Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-11 / 86. szám

DELMflGYRRORSZAG fVASARNAP, 1954. ÁPRILIS II. ZEGEPI MUNKA Egy kultúrcsoport előadása A szegedi járási verseny körzeti bemutatójának alkalmából a Szegedi Kenderfonógyár kultúrtermében, a kendergyári színjátszó csoport D. Szabó László: Front a föld alatt című három képes egyfelvonásosát mutatta be, A magaaszínvonalú, művészien kidolgozott előadás általános elismerést keltett s néhány fogyatékossága ellenére megérdemelten sikert aratott, A jól megszerkesztett, aért kompozíciójú, lényegében tiszta vonalvezetésű előadás világos eszmei mondanivalót eredményezett. Az előadásból tisztán csendül ki a bányászok hősi harca a haladásért, a fejlett technika alkalmazásáért s biztos győzelme az ellenséges erők felett. A dráma első és második képériek jó indítása hangulatosan vezeti be a cselekményt. Az első képben az ügyesen kettéosztott játéktér, a szereplők ötletes tér-elhelyezése Jól vezeti be a Herega-Gábrls közötti konfliktust. Ennél a jelenetnél feltűnően jó Siska Bénit alakító Szegedi Antal szimpatikus figura indítása. A szereplők expozíciója kitűnően sikerült. Talán egyedül Kócs Bálint (Bajnóczy László) bemutatkozása vitatható. Szerintem túl nagy aktivitással lép akcióba s ez szerepmegformálásában a továbbiak során hátránnyal jár. A cselekményvezetés az egész felvonásban általában egyenletes, bár az összeütközések helyenként nem elég élesek és nincsenek kellően előkészítve. Például Gábris miért nem nézi jó szemmel a mulatozást, vagy Herega, miért nem akar lemenni a bányába, stb. Ezért a feszültség sem mindig elég, erős. Az első kép kitűnő szerepfelfogások és alakítások egész sorát vonultatja fej. Különösen kiemelkedik Gáspár István Nokedli alakítása. Gáspár félelmetes erővei formázza ezt a bányaszerencsétlenség következtében megrokkant és kissé meghibbant embert. Nokedli munkaképtelen, állandóan a korcsmában lézeng, ott tesz-vesz. Az emberekkel van kapcsolata. Ki sajnálja, ki gúnyt űz belőle. Nokedli ezt is, azt is tűri, s a maga módján reagál mindegyikre: hol hálásan, hol félve. Siska mulatási jelenetében magávialragadó. A beígért forint reményében nótázik s vágyakozása az ital után, — döbbenetes. Siska jó szerepfelépítése ellenére még színesebb lehetne. A bányászok munkába indulása után játéka kissé elszürkül. Mulatozása sem elég gazdag. Siskának jelleméből és társadalmi helyzetéből adódóan máskép kellene mulatni. Véleményem szerint Siska mulatozásának szinte a vad orgia határát kellene súrolnia. Ez nemcsak azért lenne fonto6, mert a jellemábrázolásnak ez is része, hanem azért is, mert a mulatozásba belesüvöltő szirénabúgás, a szerencsétlenséget jelző erős kontraszt hatás így élesebben dombo' rodna ki. Egy ilyen megoldás egyúttal hasznos expozíciója lenne a második képnek. Csibi, Veres, Kuksi, alakítói kissé szürkén, de lényegében jól kapcsolódnak a cselekményhez. Kér, hogy nem elég italosak, — Verest kivéve, de Heregét is beleértve. Persze Itt nem a túlzásokat, hanem a jelenet reálisabb hangulatát hiányolom. Meglcapóan üde Virág Teri (Lúgos Éva) első jelenete. (Heregával, Csibivel). A lemenetelre való jelentkezését a rendező nem készítette jól elő, ezért önfeláldozása kissé elsikkad. Kapcsolatai nem elég elmélyültek és nem elég széleskörűek. Csak a közvetlen velejátszókkal tud értelmi és érzelmi kapcsolatot teremteni, ezért úgy hat, mint a színpad tengerében egy kis sziget. A második kép jóhangulatú indítása azonnal az esemény középpontjába viszi a néző figyelmét. Megtörtént a szerencsétlenség, öt embert betemetett a bánya. A helyzet reménytelen. Fogytán a levegő. Koknyák megsebesül. Ki-ki a maga módján várja a halált. Egyedül Kócs Bálint bízik. Bízik a pártban, az elvtársakban, tudja, hogy nem • hagyják cserben őket. ö tartja a lelket az emberekben s nem csalatkoznak. Az elvtársak a párt vezetésével a lehetetlennek látszó akadályt legyőzve — kimentik őket. Ez a második kép az előadás legjobban sikerült része. Kócs Bálint a legmagasabbrendű emberi érzelmeket közelíti meg. Egyszerű, őszinte, magával ragadó. Nem „pozitív hős", Kommunista, aki szereti az embereket és bízik bennük haláláig. S milyen helyzetben! Mikor már reménytelen az élet. Itt derül ki, hogy ki az igaz ember. Kócs Bálint megállja a helyét s ennél nagyobb dicséret nem kell. A szerepfelépítés szempontjából azonban itt érződik az első kép hibás expozíciója. A darab szerint Kócs hallgatag, csendes, szerény ember. A szavát is alig hallani. Szorgalmasan, becsületesen dolgozik. Egy szürke pont a hétköznapok hősei között. S ez az egyszerű ember, a bajban, amikor szükség van rá, kiemelkedik zárkózottságából s emberi méltóságának teljében hőssé magasodik, cselekvő hős lesz belőle. A hibás expozíció következtében Kócs Bálint már az első pillanatban aktív, cselekvő hős. Ez nemcsak a jellemábrázolás és a szerepfelépítés szempontjából hibás, hanem azért is, mert a nézőknek a népi hősökről alkotott fogalmát félrevezetheti. A néző csak azokat a hősöket fogadja el követendő példaként, akiket olyan embernek ismer meg, mint sajiát magát. Akik' éppen úgy élnek, dolgoznak, gondolkodnak, mint ők s adott pillanatban, ha úgy hozza a helyzet, hősökké válnak. Az ilyen hősök azt példázzák, hogy mindenki hőssé válhat. Ez becsület, akaraterő, öritudat kérdése. Kócs Bálintot az első képben úgy ismeri meg a néző, mint aki magában hordozza a hősiesség csíráját. Mint aki valamilyen természeti csoda következtében hősnek született. Ez a tévedés kissé elszürklti, elködösíti Kócs alakját A második kép nagy álakítása a Herega Tóni Szerepét alakító Jároli Jenőé. Olyan, mint a patkány, elszállt az ital okozta mámor, a szerencsétlenség kijózanította. Most kétszeresen félti rongy életét. Hallatlan vad (indulata van, é6 ez az indulat kétágú: egyrészt önmaga ellen, mert a figyelmeztetés ellenére is lement a bányába, másrészt .a kommunisták ellen, akik szerinte a baj okozói. Ez a vad indulat, rio meg a megmenekülés reménytelensége a lelki előkészítője annak, hogy felfedi a szerencsétlenség okozóját. Jároli Jenő mély átéléssel alakítja szerepét. Pillanatnyi kiesés sincs játékában. Játéka az akción kívüli helyzeteiben sem veszít eredeti drámai feszültségéből. Kapcsolatai szélesek és színesek. Alakítása a színjátszó mozgalom kiemelkedő alkotásai közé sorolható. Nagyon szép alakítás Bödön Aron megformálása is. Egy emberöltőt A munkásszínjátszás hagyományaiból töltött el nehéz, kemény munkában a föld mélyén. Van összehasonlítási ] megtörténhetett volna, A dásainál voltak, ahol a jól megalapozott feszültségek, sokszor a nevetésig oldódtak íel. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy feszült színpadi helyzetet nem lehet, vagy nem szabad nevetéssel feloldani. Dehogy is nem! De nem úgy és nem ott, ahol és ahogy a kendergyáriak tették. Mindig a mű alapeszméjéből és a helyzetből kiindulva kell az eszközt megválasztani. Itt az alapszituáció az, hogy öt embert betemetett a bánya. A helyzet reménytelen. Ilyen esetben Herega vagány beszédmódja gyűlöletes és nem nevetséges. Ennek a hibának az oka, véleményem szerint, a hatásoktól való félelem volt. Pedig hatás nélkül nincs feszültség és feszültség nélkül nincs hatás. A hatást nem szabad összetéveszteni a hatásvadászattal, A kendergyáriak, mivel már eddig több ilyen kritikát kaptak, most egy kissé a másik végletbe estek át. Természetesen ezek nem kijavíthataitlan hibák. Forróbb szenved élyességgel és több bátorsággal könnyen lehet segíteni rajtuk, A másik és súlyosabb hiba, a telefon-jelenetben volt. Ez a rész a második képnek, de talán az egész műnek is legfontosabb jelenete, kissé elsikkad az előadásban. Itt arról a láthatatlan cselekményről van szó, melyet a párt vezetésével a bányászok folytatnak szerencsétlenül járt társaik megmentésére. Az öt ember nem tudja, hogy fent mi történik. A telefon nem működik, elszakadtak a külvilágtól. Ha ilyen helyzetben megszólal a telefon, az az életet jelenti. Forró helyzet!!! Az előadásban abban a pillanatban * ragad csákányt Herega és támad Kócsra, amikor megszólal a telefon. Virág Teri felsikolt, Bödön megfékezi Heregát, birkózás kezdődik s a telefonbeszélgetés már folyik, mire elcsitulnak. Természetesen itt nemcsak a nagy helyzetről van szó, hanem elsősorban arról, •hogy az a hatalmas mentési munka, melyet a színpadon ja telefon csengése jelképez, a bányászok megváltozott helyzetét fejezi ki. Hogy ma már á bányász nincs kiszolgáltatva a bánya, a természet vad önkényének,. hogy a párt és az állam, mint az édes gyermekére vigyáz, és ha a mentési munkálat olyan összegbe is kerül, melyet ha ezer életül? lenne, sem tudnának visszafizetni, — akkor is megmenti őket. Ez a szocialista társadalmi rendszer természetes következtetése. Az előadásnak ezt a hibás beállítását kis átcsoportosítással ki lehet és ki is kell javítani; Gyengén sikerült a harmadik kép indítása). Hangulatában egy átlag „tárgyalást" mutat és nem egy olyan eáeményt, amikor az Állam védelmi Hatóság a helyszínen nyomozásszerűen vizsgálja a történteket. Hangoskodó tömeg van a színen és nem bányászok, akikkel ugyanez a szerencsétlenség szintén bányászalapja a régi és a mai élet között. S lent a sötétben tisztul az agy, dobog a szív. Mikor úgy érzi, hogy eljött az utolsó óra, Bödön Áron üzen: „Bányász legyék a kis onokám is". Ez nemcsak munka-, bányászszeretet, ez kiáltás is: emberek, becsüljétek a bányászt. Virág Teréz nagyot fejlődik a második képben. Érzései őszinték és mélyek. Első kétségbeesése elszomorító, majd szülőfalujába kalandozó gondolatai tavaszt, napfényt, melegséget lopnak a sötét, beomlott bányába. Heregával való jelenetének isszonyata s a végső jelenet boldog, felszabadult, örömmámorban úszó hangulata, jelentős művészi produkcióról tesz tanúságot; Harmonikusan illeszkedett a cselekménybe Koknyák alakítója (Korek József) is. Egyszerű eszközökkel oldotta meg feladatát s ez egyúttal a legnagyobb dicséret is, mivel a szerep és a szituáció szinte csábít a figyelem elvonására. Koknyák mértéktartása biztosította a jó színpadi egyensúlyt. A lényegében kitűnően sikerült második kép egyben a két legnagyobb rendezői hibát is magában foglalja. Az egyik ilyen hiba a feszültségek helytelen feloldása volt. .Ilyen esetek Herega vagány monszerencsétlenségről lehet írni, olvasni, előadni, vagy nézni, de hogy valójában mit jelent az, azt csak egy bányász tudja. Ezek a bányászok hiányoztak. Általában a harmadik kép a legkevésbbé sikerült része az előadásnak s ennek majd minden szála a dróton rángatott tömeg cselekménytől . való elszakadottságára vezethető vissza. Gátolja a cselekmény kibontakozását a túlzott mérséklettel játszó Kóti, Varga, Szotyori is. A záróképnek szebbnek, felemelőbbnek kellene lennie. Mindent egybevetve kimagaslóan jó előadást alkottak a kendergyáriak. Jelentős állomás ez az .együttes életében. Jároli Jenő rendező egy néhány már említett hibától eltekintve, biztos kézzel, alapos, elmélyült művészi munkával oldotta meg a rendezés nehéz feladatát. A próbák során jól összekovácsolódott játszó kollektíva a legjobb úton halad az együttessé válás felé. A szegediek „Front a föld alatt" előadása méltán foglal helyet a színjátszó mozgalom élvonalának művészi alkotásai között. Somlai Pál, a Népművészeti Intézet Színjátszó Osztályának munkatársa A

a kultúrversenyekkel kapcsolatban is sok szó esik a hagyományok szerepéről. Mi az, amit fel lehet használni a mult gyakorlatából? Szegeden is számos üzemi színjátszócsoport van és most nagy izgalommal készülnek a bemutatókra: mit adjanak elő, hogyan, kik irányítsák a csoportokat? Nem érdektelen ezzel kapcsolatban egy viszonylag ismeretlen terület — a munkásszínjátszás — hagyományait felidézni. Mérjük fel az örökséget! A századforduló ipari munkásai a napi 10—12 órai munkaidő után igyekeztek részt kérni a kultúrából is. Nehéz helyzetben voltak. A hatalom urai a dolgozók számára elégségesnek tartották a selejtes, ponyvaízű kultúrtermékeket is. Hogy ne foglalkozzanak életük megváltoztatásának kérdéseivel — narkotikumnak ott volt a kocsma, templom, az asszonyoknak meg a főzőkanál és a gyerek. A munkásosztály elmaradottabb rétegeit sikerült is elbódítani pótszerekkel. Ilyen körülmények között nehéz feladatra vállalkoztak azok a lelkes emberek, akik egy igazabb kultúra megismerésére akarták rávezetni a munkásságot. A Munkásotthon felépülte után a szervezett munkások benépesítették a termeket, olvasták a szerény könyvtár könyveit, ismeretterjesztő előadásokat hallgattak, egyre jobban megismerkedtek a körülöttük lévő világgal és saját helyzetükkel. H e a munkásotthonok nemcsak szakmai gyülekezőhelyek voltak, hanem a munkáskultúra akkori fellegvárai is és a bennük rendezett kultúrestek, előadások biztatták az embereket a szebb és jobb életért való küzdelemre. Otthont leltek itt a munkásszínjátszók, dalárdák és más műkedvelők is. Szegeden az 1910-es években néhány lelkes munkás színjátszógárdát alakított és a bemutatott darabokkal nevelték dolgozótársaikat és egyben szórakozást biztosítottak számukra. A színház —. bár számukra is nyitva állott, — ha pénzük volt — mégis idegen maradt számukra. A polgári ízlés kiszolgálására szánt darabok problémái olyan távol álltak a munkásoktól, hogy ösztönösen húzódoztak ettől a „színházi kultúrától". Ha mégis végignéztek egy operettet, vagy bohózatot, akkor legszívesebben barátaikat, munkástársaikat — a munkásotthon színjátszóit hallgatták meg. XT ezdetben sok nehézséggel küzdöttek a színjátszók. Mun kásdarabok nem voltak. Mikor azonban ismeretessé váltak az orosz költőóriás — Gorkij — színdarabjai, a szegedi színjátszógárda megszerezte és eljátszotta nagy sikerrel az „Éjjeli menedékhely"-et. Arcübasev „Szenvedély"-e is a műsoron volt.. Kedveltebb darabok még a: Vasgyáros, Sárga liliom. A munkások között voltak irodalmi érzékű elvtársak i§. ök megtörtént eseményeket formáltak egyfelvonásossá. Sajnos ezek a darabok nem maradtak fenn. Egynek sikerült nyomára akadni. Ezt 1907-ben játszották több alkalommal, nagy sikerrel. Címe: „Sztrájkban". Cselekménye az 1907-es szegedi tüntetést eleveníti meg: a munkaadók egyeztető tárgyalásra várják a sztrájkoló munkások vezetőit. A munkásasszonyok, akik embereik oldalán harcolnak, arra biztatják a munkásokat, hogy semmi szín alatt se hátráljanak. A munkások — bérjavítást és napi 10 és fél órai munkaidőt követelnek, mert élni és művelődni akarnak. A munkaadók ravasz taktikával húzzák az időt, míg a csendőrök megérkeznek. A két hónap óta tartó sztrájk szenvedései pattanásig feszítik a helyzetet. Hírek jönnek, hogy a csendőrök a sztrájktanyára törtek és gyilkoltak. A nép erre a hírre a csendőrökre támad. A harc elbukik a túlerővel szemben. A harcnak mégis van célja és értelme, hiszen a szebb jövőért folyik. A darabokat egy petróleumlámpa által megvilágított fészerben próbálták, de megtörtént később is bizonyítja, hogy az előadásokon is A szegedi munkásszínjátszás 1919-ben érte el fénypontját a — múltban. A franciák által megszállt Szegeden 1919. június 8-án nyílt meg a Munkásszínpad. Az évet hosszú sórán át összekovácsolódott színjátszógárda ismét komoly, igényes műsortervekkel foglalkozott. Most azonban igyekeztek elkerülni a 10-es években elkövetett hibákat az „uszályműsorokkal" kapcsolatban. Nagy segítségükre volt a magyar Irodalom két szegedi büszkesége, Juhász Gyula és Móra Ferenc, akik ott bábáskodtak a Munkásszínpad megindulásánál. Móra — kizárólag a munkások szamára írt alkalmi versekkel, Juhász Gyula pedig állandó figyelemmel kísérte munkájukat, mint a dokumentumokból kitűnik, A megnyitóelőadáson Juhász Gyula tartotta a bevezetőt. Juhász Gyula neve valósággal összeforr a Munkásszínpad egyéves működésével. A megnyitó alkalmával tartott nagyhatású beköszöntőjén kívül részt vesz 1919 októberében a Munkáskönyvtár olvasókörének avatóünnepélyén is. ö nyitotta meg az ünnepélyt és utána elszavalta „Űj gondolatok" című versét. A színjátszók adta műsor végén ő tartotta a záróbeszédet ic. Az 1919 december 9-én tartott Esperantóestélyre alkalmi verset írt. „Prológus" címmel. 1920. március 28-án a Munkásdalkör tartott műsoros estet, melynek középpontja, Juhász Gyula nagyhatású beszéde volt a „magyar kultúráról -és - a művészet mélységesen emberi és nemzeti hivatásáról". A Petőfi-ünnepély műsorát is ő, állította össze. A Munkásszínpad egyéves fennállása alatt 22 darabot mutatott be, köztük drámák, színművek, életképek, erkölcsrajzok, népszínművek, szatírák, operettele voltak. Ezenkívül 14 művészestélyt tartottak vegyes műsorral. 1/ iválóbb darabjaik: Nagymama — Csiky Gergely műve —, a Pénztárca — Mirabeu szatírája —, a Bor és Fehér Anna — Gárdonyi színművei —, Sári bíró — Móricz Zsigmondtól. Kabaréműsoraikban Karinthy és Gábor Andor tréfáit játszották. Egyik bemutatott operettjük zenéjét Erkel Elek szerezte. A helyi sajtóban elismerő kritikák jelentek meg az előadásaikról, melyek nagy nézősereget vonzottak. Az említett darabok 5—5 alkalommal mentek. Mit lehet felhasználni ebből az örökségből? Anyagi és darabproblémák ma már alig vannak. Az üzemi színjátszók részére Kossuthdíjas íróink írják a daraboka*. Neonfényes kultűrotthonok színpadán mutatják be felkészültségüket. Szabad lett az életünk — szabad lett a kultúra is. Használják fel a kultúresoportok ezeket a lehetőségeket, tegyék szebbé maguk és dolgozótársaik életét, emeljék az előadások művészi színvonalát. . "P mlékezzenek színjátszóink a J-< Munkásotthon mellett . kis fészerre, ahol az áldozatos lelkű elődök a mécses szerény fényével világítottak bo — az akkori munkásélet sötétjébe! I Nagy Dezső Ma folytatódnak a kultúrverseny járási bemutatói Tegnap délután kezdődtek a kultúrverseny járási bemutatói Szegeden. Szombaton délután 3 órakor a Közalkalmazottak Szakszervezetének kultúrotthonában mutatkoztak be a csoportok és ma ugyanott reggel 8 órától folytatódik a verseny. Kübskháza, Bordány, Oszentiván, Szöreg, Deszk és Dorozsma színjátszó és zenekari csoportjai lépnek fel, a Szegedi Nemzeti Színházban pedig ugyancsak reggel 8 órától a környező faluk népi együttesei és tánccsoportjai szerepelnek. A híres tápéi nagy- és kis-együítes, a deszki délszláv nemzetiségi csoport bemutatkozását is ugyancsak a Nemzeti Színházban láthatjuk. A kultúrversenyen szereplő csoportok nagy gonddal készültek szereplésükre. A szegedi közönség minden bizonnyal tetszéssel fogadja a j< rás kultúresoportjainak föllépését. I