Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-06 / 81. szám

riLÁG PROLETÁRJAI egyesüljetek t jr MAI SZAMUNKBÓL: AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVF. 81. SZAM KEDD, 1954. ÁPRILIS 6. ARA: 50 FILLÉR Díszünnepség hazánk felszabadulásának kilencedik évfordulóján a szegedi Nemzeti Színházban TJ azánk felszabadulásának 9. évfordulója alkalmából vasárnap " este fél 8 órakor a Szegedi Állami Nemzeti Színházban az MDP Szegedi Városi Pártbizottsága és a Városi Tanács Végrehajtó­bizottsága díszünnepséget rendezett. A díszünnepség elnökségében helyet foglaltak Zombori János elvtárs, az MDP Városi Bizottságának titkára, Dénes Leó elvtárs, a Vá­rosi Tanács elnöke, Eperjesi Júlia, a Városi Pártbizottság párt- és tö­megszervezeti osztályának vezetője, Fodor Gábor kétszeres Kossuth­díjas, a Szegedi Tudományegyetem rektora, Nagy Sándor Sztálin­díjjal kitüntetett Kossuth-díjas író, Nagygyörgy Mária, a Szegedi Kenderfonógyár igazgatója, Csáti József, az Ujszegedi Kender-Len­szövő Vállalat pártbizottságának titkára, Barsi Béla, Kossuth-díjas, a szegedi Nemzeti Színház művésze, Farkas Istvánné, az MNDSZ vá­rosi titkára, Vörös Balogh István, rendőralezredes, a Belügyminiszté­rium Csongrádmegyei Főosztályának vezetője, II. Maróti Sándorné sztahanovista, Zina Miklós, a Dózsa tsz elnöke, valamint Szeged po­litikai, gazdasági, tudományos és művészeti életének több más kiváló képviselője. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Eperjesi Júlia elvtársnő, a Városi Pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályá­nak vezetője nyitotta mag az ünnepséget, majd Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács Végrehajtóbizottságának elnöke mondott ünnepi be­szédet, Dénes Leó elvtárs ünnepi beszéde Elvtársak! Tisztelt ünneplő kö­zönség! Ma kilenc éve szabadult fel ha­zánk: Magyarország a hitleristák s a magyar fasiszták járma alól. A nagy Szovjetunió dicső hadserege elhozta a szabadságot sokat szenve­dett hazánk népének s a történe­lemben először köszöntött a magyar népre a szabadság, a nemzeti fel­emelkedés, az emberi haladás, a társadalmi átalakulás lehetősége.­A magyar nép mélyen szerette hazáját a múltban is, de most a megváltozott körülmények ezt az érzést új tartalommal töltötték meg. A felszabadulás előtti időben a magyar nép hazafias érzését á tő­kések saját osztálycéljaik szolgála­tába állították: szerintük az volt a jó hazafi,' aki arra törekedett,'hogy az ország területe mind kiterjed­tebb legyen. A „Csonka Magyar­ország nem ország" jelszóval igye­keztek elterelni a tömegnyomorról, a munkanélküliségről, a társadalmi bajok igazi okairól a dolgozók fi­gyelmét: Felszabadulásunk óta azonban a magyar nép már tudja, hogy boldo­gulása, fejlődése elsősorban az or­szágban uralkodó társadalmi, poli­tikai rendszertől függ: hazánk föld­jének kincsei csak a felszabadulás után segítették elő a nemzet fejlő­dését, népünk felemelkedését; A felszabadulás után lett ha­zánk először a dolgozó népé; csak a felszabadulás után lett népünk megteremtője, hordozó­ja a nemzeti kultúrának és a haladó történelmi hagyomá­nyoknak. A dolgozó nép boldo­gulása, felemelkedése nálunk egyet jelent hazánk boldogulá­sával és felemelkedésével. Ezután Dénes Leó elvtárs a ma­gyar nép, a magyar munkásosztály hazánk sorsának jobbra fordulásá­ért vívott harcáról beszélt* majd így folytatta: — Dolgozó népünk érzi azt', hogy ma még többről van szó, mint az elmúlt időkben. Ma a haza végre igazán a népé, a nép munkája nyo­mán új alkotásokkal gazdagodott s erősiti dolgozó népünkben a szere­tetet a hazánkat felszabadító Szov­jet Hadsereg iránt; Dolgozó népünk! pártunk vezetésével —- eltakarította a hala­dás elől a legfőbb akadályokat. Ha­zánk további erősödése, népünk életszínvonalának emelkedése attól függ, mennyire tudjuk legyőzni a maradiságot, hogyan támogatjuk az újat. Az „új korszak", — amely pártunk határozatával a mult év júniusában kezdődött, s amely a magyar dolgozók jobb életét hiva­tott biztosítani — a forró hazasze­retét bizonyítéka: Pártunk a ma­gyar munkásosztály pártja, a mult hazafias példáival tanítja az újnak a szenvedélyes szeretetét, a hala­dás ellenségeinek gyűlöletét; — az áldozatkészséget a haza iránt, a helytállást a nehézségekkel szem­ben, a nép és a szabadság szerete­tét:? _ . , A-Szovjetunió napjainkban is leg­erősebb támasza a nemzetközi ha­ladás ügyének. A harmadik világ­háborút szervező imperialista agresszorok kezét elsősorban a Szovjetunió hatalmas gazdasági és katonai ereje fogja le, megakadá­lyozva ezzel azt, hogy egy új há­ború ismét felmérhetetlen károkat okozzon az emberi haladásnak. Éppen ezért legnagyobb nem­zeti ünnepünkön Szeged dolgo­zói egy emberként ígérik meg, hogy minden nappal szorosabb­ra fűzik a Szovjetunióhoz való barátságot; —< örökké emlékezni fognak arra, aki hazánknak legnagyobb elesett­ségében a legnagyobb segítséget adta: a nagy Szovjetunióra. 1944 október 11-én városunk az első magyar városok között volt, amely a szabadság, a felemelkedés útjára lépett; itt alakult meg elő­ször az országban újonnan a legá­lis Kommunista Párt. Innen in­dult el a Magyar-Szovjet Társaság, itt alakult meg a Nemzeti Függet­lenségi Népfront, innen indultakel országvezető nagyjaink, hogy meg­valósítsák népünk régi vágyait: a dolgozó parasztságé legyen a föld, a népé a gyár, a bankok, a nagy­kereskedelem és a kiskereskedelem túlnyomó része, kialakuljon állam­hatalmunk új formája, a dolgozó parasztsággal szövetséges munkás­osztályé legyen a hatalom s min­den ebben az országban a dolgozó tömegek érdekében történjék. Beszéde további részében Dénes Leó elvtárs elmondotta, milyen vál­tozáson ment keresztül Szeged a felszabadulás óta eltelt kilenc év alatt. Részletesen ismertette, mi­lyen intézkedések történtek az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra és az egészségügy terén, hogy jelentő­sen emelkedjék dolgozó népünk életszínvonala. Ismertette, milyen eredményeket értünk el a termelő munkában, a kutató munkában, majd így folytatta: — Pártunk júniusi határozatá­nak, kormányunk programmjának megvalósítására össze kell fognunk minden erőt, hogy megoldhassuk az előttünk álló feladatokat. Gyor­san el kell végeznünk a tavaszi mezőgazdasági munkálatokat, hogy ellensúlyozzuk azokat a hátrányo­kat, amelyeket az őszi szárazság és a tavaszi hideg időjárás okozott. El kell érnünk, hogy a paraszt­ság hiánytalanul eleget tegyen állampolgári kötelezettségének, határidőre teljesítse a beadást, ezzel biztosítsa a városi és fa­lusi lakosság jobb ellátását, népgazdaságunk megerősödését. Kormányunk joggal elvárja, hogy ezeknek a feladatoknak teljesíté­séből a szegedi parasztság kivegye részét. A termelőszövetkezetek jár­janak jó példával az élen, úgy, mint az Új Élet, Táncsics tsz-ek, a beadás túlteljesítésében, de a tava­szi munkák gyors elvégzésében is mutassanak jó példát. A termelési bizottságok mozgósítsák az egyéni parasztságot, hogy büszkén mond­hassuk el, hogy Szeged dolgozó pa­, rasztsága. a ^megyében*, de országos Levelezőink frják a kongresz­szusi versenyről Szegedi dolgozók kitüntetése, jutalmazása április 4 alkalmával Az Alkotmány tsz földjén kikelt a cukorrépa és zöldéi a borsó Szeged kommunistái a módosított szervezeti szabályzat tervezetéről A fagykárt szenvedett szólók helyes metszése Szegedi Haladás—Budapesti Kinizsi 1:0 (0:0) viszonylatban is elsőnek tett ele­get az előtte álló mezőgazdasági munkák elvégzésének. Szeretnénk, ha sok olyan dolgozó parasztra lehetnénk büszkék, mint a példamutató Barna István, Új­szeged Felsőkikötő-sor 24., Kormá­nyos Péter Felsővárosi feketeföl­dek 134., Bárkányi Mihály Felső­városi feketeföldek 96. .—r dolgozó parasztok, akik a mezőgazdasági munkák végzésére kongresszusi fel­ajánlásokat tettek és" felajánlásu­kat a vállalt határidő előtt 8—10 nappal korábban teljesítették is. Király István Földműves-utca 34., Temesvári József Rókusi feketeföl­dek 101. és sokan mások, akii; egészévi beadásukat teljesítették kongresszusi felajánlásként. Magyar népünk jelentős politf kai eseményre készül, a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszu­sára. A kongresszusi verseny tüzé­ben új élmunkások, új sziaháno­visták születtek, akik városunk büszkeségei és biztosítékai annak, hogy városunkban is a szocializ­must építő szabad emberek élnek. Ezt bizonyítja az ls, hogy 7 élüze­münk és 3 második helyezett üze­münk van. Az élüzemek közül kü­lönösen jelentős, hogy a Textilmű­vek és a Szegedi Kenderfonógyár is élüzem lett. Üzemeink kövessenek el min­dent, ahol tervlemaradás mutatko­zik, hogy május l-re ezek a hiá­nyosságok is megszűnjenek. Népünk szeretetének és bizal­mának jele, hogy az ipari mun­kásoknak közel 90 százaléka tett a kongresszusra felajánlást és nagyrésze a felajánlást teljesí­tette is. így például a Szegedi Textilmű­veknél: Bakac.si Júlia, Terhes Te­réz, Berta Anna 120 százaléla-a tel­jesítették felajánlásukat. Az Üjsze­gedi Kendergyárban Ungi Mihálvné és brigádja, Szabó Angéla ifjúmun­kás, az Ecsetgyárban Dobó István, Király Jánosné, a Szegedi Kender­gyárban Juhász Andrásné és so­kan mások. Pártunk III. kongresszusa nagy segítséget fog adni feladataink to­vábbi elvégzésében: a szocializmus továbbépítésében, a mezőgazdaság gyors és nagyarányú fellendítésé­ben, a közszükségleti cikkek ter­melésének jelentős bővítésében,, a munkásosztály és a parasztság szö­vetségének további megszilárdítá­sában. Szeresse és kövesse Szeged dol­gozó népe, párttagok és pártonki­vüliek harcunk irányítóját, jobb sorsunk megteremtőjét, a Magyar Dolgozók Pártját — mondotta' a többi között Dénes Leó elvtárs. — A szegedi dolgozók itt a déli ha* táron az ország dolgozóival, de a világ minden népével együtt szent kötelességüknek tekintik, hogy a béke megszilárdítására , összpontosítsák erejüket és még állhatatosabban harcoljanak az­ért, hogy hazánk gazdaságilag, , politikailag erősebb legyen, | még nagyobb súllyal képviselje né­| pünket a demokratikus frontnak [ reánk eső szakaszán. A napokban hangzott el kormá­nyunk nyilatkozata, amelyben az elsők között jelentette csatlakozá­sát a berlini tanácskozásokon Mó­lót ov elvtárs által előterjesztett, "összeurópai kollektív biztonsági* javaslathoz. Ez is bizonyítja, hogy hazánkat békében akarjuk építeni; hazánkat, amely ma a nép ha­zája. Azt a hazát, amelyben a magyar táj már nem az, ami ré­gen volt, amiről Petőfi, Arany, Ady, József Attila énekelt; ma már hoz­zátartoznak az ötéves terv nagy al­kotásai, a bányák, gyárak, új szo­cialista városaink, Sztálinváros, Inota, Komló, Tiszalök. Ez a táj még jobban a magyar nép szivé­hez van nőve, mint a múltban, mert gazdagabb és igazán a népé. Amikor a békét szeretjük, ami­kor hálánkat kifejezzük a Szov­jetunió felé, akkor ez a szeretet összeolvad hazánk, az egész ország szeretetével. A magyar nép — köztük a szegedi dolgozók — büszkén ünneplik legnagyobb nemzeti ünnepünket, felszabadulásunk évfordulóját és forró üdvözle­tüket küldik a nagy szovjet népnek, amely haladásunk, függetlenségünk, békénk, nem­zeti felemelkedésünk szilárd alapja, — forró üdvözletüket küldik nagy pártunknak! Pártunknak, amely 35 éve áll* a magyar munkásosztály élén és amely világító fáklya volt szá­munkra Szegeden is az elnyoma­tás évében is. Szeged, dolgozói hitét tesznek' a mai napon a Szovjetunióhoz való barátság, szeretet, a hála mellett. Bizalommal, szeretettel tekintünk a Szovjetunió felé, amely most is döntő jelentőségű akciót kezdemé­nyezett március 31-i jegyzékével: megszüntetni a támadó „atlanti paktumot" és megteremteni a kol­lektív biztonságot. Megfogadjuk a mai napon, hogy továbbra is fo­kozott munkával vesszük ki részün­ket a tervek teljesítéséből a béke szegedi frontjának megerősítéséből, fokozott éberséggel figyeljük a ha­tárainkon túli eseményeket, mesz­szebb látó szemmel, forró h az asz®­retettel őrködünk határainkon, őrködünk belső rendünk, eddigi vívmányaink felett! Még nagyobb szeretettel, hálával fordulunk nagy barátunkhoz, a Szovjetunióhoz és szilárd elhatá­rozással megyünk azon az úton, amely a szabadság és boldogulás felé vezet. Tudjuk, hogy mindehhez a lehetőséget felszabadulásunk, a Szovjetunió lété, erősödése, dolgozó népünk hite, ereje, nagy. pártunk irányítása adja meg. Éljen április 4., felszabadulásunk nemzeti újjászületésünk napja, az örök szovjet-magyar, barátság ün­nepe! Éljen a munkásosztály és a pae rasztság erős szövetsége! Éljen munkásosztályunk ét* csapata, népünk vezető ereje, ttagS, pártunk, a Magyar. Dolgozók Párt.i ja! • Éljen felszabadnánk, békénk, függetlenségünk biztosítéka, a nagy Szovjetunió! Dénes Leó elvtárs beszéde után a díszünnepség első része az Inter­nacionálé hangjaival zárult. 'Az ünnepi műsorban nagysiker­rel szerepeltek a Szegedi Állam! Nemzeti Színház művészei. Koszorúzásí ünnepségek a szovjet hősök szegedi emlékműveinél Felszabadulásunk kilencedik év­fordulóján a város fúvós ée vonós zenekarai zenés ébresztővel köszön­tötték Szeged dolgozóit. Üdvözölték a kongresszusi versenyben élen­járó üzemi munkásokat, a tavaszi munkában és a beadásban kitűnt dolgozó parasztokat. Az egész város ünnepi díszt öl­tött. • Vörös- és nemzetiszínű zász­lók ezreit lobogtatta a koratavaszi szél. Feliratok százai éltették a fel­szabadító szovjet) hadsereget, hir­dették a soha el' nőm múló magyar­szovjet barátságot. A városháza ódon falait csaknem teljesen elbo­rították a drapériák és lobogók. A Széchenyi-téri két szovjet hősi emlékműnél égő kandeláberek (gázíáklyák) mellett álltak diszőr­séget. A téren tíz órára sokezer főnyi tömeg gyűlt össze, hogy részt ve­gyön az emlékművek koszorúzási ünnepségén. A" magyar Ós Pao v jet himnusz elhangzása után elsőnek Zombori János elvtárs, az MDP Városi Pártbizottságának első tit­kára helyezte el a pártbizottság koszorúját, majd a tanács, a tö­megszervezetek, a fegyveres testü­letek, az üzemek és tsz-ek képvisel lői rótták le kegyeletüket az em­lékműnél, amelynek talapzatát rö­vid idő alatt teljesen elborították a szekfüböl, ibolyából és tulipánból készített hatalmas koszorúk. A koszorúzási ünnepség a nép­hadsereg alakulatainak díszme­netével ért véget. Ugyancsak megkoszorúzták H szegedi temetőkben nyugvó szovjet hősök emlékművét is. A felszabadulási ünnepségek dél­után tovább folytatódtak. A tér­zenék mellett gazdag sportműsor tetto változatossá a nagy ünnep műsorát. Április 4-i ünnepség a határmenti Szöregen A határmenti, nagyrészt délszláv lakta Szőregen a magyarok és dél­szlávok együtt ünnepelték felsza­badulásunk kilencedik évforduló­ját: A község fúvószenekara reggel öt órakor pattogó indulókkal köszön­tötte a tavaszi munkában élenjáró dolgozó parasztokat; Délelőtt a Tolbuchin-téri szovjet emlékműnél az általános iskola közös magyar-délszláv kultúrcso­portja adott színes műsort, majd a község vezetői emlékeztek meg a felszabadulás évfordulójáról és S tavaszi munkák élenjáróiról; A té­ren megjelent többszáz dolgozó pa­raszt, melegen üdvözölte Hegyközi Ferenc nyolcholdas dolgozó parasz­tot, aki már teljesítette egész évi sertés-, háromnegyedévi baromfi­és félévi tojásbeadását, valamint Vladiszlavjev Pál 11 holdas dolgozó parasztot, aki nemcsak példásan teljesítette begyűjtési kötelezettsé­gét, de a tavaszi munkákban is el­sők között van; Megnyitották a Móra Ferenc Múzeum új kiállítását Hazánk felszabadulása ünnepé­nek elöestjén, szombaton délután 5 órakor nyitották meg ünnepélyes keretek között az Iparművészeti Múzeum anyagából összeállított „Európai kerámiatnűvesség törté­nete" című kiállítást a Móra Fe­renc Múzeum Horváth Mihály-utcai helyiségének üvegcsarnokában. Elsőként Bálint Alajos, a Múze­um igaagatója üdvözölte a kiállí­tás megnyitójának n agyszámú közönségét, a kiállítás lelkes ren­dezőit, majd Weiner Mihályné, az Iparművészeti Múzeum munkatár­sa mondott megnyitó beszédet. Többek között hangoztatta, hogy a kerámiaművesség az emberi mű­velődéstörténet egyik legnagyobb fejezetét foglalja magában. Ennek az egész világon elterjedt és nap­jaink hasznos iparának egyik je­lentős művességének művészetét mutatja be ez a kiállítás, a XVI. századtól a XX. század elejéig. Ha végig nézzük a kiállítás tár­gyait —< mondotta !•= büszkén álla­píthatjuk meg, hogy a magyar ke­rámia nem marad el más nemze­tek kerámia művészete mögött. Cé­lunk a kiállítás megrendezésével az volt, hogy megismertessük Sze­ged dolgozóival a díszítőművészetet, amely napjainkban egyre inkább azon fáradozik, hogy az új kor­mányprogramm szellemében emel­je lakáskúl túránkat. Ipar-művé­szetünknek napjainkban első fel­adata, hogy mindenben kielégítse a mai kor emberének fokozódó igé­nyeit, de cserében elvárja, hogy a mai ember tudatosan irányítsa ezt a művészetet. Jobb útravalót —1 fejezte be be­szédét Weiner elvtársnő — nem kí­vánhatok ennek a kiállításnak, minthogy minél többen nézzék meg a városból és a megyéből, hogy elmondhassuk, a kiállítás megren­dezöinek fáradozása nem volt hiábavaló, előbbrevittük népünk kultúráltságának ügyét. Ezután a megjelentek megtekin­tették a kiállítást.

Next

/
Thumbnails
Contents