Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-22 / 95. szám

BELMDGYBRORSZAG CSÜTÖRTÖK, 1954. ÁPRILIS ». r . Az Eszakatlanti Szövetség — és ami mögötte van Holnap, április 23-án, három nappal a genfi értekezlet megnyitása clottt kez­dődik meg az Eszakatlanti Szövetség legfőbb szervének, a tagállamok külügy minisztereiből álló Atlanti Tanács ülése. Az Atlanti Tanács elsőízben ül össze azóta, hogy a Szovjetunió kormánya március 31-1, a nyugati hatalmakhoz intézett jegyzékében bejelentette: hajlan­dó résztvennl az Eszakatlanti Szövetség­ben. umely ezesetben újra, egy szövet­ségben egyesítené a Hitler-ellenes koa­lícióban resztveit államokat és fgy el­vesztené békeellenes Jellegét. Mint Is­meretes, a nyugati hatalmak a mai napig sem válaszoltak a szovjet kormány Jegyzékére. Alább közöljük B u z a László egye­temi tanár, akadémikus cikkét az Észak­atlanti Szövetséggel kapcsolatban. AZ ÉSZAKATLANTI SZÖVET­SÉG az Amerikai Egyesült Álla­moknak, Kanadával és a nyugat­európai kapitalista államokkal kö­tött katonai szövetsége a Szovjet­unió és a népi demokráciák ellen irányuló éllel. Az Északatlanti Paktumot 1949 április 4-én Washintgonban írták alá az érdekelt államok: az USA és Kanada, továbbá Nagy-Britan­nia, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Dánia, Norvégia, Izland és Portu­gália. A felek egyhangú határozat­tal minden más európai államot is meghívhatnak a paktumhoz való csatlakozásra. 1951-ben az USA ja­vaslatára Görögország és Törökor­szág is felvétetett az Eszakatlanti Szövetség teljes jogú tagjai közé. Már előbb, 1950-ben megtették az első lépéseket Nyugatnémetország­nak az Északatlanti Szövetségbe való fokozatos beépítésére. Az imperialista hatalmak azért látták szükségesnek, hogy Nyugat­Németországban a tőkésosztály által vezetett külön állami szervezet jöj­jön létre hogy a Német Szövetséges Köztársaság, mint formailag önáiló állam legyen az Északatlanti Szö­vetség kötelékeibe felvehető és szol­gálhassa a német támadó erő felsza­badításával ós megszervezésével az ő érdekeiket. Az elgondolás kezdet­től fogva az volt, hogy a német haderő, mint az úgynevezett euró­pai védelmi közösség (Franciaor­szág Olaszország, Nyugat-Németor­szág és a Benelux államok) közös hadseregének, az úgynevezett euró­pai hadseregnek része kapcsoltassák be az Eszakatlanti Szövetség kato­nai erejébe. A NYUGATI kapitalista államok, elsősorban Franciaország, bizalmat­lan volt a német hadsereg újraszer­vezésével szemben. Ezt a bizalmat­lanságot szerette volna eloszlatni «z az elgondolás, hogy a német had­erőt nem mint önálló hadsereget, hanem mint egy közös európai had­sereg részét állítsák fel. Persze eb­ben a közösségben résztvevő álla­mok — így Franciaország is — el­vesztenék katonai önállóságukat és szuverénitásukat. A német agresz­szív erők viszont a közösségen belül rövid idő alatt magukhoz ragadnák a vezetést, azért hogy így ismét katonai nagyhatalommá válhassa­nak. A2 Eszakatlanti Szövetség álla­mai Nyugat-Németország bevonásá­val összefüggő tömböt alkotnak, amely messze túlnyúlik az atlanti államok körén. Olaszország, mely megalakulása óta tagja a Szövetség­nek, nem atlanti állam s még ke­vésbbé lehet Görögországot és Tö­rökországot annak minősíteni. Az eszakatlanti támadó tömb nagyon élesen jelöli meg azt a területet, amelyet az imperialista államok a felvonulás és a támadás területé­nek szemeltek ki a népi demokrá­ciák és a Szovjetunió ellen, Az Északatlanti Paktum magát kifejezetten védelmi szervezetnek mondja, de rendelkezései semmi kétségét nem hagynak fenn aziránt, hogy a Szövetégnek a védelem lep­le alatt agresszív céljai vannak. Az Eszakatlanti Paktum értelmében, ha egyikük nézete szerint a felek \ alamelyikének területi épsége, po­litikai függetlensége vagy bizton­sága veszélyeztetve van, a felek ta­nácskozásra jönnek össze. A tag­államok tehát már akkor akcióba lépnek, ha egy állam veszélyeztet­ve érzi magát. A konferenciának nem az a célja, hogv a veszélyt az érdekelt államok közötti megegye­zés megkönnyítésével békés úton el­hárítsa. A konferenciának csak az a célja, hogy a tagállamok együt­tes ákcióját megszervezze a „veszé­lyeztető" állam ellen, vagyis, hogy a veszélyeztetettségre hivat­kozva — esetleg annak teljesen alaptalan ürügye alatt — támadást indítson. Ez a rendelkezés nagyon élesen leplezi le a paktum agresszív jellegét. A felek egyike ellen irányulónak minősül az a támadás, amely őket Európában, Franciaországban algíri dépariment-jában, az általuk meg­szállva tartott területen, a Rák-té­rítőtől északra fekvő szigeteken vagy e területen tartózkodó hajóiik és i epülögépoik ellen irányulva éri. a paktum Tanácsot is szervezett dések megtárgyalására. E Tanács­ban mindegyik fél egy taggal van képviselve. A Tanácsot úgy szer­vezték meg, hogy bánmikor gyor­san összeülhessen. A Tanács segéd­szerveket is létesíthet; a paktum értelmében azonnal szerveznie is kellett egy védelmi bizottságot, amely támadás esetén a szükséges­nek látszó rendszabályokra nézve javaslatokat tesz. A SZOVJETUNIÓ KORMANYA 1949 március 31-én, tehát még a paktum aláírása előtt diplomáciai képviselői útján jegyzéket nyújtott át az USA, Nagy-Britannia, Fran­ciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Kanada kormányai­nak az Északatlanti Paktum tár­gyában. Ez a memorandum megál­lapítja, hogy a Paktum március 18-án közzétett szövege mindenben megerősíti a Szovjetunió külügymi­niszterének már január 29-én tett kijelentését, t. i., hogy a paktum­nak támadó célja van s hogy flag­rans ellentétben áll az ENSZ alap­elveivel és céljaival, valamint azok­kal a kötelezettségekkel, amelye­ket az USA, Nagy-Britannia és Franciaország más szerződésekben vállalt. Az egyetlen nagyhatalom, mely nem tagja a Paktumnak, a Szov­jetunió. Ezt a kizárást csak az a tény magyarázhatja meg, hogy a Paktum a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irányul, amint ezt az USA, Nagy-Britannia és Franciaország hivatalos képviselői meg is erősítették. A Paktum nem megerősíti az ENSZ-t, hanem el­lenkezően annak aláásását célozza, mert egy külön államcsoport szer­vezése nemcsak nincs összhangban az ENSZ célkitűzéseivel és alap­elveivel, hanem az alapokmánnyal határozottan ellenkezik. A RÉSZTVEVŐ ÁLLAMOK és azok nemzetközi jogászai szeretnék az Északatlanti Paktumot úgy ál­lítani be, mint amely az alapok­mány rendelkezéseivel összhangban áll. Egyesek olyan regionális — vagyis helyi jelentőségű — egyez­ménynek minősítik, amelynek kö­tését az alapokmány megengedi. Ez az álláspont azonban tarthatatlan. mert a paktumnak nincs regionális jellege. Az általa létrehozott unió a föld mindkét felén fekvő államo­kat ölel fel, s nem regionális pro­blémák megoldását célozza. A Pak­tum felölel olyan államokat is, amelyek az ENSz-nek nem tagjai: Olaszországot, és Portugáliát. Pedig az alapokmány csak a tagállamok egymás közötti regionális egyez­ményeit ismeri el a helyi jellegű viták elintézésére, mintegy azért, hogy magát az ENSz-t az ilyen he­lyi jellegű viták tárgyalása alól mentesítse. Mások az alapokmány által is megengedett önvédelem jogára hi­vatkoznak az Északatlanti Szövet­ség védelmében. Az önvédelem jo­gát az alapokmány tényleg elis­meri. De önvédelemről csak a már bekövetkezett támadás esetén le­het szó és csak addig, amíg a Biz­tonsági Tanács nem teszi meg a védelemre szükséges intézkedése­ket, amelyek megtétele a kollektív biztonság elvének folyamányaként az ő kizárólagos feladata. Az Északatlanti Szövetség célját és jelentőségét akkor tudjuk iga­zán megérteni, ha figyelembe vesz­szük, hogy 1951. július 13-án az USA, Ausztrália és Üj-Zéland egyezményt írtak alá a csendes­óceáni térség „védelme" tárgyában s hogy ugyanez év augusztus 8-án az USA hivatalos közlése szerint a Fülöp-szigetekkel is kölcsönös „vé­delmi szerződést" kötött. Az 1951. szeptember 9-én a külön japán bé­keszerződés aláírását követően San-Franciscóban aláírt japán­amerikai egyezmény, az amerikai légitámaszpontok szaporítása ide­gen államok területén, valamint az USA-nak a kémek és diverzánsok pénzelésére irányuló 1951. október 11-i törvénye, mind olyan esemé­nyek, amelyeken keresztül nézve még leplezetlenebbül áll előttünk az Északatlanti Paktum agresszív jellege. AZ ÉSZAKATLANTI PAKTUM ezekkel az utóbb történt esemé­nyekkel egvütt világos megnyilat­kozása az Egyesült Államok által hirdetett erő politikájának. Az erő politikája az erőszak politikáját jelenti, és a Szovjetunió, valamint a népi demokráciák körülzárását és katonai erővel való megtámadá­sát célozza. Az USA uralkodó kö­rei nem vesznek tudomást arról, hogv „erőpolitikájuk" Koreában csúfos kudarccal végződött, hogy a berlini négyhatalmi értekezlet, s a küszöbön álló genfi értekezlet az erő politikájával szemben a meg­egyezésen nyugvó, békés politikát helyezte előtérbe. Dacára annak, hogy az egész emberiség egyre ha­tározottabban foglal állást a har­madik világháború kirobbantása ellen, az USA tovább folytatta vi­láguralmi törekvésének erőhata­lommal való megvalósítását. Ezt a törekvését Európát illető­leg az Északatlanti Szövetség út­ján kívánja megvalósítani. Búza László egyetemi tanár, akadémikus A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka A Nemzetiségi Moszkva (TASZSZ). Április 20-án Moszkvában a Kreml-palota nagy­termében tartotta első ülését a Szovjetunió Legfelső Tanácsának nemzetiségi tanácsa. A teremben valamennyi szövetséges és autonóm köztársaságból, nemzetiségi kör­zetből és autonóm területről érke­zett küldöttek gyűltek össze. A jelenlévők lelkes tapssal üd­vözölték az elnökségben megjelent K. J. Vorosilovot, N. A. Bulga­nyint, A. I. Mikojant és N, M. Svernyiket. Az ülést a nemzetiségi tanács legidősebb küldötte, Auguszt Kir­henstejn professzor, a Lett Tudo­mányos Akadémia alelnöke nyi­totta meg. Kirhenstejn küldött arról beszélt, Tanács ülése hogy a szovjetország új fellendülés szakaszát éli. Büszkék vagyunk iparunk, me-> zőgazdaságunk és kultúránk vívmányaira — mondotta — de nem szabad megnyugodni sike­reink láttán, hanem bátran előre kell haladnunk, újabb és újabb győzelmeket kell kivív­nunk a kommunizmus építésé­ben. A nemzetiségi tanács meghatá­rozta az ülésszak munkájának na­pirendjét. A napirendi kérdések között szerepel a Szovjetunió 1954 évi állami költségvetése. A szövetségi tanács és a nemze­tiségi tanács április 21-én délelőtt 10 órakor tartja együttes ülését. A Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülése A genfi értekezleten résztvevő szovjet küldöttség tagjai Moszkva (TASZSZ). Moszkvában, a nagy Kreml palotában folytatja munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka. Szerdán a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács együttes ülése meghallgatta Arszenyij Grigorjevics Zverjevnek, a Szovjetunió pénzügyminiszteré­nek beszámolóját a Szovjetunió 1954 évi állami költségvetéséről. Az ülésszakon közölték, hogy G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke be­jelentette: a kormány az alkot­mánynak megfelelően benyújt­ja lemondását. Az ülésszak egyhangú határoza­tot hozott, amellyel megbízta G. M* Malenkovot, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökét: tegyen ja­vaslatot a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának a kormány összetételéről* Az ülésszak megbízta a Szovjetunió Minisztertanácsát, maradjon to­vábbra is hivatalban, amíg a jelen ülésszak jóvá nem hagyja az új kormány névsorát; Tudnivalóit ai egyetemek esti- <s levelexőtagozatára való felvétellel kapcsolatban Az 1954—55. tanévtől kezdőden esti- vagy levelező tagozat első év­folyamára csak azokat veszik fel, akik érettségivel, vagy egyéb kö­zépfokú iskolai végzettséggel ren­delkeznek. Minden jelentkezőnek felvételi vizsgát kell tennie. A felvételi vizsgára bocsátás előfeltétele a választott szak­nak megfelelő területen eltöl­tött kétéves üzemi gyakorlat. A tudományegyetemre azok a dol­gozók is felvételt nyerhetnek, akik­nek nincs ugyan kétéves gyakorla­tuk, de munkakörük szükségessé teszi az egyetem vagy főiskola el­végzését. A felvétel korhatára az esti- és levelező tagozatokon 22—40 év, A felvételi vizsgákat az esti- és levelező tagozatokon egyaránt áp­rilis 26 és május 20-a közt tart­ják. Az egyes jelentkezők írásbeli és szóbeli vizsgáját egy napon tart­ják. A felvételi bizottságok dönté­sét június 15-ig közlik a jelentke­zőkkel. A felvételi bizottságok döntése ellen 1954 június 30-ig lehet fel­lebbezni az illetékes rektorhoz (igazgatóhoz) címzett és a kar ta­nulmányi (levelező oktatási) osztá­lyán benyújtott fellebbezéssel. A rektor határozatáról az illetékes kar legkésőbb augusztus l-ig ér­tesíti a fellebbezőt, cA ma megnyíló Szántó JCováes (Jánoi­anlékkiáUitáiiaL kezdődik az emiikkél Jóé dm ező oáiár/tefyen Moszkva '(TASZSZ). A legköze­lebbi napokban V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere Genf­be utazik a külügyminiszterek ér­tekezletére. amelyet a berlini ér­tekezlet határozata alapján hív­tak össze. V. M. Molotownl együtt utazik Genfbe A. A. Gromikó és V. V. Kuznyecov külügyminiszterhelyet­tes, P. F. Jugyin pekingi, G. N. Znrubin washingtoni. Sz. Vinogra­dov párizsi, Sz. P. Szuzdaljov ko­reai szovjet nagykövet, N. T. Fe­dorenko, A. A. Szovoljev, L. F. Iljicsov a Szovjetunió külügymi­nisztériumi kollégiumának tagjai, valamint P. A. Lavrisesev, K. V. Novikov és más tanácsadók szakértők. és I nagy munka idején fokozottan godoskodnak mezőgazdasági dolgozók egészségügyi ellátásáról Az egészségügyi minisztérium gyenek a konyhák és a konyhán fontos utasítást adott ki a tava-, dolgozókat az előírt szűrővizsgálat szi és nyárj mezőgazdasági mun- nak vessék alá. kákkal kapcsolatos egészségügyi feladatok végrehajtására. A minisztérium részletesen meg­határozta a körzeti orvosok teen­dőit, a többi között felhívta a figyelmet az ivóvíz-ellátás zavar­talanságának. n tiszta szállások biztosításának fontosságára, vala­mint az üzemi konyhák egészség­ügyi követelményeinek rendszeres ellenőrzésére. Az utasítás szerint az állami egészségügyi szolgálat dolgo­zóinak. de a társadalmi akii­ráknak is, folyamatosan ellen­őrizniök kell, betartják-e a mezőgazdasági dolgozók egész­séges élet- és munkakörülmé­nyeit bizlosiló előírásokat. Az utasítás szerint a körzeti orvo­soknak az egészségügyi állandó bizottságok segítségével szoros kapcsolatot kell kiépíteniök a te­rületükhöz tartozó termelőszövet­kezetekkel, gépállomásokkal, ál­lami gazdaságokkal és az egész­ségjgygyel kapcsolatos feladato­kat jóelőre meg kell beszélni a szövetkezetek, gépállomások és állami gazdaságok vezetőivel. Különösen fontos az. liogy jól old­A biztonságos munkakörülmé­nyek megteremtése érdekében gon­doskodnak arról, hogy minden munkahelyen legyen elsősegély­nyújtó-felszerelés és minden bri­gádnál kötözőszer. A minisztérium utasítása in­tézkedik arról is, hogg a kör­zeti orvosok a nagy mezőgaz­dasági munkák idején a dol­gozók igénycinek megfelelően módosítsák rendelési idejüket, hogy a mezőgazdasági dolgo­zók munkaidökiesés nélkül jus­sanak orvosi kezeléshez. Ezért a körzeti orvosok az esti órákban is rendeljenek és a gyógy­szertárak június 1. és szeptember 1. között az orvosok rendelési ide­jétől függően tartsanak nyitva. A minisztérium utasítása sze­rint a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetének megkönnyítésére idény bölcsődéket kell üzembehe­lyezni és működtetni. Végül arról intézkedik a minisz­térium utasilása, hogy a nagy nyári mezőgazdasági munkák megindulása előtt egészségügyi föl­világosító előadásokat tartsanak Ma hatvan éve, hogy Szántó Kovács Jánost, a mult századvégi agrárszocialista mozgalmak egyik vezetőegyéniségét letartóztatták, moly tény a vásárhelyi városháza megtámadását vonta maga után. Az egész ország megsmlékezik e bá­tor ősökről. és magáról Szántó Kovács Jánosról. A TTIT cs a vá­sárhelyi tanács emlékhót kereté­ben emlékezik a hatvan évvel ez­előtt történt eseményekről. A Szántó Kovács János-emlékhét ma délután 5 órakor, a Tornyai .Tános.múzeumban megnyíló emlék­kiállítással kezdődik, melyen a városi pártbizottság nevében Ret­kes István elvtárs, párttitkáe mond beszédet. Az emlékkiállítás­sal párhuzamosan Tornyai János­nak, a nagy magyar festőnek a paraszti élettel kapcsolatos alko­tásait is bemutatja a múzeum igazgatósága. Az emlékhét pénteki műsora: délután 6 órakor tárlatvezetés a kiállításon az üzemi dolgozók "ré­szére. Kapálják a zöldborsót az algyői tangazdaságban Az algyői tangazdaság dolgozói közül számosan tettek munkafel­nálni, ugyanakkor kevesebb üzem­anyagot is fogyasztanak. Sürgő­ajánlást pártunk IIL kongresszusa sen kérik tehát a boronát és tár­tiszteletére. Tanács István elv- csat, hogy gépeiket a jövőben job­társ munkacsapata például azt vál­lalta, hogy az algyői-farkiréti üzemegységben a tavaszi növény­termesztési és kertészeti munká­ban gyümölcsöztetni tudják. Az algyői tangazdaság az összes tavaszi munkákat időre befejezte. 237 hold területen felültrágyáztuk kat 120 százalékban teljesítik. A az őszi kalászosokat. 398 holdon munkacsapat azonban 162 százaié- befejeztük a tavaszi vetést is. Elő­^iiatees.1 élttaesfl*.- Iktffi* • megögwláúRR 4<Hg*W részére. kos eredményt ért el. Szabó Fe rencné munkacsapata a baktói üzemegységben arra tett ígére­tet, liogy a kertészeti és mcleg­ágyi munkálatokat 120 százalék­ban teljesíti. A munkacsapat tel­jesítése ezzel szemben 157 száza­lék. Pálföldi Márton fogatos mun. kacsapata 125 százalékos munka­teljesítményre tett felajánlást a pártkongresszus tiszteletére. Tel­jesítésük 142 százalék lett. Herold Lajos és Tornyai József traktoristák párosversenyben van­nak Dicső József és Kormos Mi­hály elvtársakkal. Munkateljesít­ményük 140 százalékos. Az a néze­tük azonban: még ennél is nagyobb teljesítményt értek volna el, ha a földművelésügyi minisztériumtól idejében megérkeznek az ígért boronák és tárcsák. Az összekap­csolt gépekkel ugyanis traktorai­kat jobban ki tudták ,vo]n« hasz-l készítettük a talajt 240 hold öntö­zéses kertészeti területünkön is. 1500 melegágyi ablakaljban szépen fejlődnek a kultúrnövények palán­tái. 30 hold sárgadinnye magjai is kikeltek már a melegágyban. Jól felkészültünk a kapálásra is. Sőt megkezdtük 30 hold zöldborsó első kapálását. Az április 15-i üzemi gyűlésen pártszervezetünk és MEDOSZ szer­vezetünk értékelte a tangazdaság dolgozóinak munkafelajánlását, en­nek nyomán dolgozóink újabb vál­lalásokat tettek. Erdei János elv­társ munkacsapata például Tanács István elvtárs munkacsapatát hívta ki versenyre. Az Erdei-munkacsa­pat ígéretet tett arra, hogy túl­szárnyalja Tanács elvtárs munka­csapatának eddigi 162 százalékos teljesítményét, Lele András

Next

/
Thumbnails
Contents