annak kihangsúlyozásét, hogy a nép anyagi jólétének emelkedéséhez elválaszthatatlanul hozzátartozik az állampolgári fegyelem megszilárdítása, az állampolgári kötelességek teljesítése, valamint a kártevők, a rendbontók, a szabotálok leleplezése is. Némi javulás ezen a téren csak az utolsó időben mutatkozik, de közben az ellenséges aknamunka elég komoly károkat okozott népi demokráciánk politikai és gazdasági életében. Az éberséget fokoznunk kell, de az éberség eltorzulása több kárt okoz, mint hasznot Pártszervezeteinknek, párttagjainknak, a népi demokrácia minden hívének résen kell lennie és éberen kell őrködnie, hogy az osztályellenség bármilyen megnyilvánulását azonnal felismerje és viszszaverje. Az éberséget a népi demokrácia jelenlegi fejlődési szakaszán tehát fokozni kell. De ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy ez az éberség ne öltse fel általános bizalmatlanság és gyanakvás formáját azokkal szemben, akik a felszabadulás előtt nem álltak a mi oldalunkon vagy a Horthy-rendszer különböző szervezteinek voltak tagjai. A felszabadulás óta eltelt évek eredményei — mint mondottuk — az ilyen emberek zömét meggyőzték a népű demokrácia igazáról. Közülük nagyon sokan a népi hatalom híveivé váltak s őszintén együttműködnek velünk a szociamus építésén. Ugyanakkor gyakran tapasztalható, hogy azok az elvtársak, akik a párt vagy állam területén kádermunkával foglalkoznak, ezt a fontos tényt nem egyszer figyelmen kívül hagyj ált és ezzel eltaszítják az átnevelődő, hozzánk fejlődő kádereket. Az éberséget nem egy elvtárs túlzott bizalmatlansággal, gyahakvással helyettesíti s ilyen esetekben a káderekkel való foglalkozás szinte a kihallgatás vagy a nyomozás jellegét ölti fel s több kárt okoz, mint hasznot. Az éberség eltorzulása mutatkozik az olyan káderes vagy személyzeti osztályvezető munkájában is, aki az új erők munkába állításánál elsősorban a saját biztonságát tartja szem előtt, akit folyton gyötör a félelem, hogy hátha mellé fog s akkor őt fogják felelősségre vonni s ezért annyira óvatos, hogy túlzott elővigyázatossággal visszaveti, hátráltatja az eléje kerülő káderek fejlődését. Ki kell küszöbö'nünk az ilyen jelenségeket, melyek zavarják az annyira szükséges, helyes éberséget s ugyanakkor nehezítik, hogy a népi demokrácia minden polgárát oda tudjuk állítani, ahol a legeredményesebben dolgozhat a szocializmusért. Népi demokráciánk társadalmi és államrendjének további megszilárdulásával párhuzamosan erősödik honvédségünk is. hazánk függetlenségének, békés építőmunkánk!-' nak őre és biztosítéka. Növekszik a honvédség egészséges harci szelleme, tudása, fegyelme, ütőképessége. A népi demokrácia egyik fontos feladata a fejlődése erőteljes támogatása; az ifjúság hazafiságra nevelésénél ennek megfelelően ki kell emelni a honvédelem fontosságát és jelentőségét. (Taps.) (Folytatás az ötödik oldalon.)