Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-23 / 121. szám

VASÁRNAP, 1^54 MÁJUS 23. 3 délmugybrorszag Sgg huig/id egg liett Az állam iránti kötelezettséget teljesíteni kell! A szegedi kommunisták szerdán ifélután megtartott nagyaktíva ér­tekezlete a Központi Vezetőség jú­niusi határozatának végrehajtását tárgyalva foglalkozott az állami fe­gyelem, s a törvényesség megtar­tásával is. A Központi Vezetőség júniusi ha­tározata és a kormányprogramm után a dolgozó parasztokban is — mint hazánk egész népében — erő­södött a párt, az állam iránti bi­zalom. Óriásit nőtt a dolgozó pa­rasztok biztonságérzete, termelési kedve. A szegedi dolgozó parasztok kő­éül ífcép számmal, — mint például a felsővárosi feketeföldeken lakó Csányi Sándor, a baktói kiskertek­ben lakó Tóth K. Gergely — nem­csak beadásukat teljesítették, ha­nem jórészt eleget tettek egész évi tojás, baromfi, húsbeadási kötele­zetségüknek is. Így is köszöntik a pártkongresszust. A beadás, az ál­lampolgári fegyelem betartásánál különösen példát mutatnak Szeged termelőszövetkezetei. Itt is meg kell mondani, hogy kulákprókátoroknak felcsapoti egyes ügyvédek is jogtalan módon zaklatták a termelőszövetkezeteket s földet követeltek a tsz-től. Az ál­lami szerveknek a tsz-től fondor­lattal vagy a törvényességet félre­ertelmezve jogtalanul elvett föld­területek ügyében 24 órán belül in­tézkedni kell, — visszaadni a föl­det a szövetkezetnek. Fontos, hogy az állami szervek jogi tanácsokkal is segítsék a tsz-eket. A szegedi dolgozó parasztok a többi között mintegy 36 ezer darab tojással, 13.500 liter tejjel és 400 kiló baromfival is adósak a nép ál­lamának. Ladányi Benedek elv­társ, szegedi Városi Pártbizottság első titkárának beszámolója, de több hozzászóló is rámutatott: hiba volt, hogy a felvilágosító munkában nem mutattunk rá eléggé határozottan, hogy az ál­lam iránti kötelezettségeket tel­jesíteni kell. A törvények egy­formán vonatkoznak a jogokra és a kötelezettségekre. Minden módon be kell tartani a törvényességet: a jogokra és a kö­telezettségekre egyformán. Törvé­nyességünk azt fejezi ki, hogy álla­munk éberen őrködik, hogy senki se sértse meg a polgárok jogait Ez azonban a törvényességnek csak egyik oldala. A törvényesség másik oldala, hogy minden állampolgár pontosan teljesítse azokat a köte­lezettségeket, amelyeket a törvé­nyek, — köztük a beadási törvény is — előírnak. A kulákok és egyéb ellenséges elemek igyekeznek félremagya­rázni a törvényeket, s így kárt okozni a dolgozóknak. Á tanácsszervek nem követelték meg eléggé következetesen a kulá­koktól, hogy teljesítsék kötelezett­ségüket a beadás terén is. Rovó Mihály, Szeged. Szilléri-sugárút 32. szám alatt lakó kulák is fittyet hany a beadásra. Hangoskodik és nem vitás, — nem is lehet az — ahol teheti, így, vagy úgy izgat a begyűjtés ellen is. Nyilvánvaló feladatunk a kulá­kok leleplezése. Az államhatalom helyi szervei pedig követeljék meg a kulákoktól a beadás teljesítését. A beadással hátralékban lévő dolgozó parasztok egyrésze ellensé­ges befolyás alatt áll, másik részük pedig könnyen veszi, s nem törődik az államiránti kötelezettsége tel­jesítésével. Minden párttag, népne­velő feladata, az elevenebb és haté­konyabb agitáció végzése, s annak megmagyarázása: a dolgozó parasztokon, a be­adás teljesítésén, az adó pontos fizetésén is múlik az életszín­vonal emelése, a kormánypro­gramm megvalósítása. Ez egyet jelent a dolgozó parasztok jobb életével is. A kommunisták, a népnevelők és az öntudatos dol­gozó parasztok zúzzák szét a kulákok, egyéb ellenséges ele­mek mesterkedéseit. De fel­adatunk őrködni azon is, hogy feleslegesen ne háborgassák a dolgozó parasztokat, s megkap­ják mindazokat a kedvezmé­nyeket, amelyek számukra jo­gosak. A dolgozó parasztok soha nem tapasztalt kedvvel végzik munká­jukat, de a baj ott van, hogy egy­részük kötelezettségeit figyelmen kívül hagyja. A dolgozó parasztok jórésze szívesebben adja el például a tojást és a baromfit is a szabad­piacon. Szabad árért nagymennyi­ségű tojást, baromfit árusítanak, de az államiránti kötelezettséget nem teljesítik. Ügy gondolkoznak egyesek, nem adjuk oda például a tojást a beadási árért, mert másutt, — a szabadpiacon — többet ka­punk érte. Ez pillanatnyilag szá­mukra kedvező, mert gyűlik a pénzük. Az ilyen és ehhez hasonló cselekedetek azonban károsak a dolgozó parasztoknak és munkások­nak. Miért? Az állam a begyűjtött készletekből fedezi az ipari munká­sok ellátását, akik a kisgépeket, ru­házati anyagokat és egyéb cikke­ket gyártják a dolgozó parasztok­nak. A begyűjtött állami készletek egy részéért külföldről hozunk be olyan anyagokat, amelyek a dol­gozó parasztok javát szolgálják. Ha a dolgozó parasztok nem telje­sitik kötelezettségüket, akkor az al­lam nem tudja megfelelően biztosí­tani az életszínvonal emelését. Honnan vegyük mi a lehetőséget, hogy a munkások olcsóbb gépeket, ruhaanyagokat, cipőket és más egyebeket készítsenek? Onnan, hogy a munkások és parasztok is megteszik a magukét. A parasztság gondoljon a hol­napra is. Ez ott kezdődik, hogy becsületesen befizeti az adóját és beadja azt, ami az államé. Ezután feleslegét nagyon he­lyénvaló, ha a szabadpiacon értékesíti. Az állami fegyelem terén meg­lévő hibákban része van a felsőbb állami szerveknek, a minsztérium­nak és vezetőjének ls. Érttessük meg, milyen baj következik a be­adás elhanyagolásából, illetve ab­ból, ha a hibát nem javítjuk ki. A munkásokkal és a parasztokkal együtt kidolgozva hajtsuk végre a feladatokat. Azoknál, akiknél a szép S»ó nem használ, — törvényeink­nek megfelelően — alkalmazni kell a felelősségre vonást és a beadás tíz százalékkal való fel­emelését. A többi között feladatul jelölte meg a kommunista aktívaértekez­let törvényeink betartását; adónál és beadásnál is. A felvilágosító munka etéren való javítását, az el­lenség leleplezését. A mi törvénye­ink a dolgozóknak, a nép Túlnyo­mó többgégének érdekeit fejezik ki. Államunk jogosan követeli min­denkitől a törvény betartását: jo­gokra és kötelességekre egyaránt. Hétfőn a szokottnál is jobb a kedve Ábrahámnénak és lányai­nak. Hadd mondjuk el elöljáróban, kogy Ábrahámné — legalább is külsőre — nem valamiféle tekinté­lyes asszonyság, haneim csöpp kis fekete fiatalasszony — mindössze húsz éves. „Lányai" pedig — szám­szerint heten — ugyancsak legtöb­ben asszonyok már, nesi egy idő­sebb is közülük, mint a „mama" — azaz a brigádvezető. Ábrahámné és lányai ugyanis a Szegedi Textil­művek gyűrűsfonódájának legjobb leszedő-brigádját alkotják. A jó hangulat már korán reggel kezdődik. A gyár földíszített ka­pujában az üzemi zenekar vidám muzsikával fogadja a munkába ér­kezőket, hogy még aki elfelejtette volna, annak is eszébe jusson: ma kezdődik a kongresszusi hét! No, Ábrahámné brigádját ugyan nem kell külön figyelmeztetni, tudják ők azt nagyon jól, de hát kinek ne kerekedne jó kedve az ilyen szíves fogadtatásra! Mégse hallgatják sokáig a zenét, hiszen hamarosan megindul oda­ben a másik muzsika: a fonógépek eggyéfolyó zakatolása. Pörögnek, telnek az orsók, s munkába kezd a brigád. Szavak nélkül is értik egymást... Ábrahámné villám­gyorsan megállítja a megtelt gé­pet, azután valamennyien boszor­kányos ügyességgel kezdik lesze­degetni a kövér fehér kopszokat, s helyükbe rakni a még üres „so­vány" feketéket. Amelyikük előbb elkészül, szalad segíteni a másik­nak — nem telt bele egy perc sem, s már indulhat ismét a gép, vastagodhatnak az új orsók. Beszélgetni munka közben nem igen jut idejük, mégis minden egyes „ütközetre" (mint amilyen ez a mai is) kidolgozzák a maguk ha­ditervét. Ez pedig úgy történik, hogy Ábrahámné végig szalad a gépek között, belefúj a nyakában lévő kis sípba és összeverbuválja vele a brigádot. Egy félpercre ösz­szebújik a nyolc baboskendős fej, — két-három szót váltanak csak, s rebbennek is szét, kiki a dolga után. Ma oda irányul a haditerv, hogy már a kongresszusi hét első napján kiugró eredményt érjenek el, mégjobban lerövidítsék a lesze­dés — s ezzel a gépállás — idejét. A szokottnál is pirosabbak hát az arcok, fürgébbek a kezek.. S délre megszületik az eredmény: 36 má­sodperces átlagidő alatt szedtek le egy gépet, * — Ma sem adjuk ám alább — fogadkoznak kedden reggel a bri­gádtagok. Félszemmel egyre a ver­senytáblát lesik, míg csak meg nem jelenik rajta a várva-várt fel­írás: gépcsoportjuk hétfőn 106 szá­zalékra teljesítette napi tervét, le­hagyva maga mögöt a többi gép­csoportokat, sőt a jobb feltételek közt dolgozó éjszakai műszakot is. Több sem kell a brigádnak: ég a munka a kezük alatt. S mire vé­get ér a műszak — Ábrahámné és brigádja nem kevesebb mint 53 leszedést csinál. • >"'' Szerdán, az ünnepi műszak har­madik napján már nem is tudják kivárni, amíg megjelenik a táblán a tegnapi eredmény. Egyre küldik brigádvezetojüket a művezetői iro­dába: tudakolja már meg, tartják-e még a jó eredményt. Ki is győzné türelemmel ezekben az izgalmas napokban? Hiszen még a levegő is mintha más lenne most az egész gyárban, virágok, feliratok díszle­nek mindenfelé. Mindenkit izga­lomban tartanak a legfrissebb ered­mények, — hát még azokat, akik az első helyre pályáznak! Már szalad is vissza Ábrahámné az irodából. A gépzajt is túlkiabál­va újságolja: — 106.6 százalék! Tartjuk az el­ső helyet! • Ezen a szerdai napon azonban uj akadály tornyosul eléjük. Egyik gépüket leállítják. Délelőtt meglá­togatja őket Péter Szilveszter elv­társ, az üzem párttitkára. Tüstént körülveszik: — Mi lesz most velünk, Péter elvtárs? — Mi lenne? — vigasztalja őket a párttitkár — a százalékukba betudjuk, hogy gépállásuk van ... — De nem úgy van az — kia­bálnak a lányok — mi nemcsak százszázalékokat akarunk teljesí­teni, hanem több fonalat szeret­nénk termelni! Nézik is a-ggodalmas arccal a la­katosok munkáját, legszívesebben maguk is beállnának segíteni ne­kik. Hiszen jól tudják ők, nem­csak az első helyért, a jutalomért, a dicsőségért áll itt a harc, hanem a több, jobbminőségű pamutfonal­ért, a nagyobb árubőségért. Ugy igyekeznek hát dolgozni a verseny harmadik napján, hogy a többi gépet minél rövidebb időre kelljen leállítani, hogy még job­ban lerövidítsék a leszedés ideiét, még többet segítsenek a fonónők­nek. * Csütörtök. Fiatal normáslány áll a gép végénél, méri a brigád lesze­dési idejét. Zuhognak a megtelt orsók a kosárba, szalad körbe a stopperóra mutatója. Az első mé­rés eredménye: 0.60 perc. A má­sodiké: 0.58. A harmadiké rekord­idő: 0.56 — azaz 33.6 másodperc. Az időmérő örömében összeölelgeti őket. — Gratulálok lányok! Eddig csak a minőségben vezettetek, de most már nincs nálatok gyorsabb lesze­dőbrigád sem az üzemben! ir A pénteki és a szombati napon tovább tartják nagyszerű eredmé­nyüket a lányok. Vájjon lehette tovább fokozni a leszedés gyorsa­ságát? Aki nézi kezük munkáját, azt feleli erre: aligha. Ök azonban csak ravaszul mosolyognak a kér­désre. Az van ebben a mosolyban: megpróbáljuk..; Egy éve állnak párosversenyben Unginé lsszedőbrlgádjával — s csaknem egyfolytában lehagyják őket. Hónapok óta ők dolgoznak a Néhány nappal ezelőtt Űjszent­ivánon, amikor a tavaszi munká­ban szorgoskodó dolgozó parasztok hazatértek a földekről, az általános iskola magyar és délszláv úttörőik­ből alakult húsztagú brigád útnnk­indult, hogy dallal, tánccal üdvö­zölje a kongresszusi verseny élen­járóit. A kis úttörő pajtások elsőnek Szimity Ferenc hétholdas dolgpzó legkevesebb hulladékkal. — Mi a titkuk? — szokták kér­dezni az ilyen jó kollektívákról. Valóban, mi is a titkuk? Ügyesség? Az is, hiszen a szem alig tudja követni a kezük gyorsaságát, Erő? Az is, hiszen néha naponta öt­ven „leszedést" is megcsinálnak, ami azt jelenti, hogy fejenként kö­rülbelül ötvenszer ötven kopszot rángatnak ki helyéből, s ez bizony nem csekély izommunka. Szorgalom? Az is, hiszen egyetlen percet se hagynak kihasználatlanul. Két le­szedés között, amikor idejük enge­di, segítenek a fonónőknek szálat kötözni, gépet tisztítani, takarítani. Fegyelem? S itt meg kell állni, mert ha van „titkuk", akkor elsősorban ez a nyitja. Az a sajátságos fegyelem, amelynek alapja egymás és a mun­ka megbecsülése. „Ugy szeretjük mi egymást, akár a testvérek" — mondja egyikük. Az a fajta szere­tet köti őket egybe, amely arra késztet, hogy segítsék, aki lema­rad, tanítsák, aki gyöngébb, s — ha kell — jól összeszidják azt, aki hibázik. Az a fajta barátság kap­csolja össze a brigádot, amelyik to­vább tart a kapun kívül is, amely kötelességé teszi, hogy kiki segít­sen a másik gondián-baján, örül­jön a másik örömének — de nem engedi meg, hogy a hibákat elnéz­zék egymásnak. Nem egyszer még sír is az, akit máshova helyeznek a brigádból. Pedig ez is előfordul. Elviszik az erősebbjét, s adnak helyükbe gyön­gébbet, kezdőbbet, vagy éppen­séggel olyat, akivel nem birnak másutt. „Neveljétek meg" — mond­ják neki. „No csak hadd jöjjön" — mondja a brigádvezető. S azzal közreveszik a jövevényt, összebú­jik a nyolc baboskendő, s vidáman, egymás szavába vágva kioktatják a brigád „törvényeire". Néhány hét múlva pedig kiderül, hogy a „ne­hezen fegyelmezhető" lány példás munkássá fejlődött és a brigád tel­jesítménye sem esett. * Néhány napja nagy felírás je­lent meg a falon: ezer forint cél­prémiumot tűztek ki ét kongresszusi versenyben legjobb eredményt elérő leszedőcsöportnak. Nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy Ábra­hámné és a brigád tagjai nem sze­retnék másnak átengedni a dicső­séget, s a jutalmat. S ha a ver­senyben továbbra is megtartják az első hét nagyszerű lendületét, akkor biztosan sikerülni fog ez a „haditerv" is. Fencsik Flóra paraszt ajtaján kopogtattak, aki a kongresszusi hét második napján teljesítette egész évi sertésbeadésát. De eleget tett már egész évi ba­romfi- és tojásbeadásának is. Mindenütt nagy szeretettel fo­gadták az úttörő pajtásokat. Erdé­lyi József négy és félholdas dolgo­zó paraszt házában süteménnyel, keksszel vendégelték meg őket. Áz újszenliváni délszláv és magyar úHörők dallal, lánccal köszöntik a korgiesszusi versenyben élenjáró dolgozó parasztokat SZŰCS ILONA a Textilművek Alkotmány műszak gyűrűsfonójának egyik legjobb dol­gozója. A kongresszusi héten min­den nap 5-ös minőségű fonalat ké­szítőit és teljesítménye 104.1 száza-, lék volt KOROMVELLAS ILONA a Szegedi Kenderfonógyár vizesfo­nó üzemrészében dolgozik. A kon­gresszusi héten munkája legjavát igyekezett adni: teljesítménye át­lagosan 116 százalékra emelkedett <Etgfarry*rm_ Bél x fqh-éterei. " FriJXi S&rJ JAKUS MAGDA a Szőrme- és Bőrruhakészítő Vál­lalat ifjúmunkása, új munkakörbe került a kongresszusi héten. A lei­adat nem volt könnyű — mégis el­érte a sztahánovista szintet és az anyagtakarékosság terén is jó eredménnyel dolgozott. Átlagosan 120 százalékos volt a teljesítménye KOVÁCS EMIL hőrjavító a DÉMA Cipőgyár kiké­szítő üzemrészében 125 százalékos teljesítményt vállalt a kongresszus tiszteletére. A kongresszusi hét alatt 160 százalékra teljesítette tervét és 99 százalékos minőségi eredményt ért el *

Next

/
Thumbnails
Contents