Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-20 / 67. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I j A kongresszusi verseny bősei — A jobb áruellátásért Á szegedi városellátó gazdaságban... AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVF. 67. SZAM SZOMBAT, 1954. MÁRCIUS 20. ARA 50 FILLÉR Nagy erőpróbánk: a kongresszusi verseny (M: T.) Két hónappal ezelőtt a szegedi üzemekben is a III. kongreszus jelentőségéről folyt a szó, tervezgettek, latolgatták a munkások: mit tudnának felajánlani a jelenlegi munkájukban, hogy a minőség javuljon, s takarékoskodva dolgozzanak, számí­tásba véve előző eredményeiket? És megszülettek a szegedi mun­kások ezreinek kezdeményezései, a lelkes szocialista felajánlások, megszületett a kongresszusi verseny, amely azóta egyre jobban szárnyra kapott. Versenyeznek a fiatalok, az idősebbek egymással, hogy jobbminőségű anyagot készítsenek, versenyeznek a Textil­művek ifjú fonónői, hogy megtartsák az élüzem csillagot, gyorsab­ban, ügyesebben dolgoznak az építőmunkások a lakásépítkezésen, — a cipészek, a vasöntők, a fűrészgyári munkások, a vasutas dol­gozók azt akarják: kezük munkája nyomán mihamarabb megvaló­suljon az új, nagyszerű kormányprogramm. Többet termelnek, hogy jobban éljenek, egyre több jusson a családnak élelemre, ru­hára, szórakozásra, Minden igaz magyar ember becsületesen vég­rehajtva pártunk határozatát — készül a kongresszusra; Nagy az erőpróba, sok nehézséget, akadályt kell legyőzni most is a verseny alatt. De a nehézségek sikeres leküzdésével, a kon­gresszusi versenyben elért kimagasló minőségi és mennyiségi ered­ményekkel akarják a párttagok és pártonkívüliek megmutatni — üzenni a párt legmagasabb fórumának: szívünket, erőnket adjuk a nagy munkához. Maros Jánosné, Abos Klára, Csamangó Ist­vánné, Szilágyi Erzsébet, Földes Sándor, Tóth Károly és a kon­gresszusi verseny többi hőse azért ért el munkájában kiváló tel­jesítményt, mert tudják, hogy a jelszó csak kemény helytállásuk nyomám válik lüktető valósággá: „Termelj többet, jobban élsz!" S méltóbban nem készülhetnek a kongresszusra, mint azzal, hogy követik pártunk útmutatását. A dolgozók állandó kezdeményező, alkotó készségén múlik, hogy azt a nagy munkát, amit az új sza­kasz megkezdésekor a magyar nép életszínvonalának fokozatos emelése érdekében kitűztünk magunk elé, elvégezzük. Nem lehet máról-holnapra olcsóbb minden, máról-holnapra nem szűnik meg a lakáshiány Szegeden, — csak szívós, kemény, de egyre jobb kö­rülmények között végzett munka nyomán: erre a munkára épült a kormány programmja, erre számít bizton pártunk* S hogy mennyire számíthat, bizonyítják a kongresszusi ver­seny eddig elért eredményei. Pár nappal ezelőtt jelent meg az MDP Csongrádmegyei Pártbizottságának közleménye, amelyben értékelt a megye üzemeinek a Megyei Pártbizottság kongresszusi zászlajáért folyó versenyét Az értékelésben a legjobbak között van a Szegedi Kenderfonógyár, a Kiskundorozsmai Ramutszövő, a Szegedi Kötél- és Hálógyár, a Szegedi Konzervgyár, az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat. De nemcsak a legjobbak a dicséretre méltók. Megbecsülés jár a közepes eredményt elérő kisebb üze­meknek is, mint a Szőrme- és Bőrruha Vállalat, a Seprőgyár, vagy a dolgozók derékhadának, akiknek a tizedszázalékos minő­ségi javításért, vagy az egy-két százalékos mennyiségi túlteljesí­tésért keményen meg kell küzdeniök, akiknek képességeik még nem olyanok, hogy rövid idő alatt magasan túlszárnyalják eddigi eredményeiket. A kongresszusi versenynek abban is felül kell múlnia minden eddigi versenyszakaszt, hogy necsak azoknak a dolgozóknak a nevel kerüljenek a versenytáblára, akiknek kimagaslóan magas szám­jegyű a százalékuk, hanem a szakszervezet alapos ellenőrzéssel, megismerve a munka minőségét, körülményeit, lehetőségeit, azo­kat is köszöntse, akik keményen küzdenek normájuk túlteljesíté­séért. A csatasor egysége a mi derékhadunktól függ, az egész or­szág dolgozó népe együtt menetel a kongreszusi versenyben, si­kert-sikerre aratva, amelyben az üzemek közepesen teljesítő dol­gozóinak is nagy részük van. Jól emlékezhetünk még azokra a fogadkozásokra, amelyek a minisztertanács és a SZOT határozatának megjelenése után el­hagzottak: „A kongresszusig sztahánovista akarok lenni". Az új határozat értelmében meg kellett állapítani az üzemrészek sztaha­novista szintjét, s annak, aki ezt a szintet eléri, egy hónap után a műhely kollektívája adományozhatja a sztahánovista címet. Néz­zenek szét alaposan a szegedi üzemekben, a pártszervezetek és a szakszervezetek: hány helyen adták át ünnepélyesen az eltelt egy hónap után a kitűzött szint első teljesítőjének a sztahánovista cí­met, ami ezután lelkesítené az elkövetkező három hónapban az oklevél elnyerésére. A munkaverseny új szervezésének ezt a for­máját, amely egyre több dolgozónak ad lehetőséget, ösztönzést, nem használták ki eléggé Szeged üzemeiben a kongresszusi ver­senyben. Több helyen könnyűszerrel túlteljesítik a dolgozók kongresz­szusi felajánlásaikat. Erőnket ebben a versenyben nem a könnyű győzelmek mutatják és nem is csak a mennyiségi túlteljesítés. A munka minőségének javítása, — ez a kongresszusi verseny legfőbb feladata. Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat idősebb szövő­női a fiatalokkal való versenyben jobbminőségű munkát végeznek. A DISZ-fiataloknak minden szegedi üzemben a legnagyobb gon­dot, elsősorban a minőségi munkára kell fordítaniok, hogy a kon­gresszusra felemelt fővel üzenhessük: Szeged dolgozói a kormány­programm szellemében jelentősen javították az áruk minőségét. Az üzemi pártértekezlet és a holnapi városi pártértekezlet tisz­teletére kezdeményezett ünnepi műszakok a nagy erőpróba sikerét csillogtatták meg. Hét szegedi üzem homlokzatán az élüzem csil­lag is bizonyítja, hogy ha a műszaki és fizikai dolgozók jól harcol­nak a tervek teljesítéséért, akkor a megérdemelt anyagi és er­kölcsi siker nem marad el, s a jó munka meghozza gyümölcsét: a kormányprogramm megvalósítását. Erről a jó munkáról — és a kongresszusi versenyben megmutatkozott hibákról tárgyalnak majd a jövő héten a taggyűléseken az üzemek kommunistái. Hisz a Kéziszerszámárugyár, a Ruhagyár, a Déma Cipőgyár és több üzem lemaradt a versenyben! A pártszervezetek vizsgálják meg és nagy gonddal hassanak oda, hogy a kommunisták példamuta­tása, a műszakiak jó munkaszervezése nyomán a nagy erőpróba, a kongresszusi verseny lángja minél magasabbra lobogjon és meg­világítsa pártunk nagy tanácskozását. f MAI SZAMUNKBÓL: Vidám szavak — melegfényű szemek.. • I Nagy munkában vannak a szegedi vá­rosellátó gazdaság dolgozói. Ezévben a tavalyinál jóval több zöldségfélével segítik a szegedi dolgozók el­látását. A következő néhány adat is mu­tatja, hogy milyen nagymértékben já­rulnak hozzá a népjó­lét emeléséhez: zöld­babot 100 mázsát, pa­radicsomot 2500 má­zsát, borsót pedig 50 mázsát hoznak majd forgalomba. Nagyon szépek a korai saláták is a vá­rosellátó gazdaság­ban. Április első felé­ben már 10 ezer fej salátát hoznak piac­ra. A melegágyi ab­lakok alatt napról napra nő és fejlődik a sóska és a spenót. A következő héten már megkezdik sze­dését s hozzák Sze­gedre a dolgozóknak. A jó idő hatására szé­pen fejlődésnek indult (Liebmann Béla felvétele. Fény. Siöy) ba. A lányok, asszo- • a korai retek is. —­Mintegy másfél, két és fél hét múlva, fo­lyamatosan tízezer csomó retket hoznak piacra. Most az üvegházból a paprikapalántákat is viizik a melegágy­nyok is vigan végzik j a teendőket. Képűn- | kön Horváth Erzsé- ; bet, Marinko Klára és j Lázár Istvánné mun- I káját végzi az üveg- t házi paprikapalánták- ' nál. Kiváló munkateljesítményekkel köszöntötték a városi pártértekezletet a szegedi üzemek dolgozói A Szegedi Bútorgyár dolgozói szombaton még szebb eredményeket akarnak elérni AZ UTCA ZAJÁBA a szabász-1 ményét, amely 105 százalék volt. A ^isnit/, hanoin veavül. Amint pénteki ünnepi műszakon 136 szó-fűrész sikoltó hangja vegyül. Amint közeledik az ember a Sztálin-kör­úton a Szegedi Bútorgyárhoz, mind élesebben hallja ezt a hangot, ami a gép szünet nélküli munkájáról tanúskodik. Kovács Ferenc III. és Csikós József szorgoskodik a gyors­forgású szabászgép mellett. Nem fiatalok már, de a kezük friss — nem akadnak fel a munkával. Az l-es gépházat kell ellátniok lesza­bott deszkaanyaggal, amit az anyagmozgatók alig győznek elhor­dani tőlük — úgy iparkodnak, ün­nepi műszak van, ők is a vasárnapi városi pártértekezletet köszöntik — 136 százalékos teljesítményükkel. Szlatki Jenő, 44 éve szakmunkás, léccel, ácsceruzával kezében mére­geti, rajzolja, hogy a deszka melyik része használható és milyen bútor­darabhoz a legalkalmasabb. Éles szeme minden látható görcsöt, re­pedt részt felfedez. Ez fontos is, mert a minőségi irodabútorokba ha ilyen rész bekerülne, az áru nem válna elsőosztályúvá. Most különös gonddal vesz kezébe minden dara­bot. A pártértekezletre készül ő is, álcár csak a párttagok. A termelés­ben együtt haladt velük eddig is, és az ünnepi műszakban sem akar elmaradni. A műszak befejeztéig jóval túlszárnyalta csütörtöki ered­zalékra teljesítette normáját, A lisztfinomságú fűrészpor a gép­ház minden munkását világos­barna színű ruhába öltözteti. Nem törődik ezzel senki, különösen ma nem. Mogyorósi József és Bálint Jánosné egészen elsáncolta magát a félig kész és a másik oldalon a kész asztalfiók lécekkel. Mogyorósi József vájatokat vág, Bálintné a keze alá adja a munkadarabokat és elszedi, amikor már kész. Telje­sítményük 116 százalék. Kissé tá­volabb tőlük a hengercsiszoló gép áll. Valami baja történt és nem működik, de mindjárt helyrehoz­zák. — Meglazult a csiszolópapir — mondja Papdi Ilona. — Rögtön megláttam, mert csúnyák lettek a redőnyök. Szóltam azonnal Faragó Gáspárnak. — Húzd meg a csavart! Azonnal kész! — figyelmezteti Faragó Gás­pár Papdi Ilonát. BEFEJEZTÉK A MUNKÁT. Mindössze tíz percet álltak. Elin­dult a gép és az első csiszolt redő­nyön látszik, hogy nincs baj többé. Az ügyes munkások elhárították az akadályt. állt a géppel. Kést cserél. A fióko­kon most a zár helyének kivágásá­hoz kell készülnie, Ezzel is hamar végez. — Kész a jobbos fiókzár — szól Bodó elvtárs. — Most már balosat csinálok. A jobboshoz csak 17 da­rab kellett.. * Ejnye, most meg életlen a kés. Megköszörüli és azután szólal meg ismét. — Sietek mert kommunistához méltó teljesítményt akarok az ün­nepi műszakban is elérni. És valóban, pártcsoportbizal­mihoz méltó eredménnyel zárta ezt a napot: 140 százalékot ért el. AZ ÖSSZEÁLLÍTÓ BRíGAD is kitett magáért, 151 százalékot tel­jesítettek, minőségi munkát végez­tek. A brigád vezetője Molnár Jenő kétszeres sztahánovista joggal le­het büszke erre, de arra is, hogy az ünnepi műszak alatt átvett 104 szekrény közül csak kettő lett hi­bás. Ez sem az ő munkájukból adó­dott. Az ünnepi műszak a pénteki nap­pal nem ért véget a Bútorgyárban. A dolgozók el is határozták, hogy szombaton még többet termelnek, hogy messze túlszárnyalják pénteki | eredményüket — köszöntik a kom­Bodó Antal sztahánovista is le-1 munisták tanácskozását. Két ifjúmunkás a kongresszusi versenyben Varga Lászlóné A két fiatal az üzem különböző részében dolgozik, de jó hírük — amit munkájukkal szereztek ma­guknak — minden munkarészleg­hez eljutott. Az öreg portás bácsi is, aki a gyár kapujánál vigyáz, jól ismeri őket, s reggelenkint, ha ő a soros, úgy üdvözli Varga Lász­lónét és Nagy Lajost, de a többi fiatalt is, mintha gyermekei len­nének. Egészen a szivéhez nőttek a dolgoskezű díszesek. Vargáné — akit feketeszemű Ma­rikának szólítanak a kötőteremben — két éve sincs, hogy a Szalámi­gyár kapuján először belépett. Az­előtt csak otthon dolgozott a csa­ládnak. Rendszerető, dolgos keze nyomán tisztán ragyogott mind/n otthonában, öt ez nem elégíte.L.e ki, nagyobb családba vágyott. Ezt meg is találta a Szalámigyárban. Belépése után rövid idő múlva a kollektívában is helyet talált ma­gának — sztahánovista lett. Persze ez nem máról-holnapra történt. Szorgalmasan dolgozott, azt akar­ta, hogy a termelésben az elsők közé sorolják. Versenytársa is akadt elég. Közöttük talán — még most a legerősebb Héger Erzsi, aki előbb büszkélkedhetett sztaháno­vista címmel, mint ő. Egyszer az egyik ifi-műszakban sikerült le­hagynia versenytársát, örült ennek a győzelemnek s mint aki biztos a dolgában, nem iparkodott úgy, mint azelőtt. Egyik nap ezután az üzem párttitkára újságolta neki, hogy Héger Erzsi új csúcsered­ményt ért el. "Na, majd lesz ne­kem még kétszáz százalékom is» — fogadkozott, akkor éppen, amikor a kongresszusi verseny kezdődött. A győzniakarás felülkerekedett Varga Lászlónéban. Nemcsak egy­szerűen azért, hogy többet termel­jen — azt akarja: minőségi áru kerüljön ki keze alól a kongresz­szusi versenyben. A kötőteremben nem is engedett az elsőségből — 184 százalék az átlagteljesítménye. A Viharsarok-brigád is az élen akar haladni a boncolóknál a kon­gresszusi versenyben. Ehhez már nem sok hiányzik, csak a Katona­brigádot kell lehagyniok. Ez pedig nem könnyű. Régi, összeszokott brigád a Katonáéké és a minőség­re is sokat adnak. Azonban a fia­tal Viharsarok-brigád — amely az elmúlt év novemberében alakult — néhány hónap alatt megedződött Nagy Lajos sztahánovista díszes vezetésével. Másfél normánál is többet teljesítenek, Legutóbbi de­, Nagy Lajos brigádvezető káderedményük 157 százalék volt. Kongresszusi elhatározásuk, hogy a minőségbén sem lesz baj náluk. Nagy Lajos, a brigádvezető, azt is elgondolta, hogy mindenképpen le­győzi Katonáékat. Egész "haditer­vet" szőtt. Elsőnek és legfonto­sabbnak azt tartja, hogy minőségi kifogás nélkül kell dolgozniok. Még a meos éles szeme sem talál kivetnivalót munkájukban. A jobb munka szilárd elhatározása Nagy Lajoséknak és szavukhoz híven erős akarattal kell helytállniok, hogy az élre kerüljenek a csontoló üzemrészben. Az ő munkájuknak is része van abban, hogy több, ol­csóbb hentesáru kerüljön az üzle­tekbe; és. a dolgozókhoz,

Next

/
Thumbnails
Contents