Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-27 / 124. szám

4 CSÜTÖRTÖK. 1854 MÁJUS ?t. (Folytatás a harmadik oldalról) nős tiszteletbentartásán alapuló és a beke és a népek biztonságának Ügyét szolgáló barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyúj­tási szerződés megkötése 1948 feb­ruárjában, megerősítette Magyaror­szág és a Szovjetunió baráti kap­csolatait. A szerződés aláírása óta eltelt hat esztendő alatt a testvéri barátság és szövetség országaink közt még jobban megszilárdult, az együttműködés Magyarország és a Szovjetunió közt még szorosabbá vált. A gazdasági kapcsolatok orszá­gaink közt évről-évre fejlödnek. A Szovjetunió és Magyarország közt kötött gazdasági, együttműködést és órucsereforgalmi egyezmények, mint ismeretes a kölcsönös előny elvén alapulnak s jótékonyan hat­nak országaink gazdasági fejlődésé­re. A szovjet emberek nagyra érté­kelik a magyar iparnak a Szovjet­unióba érkező készítményeit: a fo­lyam - és tengerjáró hajókat, a mozdonyokat, a gőzgépeket és szá­mos közszükségleti cikket. Évről-évre nő az épülő magyar gyáraknak szállítót), gfovjet gépek és berendezések mennyisége, s több lesz a fejlődő magyar ipar számára szállított nyersanyag. Az áruforga­lom Magyarország és a Szovjetunió közt 1953-ban az 1946. évhez ké­pest 14-szeresóre egnelkedett. A szovjet-magyar gazdasági kap­csolatok további megerősítését szol­gálja az 1952-ben a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közt kö­tött, a kölcsönös áruszállításról szó­Tanácskozik a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa ló hosszúlejáratú kereskedelmi szerződés, valamint a komplexvél­lalatok számára történő felszerelé­sek szállítására és a Magyarország­nak az 1952—55. években nyújtan­dó műszaki segítségre vonatkozó egyezmény. A Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok közt a gazdasági együttműködés fejlődése lehetővé teszi, hogy az egyeztetett gazdasági tervek alapján észszerűbben és ha­tékonyabban használhassák ki va­lamennyi fél érdekében az egyes országok természetes gazdagságát és anyagi erőforrásait, valamint a Szovjetunió műszaki eredményeit és a szocializmus építésében szer­zett tapasztalatait a szocializmus alapjainak a népi demokratikus or­szágokban, köztük a Magyar Nép­köztársaságban való sikeres felépí­tése végett. A háború után a Szovjetunió és Magyarország közt a kultúra terü­letén ls megerősödtek a baráti kap­csolatok. A Szovjetunióban nagyra értékelik és jól ismerik Liszt Fe­renc, Petőfi Sándor, Munkácsy Mi­hály és a magyar nép más nagy fiainak zseniális műveit. A magyar klasszikusok és a jelenkori írók könyveit a Szovjetunióban hatal­mas példányszámban a Szovjetunió különböző népeinek nyelvén adják ki. A magyar művészet alkotásai széles körben Ismertek, s megérde­melt népszerűségnek örvendenek hazánkban (Taps). Aczél Tamás és Nagy Sándor tehetséges magyar írók műveit Sztálin-díjjal tüntették ki, (Taps.) A békeszerető erők kötelessége, hogy leleplezzék a háborús gyujtogatók mesterkedéseit A magyar nép a haza javára végzett alkotó munkával hozzájá­rul a béketábor, a demokrácia és a szocializmus megerősítésének ügyé­hez. Az önök sikerei és eredmé­nyei, amelyek szemléltetően bizo­nyítják a népi demokratikus állam­rendszer fölényét a kapitalizmus­sal szemben, őszinte örömmel töl­tik el pártunkat, a Szovjetunió dolgozóit és a magyar nép minden őszinte barátját. Ez teljesen ért­hető. A Szovjetunió, a Kínai Nép­köztársaság és a népi demokratikus országok viszonya' a testvéri barát­ság, a kölcsönős tiszteletbentartás, a bizalom és az állandó kölcsönös segítség viszonya. (Hurrá, taps.) E viszony alapja a nagy és a kis népek egyenjogúságának elve, amely gyökeresen különbözik a gyöngéknek az erősek által való leigázása kapitalista elvétől. A béke, a demokrácia és a szo­cializmus nagy táborának minden népe jogosan büszke testvérei si­kereire és eredményeire, jogosan tekinti ezeket saját sikereinek és eredményeinek. Az emberiség tör­ténelmében ez az államok közt tel­jesen ismeretlen, újtípusü viszony biztositja a béke, a demokrácia és a szocializmus tábora országainak a kapitalista világtól való politikai, technikai és gazdasági függetlensé­gét, s biztos záloga a baráti népek mindegyike sikeres haladásának. A demokratikus tábor népeinek mindinkább erősödő barátsága e tábor erejének ós legyőzhetetlensé­gének kiapadhatatlan forrása. A demokrácia és a szocializmus országai a hatalmas béketáborba egyesülve folytatják Lenin és Sztá­lin békepolitikáját, amely a föld­kerekség minden népének legfor­róbb rokonszenvével és támogatá­sóval találkozik. Ez a békepolitika a szocialista és a kapitalista rend­szer hosszú együttélésén és minden ország normális viszonyán és ke­reskedelmi kapcsolatainak megte­remtésén alapul. E politika, amely elnyerte vala­mennyi békeszerető nép bizalmát, a Szovjetuniónak a kollektív bizton­ságról tett javaslatában, valamint a genfi értekezleten a Kinai Nép­köztársaság küldöttsége által az ázsiai népeknek a béke megőrzésé­ben való részvételéről szóló javas­latában ragyogóan fejeződött ki. Az Imperialista reakció erői r.z új világháború kirobbantásának megszállottjai mindenképpen igye­keznek, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség csökkentését, katonai tömböket létesítenek, foly­tatják a fegyverkezési hajszát, fo­kozzák Nyugat-Németország és Ja­pán újrafelfegyverzését, hogy ugró­deszkának használják fel ezeket az országokat Európa és ÁZ5ia béke­szerető népet elleni háborús készü­lődéseik során. Az agresszív körök: a nemzetközi kapcsolatokban az *erő politikáját*, a durva nyomás és megfélemlítés politikáját állítják szembe a Szov­jetuniónak és a béketébor országai­nak békeszerető politikájával. De ezeknek az uraknak előbb-utóbb meg kell értenlök, hogy a szabad népek megfélemlítésére irányuló erőfeszítéseik teljesen reménytele­nek és nevetségesek. Az Egyesült Államok Imperia­lista monopóliumainak világuralmi törekvései jogosan felháborítják a néptömegeket a földkerekség min­den részén. A világ népei nem akarnak háborút. Mind erősebben és határozottabban kibontakozik a népek harca a békéért. A legutóbbi időben a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése kö­vetkezett be. De nem szabad túlbe­csülnünk ezeknek az eredmények­nek a jelentőségét. A béke ellensé­gei nem nyugszanak, nem monda­nak le szándékaikról, nyíltan fe­nyegetik a világot a hidrogénbom­bákkal, kiterjesztik katonai tá­maszpontjaik hálózatát, s növelik a tömegpusztító fegyverek készleteit. Ezért az összes békeszerető erők kötelessége, hogy fáradhatatlanul leleplezzék a háborús gyujtogatók mesterkedéseit és bűnös terveit, nö­veljék éberségüket és szervezettsé­güket a béke ellenségei mindenféle háborús provokációjának megaka­dályozása céljából. javaslatában, valamint a aaiyozasa ceijaooi. A magyar nép egységesen tömörül a Magyar Dolgozók Pártja köré Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa n párt és a nép egész életének fontos kér­déseiről határoz, megjelöli az <r­szág gazdasági fejlődésének, a me­zőgazdaság fejlődésének, a mun­kás-paraszt szövetség megszilárdí­tásának és a dolgozók életszínvo­nala növelésének további feladatait. Az új Magyarország életében nagy helyet foglalnak el a szak­szervezetek, a Dolgozó Ifjúság Szö­vetsége és más tömegszervezetek, amelyek a Magyar Dolgozók Párt­jának vezetésével aktív működést fejtenek ki. Külön szeretnék szólni a magyar nők szerepéről. A népi demokratikus rendszerben megnyílt előttük minden lehetőség, hogy ki­bontakoztassák képességeiket es te­hetségüket, A szabad Magyaror­szág asszonyai és leányai akárcsak a Szovjetunióban, Kínában és vala­mennyi népi demokratikus ország­ban élő nővéreik hatalmas alkotó és kulturális erőt képviselnek. Most az a feladat, hogy Magyaror­szágon méglnkább fokozódjék a nők szerepe az ország gazdasági, politikai és társadalmi életében, bátrabban emeljék őket vezető al­lásba, bevonják őket a nép létfon­tosságú kérdéseinek megoldásába. (Taps.) A Magyar Népköztársaság gazda­sági és kulturális fejlődésének si­kerei meggyőzően bizonyítják, hogy a magyar nép egységesen tömörül a Magyar Dolgozók Pártja köré, állandóan növekvő bizalommal te­kint a pártra, e valóban népi párt­ra, amelynek politikája megfelel a dolgozók létérdékeinek. A nép to­vábbi felzárkózása a párt köré, a párt és a tömegek kapcsolatainak kiterjesztése és megszilárdítása méginkább megsokszorozza a párt és a nép erejét e kongresszus ha­tározatainak megvalósításáért ví­vott sikeres harcban. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának több mint félszázados ta­pasztalatai, akárcsak a többi test­vérpárt tapasztalatai arra taníta­nak, hogy a párt és a nép összefor­rottsága a párt sorainak megdönt­hetetlen egysége és szilárdsága a párt erejének és legyőzhetetlensé­gének alapja. A szocialista építés­nek a Magyar Dolgozók Pártjára váró jelenlegi feladatai megkövete­lik, hogy valamennyi pártszervezet és minden párttag tovább növelje aktivitását és harckészségét a párt­építésnek és a pártélet szabályai­nak a Lenin által kidolgozott és a nagy Sztálin vezette Szovjetunió Kommunista Pártja által tovább­fejlesztett elvei következetes meg­valósítása alapján. A leninizmus arra tanít, hogy a pártvezetés legfőbb elve a vezetés kollektivitása, valamennyi párt­szervezetben, a legalsóbbtól a leg­felsőbbig. Csak a kollektív vezetés, csak a bírálat és az önbírálat szé­leskörű kifejtése óvja meg a pártot a tespedéstől, az önelégültségtől, a véletlen szeszélyeitől és egyoldalú határozatok meghozatalától. A bí­rálat és az önbírálat csak akkor éri el célját, ha konkrét és haté­kony, ha a párt tagjai személyekre való tekintet nélkül bátran feltár­ják a fogyatékosságokat, s részt­vesznek e fogyatékosságok Kikü­szöbölésében. Ez biztosítja a párt­káderek széleskörű kezdeméhyezc­sét, elősegíti a párt sorainak erősí­tését és tömörítését, valamint a párt feladatainak sikeres végrehaj­tását. Meggyőződésünk, hogy a kon­gresszus határozatai méginkább megerősítik a Magyar Dolgozók Pártjának sorait, fokozzák harc­készségét, ezzel biztosítják a kon­gresszus által a népi demokratikus Magyarország gazdasága és kultú­rája minden ágának újabb felvi­rágzásáért kitűzött harci programm megvalósítását. Teljes szivünkből kívánunk kongresszusuknak síke­res munkát, népük javára! (Viha­ros, hosszú taps.) A Szovjetunió Kommunista Párt­jának központi bizottsága megbízta küldöttségünket, hogy adjuk át a Magyar Dolgozók Pártja III. kon­gresszusának a következő üdvözle­tét: *A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA III. KONGRESSZUSÁNAK. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának központi bizottsága te/tvcrl üdvözletet küldi a Magyar Dolgo­zók Pártja III. kongresszusán:1.)!. (Viharos taps, mindenki feláll.) A Magyar Dolgozók Pártja veze­tésével a magyar nép nagy ered­ményeket ért el a népi demokrati­kus rendszer megszilárdításában ós biztos léptekkel halad a szocializ­mushoz vezető úton. Szívből kívánunk a Magyar De!* gozók Pártjának újabb sikerekel a szocializmus alapjainak építéséért, a mezőgazdaság fejlesztéséért és a munkás-paraszt szövetség •negv:'­lárditásáért, a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának -za'n datlan emeléséért vívott harcába i. Éljen a Magyar Dolgozók Pártj í, Magyarország munkásosztályának és minden dolgozójának szervezőbe és vezetője! (Viharos, hosszú taps, feláll mindenki.) Éljen Magyarország és a Szovjet­unió népeinek megbonthatatlan ba­rátsága! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA*. (Viharos, hosszú taps, felkiáltá­sok: *Hurrá!*, *Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja!*, *Éljen a szovjet és a magyar nép barát­sága!*) A Kínai Kommunista Párt üdvözlete Az elnök ezután átadta a szót Huan Cen elvtársnak, a Kínai Kommunista Párt küldöttének, a Kínai Népköztársaság magyaror­szági nagykövetének, akit a kül­döttek hosszantartó éljenzéssel és tapssal fogadtak. Huan Cen elvtárs a következőket mondotta; Kedves Elvtársak! Az a megtiszteltetés ért engem, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága megbízásából átnyújthatom a következő üdvözle­tet a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának (Hosszantartó taps.): *A Magyar Dolgozók Pártja III, kongresszusának küldött elvtársai! A Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága (orrún üdvözli a Magyar Dolgozók Pártja III. kon­gresszusát. A magyar dolgozó nép, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével cs a Szovjetunió önzetlen segítségével a lcgdicsőbb történelmi korszakba lé­pet. A szocializmus építése során legyőzte bel- és külföldi ellenségeit, megszilárdította a népi demokrácia rendszerét, fejlesztette az ipart 6s a mezőgazdaságot. A népgazdaság egyre magasabb színvonalra lendül, a kulturális élet mind fejlettebb és a dolgozó nép életszínvonala szün­telenül emelkedik. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának összehívása még szorosabbra zárja az egész párt és az egész dolgozó magyar nép so­rait, hogy új sikereket érjen sl a szocializmus építésében és a világ­béke megvédéséért vívott harcban. A Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága sok sikert kíván a Magyar Dolgczók Pártja III. kon­gresszusának (Hosszas taps.) Éljen a magyar nép szervezője és vezetője, a dicső Magyar Dolgozók Pártja! (Hosszas, ütemes taps.) Éljen a magyar és kínai nép megbonthatatlan barátsága! (felál­lás, éljenzés, hosszú taps, hurrá!) Éljen és virágozzék a Szovjctuni; vezette demokratikus, szocialista béketábor! (Ütemes taps, felállnak.) Peking, 1954 május 24. A KINAI KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA*. Iparunk feladatai a termelékenység növelésében, az önköltség csökkentésében, a minőség javításában Gero Ernő elvtárs felszólalása Tisztelt Kongresszus! | Kedves Elvtársak.! A Központi Vezetőség beszá­iholója támaszkodva a mult év jú­niusában, októberében és decembe­rében hozott határozatokra, meg­állapítja, hogy a legközelebbi évek­ben a fő feladat, amelyet meg kell oldanunk, mezőgazdaságunk terme­lésének erőteljes növelése úgy a növénytermelés, mint az állatte­nyésztés hozamának igen jelentős emelése, s ezáltal a gabonakérdés megoldása, népünknek fokozott el­látása hússal, zsírral, főzelékkel, gyümölccsel, borral és egyéb élel­miszerekkel. Annál inkább szüksé­ges ezt emlékezetbe idézni, mert ezzel a feladattal, a mult év . de­cemberi határozat végrehajtásával elmaradtunk, mert e határozat vég­rehajtása .egyelőre nem halad ki­elégítően. Lassan, vontatottan s nem elég tervszerűen fogtunk hozzá a mezőgazdasági gépek fokozott gyár­tásához, s e téren a mezőgazdasági géptípusok meghatározása, kidolgo­zása terén még mindig sok a bi­zonytalanság. Nagy késedelem mu­tatkozik a mezőgazdasági építkezé­sek és beruházások megvalósításá­nál. Lassan, vontatottan történik egész mezőgazdasági gépezetünk átállítása az új feladatokra: a túl­zott centralizáció megszüntetése és a káderek átcsoportosítása. Bár a párt és a kormány nem keveset tett eddig a decemberi határozat megvalósítására, mégis világosan kell látnunk, hogy erre a feladatra az eddiginél sokkal, de sokkal na­gyobb erőket kell összpontosíta­nunk, ha azt akarjuk, hogy mun­kánk megfelelő eredménnyel jár­jon. Propagandánk és agltációnk ls elégtelen ebben a tekintetben. Sőt meg kell állapítani, hogy az első nekibuzdulás után a decemberi párt- és kormányhatározat meg­valósítására irányuló propagan­dánk és agitációnk bizonyos mér­tékig ellauyhult. Mindezen határo­zottan változtatnunk kell. Az erőknek igen jelentős mérté­kű átcsoportosítása nélkül lehetet­len a mezőgazdasági termelés gyorsütemű, nagymértékű emelése, és már most el kell kezdenünk a következő mezőgazdasági év alapos előkészítését. Nem szabad veszte­getnünk a drága Időt s ennek az előkészítésnek folynia kell úgy a központi párt és állami szervekben, mint a középszervekben és lent a járásokban és a falvakban, a ter­melőszövetkezetekben, az egyéni gazdaságokban, az állami gazdasá­gokban, de az üzemekben és a gépállomásokon is. Csakis ilyen mó­don leszünk képesek a decemberi határozatot a gyakorlatba átültetni s ezzel biztosítani a fő aránytalan­ság megszüntetését népgazdasá­gunkban, biztosítani népünk jobb ellátását hússal — disznóhússal is — zsírral s minden egyéb szüksé­ges mezőgazdasági termékkel. Pártunk azt mondja, hogy a leg­közelebbi évre politikánk kulcs­kérdése a mezőgazdasági termelés fellendítése. Nyilvánvalóan követ­kezik ebből tehát, hogy e feladat megvalósításának kell áthatnia egész munkánkat, ezzel kell a leg­szorosabban összekapcsolnunk egyéb fontos feladatokat, amelyek­ről itt a kongresszuson már • több felszólalásban esett szó. Itt mindenekelőtt olyan kérdé­sekre gondolok, mint a munka ter­melékenységének emelése, az ön­költség csökkentése, a minőség megjavítása, a takarékosság kérdése. Nyilvánvaló, hogy mindezeknek a feladatoknak a meg­oldását teljesen helytelen volna el­szakítani a fő feladattól, amely egész munkánknak kulcskérdése, a mezőgazdasá-'i termelés emelésétől; Ami a munka termelékenységét illeti, ez a felszabadulás óta a gyáriparban hatalmasan emelke­dett. Sokkai-sckkal kisebb mérté­kű volt az emelkedés a mezőgaz­daságban. Az egész magyar gyár­iparban az egy főre eső termelés értéke összehasonlító árakon számítva 1953-tan 73 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban. Egészében véve tehát a munka termelékenységének emelkedésé­vel az utóbbi évek folyamán nem lehetünk elégedetlenek. A munka termelékenysége azonban a gyár* iparunkban a legutóbbi . évben, 1953-ban alig nőtt, sőt a könnyű* iparban és az élelmiszeriparban valamelyest ősökként. 1954 első negyedében pedig a munka terme­lékenysége, azaz az egy munka­órára jutó termelési érték gyár* iparunkban nemcsak az előző év negyedik negyedéhez képest csök* kont, — ami hiba, de ami más esztendőkben is olő szokott fordul­ni — hanem 1953, első negyedéhez képest is. A termelékenység nem megfelelő alakulásának döntő oka a vezetés hiányos munkája lékkai magasabb volt. Ml az oka annak, hogy a munka termelékenysége, amely iparunkban a hároméves tervidőszakban is és az első ötéves terv idején is év­Mindez azt mutatja. hogy az utóbbi időben a munka termelékeny­ségének fejlődése irrén nálunk meg­torpanás mutatkozik. Annál in­kább fel kell figyelnünk erre a Jelenségre, mert ugyanakkor, ami­kor a termelékenység emelkedésé­ben az említett megtorpanással ta­lálkozunk, azt is tapasztaljuk, hogy a dolgozók átlagkeresetének emel­kedése túlhaladta a termelékenység emelkedését. Tgy az Iparban az egy munkaórára jutó termelés ér­téke 1953-ban 4.4 százalékkal emel­kedett, 1952-hijz képest, a munká­sok átlagórabére pedig ugyanezen idő alatt 8.6 százalékkal nőtt meg. 1954. első negyedében az egy főre jutó termelés értéke 6.6 százalékkal alacsonyabb volt, mint 1953 meg­felelő Időszakában, viszont az egy főre jutó átlagkereset 15.6 százu­ről-évre igen jelentékenyen emel­kodett, a mult évben már csak kis­mértékben nőtt, s hogy ezen a té­ren nálunk az utóbbi időben — mint, említettem — megtorpanás észlelhető! Vannak, akik objektív körülmé­nyekre hivatkoznak. Objektív kö­rülmények kétségtelenül vannak. A népgazdaság erőinek átcsopor­tosítása a mult év második felé­hen és ezév elején magában véve is komoly nehézségekkel járt és ez átmenetileg kedvezőtlenül ha­tott a termelékenységre. Ugyan­csak komoly nehézséget jelentett; '(Folytatás az ötödik oldalon1

Next

/
Thumbnails
Contents