Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-21 / 68. szám

VASARNAP, 1954. MÁRCIUS 21. 3 DfLMAGYARORSZftG A MAGYAR Tanácsköztársaság Saeged dolgoaó népe forradalmi hagyományainak legdicaőbb esemény a i A Tanácsköztársaság kikiáltása ssssa magyar Tanácsköztársaság, a magjar kommün szerves része és folytatása volt a magyar szabadságharcoknak és forradalmaknak. S hiába szőrt rá a fekete reakció 25 esz­tendőn keresztül minden rágalmat és gyalázatot, mint a felszabadító forradalmak egyik kiemelkedő láncszeme foglal helyet a magyar történelemben. A magyar kommunista moz­galom egyik becsületbeli tartozása, hogy a kommün emlékeit megszabadítsa attól a mo­csoktól és rágalomtól, melyet az ellenforradalom oly szívósan szórt rá s kijelölje helyét a magyar történelem legfényesebb eseményei között. (Rákosi Mátyás), Harmincötödik éve emlékezik Szeged dolgozó népe forradalmi ha­gyományaink legdicsőbb eseményé­re; a Tanácsköztársaság kikiáltá­sára, amikor városunk forradalmi tömegei az ország élenjáró haladó erőivel tartottak lépést. A polgári demokratikus forrada­lom nyomán Szegeden is még foko­zottabb erővel lép fel a proletáriá­tus. Forradalmi energiájával le­győzi azokat a manővereket, me­lyeket a forradalmat lefékezni akaró polgári kormányzat vagy a szociáldemokraták árulása állít szembe harcával. Megteremti a fel­tételeket a Kommunista Párt helyi szervezetének megalakításához. 1918 utolsó napjaiban maga Rákosi Mátyás elvtárs — a párt akkori vi­déki szervezőtitkára — jön Szeged­re, hogy útmutatásával szervezet­be tömörüljenek Szeged legöntuda­tosabb baloldali munkásai, akik már addig is kommunistáknak vallották magukat, mondva: "Minden be­csületes szocialista —• kommu­nista!® 1919 januárjától március köze­péig Szegeden a munkások, a ka­tonaruhába öltöztetett parasztok tovább járják a politikai harc is­koláját. Januárban még gazdasági követelésekért folyó harcokat .— melyeket a Szegedi Kendergyár, a Back Malom, a Fűrészgyár, a Lég­szeszgyár munkásai folytatnak — felváltják a politikai jellegű sztráj­kok, demonstrációk, mint például a március 9-i nagygyűlés, ahol a proletárdiktatúra azonnal kikiáltá­sát követelik. Március 14-én kom­munista nyomásra a munkástanács veszi át Szegeden a hatalmat, ép­pen a kommunisták elleni országos szoc. dem. támadás után. A bu­dapesti Vörös Újság így emlékezik meg a szegedi mozgalmakról: „ „A fejlődés tempóját, amit. az ,,«jy­! »éq«>s» szoc dem. pár, d.ktál, a mun. I káspárt sehoqy sem akarta betartani. I Mindun'alan kirobbannak olyan pro. |etármozqa|mak, amelyek a szocialis­ta proqramm valőraváltásában eléje ! váqnak a pár, eqyOitműködő szándé­kainak és a poiqári rendre halálos csapást mérnek. Szeqed és Tolna a munkásmozqalom két ''yen aIlo. mása.'' Március 22-én is felderengett ia munkásosztály, az elnyomottak, kizsákmányoltak felszabadulásának hajnala: Szeged proletáriátusa ke­zébe vette a hatalmat. Bebizonyí­totta, hogy megértette a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom ta­nulságait. 1919 hős szegedi harco­sai mgemutatták, hogyan kell küz­deni a proletárnemzetköziség szel­lemében a nemzetközi imperializ­mus ellen. A proletárnacionalizmus legyőzhetetlenségét mutatja, aho­gyan küzdöttek Szegeden a hős orosz proletáriátus Szegedre ke­rült fiai — a Zarecsnik Jánosok vagy ahogyan az intervenciós hadsereg egyenruhájába öltöztetett munkás- és parasztkatonák segítet­ték a magyar proletáriátus ügyét. Bár Szegeden az imperialista be­avatkozás miatt annyi ideje sincs a proletárhatalomnak, mint az or­szág középső területein, intézkedé­seiben és terveiben látszik, hogy a pesti Tanácskormány utasításai és rendeletei szerint járt el. Mindösz­sze 5 napig áll fenn Szegeden az első munkáshatalom. A külső nyo­más, a francia intervenció követ­keztében a direktóriumnak és . a forradalmi katonaságnak el kellett hagynia Szegedet. A főváros . és Szeged kapcsolata megszakadt. De amint a főváros proletáriátusával lépést tartva harcolt a proletárdik­tatúráért, a magyar nép szabadsá­gáért a szegedi munkásosztály; mi­kor az ellenséges túlerő elszakította Tanács-Magyarországtól, ugyanúgy igyekezett áldozatos harcával an­nak fennmaradását biztosítani . a Tanácsköztársaság részének érezte magát. 1919 szegedi forradalmi hagyo­mányai, tanulságai, tapasztalatai .sokban segítettek, hogy a szegedi kommunisták, a szegedi dolgoeólc többsége a felszabadulás után sok­kal világosabban lássák a tenniva­lókat, sokkal határozottabban , le tudják leplezni az osztály ellensé­get. Nagy része volt 1919 tapaszta­latainak abban, hogy a felszabadu­lás után leleplezik a szociáldemo­krácia igazi céljait, vagy a kleriká­lis reakciót, mely az ellenforradal­mi tradíciót próbálta felelevení­teni. Tanultak a szegedi kommunis­ták 1919-ben elkövetett helyi hi­bákból is, felismerve a munkás­paraszt szövetség szüntelen erősí­tésének fontosságát. Amikor 1919 hősi, áldozatos harcairól emlékezünk, lehetetlen nem gondolni arra a történelmi je­lentőségű segítségre, melyet a Szovjetunió hatalmas ereje nyúj­tott, megakadályozva annak lehe­tőségét, hogy az imperialisták be­avatkozzanak belső ügyeinkbe, még egy 1919-et csináljanak Szegeden, vagy egyebütt hazánkban. A törté­nelem Igazságot szolgáltatott Sze­ged városának: míg 1919-ben igen hamar az Imperialista megszállók és hazai csatlósaik karmaiba került a város, 1944-ben a diadalmas szovjet hadsereg küzdelmei során az első magyar városok között sza­badította fel; míg 1919-ben a ked­vezőtlen történelmi körülmények az ellenforradalom gócává tették Szegedet, 1944-ben egyik fontos ki­induló állomása lett népünk új, felszabadult életének. Megkezdte megvalósítani az első proletárdik­tatúra örökségének, hős harcosai­nak tervelt a munkásosztály, a széles dolgozó tömegek vágyait, tö­rekvéseit Űjabb és újabb harca­inkhoz, győzelmeinkhez merítsünk erőt 1919 hős szegedi kommunis­táinak, forradalmárainak dicső ha­gyományaiból, Bánkút! Imréné, az Egyetemi Történeti Inté­zet "Szeged története® mun­kaközösségének tagja Emlékünnepség Szegeden a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 35. évfordulója alkalmából A Magyar Dolgozók Pártja Szegedi Városi Bizottsága a dicső­séges Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 35. év­fordulója alkalmából pénteken délután 5 órakor emlékünnepséget rendezett a Vörös Csillag filmszínházban. Az elnökségben ott voltai? a város vezetői, az ipari üzemek, dolgozó parasztok, a rendőrség, honvédség képviselői. Az elnökségben foglalt helyet Zombori János elvtárs, a Szegedi Városi Pártbizottság titkára, G. Fazekas Erzsébet elvtársnő, egyetemi tanár, a Központi Vezetőség Agitációs- és Pporpa­ganda Osztályának munkatársa, Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács elnöke, Nagy Sándor Sztálin- és Kossuth-díjas író, Fodor Gábor elvtárs, kétszeres Kossuth-díjas, a Tudományegyetem rektora, Kukán Ferenc elvtárs, az Orvostudományi Egyetem dékánja, Kátai Károlyné elvtársnő, a Textilművek munkásnője, Csúcs Mihály elvtárs, a Tán­csics tsz elnöke, Csányi Sándorné elvtársé egyénileg dolgozó paraszt­asszony és mások. Az ünnepélyesen feldíszített filmszínházban a párt- és tömeg­szervezeti aktívák, a szegedi dolgozók gyűltek egybe, hogy leróják kegyeletüket a Magyar Tanácsköztársaság hőseinek, emlékezzenek a Magyar Tanácsköztársaság nagyszerű és hősi napjaira. Felcsendültek az Internacionálé hangjai, — megkezdődött az ünnepség. Zombori János elvtárs megnyitó szavai után G. Fazekas Erzsébet elvtársnő, egyetemi tanár tartotta meg ünnepi beszédét. G. Fazekas Erzsébet elvtársnő beszéde G. Fazekas Erzsébet elvtársnő beszéde első részében elmondotta, hogy vasárnap, március 21-én van 35 esztendeje annak, hogy meg­született a dicsőséges Magyar Ta­nácsköztársaság. S akkor, másnap reggel a "Vörös Újság" "Minden­kihez" című felhívása tudatta az ország népével: "Magyarország proletársága a mai nappal kezébe vesz minden hatalmat". A Magyar Tanácsköztársaságnak, a magyar proletár-hatalomnak ki­emelkedő nemzetközi jelentősége, jellege volt. Népünk felsorakozott a nemzetközi proletáriátus első rohambrigádja, Szovjetoroszország mellé és jelentős segítséget nyúj­tott a világ első proletárhatalmá­nak azzal, hogy magára vonta az imperialista intervenciós seregek egy részét. A Magyar Tanácsköz­társaság megalakulásának hírét maga Lenin jelentette be március 23-án, a Bolsevik Párt VIII. kon­gresszusán. Április 3-án, a mosz­kvai szovjet rendkivüli ülésén, Le­nin ismét Magyarország példáját idézte a szovjethatalom nemzetközi jellegének fejtegetése során. Isme­retes, hogy Lenin elvtárs üdvözlő üzenetet küldött a magyar proleta­riátushoz, a Magyar Tanácsköztár­sasághoz. Az előadó a továbbiakban vázol­ta azokat a hatalmas eredménye­ket, melyeket az első magyar pro­letárdiktatúra hatalma a dolgozó nép érdekében létrehozott, miköz­ben szüntelen harcot vívott a kül­földi imperialista intervenció túl­erejével és a jobboldali szociálde­mokrata vezetők belső aknamun­kájával. Köztulajdonba vették a legfontosabb termelőeszközöket, ál­lamosították a gyárakat, bankokat, bányákat, nagybirtokokat. A belső ellenség szabotázs-akciói ellenére ls biztosították a szociális termelés folytonosságát. A magyar proleta­riátus hősiesen védte a proletárha­talom belső vívmányait, a dolgozó nép, az ifjúság boldog életének zá­logait, az apák vérüket hullatták a Magyar Tanácsköztársaság megol­talmazásáért és gyermekeik boldog jüvőjéért, Szeged munkássága becsülettel megállta a helyét Sokan még ma is azt hiszik, hogy mert Szegeden tanyázott a Tanácsköztársaság fennállása ide­jén a Horthy-banda, mert ebből a városból hirdették a magyar nép nyúzói az ellenforradalom úgyne­vezett "szegedi gondolatát", ennek a városnak dolgozó népe talán nem állta meg helyét a Tanács­köztársaság hősi és dicső napjai­ban. De éppen az ellenforradalom kulturális kirakatpolitikája által létrehozott és népi demokráciánk alatt újjászületett, a dolgozó nép szolgálatába állított szegedi egye­tem fiatal marxista történészei mutatták ki gazdag bizonyító­anyag alapján, hogy Szeged mun­kássága jól kivette részét az első proletárdiktatúra kiharcolásában, a legelsők között sorakozott fel a Tanácsköztársaság védelmére. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom nyomán magasra csaptak a szegedi munkásság harcának hullá­mai. 1918 december 29-én Szege­den is megalakult a Kommunista Párt, melynek zászlaját Rákosi elvtárs bontotta ki viharos nép­gyűlés közepette. (Hatalmas taps.) Amikor a pártot illegalitásba keny­szerítették, hatalmas megmozdulá­sok mutatták, hogy a dolgozók mind jobban a kommunistákban látják érdekeik hivatott képviselő­jét. Az előadó ismertette a Sze­gedi Kenderfonó és a Dohánygyár munkásainak harcait is. Bár az igazi tanácshatalom csak néhány napig állott fenn Szegeden, a sze­gedi munkásság az idegen meg­szálló szuronyainak árnyékában is hősiesen harcolt Tanács-Magyar­országért. A választások során negyvenezren szavaztak a Tanács­köztársaság mellett. A sztrájkoló munkások ellen fehérterrorista tisztek sortüzét és szpáhi-csapatok lovasrohamát vetették be. A nép* nyúzó Horthy-banditák szörnyű ke* gyetlenkedéseket, vérengzést vittek véghez a munkások, szegénypa­rasztok közt. — 1944 őszén — folytatta Fa­zekas elvtársnő — eljött hozzánk, Szegedre a Magyar Tanácsköztár­saság régi hű szövetségese, a hős Szovjet Hadsereg, amelyet 1919­ben az ellenforradalmi csapatok gyűrűje vágott el tőlünk. A hős Szovjet Hadsereg véglegesen meg­hozta a szabadságot hazánk egész népének. (Hatalmas taps.) — Itt, Szegeden született meg az első Nemzeti Bizottság és itt bon­tott először újra legálisan zászlót a Magyar Kommunista Párt. (Nagy taps.) A győzelmes és győzhetetlen második proletárdiktatúra, dolgozó népünk kegyelettel és harcos aka­rattal hajtja meg az elismerés zászlaját nagyszerű elődje, a di­csőséges Magyar Tanácsköztársaság élő emléke előtt — fejezte be be­szédét Fazekas elvtársnő. A résztvevők hosszan és lelkesen éltették a pártot. Az emlékünnep­ség Zombori János elvtárs zársza­vával ért véget. Ezután a résztve­vőknek új dokumentum-filmet ve­títettek le a Magyar Tanácsköztár­saság hősi harcairól. Egy szemtanú írja: íx tS-úénl. •. : : s Hrupp . : ; Hrupp . I Hrupp. -. -. Ütemesen hangzott a lé­pések dobaja. Meglepetés­ként hatott, — van már an­nak hat hónapja is — ami­kor Szegeden utoljára hal­lottak ilyen zárt katonai menetet jellegzetesen érzé­keltető hangot. A szegedi helyőrségtől már nem lehetett azt várni, hogy a fegyelem ily csekély megnyilvánulását is mutas­sa. Nem csodálni való ez, hiszen míg a császári és királyi hadsereg figurái vol­tak a harctereken, megun­dorodtak a kincstári fegye­lemtől. A helyőrség három zászlóalja alig egy hónapja indult Soborsinba, de rossz volt nézni az állomásra való menetelésüket is. Ott sem viselkedtek dicséretre mél­tóan, ami a külső fegyelmet illeti, de a román imperia­lista zónasértő csapatok provokációjára megfeleltek alaposan; megmutatták, ha laza is a fegyelem, a külső máz rajtuk, a hazájukért tudnak bátran harcolni. Az iithonmaradt katonák éppen olyan fegyelmezetle­nek, mint voltak. Szolgála­tot tartani alig volt hajlan­dó valaki. Az itthon talált nyomorúság és a háborús szenvedések leküzdésére egyöntetűen ötezernégyszáz koronát követelnek az öt­vennégy hónapos szenvedés gyenge kárpótlásaként: Nem is sok egy hónapi embertelen sors átéléséért és a vele járó életveszély­ért havi száz korona kár­pótlás . : i De ki fizesse meg!? Az állam, — válaszolták. Ez a baj. A szegedi Munkástanács közgazdaságtani törvénye­ket jól ismerő vezetői ellen­zik ezt. Ellenzik azért, mert a harc az államhatalom meghódításáért folyik — az államhatalommal nem kí­ván egyúttal lavinaszerűen terjedő inflációt is átvenni. Március 10-én az utcára vonulnak hát követelésük­kel. Elmentek a polgármes­terhez is, aki ragyogóan evezett a baloldali képmu­tatás és az alattomos intri­ka mocsaraiban. A polgár­mester jogosnak tartotta (ki nem tartotta annak?) a kö­vetelést, de úgy, hogy azt csak az állam fizesse meg. Ezután a politikailag kép­zetlen tömeg a Munkásott­honba vonult, felszólítva a szociáldemokrata vezetősé­get, hogy hagyja el a he­lyét. Erre a párt elnöke ijedtében egyenesen Buda­pestre repült. Annál is in­kább repült, hogy egyéni sérelmeire kapjon balzsa­mot. A legnagyobb sérelme az volt, hogy nem fogadták cl ör.jelölését a Munkásta­nács részéről, mert a „vö­rös Balogh" ellenezte az ő és Ábrahám Mátyás jelölé­ikévi |v| sét országgyűlési képviselő­nek. Az ellenzést az váltotta ki, hogy sem az elnök, sem Ábrahám nem voltak igazi marxisták, hanem politikai szélkakasok, még akkor is ha régi tagjai a munkás­mozgalomnak. Mint ahogy ők mondták, csak „elvileg" voltak a forradalom hívei. Ábrahám Mátyás tragikus pózban de önkéntelen beis­merte, hogy ez valóban így van: — Megöltetek!. : i Egész életemben azért dolgoztam hűséggel, hogy egyszer kép­viseljem Szeged népét az országgyűlésben. A pártelnök pedig azt igyekezett szenvedélyesen bizonyítgatni, hogy nem le­het teljes és alkotóképes az az országgyűlés, ahol az ő tudása nem érvényesül. Az ellenzék óvását pártfegye­lemellenesnek bélyegezte, amely véleménye szerint el­vi ellentéteken alapult. Be­szédét Kovács Péter közbe­szólása akasztotta meg. — A Maga részéről nem elvi ellentétekről van szó a marxistákkal szemben, mert maguknak elvük sincsen... Ezzel aztán a jelölések ügye el is intéződött. Az elnök távozása után érkezett meg a Munkás­otthonba Wallisch Kálmán, a Munkástanács titkára, a „nagy taktikus". Ertekezle­tet tartott Stéhly István, Kovács Péter, az ügyvédi kamara titkára, a „vörös Balogh", a Munkástanács intézőbizottságából, vala­mint Udvardi János, Za­rencsik János és Ferenczi Józseffel, a Magyarországi Kommunisták Pártja részé­ről. Megállapodtak, hogy felszólítják a polgármestert, ha már ilyen „megértő" lett a szenvedések iránt, legyen következetes s ne akarja azt, hogy a katonák részére kifizetendő segély értéke a bankjegy szaporítása miatt csökkenjen. Hasson oda, hogy a katonák követelésü­ket a háború haszonélvezői­től, a gazdag polgárságtól kapják meg. A polgármes­ter, bár kelletlenül, eleget tett ennek a felszólításnak s az esti órákban mintegy 10 millió koronát jegyezte­tett le, amelyből előlegként a leszerelt katonák hatszáz koronát kaptak fejenkint. A pártelnök pesti útja eredményét mutatja most, március 11-én ez a zárt alakulatban menetelő, mint­egy 1000 főnyi Neuberger­féle különítmény Szeged ut­cáin. A kormányszocialisták küldték őket ide, a pártel­nök közbenjárására, hogy a túltengő Munkástanács ha­talmát mérsékelje és a kommunisták tömegbefolyá­sának gátat vessen. Neuberger Frigyes, mint városparancsnok ennek igyekezett eleget is t<ynni, még aznap ki is hirdette a statáriumot. A határokat pépig állandóan nyomta a román hadsereg, de oda nem volt kit küldeni az „ócskavasat szocializálni" nem akaró kormányszocia­listáknak. A statárium ki­hirdetése azonban nem aka­dályozhatta meg, hogy a Munkástanács az esti ülésén határozatot ne hozzon. So­mogyi Szilveszter polgár­mester leváltásáról, akinek zavartkeltő és ellentéteket szító tevékenységét a mun­kásság már megelégeltei Somogyi még attól sem riadt volna vissza, hogy polgárháborút robbantson ki a dolgozó tömegek között, hiszen már januárban azt indítványozta, fegyveres erővel kell Hódmezővásár­helyről élelmet szerezni. Ezután már a Munkásta­nács kommunista és forra­dalmi szocialista intézőbi­zottsága Szeged iparosítási programmjával foglalkozott. Március 19-én a pártelnök pesti útjának utórezgése­ként Wallisch Kálmánt a fővárosba rendelték, hogy a kormánybiztos főispánnak kinevezve, s a hivatali es­kötöl kötve, a kormányszo­cialisták szájaíze szerint dolgozzon, megfosztva ezzel a Munkástanácsot legtevé­kenyebb tagjától. Wallisch Kálmán március 21-én, mint olyan kormány­biztos tért vissza Szegedre, akinek kormánya már nem volt, Időközben kikiáltották Budapesten a proletárdikta­túrát, a Tanácsköztársasá­got. Szegeden is megalakult a forradalmi végrehajtó bi­zottság, a Direktórium. Ilyen körülmények között született meg Szegeden a proletariátus hatalmi szer­vezete s működött nehéz körülmények között, ha rö­vid ideig is, dicsőségcsen a haza javára a Tanácsköz­társaság, VARGA JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents