Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-08 / 83. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t MAI SZAMUNKBÓL: Május 9-én Szegeden rendezik meg a csongrádmegyei ifjúság Tavaszi Békeünnepét AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVF. 83. SZAM CSÜTÖRTÖK, 1954. ÁPRILIS 8. Április 18-ig tartják nyitva a I ©-Szocializmusban legfőbb érték az ember-" című kiállítási Az ©Anyegin© a szegedi Nemzeti Színház műsorán ARA: 50 FILLÉR A szegedi termelőszövetkezetek kongresszus tiszteletére indult beadási versenyében az Üj Élet tsz vezet öntözőtelepek létesítésére középlejáratú hitelt kaphatnak az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok Az MDP csongrádmegyei értekezlete megtárgyalta és értékelte a megyei párt választmány kétéves munkáját 'Április 6-án délelőtt 9 órakor ült össze Hódmezővásárhelyen az MDP csongrádmegyei értekezlete, hogy megtárgyalja és értékelje a megyei pártválasztmány munkáját a legutóbbi megyei pártértekezlet óta eltelt időben és megválassza a 111. pártkongresszus küldötteit. A városok és üzemek, községek és termelőszövetkezetek pártszervezeteinek és pártszerveinek küldöttei csaknem teljes létszámban megjelentek, hogy véleményeikkel, bírálataikkal, javaslataikkal hozzájáruljanak a pártértekezlet sikeréhez. Az értekezletet Tombácz Imre elvtárs korelnök nyitotta meg, majd a küldöttek egyhangúlag megválasztották a pártértekezlet elnökének Lövő Ferenc elvtársat, az MB párt- és tömegszervezeti osztályának vezetőjét. Az elnökségbe beválasztották: Ac s Lajos elvtársat, a Központi Vezetőség titkárát, Ábrahám Antal elvtársat, a SZOT megyei elnökét, Biczó György elvtársat, szegedi vállalati igazgatót, Ball a János elvtársat, a szentesi Felszabadulás tsz Kossuth-díjas elnökét, Csernák Istvánné elvtársnőt, mindszenti egyénileg dolgozó parasztasszonyt, Csapó Mária elvtársnőt, az igási-úti állami gazdaság kiváló agronómusát, dr. Fodor Gábor elvtársat, a Szegedi Tudományegyetem kétszeres Kossuth-díjas rektorát, H eiszig Ferencné elvtársnőt, az Ujszegedi Kenderfonó sztahánovista szövőnőjét, Molnár Sándor elvtársat, a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár sztahánovista kovácsát, Nagy Antal elvtársat, csanyteleki pedagógust, Nagy Sándor elvtársat, Sztálin- és Kossuth-díjas írót, Németh Károly elvtársat, P utnik Miklós elvtársat, újszentiváni délszláv dolgozó parasztot, Pap p Sándor elvtársat, a megyei tanács elnökét, Rusznyák István elvtársat, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Szabó János elvtársat, városi és községgazdálkodási minisztert, Simon Sándor elvtársat, a Megyei DISZ Bizottság titkárát, Sin kő Antal elvtársat, a megyei pártbizottság másodtitkárát, Szőke Julianna elvtársnőt, a hódmezővásárhelyi Vörös Partizán tsz elnökit, Tombácz Imre elvtársat, a szegedi városi tanács elnökhelyettesét,- Tóth Istvánné elvtársnőt, az MNDSZ megyei titkárát és Vörös Balogh István alezredes elvtársat, a belügyminisztérium csongrádmegyei főosztályának vezetőjét. A mandátumvizsgáló bizottság, a jelölőbizottság, valamint a szavazatszedő bizottság elnökeinek ós tagjainak megválasztása után került sor a Csongrádmegyei Pártválasztmány beszámolójára, amelyet Sinkó Antal elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára ismertetett. A csongrádmegyei pártválasztmány beszámolója Bevezetőül a választmány beszámolója többek között megállapította, hogy a magyar dolgozó nép érdekeiért folyó küzdelemből méltóan kivették részüket a Viharsarok kommunistái is, akik a felszabadulás előtt is nem egy esetben harebavitték megyénk munkásait, parasztjait, értelmiségét a Horthyfasizmus gyűlöletes terror- és nyomorpolitikája ellen. A felszabadulás után pártunk Központi Vezetőségének útmutatása alapján a megye kommunistái az első sorokban küzdöttek a reakcióval szemben hazánk újjáépítéséért, A kommunisták mutatták meg a munkásoknak, hogyan kell birtokba venni az üzemeket, hogyan kell földet osztani a parasztnak, hogyan kell támogatni az értelmiség, a tudósok munkáját. A kommunisták mutatták meg dolgozó parasztságunknak a jólét, a felemelkedés egyedül helyes útját, a termelőszövetkezeti utat. A csongrádmegyei kommunisták megyénk területén vezették és vezetik a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek építő munkáját a szocializmus alapjainak lerakásában. Ennek eredményeként gazdagodott és erősödött megyénk az elmúlt 2 év során. A megyei pártválasztmány az elmúlt két év munkájáról, az előttünk álló feladatokról 6Zóló beszámolóját a következő kérdések köré csoportosította: 1. megyénk iparának helyzete, feladatai, 2. megyénk mezőgazdaságának helyzete és feladatai, 3. a megye kulturális helyzete és feladatai, 4. az államapparátus, a tanácsok, a tömegszcivezetek munkája, 5. pártszervezeteink helyzete és feladatai. Az elmúlt két és fél évben megyénk ipara jelentősen fejlődölt, amit elősegített az a lény, hogy kormányzatunk' komoly összegeket fordított meglévő üzemeink korszerűsítésére, fejlesztésére, új üzemek létesítésére. A megye minisztériumi iparának befejezett termelése 1953-ban több mint 75 millió forinttal haladta meg az 1952. évi befejezett termelést. A helyi Ipar ugyanezen idő alatt 26 százalékkal, a szövetkezeti ipar 42.5 százalékkal haladta meg az 1952-eS évi termelést 1953-ban. Mindhárom szektort egybevetve: megyénk iparának teljes termelése 1953-ban 6.4 százalékkal, 136 millió forinttal volt több. mint 1952ben. Az iparban" munkásvédelmi célokra 4.8 millió forintot, lakásépítésre 6.6 millió forintot, egészségügyi célokra 3.4 millió forintot, szociális, kulturális célokra 18.9 millió forintot, egyéb kommunális beruházásokra 16 millió forintot fordítottunk a megyében a kormányprogramm után. E nagyszerű eredmények, sajnos, nem állanak párhuzamban a termelékenység növelésével. A júniusi határozat után csökkent a termelékenység. A csökkenést főként a minisztériumi ipar termelékenységének csökkenése okozta. A helyi állami és a szövetkezeti ipar termelékenysége a júniusi határozat után lényegesen emelkedett. Hogyan értük el eredményeinket az ipar területén? Ügy, hogy pártszervezeteink, pártbizottságaink helyesen mozgósították a kommunistákat, a dolgozókat. Ennek következtében egyre világosabbá vált előttük, ha többet és jobbat termelnek, akkor elsősorban ők maguk részesülnek ebből. E politikai munkához segítséget adtak szakszervezeteink, a DISZ-szervezotek, akik a párttól erre konkrét feladatokat kaptak. Javult a kormányprogramm után üzemeink gazdaságvezetőinek munkája, a dolgozókkal való törődés, a munkavédelem. Pártszervezeteink ma már egyre inkább kezdik megismerni az üzemek részletterveit, ellenőrzik az üzem gazdaságvezetőjét, figyelik a termelés alakulását, melyről tájékoztatják az üzem dolgozóit. Pártszervezeteink foglalkoznak a szocialista munkaverseny, a Sztahánov-, az újítómozgalom kiszélesítésével. A munkaversenyben az elmúlt évek során a dolgozók 70—75 százaléka vett részt. Megyénkben súlyos lemaradások is mutatkoznak. A könnyűipar termelési tervét 1954. első két hónapjában mindössze csak 57.9 százalékra, az élelmiszeripar 60.8 százalékra teljesítette. Bár az elmúlt hónapban lényeges eredményeket értek el, ezek a számok azt mutatják, hogy a könnyűiparban a legnngyobbfokú a lemaradás. Az élelmiszeripari vállalatok lemaradásához a megye rendkívül gyenge begyűjtési eredményei járultak hozzá. A beszámoló részletesen foglalkozott a lemaradás okaival, rámutatott a pártszervezetek előtt álló feladatokra az ipar területén, majd áttért Csongrád megye mezőgazdasági helyzetének és feladatainak taglalására, A mezőgazdaság helyzete A pártértekezlet előtt ismeretes, hogy Csongrád megye mezőgazdasági jellegű megye — állapította meg a beszámoló. — A mezőgazdasági megművelés alatt álló földterület megyénkben 688.900 katasztrális hold. Ezen a földterületen 79.685 parasztgazdaság van. A megye lakóinak 59.3 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Ezek a tények arra köteleznek bennünket, párt-, állami és gazdasági vezetőket, hogy behatóan foglalkozzunk a megye mezőgazdaságával, figyelembevéve a Központi Vezetőség, a minisztertanács december 19-i határozatát, amely célul tűzi ki az elkövetkezendő két-három esztendőben a mezőgazdaság terméshozamának növelését, az állattenyésztés fejlesztését. Csongrád megye elsősorban gabonatermelő, állattenyésztő megye. Ez csak aláhúzza a mezőgazdasággal történő alaposabb foglalkozást. Csongrád megyét úgy emlegetik az országban, mint az ország éléskamráját. Meg kell, hogy mondjuk, hogy az utóbbi években ennek a jelzőnek kevésbbé feleltünk meg. 1951-ben a megye földterületének 60.3 százaléka a kisárutermelők kezén, 12.4 százaléka az állami gazdaságok, 11 százaléka a tszcs-k, 16.3 százaléka kulákok kezében volt. 1953-ban a megye földterületének 54.5 százaléka a kisárutermelők kezén van, 15 százaléka állami gazdaság, 23.1 százaléka tszcs-k kezében, 7.4 százalék a kulákok kezében van. Ezek a százalékok azt mutatják, hogy az elmúlt két évben erősödött a mezőgazdaságban a szocialista szektor. Ezzel párhuzamosan gyengült a tőkés szektor. De ezek a számok azt is mutatják, hogy túlhajtásokat követtünk el a szocialista szektorok fejlesztésében, anélkül, hogy annak anyagi és politikai feltételei adva lettek volna minden területen. Nem volt meg minden területen a szükséges gépierő, hiányoztak a mezőgazdasági kisgépek, a megfelelő mennyiségű műtrágya, hiányoztak a megfelelő szakemberek s ami a legdöntőbb, dolgozó parasztjaink egyrésze még nem győződött meg a termelőszövetkezetek előnyeiről. Nem vártuk, hogy az önkéntesség elve alapján ők maguk lépjenek be, vagy szervezzenek termelőszövetkezeti csoportot, hanem többhelyen, különösen a szegedi és csongrádi járásban, de a megye más területén is, erőszakos módszerekkel szerveztük a tszcsket. Adófelemelés, duplabegyüjtés, vágási engedélyek megvonása, nem engedtük szabadpiacra vinni termelt áruját és igy tovább. Ezzel súlyosan megsértettük pártunk parasztpolitikáját, gyengítettük a munkás-paraszt szövetséget, elidegenítettük a dolgozó parasztok egyrészét a helyes, a felemelkedésüket egyedül biztosító nagyüzemi gazdálkodástól. Az erőszakos, adminisztratív szervezéshez hozzájárult, hogy elhanyagoltuk a meglévő termelőszövetkezetek megszilárdítását. Mindemellett látnunk kell, hogy termelőszövetkezeteink döntő többsége azért az önkéntesség elve alapján, a meggyőzés alapján lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Erről nem szabad elfeledkeznünk, ezek lelkes, aktív munkájára támaszkodva kell virágzóvá., erőssé, fejletté tenni termelőszövetkezeteinket. A Központi Vezetőség júniusi határozata amellett, hogy rámutatott a tszcs mozgalom gyorsütemű fejlesztésének káros kihatására, megállapította, hogy a nehézipar túlzott fejlesztése miatt kevés beruházás jutott a mezőgazdaságnak. Ezen belül még kevesebb jutott az egyéni parasztgazdaságok segítségére. Mindehhez még hozzájárult az egyébként túl magasan megállapított begyűjtési tervek mindenáron való behajtása, a szabadpiac korlátozása. Mindez fékezte az egyéni parasztgazdaságok termelésének növekedését, a parasztság érdekeltségét a termelésben. 1953-ig a felajánlott és elhagyott földek következtében az állami tartalékterület 36 ezer katasztrális holdra nőtt, amiből 9 ezer teljesen parlagon maradt. Csak a parlagon maradt terület terméskiesése Csongrád városnak két évi kenyérellátását tudta volna biztosítani. Csökkent a kenyérgabona vetésterülete is. Az elmúlt év tavaszáig 25 ezer katasztrális holddal, a takarmánygabonáé négy és félezer holddal, a kukoricáé 7 ezer holddal. Csökkent a termésátlag is. Még 1951-ben búzából 10.9 métermázsát termeltünk, addig 1953-ban 10.5 métermázsát. A rozs 7.7 mázsáról 6.7 mázsára esett vissza. A vöröshagyma termelése 1951-ben 75 mázsa, 1953ban 45 mázsa volt katasztrális holdanként. Így ezer vagon hagyma esett ki, ami exportunkat is csökkentette. Hasonlóan elhanyagoltuk a szegedi paprikát, a szentesi kertészet fejlesztését is. Mert a megyei pártbizottság csak szavakban hangsúlyozta, hogy a megye mezőgazdasági megye, de mindennapi gyakorlati munkájában ez nem tükröződött, . A beszámoló részletesen megmutatta a megye állatállományának helyzetét. MegállEypította, hogy megyénk állatállománya a ló kivételével 1951-hez viszonyítva nőtt, különösen a tszcs-kben, ahol megduplázódott az állatállomány. Ezután így folytatta: A kormányprogramm után dolgozó parasztságunk termelési kedve komoly mértékben megváltozott. Erre jellemző, hogy az elmúlt év őszén 27.400 katasztrális holddal több kenyérgabonát vetettek el, mint 1952 őszén. Hogy az elmúlt év őszén a szántóterületnek 46 százalékát vetettük be kenyérgabonával, évelő takarmánnyal. Hogy a 36 ezer kat. hold tartalékföldet teljes egészében hasznosítottak. A dolgozó parasztság nagyobb mértékben végzi a trágyázást, megnőtt az igény a mezőgazdasági kisgépek vásárlása iránt, a gépállomások munkája iránt, különösen a középparasztságnál. Érzik a dolgozó parasztok, hogy a kormány által nyújtott kedvezmények, a kártérítések elengedése, amely mintegy 30 millió forintot tett ki, ezentúl a művelési kölcsönök, a szőlőtelepítéshez nyújtott kölcsönök, a szerződéses termelés utáni beszolgáltatás! kedvezmények, a beszolgáltatás csökkentése és több évre való megállapítása, a szerződésesen termelt termények árának növelése, nem utolsósorban az árleszállítások mind olyan intézkedések, amelyek a kormányprogramm gyakorlati következményei és látják, hogy érdemes termelni. Egyszóval ezek hatására megnőtt a termelési kedvük. Elmaradtunk a tavaszi munkákkal Ugyanakkor, amikor megállapítjuk, hogy az elmujt év őszén a kormányprogramm hatására a dolgozó parasztság termelési kedve megnőtt, azt is leszögezhetjük, hogy van bizonyos lazulás a tavaszi mezőgazdasági munkák végzésében és az állampolgári fegyelem betartásában. A kenyérgabona biztosítása érdekében 8 és fél ezer kh. tavaszi búzát kellett volna vetni, és eddig csak 34.7 százalékát vetettük el. A tavaszi árpavetés 73.6 százalék, burgonya 33.9 százalék, napraforgó 17.1 „százalék, fejtrágyázás 15.338 kh. Ezek a számok önmagukért beszélnek, mutatják, hogy pártszervezeteink, tanácsszerveink a dolgozó parasztok megnövekedett termelési kedvének nem eléggé irányítói, nem eléggé vezetői. Sok párt- és tanácsfunkcionárius úgy gondolja, hogy a kormányprogramm után adott kedvezmények hatására kevesebb a munka a mezőgazdaságban, hogy nem feltétlen fontos nap mint nap politikai felvilágosító munkát végezni a dolgozó parasztok között. Ez káros és veszélyes, mert nekünk éppen a kormányprogramm végrehajtása érdekében, a párt és minisztertanács december 19-i határozatának végrehajtása érdekében nap mint nap meg kell győznünk a dolgozó parasztokat, hogy időben végezze el a mezőgazdasági munkát, hogy alkalmazza a keresztsoros vetést, a fej trágyázást, burgonyánál a fészektrágyázást, a kenyérgabona ápolását. Lemaradás a tavaszi mezőgazdasági munkákban egyet jelent azzal, hogy nem hajtjuk végre a párt, a minisztertanács december 19-i határozatát; Lemaradás a tavaszi mezőgazdasági munkáknál — lemaradást jelent az életszínvonalban. Kevesebb kenyérgabona vetésterület: kevesebb kenyér. Kevesebb burgonya vetésterület: kevesebb burgonya. Kevesebb kender vetésterület: kevesebb szövet. Ki látja ennek kárát? Ki eszi meg a kenyeret, a burgonyát? Ki használja el a lenből, kenderből készült anyagot? — A munkások és dolgozó parasztok, maguk a dolgozók. A megyei pártbizottság a tavaszi mezőgazdasági munkák végzésénél ott követte el a súlyos hibát, hogy kevésbbé tudatosította és magyarázta annak jelentőségét, kihatását az egész népgazdaságra, a megyére, az illető dolgozó parasztra vonatkozóan. E téren nagyon sürgős változásoknak kell bekövetkeznie, mert máskülönben a mi hanyag, nemtörődöm munkánk következtében veszélyeztetjük Csongrád megyében a kormányprogramm végrehajtását* A Megyei Pártértekezletnek harcba kell szólítani megyénk valamennyi kommunistáját, megyénk valamennyi becsületes dolgozó parasztját a mezőgazdasági munkák kifogástalan, határidőre történő elvégzéséért. Mint ahogy a módosított szervezeti szabályzat tervezete kimondja a párttagok kötelességeinek meghatározásánál, a párttag kötelessége, hogy: „Élen járjon a termelésben, példát mutasson a munkafegyelem és az állampolgári kötelességek teljesítésében. Védje és szilárdítsa a szocialista tulajdont, örköd jön a népi demokratikus állam rendje és fegyelme felett. Harcoljon minden erejével a párt, a dolgozó nép, a haza ügyéért, a Magyar Népköztársaság felvirágoztatásáért." El kell érnünk, hogy e megtisztelő feladatokat és kötelességeket a mezőgazdaságban dolgozó valamennyi kommunista végrehajtsa. Ugy tud harcolni a haza, a Magyar Népköztársaság felvirágoztatásáért, ha nagyobb terméshozamot ér el, ha több állatot nevel, ha több állati terméket állit elő. Tehát tettekben, a mindennapi gyakorlati munkában bizonyítja be, hogy méltó a magyar nép vezető erejéhez, a párthoz. '(Folytatás a második oldalon.j