Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-25 / 122. szám

2 KEDD, 1954 MÁJUS 85. ^ ? IFolytatds as első oldalról.) rikai gazdasági életben jelentkeznek. A tőkés országok tudják, hogy az amerikai gazdasági hanyatlás rájuk is kihat, hogy az amerikai tőkések igyekeznek a nehéz helyzetből az ő rovásukra kiutat találni: ez növeli az imperialista tábor belső ellentéteit, napvilágra hozza az Egyesült Államok és szövetségeseik között folyó versengést, mely egymás piacainak, gyarmatainak elhódításáért folyik. Az egymással marakodó kapitalista államok tömbjével szemben egyre nagyobb vonzóerőt gyakorol a gazdaságilag, politikailag, kulturálisan gyorsan erősödő, fejlődő szocialista világ példája, a Szovjetunió és a népi demokráciák harmonikus, egymás megbecsülésén és kölcsönös segítésén alapuló viszonya. Ebben a helyzetben egyre nő és erősödik a Szovjetuniónak, mint a világbéke őrének s szilárd bástyájának jelentősége, befolyása, tekintélye. Nemcsak a szocializmust építő százmilliók, de az egész haladó emberiség benne látja biztonságának, jobb jövőjének zálogát. A béke minden híve, a földkerekség minden becsületes embere, hálás szeretettel és bizakodással támogatja a Szovjetunió harcát a békéért és örömmel, rokonszenvvel üdvözli minden új sikerét, minden eredményét, melyből új erőt, új kitartást merít. S a köszönet, a hála őszinte érzése olyan mértékben fokozódik, ahogy újabb és újabb milliók győződnek meg a Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű harcának helyességéről, s igazságáról. Egyre többen értik meg, hogy a Szovjetunió ma erősebb. mint valaha s erői szakadatlanul növekednek (Taps). A Szovjetunió növekvő erejének tudatában minden külpolitikai erőfeszítését arra irányítja, hogy megakadályozza az újabb háborút, minden tette azt a célt szolgálja, hogy enyhüljön a nemzetközi feszültség, hogy az összes népeket a béke és barátság politikája hassa át. A szovjet kormány ismételten kinyilatkoztatta, hogy nincs olyan vitás nemzetközi kérdés, melyet ne lehetne békés úton megoldani. A szovjet kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy kiszélesítse gazdasági, kereskedelmi, kulturális kapcsolatait a külföldi országokkal, figyelembevéve a kölcsönös érdekeket, hogy ezzel is elősegítse a kölcsönös megértés és a béke szellemét. A békéért küzdő emberek százmilliói a Szovjetunióban látják szerte a világon azt az erőt, mely köré szorosan felzárkózva ellen tudnak állni a háborús gyujtogatóknak. A Szovjetunióval vállvetve, egymást kölcsönösen segítve és támogatva testvéri egységben küzdenek a békéért Európában és Ázsiában a népi demokráciák országai, köztük a hatalmas erővé vált Kínai Népköztársaság. A kínai dolgozó nép a felszabadulás óta eltelt öt esztendő folyamán nemcsak a polgárháború sebeit gyógyította be, de a kommunista párt vezetésével rátért a szocialista építés útjára. A lengyel, a román, a csehszlovák, bolgár, albán népi demokratikus országok, a Német Demokratikus Köztársaság egészségesen, erőteljesen fejlődnek, évről-évre nő gazdasági erejük. A Koreai Népköztársaság dolgozó népe, miután a kínai önkéntesekkel együtt hősi harcokban visszaverte az fi merik a i agresszorok támadásait, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok önzetlen baráti segítségével Megkezdődött a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa gyorsan takarítja el a háború romjait. A népi demokratikus országok gazdasági ós politikai megerősödő, se fontos béketónyezö is. Mindenki megérti, liogy ha a Szovjetunió egyedül, szocialista szövetségesek nélkül győzelmesen verte vissza az imperialisták minden támadását, akkor ma, amikor szövetséges, baráti népi demokráciák veszik körül, még erősebb, még legyőzhetetlenebb. E népi demokráciák viszonya felszabaditójukhoz, a nagy Szovjetunióhoz egyre szorosabb, egyre bensőségesebb. Ez a testvéri barátság nemcsak hatalmas erőforrása a demokratikus tábornak, de a nemzetközi béke egyik legfontosabb támasza és biztosítéka. A Szovjetunió és a béketábor erősödésének, céltudatos harcának eredményeképpen a hidegháború hosszú esztendei után először érezhető a nemzetközi légkör valamelyes enyhülése. Hozzájárul ehhez a viszonylagos enyhüléshez az a tény, hogy a Szovjetunió is tudósai munkájának eredményeként rendelkezik atom- és hidrogénbombával, ami végetvetett az atomzsarolásnak é9 megnehezíti „az erő po litikáját", melyet az amerikai imperialisták űznek. Ugyanakkor azonban a nemzetközi légkör javulásának legkisebb megnyilvánulására az amerikai agresszivitás fokozódása a válasz. Bátran el lehet mondani, hogy hatalmas új erő jelentkezett a világpolitika porondján: a népek békeakarata, korunk százmilliókat mozgató, ellenállhatatlan mozgal ma. Mint Malonkov elvtárs mondotta, a legutóbbi évek legronto sabb eseménye, korunk jellegzetessége, hogy a béke és a népek biztonsága védelmeinek ügyét különböző társadalmi csoportokhoz tartozó, különböző politikai nézetű és vallású emberek milliói veszik kezükbe. A népek növekvő békeakaratának egyik legjelentősebb eredménye, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország hosszas vonakodás után kénytelenek voltak tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval a vitás nemzetközi kérdések békés megoldására; A béke nagy ügyének erősödését jellemzi a genfi konferencia, melyen, mint az öt nagyhatalom egyike, résztvesz a Kinai Népköztársaság is. A konferencián kezdettől fogva két vonal jelentkezett. Az egyik, az amerikai, mely nem akar számotvetni azokkal a történelmi eseményekkel, melyek megváltoztatták Ázsia erőviszonyait és mindenáron fenn akarja tartani az imperialista gyarmatosítást. A Szovjetunió és a Kinai Népköztársaság ezzel szemben azt az álláspontot képviselte, hogy minden népnek joga van nemzeti függetlenségére és arra, hogy maga döntsön sorsa felett. Az amerikai imperialisták süketek és vakok a változásokkal szemben, melyek Ázsiában lefolynak, nem vonták le a tanulságokat Korea és Vietnam népeinek hősi szabadságharcaiból. Az Egyesült Államok kormánya „nem ismeri el" a Kinai Népköztársaságot, egyszerűen nem akar tudomást venni erről a hatalmas országról, mely egyre növekvő tényező a béke megőrzésében és az elnyomott népek szabadságharcában. Az amerikai imperialisták szemethunynak az olyan tények előtt, mint a másik hatalmas ázsiai ország, India megjelenése a világpolitika porondján, Indonézia és Burma fellépése a gyarmati politika ellen. érdekelt országok közös megegyezése alapján. A magyar népi demokrácia kormánya ennek a szellemnek megfelelően arra törekszik, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésére normális kapcsolatokat építsen ki más országokkal, tekintet nélkül arra, hogy az illető országokban milyen politikai rendszer van uralmon. Egész külpolitikánk alapja a Szovjetunióval és a béketáborhoz tartozó többi országgal való szilárd barátság. A Szovjetunióval és a többi baráti országokkai való együttműködés további elmélyítése, az ezekkel az országokkal létrejött politikai, gazdasági és kulturális megállapodások minél teljesebb megvalósítása és továbbfejlesztése külpolitikánk alapvető feladata. Külpolitikánk valóban ncinzeti külpolitika A magyar nép történelmi tapasz- i perialiamus. Ezért a magyar nép a talatai azt mutatják, hogy a béke j legnagyobb helyesléssel és rokonbiztosításának a mi nemzetünk fej- 1 " lődése szempontjából különös jelentősége van. De hazánk történelmi tapasztalatai nemcsak a béke előnyeit bizonyítják, hanem azt is, hogy a magyar nép békés fejlődését csak akkor és csak úgy tudta biztosítani, ha elszántan sorompóba szállt békéje és függetlensége védelmére a haladó nemzetközi erők oldalán. A szocializmus építésének feltételeit ma is csak úgy tudjuk biztosítani, ha cselekvően kiveszr szük részünket a béke és a háború erői közötti világméretekben folyó nagy mérkőzésből, ha a béketábor soraiban, a felszabadító Szovjetunió oldalán, mint független ország saját aktív külpolitikával járulunk hozzá a béke megszilárdításához, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a népek közötti együttműködés minél szólesebbkörű megvalósításához. Ez az egyetlen, lehetséges, valóban nemzeti külpolitika. (Taps.) A magyar nép érdekei, a béke megvédése mindenekelőtt azt követelik meg, hogy ne támadjon fel a német militarizmus, a német imszenvvel kísérte a Szovjetunió minden lépését, melyet a német és az osztrák kérdés békés, demokratikus megoldása érdekében tett. Országunk minden módon erősítette és szorosabbra vonta kapcsolatait a Német Demokratikus Köztársasággal, melynek létrejöttét sokat ígérő történelmi fordulatnak tekintette az egész német nép és örcmmel üdvözölte a Szovjetunió elhatározását, hogy a Német Demokratikus Köztársasággal, mint szuverén állammal rendezi kapcsolatait. A Magyar Népköztársaság kormánya ezért szükségesnek tartotta, hogy külön nyilatkozatban szögezze le, hogy helyesli és támogatja azt a javaslatot, melyet a Szovjetunió küldöttsége az „összeurópai kollektív biztonsági szerződés" megkötésére a berlini értekezleten tett. A mi országunk, amelynek számára az Egyesült Államok és más nyugati országok, a békeszerződés ellenére, mindmáig nem tették lehetővé, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében résztvegyen és álláspontját ott kifejthesse, aktív részese akar lenni a nemzetközi feszültség enyhítésére és a tartós béke biztosítására irányuló erőfeszítéseknek. Ezért minden erőnkkel támogatjuk a Szovjetuniónak a berlini értekezleten az európai kollektív biztonsági szerződés létrehozása tárgyában előterjesztett javaslatát, mely a Magyar Népköztársaság számára is lehetővé tenné, hogy valamennyi — nagy és kis — európai állammal együtt, mint egyenrangú fél, aktívan résztvegyen a nemzetközi együttműködés fokozott kiépítésében. A magyar nép helyesli a Szovjetunió javaslatát, mely reális biztosítékokat teremt a német militarizmus újjászületésével és bármilyen újabb agressziós kísérletével szemben Európában. A magyar népi demokrácia külpolitikája teljes erővel támogat minden olyan tervet, mely az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtését célozza, mert ebben látja az európai béke legbiztosabb zálogát. Végül a magyar nép szükségesnek tartja, hogy országát felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, — amire a békeszerződés aláírásakor a nyugati nagyhatalmak Is kötelezték magukat, — hogy ott is hallathassa szavát a béke biztosítása, a nemzetközi feszültség enyhítése, a tömegpusztító fegyverek eltiltása érdekében. Népköztársaságunk külpolitikája a béke és a nemzetek közötti megértés politikája, s mindent megteszünk, ami erőnkből telik, hogy e politilca győzelmét biztosítsuk. (Lelkes taps.) III. A magyar népgazdaság fejlődése Pártunk II. kongresszusa óta népgazdaságunk erőteljesen továbbfejlődött. Különösen gyors ütemben emelkedett az ipari termelés és ezen belül méginkább a nehézipar, illetve a termelőeszközöket előállító ipar termelése. Ipar A béke híveinek szakadatlanul éberen kell őrködniük Ilyen viszonyok között eddig nem járt eredménnyel az amerikai imperialistáknak az a görcsös igyekezete, hogy kiszélesítsék a vietnami háborút. A háborús knlandorpolitika helytelensége, irreális volta kezd felderengeni az amerikai politikusok egy részének agyában is, do különösen magában az amerikai népben. A londoni Times nem téved, mikor ez év május 10-i vezéreikkébon megállapítja: „Az amerikai közvélemény a hidegháború dacára ... szilárdan békeszerető ... az umerikni nép szenvedélye továbbra is a béke marad". Az amerikai imperialisták a béke és a haladás erőinek olőnyomulására kétségkívül a háborús hisztéria újabb felszításával, a javuló nemzetközi légkör újabb megmérgezésével igyekeznek válaszolni. A béke híveinek ezért szakadatlanul éberen kell őrködniük. résen kell lenniük, hogy szálljanak az imperialista agreszszióvat, hogy visszaszorítsák, s a háborús terveik elodázására kényszeritfék, A mi népünk, saját jól felfogott érdekében és a béketábor hű tagjaként, szilárdan követi a béke külpolitikáját, mert ez felel meg minden tekintetben létérdekeinek. Jövő fejlődésünk legfőbb biztosítéka a béke, s ezért mindent meg kell tennünk, hogy a magyar népi demokrácia külpolitikája js hozzájáruljon a béke megszilárdításához, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a népek közötti együttműködés kiszélesítéséhez. Országunk külpolitikája arra irányul, hogy minden más országgal az egyenjogúság és a kölcsönös érdekek tisztelctbentartása alapján együttműködjön. A magyar népi demokrácia külpolitikáját is az az elv vezérli, hogy nincs jelenleg olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amelyet A párt II. kongresszusa óta eltelt három év alatt — az 1951—53-as években — ipari termelésünk 73 százalékkal emelkedett. Az ipgri termelés értékének emelkedése a három év leforgása alatt 37 milliárd forint volt. Ez az összeg — azonos árakon számítva — 22 és fél százalékkal nagyobb, mint amekkora volt az egész magyaror szági ipari termelés értéke 1938-ban. Nehéziparunk termelése a második kongresszus óta eltelt húrom év alatt — tehát ugyancsak 1951— 53-ban — 118.8 százalékkal, könynyüiparunké 40.7 százalékkal, élelmiszeriparunké pedig 63.2 százalékkal emelkedett-. Ugyanezen idő alatt a munka termelékenysége gyáriparunkban 27 százalékkal nőtt meg. (Egy munkásra esö termelési érték, változatlan úron.) A termelés önköltsége viszont csak 8 százalékkal csökkent. Hasonló a kép ha népgazdaságunk fejlődését nem a II. kongresszus óta eltelt három esztendő alatt, hanem a hároméves tervidőszakot követő ötéves tervünk időszakában vizsgáljuk. Ismeretes, hogy az ötéves népgazdasági tervünk megvalósítását 1950 ben kezdtük el és az idén fejezzük be. Gyáriparunk termelése hároméves tervünk befejezésekor ötéves népgazdasági tervünk elindításakor már 37.5 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban. Noha ezév végéig még lübb, mint hat hónap van hátra, hozzávetőlegesen már meg lehet állapítani, hogy a legfontosabb ipari termékek termelése miként alakult az első ötéves tervidőszakban. így a széntermelés az 1949. évi 11.84 millió tonnáról 1954-re 22.65 millió tonnára, a villamosenergia termelése megfelelően 2520 millió kilówattóráról 5100 millió kilównttórúra, o nyersvas termelése 398.000 tonnáról 861.000 tonnára, az acéltermelés 860.000 tonnáról 1.678.000 tonnára, a hengerelt acél termelése 471.000 tonnáról 891.000 tonnára, az ásványolaj termelése 497.000 tonnáról 1,118.000 tonnára, az alumínium termelése 14.4 ezer tonnáról 32.000 tonnára, a cement termelése 552.000 tonnáról, 1,160.000 tonnára emelkedik. A könnyű és az élelmiszeripar főbb termékeinél a helyzet a következőképpen alakul: n pamutszövet termelés az 1949. évi 167 millió négyzetméterről 1954-ben 220 millió négyzetméterre, a nagyüzemi cipötormelés 4.6 millió párról 12.3 millió párra, a papír termelés 71 ezer tonnáról 144.4 ozer tonnáról 287 ezer tonnára emelkedik. öt év alatt 65 új nagyipari üzem létesült hazánkban és 84 nagyobb arányú üzembővítés, újjáalakítás került végrehajtásra. Uj szocialista városok keletkeztek, mint Sztálinváros, Komló, Kazincbarcika, Oroszlány, Várpalota, A II. kongresszus óta eltelt három esztendő és az első ötéves tervidőszak alatt országunk ipara olyan fejlődést tett meg, mely el képzelhetetlen lett- volna a régi nagytőkés, nagybirtokos Magyarországon, s általában megvalósíthatatlan kapitalista viszonyok kö. zött. Ez a fejlődés kézzcl-foghatóan bizonyítja szabad népi demokratikus rendünk fölényét az elnyomás és kizsákmányolás tőkés rendszerével szemben. Bizonyítja annak a hatalmas szocialista tábornak erejét, melynek vezetője a kommunizmust diadalmasan épitő Szovjetunió és amely táborhoz való tartozásunk — saját belső rendszerünk mellett, — sikeres szocialista épitőmunkánk, felemelkedésünk alapja. (Taps.) Első öléves tervünk eddigi eredményeként hazánk agrár-ipari országból ipari országgá lett 1 Amikor azonban rámutatunk arra, hogy milyen hatalmas eredményt ért el pártunk vezetésével a magyar dolgozó nép, ugyanakkor semmiképpen nem szabad elkendőznünk azokat a komoly hibákat és hiányosságokat, amelyek gazdasági építemunkánkban megmutatkoztak. A legsúlyosabb aránytalanság a népgazdaság fejlődésében az ipar és a mezőgazdaság viszonylatában jelentkezik. Ugyanis mialatt az ipari termelés gyorsan fejlődött, a mezőgazdaság termelése alig emelkedett. Ez természetesen gá- cikkekkel. tolta a dolgozók életszínvonalának emelésére vonatkozó határozatok megvalósítását. Ha mezőgazdaságunk helyzetét, fejlődését vizsgáljuk, úgy kiderül, hogy mialatt iparunk termelése a háborút megelőzőhöz képest háromszorosára emelkedett, addig legfőbb növényeinknek egy kh-ra eső termelése alig 5—10 százalékkal, mindenesetre nem lényegesen haladja meg a háború előtti átlagot. Nem mutat kedve?őbb képet állattenyésztésünk alakulása sem. Mi ennek az elmaradásnak az oka? Mi az oka annak, hogy népgazdaságunkban komoly aránytalanságok keletkeztek, s hogy különösen rendkívül jelentős mértékben elmaradt mezőgazdasági termelésünk ipari termelésünkhöz két pest. A népgazdaságban az aránytalanságok mindenekelőtt azért jöhettek létre és éleződhettek ki, mert az iparosításnak az az üteme, amelyet a felemelt ötéves terv állapított meg, túlzott volt. A mezőgazdaság nem kapta meg beruházásokban, termelési segítJ ségben stb. még azt sem, amit a felemelt ötéves terv szerint meg kellett volna kapnia. Kevesebb traktort, kevesebb gépet, műtrágyát juttattunk a mezőgazdaságnak, mint amennyit a terv előirt. Pedig a mezőgazdaság számára előirányzott beruházások teljes megvalósításuk esetén is elégtelenek lettek volna. A túlzott ütemű iparosítás tehát egyenesen a mezőgazdasági termelés elhanyagolásához vezetett, s ugyanakkor hátráltatta a lakásépítkezést és egyéb szociális jellegű beruházások megvalósítását, valamint a lakosság ellátását a szükséges élelmiszerekkel és iparÜj szakasz a ezacializmu? építésében minden téren idejekorán szembe ne lehetne békés úton megoldani az 105 ezer tonnára, a cukortermelés A Központi Vezetőség mult év júniusában hozott határozata, valamint az ezt kiegészítő további határozatok megszüntetik népi demokráciánk fejlődésében azokat az ellentmondásokat, amelyek pártvezetőségünk hibájából keletkeztek. E határozatok elhárítják az akadályokat fejlődésünk útjából. Júniusi, októberi és decemberi határozataival pártunk Központi Vezetősége az új helyzetnek megfelelően megalapozza gazdaságilag a munkás-paraszt szövetséget, megveti e szövetség megszilárdításának gadasági alapját. Ezzel pártunk Központi Vezetősége új szakaszt nyitott a szocializmus építésében Magyarországon. A szocializmus építésének új szakaszában egész pqlitikánknak és így gazdaságpolitikánknak is, központi kérdése a munkásosztály államhatalmának, és a hatalom alapjának, a munkás-paraszt szövet-1 ség további, következetes megszilárdítása, a munkás-paraszt szövetség gazdasági bázisának kiszélesítése és megerősítése s ennek megfelelően a népjólét állandó emelése, a mezőgazdasági termelés gyors fellendítése és a fogyasztási javak termelésének fokozása. A munkásosztály államhatalma további megszilárdításának, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának, a szóles nemzeti összefogásnak, s általában a szocializmus építése új szakasza megvalósításának elengedhetetlen feltétele, hogy államunkat, népünket erős, egységes marxista-leninista párt vezesse. Ezért az, új szakaszban döritő jelentőségű a párt politikai, szervezeti és ideológiai egysége, valamint tömegkapcsolatainak megerősítése, továbbá a vezetés elvi alapokon nyugvó teljes egységének és kollektív jellegének biztosítása az egész pártban, de különösen a vezető pártszervekben! A szocializmus építésének új szakaszát országunkban gazdasági szempontból főleg a következők jellemzik: 1. Népgazdaságunkban a termelőerők fejlesztését a legszorosabban l (Folytatás a harmadik oldalon)