Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-08 / 83. szám

DÍLMflGMRORSZlG CSÜTÖRTÖK, 1954. ÁPRILIS 8. (Folytatás 02 első oldalról) Az MDP csongrádmegyei értekezlete megtárgyalta és értékelte a megyei pártrálasztmány kétéves munkáját A paraszt párttagok, a falusi tanácstagok, a falu társadalmi vezetői mutassanak példát az állampolgári fegyelem betartásában A tavaszi mezőgazdasági munkák nem kielégítő volta mellett hiba van az állampolgári fegyelem betartása terén is. Megyénk az elmúlt évben 5200 darab sertéssel maradt adósa az államnak. Ennyivel kevesebb jutott a dolgozók asztalára. Jelenleg a sertésbeadás 65.3 százalékos, a marha 65.5 százalékos, a tej 92.5 százalékos, a tojás 62.4 százalékos, a baromfi 87.4 százalékos, az első negyedévi tervet véve alapul. Ez a lemaradás szégyenteljes. Mi itt az alapvető ok? Elsősorban az, hogy párt-, tanács- és egyéb funkcionáriusaink nem mutatnak példát. Az elmúlt hetekben néztük meg ezt a kérdést és nagyon szomorú tapasztalataink vannak. Nagytőkén a tanácstagok közül csak 2 teljesítette a beadását, De más példákat is hozhatnánk. A begyűjtés ilyen állása éppen most, a hús- és zsírárak leszállításával, a beszolgáltatás csökkentésével, tűrhetetlen. A tanácstagok, a kommunisták példamutatásának gyengesége mellett etéren a nagyfokú megalkuvást is megtaláljuk. Csanádpalotán 81 kulák első negyeiévi begyűjtési kivetését egyáltalán nem teljesítette. Vagy Pusztaszeren 23 kulák nem teljesítette adókivetését. Mint ahogy az ottani dolgozó parasztok mondják, ezért még a kiskutya se ugatta meg őket. De hasonló a helyzet Kisteleken, ahol 65 kulák másfél millió forint adót nem fizetett be. Ezek a példák mutatják, hogy a ml tanácsszervebik elnézik, eltűrik párt szervezrí cinkkel együtt, hogy a kulákok s a notórius begyűjtést, adófizetést nem teljesítők miatt veszélyeztetve legyen hús-, zsír-, tej-, tojásellátásunk. Az adófizetés első negyedévi tervét 75.6 százalékra teljesítettük. Közel hárommillió forint nem folyt be, ami miatt akadályozva van a falusi, a tanyai iskolák rendbehozása, a bekötőutak építése, a napközi otthonok rgndbehozása, tehát mindaz, ami a dolgozó parasztot is segíti; Mi itt a teendő? Az első és legfontosabb, hogy a kommunista paraszt párttagok, a falusi tanácstagok, a falu társadalmi vezetői példát mutassanak. Zárkózzanak fel a pártonkívüli élenjáró kis- és középparasztok mellé, mert nem elég csak az élenjáró parasztokra támaszkodni, hanem velük együtt kell menni. A másik fontos teendő, hogy tanácsaink a törvények betartása mellett határozottabban lépjenek fel azokkal szemben, akik a begyűjtésnél, az adófizetésnél le vannak maradva. Továbbá ha mi a dolgozó parasztok jogos, ügyes-bajos dolgait elintézzük, ha problémáiknak megoldásában a párt és a tanács segít, akkor ő is örömmel teljesíti állampolgári kötelezettségét. De ahol bürokratikusán, hoszszú huza-vona után félig-meddig intézik el jogos problémáikat, ahol a párt és a tanács nem figyel fel arra, hogy a helyi földművesszövetkezetnél a dolgozó parasztság számára szükséges áruk legyenek, ahol ridegen és durván bánunk a dolgozó parasztokkal, ott elidegenkednek tőlünk, az állampolgári fegyelem meglazul. Különösen a Központi Vezetőség júniusi határozata után párt- és tanácsszerveinknek nagy gondot kell fordítaniok a dolgozó parasztok szükségleteinek kielégítésére. A pártértekezlet előtt világos, hogy a szocialista társadalom felépítéséért a munkásosztály csak úgy képes sikeresen harcolni, ha maga mellett a dolgozók legszélesebb rétegeit felsorakoztatja, ha a párt falusi politikájában sikeresen megvalósítja a lenini hármas jelszót. Pártunk határozatai éppen e lenini hármas jelszó helyes érvényesülésének nyitnak utat. Ismeretes az a fő hiba, hogy elhanyagoltuk a kisárutermelő gazdaságok támogatását, hogy leszűkítettük a piaci kapcsolatokat, hogy mindez a munkás-paraszt szövetség gyengülésére vezetett. Ha mi ezeket a hibákat ki akarjuk javítani, akkor a gyakorlatban maradéktalanul érvényt kell szerezni a párt, a kormány határozatának. Különösen meg kell javítanunk a középparasztsággal való kapcsolatunkat. Megyénk össz földterületéből a középparaszti gazdaságok területe 37.3 százalék. Meg kell, hogy mondjuk önkritikusan, ezt a számot mos't ismertük meg, amikor a beszámoló elkészítéséhez szükségessé vált. Nem is csoda tehát, hogy som a választmány, sem a megyei pártbizottság egyszer sem értékelte behatóan a középparaszt gazdaságok helyzetét, árutermelésük alakulását, szerepüket és ebből kifolyólag feladatukat. Eltűrtük, hogy a tszcs-kben alig voltak vezető funkcióban. Bőt magunk is vigyáztunk arra, nehogy bekerüljenek a tszcs vezetőségébe. Eltűrtük, hogy a tszcs-k többségében velük helytelenül bánjanak. Nem figyeltünk fel arra sem, hogy közülük jónéhányat a kulákok közé soroltak, bár erről kaptunk jelzéseket, panaszos leveleket. A ku lákok viszont örültek ennek. A Központi Vezetőség júniusi határozata után komoly változások van nak ezen a téren. A tszcs-kben termelési bizottságokban, a tanácsban, a pártban megbecsülik őket, figyelembeveszik elgondolásaikat, javaslataikat. * A határozat után is vannak még fogyatékosságaink. Különösen a tszcs-kből kilépett középparasztokkal kell megjavítani a kapcsolatot. Nem szabad őket ellenségként kezelni, segíteni és támogatni kell őket. Világosan látnunk kell, hogy a középparasztság megnyerését csak a nekik nyújtott politikai és gazdasági segítség és a kulákok elleni harcban lehet elérni. Sok helyen zavar van a kulákok elleni harc területén. Szem elől tévesztik osztályhelyzetét, mivel nincs kuláklista, nem lehet rögtön az irodából megállapítani, hogy ki a kulák. De ha becsületes dolgozó parasztoktól megkérdezzük, azok meg tudják mondani, hogy kinek volt a múltban, vagy van most is gazdasági cselédje, ki szipolyozta a parasztokat igauzsorával, ki volt a pap legjobb kebelbarátja, kinek tartoztak legtöbben a községben, és így tovább, s rögtön rájövünk, ki a kulák. A megyei pártválasztmánynak feladata lesz, hogy e területen lévő helytelen, zavaros nézeteket tisztázza, párttagságunknál, gazdasági vezető funkcionáriusoknál. A beszámoló ezután elemezte aí állami gazdaságok, a gépállomások ós a termelőszövetkezetek helyzetét és ezzel kapcsolatban a pártszervezetek feladatait. Megyénk kulturális helyzetének taglalásánál a beszámoló foglalkozott röviden az iskolák, a szegedi egyetem és főiskolák, a köznevelés kérdésével, a megye irodalmi életével, a TTIT szerepével, kültúrotthonaink, kultúrcsoportjaink, könyvtáraink, a Szegedi Állami Nemzeti Színház munkájával. Az államapparátus, a tanácsok, a tömegszervezelek munkájának megvilágítása és a fő feladatok megjelölése után a megyei pártválasztmány beszámolója pártnnk belső életének elemzésére tért át. Pártszervezeteink helyzete és feladataink A' beszámolónak ez a része foglalkozott pártunk csongrádmegyei taglétszámának alakulásával, a párttagság szociális összetételével, a pártiskolák működésével. A beszámoló ezután elemezte, hogyan dolgozott az MDP Csongrádmegyei Választmánya, a csongrádmegyei pártbizottság, a városi, járási, üzemi pártbizottságok, a púrt alapszervezetei. Az eltelt idő alatt a pártvezetés munkája a megyében el tudta érni, hogy a megye pártpolitikai és gazdasági eredményeiben együtt haladt az országos fejlődéssel, — mondotta —, mint ahogy azt a beszámoló az eredmények felsorolásával mutatja. Ezek az eredmények abból adódtak, hogy a megyebizottság munkája során támaszkodott a járás-városi pártbizottságokra, azok ülésein az osztályvezetők és mngn a megyei titkár rendszeresen résztvett. Ez a munkastílus azonban 1952. év derekától folyamatosan törést szenvedett. Ez az aszályos év nehéz feladat elé állította a megye összes funkcionáriusait. A megyebizottság ezt n feladatot már nem tudta jól megoldani és ahelyett, hogy módszerén javított volna, a paranesolgatásrn, telefonon, papíron való irányításra, utasításra tért át, nem vetto figyelembe sok esetben a pártbizottságok által jelzett tényleges helyzetet és ha nem tudták jól végrehajtani a feladatot, azt tehetetlenségnek minősítette. A pártbizottságok ugyanígy végezték a munkájukat az alapszervezetek felé. Sok esetben megelégedtünk a látszateredményekkel és például megdicsértük a szegedi járást a tsz-ek fejlesztésében elért eredményeiért és ledorongoltuk azokat, a pártbizottságokat, ahol nem tudtak ilyen számszerű eredményeket elérni. Nem elemeztük mélyebben ezt az eredményt és az elmúlt év őszén bebizonyosodott, hogy a szegedi járásban oszlott fel legtöbb tsz. Ez, a munkastílus szinte lehetetlenné tette az alulról jövő bírálatot és rossz hatással volt a pártfunkcionáriusok munkájára. Nem lelkesedéssel, harci kedvvel, hanem gépiesen végezték munkájukat, közülük sokan meginogtak és nem szívesen jöttek a párthoz dolgozni. Emiatt sok funkciót nem tudtunk betölteni. Az alsóbb pártszervezeteknél féltek a mfigyebizottság egyes tagjaitól, különösen Forgóné, majd később Pamuk elvtárstól, de meg volt ez Jegyinák elvtárssal szemben is. A hiba az volt, hogy titkolták és nem került felszínre. A pártapparátusból, különösen a megyebizottságtól sok funkcionárius ment vissza a termelőmunkába. A pártfunkcionáriusoknál a párthoz való ragaszkodás, szeretet megvolt, azonban látták, hogy sokszor ellentét volt aközött, amit mondtak és aközött, amit az életben tapasztaltak. A feladatok mindenáron való megoldása sokesetben durvasághoz vezetett. Súlyos fogyatékosságok a megyei pártváíasztmásiy es a megyei pártbizottság munkájában Ha a választmány szerepét vizsgáljuk ezen időben, a júniusi határozat előtt, meg kell mondani: nem töltötte be feladatát. Nem, mint felsőbb szerv funkcionált, hanem legtöbbször a megyebizottság szabta meg a feladatokat, keményen megbírálta a választmány egyes tagjait, rendszerint az alsóbb pártbizottságok titkárait, akik jó munkájukért alig kaptak elismerést, annál több bírálatot, nem egyszer dorongolást. A választmány tagjai legtöbb esetben passzivak voltak, helyeselték az MB beszámolóját, amelyhez segített a 4—5 osztályvezető felszólalása is. A felszólalók többsége pártfunkcionárius volt. A választmány többi tagja csak ritkán szólalt fel, akkor is helyeslően, nem bírálták kritikusan az MB munkáját. Ennek következménye lett, hogy a pártbizottságok ülései alacsony színvonalúak, ogyoldalúak, voltak és a bírálat irányában a funkcionáriusok keveset fejlődtek. A pártmunka ilyen értékelésénél nem" lehet elhallgatni, hogy mindezért elsősorban az MB volt titkára, Jegyinák elvtárs felelős, de felelősek a mellette dolgozó munkatársak, mint Bán elvtársnő, Holik, Fabula, Forgóné és Pamnk elvtársak; A Központi Vezetőség júniusi határozata mély hatást váltott ki megyénkben is a párttagság és a pártonkivüliek között. A határozat megjelenése után azonban a megyei választmány és a megyei pártbizottság tagjai nem találták meg mindjárt a helyes módszert, hogy magatartásukkal és munkájukkal példát mutassanak és biztosítsák, hogy minden funkcionárius, egészen az alapszervezeti vezetőségi tagig, megértse és alkalmazza. a határozatot. A kollektív vezetés megvalósításában a valasztmány munkája ért el eredményt, ellentétben a június előtti idővel, amikor 3—4 havonként ült össze. Június után már szükség szerint tárgyalt és több ülést tartott, mint ahány hónap telt el azóta. Az üléseken mint félsőbb szerv, egyre inkább kritikusan vitatja a napirendet, bírálja a megyebizottságot is. A júniusi határozat után javult a megyebizottságon a kollektív munka s ebből következően a vezetés. A megyei titkár és a megyebizottság tagjai igyekeztek jobban dolgozni, a kollektív vezetést megvalósítani. A megyei titkár és a munkatársak többet tanácskoztak, a megyebizottsági ülésen figyelembe vették a jelenlévők véleményét. Ezek csak kezdeti eredmények voltak, amelyek nem fejlődtek tovább, egyre inkább visszaállt a régi helyzet, különösen azután, amikor Lövő és Sinkó elvtárs viszszajött a főiskoláról. A megyei titkár ettől kezdve a feladatok nagyrészét egyre inkább áthárította a másodtitkárra, elkényelmesedett, a feladatokat inkább Sinkó és Pamuk elvtárssal tárgyalta meg, a megyebizottság többi tagjait lebecsülve. Így alakult ki, hogy a megyebizottságon egynéhány elvtárs kezében volt a vezetés, a megyebizottság többi tagjai, különösen a megyebizottságon dolgozó Lövő, Bán, Holik, Fabula, de a több MB-tagok sem harcoltak következetesen jogaikért, beletörődtek a kialakult helyzetbe. Ennek következtében nem volt a megyebizottságon megfelelő bírálat és önbírálat, ez kihatott a megyebizottság munkájára, a hozott határozatok végrehajtására. A megyebizottságon az osztályok munkája nem volt egymással összhangban. A végrehajtandó feladatokat így közösen nem segítették elő, ez éreztette hatását a pártbizottságok irányításában és azokon keresztül a politikai és gazdasági élet minden területén. A megyebizottságon kialakult ezen kritikátlan szellem okozta, hogy egymás hibáit személyre való tekintet nélkül nem bírálták megfelelően, egymással nem törődtek eléggé. Megvolt a megyebizottságnál a bírálat elfojtása, visszautasítása, a bírálók kérdőrevonása és a bírálat elfogadása helyett a magyarázkodás is. Ez elsősorban Sinkó és Pamuk elvtársak részéről nyilvánult meg. A fönti hibák, amelyek a megyebizottságnál voltak, kihatottak a pártbizottságok felé. A megyebizottság nem harcolt következetesen, hogy a pártbizottságoknál ezek á hibák megszűnjenek. Elsősorban a szegedi városi pártbizottságnál, ahol az MB előtt is régen ismert, hogy Zombori elvtárs sem fogadja el minden esetben a bírálatot, ezért Zombori elvtársat munkatársai nem merik szemében bírálni, hanem egymás között beszélnek róla. Ismert Zombori elvtársnak ez a magatartása a szegedi alapszervezetek felé is. Üzemi és falusi alapszervezeteinknél sem ritka a bírálat elutasítása. A kollektív vezetést és ami ezzel szorosan összefügg, a bírálat következetes alkalmazását, az őszinte önbírálatnak a megvalósítását elsősorban a megyebizottságnál kell, hogy megteremtsük. Biztosítani kell ehhez az előfeltételeket többek között azzal, hogy minden elvtárs következetesen éljen ezirányú jogaival. Segítenie kell a megyebizottságot ebben a választmánynak. Ne tűrje el, hogy az elhangzott bírálatönbírálat után ne következzen be a cselekvés, a hibák gyors kijavítása. Pártmunkánk igen fontos része á kádenmunka. A káderek átcsoportosításával, melyet most hajtottunk végre, a járási pártbizottságokon nemcsak számbelileg, de minőségileg is megfelelő szakmai és politikai képzettségű káderekkel tudtuk a funkciókat betölteni. Ehhez segítséget adott a Központi Vezetőség is. amikor megyénkbe 7 kádert adott. Ezek között 3 járási elsőtitkár van. A legfőbb feladat a kádermunkával kapcsolatban a jövőben az, hogy végrehajtsuk a párt határozatát. Minden káderrel egyénileg kell foglalkozni, segíteni, nevelni, ha problémája van. támogatni, nem úgy, ahogy eddig tettük, hogy csak akkor foglalkoztunk velük, amikor baj van. Az agitációs- és propagandamunka helyzetéről Agitációs- és propagandamunkánkban komoly eredményeket értünk el, de ezt a területet még mindig főként a hiányosságok jellemzik. E hiányosságok szervezeti és főként tartalmi jellegűek úgy az agitáeiónál, mint a propagandánál. Még ma is jellemző a politikai tömegmunka lebecsülése, a politikai tömegimunka reszort-jellege. A megyei pártbizottság ülésein a politikai tömegmunkával kapgsolatos jelentéseket ma is az agit.-prop. osztály készíti minden esetben és a jelentéseket az MB egyes osztályainak vezetői „kívülállóként" bírálják, „megállapítják", az agit.-prop. osztály felelősségét, de az esetek túlnyomó többségében arról nem beszélnek, hogy ők mit tettek, vagy mit kell tenni a politikai tömegmunka megjavítása érdekében. Agitációnk nem sokrétű, nem terjed ki minden rétegre, nem világítja meg minden nap pártunk politikáját, nem hozza felszínre eléggé a tömegek politikai hangulatát. Az agitációs- és propagandamunkát az egyes kampányfeladatok, mint most a vezetőségek újjáválasztása, háttérbe szorítják. Bár bizonyos eredményeket értünk el az agitáció erőinek, eszközeinek összpontosításában és mozgósításában, a december 19-i mezőgazdaság fejlesztéséről szóló pártós kormányhatározat végrehajtására eredményeink távolról sem kielégítőek. amit világosan bizonyit a beszámolónak a tavaszi mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos része, valamint a begyűjtést ismertető számadatok. Az egyéni agitáció az egyik legelhanyagoltabb területei politikai munkánknak. Ez összefüggésben van azzal is, hogy a megye vezető funkcionáriusai — kezdve a megyei pártválasztmánytól és a pártbizottságtól — elhanyagolják a népnevelőmunkát, mi és elvtársaink agitációs munkát keveset, vagy'egyáltalán nem végzünk. A Megyei Pártbizottság volt titkára, Jegyinák János elvtárs maga is húzódozott a népnevelőmunka végzésétől. Komoly fogyatékossága népnevelő munkánknak, hogy nem hozza felszínre a termelőszövetkezetek dolgozóinak, az egyénileg dolgozó kis- és középparasztoknak a véleményét, állásfoglalását pártunk politikájáról. Ez összefüggésben van a június előtt elkövetett hibáinkkal. Agitációs munkánk legfontosabb feladatait, mint az- elvtársak előtt ismeretes, megszabta pártunk Központi Vezetőségének februári határozata. E határozatból, mint szá munkra döntőfontosságú részt ki kell emelni, hogy mindenekelőtt közvetlen feladatunk nz agitáció minden erejét és eszközét, aa agi t&ció minden formáját és elsősor* ban az egyéni agitáeiót felhasználni a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat sikeres megvalósítása érdekében. Alaposan tanulmányoznunk kell megyénk dolgozó parasztjainak — és külön kiemeljük: középparasztjainknak — életét. Különös gonddal kell tanulmányozni mindazokat a változásokat* amelyek végbemennek falvainkban, termelőszövetkezeti csoportjainkban. Enélkül agitációs munkáról, a tömegek politikai felvilágosításáról nem lehet szó. Agitációnk ma akkor szolgálja az új szakasz politikáját, a munkás-paraszt szövetség politikáját, megyénk dolgozói anyagi és kulturális színvonalának szüntelen javítását, ha megérteti dolgozó parasztjainkkal, hogy kezükben van az ország kenyere, hogy a munkások és alkalmazottak akkora karéjt szelnek az ország kenyeréből, amekkora kenyeret dolgozó parasztságunk hazánk asztalára tesz. Ez elválaszthatatlan a tavaszi mezőgazdasági munkáktól. Az a jó magyar közmondás, amely szerint „Ki mint vet, úgy arat", ma éppenúgy érvényes, mint bármikor korábban. Falusi agitációnk fontos feladata a termelőszövetkezeti gazdálkodással járó előnyök tudatosítása. Üzemi agitációnk főfeladata} minden erővel mozgósítani a második negyedévi terv teljesítésére és túlteljesítésére és főként — felhasználva a kongresszusi munkaversenyt — a tervteljesítés mellett az anyagtakarékosságra, az ön" költségcsökkentésre, a minőség javítás árd. Ami a propagandamunkát illeti: Megyénk területén az elmúlt évek során komoly eredményeket értünk el pártoktatási és propaganda munkánkban. Párttagjaink jelentős részével megismertettük a marxizmus-leninizmus nlapjait, kádereink nem jelentéktelen részo alaposabb marxista-leninista miivcllségro tett szert. Mindemellett még komoly fogyatékosságaink vannak. A szemináriumok színvonala igen alacsony. A megye pártós állami funkcionáriusainak egy jelentős része nem tanul. A szemináriumokon és konferenciákon a hallgatók megjelenése 60 százalék körül van. Súlyos a lemorzsolódás járásainkban az alsófokú oktatásnál. Az utóbbi időben jelentősen javult a Megyei Előadó Iroda munkája. Javulás van az elméleti tanácsadó munkájában. Megszerveztük n vándorkonzultációkat, amelyek igen jelentősek, különösen a (Folytatás <r harmadik oldalon.j