Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-20 / 118. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK f MAI SZÁMUNKBÓL: AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Emberek a földeken Tanulj tovább a Mezőgazdasági Technikumban Ma összeül a francia minisztertanács A baráti népek életéből Részletek az ©Irodalmi törvényszék© vitájából Többet termő és jobb minőséget adó növényfajták nemesítése V. A KONGRESSZUSI HÉT SZEGEDEN a jobb munkasiervezés, a dolgozók lelkesedésének eredménye: áprilisban 72 százalék — május 18-án 114 százalék A' diszpécser irodában minden pillanatban nyitják az ajtót, s állandóan csürög a telefon. Sok a gond, a probléma egy ilyen nagy vállalatnál, mint a Ruhagyár, s a gondok jelentős réeze erre a munkát szervező osztályra hárul. Persze, hogy a legtöbb 6zó a naponta előforduló hibákról, akadályokról folyik, hisz azokat kell sürgősen, ötletesen orvosolni. Azonban egyegy kis lélekzetvételnyi szünetben arról is beszélnek, ami öröm. Kiss elvtárs fődiszpécser a munkaruhakészítőkről beszél, — dicséri őket. — Az elmúlt hetekben nagy változás történt a munkaruhatermekben és most a kongresszusi hét nap. jaiban jelentkeznek az eredmények, melyek — a szalagok átszervezése nyomán jöttek létre. \ Ennek a munkaátszervezésnek a története még áprilisban kezdődött. Ismert dolog, hogy a Ruhagyárba sok új dolgozó került, nem szakmunkások. akik gyakorlatlanok voltak a munkában. A szürke és kék munkaruhák különböző részeinek varrása nagy feladatok elé állították a szalagok dolgozóit. Öthatféle müveletet kellett elvégezni egy-egy dolgozónak és bizony a nem szakmunkások, nehezen tanulták meg a többféle részmunkát. Tiz szalag végozto a munkaruhák készítését és átlagban naponta 700 darabot csináltak — áprilisban 72 százalékos eredménnyel dolgoztak. A Ruhaipari Igazgatóság javaslatára átszervezték a munkaruhákat készítő szalagokat: az eddigi 260 fő helyett 4 szalagban 240 főt osztottak be éí egy-egy dolgozóra sokkal kevesebb részmunka hárult, amelyet hamarabb, elsajátított, gyorsabban elvégzett — folyamatosan emelkedett a szalagokból kikerülő kész munkaruhák száma. Tót!h II. Sándort május első napjaiban bízták meg azzal a fel. adattal a gyárban, hogy az egyik szalag munkáját vezesse. A munka átszervezésénél nem állt egyedül: a teremmester, Komáromi Ferenc. Gilinger Ilona technikusok, a diszpécser osztály dolgozói napokig ott tartózkodtak a szalagban, segítettek a munka kezdeti problémáinak megoldásában. Az előkészületek sikerültek — győzelmet jelentett a szalagok átszervezése. Az első öröm a Tóth-szalagban is akkor volt, amikor a dolgozók fizetési borítékjai vastagabbak lettek: növekedett keresetük jó teljesítményeik nyomán és a szalag már május 10-e körül túlteljesítette napi tervét. 11-én 222, 12-én 226, 13-án 231 munkaruha került ki a szalag dolgozóinak kezeiből és az elmúlt héten Fodor Rózsi, a Tóthszalag egyik dolgozójának gépe előtt álltak meg a pártszervezet, a szakszervezet küldöttei: két selyemkendőt kapott ajándékul a kon gresszusi versenyben végzett kiváló munkájáért. Ilyen munkában érkezett el a kongresszusi hét, napja. A szalag megmutatta, hogy a kongresszusi versenyben. összekováesolódott és tovább akarja növelni eredményét. A kiváló dolgozót köszöntő kis csoport ismét Fodor Rózsi gépje mellett, az egész szalag dolgozóinak öröméro a kiváló fiatal dolgozót jutalmazta egy üveg kölnivel, £s azóta mindennap hétfőn U, kedden is, szerdán is, Tóth II. Sándor szalagját dicséri a hangoshiradó. 17-én 280 munkaruhát, 18-án 256 munkaruhát készítettek a szalag dolgozói. Ha bár a keddi eredmény is szép, — túlteljesítették az előirány. zatob — do a visszaesésnek a kiválóan dolgozó szalagvezető is oka. A Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutató kollektívájának hozzájárulása a kongresszushoz A mezőgazdaság fejlesztését célzó párt- és kormányhatározat jó megvalósításában intézetünkre is komoly szerep hárul. Az eddigieKnél többet termő és jobb minőséget adó növényfajtákat kell mielőbb kinemesítenünk és a köztermesztésbe átadnunk, hogy ezzel átlagterméseink növekedjenek, :gyben terményeink minősége is javuljon. Az intézet fűszerpaprika és rizsnemesítői munkája eredményeképpen 350 kiló csipősségtől mentes és 700 kiló csipős fűszerpaprika elitvetőmagot, valamint 40 métermázsa rizs elit-vetőmagot adott át illetékes szerveknek 1954. évi I. fokú elszaporításra. Az I. fokú elszaporításból várható vetőmag egy év alatt lehetővé teszi Szeged vidéke egész paprikaterületén a köztermesztésben eddig szerepelt kisebb tenyészértékű, kevert jellegű fűszerpaprikafajták átcserélését — megbízható, tiszta fajtajellegű és nagyobb termesztési értékű, nemesített fajtákra. Nemesített ©Szegedi szakállas« rizsből pedig az I. fokú szaporítás biztosítja majd az egész ország ilyenirányú szükségletét. Az intézetben nemesített ©Szegedi sárga lófogú© kukoricafajtából ezévben 530 mázsa elit-vetőmagot állítunk elő öthalmi kísérleti gazdaságunkban. Az elit-vetőmagot jövőre állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek adjuk át I. fokú továbbszaporításra. A közeli napokban kerii! fajtaelismerésre a ©Szegedi alfa© olajlen, amely mind termésmennyiségével, mind olajtartalmával elsőnek futót be az országos fajtakísérletekben szereplő nemesített fajták között. Intézetünk irányítja a legjobb hazai olajlen tájfajta: a ©Hosszúháti© olajlen nemesítését is. Ez az Glajlen termesztési értékben közvetlenül a ©Szegedi alfa© olajlen után következik, amelyből 110 mázsa elit-vetőmag áll majd az I. fokú szaporítás rendelkezésére. De nemcsak a kutatómunkával veszi ki részét intézetünk a mezőgazdaság fejlesztéséből és a kongresszus méltó köszöntéséből, — hanem a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztság gazdálkodásának megjavításával is. Nem említve itt az egész Délalföldre kiterjedő ilyenirányú munkákat, rá kívánunk mutatni, hogy a közelmúltban Szegeden két szakbizottság alakult, melynek tagjai között intézetünk négy munkatársa szerepel. A bizottságok feladata városunk hét termelőszövetkezete gazdálkodásának helyszíni felülvizsgálata, az ott lévő esetleges hibák megállapítása és az azt követő szaktanácsadás. Mindannyian jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság ügye — mindanynyiónk közös ügye. Igyekezünk tehát a magunk területén, mind kutatómunkával, mind a gyakorlat megsegítésével a legeredményesebb munkát végezni: mezőgazdaságunk felvirágoztatásáért, egész dolgozó népünk jobb életéért. A MezőgazdáSági Kísérleti Intézet kutató kollektívája Az történt ugyanis, hogy három specóális gép — kettő lyukazó és egy gombozó — elromlott. Telefonon, hangosbiradón keresték a műszerészeket, hogy minél hamarabb megjavítsák és bizony © három gépnél dolgozó türelmetlenül várta, hogy a befejező műveletet gépeiken elvégezzék. Az már csak később, a műszak befejezése előtt jutott eszébe a szalagvezetőnek és tiercimmesterneik, hogy egy másik munkaterem gépén végezték volna el. — ha többlet, munkával is — a lynkazást és a gombozást. Szerdán azonban már még nagyobb lelkesedéssel folytatták a kongresszusi hét nagyszerű lendületét és 283 munkaruha dicsérte a szalag dolgozóit. Ez a története eddig a munkaruhát készítő szalagok átszervezésének ós az eredmény: áprilisban 72 6zázalék, május 18-án 114 százalék, A kereskedelmi dolgozók versenye Az Országos Kultúrcikk Kiskereskedelmi Vállalat szegedi boltjai szép kirakatokkal, bő árukészlettel kezdték meg a kongresszusi hetet. Az első nap eredményei megmutatták, hogy a kongresszusi versenyben dolgozóink eredményesen vesznek részt. A verseny első napján hangszerboltunk 168 százalékra, a Lenin-utcai ékszerbolt 141 százalékra, a papírbolt 125, az illatszerbolt 118, játékboltunk 108, Sztálin-körúti ékszerbolt 105 százalékra teljesítette napi előirányzatát. A dolgozók egymást közt is versenyeznek az előzékeny kiszolgálásban, újabb ötletek felhasználásává!. Magyar Istvánné A pártkongresszus tiszteletére megalakították a technikus szakkört a Földműves-utcai iskolában Pedagógusaink lelkes munkájukkal köszöntik pártunk III. kongresszusát. Ezt a lelkes munkát tükrözi a Földműves-utcai általános iskola folyosója, szertára, udvara. A pedagógusok szertáraikat bővítik, szépítik iskoláikat. Mészáros Mihály fiatal tanár igen szép munkát végez. A III. pártkongresszust méltóképpen akarja köszönteni. Vállalta, hogy az iskolájukban még eddig nem működő technikus szakkört felállítja. Ez igy elég egyszerűen hangzik — de mennyi munkába, fáradságba kerül, mire a kis műhely elkészül! Már elkészült a műhely. Csinos kis teremben, hosszú asztalokon satúk, különböző szerszámok, kalapács, fűrész, reszelő, harapófogó és félig elkészült munkadarabok hevernek. A fiatal tanár körülnéz műhelyében. Mi hiányzik még, mit hozzon be, mert mindjárt itt lesznek a kis technikusok. Az iskola csengője megszólal. Két óra. A kis terem egyszerre hangos lesz. A szerszámok a vidám fiúk kezében formálják, alakítják a munkadarabokat. — Szakkörünknek hetven tagja van — mondja Mészáros elvtárs. — Három csoportban tevékenykednek. Nemrégen dolgozunk még, elég sok időbe került, amíg a szerszámokat beszereztük. Az Oktatásügyi Minisztériumból is kaptunk szerszámokat, de műhelyünk működését a szegedi üzemeknek köszönhetjük. A raktárai is büszkén mutatja Mészáros elvtárs. Sok anyag van, lehet dolgozni. Az egyik sarokban nagy halom konzerves doboz. — Ezeket a dobozokat a Közlekedési Technikumtól kaptuk. A villanymotor készítésénél fontos nyersanyag. A műhelyben lázas munka folyik. Egy aprócska technikus fa-t nárához megy. — Tanár bácsi, kérek lemezt a kulcstartómhoz. A tanár pár perc múlva átadja Németh Nándor negyedikes pajtásnak a kért lemezt. — Ezen a szakkörön hiányos szertárainkat igyekszünk pótolni, A fizika szertár részére villanymotorokat, a rajzszertár részére rajztábla állványokat készítünk — mondja Mészáros elvtárs. Keresztes József és Tandari János nyolcadikos pajtások villanymotort csinálnak. Nagy munkában vannak. — Keresztes pajtás legszorgalmasabb tagja szakkörünknek — dicséri Mészáros elvtárs a szőke, pirosarcú fiút — már nemsokára készen lesz a motorja. Tandari pajtás is nagy igyekezettel dolgozik — közben beszél: — Nagyon szeretem a szakkört. Szeretem a gépeket. Gépipari Technikumba szeretnék menni, gépészmérnök akarok lenni. Nagyon sokat tanulok, hogy évvégére kijavítsam a két négyesem. Nem is csinálok mást — tanulok és a technikus szakkörbe járok. — Józsi, nézd, jó ez a modell? — kérdezi Keresztes Lacika bátyjától és megmutatja a kisrepülő modelljét. — Elég jó, csak még a jobb széléből fürészelj le pár millimétert. Mindenki dolgozik. Az egyik pajtás rajztáblaállványt csinál. Lauri Imre a virág mellé diszes pálcát készít, le ls lakkozza. Van itt minden szükséges anyag és eszköz. Aprócska fűrész is van, amely Keresztes Józsi munkáját dicséri. Boldogok a gyermekek, de legboldogabb a tanár. Mészáros Mihály. Boldog büszkeség tölti el, hogy teljesítette kongresszusi felajánlását és növendékeivel megszerettette a technikus szakkört. (j. zs.)Éljen, éljen, éljen! Nagyon meleg van a Szegedi Kenderfonógyár eérnázó üzemrész művezetőjének kis, fából készült szobájában. Ügy is mondják rá tréfásan: izzasztó. Az asztalon egy ventilátor állandóan forog — mégis gyöngyözik a homlokunk, ráadásul összesereglettünk benne jópáran, pedig nem beszéltünk meg találkozót. Valahogy éppen úgy adódott, hogy Balogh elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára, Juszt elvtárs, aki engem kalauzolt a kongresszusi hét lázában lüktető üzemrészeken át, a ©Szabad Nép© egyik munkatársa, a Textilművektői is egy vendég — szóval voltunk a kis katlanban jópáran. De itt bent legalább a zúgó géperdő kellős közepében jobban hallhattuk egymás hangját. A szó természetesen a kongresszusi hétről folyt — aziránt érdeklődött itt most mindenki — cstromoltuk kérdésekkel az üzemrész művezetőjét. Valami olyat kerestünk. ami egyszerű tett, de kifejezi a párt iránti szeretetet, a dolgozók hősiességét. Megtudtuk, hogy — hétfőn — a kongresszusi hét első napján kezdett dolgozni Relin Antílné és Kosányi Istvánné azokon a eérnázó gépeken, amelyeket a kongresszusi hét előkészítő időszakában állítottak be a eérnázó osztály emeleti munkatermébe. Hosszú ideig nem dőlgcztak ezeken a gépeken, nem is ezt a munkát végezték — a két munkásasszony mégis közel 140 százalékos teljesítményt ért el a nagy műszak első napján. Nagy a lelkesedés — a mezőgazdaságnak és exportra is itt készül sokféle zsineg. — Az üzemrész tervteljesítése is érdekli az elvtársakat? — kérdezte Agócsi Béla, a eérnázó művezetője. — Hogyne. Mennyi volt az első napi teljesítés? — 114 százalék. Ezt nagyon büszkén, mosolyogva mondta. Joggal. Minden üzemrész túlteljesítette a kongresszusi hét első napján tervét, s a legmagasabb eredményt a eérnázó üzemrész dolgozói érték el. Tovább nem juthattunk a beszélgetésben, mert kinyílt a kis szoba ajtaja és két kis pöttöm apróság lépett be rajta. Vállukon papírból készült jelzés, kék kis sapka a fejükön és hamar megtudtuk. hogy ők most postások. Egy fenő hérköpenyes magas volt velük. — Merre találnánk meg ezt a két elvtársnőt? — kérdezte, miközben átnyújtotta Agócsi elvtársnak a kezében lévő két táviratot, amelyet a szakszervezet küldött. Mindnyájunk arca felderült e kép láttán — nem kérdezősködtünk tovább: itt volt elöltünk a kongresszusi hét egyik kedves epizódja. Mentünk a két kis postás után — Hajdú Józsefnéhez vezetett utunk: néki szólt az egyik távirat. Burghardt Annuska és Epres Katika — ők voltak a kis postások, a Szegedi Kenderfonógyár napközi otthonának gyermekei — vékony hangjukkal próbálták túlkiabálni a gépek zúgását. Nem hallottuk először tisztán, hogy a bevezető szavaik mik voltak, csak aztán enynyit és ezt fennhangon: — Éljen, éljen, éljen! Hajdú Józsefné, a kongresszusi hét második napjának egyik munkahőse leguggolt az őt köszöntő gyermekekhez és nagyon-nagyon köszönte nekik kedvességüket. A kis menet tovább haladt, fel az emeleti munkaterembe. Sonkó Imrénét keresték a kis postások és ismét felhangzott az ©éljen, éljen, éljen!© — s a kétszeres sztahánovista munkásasszony összevissza csókolta a gyerekeket. Nagyon meghatódott a köszöntésen, de nem volt sok ideje játszadozni az apróságokkal — gépéhez lépett és folytatta munkáját. A kis postások elmentek a gyár többi kiváló dolgozóit köszönteni — mi még ottmaradtunk egy kicsit nézni, hogyan dolgozik Sonkóné. Gépén ott díszeleg a kongreszszusi emléklapja. A tintával írt sorok sok mindent elárulnak. Erről tudtuk meg, hogy Sonkóné a kongresszusi versenyben tért át három gép kezelésére és 170 százalékos teljesítményt vállalt. Ez még március elejcn volt. A következő sor már egy más tintával íródott: áprilisban azt vállalta, hogy 180 százalékra fokozza tovább eredményét. Megtudtuk a hétfői eredményét: 219 százalék. Ennyit Scnkóné még nem ért el — a pártot köszönti véle. És most hadd köszöntse őt azért az elhatározásáért, hogy négy gép kezelését akarja elvállalni, ez a három szó leírva is: éljen, éljen, éljen! Markovits Tibor i