Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-20 / 118. szám

0É1MAGYQR0RSZAG CSÜTÖRTÖK, 1954 MAJÜS 29. Á „Délmagyarország" vasárnapi számában közöltük az „Irodalmi törvényszék" vitájának első részét. Most befejezésül a folyóirat új számának prózai anyagára vonatkozó megjegyzéseket közöljük. Halász Előd egyetemi tanár bevezetőjében ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: — A folyóirat terjedelmének jelentékeny részét nem szépirodalmi művek alkotják. Az arány a folyóirat jellegét tekintve előnytelenül tolódik el a nem szépirodalmi anyag javára. Ami a szépirodalmi anyagot illeti, a próza és a vers között sem megfelelő az arány, Egy sikerült írás és egy gyenge novella Ezután Pósa Péter egyetemi adjunktus szólt a kérdéshez: — A lap szerkesztésében aránytalanságok vannak. Statisztikát készítettem: a nyolcvan oldalas szépirodalmi lapból 29 a szépirodalmi, 31 a nem szépirodalmi tárggyal foglalkozó lap száma. A prózai részhez végeredményben Hazainé Márjás Magda: „Extra hely", Dér Endre: „Hej iharfa, juharfa" című elbeszélése és Lőkös Zoltán riportja tartozik. Dér Endre novellája a „Hej iharfa, juharfa" tulajdonképpen nem is novella. Talán az idillhez áll közelebb, s mint ilyen meglehetősen szerencsés kísérlet arra, hogy a szocialista idillt kialakítsa. Sikerült Írásnak tartom. Mindenekelőtt azért, mert komoly hangulatot tud teremteni, s mert az írásban nyoma sincs a sematizmusnak. A téma nagyon csábít a felesleges aktualizálásra (például a magyarés román barátságról szóló jelenetnél), Az írónak nagy érdeme, hogy ezt nem teszi. Mégis a novella elolvasása után az a hangulat vált bennem maradandóvá, hogy ime, a román és magyar emberek milyen jól megértették egymást, még akkor is, amikor Horthy- és Károly király rendszere egymás ellen igyekezett uszítani őket. Stílusa a mondanivalóhoz igen jól idomul. Könnyed, de amellett mégis egyéni. Az írás gazdag, ízes nyelve azonban gyakran abba az irányba tolódik el, hogy túlságosan sok tájszót használ. Hazainé Márjás Magda novellájában sok a hiba. Műfajilag is roszezabb mint az előbbi. Az volt az érzésem, hogy 1951—52-ben írták és egy ideig még a fiókban tartogatták és csak azután került közlésre. Fejlődésünk egy-két évvel ezelőtti állását tükrözi. A novellának három szereplője közül kettő erősen papiros-ízű. Egyik a falusi párttitkár Csordás, aki minden olyan típushibába beA Tiszatáj tavaszi száma Részletek az ,,Irodalmi törvényszék" vitájából A Belügyminisztérium Művészegyüttesének szegedi szereplése leesik, amelyben népi demokrá-* eiánk elmúlt bét esztendejében a párttitkár beleeshetett. Ugy cselekszik, hogy valamennyi típushibát ki lehet mutatni rajta. A másik ilyen, nem egészen jól sikerült figura a tanácselnök, aki komája a kuláknak és védelmezi azt, de a faluban senki sem tud róla. Nem lehet elképzelni, hogy a kicsiny, alig párszáz lakosú faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, ne tudná senki, hogy a tanácselnök és a kulák komák. A járási titkár a legjobban sikerült alak a főalakok közül. Egészében véve a novellának az a fő hibája, hogy sokat markol ós keveset fog. Minden hibát bele akar zsúfolni a novellába. Lőkös Zoltán riportja általában jól exponálja a témát. Az első oldal egészen magasszínvonalú igényeket is kielégít. Az írás közepe táján azonban már nem éri el az első rész színvonalát. A befejező rész azonban ismét fellendül. A szerkesztőség aránytalanul szerkesztette meg a lapot. Feltűnően kevés a szépprózai rész. Az egyik novellának túlságosan sematikus a jellege és nem üti meg azt a mértéket, amelyet egy magas igényű folyóiratban feltétlenül alkalmazni kellene. A szerkesztőség nem tudta kellő módon összehangolni a prózai írásokat: a három írás egészen különböző eredményt és színvonalat jelent. A következő számokban több szép-próza jelenjék meg. a sematizmus ellen még jobban harcoljon a szerkesztőség, s a stílusra nagyobb gondot fordítsanak, mert a stílushibák gondos ellenőrzéssel kijavíthatok. A szegedi írók feladatai Somfay László, a folyóirat szerkesztője szólalt fel ezután: Halász elvtárs a szerkesztés súlyos .hibáját látja a lap aránytalanságában. A Tiszatáj negyedévenként jelenik meg négy íven. Ez a számunk ötíves. Több mint egy íven, 23 lapon jelentettük meg a „Csongrádmegyei, .anunkáshagyományok" című tanuhhányt. Ezt az írást hibáival együtt is szükségesnek tartottuk közölni. Ezért növeltük még egy ívvel a lap terjedelmét a szépirodalom rovására. Dór Endre „Hej iharfa, juharfa" című írásával kapcsolatos megállapításokkal egyetértek. De azt. amit Pósa elvtárs a tájszókkal kapcsolatosan mond, nem fogadom el. Elszegényíthetjük a szépirodalmat azzal, hogy a falusi dolgozókat, parasztokat megszólaltató írásokban elkerüljük a tájszavak használatát. A tájszónak van helye az irodalomban, ha nem teszi homályossá, értelmetlenné az írást, Hazainé ' budapesti írónő. Évekkel ezelőtt írta elbeszélését. Hogy közölnünk kellett — a szegedi írók komoly hiányosságaira mutat. Sztálin- és Kossuth-díjas írónk is van és még sincs elég prózai írásunk. Sajnos Nagy Sándor írásaival alig találkozunk a Tiszatáj hasábjain. Az írócsoport tagjainak 90 százaléka költő. Bizonyos kényszerhelyzetben voltunk tehát. Éreztük, hogy hibák vannak az elbeszélésben, — bár szerintünk nem olyan mértékben, mint ahogyan .itt szerepelt — mégis közöltük. Téves, hogy a tanácselnök machinációja volna az elbeszélés fő irányvonala. Amennyiben ez érezhető, abból adódik — és ez a hibája az írásnak —, hogy tévesen a fővonalról átcsúszott az elbeszélés a mellékvonalra. A sok hiba mellett komoly mondanivalója van a műnek. A helytelen egyéni vezetés ellen szól. Az a megoldás azonban, hogy kellő előkészítés nélkül hamar megtér egy tévelygő párttitkár — hiba. Ezután Lőkös Zoltán hozzászólásóban elmondotta, hogy a bírálattal egyetért. Péter László hozzászólásában Pósa Péterrel száll vitába. — Dér elvtárs novellájában használt szavak nem tájszavak — mondotta, ötvözzék bele műveikbe íróink, költőink a tájszavakat, hiszen azzal irodalmunk nyelvét gazdagítják. Csokonai, Arany, gyakran használtak tájszavakat, sőt a kevésbbé ismertekhez jegyzetként odaírták annak jelentését, összefoglalás Számos hozzászólás után Halász Előd foglalta össze a vitát. A folyóirat új számának meglehetősen heterogén jellege van, az eszmei színvonal, az eszmei idő szempontjából is. Nem tartom kétségesnek, hogy a Hazainé-íéle novella a két-három évvel ezelőtti állapotokat tükrözi. Füsi elvtárs az éghajlati intézet munkájában kiemeli a gyapotkérdést, amely így ebben a formában ma már nem helyes álláspont. Kevés á fejlődéssel, lépést tartó cikk. Ez nem egészséges helyzet — s hol van még az előremütatás? A hozzászólások a Tiszatájban megmutatkozó helyes akaratot és igyekezetet mint meglévő tényt szögezték le, de ez az akarat önmagában véve nem elég. Voltak a Tiszatájnak jobb számai is. A Tiszatáj szerkesztőségének és egész írói gárdájának tudatosan és következetesen azon az úton kell haladnia, amelyen elindult. Szeged közönsége, Szeged dolgozói, akik a Tiszatáj iránt érdeklődnek, a maguk részéről is hozzá kívánnak járulni, hogy a fejlődés minél jobb legyem , u . ; • SZEGED DOLGOZÓI az elmúlt években megismerték a hivatásos művészegyüttesek mindegyikét. Némelyik ezek közül már több alkalommal is volt Szegeden (Állami Népi Együttes, Honvéd, SZOT). Vasárnap és hétfőn a Belügyminisztérium együttese mutatta be műsorát Szegeden. Érkezésüket és műsorukat nem előzte meg jelentősebb propaganda, előadásaik szinte útitokban- zajlódtak le, pedig művészetüket nemcsak a katona és rendőr bajtársaknak, hanem a dolgozóknak is be akarták mutatni. A szabadtéri színpad vasárnapi és a színház hétfői előadásán mégis telt ház volt. Sokan csak kíváncsiságból mentek el megnézni és meghallgatni az előadásokat és — nagy művészi élménnyel gyarapodva távoztak el onnan. A meglepetés moraja suhant át a nézőtéren, mikor a bemondó közölte, hogy az énekkar művészeti vezetője: Vásárhelyi Zoltán, az országoshírű karnagy, ki a felszabadulás után a munkásdalosok ólén elhozta a nagydíjat Angliából. Felcsillantak a szemek, mert mindenki érezte, hogy művészi élményben lesz része. A vegyeskar rá is szolgált erre és Vásárhelyi átélt, magas hőfokú vezetésével nagy sikerrel adta elő műsorszámait. Kiegyensúlyozott szólamok, a pianótól a fortéig tisztán, árnyaltan és csillogóan szárnyaló dallamok jellemzik előadásukat. Igen jól összeállított műsorukból kitűnt: Kodály: Jelige, régi munkásdalok, Vásárhelyi: régi katonadalok és Bárdos: Táncol a rózsám című énekkari művek előadása. A népi tánccsoport művészeti vezetője, Vadasi Tibor, a legfiatalabb koreográfus nemzedék kiváló stílusérzékű tagja. Koreográfiáiban nagyszerű érzékkel alkalmazza a különböző tájegységek népi táricmotivumait. Ezeket kompozíciós egységben foglalva, érett színpadi technikával, adják elő. A Csúfolódó-han igen helyesen a dalszövegekre építették és játszották meg a tánc koreográfiáját, mint ezt az eddigi legjobban sikerült példából: — Kodály: Székelyfonójából — tanulhatták. így a tánc kifejezi a szöveg legbenső lényegét és nem válik öncélúvá. AZ EGYÜTTES másik koreográ fusának — Juhász Máriának "" két kompozícióját is, láthattuk Kedves és hangulatos volt a n tánckar által előadott Lányok tá'n' ca, melyben a női tánckar pompás, csillogó népviseletével és változa-! tos térformáival ért el nagy zönség.sikert. Juhász másik mun kája; egy Mojszejev átültetés, u Orosz szvit —• volt. Megejtően bájos volt a finom lírai táncokból az átmenet a pergő" gyors fináléba. Befejezésül megemlítjük a műsor kiemelkedő és egyben zárószámáta Kuruc táborban című kompozíciót: Vasadi Tibor munkáját. Az együttes, mint fegyveres alakulatokhoz tartozó szervezet, példamutató módon ápolja nemzeti hagyományaink egy alig ismert területét: a katonatáno hagyományokat. A kuruc korból alig maradt fenn valami hiteles táncanyag, egykét rajzon, vagy leírásban. És ebből az alig számbajöhető nyersanyagból a koreográfus alkotó" fantáziája olyan táncképeket alkotott, (rogy néző és szakember kénytelen azt hinni a táncok szuggesztív előadásának hatása alatt, hogy «csak így lehetett"-, ... A tábortűz pirosló világa mellett dalolnak a kuruc, vitézek, fegyvereiket és magukat is készítik a harcra... Bravúros, már-már az akrobatika határán álló hgrcjelenetek feszítik izgalmassá a táncjátékot. Ugyanakkor a népi jellegű tánc egy eddig kellőképpen ki nem aknázott motívumával is megismerkedhetünk: a groteszk tánccal. Ezt nagyszerűen illusztrálta két labancnak maszkírozott kuruc harcos. Ebből a vidámságból csaptak át merész fordulattal a harci táncba: olyan hevesen küzdöttek, hogy a kardok "szikrákat hánytak«. A zenekar önálló számokat. nem adott, kiválóan szolgálta azonban az ének- és tóncszámok . kíséretét Sebestyén András vezényletéve! KIVÁLÖ ÜJ hivatásos művészegyüttest ismertünk meg a Belügyminisztérium együttesében. Sok sikert kívánunk nekik a hivatásos együttesek részére rendezett s a napokban kezdődő bucföpésti' fesztiválra ! f5*™ : Nagy Dezső Ma délután Karácsonyi Béla Kossuth-díjas egyetemi docens képviselői beszámolót tart a DÉMA Cipőgyárban Mindig jelentős esemény a dolgozók életében, amikor találkoznak maguk választotta képviselőjükkel, hogy időközönként megbeszéljék azokat az eredményeket és hiányosságokat, amelyek a munkában, a kormányprogramm végrehajtásában megmutatkoznak. Ezért várják nagy érdeklődéssel a DÉMA Cipőgyár' dolgozói is ma délután 5 órakor Karácsonyi Sála elvtársat, Kossuth-díjas egyetemi docens, országgyűlési képviselő beszámolóját. A modem francia realista regény meg* teremtője 1799. május 20-án született egy lcis vidéki francia városban. Fiatalkora és irái működésének kezdete a Bourbon-restauráció korára esik, arra a korszakra, amikor Napóleon leverése után az európai reakció a Szent Szövetség palástja alatt diadalünnepét ülte, j Franciaország az új burzsoázia pénzéhes csápjait kezdte nyújtogatni a hatalom felé. Balzacot, az egyszerű toursi francia paraszt unokáját, családja ügyvédi pályára szánta; ő azonban hamar búcsút, mondott jogi tanulmányainak, hogy néhány sikertelen irodalmi próbálkozás után üzleti vállalkozások révén igyekezzék magának független exisztenciát teremteni. Kereskedelmi vállalkozásai azonban sorra megbuktak, s a tönkrement, adósságokba fulladt Balzac most már egész hihetetlen, emberfeletti munkaerejével, a parasztősöklöl örökölt robosztus, fektelen energiájával az írói munkára veti rá magát. 1829-ben megjelent regénye, a Cliouanok, megszerzi számára az irói hírnevet, s ettől kezdve minden év egy-egy újabb Balzac-remekmű születési évét jelenti az irodalomban. Nem kisebb célt tűzött maga elé, mint egy grandiózus regénysorozatban felvonultatni korának egész francia társadalmát, megragadni az életet a maga forrongó változatosságában, lüktető mozgásában. Regényciklusa, amelynek az „Em. beri Komédia" címet adta, új műfaj: nem összefüggő történet, hanem az élet min. den területéből komponált óriási társadalmi freskó, amelyben csak az egyes szereplők ismétlődése jelzi a külső összefüggést. A balzatri regény határterület élet és irodalom között: azt a pillanatot ragadja meg, amikor a regény megszűnik fikció lenni és a valóság formájává válik. Balzactól kezdve a regény nem korlátozódik többé „kivételes lelkek" tanulmányozására> amelyek éppen rendkívüli bonyolultságuknál és problematikusságuknál fogva az egész világ figyelmére tartanak igényt; nem lesz többé a mult egyegy történetének krónikája, hanem a jelent regisztrálja a maga tcljesséffében, mozgásában, Jsju&tftií l^ilMszéhorbt : " J3 A L Z A C Ba }alzac a francia irodalomban az első tipusalkotó. Az „Emberi Komédia" egyes regényében a restauráció és a júliusi monarchia jellegzetes alakjainak egész galériája vonul fel: a talaját vesztett, lezüllött nemes úr és a finánctöke új arisztokratája: az újdonsült nagybankárbáró, az eszközökben nem válogaió fiatal karrierista és a tehetsége eladására kényszerülő költő, a vérszípolyozó uzsorás és a társasági élet léhaságába belevesző nagyvilági dáma, azonkívül a sötét üzletekkel foglalkozó apró pénzemberek, tönkrement kiskereskedők, csalók, zugiijságírók, utcalányok siserahada, akiknek egyetlen uralkodó szenvedélyük a pénz, a haszon, a meggazdagodás, — ez a rögeszmévé fajult szenvedély, amely az embert kivetkőzteti emberi mivoltából, uralkodik a törvények, a politika, az erkölcsök, a család fölött. Hatalmas élettapasztalatának gyűjteményéből, az élet mélységes ismeretéből, csodálatos megfigyelömüvészetének finom ár nyalataiból építette fel Balsao ezeket az örökéletű alakokat, akik minden tipikus voltuk mellett a megszólalásig élő, egyéni, hús-vér emberek. Csak az olyan alkotóerőtől duzzadó zseni, mint Balzac, lehetett képes arra, lwgy évről-évre olyan műveket bocsásson ki tolla alól, mint „Grandét Eugénia", „Goriot apó", „Elvesztett illúziók", „Césgr Birotteau", „Betti néni", „Pons bácsi", hogy csak a legnépszerűbbeket említsük a számtalan közül. pszichológiai ábrázolóművészete ta• Ián a Goriot apó-ban éri el tetőpontját. A regény egyik központi témája az önfeláldozó, határt nem ismerő, szinte eszielenségig fajuló apai szeretet, míg a cselekmény másik vonala azt mutatja be, hogy szennyez be, mérgez meg a kapitalista társadalom pusztító légköre minden tisztát, jót és nemeset. Az öreg Goriot, a volt tésztagyáros, nagy vagyonát felosztotta két lánya között, hogy — a burzsen ffigalmak, szerint előnyösen adhassa térihez őket. Eletének álma teljesült: Anastasie az előkelő Restaud gróf felesége, Delphine pedig a dúsgazdag pénz mágnáshoz, Nucingen báróhoz ment feleségül. Az öreg tésztagyáros nyomorúságos körülmények között, de megelégedetten él egy szegényes penzióban, mert bálványozott lányai gazdagok, előkelőek és — boldogok. A szegény öregember nem ismeri a „felső tízezer" ragyogó életének szörnyű belső nyomorúságát. Nem látja, hogy lányai akikért egész élete munkáját feláldozta, szégyelik apjukat, s ha titokban el is jönnek őt meglátogatni, ezt csak azért teszik hogy pénzt kérjenek tőle, mindig újabb és több pénzt, mert enélkül a magas túrsaságban nincs megbecsülés, siker, nincs barátság, sem szerelem. Végül a nélkülözésekben belebetegedett Goriot apó a szó szoros értelmében éhezik azért, hogy Anastasie kifizethesse züllött szeretője kártyaadósságait és azért, hogy Delphine új báliruhában jelenhessék meg Beauséant grófné estélyen. Goriot apó akkor ébred rá a keserves igazságra, mikor halálos ágyán leányait hívja, de azok nem jönnek el utolsó búcsút mondani haldokló apjuknak, mert — éppen társadalmi kötelezettségeiknek kell eleget tenniök. Ekkor érti meg Goriot apó, hogy az 6 társadalmukban nincs önzetlen emberi szeretet, családi kap. csolat, nincs hála, sem gyermeki kegyelet vsak becsvágy, hiúság és pénzhajhászás •—, hogy nincsenek többé szerető gyermekek, jó férjek és hű feleségek, csak aljas karrieristák; akik a feleségük becsületénél többrebecsülik az aznapi tőzsdei nyereséget; jellemtelen szalonlovagok, akik a „szerelmet" pénzforrásként és a társadalmi ranglétrán való emelkedés eszközeként használják fel és vannak társaságbeli szépasszonyok, akiknek nagyobb gondot okoz egy szenzációtkeltő estélyiruha, mint az, hogy tehetetlen, elhagyott öreg apjuk egy piszkos penzió szalmazsákján kétségbeesve hal meg, mint egy kivert kutya. Ezzel szemben a szépasszonyok tudják, hogy mi „illik", s bár társadalmi rangjuk nem engedi meg, hogy résztvegyenek egy tönkrement tésztagyáros harmadosztályú temetesén, akkor sem, ha az történetesen saját apjuk, aki éppen miattuk ment tönkre et miattuk halt meg, de elküldik a temetésre inasaikat egy-egy díszes koszorúval,, ezzd .eleget tesznek leányi kötelességeiknek. /

tt, Goriot apó temetésén. tárul U} a társadalom a maga igazi valósagában Rastignac, a fiatgl diák, a regény másik hőse előtt. Rastignac fiatalon, romlatlanul, nemes becsvággyal jött vidékről Párizsba jogot tanulni, de a jogtudományok helyett csakhamar elsajátított egy sokkal lényegesebb tudományt: azt, hosjl az ész, tehetség, szorgalom, munkakedv^ semmit sem ér a Bourbon-monarchia rarizsában, annál többet ér az elegáns öltözködés, a magas összeköttetés, a szépasszonyok könnyen meghódítható kegye, JW?" tignac. hamar megtanulja az érvényesült ű vészetét: hogyan kell dúsgazdag embtirtvv pcoíuk;!. ri/Kryyurv (t/tve vswyit/'I reket párbaj ürügye alatt eltenni láb alo • s ezzel vagyonukat megkaparintani, gyan kell gazdag és mítsemsejlő öröko ' nőket házassági ígéretekkel behálózni, j leséget megcsalni[ és vagyonukat iqvede mező üzletekbe fektetni, hogyan kell magas társaság „megnemértett asszony nak" szerelmet hazudni, s ennek ára*megcsalt férjek pénzén magas poziciob jutni Jegyes emberek belső drámáján resztül így mutatja be Balzac <> élő és valóságos jelent egy mindent a I gó keresztmetszetben. A balzaci fHÜves* vétkül elképzelhetetlen a francia reali'' mus további fejlődése: Fiaubcrt, sant, Vaudét, Zola — mindannyian a'° az utakon haladtak, amelyeket ő n!/l " meg a regényirodalom számára. A kritikai realista irat, a nagy humanista értékeli benne Gorkij, amikor így >r r0 i Balzac könyvei azért a legkedvesebbe^ számomra, mert mindig nagy erővel < örömmel érzem megnyilvánulni bennük < emberhez való szeretet és az élet latos ismeretét", HALÁSZ ELŐD