Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I \ Gyorslista az Első Békekölcsön hatodik sorsolásának harmadik napjáról AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM I VASÁRNAP, 1954 MÁJUS 30. ÁRA 50 FILLÉR \ Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa Az MDP 111. kongresszusa elnökségének határozata a Központi Vezetőség zászlainak és dicsérőokleveleinek odaítéléséről A szombat délutáni ülés kezde­tén Gerő Ernő elvtárs ismertette a kongresszus elnökségének határo­zatát a kongresszusi munkaver­seny eredményeiről. Gerő elvtárs felszólalása: Tisztelt elvtársak! Kongresszusunk elnöksége nevé­ben közlést kívánok tenni a kon­gresszus tiszteletére rendezett szo­cialista munkaverseny eredményei­ről és arról, hogy a kongresszus el­nöksége határozata alapján . ki kapja meg a kongresszusi zásziót. (Taps.) A kongresszust megelőzően szé­les munkaverseny bontakozott. ki az egész országban, amelyben .az üzemek, vállalatok ezrei vettek részt az iparban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban, népgazdasá­gunk minden területén. Figyelem­bevéve a kibontakozott szocialista munkaverseny nagy arányait és azt, hogy számos olyan vállalat volt, amely érdemesnek mutatko­zott a kongresszusi zászlóra és el­ismerésre, a kongresszus elnöksége úgy határozott, hogy a zászlók szá­mát háromról ötre emeli fel és ezenkívül több üzemnek és válla­latnak elismerő oklevelet ad. (Nagy taps.) Az elnökség a zászlók és okleve­lek odaítélésénél figyelembevette a minisztériumok kollégiumainak és a megfelelő szakszervezetek elnök­ségének együttes javaslatát. Az el­nökség abból indult ki, hogy a ja­vasolt üzemek, bányák, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, gép- és traktorállomások a pár­tunk III. kongresszusának tisztele­tére indított szocalista munkaver­senyben milyen eredményeket ér­tek el nemcsak a mennyiségi ter­vek teljesítésénél, hanem a minő­ségi mutatóknál is. Figyelembe­vette az első negyedéves terv tel­jesítését, az első negyedévben ke- (Békés megye), letkezett lemaradás behozását és ennek mértékét, az ápriüs hónap­ban és május első két dekádjában elért eredményeket. A zászlókkal és oklevelekkel ki­tüntetett üzemek legfontosabb ter­melői mutatóikat — s amennyiben volt — exporttervüket, termelé­kenységi- és önköltségcsökkentési tervüket, valamint kooperációs kö­telezettségeiket teljesítették, illet­ve túlteljesítették. Ugyancsak je­lentős eredményeket értek el ezek az üzemek, vállalatok, illetve ter­melőszövetkezetek a szociális, kul­turális és egészségvédelmi beruhá­zások teljesítése terén is. Ennek alapján a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának elnöksége a Központi Vezetőség zászlóit .az alábbi üzemeknek ítéli oda: A Tatabánya! Szénbányászati Tröszt (Komárom megye). A Diósgyőri Gépgyár (Borsod megye). A Magyar Gyapjúfonó nomposztógyár (Budapest). A Miskolci Vasúti Csomópont (Borsod megye). A végegyházi "Szabadság" terme­lőszövetkezet (Békés megye). Figyelembevéve a kongresszusi versenyben elért kiváló teljesítmé­nyeket, III. kongresszusunk el­nöksége dicsérő oklevéllel tünteti ki a következő üzemeket, gépállo­másokat, illetve termelőszövetke­zeteket: A barcsi "Vörös Csillag* terme­lőszövetkezet (Somogy megye), a Ganz Vagon és Gépgyár (Bu­dapest). a Kőbányai Sör és Malátagyár (Budapest), a püspökladányi gépállomás (Haj­dú megye), az Özdi Kohászati Művek (Bor­sod megye), az örménykuti állami gazdaság és Fi­a Petőfi Szénbánya Vállalat (He­ves megye), Telefongyár (Budapest), a Hajdúsági Gyógyszergyár (Haj­dú megye), a Wilhelm Pieck Vagon- és Gép­gyár (Győr-Sopron megye), az Eternit Müvek, Nyergesújfalu (Komárom megye), a XI. sz. Autóközlekedési Válla­lat (Budapest), a Székesfehérvári Vadásztöltény­gyár (Fejér megye), a 23/4. Építőipari Vállalat (Bor­sod megye), a Gamma Finommechanikai Gyár (Budapest), az óbudai Szeszgyár (Budapest), az Almásfüzitői Olajfinomító Vállalat (Komárom megye), a túrkevei gépállomás (Szolnok megye), a Budapesti Marhavágóhíd (Bu­dapest), a Salgótarjáni Erőmű (Nógrád megye), az Angyalföldi Bútorgyár (Buda­pest), ~ „ . i a Betonútépítő Vállalat (Buda­pest), a Tisza Cipőgyár (Szolnok me­gye), a Posta Központi Táviróhivatal (Budapest), a Győr-Sopronmegyei Nyomda­vállalat. A kongresszus elnöksége nevé­ben kívánunk valamennyi kitünte­tett vállalat dolgozóinak és velük együtt az egész munkásosztálynak és dolgozó parasztságnak sok si­kert és további eredményeket a munkához. A kongresszus küldöttei nagy tapssal üdvözölték az élenjáró üzemeket, gépállomásokat és ter­melőszövetkezeteket, melyek jó munkájukkal kiérdemelték a Köz­ponti Vezetőség zászlóit és az el­ismerő oklevelekec. gében megszűnt, a volt kizsákmá-i cializmus kivívásáért folytatott nyolók befolyása még nem szűnt | eredményes harc érdekében a párt meg teljesen a társadalom egyes rétegeire. Ebből következik, hogy pártunknak, államunknak, dolgo­zó népünknek szakadatlan, éles osztályharcot kell vívnia mind a meglévő kizsákmányolás, mind pe­dig a kizsákmányolók maradványai és befolyásuk ellen falun és vá­rosban egyaránt. A párt meghatározása azt az új elemet is magábafoglalja, hogy a párt önkéntes harci szövetség, a párt, a dolgozó nép vezére, a munkásosztály, a dolgozó nép harci szövetsége, élcsapata; szervezi, vezeti, irányítja az egész nép küz­delmét a szocializmus felépítésé­ért. Magába tömöríti, felveszi so­raiba a munkásosztály, a dolgozó nép legjobb, legharcosabb, legál­dozatkészebb elemeit. Felismerve a párt történelmi sze­repét, a dolgozók legjobbjai ön­ként lépnek a pártba, a nép leg­fontosabb harci szervezetébe. Ez­zel kifejezik azt a kívánságukat, hogy az élcsapat tagjaiként kí­vánnak harcolni, küzdeni a nép­ért; e harcot önként, 6zabad el­határozásukból vállalják. A szo­tagok önként, szabad elhatározá­sukból alávetik magukat a párt vasfegyolmének, a párt törvé­nyeinek, a szervezeti szabályzat előírásainak. A párt erejének, fe­gyelmének, harcrakészségének ép­pen az az alapja, hogy a pártta­gok, önként, öntudatosan, a maguk akaratából, elhatározásukból lép­nek a pártba, harcolnak a párt céljaiért, vállalják a párt fegyel­mét, a hűséget a párt, a nép ügyé­hez. A párt Irányelveinek, a szerve­zeti szabályzat előírásainak érvé­nyesítéséért, a szocializmus teljes győzelmének biztosításáért vivott küzdelem — mindez harci szövet­ségbe tömöríti pártunk tagjait. A szocializmus felépítésének közös célja, az o célért folytatott harc­ban kikovácsolódott közös, egysé­ges akarat és a kommunista öntu­daton felépülő vasfegyelem olyan szövetséggé fejleszti a pártot, amely alkalmassá teszi, hogy va­lóban a munkásosztály, egész dol­gozó népünk élcsapata és a társa­dalom vezető és irányító ereje le­gyen. (Taps.) A Magyar Dolgozók Pártja szervezeti szabályzatának módosítása A" Magyar Dolgozók" Pártja III. kongresszusának hatodik napján, szombaton délelőtt áttértek a ne­gyedik napirendi pont: *A Magyar Dolgozók Pártja Szervezeti Sza­bályzatának módosítása" tárgyalá­sára. Előadó: Ács Lajos elvtárs,, a Központi Vezetőség titkára. Ács Lajos elvtárs beszámolója: A Központi Vezetőségnek a párt­kongresszus elé terjesztett beszá­molója gondosan, behatóan elemez­te azt a nagy változást, hatalmas fejlődést, amely az ország, a nép, a párt életében a felszabadulás s a legutóbbi kongresszus óta bekövet­kezett. E változás, fejlődés az ország társadalmi életében, a pártban, a párt munkájában, munkastílusá­ban, indokolttá teszi, hogy a párt­kongresszus lényeges módosításokat hajtson végre pártunk szervezeti szabályzatában. A párt meghatározásáról A módosított szervezeti szabály­zat pártunk új meghatározását ad­ja: „A Magyar Dolgozók Pártja a munkásosztály, a dolgozó nép párt­ja. Egyesíti soraiban a magyar nép leghaladóbb erőit; a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmi­ség legjobbjait. A párt önkéntes harci szövetség; tevékenységét Marx—Engels—Lenin—Sztálin ta­nítása vezérli". Pártunk meghatározásának elvi \ lentőségü módosítását indokolttá I tte a társadalmunk életében be­/vetkezett hatalmas változás: az utóbbi években szilárddá kovácsoló­cott a párt vezetése alatt a mun­kásosztály egysége. Napról-napra Acs Lajos elvtárs beszéde erősödik államunk alapja, a mup­kásság s a dolgozó parasztság meg­bonthatatlan szövetsége. Ma már sziklaszilárd alapokon nyugszik te­hát hazánkban a dolgozó paraszt­sággal szövetséges munkásosztály hatalma. Ezért joggal állíthatjuk, hogy a társadalmunk életében be­következett gyökeres változások eredményeként kifejlődőben van népünk erkölcsi-politikai egysége, közelebb került egymáshoz a mun­kásosztály, a dolgozó parasztság s az értelmiség. Ezt kifejezi pártunk módosított szervezeti szabályza­ta is. A szervezeti szabályzatban a párt meghatározásáról szóló rész félre­érthetetlenül világossá teszi, hogy a szocializmusért folytatott nagy harcot, a munkásosztály vezeti, hogy a nemzet vezető osztálya a mun­kásosztály, melynek érdekei egybe­esnek az egész nép, az egész nem­zet érdekeivel. Ennek megfelelően a párt mindenekelőtt a munkás­osztály pártja. A felszabadulás előtti évtizedek s a felszabadulás óta eltelt idő az egész nép számára kézzelfoghatóan igazolta, hogy a párt vezetése alatt a munkásosztály szállt síkra leg­következetesebben a magyar nép érdekeiért. A munkásosztály hősi harcokban szerezte meg az egész nép, az egész nemzet bizalmát; né­pünk ma elismert vezetőjének te­kinti a magyar munkásosztályt, s pártját, a Magyar Dolgozók Párt­ját. (Taps.) Fejlődött, változott az elmúlt években a dolgozó parasztság is. Dolgozó parasztságunkban kifejlő­dött az odaadás, a ragaszkodás a felismerte, hogy egyetlen párt har­colt következetesen érdekeiért: a Kommunisták Pártja, a Magyar Dolgozók Pártja. A dolgozó parasztság elfordult azoktól a pártoktól, amelyek év­tizedeken át visszaéltek bizalmá­val, félrevezették öt. Pártunk he­lyes politikája napról napra fokoz­za a dolgozó parasztság bizalmát a párt iránt. A dolgozó parasztság hisz pártunknak, elfogadja vezeté­sét. Ez vitathatatlan történelmi tény! Az értelmiség életében is nagy változások következtek be. A régi értelmiség fejlődött, s jórésze át­alakult, megismerte és egyre in­kább magáévá teszi a szocialista eszméket. A régi értelmiség képvi­selői közül sok kommunistává vált az utóbbi években. Ezt a fejlődést semmi esetre sem szabad figyel­men kívül hagyni. Ezenkívül az értelmiség körében egyre nagyebb szerephez jut az új értelmiség, a munkások, parasztok, értelmiségiek fiaiból lett új értelmiségi generá­ció, amelyet már a párt nevelt, az új iskola neveit. Az életben a régi és az új értelmiség egyre jobban összeforr. Ez új jelenség társadal­munk életében. A szervezeti sza­bályzatban a párt meghatározása­kor ezt az új jelenséget figyelembe kell venni. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni azt a tényt sem, hogy hazánk átmeneti úton van a kapitalizmusból a szocializmusba, hogy a szocializmus alapjait ha­zánkban még nem raktuk le. Ha­zánkban még megvan a kulákság, a falusi burzsoázia. Jóllehet a A párt egységéről Á párt meghatározása leszögezi, hogy a pártot Marx-Engels-Lenin­Sztátin tanítása vezérli. Ez az ideológiai, politikai, szervezeti egység alapja, s az egyöntetű cse­lekvés biztositéka. A párt egy­ségéről szóló részek lényegében változatlanul, a régi szervezeti sza­bályzat szövegezése szerint meg­maradtak az új szervezeti szabály­zatban. Változás annyiban tör­tónt, hogy a párttagok kötelessé­gei között a pártegység fölötti őrködést, az új szervezeti szabály­zat az első helyre teszi ezzel js ki­hangsúlyozva e kérdés nagy fon­tosságát. A párt ideológiai, poli­tikai, szervezeti egységének mér­hetetlen nagy a jelentősége: Ez az alapja a munkásosztály, a dolgo­zó nép minden győzelmének, felté­tele a szocializmus sikeres felépí­tésének, ez a biztosítéka annak, hogy a párt, a munkásosztály, a dolgozó nép minden erejét azonos célra összpontosítsa, hogy a párt minden szerve egységesen cselek­szik. A kollektív vezetésről párt iránt. A dolgozó parasztság városban, a kizsákmányolás lénye­Ismeretes, hogy a pártban — lényegében minden fokon — az utolsó években háttérbe szorult a kollektív vezetés. A párt politiká­jában 1951—1952-ben elkövetett hi­bák egyik fő forrása a kollektív vezetés hiánya és a személyi veze­tés előtérbe kerülése volt. A párt életében a kollektív vezetés elvének érvényesítése már eddig is jelen­tős változásokat hozott; a válasz­tott vezetőségek tagjai mind a Központi Vezetőségben, mind az alsóbb pártbizottságokban, mind a helyi szervekben egyre inkább felelősséget éreznek a kollektív ve­zető szervek munkájáért, határo­zataiért; egyre inkább kollektíván alakítják ki a párt politikáját. A kollektív vezetés lényege min­denekelőtt az, hogy a párt politi­káját — két kongresszus között — a párt Központi Vezetősége kol­lektíven dolgozza ki; e feladatot c^ak a Központi Vezetőség láthat­ja el, mivel a párt Központi Ve­zetőségében egyesül pártunk böl­csessége, nagy múltja, sok évtize­des tapasztalata. Ezért növekszik napról-napra a párt Központi Ve­zetőségének tekintélye az egész párt, s az egész magyar dolgozó nép előtt! (Taps.) Ács elvtárs ezután a pártbizott­ságok és párt-végrehajtó bizottsá­gok szerepéről beszélt, majd ki­emelte a vezető pártszervek mel­lett létrehozott apparátus fontos­ságát. Ezután igy folytatta: Külön rá kell mutatni arra ls, hogy a kollektív vezetés megvaló­sítása szükségessé teszi, hogy az alapszervezetekben az egész párt­tagságot bevonják a helyi legfon­es tosabb kérdések megvitatásába eldöntésébe. A szervezeti szabályzat leszö­gezi, hogy a kollektív vezetés ösz­szeférhctetlen a marxizmus-leniniz­mustól idegen személyi kultusszal. A személyi kultusz a történelem idealista — nem materialista — szemléletéből táplálkozik. Az idea­lista történelem szemlélet — mint pl. a narodnyikok ismert elmélete — a történelmet a nagy emberek cselekedeteinek eredményeként fog­ja fel; nem ismeri el, hogy a tör­ténelmet a néptömegek, az osztá­lyok harca alakítja. A marxizmus nem tagadja a személyiség szere­pét a történelmi események alakí­tásában; a személyiség annyiban játszik szerepet, amennyiben he­lyesen fejezi ki osztálya érdekeit, illetve a történelmi fejlődés irá­nyát. A személyi kultusz, a szemé­lyiség szerepének helytelen eltúl­zása kárt okoz; azzal jár, hogy a pártban csökken a dolgozó osztá­lyok, a nép történelemformáló sze­repének megértése, az objektív tár­sadalmi erők felismerése és fel­használása. Ez hibákra vezet a párt politikájában. A személyi ve­zetés pedig azzal jár, liogy csök­ken a választott szervek szerepe, háttérbe szorul a vezető kollektíva bölcsessége, tudása, tapasztalata; ez egyoldalú döntésekhez vezethet. A kollektív vezetés érvényesíté­se, a személyi kultusz elleni fel­lépés növelte a párt vezetőszervei­nek jelentőségét, lehetővé tette, hogy a párt kijavítsa a hibákat, kidolgozza helyes politikáját; fo­kozta a párttagság, a dolgozó osz­tályok, a nép öntudatát, alkotóere­jét. A pártdemokrácia kiterjesztése és a párttagok jogainak íoko?ottabb védefme A párt demokratikus szervezet, a párt gazdája — mint Lenin tanítja — a párttagság. A szervezeti sza­bályzat előírásainak szigorú meg­tartása a legfőbb biztosítéka annak, hogy e helyes lenini elv megvaló­suljon az életben, megvalósuljon a pártban. A párt éltető eleme a demo- l krácia. A párt a demokratizmus nélkül elveszti harcos, öntevékeny jellegét, vonzóerejét, demokrácia nélkül a párt szervezetei elnéptele­nednek, életük szürkévé, sekélyes­sé válik, csökken politikai munká­juk. A demokrácia friss, éltető le­vegője erőt, energiát, magabiztos­ságot ad a pártnak, növeli a párt­lFolytatás a második oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents