Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-11 / 86. szám

VASARNAP, 1954. ÁPRILIS 11. DcLMAGYIRORSZIG A „FÁK HETE" A szeszélyes, szeles április ha­vában a természetet szerető dol­gozók figyelmüket a fák ébredé­se felé fordítják. Április 5—11-e közötti időt az egész országban a »Fák heté«-nek nevezik. Ezen a héten ezrével ültették az ország­ban a fiatal facsemetéket. Szeged utcái is új színt kap­tak. Üj, fiatal facsemetékkel gaz­dagodtak a külvárosok utcái. És az új kis csemeték az új élet szimbóliumát ébresztik fel a munkába siető dolgozók érzései­ben. De komor arccal és mélysé­ges bosszankodással állnak meg egy-egy kettétört kis facsonk mellett. Tegnap ültették... Az országnak csak 12 százalé­ka erdő. Ez igen kevés és emiatt fából behozatalra szorulunk. A mult átkos rablógazdálkodása kö­vetkeztében fenyegeti a magyar földet a szárazság és teszi bi­zonytalanná a terméshozamunkat az aszály. A felszabadult por a tbc. terjesztőjévé vált. Ezek el­len küzd népi demokráciánk er­dősítési tervével. Ezért fásít. Min­denegyes fa láttán gazdagabbnak és boldogabbnak érezzük tehát magunkat. » De hány utcában érezzük meg­raboltnak magunkat! Csak végig kell sétálni a külvárosok egyes utcáin és bárki meggyőződhetik erről. Találkoznak kitörött kis csemetékkel. Gondolkozzunk el emellett azon is, hogy hol van­nak a tavaly és tavalyelőtt elülte­tett fák? Miért kopárak, üresek Szeged fásított utcái? A népet, a magyar hazát rabolja meg egy­egy kincsétől az ilyen romboló munkát végző kártevő. Vájjon tudják-e mit cselekszenek? Tud­ják-e, mit jelent a fa a magyar népnek? Nemcsak faállományunk mennyiségére kell gondolniok, hanem az építkezésekre, lakása­ink bútoraira, a tisztább, egész­ségesebb, párásabb levegőre, a talaj javítására, a terméshozam emelkedésére és biztosítására, se­lyemhernyótenyésztésre, a méhé­szetre, a hasznos énekes mada­rakra, a szebb tájra. Gondolja­nak a mult rablógazdálkodásának eredményére: az aszályra. Gon­doljanak a téli hidegekre és a drága tüzelőre. Nem lehet jó magyar úttörő az, aki ezt meg nem érti! Pajtások! Ismerjétek meg és szeressétek a fákat. Tegyen min­den raj, minden őrs fogadalmat: egy-egy tér, park, utca fáit vegye védelmébe, őrizze féltő gonddal. Gondozza, tisztítsa, öntözze azo­kat. Ezáltal egyik legszebb úttörő feladatnak és hazafias kötelessé­güknek tesznek eleget. Minden úttörő aszerint teljesítse ezt a felajánlását, amennyire hazáját szereti. Április 10-én az áprilisi széltől hullámos Tisza-partján többszáz úttörő tett felajánlást az erdé­szeti hivatal vezetője, Kerkápoly Géza főmérnök, a TTIT erdészeti munkabizottságának vezetője kez­deményezésére. Fákat is ültettek, jelképezve, hogy harcolnak, dolgoz­nak hazánk faállományának nö­veléséért, az ország gazdagodá­sáért. Szülők! Dolgozók! Segítsétek, támogassátok ezt a mozgalmat. Mulassatok jó példát magatok is. Ne legyen Szegeden fátlan utca, ne legyen megcsonkított, össze­tört fa! Tanárok! Tanítók! Neveljétek úgy tanítványaitokat, hogy meg­értsék és átérezzék e feladatuk fontosságát és jelentőségét. Vál­jék mozgalommá és állandóvá a fák hete. Az idő még hideg, szeles. A fák még csak lassan ébredeznek téli álmaikból. A valóságban még csak most következik a fák hete. A »Fák hete« elnevezés szim­bólum. Ezen az egész év mun­kájára való ünnepélyes fogada­lomtételt értjük. Fogadjuk meg tehát, hogy ápoljuk, megvédjük és szeretjük az élő fákat. Ha a fogadalom tetté válik: mi élvezhetjük azok gyümöl­cseit. Ha a fogadalom valóság lesz: bizonyítékát adjuk annak, hogy szeretjük hazánkat. Ha fo­gadalmainkat megvalósítjuk: gaz­dagabbak és boldogabbak le­szünk. j f JÓSA ZOLTÁN *" TTIT megyei szakmai titkár PÁRTÉLET A propagandamunka eredményei és hiányosságai az Ujszegedi Kender-Lenszövö Vállalatnál Vevőankét a 40. sxámú IIásárudában ' A Szegedi Élelmiszerkiskereske­üelmi Vállalat Széchenyi-téri nagy húsárudájában nemrég vevőanké­tot tartottunk, hogy a vásárlókö­zönség ós a Városi Tanács, vala­mint az ipar küldötteivel megbe­Mzóljük az áruellátási ós minőségi problémákat. Az ankéton Martonosi Lajos árudavezető beszámolt a bolt fej­lődéséről, amelyet egy évvel ez­előtt a vevők kérésére egész nap ayitvatartó árudénak állítottak át. A hozzászólások közül Kertes Mihály elvtárs, az áruda dolgozói­nak nyugodt, udvarias kiszolgálási módját dicsérte, majd több olcsóbb , belsőség juttatását kérte az áruda részére. A Városi Tanács Egészségügyi Osztályától megjelent elvtársok felszólalásukban úgy nyilatkoztak, hogy a bolt tisztaságával és egész­ségügyi viszonyaival meg vannak elégedve, de az ott dolgozó kartár­rak részére a Vállalat gondoskod­jon öltözőről, valamint mosdó és étkezőhelyiségről. Felhívták az áruda dolgozóinak figyelmét arra, hogy a közelgő meleg idővel még sokkal nagyobb ga>ndQt fordítsanak a gyorsan romló áruk kezelésére , és tárolására. Zsiga Kálmán vevő kérte, hogy a dolgozók egy tételben megren­delhessék szombatonként a búst, és azt tegyék félre. Fekete József, a Szegedi Vágó­híd minőségi ellenőre ígéretet tett arra, hogy az itt hallottak alapján még jobban küzd a húsáruk higié­nikus kezeléséért és azért, hogy a vágások megindulásával több, ol­csóbb belsőség jusson a kereske delem által a dolgozóknak. Térjék elvtárs, a Vállalat Köz­pontja részéről válaszolt a hozzá szólásokra. i > < Az egyik javaslat — mondotta Térjék elvtárs — az volt, hogy a dolgozók előre megrendelt hús­mennyiségét tegyék félre. Erre már nincs szükség, hiszen a város minden részén van húsáruda, ahol megkaphatják a részükre szüksé­ges húsféleségeket. Húsáruda há­lózatunkat még ebben a negyed­ében is bővíteni fogjuk. Ezzel dol­gozóink még könnyebben tudnak vásárolni. •-.«, |t|««, A hozzászólások segítséget adtak az áruda dolgozóinak és a Válla­lat vezetőségének is. Reméljük, hogy a legközelebbi ankét még élénkebb lesz, s vevőink több hoz­zászólással igyekeznek segítséget adni szocialista kereskedelmünk még jobbá tételére. Molnár István Nagyobb gondol fordítsanak Szegeden a kisipari szakmunkások nevelésére Nemrégiben festették át a ta­nácsházát, s a belső szobákat. Meg­állítottam az egyik festő-segédet és megkérdeztem tőle, hogy miért ő szaladgál minden után, ami kell a munkájához. Azt felelte, hogy az­«-rt, mert nincsen tanulójuk. Akko­riban kint jártam a Cipőipari KSZ-nél hivatalos ügyben, s meg­kérdeztem Krajkó elvtársat, a szö­vetkezet vezetőjét, hány tanuló Van az üzemben. — öt — vála­szolta es elmondotta, hogy azért íiincs több, mert a keret nembirja. Büszkén említette, hogy dicséretet r6mélÓf! színvonalunk emeléséi regfti elő az mm­ídatszolcáltatís kaptak a megrendelőktől, mivel igen szép csizmákat gyártanak, de azt is hozzá tette, hogy mi lesz, ha az idős iparosok már valóban ki­öregszenek és nincs megfelelő utánpótlás. Ki fogja a szakmát to­vábbfejleszteni? Bizony ez komoly probléma. Hisz a bádogos, a cipész, az asztalos, a szobafestő, a hentes, a csizmadia, a kályhás, a szűcs, a bognár, a ká­dár és több más kisipari munka igen fontos a lakosság közszükség­letének ellátása érdekében, de biz­tosítani kell az újabb szakemberek kinevelését is. Ennek érdekében Szegeden is nagyobb gondot kell fordítani mind a szövetkezetekben, mind pedig a kormányrendelet ál­tal segítséget kapó kisipari szak­mákban az új szakmunkások neve­léséhez. Agócsi János. ^.tanács dolgozója[ A PROPAGANDAMUNKA, a marxizmus-leninizmus alapvető té­teleinek tanítása a pártoktatás igen fontos részét jelenti a párt­életnek és a párt munkájának. A szocialista társadalom megteremté­se — melyért a párt vezeti a har­cot — csak a szocializmus építésé­vel összefüggő legfontosabb elvi kérdések megértése és azok helyes gyakorlati alkalmazása mellett le­hetséges. A párt tagjainak tisztá­ban kell lenniök a marxista-leni­nista elmélettel, a társadalmi fej­lődés törvényével. Ez teszi lehető­vé. hogy a párt helyesen vezessen, hogy meg tudja magyarázni a dolgozók széles rétegeinek a párt célkitűzéseit és azok megvalósítá­sára tndja mozgósítani a dolgozó­kat. Különösen fontos ez az új szakasz viszonyai között, a párt új politikájának sikeres megvaló­sítása tekintetében, az egész magyar nép érdekében. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének 1953. október 26-i határozata foglalkozott a párt­propaganda helyzetével és felada­taival. A határozat főbb pontok­ban értékelte a pártpropaganda munkában, a pártoktatásban elért eredményeket és megmutatta azo­kat az elkövetett hibákat, melyek­nek következményeképpen az elért fejlődés ellenére is alatta maradt a párttagok marxista-leninista ne­velése a követelményeknek. A pro­pagandamunka hiányosságainak egyrésze a felsőbb pártvezetés hibái mellett az alapszervezetek ilyenirányú munkájának gyenge­ségéből is adódott. Az elkövetett hi­bák kijavításához segítséget adott a határozat. Az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál a hibák kijavítása ér­dekében mind az üzemi pártbizott­ság, mind az alapszervezetek tet­tok intézkedéseket. Ez azonban nem eredményezte a szükséges ja­vulást az ottani pártszervezetek oktatási munkájában. Az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál az utóbbi hónapok munkája eredményeként javult a különböző oktatási formák tanfo­lyamainak színvonala. Egyes kon­ferenciákon, például a párttörténet tanfolyamain elvi viták is alakul­tak ki. így például a kettős hata­lomról, a proletárdiktatúra sze­repéről stb. Szervezeti téren azon­ban nagy hiányosságok vannak az üzemi pártbizottság területén. Mi­közben a tartalmi színvonal meg­javításával foglalkoztak az alap­szervezetek és az üzemi pártbizott­ság, nem sok gondot fordítottak a hallgatók megjelenésére, a hiány zókkal való beszélgetésre. Vonatko­zik ez elsősorban a politikai isko­lák első cs második évfolyamára. Rosszak a viszonyok a DlSZ-okta­tás területén is. ahol mind a szín­vonal, mind szervezeti tekintetben hiba van. A PÁRTOKTATÁSBAN szerve­zeti téren fennálló hibák többsége már a hallgatók kiválogatásánál megalapozódott és ebből is adódik. A túlnyomórészt mechanikusan, nem a tanulás szükségességének megértetése alapján történt kivá­logatása a hallgatóknak, és a ve­lük való helytelen foglalkozás a későbbiek során oda vezetett, hogy a beosztott hallgatóknak jelenleg alig a fele látogatja például a po­litikai iskolák szemináriumait. A politikai iskola első és második évfolyamának hiányzó hallgatói­val nem törődnek az alapszerve­zetek. A hallgatókkal való beszél­getés céljából alakult bizottságok nem végzik megbízatásukat. Nincs meg a szemináriumok megfelelő el­lenőrzése sem, bár a Központi Ve­zetőség októberi határozatának megbeszélése alkalmával az üzemi pártválasztmány erre határozatot hozott. A határozatot azonban nem hajtották végre, s igy nem tudnak kellő segítséget 'vújtani a sze­mináriumok munkájához. A politikai iskolák, a párttörté­neti konferenciák vezetői többsé­gükben igyekezettel készülnek propaganda munkájuk végzésére. A vitát előre kidolgozott vázlatból vezetik. Egyes propagandisták, mint például Sas László elvtárs, szemléltető eszközöket és gyakorla­ti példákat is alkalmaznak mun­kájuk során. Sas elvtárs rendsze­resen értékeli hallgatóival a fog­lalkozások menetét, a legjobb hall­gatókat pedig kiselőadások tartá­sával bízza meg, s így fokozatosan vezeti bele őket a propaganda­munkába is. Megközelítően jól vég­zik propaganda munkájukat Óbis Lajosné és Frányó István elvtár­sak az alsófokú, Aradi Józsefné, II. Kiss Sándor. Frányó József és Szögi Anial elvtársak a káderok­tatás területén. Az alsófokú oktatás propagan­distái megértve a feladatuk fon­tosságát. nemrég propagandista értekezletet tartottak s megbeszél­ték azokat a módszereket, melyek segítségével a legjobb munkát tudják végezni és sikeresen nevel­hetik hallgatóikat, formálhatják jellemüket. Vannak azonban olyan propagandisták, akik még nem tudták kialakítani a helyes mun­kamódszert. Sugár Miklós elvtárs például bonyolultan, mások vi­szont — ez súlyosabb hiba — ala­csony színvonalon vezetik a vitát. Ennek okozója részben maga az üzemi pártbizottság, amely nem biztosítja minden esetben a propa­gandisták számára hdgy résztve­hessenek az előkészítőn, VALAMENNYI propagandista biztonságosabb felkészülését, mun­kájának hatásosabb végzését segí­tik azok az előadások és konzultá­ciók, melyek időnként a Pártoktn­tók Házában elhangzanak. Itt azonban igen kevesen jelennek csak meg az Ujszegedi Kender­Lenszövő Vállalat propagandistái közül. Nem veszik igénybe a Párt­oktatók Háza mellett működő El­méleti Tanácsadót sem, amely pe­dig elvi kérdések megértéséhez és hasznos módszertani tanácsok­kal sok segítséget tud adni a pro­pagandistáknak. Törődjenek a propagandisták valamennyien töb­bet saját felkészülésük fokozásá­val, a biztonságosabb vezetés elsa­játításával, akkor sokkal eredmé­nyesebb lesz propagandista tevé­kenységük. ' Nem sok idő van már hátra a pártoktatási év befejezéséig, de ez az idő elegendő arra, hogy ezalatt sikeres változást érjenek cl az Ujszegedi Kender-Lenszövő Válla­latnál a propaganda munkában. A régebben és a legutóbb hozott ha­tározatokat hajtsa végre az üzemi pártbizottság, és az alapszerveze­tek. Legelső sorban a hallgatók megjelenésében kell döntő javu­lást biztosítani a velük való be­szélgetés után. A pártesoportbizal­miak, az elbeszélgető bizottság tagjai értessék meg a bevontakkal a politikai képzés jelentőségét, saját fejlődésük . és a párt erősö­dése érdekében. A szervezeti hibák megszüntetésével párhuzamosan emeljék tovább a szemináriumok tartalmi színvonalát is. Az alap­szervezetek tekintsék a pártokta­tást elsőrendű fontosságúnak, mert csak az így végzett munka hozhat kívánt eredményt. Az asszonyok a férfiakkal egy sorban dolgoznak a Szabad Tisza tsz-ben Á Széged-mihályteleki első tfpusú Szabad Tisza termelőszövetkezet­ben 465 hold földön 87 család leli meg boldogulását. A mákot, zabot, krumplit, takarmányrépát, a nap­raforgót elvetették. Most, a tavasz nyíláskor vetett búza is kikelt már és szépen sorol. Öröm a szív­nek a szép zöldelő tábla. A Szabad Tisza tagjainak a fii termelési águk a fűszerpaprika. Akármelyik szövetkezeti tag csen­des szóval, de azért kis jogos büsz­keséggel lényegében ugyanúgy ál­lapítja meg, mint a naptól, szél­től barnára cserzett arcú Varga Vince. — Mink azóta foglalkozunk fű­szerpeprikával, amióta az eszünket tudjuk. Nemcsak apánk, hanem még a nagyapánk is paprikás volt. Az hát. így igaz ez. S közöttük — a mi­hályteleki szorgos paprika kerté­szek között — Móricz Zsigmond is járt, s szürke füzetébe jegyezte a sorokat életükről, munkájukról. Ha most menne el közéjük Móricz Zsigmond akkor tapasztalná, hogy nagyon tervezgető emberek lettek a „paprikások", s bizakodva tekin­tenek a jövő elé. A szorgalmuk igaz, ugyan az, mint a múltban, de az igyekezetüknek maguk szedik le a gyümölcsét. A földművelés nem könnyű munka és különösen vesződséggel jár a fűszerpaprika termelés. A Szabad Tisza tsz-ben az asszonyok a soros munkában hű segítőtársai férjeiknek. A tavaszi vetésnél kora reggeltől napestig férjeikkel egysorban dolgoztak az asszonyok. De nem feledkeztek meg — és soha nem feledkeznek meg — a háziasszonyi, édesanyai teen­dők ellátásáról sem. Okos beosztás­sal jut idő mindenre. Pontosan 104 holdon termeszte­nek fűszerpaprikát az idén a szö­vetkezetiek. A paprikát is egy táb­lába vetik és azután majd minden család külön-külön, műveli a rá­eső területet. Az egyszerű falusi házak kertjeiben a férfiak feleségük segítségével elvetették már az előcsíráztatott (fűszerpaprikamagot. Ott Mihályte­leken, a Hajnal-köz 6. szám alatt, ahol Varga Vince, a tsz egyik tagja lakik, az eresz mestergeren­dájára messzire virító piros fű­szerpaprika fűzért akasztottak. Na­pokkal ezelőtt a felfűzött paprikák­ból szedték ki a magot, s azután csíráztatták elő. Varga Vincéék — férj és feleség — a házhoz tartozó kertben mun­kálkodik. Gyönyörű szép a híres korai mihálytelaki retek is a kert földjében. Repes az asszony szive az örömtől, amint elgyönyörködik a kétkezük munkája eredményei­ben. És nyolc-tíz nap múlva hoz­zák majd a retket a szegedi piacra is. Az elvetett paprikamag pedig négy-öt nap múlva már kikel, — azután az érlelő napsugár hatá­sára fejlődésnek indul. — Május derekán ki akarjuk ül­tetni a palántákat a földbe., — mondja Varga Vince és mosolyogva, szemével hunyorogva feleségére pillant. Az is elmosolyodik, s az­után megállapítják: a palániákat az asszonyok nevelik, az ő dolguk. Mert a férfiak mással vannak el­foglalva. S az asszonyok szívesen végzik ezt a munkát. A palánta­ültetés idején is különösen fontos az asszonyi kezek munkája, persze később is. Arra a kérdésre, hogy milyen a kedve a Szabad Tisza tsz tagjainak, Varga Vince szép és igaz hasonlatot mond: — Olyan a határ, az egész tábla, akár a vásártér: tele néppel és ko­csival ::; és ami még fő, nem bi­zonytalan a jövő, Valóban', A megtermeli; paprikát minden mennyiségben átveszik a termelőktől nem marad nyakukon, mint a múltban annyiszor. A szer­ződött paprikaterület teljes egészé­ben mentes mindenféle beadástól. Mégegyszer akkora terület, mint a paprikára szerződött, pedig mente­sül a terménybeadástól. Nagy do­log ez. Persze, azért vannak még a tsz-ben is olyanok, akik kötözköd­nek, kifogásolják ezt is, azt is. „Nem kifizető a paprikatermelés stb." Persze, ez csak olyan szóbe­széd, mert az életben vannak olyan emberek még most is, akik ahhoz a nagyapáktól örökölt szólás-mon­dáshoz tartják magukat: „El ne áruld, ha jól megy a dolgod". A paprikatermelő házaspárok olyan emberek, hogy nem szeret­nek lemaradni a másik mögött. Azt szeretik, ha az elsők között járnak. Tavaly is úgy volt, hogy például Papp János felesége szé­pen nevelte a palántát és korán kezdték kiületetni területükre. A többiek látták ezt és bizony azt 'mondták az asszonvok: „Mink is va­gyunk olyan család, mint Pappék!" — és ültették a palántát, s nem maradtak el. Varga Vincéék házának napsü­tötte udvarán sok kis eslbe szaladgál. A többi tsz tag és egyéni gazda ud­varán is így van ez. Persze, az asz­szonyok nevelik a csibéket, az csak természetes. Nevetve mondja most Varga Vince: — Azon mérgelődik a feleségem, hogy kevés tyúk kotlott el, s így nem keltethet sok csirkét. Persze azért van így is szépen, de a fele­ségem még többet akar. A Szabad Tisza tsz tagjai a na­pokban megkezdik a kukorica ve­tését és gyorsan túl lesznek ezen a munkán is. Varga Vince felesége a k korica vetésénél is ott lesz. Ú is hu segítőtársa férjének. (rrt. S.J t

Next

/
Thumbnails
Contents