Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-23 / 121. szám

VASÁRNAP, 1^54 MÁJUS 23. 3 délmugybrorszag Sgg huig/id egg liett Az állam iránti kötelezettséget teljesíteni kell! A szegedi kommunisták szerdán ifélután megtartott nagyaktíva értekezlete a Központi Vezetőség júniusi határozatának végrehajtását tárgyalva foglalkozott az állami fegyelem, s a törvényesség megtartásával is. A Központi Vezetőség júniusi határozata és a kormányprogramm után a dolgozó parasztokban is — mint hazánk egész népében — erősödött a párt, az állam iránti bizalom. Óriásit nőtt a dolgozó parasztok biztonságérzete, termelési kedve. A szegedi dolgozó parasztok kőéül ífcép számmal, — mint például a felsővárosi feketeföldeken lakó Csányi Sándor, a baktói kiskertekben lakó Tóth K. Gergely — nemcsak beadásukat teljesítették, hanem jórészt eleget tettek egész évi tojás, baromfi, húsbeadási kötelezetségüknek is. Így is köszöntik a pártkongresszust. A beadás, az állampolgári fegyelem betartásánál különösen példát mutatnak Szeged termelőszövetkezetei. Itt is meg kell mondani, hogy kulákprókátoroknak felcsapoti egyes ügyvédek is jogtalan módon zaklatták a termelőszövetkezeteket s földet követeltek a tsz-től. Az állami szerveknek a tsz-től fondorlattal vagy a törvényességet félreertelmezve jogtalanul elvett földterületek ügyében 24 órán belül intézkedni kell, — visszaadni a földet a szövetkezetnek. Fontos, hogy az állami szervek jogi tanácsokkal is segítsék a tsz-eket. A szegedi dolgozó parasztok a többi között mintegy 36 ezer darab tojással, 13.500 liter tejjel és 400 kiló baromfival is adósak a nép államának. Ladányi Benedek elvtárs, szegedi Városi Pártbizottság első titkárának beszámolója, de több hozzászóló is rámutatott: hiba volt, hogy a felvilágosító munkában nem mutattunk rá eléggé határozottan, hogy az állam iránti kötelezettségeket teljesíteni kell. A törvények egyformán vonatkoznak a jogokra és a kötelezettségekre. Minden módon be kell tartani a törvényességet: a jogokra és a kötelezettségekre egyformán. Törvényességünk azt fejezi ki, hogy államunk éberen őrködik, hogy senki se sértse meg a polgárok jogait Ez azonban a törvényességnek csak egyik oldala. A törvényesség másik oldala, hogy minden állampolgár pontosan teljesítse azokat a kötelezettségeket, amelyeket a törvények, — köztük a beadási törvény is — előírnak. A kulákok és egyéb ellenséges elemek igyekeznek félremagyarázni a törvényeket, s így kárt okozni a dolgozóknak. Á tanácsszervek nem követelték meg eléggé következetesen a kulákoktól, hogy teljesítsék kötelezettségüket a beadás terén is. Rovó Mihály, Szeged. Szilléri-sugárút 32. szám alatt lakó kulák is fittyet hany a beadásra. Hangoskodik és nem vitás, — nem is lehet az — ahol teheti, így, vagy úgy izgat a begyűjtés ellen is. Nyilvánvaló feladatunk a kulákok leleplezése. Az államhatalom helyi szervei pedig követeljék meg a kulákoktól a beadás teljesítését. A beadással hátralékban lévő dolgozó parasztok egyrésze ellenséges befolyás alatt áll, másik részük pedig könnyen veszi, s nem törődik az államiránti kötelezettsége teljesítésével. Minden párttag, népnevelő feladata, az elevenebb és hatékonyabb agitáció végzése, s annak megmagyarázása: a dolgozó parasztokon, a beadás teljesítésén, az adó pontos fizetésén is múlik az életszínvonal emelése, a kormányprogramm megvalósítása. Ez egyet jelent a dolgozó parasztok jobb életével is. A kommunisták, a népnevelők és az öntudatos dolgozó parasztok zúzzák szét a kulákok, egyéb ellenséges elemek mesterkedéseit. De feladatunk őrködni azon is, hogy feleslegesen ne háborgassák a dolgozó parasztokat, s megkapják mindazokat a kedvezményeket, amelyek számukra jogosak. A dolgozó parasztok soha nem tapasztalt kedvvel végzik munkájukat, de a baj ott van, hogy egyrészük kötelezettségeit figyelmen kívül hagyja. A dolgozó parasztok jórésze szívesebben adja el például a tojást és a baromfit is a szabadpiacon. Szabad árért nagymennyiségű tojást, baromfit árusítanak, de az államiránti kötelezettséget nem teljesítik. Ügy gondolkoznak egyesek, nem adjuk oda például a tojást a beadási árért, mert másutt, — a szabadpiacon — többet kapunk érte. Ez pillanatnyilag számukra kedvező, mert gyűlik a pénzük. Az ilyen és ehhez hasonló cselekedetek azonban károsak a dolgozó parasztoknak és munkásoknak. Miért? Az állam a begyűjtött készletekből fedezi az ipari munkások ellátását, akik a kisgépeket, ruházati anyagokat és egyéb cikkeket gyártják a dolgozó parasztoknak. A begyűjtött állami készletek egy részéért külföldről hozunk be olyan anyagokat, amelyek a dolgozó parasztok javát szolgálják. Ha a dolgozó parasztok nem teljesitik kötelezettségüket, akkor az allam nem tudja megfelelően biztosítani az életszínvonal emelését. Honnan vegyük mi a lehetőséget, hogy a munkások olcsóbb gépeket, ruhaanyagokat, cipőket és más egyebeket készítsenek? Onnan, hogy a munkások és parasztok is megteszik a magukét. A parasztság gondoljon a holnapra is. Ez ott kezdődik, hogy becsületesen befizeti az adóját és beadja azt, ami az államé. Ezután feleslegét nagyon helyénvaló, ha a szabadpiacon értékesíti. Az állami fegyelem terén meglévő hibákban része van a felsőbb állami szerveknek, a minsztériumnak és vezetőjének ls. Érttessük meg, milyen baj következik a beadás elhanyagolásából, illetve abból, ha a hibát nem javítjuk ki. A munkásokkal és a parasztokkal együtt kidolgozva hajtsuk végre a feladatokat. Azoknál, akiknél a szép S»ó nem használ, — törvényeinknek megfelelően — alkalmazni kell a felelősségre vonást és a beadás tíz százalékkal való felemelését. A többi között feladatul jelölte meg a kommunista aktívaértekezlet törvényeink betartását; adónál és beadásnál is. A felvilágosító munka etéren való javítását, az ellenség leleplezését. A mi törvényeink a dolgozóknak, a nép Túlnyomó többgégének érdekeit fejezik ki. Államunk jogosan követeli mindenkitől a törvény betartását: jogokra és kötelességekre egyaránt. Hétfőn a szokottnál is jobb a kedve Ábrahámnénak és lányainak. Hadd mondjuk el elöljáróban, kogy Ábrahámné — legalább is külsőre — nem valamiféle tekintélyes asszonyság, haneim csöpp kis fekete fiatalasszony — mindössze húsz éves. „Lányai" pedig — számszerint heten — ugyancsak legtöbben asszonyok már, nesi egy idősebb is közülük, mint a „mama" — azaz a brigádvezető. Ábrahámné és lányai ugyanis a Szegedi Textilművek gyűrűsfonódájának legjobb leszedő-brigádját alkotják. A jó hangulat már korán reggel kezdődik. A gyár földíszített kapujában az üzemi zenekar vidám muzsikával fogadja a munkába érkezőket, hogy még aki elfelejtette volna, annak is eszébe jusson: ma kezdődik a kongresszusi hét! No, Ábrahámné brigádját ugyan nem kell külön figyelmeztetni, tudják ők azt nagyon jól, de hát kinek ne kerekedne jó kedve az ilyen szíves fogadtatásra! Mégse hallgatják sokáig a zenét, hiszen hamarosan megindul odaben a másik muzsika: a fonógépek eggyéfolyó zakatolása. Pörögnek, telnek az orsók, s munkába kezd a brigád. Szavak nélkül is értik egymást... Ábrahámné villámgyorsan megállítja a megtelt gépet, azután valamennyien boszorkányos ügyességgel kezdik leszedegetni a kövér fehér kopszokat, s helyükbe rakni a még üres „sovány" feketéket. Amelyikük előbb elkészül, szalad segíteni a másiknak — nem telt bele egy perc sem, s már indulhat ismét a gép, vastagodhatnak az új orsók. Beszélgetni munka közben nem igen jut idejük, mégis minden egyes „ütközetre" (mint amilyen ez a mai is) kidolgozzák a maguk haditervét. Ez pedig úgy történik, hogy Ábrahámné végig szalad a gépek között, belefúj a nyakában lévő kis sípba és összeverbuválja vele a brigádot. Egy félpercre öszszebújik a nyolc baboskendős fej, — két-három szót váltanak csak, s rebbennek is szét, kiki a dolga után. Ma oda irányul a haditerv, hogy már a kongresszusi hét első napján kiugró eredményt érjenek el, mégjobban lerövidítsék a leszedés — s ezzel a gépállás — idejét. A szokottnál is pirosabbak hát az arcok, fürgébbek a kezek.. S délre megszületik az eredmény: 36 másodperces átlagidő alatt szedtek le egy gépet, * — Ma sem adjuk ám alább — fogadkoznak kedden reggel a brigádtagok. Félszemmel egyre a versenytáblát lesik, míg csak meg nem jelenik rajta a várva-várt felírás: gépcsoportjuk hétfőn 106 százalékra teljesítette napi tervét, lehagyva maga mögöt a többi gépcsoportokat, sőt a jobb feltételek közt dolgozó éjszakai műszakot is. Több sem kell a brigádnak: ég a munka a kezük alatt. S mire véget ér a műszak — Ábrahámné és brigádja nem kevesebb mint 53 leszedést csinál. • >"'' Szerdán, az ünnepi műszak harmadik napján már nem is tudják kivárni, amíg megjelenik a táblán a tegnapi eredmény. Egyre küldik brigádvezetojüket a művezetői irodába: tudakolja már meg, tartják-e még a jó eredményt. Ki is győzné türelemmel ezekben az izgalmas napokban? Hiszen még a levegő is mintha más lenne most az egész gyárban, virágok, feliratok díszlenek mindenfelé. Mindenkit izgalomban tartanak a legfrissebb eredmények, — hát még azokat, akik az első helyre pályáznak! Már szalad is vissza Ábrahámné az irodából. A gépzajt is túlkiabálva újságolja: — 106.6 százalék! Tartjuk az első helyet! • Ezen a szerdai napon azonban uj akadály tornyosul eléjük. Egyik gépüket leállítják. Délelőtt meglátogatja őket Péter Szilveszter elvtárs, az üzem párttitkára. Tüstént körülveszik: — Mi lesz most velünk, Péter elvtárs? — Mi lenne? — vigasztalja őket a párttitkár — a százalékukba betudjuk, hogy gépállásuk van ... — De nem úgy van az — kiabálnak a lányok — mi nemcsak százszázalékokat akarunk teljesíteni, hanem több fonalat szeretnénk termelni! Nézik is a-ggodalmas arccal a lakatosok munkáját, legszívesebben maguk is beállnának segíteni nekik. Hiszen jól tudják ők, nemcsak az első helyért, a jutalomért, a dicsőségért áll itt a harc, hanem a több, jobbminőségű pamutfonalért, a nagyobb árubőségért. Ugy igyekeznek hát dolgozni a verseny harmadik napján, hogy a többi gépet minél rövidebb időre kelljen leállítani, hogy még jobban lerövidítsék a leszedés ideiét, még többet segítsenek a fonónőknek. * Csütörtök. Fiatal normáslány áll a gép végénél, méri a brigád leszedési idejét. Zuhognak a megtelt orsók a kosárba, szalad körbe a stopperóra mutatója. Az első mérés eredménye: 0.60 perc. A másodiké: 0.58. A harmadiké rekordidő: 0.56 — azaz 33.6 másodperc. Az időmérő örömében összeölelgeti őket. — Gratulálok lányok! Eddig csak a minőségben vezettetek, de most már nincs nálatok gyorsabb leszedőbrigád sem az üzemben! ir A pénteki és a szombati napon tovább tartják nagyszerű eredményüket a lányok. Vájjon lehette tovább fokozni a leszedés gyorsaságát? Aki nézi kezük munkáját, azt feleli erre: aligha. Ök azonban csak ravaszul mosolyognak a kérdésre. Az van ebben a mosolyban: megpróbáljuk..; Egy éve állnak párosversenyben Unginé lsszedőbrlgádjával — s csaknem egyfolytában lehagyják őket. Hónapok óta ők dolgoznak a Néhány nappal ezelőtt Űjszentivánon, amikor a tavaszi munkában szorgoskodó dolgozó parasztok hazatértek a földekről, az általános iskola magyar és délszláv úttörőikből alakult húsztagú brigád útnnkindult, hogy dallal, tánccal üdvözölje a kongresszusi verseny élenjáróit. A kis úttörő pajtások elsőnek Szimity Ferenc hétholdas dolgpzó legkevesebb hulladékkal. — Mi a titkuk? — szokták kérdezni az ilyen jó kollektívákról. Valóban, mi is a titkuk? Ügyesség? Az is, hiszen a szem alig tudja követni a kezük gyorsaságát, Erő? Az is, hiszen néha naponta ötven „leszedést" is megcsinálnak, ami azt jelenti, hogy fejenként körülbelül ötvenszer ötven kopszot rángatnak ki helyéből, s ez bizony nem csekély izommunka. Szorgalom? Az is, hiszen egyetlen percet se hagynak kihasználatlanul. Két leszedés között, amikor idejük engedi, segítenek a fonónőknek szálat kötözni, gépet tisztítani, takarítani. Fegyelem? S itt meg kell állni, mert ha van „titkuk", akkor elsősorban ez a nyitja. Az a sajátságos fegyelem, amelynek alapja egymás és a munka megbecsülése. „Ugy szeretjük mi egymást, akár a testvérek" — mondja egyikük. Az a fajta szeretet köti őket egybe, amely arra késztet, hogy segítsék, aki lemarad, tanítsák, aki gyöngébb, s — ha kell — jól összeszidják azt, aki hibázik. Az a fajta barátság kapcsolja össze a brigádot, amelyik tovább tart a kapun kívül is, amely kötelességé teszi, hogy kiki segítsen a másik gondián-baján, örüljön a másik örömének — de nem engedi meg, hogy a hibákat elnézzék egymásnak. Nem egyszer még sír is az, akit máshova helyeznek a brigádból. Pedig ez is előfordul. Elviszik az erősebbjét, s adnak helyükbe gyöngébbet, kezdőbbet, vagy éppenséggel olyat, akivel nem birnak másutt. „Neveljétek meg" — mondják neki. „No csak hadd jöjjön" — mondja a brigádvezető. S azzal közreveszik a jövevényt, összebújik a nyolc baboskendő, s vidáman, egymás szavába vágva kioktatják a brigád „törvényeire". Néhány hét múlva pedig kiderül, hogy a „nehezen fegyelmezhető" lány példás munkássá fejlődött és a brigád teljesítménye sem esett. * Néhány napja nagy felírás jelent meg a falon: ezer forint célprémiumot tűztek ki ét kongresszusi versenyben legjobb eredményt elérő leszedőcsöportnak. Nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy Ábrahámné és a brigád tagjai nem szeretnék másnak átengedni a dicsőséget, s a jutalmat. S ha a versenyben továbbra is megtartják az első hét nagyszerű lendületét, akkor biztosan sikerülni fog ez a „haditerv" is. Fencsik Flóra paraszt ajtaján kopogtattak, aki a kongresszusi hét második napján teljesítette egész évi sertésbeadésát. De eleget tett már egész évi baromfi- és tojásbeadásának is. Mindenütt nagy szeretettel fogadták az úttörő pajtásokat. Erdélyi József négy és félholdas dolgozó paraszt házában süteménnyel, keksszel vendégelték meg őket. Áz újszenliváni délszláv és magyar úHörők dallal, lánccal köszöntik a korgiesszusi versenyben élenjáró dolgozó parasztokat SZŰCS ILONA a Textilművek Alkotmány műszak gyűrűsfonójának egyik legjobb dolgozója. A kongresszusi héten minden nap 5-ös minőségű fonalat készítőit és teljesítménye 104.1 száza-, lék volt KOROMVELLAS ILONA a Szegedi Kenderfonógyár vizesfonó üzemrészében dolgozik. A kongresszusi héten munkája legjavát igyekezett adni: teljesítménye átlagosan 116 százalékra emelkedett <Etgfarry*rm_ Bél x fqh-éterei. " FriJXi S&rJ JAKUS MAGDA a Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalat ifjúmunkása, új munkakörbe került a kongresszusi héten. A leiadat nem volt könnyű — mégis elérte a sztahánovista szintet és az anyagtakarékosság terén is jó eredménnyel dolgozott. Átlagosan 120 százalékos volt a teljesítménye KOVÁCS EMIL hőrjavító a DÉMA Cipőgyár kikészítő üzemrészében 125 százalékos teljesítményt vállalt a kongresszus tiszteletére. A kongresszusi hét alatt 160 százalékra teljesítette tervét és 99 százalékos minőségi eredményt ért el *