Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-22 / 95. szám

CSÜTÖRTÖK. 1954. ÁPRILIS 22. DELMRGYRRORSZAG A LENINIZMUS NAGY ESZMÉI ÉLNEK A SZOVJET EMBEREK TETTEIBEN Két szegedi cipőgyárban, ahol az adósság törlesztéséért harcolnak Lenin nevét írják zászlójukra az egész világ dolgozói a békéért, a demokráciáért,\ a szocializmusért, a boldog jövőért folyó harcban. Lenin alapította és nevelte a kom­munisták pártját, a forradalmi marxisták nagy pártját, a dolgozó nép harcos élcsapatát. Lenin esz­méitől áthatva a Szovjetunió dol­gozói a kommunista párt vezetésé­vel felépítették a szocialista tár­sadalmati , — ^ * 1 'A szovjet nép Lenin útmutatá­sait követve sikeresen valósította meg a szocialista iparosítás, a me­zőgazdaság kollektivizálásának tervét, s az egykor gazdaságilag el­maradt Oroszországot élenjáró ha­talmas szocialista állammá, tette. A kommunista párt és a szovjet kormány Lenin végakaratát telje­sítve messzemenően fejleszti a ne­hézipart, a Szovjetunió békés gaz­daságának alapján. A kommunista párt és a szovjet kormány tevékenységének legma­gasabb törvénye a nép anyagi jó­létéről, a szocialista társadalom ál­lampolgárainak állandó növekvő anyagi és kulturális szükségletei kielégítéséről való gondoskodás. A Szovjetunióban egyre újabb gyá­rak, üzemek, erőművek, vasútvona­lak épülnek, a mezőgazdaság egy­re újabb gépekkel gazdagszik. Mindez azért történik, hogy a munkások, kolhozparasztok, az ér­telmiség, az összes szakemberek minél jobban éljenek, anyagi és kulturális színvonaluk állandóan emelkedjen. E hatalmas iparra tá­maszkodva a szovjet állam most megvalósítja a könnyű- és élelmi­szeripar fejlesztésének gyorsütemű jfrogrammját. hogy az elkövetkező két-három év folyamán az ország lakosságát fokozottan .ellássák élel­miszerrel és iparcikkekkel. ' • A nagy Lenin rámutatott, hogy b szovjet állam megszilárdulásá­nak és a kommunizmus felépítésé­nek egyik legfontosabb feltétele a munkásosztály és a parasztság megbonthatatlan szövetsége. 1917-ben a szovjetek összorosz­b rszági kongresszusa elfogadta a földről szóló dekrétumot, amelynek értelmében az egész föld össznépi tulajdonba ment át, a földet át­adták használatra a parasztságnak, azaz azoknak, akik a földet meg­művelik. A föld nacionalizálása megteremtette egyik előfeltételét a szovjet hatalom megszilárdításá­nak. s annak, hogy a dolgozó pa­rasztság a szovjet hatalom köré tömörüljön a szocializmus felépí­ti sére. .4 szocializmus építésének éve' folyamán a munkásosztály és a parasztság szövetsége állandóan s- lárdult. A Kommunista Párt és a szovjet kormány Lenin útmutatásait kö­vetve ma is állandóan szilárdítja a munkásosztály és a parasztság szövetségét. A szocialista mezőgaz­daság további gyorsütemű fejlesz­I ésében az egész szovjet nép Jel­esen résztvesz. A munkásosztály és a dolgozó parasztság tartós szövetsége bizto­sította 1917-ben az Októberi Szo cialista Forradalom győzelmét. majd a szocializmus felépítését a jéért folytatott küzdelemben. Szovjetunióban. Ma ez a nagy szö- _ M. Jakovlev vétség biztosítja a kommunizmus építésének további sikereit! il * ií7 A Kommunista Párt a lenini eszméket követve egyetlen testvéri családba tömörítette a Szovjetunió összes népeit, és hatalmas, sok­nemzetiségű szocialista államot hozott létre. A párt úgy őrzi a szovjet nép barátságát, mint sze­mefényét, és a dolgozókat állandó­an a proletár-internacionalizmus szellemében neveli. A Kommunista Párt és a szovjet kormány likvi­dálták a cárizmus egyik örökségét: a gazdasági és kulturális fejlett­ségben meglévő különbséget Orosz­ország népei és nemzetiségi terüle­tek elmaradott népei között. Az ötéves tervek eredményes teljesí­tése folytán a nemzeti köztársasá­gokban hatalmas ipar és élenjáró gépesített mezőgazdaság jött létre. Ezen az alapon virágzott ki a tar­talmában szocialista, formájában nemzeti kultúra, fejlődik a tudo­mány. az irodalom és a művészet. A szovjet népek megbonthatatlan barátságának nagyszerű megnyil­vánulásai napjainkban az Ukrajna és Oroszország egyesülésének 300. évfordulójával kapcsolatos össznépi ünnepségek. A szovjet állam következetesen valóra váltja a dolgozók kulturá­lis színvonalának szakadatlan eme­lésére vonatkozó lenini tanítást. A párt és a kormány most az öt­éves terv végéig feladatul tűzte ki az áttérést a Szovjetunió nagy­városaiban az általános hétosztá­lyos oktatásról az általános tíz­osztályos oktatásra. A következő ötéves terv folyamán ezt az át­térést az egész országban meg kell valósítani. A szovjet országban megvan minden feltétel a tudomány fej­lesztésére. A szovjet tudósok az is­meretek minden területén jelentős felfedezések sorával gazdagították a tudományt. Elsajátították az atomenergia előállításának mód­szereit. s ezzel megszüntették az Egyesült Államok monopoliumát ezen a téren. A szovjet tudomány fontos feladatokat old meg a me­zőgazdaság gyorsütemű továbbfej­lesztése érdekében. * ~ A külpolitika terén a Kommu­nista Párt és a szovjet kormány legfőbb törekvése, hogy biztosítsák a Szovjetunió népei számára a bé­kés munkát, megőrizzék a békét és megakadályozzák egy új háború kirobbantását. A Kommunista Párt és a szovjet kormány állandóan szem előtt tartja a nagy Lenin út­mutatásait a szovjet állam és a kapitalista országok tartós, békés egymás mellett létezésének lehető­ségéről. Ezen a téren a lenini ta­nítás az elvi alapja annak a kö­vetkezetes harcnak, amelyet a szovjet kormány a tartós, és szi­lárd békéért, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért folytat. A szovjet kormánynak ezt a harcát az egész haladó emberiség támo­gatja. A leninizmus az egész ha­ladó emberiség harci lobogója az imperializmus ellen, a világ összes népeinek barátságáért, szebb jövö­r cAprilh 16-án : 105 pár eíp'á feroen /Itlül A Délmagjarországi Cipőgyár dolgozói az első negyedévi tervlemaradás mielőbbi megszüntetése érdekében 80 pár cipővel akarnak naponta többet termelni, hogy az adósságukat letörlesszék. Az első negyedévben főleg a kikészítő üzemrészben marad­tak el a munkával. Április 16-án a kikészítőben három munkás hiányzott betegség miatt — mégis 100 százalék fölött teljesítette az üzemrész tervét: 105 pár cipővel termeltek többet. Az eredmény az­ért is igen jó, mert a hónap elején új modellek gyártását kezdték meg export megrendelésre, amelynek munkálatai még nem elég megszokottak. A DÉMA Cipőgyár dolgozói a pártkongresszus tisz­teletére vállalták, hogy törlesztenek tartozásukból — a három szakmunkás hiányzása, az új modellek nem akadályozhatták meg az adott szó teljesítésé­ért harcoló cipőgyári munkásokat. A kikészítő kommunistái április 13-án röpgyű­lésen tárgyalták meg, hogyan dolgozzanak, hogy szavukat becsülettel állják. A röpgyülésen beszél­getve megértették, hogy rajtuk, a kikészítő üzem­rész dolgozóin múlik az egész üzem tervteljesí­tése. Megértették, hogy az adósság törlesztéséért folyó harcban nekik, kommunistáknak kell élen­járniok, — 14-én már több mint 100 pár cipővel készítettek többet. Az élenjáró kommunistáik példamutatása nyo­mán napról-napra fokozódott a termelés; április 16-án az üzem 103.2 százalékra teljesítette tervét. Ebben a 103.2 százalékban benne van Kovács Emil javító 120 százalékos eredménye is, aki 13-án még 117 százalékra teljesítette tervét. Jójárt Jánosné mosó, jó teljesítménye mellett a hozzá beosztott új dolgozókat is tanítja úgy, hogy azok április 13 óta naponta 20 pár cipővel mosnak többet. A pártta­gok nyomában ott vannak a díszesek és a párton­kivüliek is: Halápi Józsefné ifjúmunkás az új mo­dellekből 134 százalékra teljesítette tervét április 16-án. A dolgozók igyekezete mellett a műszakiak is segítik a tartozás törlesztését. A kikészítőben ke­verve adják ki megmunkálásra a munkadarabokat: a nehezebb modellek mellett könnyebb modelleket is sorolnak, mert vannak olyan modellek, amelyen az egyik reszort kevesebbet, a másik többet dolgo­zik. A munkadarab kézből-kézbe megy. Ha az egyik reszort több időt tölt el vele, addig a másik állna. Így viszont a modellek keverésével egyformán ha­lad a munka. Április 17-én: 380 pár cipő ierven felül A Szegedi Cipőgyár dolgozói vállalták a kon­gresszus tiszteletére, hogy naponta 260 pár cipővel termelnek többet, hogy pótolják első negyedévi adósságukat. Április 17-én 380 pár cipővel több ke­rült ki az üzemből, mint az eredeti napi terv. Ez az eredmény a dolgozók lelkesedését, gyözniakará­sát tükrözi, hogy az adósságot mielőbb letörlesz­szék. Kemény munka eredménye ez a 380 pár többtermelés. Márciusban az üzem dolgozóinak 30 százaléka teljesítette 100 százalékon alul a tervet. Az élenjáró dolgozóknak tehát segíteni, tanítani kellett a 100 százalókon alul teljesítőket, hogy no maradjanak szégyenben: az egész üzem tervtelje­sítését segítsék. A tanítás nem maradt eredmény­telenül: április 17-én már a lemaradt dolgozók kö zül nyolcan érték el a 100 százalékot. Az elmúlt negyedévi tervet a Szegedi Cipő gyár főleg a szakinunkásliiány miatt nem tudta teljesíteni. Az elmúlt év utolsó hónapjaiban vet­tek fel új segédmunkásokat, akik idegenek voltak a szakmában és betanításuk sok időbe került. Eze­ket a dolgozókat nehéz, fáradtságos munkával ta­nították akkor, — most pedig már aránylag jó eredményt érnek el. A kezdő szakmunkások szorgalommal, igye­kezettel hálálják meg ezt a tanítást, amelyet mutat­nak azok a jó eredmények, amelyek nagyban hozzá járultak ahhoz, hogy április 17-én már ilyen kima­gasló eredmény szülessen az üzemben. Tram Erzsé­bet bélésszabász egy hónapi betanítás után március, ban átlagosan 157 százalékra teljesítette tervét; április 17_én 165 százalékos eredményt ért el. Tóth II. Ferencné tűző márciusi 104 százalékos átlag, teljesítményét ezen a napon 116 százalékra fokozta. Gedeon Lászlóné talpbélés szegelő, aki szintén pár hónapja dolgozik a Szegedi Cipőgyárban, 169 szá­zalékos eredményt ért el április 17-én. A Szegedi Cipőgyár dolgozói tehát valameny­nyien azon vannak, hogy tartozásukat mielőbb megadják. Ilyen eredmény után joggal lehetnek büszkék arra a levélre, amelyet a napokban kap­tak egy budapesti dolgozótól. Dr. Cavaleni Fe­rencné Vöröskereszt megbízott írta a levelet, és mintha száz és száz dolgozó nő köszönetét tolmá­csolná: „Szeretettel köszöntöm a Szegedi Cipőgyár azon dolgozóit, akik ezt a gyönyörű szandálcipöt készítették. Tökéletes, szép munka még a bélése is". Jegyzetek egy kiállításról SOKAK ÁLTAL TÁPLÁLT elő­ítéletet oszlatott el a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály-utcai képtárában megrendezett -Európai kerámiaművesség* című iparművé­szeti kiállítása. Közismert dolog, hogy városunk dolgozó lakossága mindég őszinte érdeklődéssel kísért minden kulturális eseményt, s ezen belül különösen a képzőművészeli kiállítások iránt tanúsított nagy fi­gyelmet. Felszabadulásunk ünnepé­nek előestéjén, április 3-án nyilott meg ez új kiállítás, amely arra volt és van hivatva, hogy eloszlassa az ember hamis hiedelmét arról, hogy az iparművészet sokkal alacso­nyabb értékű művészeti ág, mint például a festészet, mert használati tárgyakat produkál. A kiállítás ed­digi megtekintői bizonyosságot sze­rezhettek a különös gonddal, hoz­záértéssel és szeretettel összeállított szekrények előtt, hogy a kerámia­művesség egyenrangú társa minden más művészeti ágnak, mert min­dennapi életünket körülvevő tár­gyakat igyekszik az ember igényei­nek megfelelően alkalmassá tenni arra, hogy a hasznos tárgyak — tá­nyérok, csészék, vázák, hamutar­tók — szépek is legyenek. A hasz­nálati tárgyat emeli a művészi áb­rázolás magas fokára az iparmű­vészet. A KIÁLLÍTÁS minden vitrinje hűen mutatja be a kerámia-műves­ség, szinte regényes történetét, amely végigkíséri az embert az egész történelem folyamán. Bemutatja, hogy amióta az ősember a vadászatról áttért a föld­művelésre. a hús nyárson sütésérő! a gabonafélék lassúbb sütésére, fő­zésére — ehhez már edényekre lé­vén szüksége — felfedezte a jól formálható, égethető agyagot. Azóta az agyag mind a mai napig nem hagyta el, bemutatja, hogy a kerámia fogalma már felöleli az őskori agyagedényt is, a mezopotá­miai cserép írótáblát, a görög vá­zát, a római mécsest, a perzsa fa­licsempét, az olasz, német és fran­cia fajanszot, majd a modern ke­rámia figurák óriási változatossá­gát. A kerámia, vagyis az agyag­edény nélkülözhetetlen használati tárgya volt az ősembernek, s azért időtálló művészet a kerámiamű­vesség, mert ma sem tudnánk meg­lenni nélküle. Kerámia a tányér, amelyből eszünk, a cserép, amelybe virágot ültetünk, a mosdó, amely­ben tisztálkodunk, a csempe, ami a konyháink falát burkolja. Ugyanekkor még azt is elmondja a kiállítás, hogy még szükségesebb anyagunk a porcelán, amelynek fel- 1 fedezése és készítése már nem olyan egyszerű, mint a szinte ön­magát készen kínáló agyagé volt Mióta, századokkal ezelőtt az olasz Marco Polo Kínából porcelán edé­nyeket hozott Európába, az uralko­dók között hatalmas versengés in­dult meg ilyenek előállítására Nehéz elgondolni napjainkban, hogy olyan tárgyakért, amelyek sokszor észrevétlenül környeznek bennünket — tányérok, vázák, cse­repek — ilyenekért valaha királyok versengtek, s hogy néha egy-egy vázáért kincseket, sőt hadseregeket cseréltek el, tudósokat tartottak rabságban, mint például a német Böttgert vagy az orosz Vinovgrado­vot, hogy porcelán-előállító kísér­leteken dolgozzanak, hogy uralko­dók legnagyobb kincseik között őrizték a szép kerámia edényeket, amelyeknek alapanyaga önmagá­ban nem értékes, csak az, amit az emberi tudás és zsenialitás adott és ad hozzá. AZ AGYAG MINDÉG művé­szetre ihlette az embert — mondta a kiállítás megnyitóján Weiner Mihályné, az Iparművészeti Mú­zeum munkatársa — mert teret adott a legprimitívebb díszítéstől a legfinomabbig. Tudjuk, az edény semmivel sem lett jobb azáltal, hogy az ősember pontokat, vona­lakat rajzolt rá, mégis csinálta, nagy fejtöréssel, fáradsággal, mu­tatva, hogy a dísz, a szépség ugyan­úgy kell az embereknek, mint az étel, mert az embereknek a kultúra 1 A kiállítás eddigi látogatói lát­hatták a spanyol lüszteres tárgya­kat, a delfti fajanszokat, a Rajna­menti kőcserepet, az orosz porce­lánt, mely mind-mind remekmű a maga nemében. Nagy művészeti kultúrájú népek sok évszázados kö­zös munkája alakította ki nemes stílusukat, formáik, díszítményeik, színeik összhangját, amelynek a művészei műveikben közös, szép nemzeti ízlésnek adtak hangot. A kiállítás látogatói ugyanakkor, amikor bizonyságot szereznek a ke­rámia-művesség egyenrangú mű­vészi voltáról — más művészetek mellett — büszkén állapíthatják meg, hogy a kerámiaművesség ki­állított remekei mögött nem ma­radt el a magyar kerámia sem, hogy a nemzeti elnyomás idején nehezen fennmaradt pápai, tatai, budai keménycserép gyárak, a sok hányatást átvészelt, majd világhí­rességgé nőtt herendi vagy a vilá­gon páratlan jellegzetességeket fel­mutató pécsi, zsolnai gyár termékei méltán sorakoztak az olasz, német, orosz, francia porcelánok mellé, s megérdemelten szereztek és sze­reznek napjainkban is dicsőséget hazánknak. A KIÁLLÍTÁSNAK már eddig is igen sok látogatója volt. Használják fel a kiállítás hátralévő időtartamát azok, akik nem jutottak el addig, • hogy megtekinthessék. Értékes tu­dással gazdagodva emlékeznek majd erre a látogatásukra, .Jszen a kiállítás a kerámia-művesség, az emberi művelődéstörténet egyik után érzett szomjúságát nem elégíti ki egy pusztán funkcióját teljesítő | legszebb részét foglalja magában, használati tárgy. " _ ij A Pécsi Egyetemek és Főiskola kullúregyüttese szegedi vendégszereplése Az elmult évben az Agrártudo­mányi Egyetem kezdeményezésére elindult az egyetemi és főiskolai kultúresoportok közötti tapasztalat­csere. Most a Pécsi Egyetem nem­csak kultúrcsoportját küldi el, ha­nem egybeköti szakmai tapaszta­latcserével is. örömmel üdvözöl­jük a Pécsi Egyetemek és Főisko­la kezdeményezését, hiszen az ilyen­irányú ténykedés nemcsak a kul­túresoportok munkájának rugója, hanem a jól megszervezett szakmai tapasztalatcsere is igen hasznos le­het mindkét fél számára. De nagy­mértékben elősegíti azt is, hogy a különböző városok egyetemi és fő­iskolai dolgozói és hallgatói jobban megismerhessék egymást. A pécsiek szegedi programmja igen gazdag. Április 24-én, szom­baton este fél 8 órai kezdettel mu­tatják be műsorukat a Központi Egyetem dísztermében, melyet reg­gel 4-ig tánc követ. Egyben alkalom nyílik arra is, hogy az asztaloknál baráti beszélgetés közben ' ismer­kedhessenek a két város egyetemi dolgozói és hallgatói. Műsorukban operarészletek, kórusművek és né­pi játékok szerepelnek. Április 25-én, vasárnap délelőtt 10—12-ig a kultúresoportok tapasztalatcseré­je lesz a Központi Egyetem díszter­mében. Este fél 8 órai kezdettel pe­dig szintén a Központi Egyetem dísztermében megismétli műsorát a pécsi együttes. Április 26-án, hét­főn intézetlátogatások és szakmai eszmecserék lesznek. A pécsiek — mint azt a jó vendég szokta — vi­szontlátogatásra hívták meg a Sze­gedi Egyetemeket és Főiskolát. A meghívásnak május hónapban szándékozunk eleget tenni. Törköly Péter

Next

/
Thumbnails
Contents