Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-13 / 112. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954. MÁJUS 13. délmbgydrorszag Csou En-laj beszéde a genfi külügyminiszteri értekezlet szerdai ülésén az indokínai béke helyreállításénak kérdéséről ' Genf (MTI) Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere a genfi értekezlet szerda délutáni ülésén beszédet mondott. A genfi külügyminiszteri érte­kezlet megkezdte az indokínai béke helyreállítása kérdésének tárgyaiá­sót. Fontos feladat áll előttünk, az, hogy elérjük az ellenségeskedések megszüntetését és helyreállítsuk a békét Indokínában, az indokínai népek nemzeti jogainak eismerése alapján. — Mi szükséges ahhoz, hogy az indokínai népek nemzeti jogait el­ismerjék? Az szükséges, hogy elismerjék Vietnam, Kmer és Patet Lao népeinek teljes jogát a nemzeti függetlenségre, a nemzeti egységre és a demokra­tikus szabadságokra, arra, hogy békében élhessenek hazájuk­ban — mondotta beszéde elején, majd hangsúlyozta, hogy az indokínai háború gyarmati háború, amelyet a francia gyarmatosítók robbantot­tak ki avégett, hogy újra rabszol­gasorba taszítsák az indokínai né­peket. Ezzel szemben az az ellen­állási harc, amelyet az indokínai népek folytatnak, igazságos hábo­rú a gyarmati agresszió ellen és a nemzeti függetlenség védelmében. — Az indokínai népek békesze­rető népék. A Vietnami Demokra­tikus Köztársaság a háború elejé­től kezdve ismételten javaslatot tett a francia kormánynak, hogy az indokínai kérdést békés tár­gyalások útján oldják meg. A francia uralkodó körök hábo­rús klikkjei azonban nem vol­] tak hajlandóit abbahagyni Ie­járatott gyarmati politikájukat. — Nem lehet kétséges, hogy a francia nép széles tömegei az indo­kínai háború megszüntetésében re­ménykednek. Sok francia azt kér­dezi, hogy ha lehetséges volt meg­szüntetni a háborút Koreában, mi­ért nem lehet Indokínában? Ha az amerikaiak Koreában elfogadták a fegyverszünetet, miért nem enge­dik meg, hogy Franciaország ugyanezt tegye Indokínában? . A Az Amerikai Szovjet Baráti Társaság országos tanácsa elnökének nyilatkozata Washington (TASZSZ). Miután az Egyesült Államok igazságügymi­nisztere kijelentette, hogy az Amerikai-Szovjet Baráti Társaság Országos Tanácsa a McCarran törvény értelmében mint a „kommunista fronthoz tartozó szervezet" köteles ma­gát jegyzékbe vétetni. A felforgató tevékenység ellenőr­zésére alakított hivatal felhívta e szervezet tagjait, jelentkezzenek jegyzékbe vételük végett. John Kingsbury, az Amerikai­Szovjet Baráti Társaság Országos Tanácsának elnöke, május 10-én a felforgató tevékenység ellenőrzé­sére alakított hivatalban kijelen­tette: „Ugy beszélek, mint törzsgyöke­res amerikai, mint Henri Adarns egyenes leszármazottja. Mint e nagy ország alapítóinak egyik utódja kötelességemnek tartom, hogy megvédjem azokat az elveket, amelyeket a füg­getlenségi nyilatkozat és az em­beri jogok deklarációja tartal­maz . . Ami az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti viszonyt illeti, az Amerikai-Szovjet Baráti Társa­ság Országos Tanácsa mindig sík­raszállt a nézeteltérések rendezé­sét célzó tárgyalások mellett, ami megfelel országaink érdekeinek és szavatolja az egész világ békéjét. „Szilárd meggyőződésünk, hogy hazafias kötelességünknek te­szünk eleget és az egyetemes béke ügyét szolgáljuk, amikor állandóan támogatjuk az együtt­működés helyreállítását, a kul­turális cserét és a kereskedelem kiszélesítését a két nagyhata­lom között". Kingsbury tiltakozott „az igaz­ságügyminiszternek a tanács tagjai jegyzékbe foglalásáról szóló alap­talan követelése" ellen. kérdés lényege abban rejlik, hogy nek csak az a célja, hogy „erősítse az amerikai beavatkozók fél­nek a békétől. Miután arra kényszerültek, hogy megszün­tessék a háborút Koreában, ar­ra törekszenek, hogy állandósít­sák és fokozzák a nemzetközi feszültséget. Evégett az amerikai intervenció­sok az Indokínában való fokozott beavatkozásnak és a háború kiszé­lesítésének politikáját folytatják. Az amerikai beavatkozóknak az a törekvése, hogy az indokinai há­borút fokozzák és kiszélesítsék, nemcsak Indokina meghódítását cé­lozza, hanem egyúttal azt is, hogy e területet támaszpontként hasz­nálják fel az egész Délkelet-Ázsia ellen irányuló agresszió szómára. Az Egyesült Államok rendszere­sen ürügyeket koholt, hogy katonai blokkokat szervezzen és kiterjesz­sze a háborút, azt állítva, minden­az Egyesült Államok nemzeti biz­tonságát és megvédje a szabad vi­lágot." Mint mindenki tudja, az Egyesült Államok nem ázsiai állam és biztonságát nem fe­nyegeti egyetlen ázsiai állam sem, legkevésbbé Indokina né­pei, amelyek függetlenségükért és szabadságukért küzdenek. Ezzel szemben az Egyesült Államok a háború egész tartama alatt arra vonatkozólag készített terveket, hogy úgynevezett védelmi tömbök láncolatát hozza létre a Távol-Ke­leten, Délkelet-Ázsiában, Közel- és Közép-Keleten. Ezeknek az úgyne­vezett védelmi tömböknek az a cél­ja, hogy kiterjesszék Ázsiában a gyarmati háborút és gyarmatbiro­dalmat létesítsenek az ázsiai népek leigázására egy maroknyi amerikai monopóltőkés érdekében — mondot­ta többek között Csou En-laj. A genfi értekezleten résztvevő francia küldöttség közölte, hogy tárgyalási alapnak tekintik a Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslatát Hirek Genfből Mint a genfi értekezleten részt-!ja a második parlamenti előadáson vevő francia küldöttség szóvivő-1 is happyenddel végződik". je kedden sajtóértekezleten közölte, Franciaország képviselői „bi­zonyos fenntartásaik ellenére" tárgyalási alapnak tekintik azokat a javaslatokat, amelye­ket Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere az értekezlet hét­fői ülésén terjesztett elő az indokinai kérdés megoldására. A szóvivő hozzátette, hogy ezzel a közléssel helycsbbíteni kívánja mindazokat a jelentéseket ame­lyek szerint a francia küldöttség elfogadhatatlannak tartja a Viet­nami Demokratikus Köztársaság javaslatait. Értekczleti körökben hajlamo­sak annak feltételezésére, hogy a francia küldöttség keddi nyilatko­zata újabb propaganda fogás a La­niel kormány szorongatott parla­menti helyzetének megkönnyítésé­re, a francia nemzetgyűlésben csü­törtökön végbemenő bizalmi sza­vazás befolyásolására. A svájci sajtó ezzol kapcsolatban lehetsé­gesnek tartja, hogy a francia nemzetgyűlés ezúttal nem szavaz bizalmat a Laniel­kormánynak. A baseli „National Zeitung" hang súlyozza: „nem biztos, hogy a La­niel-kormóny indokínai színdarab­Genfi értekczleti körökben szer­dán délelőtt határozott ellenszenv­vel, sőt felháborodással fogadták azt a washingtoni jelentést, mely szerint t Eisenhower közölte: kész enge­délyt kérni a kongresszustól, hogy amerikai intervenciós csa­patokat küldhessen Indokiná­ba a vietnami néphadsereg el­leni hadműveletek kiszélesítése céljából. Eisenhower a három indokinai bábállam ezirányú „kérelmétől" tette függővé ezt a békeellcnes lé­pést. A .Journal de Geneve" cimű genfi lap jelentése szerint az In­dokínával kapcsolatos vitában még öt számottevő felszólalást vár. nak e napokban, mégpedig Molotov, Csou En-laj, Eden, Bedell-Smith és a Bao Daj­féle Vietnam képviselőjének ér­demleges hozzászólását a Viet­nami Demokratikus Köztársaság javaslataihoz. Bidault francia külügyminiszter valószínűleg csak a jövő hét fo­lyamán fejti ki részletesen a fran­cia küldöttség álláspontját a de­mokratikus Vietnam javaslataival kapcsolatban. p ARíELET A népnevelő a dolgozók barátja — segiföie Levél a népnevelőmunkáról Churchill válaszai az angol alsóházban a délkeletázsiai katonai szövetség tervéről hozzáintézett kérdésekre A miniszterfanács határozata a nyári időszámítás bevezetéséről A minisztertanács határozata ér­telmében 1954 május 23-tól 1954 október 3-ig terjedő időszakra be kell vezetni a nyári időszámítást. 1954 május 23-án 0 órakor az órá­kat egy órára kell clöreigazitani, 1954 október 2-án 24 órakor pedig az órákat 23 órára kell visszaiga­zitani. • • * , London (MTI) Churchill angol miniszterelnökhöz kedden az alsó­házban több kérdést intéztek, ame­lyek az úgynevezett délkeletázsiai védelmi paktumra vonatkoztak.. Churchill nem adott egyenes választ ezekre a kérdésekre és csupán arra az utalásra szorít­kozott, hogy Selwyn Lloyd kül­ügyi államtitkár hétfőn már nyilatkozatot adott e kérdésben. Mint ismeretes, Selwyn Lloyd hétfőn csupán azt mondotta, hogy ©nincs hozzátennivalója korábbi nyilatkozataihoz©. Silverman munkáspárti képvi­selő azt kérdezte a miniszterelnök­től, ©milyen lépéseket szándékozik tenni, hogy eleget tegyen a ház azon egyhangú kérelmének: kez­deményezzen a kormány haladék­talanul találkozót az Egyesült Ál­lamok, a Szovjetunió és Anglia vezetői között.. .© Churchill vála­szában utalt arra, hogy azzal a fenntartással fogadta el az ellen­zék idevonatkozó javaslatát, hogy a ©haladéktalan© szó nem kötelezi a kormányt nem megfelelő időben való eljárásra. Silverman képviselő felvetette: ©Pontosan egy évvel ez­előtt maga a miniszterelnök java­solta, hogy a három nemzet állam­fői találkozzanak. Vájjon elvesz­tette-e hitét abban az eszmében, amelyben olyan sokan hisznek Angliában és az egész világon?© Churchill így válaszolt: ©Semmi sem lenne könnyebb, mint javaslatot tenni, amit az­után visszautasítanának. Haj­szálnyit sem változtattam meg nézeteimet. Pontosan az a vé­leményem most is, mint ez­előtt, de sajnos az én véleményem nem mindenütt mérvadó .. .©. Polczner János elvtárs, a Rókus I. pártszervezet legjobb népnevelő­munkát végző pártmunkásai közé tartozik. A hozzá tartozó családok látogatására mindig felkészülten megy el. Példásan gyarapítja marx­ista-leninista ismereteit és igyek­szik minél jobban megérteni a párt politikájának kérdéseit. A népnevelő értekezleteken mindig ott van és hasznos felszólalásaival segíti népnevelő társait, hogy ők is értékes munkát tudjanak végezni. Polczner elvtárs tudja, hogy mint párttag, felelősséggel tartozik az­ért, hogy a reá bízott dolgozókat tájékozódott, öntudatos emberekké nevelje. A népnevelőmunka nem korlá­tozódik egy-két kérdésre. Polczner elvtárs mindig a legfontosabbakról be­szél, azokat magyarázza, beszéli meg a dolgozókkal. A kongresszusi versenyről átérzett lelkesedéssel beszél — s mint mondja — a versenyben elért eredmények a párt és a dolgozók iránti szeretet, a jobb élet megte­remtéséért végzett jobb munka kifejezői. Megmagyarázza Polczer elvtárs, hogy a kormányprogramm megvalósítása elsősorban a munka­padok, a gépek mellett, a szántó­földeken dől el, a termelési tervek teljesítésével és túlteljesítésével, a mezőgazdasági munkák időben való elvégzésével, a megállapított be­gyűjtési terv teljesítésével. Ennek eredményeként válik gazdaságunk még szilárdabbá, hazánk meg erő­sebbé. Magyarázza azt is, hogy a béke védelme, a nyugalmas családi élet biztosítása hogyan áll szerves kapcsolatban azzal az eredmény­nyel, amelyet a dolgozók elérnek a jobb munkával, munkamóc»szereiá állandó tökéletesítésével. A politikai képzés jelentősegé­ről is beszélget az általa láto­gatott dolgozókkal és most az összefoglalóra hívja fel figyel­müket. Elmondja, hogy évi tanulásuk ér­tékéről adnak számot, maradandó© vá teszik az eddig tanultakat. Meg­érteti mindenkivel, hogy aki tanul* ismeri a párt célkitűzéseit, az nem veszti el biztonságérzetét és a he­lyes utat követi, bármilyen nehéz­ségek élé is kerül. Akik tanulnak* jobban megértik a párt politikáját, szilárdan bíznak a pártban, a szo­cializmus győzelmében, s nem ül­nek fel az ellenség rosszhiszemű hí­resztelésének. Ezek az érvei sok­szor eredményesen meggyőzőek. Polczner elvtárs nem elégszik meg csak gz ő érvei elmondásával* hanem megkérdezi a dolgozókat is* hogy nekik vannak-e észrevételeik és kívánságaik. Megkérdezi véle­ményüket a párt és a kormány in­tézkedéseiről. Az így szerzett ész-* revételeket elmondja a pártszerve­zetben, a jogosan felvetett és or­vosolható sérelmeket pedig igyek­szik elintézni, illetve illetékesekhez továbbítani. A dolgozók szeretik Polczner elvtársat, mindig bizalom­mal várják mint népnevelőt és igaz barátjuknak tartják. Szavai meggyőzőek, kertelés nélkül, min­dig az igazat mondja, ezért adnak szavára. Ilyennek kell lenni min­den népnevelőnek. Polczner elv­társ munkájával hasznosan járul hozzá a pártszervezet területén el­ért eredményekhez, mint a párt lelkes, harcos katonája. Németh István Első zöldfőzelék a Konzervgyárban: a spenót A Szegedi Konzervgyár udvarán mindenütt zöld spenóttal teli ládá­kat lehet látni. Május 7-én meg­kezdték a spenót készételek készí­tését és azóta egyre szaporodnak a spenóttal teli üvegek. A Konzerv­gyár nagy munkája azonban még csak később, a borsóéréssel kezdő­dik. ök úgy mondják ezt: jön a borsószezon. A borsó készételek készítésére az üzemben külön speciális borsóhán­toló és szortírozó gépek vannak. Az üzemkarbantartó részleg már jóelöre gondolt arra, hogy a bor­sószezon idején semmi ne akadá­lyozza a folyamatos munkát. Soós István és Oláh József karbantartó brigádja pártunk III. kongresszu­rendbehozzák a borsóhántoló és szortírozó gépeket, a szárító gépe­ket és elkészítenek egy új előmele­gítőt május 15-ig. A két karbantartó brigád április 27-re teljesítette kongresszusi vál­lalását. A szárító gépek, borsóhán­toló és szortírozó gépek már töké­letesen kijavítva várják a nagy munka megkezdését. Az új előme© legítőn a spenótos üvegek haladnak már keresztül. Ahogy az idő mu­tatja, a kongresszusi héten még csak a spenótot tudják eltenni a Konzervgyár dolgozói, arra azonban felkészüllek, hogy ezekben a nar pókban eddigi eredményeiket túl­szárnyalják és a borsószezon idejé­re minden munkaerőt a borsó fel­sának tiszteletére vállalta, hogy dolgozására tudjanak beállítani. Igy irtok ti! BOLDOGSÁG Marcel Proust ulán realizálta Papp Zoltán Papp Zoltán fiatal szegedi író írásai: Boldogság, Találko­zás. Autó a ködben. Sötct este bolyongott Szeged házai között, megült a korzó dús­Iombú platánfáin és egykedvűen nézte a vá­rosházát, nem is a vá­rosházát, hanem csak tornyát, ahová pillan­tása lassan kúszott fel cirádáról cirádára, óva­tosan megkerülve a ki­szögeléseket, mintha fájt volna neki beleüt­közni a hegyes kősar­kokba. Pillantása felért a toronyra és megnyug­vással vette tudomásul, hogy még csak fel nyolc van. tehát nem késett el. Egyszerre összerez­zent. Újszeged felől hű­vös szél fuvallt, majd egyre nagyobb erőre kapva fújt és az ablako­kon őrülten dobclva sü­völtött, zúgott, bömbölt, és a fekete felhőket — melyek nem látszottak, inert különben is sötét este volt — a súlyos felhőket, melyek eddig békésen úsztak a nyu­godt, optimista égen, dobálni kezdte, mint va­lami szédült zsonglor, — dobálta a kifejlődő orkán a felhőket a nemlátható csillagokig. A Szalámigyár táján hatalmas dördüléstől kí­sérve megjelent egy vil­lám. Óvatosan körül­nézett, hogy hova csap­jon. Majd megindult, kékes fénnyel megvilá­gítva a kavargó eget, kacskaringózva ment a kémények között; lesis­tergett alsóváros házai fölé és kiszemelve egy bódét, nagyot csattan­va száguldott a villám­hárító felé, de aztán meggondolta magát és még nagyobbat csattan­va megfordult és meg­indult felsőváros felé. Egyre kétségbeesetteb­ben imbolygott a tetők fölött, lcvillant a Ró­kusi állomáshcz, aztán vissza, A Széchenyi-tér felett megállt egy pil­lanatra; a kétségbeesett fájdalom lilás fénye ra­gyogta be és arra gon­déit, hegy ö miért is van: To bc, or not to be... mormogta. Ha­talmas dördüléssel meg­szakadt a szive, és ő élettelenül sisteregve, de még egy utolsót len­dülve belecsapott e. Ti­szába. A szél vadul sü­vített, kövér esőcseppek hullottak lassan, majd egyre gyorsabban és ke­ményebben zuhogtak, a házak ereszein féktelen zúgással áradt a víz. ítéletidő volt. Petrei József negyed­éves biológus szobájá­ban ült és mereven né­zett ki az ablakon. A szobában méla fogcsi­korgatás hallattszott. Kint vihar, bent vihar. Végül is az érzelmi alá­festés a fontos. Előtte könyv: Márai: A gyer­tyák csonkig égnek (sajnos, a cigaretta csikkek is — a szerző megjegyzése). Hatalmas kultúrpesszimizmus, a polgári nosztalgia spengleri erejű kirob­banássá ersőbödö érzé­se fojtogatta. Untergang — mor­mogta — untergang des Abendlandes ... Hát nincs kiút? Lenézett a könyvre és úgy túnt neki, mintha a könyv sorai közül Marrá per­gament arca nézne rá gúnyerosan, lenénőn, és ugyanakkor kaján örömmel: sikerült meg­fertőznöm ezt a szocia­lista embert. Mert Pet­rei az vc.'.t: tlszíesscge­cen fizette a DlSZ-bé­lycgeket! A fiú indulatosan odakapott a könyvhöz — a gunyoros arc el­tűnt. Eszébe jutott, hogy várják benn az egyc­kultúrpróbára, az ablakon: vihar. Ilyeh kimenni. De temen Kinézett szörnyű időben várják. — Mennem kell — mondta határozottan. Felvette kabátját és gallérját felhajtva meg­indult. Arcába hideg cső csapott. De ment. Már nem is a próba miatt, hanem az újra feltörő pesszimizmus hajtotta. A vihar zú­gott. Spengler. A vihar zúgott. Untergang. A vihar zúgott. Beért. Támolyogva, se látva, se hallva. A szo­bából, ahogy belépett kellemes meleg csapott ázott arcára. Szerbusz, szép, hogy ilyen időben is eljöttél, tudtad, hogy várunk — mondták, körülvettek az öntudatos diszisták­hoz méltó hangulattal, mely egyetemünknek annyira sajátja. És ne­ki megdobbant a szíve, br.ldcgság járta ét: őt várták. És megértette, hogy az új kultúrát neki kell kivívnia csatasor­ban a többiekkel. És szemében egy könny­csepp ragyogoíl. — András Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents