Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-20 / 118. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK f MAI SZÁMUNKBÓL: AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Emberek a földeken Tanulj tovább a Mezőgazda­sági Technikumban Ma összeül a francia minisztertanács A baráti népek életéből Részletek az ©Irodalmi törvényszék© vitájából Többet termő és jobb minőséget adó növényfajták nemesítése V. A KONGRESSZUSI HÉT SZEGEDEN a jobb munkasiervezés, a dolgozók lelkesedésének eredménye: áprilisban 72 százalék — május 18-án 114 százalék A' diszpécser irodában minden pillanatban nyitják az ajtót, s ál­landóan csürög a telefon. Sok a gond, a probléma egy ilyen nagy vállalatnál, mint a Ruhagyár, s a gondok jelentős réeze erre a mun­kát szervező osztályra hárul. Per­sze, hogy a legtöbb 6zó a naponta előforduló hibákról, akadályokról folyik, hisz azokat kell sürgősen, ötletesen orvosolni. Azonban egy­egy kis lélekzetvételnyi szünetben arról is beszélnek, ami öröm. Kiss elvtárs fődiszpécser a munkaru­hakészítőkről beszél, — dicséri őket. — Az elmúlt hetekben nagy vál­tozás történt a munkaruhatermek­ben és most a kongresszusi hét nap. jaiban jelentkeznek az eredmények, melyek — a szalagok átszervezése nyomán jöttek létre. \ Ennek a munkaátszervezésnek a története még áprilisban kezdődött. Ismert dolog, hogy a Ruhagyárba sok új dolgozó került, nem szak­munkások. akik gyakorlatlanok voltak a munkában. A szürke és kék munkaruhák különböző részei­nek varrása nagy feladatok elé állították a szalagok dolgozóit. Öt­hatféle müveletet kellett elvégezni egy-egy dolgozónak és bizony a nem szakmunkások, nehezen ta­nulták meg a többféle rész­munkát. Tiz szalag végozto a munkaruhák készítését és átlagban naponta 700 darabot csináltak — áprilisban 72 százalékos eredménnyel dolgoztak. A Ruhaipari Igazgatóság javas­latára átszervezték a munkaruhá­kat készítő szalagokat: az eddigi 260 fő helyett 4 szalagban 240 főt osztottak be éí egy-egy dolgozóra sokkal kevesebb részmunka hárult, amelyet hamarabb, elsajátított, gyorsabban elvégzett — folyamato­san emelkedett a szalagokból ki­kerülő kész munkaruhák száma. Tót!h II. Sándort május első napjaiban bízták meg azzal a fel. adattal a gyárban, hogy az egyik szalag munkáját vezesse. A munka átszervezésénél nem állt egyedül: a teremmester, Komáromi Ferenc. Gilinger Ilona technikusok, a disz­pécser osztály dolgozói napokig ott tartózkodtak a szalagban, segí­tettek a munka kezdeti problémái­nak megoldásában. Az előkészületek sikerültek — győzelmet jelentett a szalagok átszervezése. Az első öröm a Tóth-szalagban is akkor volt, amikor a dolgozók fi­zetési borítékjai vastagabbak let­tek: növekedett keresetük jó tel­jesítményeik nyomán és a szalag már május 10-e körül túlteljesítet­te napi tervét. 11-én 222, 12-én 226, 13-án 231 munkaruha került ki a szalag dolgozóinak kezeiből és az elmúlt héten Fodor Rózsi, a Tóth­szalag egyik dolgozójának gépe előtt álltak meg a pártszervezet, a szakszervezet küldöttei: két selyem­kendőt kapott ajándékul a kon gresszusi versenyben végzett kivá­ló munkájáért. Ilyen munkában érkezett el a kongresszusi hét, napja. A szalag megmutatta, hogy a kon­gresszusi versenyben. összeková­esolódott és tovább akarja nö­velni eredményét. A kiváló dolgo­zót köszöntő kis csoport ismét Fo­dor Rózsi gépje mellett, az egész szalag dolgozóinak öröméro a ki­váló fiatal dolgozót jutalmazta egy üveg kölnivel, £s azóta mindennap hétfőn U, kedden is, szerdán is, Tóth II. Sándor szalagját dicséri a hangoshiradó. 17-én 280 munkaruhát, 18-án 256 munkaruhát készítettek a szalag dolgozói. Ha bár a keddi eredmény is szép, — túlteljesítették az előirány. zatob — do a visszaesésnek a ki­válóan dolgozó szalagvezető is oka. A Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutató kollektívájának hozzájárulása a kongresszushoz A mezőgazdaság fejlesztését cél­zó párt- és kormányhatározat jó megvalósításában intézetünkre is komoly szerep hárul. Az eddigieK­nél többet termő és jobb minősé­get adó növényfajtákat kell mi­előbb kinemesítenünk és a közter­mesztésbe átadnunk, hogy ezzel át­lagterméseink növekedjenek, :gy­ben terményeink minősége is ja­vuljon. Az intézet fűszerpaprika és rizs­nemesítői munkája eredményekép­pen 350 kiló csipősségtől mentes és 700 kiló csipős fűszerpaprika elit­vetőmagot, valamint 40 métermá­zsa rizs elit-vetőmagot adott át il­letékes szerveknek 1954. évi I. fo­kú elszaporításra. Az I. fokú elszaporításból vár­ható vetőmag egy év alatt le­hetővé teszi Szeged vidéke egész paprikaterületén a köz­termesztésben eddig szerepelt kisebb tenyészértékű, kevert jellegű fűszerpaprikafajták át­cserélését — megbízható, tiszta fajtajellegű és nagyobb ter­mesztési értékű, nemesített faj­tákra. Nemesített ©Szegedi szakállas« rizsből pedig az I. fokú szaporítás biztosítja majd az egész ország ilyenirányú szükségletét. Az intézetben nemesített ©Sze­gedi sárga lófogú© kukoricafajtá­ból ezévben 530 mázsa elit-vetőma­got állítunk elő öthalmi kísérleti gazdaságunkban. Az elit-vetőmagot jövőre állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek adjuk át I. fokú továbbszaporításra. A közeli napokban kerii! fajta­elismerésre a ©Szegedi alfa© olajlen, amely mind termés­mennyiségével, mind olajtartal­mával elsőnek futót be az or­szágos fajtakísérletekben sze­replő nemesített fajták között. Intézetünk irányítja a legjobb ha­zai olajlen tájfajta: a ©Hosszúháti© olajlen nemesítését is. Ez az Glaj­len termesztési értékben közvetle­nül a ©Szegedi alfa© olajlen után következik, amelyből 110 mázsa elit-vetőmag áll majd az I. fokú szaporítás rendelkezésére. De nemcsak a kutatómunkával veszi ki részét intézetünk a mező­gazdaság fejlesztéséből és a kon­gresszus méltó köszöntéséből, — hanem a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztság gazdálkodásának megjavításá­val is. Nem említve itt az egész Délal­földre kiterjedő ilyenirányú mun­kákat, rá kívánunk mutatni, hogy a közelmúltban Szegeden két szak­bizottság alakult, melynek tagjai között intézetünk négy munkatársa szerepel. A bizottságok feladata városunk hét termelőszövetkezete gazdálkodásának helyszíni felülvizs­gálata, az ott lévő esetleges hibák megállapítása és az azt követő szaktanácsadás. Mindannyian jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság ügye — mindany­nyiónk közös ügye. Igyekezünk te­hát a magunk területén, mind ku­tatómunkával, mind a gyakorlat megsegítésével a legeredményesebb munkát végezni: mezőgazdaságunk felvirágoztatásáért, egész dolgozó népünk jobb életéért. A MezőgazdáSági Kísérleti Intézet kutató kollektívája Az történt ugyanis, hogy három specóális gép — kettő lyukazó és egy gombozó — elromlott. Telefo­non, hangosbiradón keresték a mű­szerészeket, hogy minél hamarabb megjavítsák és bizony © három gépnél dolgozó türelmetlenül vár­ta, hogy a befejező műveletet gé­peiken elvégezzék. Az már csak később, a műszak befejezése előtt jutott eszébe a szalagvezetőnek és tiercimmesterneik, hogy egy másik munkaterem gépén végezték volna el. — ha többlet, munkával is — a lynkazást és a gombozást. Szerdán azonban már még nagyobb lelkese­déssel folytatták a kongresszusi hét nagyszerű lendületét és 283 mun­karuha dicsérte a szalag dolgozóit. Ez a története eddig a munka­ruhát készítő szalagok átszerve­zésének ós az eredmény: április­ban 72 6zázalék, május 18-án 114 százalék, A kereskedelmi dolgozók versenye Az Országos Kultúrcikk Kiske­reskedelmi Vállalat szegedi boltjai szép kirakatokkal, bő árukészlettel kezdték meg a kongresszusi hetet. Az első nap eredményei megmu­tatták, hogy a kongresszusi ver­senyben dolgozóink eredményesen vesznek részt. A verseny első nap­ján hangszerboltunk 168 száza­lékra, a Lenin-utcai ékszerbolt 141 százalékra, a papírbolt 125, az il­latszerbolt 118, játékboltunk 108, Sztálin-körúti ékszerbolt 105 száza­lékra teljesítette napi előirányza­tát. A dolgozók egymást közt is ver­senyeznek az előzékeny kiszolgá­lásban, újabb ötletek felhasználá­sává!. Magyar Istvánné A pártkongresszus tiszteletére megalakították a technikus szakkört a Földműves-utcai iskolában Pedagógusaink lelkes munkájuk­kal köszöntik pártunk III. kon­gresszusát. Ezt a lelkes munkát tükrözi a Földműves-utcai általá­nos iskola folyosója, szertára, ud­vara. A pedagógusok szertáraikat bővítik, szépítik iskoláikat. Mészáros Mihály fiatal tanár igen szép munkát végez. A III. párt­kongresszust méltóképpen akarja köszönteni. Vállalta, hogy az isko­lájukban még eddig nem működő technikus szakkört felállítja. Ez igy elég egyszerűen hangzik — de mennyi munkába, fáradságba ke­rül, mire a kis műhely elkészül! Már elkészült a műhely. Csinos kis teremben, hosszú asztalokon satúk, különböző szerszámok, kala­pács, fűrész, reszelő, harapófogó és félig elkészült munkadarabok he­vernek. A fiatal tanár körülnéz műhelyében. Mi hiányzik még, mit hozzon be, mert mindjárt itt lesz­nek a kis technikusok. Az iskola csengője megszólal. Két óra. A kis terem egyszerre hangos lesz. A szerszámok a vidám fiúk kezében formálják, alakítják a munkadarabokat. — Szakkörünknek hetven tagja van — mondja Mészáros elvtárs. — Három csoportban tevékenyked­nek. Nemrégen dolgozunk még, elég sok időbe került, amíg a szer­számokat beszereztük. Az Oktatás­ügyi Minisztériumból is kaptunk szerszámokat, de műhelyünk mű­ködését a szegedi üzemeknek kö­szönhetjük. A raktárai is büszkén mutatja Mészáros elvtárs. Sok anyag van, lehet dolgozni. Az egyik sarokban nagy halom konzerves doboz. — Ezeket a dobozokat a Közle­kedési Technikumtól kaptuk. A villanymotor készítésénél fontos nyersanyag. A műhelyben lázas munka fo­lyik. Egy aprócska technikus fa-t nárához megy. — Tanár bácsi, kérek lemezt a kulcstartómhoz. A tanár pár perc múlva átadja Németh Nándor negyedikes paj­tásnak a kért lemezt. — Ezen a szakkörön hiányos szertárainkat igyekszünk pótolni, A fizika szertár részére villany­motorokat, a rajzszertár részére rajztábla állványokat készítünk — mondja Mészáros elvtárs. Keresztes József és Tandari Já­nos nyolcadikos pajtások villany­motort csinálnak. Nagy munkában vannak. — Keresztes pajtás legszorgal­masabb tagja szakkörünknek — dicséri Mészáros elvtárs a szőke, pirosarcú fiút — már nemsokára készen lesz a motorja. Tandari pajtás is nagy igyeke­zettel dolgozik — közben beszél: — Nagyon szeretem a szakkört. Szeretem a gépeket. Gépipari Tech­nikumba szeretnék menni, gépész­mérnök akarok lenni. Nagyon so­kat tanulok, hogy évvégére kija­vítsam a két négyesem. Nem is csinálok mást — tanulok és a tech­nikus szakkörbe járok. — Józsi, nézd, jó ez a modell? — kérdezi Keresztes Lacika báty­jától és megmutatja a kisrepülő modelljét. — Elég jó, csak még a jobb szé­léből fürészelj le pár millimétert. Mindenki dolgozik. Az egyik paj­tás rajztáblaállványt csinál. Lauri Imre a virág mellé diszes pálcát készít, le ls lakkozza. Van itt min­den szükséges anyag és eszköz. Aprócska fűrész is van, amely Ke­resztes Józsi munkáját dicséri. Boldogok a gyermekek, de leg­boldogabb a tanár. Mészáros Mi­hály. Boldog büszkeség tölti el, hogy teljesítette kongresszusi fel­ajánlását és növendékeivel megsze­rettette a technikus szakkört. (j. zs.)­Éljen, éljen, éljen! Nagyon meleg van a Szegedi Kenderfonógyár eérnázó üzemrész műve­zetőjének kis, fából ké­szült szobájában. Ügy is mondják rá tréfásan: izzasztó. Az asztalon egy ventilátor állandóan fo­rog — mégis gyöngyö­zik a homlokunk, rá­adásul összesereglettünk benne jópáran, pedig nem beszéltünk meg ta­lálkozót. Valahogy ép­pen úgy adódott, hogy Balogh elvtárs, az üzemi pártbizottság tit­kára, Juszt elvtárs, aki engem kalauzolt a kon­gresszusi hét lázában lüktető üzemrészeken át, a ©Szabad Nép© egyik munkatársa, a Textilművektői is egy vendég — szóval vol­tunk a kis katlanban jó­páran. De itt bent leg­alább a zúgó géperdő kellős közepében jobban hallhattuk egymás hang­ját. A szó természetesen a kongresszusi hétről folyt — aziránt érdeklődött itt most mindenki — cstromoltuk kérdésekkel az üzemrész művezető­jét. Valami olyat keres­tünk. ami egyszerű tett, de kifejezi a párt iránti szeretetet, a dolgozók hősiességét. Megtudtuk, hogy — hétfőn — a kongresszusi hét első napján kezdett dolgozni Relin Antílné és Kosá­nyi Istvánné azokon a eérnázó gépeken, ame­lyeket a kongresszusi hét előkészítő időszaká­ban állítottak be a eér­názó osztály emeleti munkatermébe. Hosszú ideig nem dőlgcztak ezeken a gépeken, nem is ezt a munkát végez­ték — a két munkás­asszony mégis közel 140 százalékos teljesítményt ért el a nagy műszak első napján. Nagy a lelkesedés — a mező­gazdaságnak és export­ra is itt készül sokféle zsineg. — Az üzemrész terv­teljesítése is érdekli az elvtársakat? — kérdezte Agócsi Béla, a eérnázó művezetője. — Hogyne. Mennyi volt az első napi telje­sítés? — 114 százalék. Ezt nagyon büszkén, mosolyogva mondta. Joggal. Minden üzem­rész túlteljesítette a kongresszusi hét első napján tervét, s a leg­magasabb eredményt a eérnázó üzemrész dolgo­zói érték el. Tovább nem juthat­tunk a beszélgetésben, mert kinyílt a kis szoba ajtaja és két kis pöttöm apróság lépett be rajta. Vállukon papírból ké­szült jelzés, kék kis sap­ka a fejükön és hamar megtudtuk. hogy ők most postások. Egy fe­nő hérköpenyes magas volt velük. — Merre találnánk meg ezt a két elvtárs­nőt? — kérdezte, mi­közben átnyújtotta Agó­csi elvtársnak a kezé­ben lévő két táviratot, amelyet a szakszervezet küldött. Mindnyájunk arca fel­derült e kép láttán — nem kérdezősködtünk tovább: itt volt elöltünk a kongresszusi hét egyik kedves epizódja. Men­tünk a két kis postás után — Hajdú Józsefné­hez vezetett utunk: néki szólt az egyik távirat. Burghardt Annuska és Epres Katika — ők vol­tak a kis postások, a Szegedi Kenderfonógyár napközi otthonának gyermekei — vékony hangjukkal próbálták túlkiabálni a gépek zú­gását. Nem hallottuk először tisztán, hogy a bevezető szavaik mik voltak, csak aztán eny­nyit és ezt fennhangon: — Éljen, éljen, éljen! Hajdú Józsefné, a kongresszusi hét máso­dik napjának egyik munkahőse leguggolt az őt köszöntő gyermekek­hez és nagyon-nagyon köszönte nekik kedves­ségüket. A kis menet tovább haladt, fel az emeleti munkaterembe. Sonkó Imrénét keresték a kis postások és ismét fel­hangzott az ©éljen, él­jen, éljen!© — s a két­szeres sztahánovista munkásasszony össze­vissza csókolta a gyere­keket. Nagyon megható­dott a köszöntésen, de nem volt sok ideje ját­szadozni az apróságok­kal — gépéhez lépett és folytatta munkáját. A kis postások elmentek a gyár többi kiváló dolgo­zóit köszönteni — mi még ottmaradtunk egy kicsit nézni, hogyan dol­gozik Sonkóné. Gépén ott díszeleg a kongresz­szusi emléklapja. A tin­tával írt sorok sok min­dent elárulnak. Erről tudtuk meg, hogy Son­kóné a kongresszusi ver­senyben tért át három gép kezelésére és 170 százalékos teljesítményt vállalt. Ez még március elejcn volt. A következő sor már egy más tintá­val íródott: áprilisban azt vállalta, hogy 180 százalékra fokozza to­vább eredményét. Megtudtuk a hétfői eredményét: 219 száza­lék. Ennyit Scnkóné még nem ért el — a pártot köszönti véle. És most hadd köszöntse őt azért az elhatározásáért, hogy négy gép kezelését akar­ja elvállalni, ez a három szó leírva is: éljen, él­jen, éljen! Markovits Tibor i

Next

/
Thumbnails
Contents