Délmagyarország, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-25 / 98. szám

vasárnap, 1954. Április 25. DElMIIGTARDRSZnG Tegnap délután Hódmezővásárhelyen felavatták Szántó Kovács János emléktábláját Tegnap délután Hódmezővásárhelyen a Tanácsháza előtti Kossuíhteren a város dolgozó népe, a megye minden városának, járásának és Békés megye dolgozónak küldői tej összegyűltek, hogy résztvegyenek Srántó Kovács János emléktáblájának avatási ünepélyén. Fehér Jenőnc, a hódmezővásár helyi Városi Tanács VB. elnökhelyettese nyitotta meg az ünnepséget, majd Németh Károly elvtárs, az MDP Csongrádmegyei Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd elhangzása után Németh Károly elvtárs, a Csongrádmegyei Pártbizottság első titkára, Bercczki János elvtárs, a Városi Tanács megbízott elnöke cs Borsi János, Szántó Kovács lános egykori harcostársa leplezte le az emléktáblát. Az Internacionálé elhangzása után megkoszorúzták az emléktáblát, majd a küldöttek kimentek a temetőbe és megkoszorúztak Szántó Kovács János sírját. Nyelvűnk tisztaságáról pártunk II. kongreszfczusán Révai József elvtárs foglalkozott nyelvünk tisztaságának kérdéseivel. Révai elvtárs megállapította, hogy sokszor valamiféle különleges, kiagyalt és elrontott nyelven beszélünk a néppel. Kialakulóban van nálunk valami különleges pártnyelv", helyesebben: bürokrata tolvajnyelv — mondotta —, emely színtelen és szagtalan, nyakatekert és élettelen, és amely eltaszítja tőlünk a tömegeket. E megállapítás óta eltelt három év. Pártmunkásaink, dolgozó népünk műveltsége azóta sokat gazdagodott. Pártoktatásunk, közoktatásunk, agitációnk, sajtónk, irodalmunk és művészetünk együttesen segítették elő ezt a fejlődést. Különösen nagy szerepük van ebben az általános- és középiskolák, technikumok levelező és esti tagozatainak. Dolgozóink százezrei tanulnak ezekben az iskolákban, melyekben t— sok egyéb ismeret mellett — megtanulták és megtanulják nyelvünk rendszerének alapvető szabályait és nyelvünk szerkezetének néhány lényeges vonását. Három év rövid idő, mégis, ha ezt az időt összehasonlítjuk írás- és kifejezés készségünk fejlődésével — nem lehetünk elégedettek. Nem tűntek még el mindenhol az értelmetlen, nyakatekert, semmitmondó kifejezések. Sajnos nemcsak előadásokban, hanem hivatalos szervek írásos jelentéseiben is gyakran találkozunk ezzel a nyelvünk szellemétől idegen ©tolvajnyelvvel©, Az ilyen kifejezések, mint: tralakit „kikádereztek", ezt száz emberből talán tíz érti meg, de az ia tíz sem érti igazában a szó helyes jelentését. De ha azt mondom, hogy „elbeszélgettek yelem", mindenki megérti. Ilyen a ©kiértékelés©, ©átértékelés©. Pedig se ©ki©, se „át", hanem valamit értékelünk. iVagy: ©kitárgyalták a kérdést©, ©átpolitizálták© az anyagot. Ez esetben is száz ember közül kilencven valami különös dologra gondol. Pedig semmi különös nem történt; egy kérdést megbeszéltek. A munka ©felülellenőrzése© — is hasonló nyakatekert kifejezés. A tájékozatlan itt is valami olyasmit gondolhat, hogy most a munkát ©felül© ellenőrizték, a jövő héten majd ©alul© ellenőrzik?! Amiről szó van, nem egyéb, mint valamilyen munka ellenőrzése. Folytathatnám tovább is a felsorolást, Az ilyenfajta beszédnek ikertestvére a sablonos beszéd. A sablonos beszéd lényege a sok semmitmondó ©szóvonzat©. Beszédben is, írásban is elharapódzik egy szó, magához kapcsolva egy vagy több olyan jelzőt, amely sablonossá teszi a mondatokat. így a ©segítség« mindég ©felbecsülhetetlen©, a kérdés ©komoly©, a ©közömbösség© ©tűrhetetlen©, a ©hiba© ©megbocsáthatatlan©, a ©tanulmányozás© — ©mélyreható© a ©következmény© — ©messzemenő©, az ©érdeklődés© <— ©széleskörű©, a ©lelkesedés© — ©szűnni nem akaró©, az ©előadás© — ©kimemerítő©, a ©fejtegetés© ©mélyenszántó és magasröptű©, ©hozzájárulás© ©jelentékeny©, az ©intézkedés© ©gyakorlati©, a ©siker© ©kimagasló©, a „kérdést felvetni" a „maga teljes komolyságában© stb. Ezeket a sablonokat azlufcáu ha kell, ha nem, használják bőségesom. mindenre, jóllehet idegenek a dolgozók beszédétől, nyelvérzékétől. Természetesen, hogy az ilyen kifejezésekkel teletűzdelt beszéd nem vonz, hanem taszít. Gyakori még ma is az olyan beszéd vagy írás, amelyben hemzsegnek a ©dolog pozitív és negatív oldalai". Meg a „nálunk még vannak hibák és hiányosságok és fogyaték'Tsságok©. És amelyben ©az esetek I zését, koqkr^^^jj .hsteaéteji eerseektt^ Kenderáztaíók gondjai Látogatás az Ujszegedi Rostkikészítő telepen vikus kiértékelése© szerepel. Sajnos, nem is kis számban találkozunk ilyen és ezekhez hasonló kifejezésekkel. Ha szemügyre vesszük, hogy az ilyen kifejezések mögött legjobb esetben mi rejlik, rájövünk, hogy: tájékozatlanság. A ©negatív és a pozitív oldal© mögött olyan események vagy tények húzódnak, amelyeket az előadó vagy a jelentésíró nem ismer, vagy nem tud értékelni. így azután elüti a dolgot egy ©negatívummal© és egy ©pozitívummal©. Csak az a baj, hogy az ügyek tisztázását ezek a kifejezések nem viszik előre, hanem hátráltatják. Arról nem is beszélve, hogy senki sem érti e kifejezés mögött a tényleges helyzetet. A ©hiányosságok©, a ©hibák© emlegetése helyett nem tudják megmondani, hogy a szóbanlevő területen mi a valóságos baj és mi a hiba előidéző oka. Ebből következik, hogy az ilyen ©hiányoeságok©at igen nehéz kijavítani. E szavakat természetesen sokszor jogosan is alkalmazhatjuk, például amikor összefoglaló megállapításokra használjuk őket, itt most a kellő ok nélkül, úton-útfélen való emlegetését hibáztatjuk. A „konkrét" szó sem előkelőbb, mint az a sok magyar szó, amellyel helyettesíthető: gyakorlati, való, érzékelhető, kézzelfogható, meghatározott, tényleges stb. A ©perspektívával© is így vagyunk, nem mondhatjuk-e, hogy távolabbi jövő, távlat, messzeség, kilátás? Az a helyes, ha változatosan, az adott körülmények közt legmegfelelőbb szót veszünk elő nyelvünk kincsestárából. i i Pártszervezeteink vezetőségeinek fel kell lépniök e ©tolvajnyelv© ellen. Ez a nyelv gátolja pártunk politikájának megértetését a néptömegekkel. Arra is jó kibúvót ad, hogy általános érvényre emelt frázissal intézzenek el egyesek nagyfontosságú kérdéseket. iTásban is, szóban is egyszerűen, érthetően kell magunkat kifejeznünk, hogy mindenki azonnal megértse, mit akarunk és miért akarjuk. Felszólalásokban, üzemi lapjainkban, faliújságokon emeljük fel szavunkat a nyelvrontás ellen. Nyelvünk ápolása közvetlen pártmunkánk segítésén túlmenően nemzeti ügy is. Nemzetté-válásunk és nemzeti létünk egyik nagyjelentőségű vonása éppen az egységes nemzeti nyelv. Nagy íróink, költőink és tudósaink hosszú évszázadokon keresztül harcoltak nyelvünk megteremtéséért. Harcoltak a feudális arisztokrácia latinsága és az osztrákok németesítése és a magyar nyelv parlagisága, provincializmusa ellen. Nemzeti létünket ma az amerikai imperializmus világuralmi törekvése fenyegeti. Ezeknek a vér- és dollárszagú tőkés-törtetőknek propagandájában a nemzeti lét ©avultságáról© szóló elmélet az elsők közt szerepel. Ezzel a kozmopolitizmussal mi a hazaszeretetet, a helyes nemzeti öntudatot állítjuk szembe. A hazafiság elmélyítésében fontos szerep jut anyanyelvünknek is. Anyanyelvünk ápolása, művelése hazafias kötelességünk. Pedagógusainkra hárul az a feladat, hogy általános iskoláinkban, középiskoláinkban ós az egyetemeken neveljék fiatalságunkat a helyes és szép magyar beszédre, írásra, e ©zsargon© kerülésére. De a társadalmi élet minden területén harcolnunk kell a színtelen, szagtalan, semmitmondó bürokrata nyelv ellen. Ezzel is segítjük pártunk és kormányunk politikájának végrehajtását: a nép nyelvén szólunk és egyben ápoljuk, erősítjük népünkben az igazi hazafiság érsikms jónás Hatalmas medence húzódik az Ujszegedi Rostl.ikészítő telepen az Üzem épületétől nem messze: a kenderáztató. Mindössze két hete, hogy megelevenedett itt az élet. Az áztató munkások a kazlakba rakott kendert hordják most az áztató medencébe, onnan szedik terítésre. Késő őszig tart ez a munka. Most éppen kivetés van. Nagy dolog ez. Ilyenkor a hajnal már talpon találja a dolgozókat: kora délelőttre végczniök kell munkájukkal. A munkások csendesen dolgoznak. Beszéd órákig nem hallatszik munka közben. Ütemes csobbanások törik csak meg a csöndet: a gumicsizmás lábak zaja. Néha a brigádvezető hangja hallatszik, aki a munkatempót diktálja. — Egyenlítst! — visszhangzik a sok méter hosszú medence fölött a csoportvezető kiáltása. Érti a szót mindenki, még a gyakorlatlan áztatósok is. A párok úgy rakják a kocsira a kendert, hogy induláskor fel ne boruljon. Megszakítás nélkül dolgoznak, mert minden perc drága. — Már be kellett volna fejeznünk a kivetést — szól Selmeczi János csoportvezető. — De még nem gyakoroltuk be magunkat a munkába, meg azután sok új áztatós került hozzánk az idén. Ügyeskednek azért az új munkások is, de hiába, még nem tudják pótolni a régieket úgy, ahogy kellene. Miskolci István új dolgozó munkájában például sokszor bizonytalanság mutatkozik. Nem tudja, hogyan is nyalábolja fel a csuromvizes kenderkévéket. Nehezére esik, mert még nem szokta meg, hogy a vizes kévéket magasra emelve a medence szélére dobja. Nemcsak ő, de a többi 40 áztatómunkás is elmarad. Itt-ott ürülnek ki csak az úgynevezett fiókok. Ezeken a helyeken régi áztatósok dolgoznak. Kevesen vannak, de mikor végeznek saját munkájukkal, szomszédaiknál láthatjuk őket. Nagy Péter, aki szakszervezeti bizalmi, a szomszédságában dolgozó Tapodi elvtársnak segít. Meg is állítja egy percre. — Nézd, így csináld. És nagy lendülettel emel fel több kéve ázott kendert, majd sietve viszi a medence szélénél várakozó társához, aki rögtön kocsira dobja. Tapodi elvtárs is megpróbálja. Vízhatlan ruháján vastag patakokban csurog a víz, könnyebben megy a munka, örül a segítségnek. Vass Mihály is így tanítja az áztatásban járatlan munkásokat. Magyarázza, de inkább mutatja, hogyan könnyebb a munka. Korán tavasszal az áztatás hosszabb ideig tart. A hűvös levegő miatt 8 —10 napig húzódik az áztatási idő. Nyáron viszont négy nap is elegendő. Ilyenkor tavaszszal kétszercsen nehéz a munka. Különösen ebben az évben, amikor az áztatósok 85 százaléka nem ismeri még teljesen a munka fortélyait. A több éve itt dolgozó palotaiakat az idén nem szerződtették, pedig ők mesterei a kenderáztatásnak. Úgyis tartják: Csanádpalota az áztatósok hazája. Az elmúlt évben a palotai áztatósok közül jó szervező munkájáért Bakos Mihály sztahánovista jelvényt is kapott, a többiek pedig sokszor jutalomban részesültek. Mennyi segítséget tudnának most ők nyújtani Szügyi János áztatós mesternek, akinek ezévben megszaporodott a gondja! Szügyi János áztatósmester állandóan ott tartózkodik a telepen. Most sűrűn ellenőriznie kell a medencéket. Ugyanis „elszökik" a víz a medencék1 bői, azt pedig pótolni kell, mert különben penészt kap a félig ázott kender. A medencék előkészítésére ezelőtt három hónappal felhívta a vállalat vezetőségének figyelmét és azt is megmondta, hogyan gondoskodjanak rendbehozásáról. Ezt azonban akkor figyelmen kívül hagyták a vállalat vezetői és csak most látják, hogy igaza volt az áztatós mesternek. Azzal, hogy pótolni kell a medencéből eltávozó vizet, késleltetik a kender ázási idejét, de megnehezítik az áztatósok munkáját is, mert kétszer annyi erőre van szükség, hogy a friss vízzel teleszívódott kenderkórót kiszedjék. Veszélyeztetve van a terv teljesítése is, mert ha áztatott kender nincs, a törő, a tilós nem tud dolgozni. Az amúgyis nehéz munkának más fékje is van. A medencéktől a száritóhelyig lovaskocsikon vontatják a kendert. A kocsik, amelyek sínhálózaton futnak, a megrongálódott sínek miatt sokszor megakadnak. A sínek között sok helyen 30—40 centiméter mély gödör van, így aztán nem csoda, hogy a kocsikat húzó lovakat baleset éri, vagy közben a kender leborul a kocsiról. Miért nem lehet rendbehozni ezt? Nincs rá keret! Azaz van százezer forint engedélyezve ezekre a munkákra, de a munkabérre csak 4000 forintot adtak. A vízlevezető csatorna tisztítása került csak ennyibe — hol van még a sínközök salakozása, a medence rendbehozása és a többi? Szárítóterület sincs elég. Az áztató munkásokról sem gondoskodnak kellőképpen, pedig a munka menete megkíkivánná ezt. Az itt dolgozó munkások az egész áztatási idényben sokat dolgoznak. Ezért helyes lenne, ha azt a megfeszített munkát, amit ők végeznek, nagyobb figyelemmel kísérné a vállalat vezetősége, több gondot fordítanának munkájukra, segítenék őket és elhárítanák útjukból az akadályokat, hisz az fiz látás zavartalanságától függ az egész telep évi munkája. r. J. Két szegedi egyéni gazda párosversenye Jópár nappal ezelőtt történt. Akkor, amikor a tavaszi munkák kezdődtek. A szegedi határban, kint a felsővárosi feketeföldeken a munkához látott a magastermetű, naptól-széltől barnára cserzett arcú, javakorabeli Csányi Sándor és szorgos felesége is. Az ő földjük mellett, a másik parcellán Gavallér Sándor tevékenykedett, akit bizony jól ismernek Csányiék is. Csányiék és Gavallér Sándor is egyénileg dolgozó parasztok. Mindkettőjükben, illetve mindhármójukban: Csányi Sándorban, feleségében és Gavallér Sándorban is, ahogy a tanyavidékeken mondják, egészséges virtusszellem, avagy: versengési vágy él. Történt pedig, hogy Csányi Sándor és a felesége elhatározták: „Párosversenyre hívjuk Gavallér komát, hadd lássuk, ki mint végzi dolgát itt a szántóföldön." Az elgondolás nyomában következett a tett. Párosversenyre lépett egymással a két egyéni gazda. Mert tudják ők, hogy a gyárakban, meg a tszek-ben is folyik a verseny, miért ne versenyezhetnének ők is? Való igaz, hogy a jó gazda az igyekvő a munkában, de hát az igazi verseny az nagy dolog. Ahogy már régebben vetették a krumplit, meg a többi tavasziakat, Csányiék, ott látták a másik darab földön a versenytársat: Gavallér Sándort is. Hol az egyik tekintett el a másik földje felé, hol meg amaz figyelte, mit ealnál a vetélytárs • szabadpiacra is. Ne takargassuk, hogy Csányiék és persze a versenytárs is, már most olyan munkát végeznek, hogy a saját szükségletükön és elsők között a beadáson túl jusson ez is, az is a piacra. Csányiék évi hízottsertés, tojásés baromfibeadásuknak eleget tettek már és a félévi adót is befizették.. Igaz, Csányióknak nincs anynyi földjük, hogy egy egész sertést kelljen beadniok és így még két másik dolgozó paraszttal társulva adtak be egy sertést. A kukoricabeadási kedvezmény a gyors sertésbeadás után persze jár. CSányiéknak 80 kilóval kevesebb kukoricát kell beadni, mert ennyi jár nekik a közösen beadott sertés után. Persze, hogy tudja Csányi bácsi és a felesége is: a dolgozó parasztnak az ipari munkások gyártják a ruhaféléket, lábbeliket, a mezőgazdasági kisgépeket. S bizony fontos gondoskodni azoknak az embereknek az ellátásáról, akik a gyárakban munkálkodnak. Csányiék földjén szépek a vetések. Bíznak is abban — nem alaptalanul — hogy megfelelő lesz a termés. Jó a kedvük és érzik a gazdáikodáz jó izét. Ahogy Csányi Sándor mondotta, amikor vele beszélgettünk: „Most még bizony nehéz eldönteni, hogy ki az első." Mert ők — Csányiék — és Gavallér Sándor is a soros mezőgazdasági munkákat takarosan elvégezték. De majd ezután következik a növényápolás és ott lesz ám serény munka, ott majd csak elválik, hogy ki jár az élen. — Aztán Ki lesz az első? — kérdezzük a nevetőszemű Csányi Sándort. Azt válaszolja: „Mi nem akarjuk magunkat hagyni, de így tartja Gavallér koma is. Aztán, ha jól meggondoljuk, egyikünk se' veszt." Csakugyan igaz ez, mert mindketten győztesek lesznek. A példásan és időben megművelt föld dúsan terem ée Jut tesmény a Az örökké tevékenykedő Csánviné három tyúkalja tojást keltetett és az aprójószágok már fürgén szaladgálnak a tanyakörnyéken. A csirkéket felnevelik és viszik majd piacra. Kiskacsák is lesznek, amelyeket felnőve majd „tömés alá" fognak és mint hízott kacsákat adnak eh Tán ide kívánkozik az, amit Csányi Sándor így fejezett ki: „Az igyekvésnek az ember elsősorban maga veszi hasznát." Csányi Sándorék — mint már írtuk is — tudják, hogy miért fontos a beadás teljesítése. Ismerik azt is, hogy az állam iránti kötelezettségek teljesítése olyan törvény, mint például a beadási kedvezmény és a sok más, ami a dolgozó parasztok életét könnyíti, segíti. Példamutató dolgozó parasztok ők a szegedi határban. Nemrégiben, amikor a tanácsházánál megbeszélést tartottak az élenjáró egyéni gazdák, ott volt Csányi Sándor is. Több példamutató, a kongresszusi vállalást teljesítő parasztembereknek díszes emléklapokat adtak át. Tagadhatatlan öröm Nem kell már félni a tagosítástól, sokat könnyítettek a beadáson is. Csányiéknak két tehenük van. Eddig minden tehén után volt beadás. Most a második tehén után már nem kell tejet bevinni. Vigyáznak is a két szép állatra, mint a szemük világára. Naponta mintegy 15 liter tejet értékesítenek a szabadpiacon. Ez hetenként szép pénzt hoz a házhoz, volt Csányi Sándor számára is, hogy ő is kapott egy díszes emléklapot. Hazamenve aztán mutatta azt feleségének is, hiszen ő is vele egysorban dolgozik, — övé is, az elismerés. És Csányi Sándorék neve bekerült Szeged város dicsőségkönyvébe is. ... Folyik a verseny Csányi Sándor és Gavallér Sándor között a felsővárosi feketeföldeken. A vetélkedésnek bizonyosan nem lesz vesztese. (m. 5.) Növényápolási munka a Táncsics tsz-hen A szegedi Táncsics termelőszövetkezet tagjai példamutatóan végezték el földjükön a tavaszi szántást, vetést. Továbbra sem késlekednek a sorulévő mezőgazdasági munkákkal és most a növénytermelési brigád négy munkacsapatának tagjai végzik a borsó, mák, cukorrépa és takarmányrépa első kapálását. A borsó és a mák kapálását már befejezték. A szövetkezetiek még az elmúlt héten hatvan holdra elvetették a kukoricát és mórt a szétszórt területeken végezték a kukoricavetést. Igen helyesen gondot fordítanak a háztáji területekre és a napokban a tsz fogataival, vetőgépeivel ott is elvetik a kukoricát. A húsz holdas öntözéses kertészetben is szorgalmasan dolgoznak és a szabad földbe ültetik ki a palántákat. Néhány nap múlva a szövetkezetiek többezer fej melegágy! salátát értékesítenek. A hét végén pedig a munkaegységekre pénzeiőtamt asztanáb a, tagoknak.