Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-29 / 101. szám

csütörtök, 1954. április 29. 3 DÉLMHGYBRORSZÍG A Szovjetunió továbbra is törekedni fog a nemzetközi feszültség enyhítésére, a világ békéjének megszilárdítására ÍV. Ss. Hruscsov beszéde a Szovjetunió Legfelső Tanácsának április 26-i ülésén Moszkva (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának első titkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának április 26-i ülésén többek között a következőket mondotta: A Szovjetunió Legfelső Tanácsának március 14-i választásán népünk újból megmutatta szilárd öszszeforrottságát a Kommunista Párt és a szovjet kormány körül. A legközelebbi időszakban legfontosabb feladatunk az, hogy nem csökkentve figyelmünket a nehéziparnak, a szovjet gazdasági élet legfőbb alapjának fejlesztése iránt, megszervezzük a mezőgazdaság rohamos fellendítését, lényegesen fokozzuk a közszükségleti cikkek gyártását, az elkövetkező két-három év leforgása alatt bőségesen ellássuk a lakosságot iparcikkekkel és élelmiszerekkel, lényegesen emeljük a dolgozók életszínvonalát. A Szovjetunió 1954. évi állami költségvetésének tervezete óriási összegeket irányoz elő a népgazdaság valamennyi ágazatának fejlesztésére. A nép nagy ügyéért, a kommunizmus felépítéséért harcolunk. E cél érdekében erőnk teljes megfeszítésével kell dolgoznunk. V. I. Lenin több ízben hangsúlyozta, hogy a kommunista társadalom építésében elsőrendű jelentőségű a munka termelékenységének emelése. Amikor valamennyi iparág dolgozóinak erőfeszítéseit a munka termelékenységének további emeléséért folyó harcra irányítjuk, teljes erővel hangsúlyozni kell a termelés minőségi javításának és az önköltség csökkentésének elsőrendű és halaszthatatlan feladatát is. A mezőgazdaság előtt álló feladatok ' "A párt központi bizottságának szeptemberi és februári-márciusi teljes ülései súlyos fogyatékosságokra derítettek fényt a mezőgazdaság számos ágában, kijelölték a fogyatékosságok leküzdésének útjait. A szovjet emberek bizonyosak abban, hogy a meglévő hibákat a legközelebbi időben kiküszöbölik. Országunk dolgozói nagy energiával fogtak a mezőgazdaság fejlesztését célzó intézkedések megvalósításához. A pártnak és a kormánynak a szúzíöldek és ugarföldek termővé tételében való részvételre szólító felhívása széles visszhangra talált. Két hónap leforgása alatt több, mint félmillió szovjet hazafi kérte, hogy állítsák munkába az új földek megmunkálásánál. Több mint nyolcvanezer agronómust, mérnököt, gépkezelőt és egyéb szakmunkást irányítottak erre a megtisztelő és felelősségteljes munkára: Szocialista iparunk kielégíti a mezőgazdaság gépszükségleteit. Amikor valamennyi mezőgazdasági növény terméseredményének emeléséért harcolunk, törekedni kell a kolhozokban és a szovhozokban minden föld észszerűbb kihasználására, a továbbiakban pedig folytatnunk kell a vetésterület növelésével kapcsolatos munkát, mégpedig az új földek hasznosításával. Mi az, ami sok vezető káderünkből hiányzik? Azt mondanám, hogy a konkrétság a munkában, az a képesség, hogy idejében észre tudják venni és ki tudják küszöbölni a fogyatékosságokat. Nem kevés olyan elvtárs van, aki egyre csak a párt központi bizottsága által felfedett hibákat sorolgatja, viszont sajátmagánál, a kolhozban, vagy a kerületben, a területen, vagy a köztársaságban a konkrét hibákat nem veszi észre, nem törekszik azok kiküszöbölésére, lanyhán végzi szervező munkáját. Ezután arról beszélt Hruscsov elvtárs, hogy a sikeres haladás érdekében állandóan javítani, tökéletesíteni kell az államapparátus munkáját. A Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának „A pártós államapparátus munkájában észlelhető komoly fogyatékosságok" című határozata után konkrét intézkedések történtek az irodai, bürokratikus vezetési módszerek kiküszöbölésére, csökkentik a felesleges levelezgetést és jelentésgyártást, erősítik az alsófokú munka eleven vezetését. Emellett meg kell jegyezni, hogy néhány vezető nem vonta le a szükséges következtetéseket az SZKP központi bizottságának útmutatásaiból és mindez-' ideig nem hangolta át tevékenységének stílusát és módszereit. Az utóbbi időben több határozat született néhány minisztérium decentralizálásáról. Amint a tapasztalatok mutatják, azoknak a nagy minisztériumoknak, amelyek a népgazdaság sok ágát és tömérdek vállalatát egyesítik, nehéz operatívan vezetniök az iparágakat és vállalatokat. A minisztériumok átszervezését nem mechanikusan kell elvégezni, hanem azt a feladatot kell szem előtt tartani, hogy fokozzuk az államapparátus munkaképességét és tovább javítsuk a vállalatok irányítását — hangsúlyozta N. Sz. Hruscsov. E célból lényegesen csökkenteni kell a levelezgetést, a felduzzasztott jelentésgyártást, kíméletlenül ki kell irtani a bürokratizmust, a papirosszagú vezetési stílust; A Szovjetunió politikája: bókepolitika Évről-évre bővül a Szovjetunió külkereskedelme. Jelenleg 51 külföldi állammal folytatunk kereskedelmet. 1953-ban a Szovjetuniónak külföldi cégekkel folytatott kereskedelme 11 százalékkal emelkedett az előző évhez képest és majdnem négyszerese volt a háború előtti színvonalnak. Az országok közötti kereskedelmi kapcsolatok kiterjesztésére és megerősítésére vonatkozó javaslatok, a Szovjetunió kormányának intézkedései a nemzetközi feszültség enyhítésére, lelkes támogatással és helyesléssel találkoznak a világ minden országában. De az, amit az embermilliók helyeselnek, nyugtalanságot és dühödt támadásokat kelt egyes személyiségekben, akik igen felelős helyeken állnak az Amerikai Egyesült Államokban és más országokban. Dulles úrra, az Egyesült Államok külügyminiszterére gondolok elsősorban. Ugyanakkor, amikor a Szovjetunió nagy erőfeszítéseket tesz, hogy eloszlassa a kölcsönös bizalmatlanság semmivel sem igazolható légkörét, Dulles urat szinte beteges düh fogta el. Számos felszólalásában hirdeti a durva erőszak politikáját, háborús hisztériát, gyűlöletet és más népek iránti megvetést szít, fenyeget egész államokat és különösen a Szovjetuniót, a Kínai Népköztársaságot, a népi demokratikus országokat. A józangondplkodású emberek.. akik a nemzetközi feszültség enyhülésére törekednek, az egész világon elítélik az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek a több mint ötszázmillió lakosú nagy Kínai Népköztársasággal szemben folytatott megkülönböztető politikáját. Ez a rövidlátó politika kudarcra van ítélve, (Hosszantartó taps.) A szovjet állam megszületésének első napjai óta gyakran hallottuk, hogy különbözőképpen fenyegetik a szovjet népet és ismerjük az ilyen módszerek értékét. Nem ijedünk meg fenyegetésektől, minket nem lehet megfélemlíteni. Emlékszünk rá, hogy Hitler és társai mielőtt megtámadták országunkat, hogyan hangoztatták a Szovjetunió gyengeségét, és mert gazdagodni akartak a Szovjetunió rovására, háborús kalandba sodortak más imperialista rablókat is. Közismert, hogy ez mivel végződött. Nem kétséges, hogy ha akadnának IJitlernek új utánzói, őket is elkerülhetetlenül ugyanaz a sors éri. Ha az imperialisták megpróbálnak új háborút kirobbantani, ez elkerülhetetlenül az egész kapitalista rendszer csődjével végződik. (Viharos taps.) Népünk nem akar háborút, mert tudja, hogy a háború vérontást, hatalmas áldozatokat és pusztításokat okoz. Nem akarnak háborút a világ népei sem, amit fényesen bizonyít a hatalmas békemozgalom; „ A béke ügye szempontjából sokkal jobb volna, ha Dulles és a kapitalista országok más személyiségei józanabbul kezelnék nyilatkozataikat. Igen jól tudjuk, hogy a Dulles-féle emberek nem szeretik a szovjet államot és még kevésbbé a kommunista pártot. Mi sem akarunk beszélni itt semilyen rokonszenvről a kapitalizmus iránt, amely kíméletlenül kizsákmányolja a munkásosztályt, leigázza a népeket, elviselhetetlen körülményeket teremt a sokmilliós dolgozó tömegek számára. Nem avatkozunk más államok belügyeibe. De népünk ép úgy, mint sokszázmillió ember az egész földkerekségen, együtt érzett és együtt érez azokkal a népekkel, amelyek felszabadító harcot folytatnak a gyarmatosítók, az imperialista hódítók ellen és teljes sikert kíván az elnyomott népeknek felszabadító harcukban. Viszont mindig úgy tartottuk és úgy tartjuk, hogy a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élése lehetséges, és mivel ez a két rendszer létezik, kereskedelmi kapcsolataik erősítése szükséges, nem pedig kölcsönös ellenségeskedés és a gyűlölet szítása. Maguk a népek határozzák meg magatartásukat az országukban fennálló rendszerrel kapcsolatban. A szovjet ország továbbra is állandóan békés külpolitikát fog folytatni, törekedni fog a nemzetközi feszültség enyhítésére, az országok közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének fokozására, a világ békéjének megszilárdítására. (Hosszantartó taps.) Az imperialisták kardcsórtetésének háttere Miért lármáznak az imperialisták a Szovjetunió részéről fenyegető állítólagos veszélyről, noha nagyszerűen tudják, hogy a Szovjetunió békepolitikát folytat és senkit sem akar megtámadni? Propaganda céljából lármáznak. A Szovjetunió részéről fenyegető állítólagos veszélyről szóló fecsegéssel akarják megfélemlíteni a nyárspolgárokat, hogy könnyebben tudják kisajtolni az adókat, biztosítani a imperialista monopóliumok nagy profitját. Az imperialisták hisztériát szítva próbálják igazolni az őrült fegyverkezési hajszát, amellyel enyhíteni akarják a fenyegető gazdasági válság csapásait. Az amerikai imperialisták meg akarják félemlíteni a nyugateurópai népeket is, kényszeríteni akarják ezeknek az országoknak kormányait, hogy többet költsenek fegyverkezésre. Az imperialisták félnek a szovjet állammal való békés versenytől, mert a kapitalista rendszer nyilvánvalóan nem állja ezt a versenyt. Az amerikai burzsoá sajtóban ma egyre gyakrabban kap hangot az az aggodalom, hogy a Szovjetunió fejlődésének gyors üteme és a nép anyagi jólétének emelkedése vonzóerőt gyakorol a kapitalista országok dolgozóira. Jellemző ebből a szempontból a „Newyork Herald Tribüné" április 11-i cikke, amelyben igen figyelemreméltó beismerések vannak: „Mi — írja a lap — továbbra is az „elmaradt oroszokról" szóló elcsépelt legendákkal áltatjuk magunkat, a gigászi szovjet hatalom pedig sokkal gyorsabban megszilárdítja gazdasági hatalmát, mint Nyugat-Európa ..; A súlyt áthelyezték a fogyasztási cikkekre. Akár hiszik, akár nem, de ez valószínűleg a legveszélyesebb esemény a XX. század második felében. (Derültség a teremben.) Szomorú és megcáfolhatatlan tény (hozzátesszük: szomorú az imperialisták számára) az, hogy a háború után a Szovjetunióban óriási ipari és technikai haladás megy végbe: óriási az orosz méretek szerint és hatalmas még a mi mértékünk szerint is." A világ dolgozói saját szemükkel látják, hogy a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, ahol a hatalom a népé, sikeresen valósítják meg a békés építés terveit, minden a nép jólétének további emelését szolgálja. Állhatatosan folytatni fogjuk a szovjet állam megerősítésére irányuló munkánkat, emeljük népünk Általános sztrájk Franciaországban Párizs (TASZSZ) A francia dolgozók április 28-án az egész országban 24 órás általános sztrájkba léptek. A sztrájkolók követelik, hogy a biztosított bérminimumot havi 25 ezer 166 frankban állapítsák meg, továbbá általános bér-, segély- és nyugdíjemelést hajtsanak végre. A sztrájkot a CGT jelentette be. Csatlakozott a sztrájkhoz a Keresztény Szakszervezeti Szövetség is. Más szakszervezeti központok, köztük a jobboldali szocialista ve® zetés alatt álló Force Ouvriere, nem voltak hajlandók felhívni tagjaikat, hogy a CGT-vel együtt harcoljanak a munkások és alkalma® zottak alapvető követeléseinek teljesítéséért. A "l'Humanité® jelentése szerint a sztrájk április 28-án 0 órakor a párizsi és marseillei vasúti pályaudvarokon, a strasbourgi, grenoblei, poitiersi, marseillei és más pályaudvari postahivatalokban, az Air Francé repülőtársaságnál és .sok más vállalatnál megkezdődött. Szovjet és kínai szakszervezeti küldöttség érkezett hazánkba a május 1-i ünnepségekre A Szakszervezetek Országos Tanácsa meghívására szovjet és kínai szakszervezeti delegáció érkezett hazánkba a május elsejei ünnepségekre. A szovjet delegáció vezetője Nina Pavlovna Vasziljeva, a Karéi-Finn SZSZK szakszervezeti tanácsának elnöke. A kínai delegáció vezetője Hszi Ping-vu, a Kínai Országos Szakszervezeti Szövetség végrehajtó bizottságának tagja, a Sanhszi tartomány szakszervezeti tanácsának elnöke. Lakásviszonyok Amerikában 'A MULT ÉV decemberében 170.000 ncwyorki családot kidobtak a lakásából, mert régi házakban laktak, melyek helyébe új, mo. derii épületeket akarnak építeni. Azt hihetnénk, hogy a kiköltöztetett családok részére. Pedig nem. A modern házakban gazdag családok fognak lakni. De hová lett az a 170.000 család, vagyis majdnem egy félmillió emberi Elköltöztek, de meg sokkal roszszabb állapotban lévő házakba. Ilyen, majdnem összedőlt házakban New Yorkban több mint félmillió család él. De nemcsak New York ban, hanem Amerika többi városaiban is, sőt a fővárosban, Washingtonban, nem messze a kongresszus épületéitől vízvezeték nélküli viskók állanak, ahol miután jobb nincsen — kénytelenek emberek lakni. Flanders, republikánus párti szenátor néhány évvel ezelőtt kijelentette a szenátusban: „A csehszlovák követség munkatársa megmutatta a washingtoni odúk egy részét egy indiai nőnek, aki látogatóba érkezett az Egyesült Államokba. Nem messze a parlament épületétől nagyszámú vízvezeték, világítás és fűtés nélküli házat latolt,' azután olyan lakásokat, ahol az egyetlen hely az épületen kívül elhelyezett WC volt, ahol a lakók átöltözködhettek, vagy olyan utcákat látott, ahol az emberek a szabad ég alatt főznek és egyegy helyiségben tizenhármán Iáknak". Az indiai delegátus azt mondta: „Indiában az emberek hasonlóan rossz körülmények közölt élnek mint itt, de mi az életnívónkkal nem kérkedünk a világ elölt." Az USA-ban a lakások 39 százaléka nem felel meg az egészségügyi és biztonsági követelményeknek. Ezt a lakásépítő hivatal állapította meg, amely azonban a valóságban jóformán nem is működik. A gazdagok részére persze nagy fényűzéssel építenek, mint ahogy például Faneshtock úr a vizvezelékcsapot aranyból csináltatta és kertjében a fákra arany gyümölcsöt függesztett. Ugyanakkor az amerikai lakosság több mint 16 százalékának még a legközönségesebb vízvezeték használatára sir vs lehetősége. Huberman, amerikai újságíró a „Monthíy Rcvue" folyóiratban ezt irta: „az Egyesült Államok lakásviszonyairól szóló adatok olyan szörnyű nyomor képét festik, hogy bizalmatlanságot keltenek és a cikk szerzőit felforgató tevékenységgel vádolhatnák meg, ha ezek az ada lok nem az állami hivatalokból származnának!" EZ TEHÁT 'Amerikának, a felhőkarcolók dicsőített országának igazi képe. A felhőkarcolók száma természetesen ezrekre rúg. de a dülöngélő viskók száma százezreket tesz ki. Ezekben a családok milliói laknak, jobbanmondva szoronganak és tengődnek. A viskókról szóló szenátusi hírben es áll: „22X/2 láb nagyságéi helyiség ben minden mellékhelyiség nélkül (az udvaron lévő vízvezetéki csa. pot kivéve) él és alszik tíz ember. Tizenöt millió amerikai él ilyen körülmények között. Ez valóban nemzeti szégyen". így beszélnek maguk a kongresszus tagjai. „Nemzeti szégyen." Azonban ezeknek a szörnyű viszonyoknak megállapításán és kivizsgálásán kívül és azon kívül, hogy erről beszélnek, a kongresszus tagjai semmit nem tesznek, hogy az országban uralkodó lakásínséget legalább mérsékeljék! Az idei év. re például az Egyesült Államok kongresszusa csökkentette a lakásépítés céljaira előirányzott öszszeget és csak 20.000 lakás építését vették tervbe! Hát ez is valami? Csak egy csepp a tengerben, mikor tizenöt millió amerikai tengődik a lehelő legrosszabb lakáskörülmények között. Húszezer lakás. Mi az idén negyvenezret építünk. És állami kölcsön segítségévet még tízezer, családi házat. AZ AMERIKAI propaganda üres frázisokkal akarja elleplezni az egyszerű amerikaiak milliói valódi életének borzalmait. Nézzük csak meg a lakbéreket. Tavaly júliusban a háztulajdonosok valóban igazi amerikai stílussal krresztülviiték a házbérek ellenőrzésének eltörlését. Már 1919 elején, mikor a Kongresszus tárgyalni kezdett a liázbérek ellenőrzéséről szóló törvény meghosszabbításáról, amely legalább egy ktesit korlátozná a lakbérek magasságát és a háziurak haszonlesését, már akkor kezdték a háztulajdonosok terrorizálni a bérlöket. A családok tízezreinek felmondtak és gyermekeikkel együtt kiköltöztették őket az utcára. A háziurak viselkedése ha. tott a kongresszusra. A lakbérek ellenőrzését megszüntették. Az eredmény azonnal megmutatkozott. A már eddig is magas lakbéreket a háztulajdonosok 50—100 százalék, kai emelték. Chicagóban például a felével. Az amerikai újságok azt írták, hogy New Yorkban nehezen találhat valaki lakást, ha nem tud a lakbérre havonta száz, söt még több dollárt fordítani. És ki cn gedlicti ezt meg magának, ha a bevételek nagyrészt még a legszükségesebb dolgokra sem elegendők. Hogy a n élhetnek a munkanélküliek milliói családjaikkal együtt, mikor az amerikai nemzelgasdiszok kiszámították, hogy egy négytagú család legalapvetőbb szükségleteinek kielégítésére rvenkint 3500—1000 dollár szükséges? Ezzel természetesen a kapitalisták nem törődnek. A LAKBÉREK kíméletlen eme. lése a családok millióit érintette, viszont a háztulajdonosoknak pcl. dául 1952-ben, csak az amerikai varosokban, az adó lefizetése után 2.390,000.000 dollár tiszta hasznuk volt. Ilyen a helyzet Amerikában. életszínvonalát, a népgazdaság minden ágának fejlesztésére törekszünk. Állandóan erősíteni fogjuk a Szovjetunió védelmi képességét, hogy abban az esetben, ha az imperialista agresszorok őrült módon megsérteni merészelnék a szovjet emberek békés munkáját és megtámadnák hazánkat, pusztító viszszacsapást mérjünk rájuk, megismételjük azt a leckét, amelyet a szovjet nép és bátor fegyveres erői a hitlerista hódítóknak adtak a második világháborúban. A szovjet nép biztosan halad a kommunizmus felé vezető egyenes, nyílt úton. Akárhogy is őrjöng az ellenség, képtelen feltartóztatni győzelmes haladásunkat épp úgy, amint képtelen feltartóztatni a napkeltét,