Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-21 / 68. szám

oelmugyrrorszag VASÁRNAP, 1954. MÁRCIUS 81. Egy kórushangverseny elé Még elevenen él városunk dol­gozóinak emlékezetében a multévl szegedi Kodály-hangverseny, me­lyen kétszeres Kossuth-díjas zene­szerzőnk is megjelent, s egyik mű­vét dirigálta. Kodály művészeté­nek szegedi ápolói már akkor el­határozták, hogy új kórusba tömö­rülve még intenzívebben művelik a kodályi hagyományokat. A Mes­ter hozzájárulásával a nevét viselő Szegedi Kodály-Kórus ősszel meg is kezdte próbáit, s most lelkes munkájának eredményével 2i-én, vasárnap este mutatkozik be Sze­ged dolgozói előtt 19 Kodály-szóló­ének és kórus-kompozicióval. Ez a hangverseny már nem az ismeretlen szerzőt akarja bemu­tatni, hanem a róia való ismerete­inket tovább mélyíteni, Kodály énekkari ' kompozícióin keresztül óhajtotta elvezetni a szé­les tömegeket a muzsikához, ama műfajon keresztül, mely minden embernél a legtermészetesebb; az éneklésen. Kodály olyan témákhoz nyúlt, melyek a nép ajkán éltek, ezeket öltöztette művészi formába, s így a formán keresztül teszi meg a hallgató — mivel a téma ereden­dően az övé — az első lépést a magyar műzene felé. A vasárnapi hangversenyen meg­szólaló művek egy lépéssel tovább mennek. A formai mondanivaló új­szerűsége mellett megjelenik ben­nük a tartalom egyéni jellege is. Nemcsak népdalfeldolgozások ezek, hanem egyéni, saját kompozíciók is. Az út világos: innen már egy lépés visz a zenekar, a széles tö­megek által eddig kevésbbé értett „nagy zenék" világa felé, az új ma­gyar műzenéhez, amely már nem­csak a multat idézi, hanem han­got ad a mai ember problémái­nak is. A „Köszöntő" című mű még bril­liáns népdalfeldolgozás; a „Molnár Annában" már érezzük a nagy ze­neköltő drámai erejű költészetét, melyben a párbeszédes népballada feldolgozása mellett, a cselekmény tragikus hangulatát is mesterien szólaltatja meg; az „Estében" és a „Kufárokban" pedig elér a nép­zene által megtermékenyített ko­dályi-műzene magaslatára. E két monumentális kórusremekben mintha már a kodályi-nagyzene­kart hallanánk! Kodály maga mondja: „Meggyőződésem, hogy csakis a vokális zenén keresztül vezethetjük el a nagy tömegeket a hangszeres zenéhez. Az énekkari kompozíciónak szövege van, zené­je ennek kapcsán válik hozzáférhe­tővé. S mert könnyen hozzáférhető, s ezért közérthető is, a kórusok a legmagasabbrendű zenét is eljut­tatják a tömegekhez. De a kórus­éneklés a nagytömegeket öntevé­kenységre is bírja, passzív hallga­tókból aktív zenélőket nevel. Az énekkari éneklés összefogja az embereket, a közösség érzését és szellemét plántálja beléjük." A Kodály-művek jellegét hatá­rozott kettősség jellemzi: egyfelől a népdal, másfelől az új, az igazi ma­gyar műzene. A motívumok, a nép­dalok, balladák hangját idézik, a szerkezet, a feldolgozás, a nem egy­szer időtartalomban is nagyramé­retezett formák a műzene felé mu­tatnak. A Szegedi Kodály-Kórus vasár­napi hangversenye a maga dialek­tikus fejlődésében mutatja be Ko­dály művészetének pedagógiai ten­denciáját, amely a népzene és a műzene dialektikus ellentétén ke­resztül jut el az új, igazi magyar, a széles néprétegek által is érthető műzenéhez, Szeghy Endre dr* Közel 30 ezer látogató a szegedi Nemzeti Színház tájelöadásain A Szegedi Nemzeti Színház el­viszi művészetét Csongrád megye minden városába, sok községébe. Gyakran 80—100 főnyi, színészek­ből és zenekari tagokból álló együttes megy a „táj-autóbusszal", hogy tanítsa, szórakoztassa a fal­vak népét. A színház műszaki doh gozók elkészítették az eredeti dísz­letek kisebbített másait, amelyeket magukkal visznek a kisméretű fa­lusi színpadokra. A tájelőadások Iránt mindenütt nagy az érdeklődés. Hódmezővá­sárhelyen és Makón minden dara­bot kétszer játszanak. Hódmezővá­sárhelyen 635, Makón pedig több mint 500 dolgozó váltott bérletet. Szeged külvárosi dolgozóinak ké­résére tájelőadásokkal keresik fel a külső városrészeket is. Az alsó­városi kultúrházban és az újszegedi „November 7" kultúrotthonban rendezett előadásokban már sok száz dolgozó paraszt gyönyörkö­dött. A Szegedi Ruhagyár dolgo­zóinak kívánságára pedig az üzem kultúrtermében mutatták be a „Vándordiák" című nagyoperettet. Az előadást az üzem 450 dolgozója tekintette meg* Az idei színház-idényben a Sze­gedi Nemzeti Színház 97 tájelőadá­sát közel harmincezren nézték meg* A magyar Tanácsköztársaság Vízszintes: 1. A vízszintes 61-es elődje. 11. Ige. 12. Idős. 13. Régi mérték. 14. Test­rész. 15. Tankolni betűi keverve. 18. Személyes név­más. 20. Ige oro­szul. 21. A „Két iskola" írója. 22. Színcebőrűt. 25. Római 505. 27. Gramm rövidítése. 28. Francia író neve fonetikusan. 30. Táviratban szőlő. 33. Csapa­dék. 35. U. C. 36. Több mint játék. ( 37. Kevert rét. 39. { Ser betűi keverve. 40. Zala mással­hangzói. 41. Úzök latinul. 43. Emelő rendszerű gép. 46. Magánhangzók. 48. B. Ó. 49. Játék. 50. Füi'gŐ gw 3-as alkotója. 54. Vissza szeméiyos névmás. 56. Afrikai város. 57. Az abc folytatása. 59. Vág József nő­je. 61. A Végrehajtó Bizottság ne­ve 1919-ben. 02. Életben van. Függőleges: 1. Juliász Gyulg ál­tal irányított kviltúrcsoport neve, 2. szövetség, egyesülés. 3. A múze­um kiállításán látható művészi plakát felírása. 4. g-vel büntetés. 5, Tenisz játszma. 6. Éké® férfinév, 7. Hibás kavics. 8. ... uz ön hang­jai 9. Sóhaj. 10. Vízi növény. 16. Hegység. 17. Levegő. 19. Hengeteg. 23. Vissza a munka tudományos egysége. 24. Ynrróeszköz. 26. Korcs­mád. 29. Vissza: ízesítő ital. 81. Megye. 39. És latinul. 84. Vissza: 1 U 4 1 n "1 r( r-pq 11 • 12 1 • 13 • 14 i 15 16 í! 18 18 19 m 20 21 mt 23 24 • m 25 81 26 m 27 m 28 29 30 31 32 a 33 34 a 35 36 a 37 33 m • 39 10 • 41 1 42 | 43 41 45 m 10 V. ­­N •58 47 m 48 m 40 i 30 3l 52 53 £3 54 B 30 57 58 • 59 |0O 31 a 62 A magyar ifjúság békeharca segíti a francia fiatalok harcát békés, boldog jövőjükért Ifjúsági bébe-beeeélgeiée a Sxegedi Kender fon ágy árban A virágot, tarka függönyök, terítők, az Ízlésesen elhelyezett jel­mondatok barátságossá tették a Szegedi Kenderftmógyir DISZ klubhelyiségét. Ide igyekezett pén­teken este pár perccel hat óra előtt a szegődi ifjúság színe-java: élenjáró ifjúmunkások, egyetemi hallgatók, főiskolások ée középisko­lások. A Városi Bélkohlzottság hív­ta őket össze békebeezélgctésre. Mindenki tudta, hogy kedves ven­dég jön majd; Egy francia lány, békeharcos. Ahogy ültek a virággal díszített asztalok mellett, halkan besaéJget­ve, állandóan figyeltek az ajtóra is, kíváncsin várták a vendéget. Nem váratott sokat magára. Hat órakor érkozett a fiatal, mosolygó arcú, feketehajú francia lány. Meg. állt a klubterem ajtajában és örömmel, szeretettel nézett végig a megjetent fiatalokon. Egy percre eeend lett, csak a gramofon szólt tovább, halk dallal fogadva a be­lépőt, A csendet taps törte meg. A szegedi fiatalok tapssal köszön­tötték a francia ifjúság küldöttét, a francia békehareoat. A vendéget Fehér László, a Sze­gedi Konderfonógyár DlSZ-tltkára üdvözölte és megkérte, hogy be­széljen a francia ifjúság életéről, harcáról és a francia fiatalok bé­k etörok vósei r öl. A vendég lieszédében elmondta, hogy a francia fiatalok a Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetségbe tömörülve a Francia Kommunista Párt támogatásával egységesen harcolnak az európai védelmi kö­zösség megkötéee oilen, harcolnak a vietnámi háború beszüntetéséért. Beszélt a francia egyetemi ifjúság és a francia munkásifjúság nehéz küzdelmes életéről. Példákat mon­dott a fiataloknak arról, hogy a francia munkáslányok 15—20 szá­zalékkal kevesebb bérért dolgoznak, mint a többi dolgozó a gyárakban. A beszéd után a megjelent fiatalok több kérdést tettek fel. Székely Sándor egyetemista fiatal Hőbbek között megkérdezte. hogy Franciaországban a háború éta építettek-e egyetemet vagy főisko­' Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az ANUG­4DATMGÍLTATÁS lát és ogyben azt is elmondta, hogy nálunk a félszabadulás óta igen sok iskola épült. A vendég szo­morúan, de bizakodva válaszolt er­re a kérdésre. Egy 500 férőhelyes iskolai épületet építettek az or­vosi fakultáson háromezer hallgató részére, A legtöbb egyetemén ke­vés a hely, nehéz a hallgatók hely­zete. A diákok egyre jobban be­kapcsolódnak a szociális követelé­sek teljesítéséért vívott harcba, kö­vetelik, hogy az állami költség­vetésben nagyobb összegeket for­dítsanak közoktatási célokra. De­cemberben és februárban a diákok tüntetéseket szerveztek, amellyel elérték, hogy a nemzetgyűlés újra tárgyalja a közoktatási költségve­tést. Bókai Éva, a Szegedi Kender­fonógyár ifjúmunkása azt kérdezte, hogy milyenek a franciaországi gyárak, mivel töltik szabadidejü­ket a francia munkáslányoki — 'A francia gyárak — moder­nek ugyan, de csak azért, hogy a munkások kizsákmányolásával még több hasznot húzhassanak a tő­kések. Azzal már nem törődnek a kapitalista gyárakban, hogy mun­kásvédelmi berendezéseket léte­sítsenek. A francia munkáslányok szabadidejükben aláírásokat gyűj­tenek, felvilágosító munkát végez­nek a béke érdekében ée kultúrcso­portokban is szerepelnek. Azokat a kultúresoportokat senki nem tá­mogatja anyagilag, mindent a ma­guk erejéből oldanak meg. Sok kérdés és sok értékes felelet hangzott még el ezen az ifjúsági béketalálkozón. A megje­lent fiatalok nagyon sokat tanul­tak belőle, Lacsán Mihályné elv­társnő, a Városi Békebizottság tit­kára befejezésül arra kérte a fia­talokat, hogy a munkahelyükre, az iskolákba visszatérve mondják el mindenkinok, mit hallottak ezen a beszélgetésen. Ezután megszólalt a gramofon, s a fiatalok táncolni kezdtek. Töb­ben körülvették a kedves vendé­get és alig fogytak ki a kérdések­ből. A kedves vendég mindenki­nek szívesen felelt és közben több­ször is figyelmeztette a kérdezőket arra, hogy soha ne feledjék el: a magyar ifjúság békeharca is nagy­ban segíti a francia fiatalok har­cát békés, boldog jövőjükért, Tapsi barátja. 38. Eledel. 39, Se nem szoroz, se nem „szt I 42. Férfi­név. 44. Módosító szó. 45. Cáfolás kezdete. 47. Rigó betűi keverve. 51. R. L. I. 52. H. J. E. 53. Rádióállo­más. 58. Patak. 59. Fordítva: utó­vizsga rövidítés. 60. U. a„ mint viz. szintes 51-es. Beküldendő: Vízszintes 1., 50. éa 61. Függőleges 1. és 3. A múltheti rejtvényeink helyes megfejtői közül könyvjutalmat nyertek: Liliom Károly, Juhász Oyula-u. 9„ Sehmindt Józsefnél, Partizán-u. 7/b., Bornemissza Ele­mérné, Sztálin-körút 86. 3, SZELVÉNY Ma délelőtt nyílik a Tanácsköztársaság emlékkiállítás 'Á Magyar Tanácsköztársaság győ­zelmes kikiáltásának 35 éves év­fordulója alkalmából a Városi Ta­náos Népművelési Osztálya és a Társadalom ós Tormészottudomá­nyi Ismeretterjesztő Társulat em­lékkiállítást rendez. Az országos viszonylatban érdekes kiállítás anyagát Bálint Alajos, Csongor Győző, Ertsey Péter, Oltvoy Forcno és Szőke Mihály elvtársak állítot­ták össze. A kiállítás ünnepélyes megnyi­tója ma délelőtt fél 10-kor lesz a Móra Ferenc Múzeum kupola­csarnokában. A kiállítást Simon Béla elvtárs, a Városi Pártbizottság munkatársa nyitja meg, ünnepi beszédet Székely Lajos révtárs, egyetemi adjunktus, a történelem­tudományok aspiránsa mondja. Az ünnepi beszédet rövid kultúrműsor és tárlatvezetés követi Szeged város tanácsa szerdán ülést tart Szeged város tanácsa március 24­én, — szerdán — délután 4 órakor a tanácsháza nagytermében ülést tart. A tanáosulés tárgysorozata a következő: 1. Feladatok a mezőgaz­dasági termelés fejlesztése terén. Előadó: Kurunczi Lajos elvtárs, a tanács főagronómusa. 2, Beszámold a város ezévi egységes tervéről. Előadó: Nggy István elvtárs, a végrelvajtőbizóttság elnökhelyettese. A tanácsülés nyilvános, — min­den szegedi dolgozó részt vehet a tanácsülésen, meghallgathatja á beszámolókat, hozzászólásokat. A vietnami néphadsereg elfoglalta Dien-Bien-Phu északi védőállásait Párizs (MTI). A legújabb jelen­tések szerint a vietnami néphadse­reg katonái a tüzérség támogatásá­val benyomultak Dien-Bien-Phu legfontosabb keleti állomásába, amely párszáz méternyire fekszik a várostól. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság rádiója pénteken közölte, hogy a néphadsereg egységei el­foglalták Bankéo előretolt állását, továbbá, hogy miután Bao Daj­nak ezen a torületszakaszon beve­tett katonái március 17-én megad­ták magukat, a védők utolsó elő­retolt állása is elesett. pagy természeted, 49. Fent hasaltak a házte­tőn az őszi szélben, s igazgatták, varrogatták a nádat. Az öreg taní­totta a nádtető mun­kára, meg a saját élet­felfogására. — Ne legyen olyan Tamás fiam. Tegyél úgy, mint Sándor bátyád. Lásd, az már négy éve egyhuzamban béresta­nyáskodik Sikos Hódinál. — Vizes, dohos lyukban laknak. Belehalt a kislánya. — A lakása, Igaz, nem jó. Dehát, fiam isten bűnömül ne rójja, hogy ezt mondom, az a kislány amúgy is meghalhatott volna. Megesik minden csalidnál. Eljött a végórája, szegénynek ... — Végórája... Elvitte a nyomorúság! — A két kisgyerek kint szaladgál az udvaron, egészséges, mint a makk. Sándor bátyád elvállal minden munkát, szeretik is a gazdák. A múlt hónapban ólat csinált a gazda birkáinak. — Én is dolgoztam eleget, nem mondhatja, édesapám. — Hát hiszen dolgoztál, elhiszem, csak ne volnál annyira hirtelen. Mint a piaeon is Hegedűssel. Inkább hallgasd eL A gazda csak gazda, ez a világ rendje. — De az isten... azt a gazdát! Eltűrjem, hogy lemocskoljon, lepiszkoljon! Ugy járjak, mint Julcsáék! Az öreget szivén vágta e® a ezó. Keze megállt a szerszámmal. Elgondolta hirtelen: szegény Julcsa, mindig dalon, amíg lány volt. Olyan volt, mint az élőt. Hej-haj. Szomorú ez a világ. Jánosék tavasszal, amikor már útban volt a Julcsa harmadik gyereke, ingyenesta* KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE ny ásnak álltak ej, Ugy gondolták, tartanak a gyepen néhány tyúkot, napszám, aratás is jobban kerül, Jibút tömnek, könnyebb lesz az óletiik. A kisfiút aztán megtámadta valami­lyen nyavalya és elvitte. Julcsa úgy siratta, amikor temették, úgy zokogott, májd lesza­kadt szívéről a magzata. Az öregember hangját elfátyolozta a bá­nat, úgy felelt a fiának. Nagyon szerette a kis unokáját, aki meghalt. — Isten őrizz, hogy olyan élhetetlen le­gyél I — Kis ideig hallgatott, majd hozzá­tette: — Szegény Julcsát túlságosan megpró­bálta az élet. Tamás eljárt az Egyletbe, — sokszor Zsófit is elhívta, — csellengett a piacon, tett-vett a ház körül. Mázsás gondok redőz­ték a homlokát, a reménye egyre fogyott. És hogy elveszítse minden bizodalmát, a világ újabb csapást mért a fejére, az életére. A pap kezdte. Isten szent nevében kiküldte a tem­plomszolgát, hogy Tamás fizessen párbéradót. Rá két napra a kisbíró kereste föl Tamásékat. Adókönyvet hozott. Hogy Tamásnak útadót kell fizetnie. Tamásnak, aki szegényebb a templom egerénél. Hát van lélek az urak­ban! Hej, micsoda boldogság volt vőlegénynek ée fiatal férjnek lenni... Olyan szép volt, hogy tán nem is volt igaz. Amikor még Zsófi lány és menyasszony volt... Amikor a meggy­fák alatt kergetőztek, s amikor a mézeshetek idején teli zsákok állottak a szobájukban... Az a boldog, hancúrozó, csókolódzó, nótáé világ! ... Hej, az em­ber azt hihetné, ki tud­ja, milyen rég volt. Pe­dig csak egy, egyetlen­egy reményteljes, gaz­dag tavasz, s egyet­lenegy szárnyaszegett reményű, másnak termő nyár haladt el. És azóta kiürültek mind a búzás zsákok. Elfogyott a tavalyi keresmény, holott csípyján bántak vele- Csípyján, a tűz pusztítaná el ezt a világot. Zsófi spórolt, be­osztotta. s olyan szűken mérte ki nz élelmet magának, szegényke, hogy mialatt gömbö­lyűre nőtt az állapota, amúgy csúnyán leso­ványodott. Kerek arca hpsszúra nyúlt, sötét szemét karikák árkolják, szeme alatt feszül a bőr a csontokon. Mi lesz veled, életem virágszála! Mi lesz veled, drága kicsi feleségem, Zsófikám!... Tamás olthatatlan szerelemmel szerette a feleségét. Egyedül csak arra gondolt; kereset kell, munka kell, mindenféleképpen. Táplá­lókot kell szerezni az asszonynak, azután meg ruha is kell. Párbért, adót nem fizet, egye meg a rossz fene, avval, aki kiküldle. De enni kell és Zsófinak rujj^i is kell. Csak no volna ©z a válság, vagy bogy mondják. Dolgozna ő három ember helyett is, ha vala­hol kellene a munkáskéz. A gazdáknak nem kell, iparosnak nem kell, kubik pedig éppen­séggel semennyi sincs. Az öreg Vasas azt ajánlotta, menjenek ki Zsófival Nagy Vargához bérestanyáskodni. Megvette a Tűhegyi-tanyát, bérestanyást ke­res. Kommenciót ad, legalább lesz mit en­niök. Deliáit nem volt elég tizennégy eszten­deig! Más kapcája legyen újra! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents