Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-12 / 60. szám

PÉNTEK, 1954. MÁRCIUS 12. 3 delmhgyarorszag üj elhatározások a tápéi pedagógusok bóketalálkozóján A tápéi állami általános iskola egyik tantermében a napokban asztalokkal cserélték ki a padokat. Miért volt ez a készülődés? A tápéi pedagógusok békebeszélgetésre jöttek össze. A béketalálkozón résztvett a járási tanács oktatási osztályának vezetője, Bálint Dezső és a községi tanács elnöke, Fekete Antal is. A békebeszélgetés bevezetéséül a községi béketitkár üdvözlő saavai után egy úttörő pajtás szavalata hangzott el. Mielőtt megeredt a közvetlen, baráti beszélgetés a béketalálkozó résztvevői között, Török István pedagógust 25 éves szolgálata alkalmából munkatársai köszöntötték és kedves ajándékkal lepték meg. Török István válaszolt a köszöntőkre. Elmondotta: igazán boldognak érzi magát, mert államunk, dolgozótársai és az egyszerű emberek megbecsülik munkájáért, Békés, boldog élete van. — Érdemes dolgozni, harcolni a békéért, a nép jólétéért, mert a gyümölcsét mi magunk élvezzük — mondotta s megígérte, hogy a továbbiak során is éppoly odaadóan végzi munkáját az ifjúság, az új nemzedék nevelésben, mint ahogy eddig tette. Haumann János több mint 40 éve végzi nevelői munkáját. Tanulói boldogulásában, vidám gyermekkorukban saját boldogulását is látja. Négy évtizedes munkájáért őt is meleg szeretettel köszöntötték ezen a békebeszélgetésen pedagógustársai. A fehér asztal mellett tovább beszélgetve összehasonlítást tettek a múlttal boldogan mondották egymásnak, hogy tanítványaik közül ki hol tanul tovább, melyik középiskolában, melyik egyetemen végzi tanulmányait és hol dolgozik. A felszabadulás előtt alig hat-nyolc tápéi gyermek tanult az elemi iskola elvégzése után tovább, most közel 70 azoknak a száma, akik felsőbb iskolákban végzik tanulmányaikat. Hű képe ez Tápé község fiataljai békés, derűs életének. De beszélgettek saját iskolájuk fejlődéséről, felszerelésének gyarapodásáról is, mellyel együtt az ő munkájuk is könnyebbé vált. A békebeszélgetés befejezése után elhatározták a tápéi pedagógusok, hogy milyen feladatokat valósítanak meg a közeljövőben: 1. A berlini négyhatalmi tanácskozás jelentőségét és eredményeit ismertetik a tápéi dolgozók körött, ugyanakkor leleplezik előttük az imperialisták háborús szándékát. 2. A boldogabb, gazdagabb élet megteremtése céljából békebeszélgetéseken felvilágosító munkát végeznek a dolgozó parasztok között a mezőgazdasági határozat végrehajtásának fontosságáról, ami alapját képezi a parasztok, a község lakóinak jómódú élete megteremtésének is. 3. A tanulóifjúságot olyan szellemben nevelik, hogy belőlük igazi, a hazáját és népét szerető férfiak és nők legyenek. Érezzék, hogy ez az ország az övék, értük épül, szépül minden. A beszélgetés befejezése után a késő esti órákban indultak hazafelé a pedagógusok. Szívükben élt az elhatározás: még jobban végzik ezután munkájukat a békéért. Kasza József, községi béketitkár Ünnepi műszakot tartanak az üzemi pártértekezlet tiszteletére — határozták el a Szegedi Kendei fonógyár és a Textilművek dolgozói Március 15 ünneplésére készül a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat A Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat elsőrendű feladatának tartja népünk nagy haladó hagyományainak az ápolását, hogy nemzeti multunkat, nemzeti kultúránkat az űj szocialista kultúránk alkotó részesévé tegye. Ezért a Társulat megyei elnöksége úgy határozott, hogy az eddigieknél fokozottabb figyelmet szentel nemzeti történelmi, vagy kulturális évfordulóink méltó megünneplésére, nemzeti örökségünk tiszteletben tartására és ennek széles néptömegek között való népszerűsítésére. Március 15-re is a nagy naphoz méltó keretek között kíván megemlékezni a T. T. I. T. megyei szervezete. Szegeden március 15-én este 7 órai kezdettel ünnepélyt rendez a Közalkalmazotta Vorösmarty-utca 5. szám alatti kultúrotthonóban, amikor Jáky Gyula egyetemi tanár, az I. sz. Sebészeti Klinika igazgatója tart előadást -Orvosok a szabadságharcban" címmel. Az est keretében Kovács János, a Nemzeti Színház művésze Petőfi, Ady márciusi verseiből szaval, Radics Tibor, a Nemzeti Színház énekese pedig Erkel és Kodály operáiból énekel részleteket. A történelmi szakosztály üzemekben és falvakban ismerteti a nagy nap Eseményeit és jelentőségét, az irodalmi szakosztály pedig a nagy magyar forradalmár költő, a szabadságharc lánglelkű apostoláról, Petőfi Sándorról tart főleg falvakban, dolgozó parasztok előtt előadásokat. A béke erőinek növekedéséről, a nemzetközi feszültség enyhüléséről tárgyaltak csütörtökön a szabad pártnapokon a szegedi üzemek dolgozói. A külpolitikai kérdésekről — a béke kérdéseiről folyt a szó, amelyeket nem lehet elvonatkoztatni drága hazánk dolgozó népének harcától, amely az új szakasz, pártunk nagyszerű politikájának, a béke, munka, jólét programmjának megvalósításáért folyik. A béke megvédése, a magyar nép életszínvonalának emelése elválaszthatatlan. Az ország pártunk III. kongresszusára készül. A párt iránti bizalom, szeretet nyilvánult meg a Szegedi Kenderfonógyár, a Textilművek pártnapjain is, amikor a munkások a béke megvédése iránti elszánt akaratuk kifejezéseképpen javasolták és elhatározták: az üzemi pártértekezlet tiszteletére egynapos ünnepi műszakot tartanak. A kongresszusra készülő üzemi dolgozók ezrei a műszak alatt kiváló munkateljesítményeket akarnak elérni, megmutatva erejüket, lelkesedésüket, amelyre pártunk mindig számíthat az elkövetkezendő nagy feladatok megvalósításában. A Sxegedi Kenderfonógyárban ... A vizesfonó dolgozói a Szegedi Kenderfonógyárban — különösen a DISZ-fiatalok — csütörtökön reggel összedugták fejüket. Arról folyt a szó, hogy mivel köszöntsék az üzemi pártértekezletet. Vasárnap a kommunisták fognak tanácskozni a gyár életéről, a pártmunkáról, a kongresszusi készülődésekről, az eredményekről, a hibákról — biztosan szó esik a DISZ-esekről is — hát mutassuk meg, bizonyítsuk be: a párt biztosan számíthat ránk. Igy kezdődött — ha nem is szó szerint — a beszélgetés, és valaki a fiatalok közül adta az ötletet: tartsunk ünnepi műszakot. Ez a kezdeményezés aztán nagy tetszésre és lelkes visszhangra talált a vizesfonó gépei között, s mire délután fél 3-kor a szabad pártnapra került a sor, a kultúrterem megtelt széksorai között már több helyen az ünnepi műszakról röppentek el a szavak? Akik 2 óráig dolgoztak, az új öltözőben sietve vették magukra tiszta ruhájukat, de többen pirosbabos kendőben, munkaruhájukban ültek be a kultúrterembe és nagy figyelemmel hallgatták Komócsin Zoltán elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége agit.prop. osztály helyettes vezetőjének előadását. A Szegedi Kenderfonógyár dolgozóit nagyon is érdekelte a nemzetközi helyzet, a béke kérdése, amelynek megvédéséért már eddig is annyit fáradoztak. Kint az utcán a gyár bejárata felett az élüzem-jelvényt himbálta a szél — hatodszor díszíti e büszkeség az üzem kapuját, amióta a dolgozóké a gyár. Hirdeti a Szegedi Kenderfonógyár munkásainak nagyszerű tetteit a béke nevében. „A nagy reménység valóraválik — valóraváltjuk" hatalmasodott el a pártnap résztvevői szívében az előadás alatt. A sorok között az előadó szavai megragadtak: hogyan erősödött a béke tábora. Lenin, Sztálin nagy tanításai hogyan válnak valóra napjainkban is, amelyeket az utóbbi nemzetközi eseSZEGEDI JEGYZETEK Az inkognitós kalauznő < Szószaporítás? Falra borsó? Sajnos, lehet. Annyi tény, hogy a kritika eredményességébe vetett bizalmat újra és újra aláássa a Szegedi Villamosvasút. S hogy most mégis újra írás jelenik meg róla, ez az alapvető optimizmus bizonyítéka, a felhők fölötti kék égben való szilárd hit. A felhőket jelen esetben az a szellem jelenti, amely a Villamosvasútnál uralkodik. De szóljanak önmagukért az események. Szombaton történt Épp olyan vigasztalan, csópopos délelőtt volt, mint a legtöbb eddigi ezen a tavaszon. Lehet, hogy ez volt hatással a kalauznő kedélyére is, mert amikor beviharzott a kocsiba, kezében egy letépett szakaszjeggyel, már nagyon rosszkedvű volt. Kiss Lajosné, az egyik utas odaszólt neki, amikor megállt mellette: — Átszállót... Az események logikája szempontjából meg kell jegyezni, hogy kevés új utas szállt fel az újszegedi tanítóképzőnél. Tehát: elhangzott a jegykérés. A következő pillanatban meglepő dolog történt. (Vagy a helyi sajátosságokat tekintve nem is olyan meglepő?) A kipirult kalauznő a szó szoros értelmében vadul kezébe nyomta Kissnének a már előzetesen letépett szakaszjegyet, valami hasonló, összefüggéstelen, érthetetlen szöveg kíséretében: — Szó sincs róla... Majd legközelebb hangosabban ..: Majd jobban meggondolja. Az elvtársnő persze tiltakozott. A zord és ideges kalauznő kitépte kezéből az előre elkészített forintot és visszanyomott 50 fillért. A tiltakozást figyelembe sem véve elviharzott s vissza sem tért többet. A kevés felszálló miatt ugyanis nem volt kinek több jegyet eladni. A központi megállónál Kissné keresni kezdte. Hihetetlen gyorsan eltűnt azonban s végül egy másik bennálló kocsi háta mögött találták meg. Az elvtársnő szerényen és nyugodtan a nevét kérdezte. — Magának ahhoz semmi köze, eszemben sincs megmondani. Mint később kiderült, a Villamosvasút úgy látszik, valóban inkognitóban utaztatja kalauzait, megismerhetetlenségüket tán még szabályok is, de ellenőrök bizonyosan védik. Ez történt: A rejtélyeskedő kalauznő kilétének felderítése végett ellenőrt hívtak oda. Az ellenőr némi rábeszélés után „felvette a tényálladékot", felírta a sértett fél és még két tanú nevét és címét, akik önként jelentkeztek a szabálytalanságot bizonyítani. A kalauznő nevét azonban az ellenőr is „feleslegesnek" tartotta megmondani. Közben egész kis gyűrű alakult ki körülöttük utasokból, de főleg a környező kocsik vezetőiből és kalauzaiból. Enyhén szólva nem is voltak nézők. Bár egyikük sem látta, ismerte a lezajlott eseményeket, állást foglaltak a történtekkel kapcsolatban, mégpedig nagyon egységesen. Ilyen megjegyzések röpködtek: „Biztosan beszélgetett, nem is figyelt oda, hogy mit mond...", „Mindig össze-vissza beszélnek...", „Persze, mert sosem ott jár az eszük", „Először biztos szakaszt kért..." Valaki megkockáztatta a kérdést: — Mondják, olyan sose lehet, hogy az utasnak legyen igaza? Egy fiatal, kedvesarcú kalauznő megdöbbentően szilárdnak látszó meggyőződéssel vágta rá azon nyomban: — Nem, az nem lehet! S ez az, ami elgondolkoztató, ami miatt mégis újra írni kell, bár már elég sok szó próbált a vállalat lelkére hatni. Hogyan nevelik a kalauzokat ennél a vállalatnál? Miért ilyen peszszimisták az utasaikkal szemben, akik éppúgy dolgozók, mint ők maguk? S hogyan akarják (ha akarják?) nevelni az utasokat, ha ennyire türelmetlenek, felületesek? A kalauznőt, akiről szó van, bár neve rejtély, nem érte volna károsodás akkor sem, ha a feleslegesen előre letépett jegyet nem sózza rá egy ártatlan és engedékeny utasára. Az ellenőr „leírta" volna. Az ellenőr, aki feljegyezte az ügyet, intézkedést és értesítést ígért. Nos, nem büntetés kell a kalauznőnek, hanem nevelés. Nevelés, hogy legyen figyelmesebb, kedvesebb, humánusabb. * És tán helyes lenne egyes villamoskocsikban a következő szöveggel helyettesíteni az ott látható feliratot: „Csak annyi megbecsülést utasaidnak, amennyit önmagadnak megkívánsz!" (—s. —a.) mények is bizonyítanak. Mit tehet az egyszerű munkásember a nagy cél érdekében, hisz sok kicsi sokra megy,—s Szűcs Etel, a vizesfonó fiatal szedőnője számítgatott. Ott ültek közelében munkatársai és a kultúrterem közepén — bennük élt a délelőtti megbeszélés is — elhatározták: rövidebb idő alatt szedik le az orsókat. Nem sokkal, hisz már 3 percre lecsökkentették a munkaverseny során, de mégis .: ? Az előadás után elsőnek szót kért. Felállt, szólt a békéről, aztán így mondta: — Három percről lecsökkentjük két és egynegyed percre az orsók szedési idejét és az első szakmányt versenyre hívjuk; Megtapsolták felajánlását. Aztán Pribék Tibor, sztahánovista villanyszerelő mondta el gondolatait az imperialisták „segítéséről". — Nekünk is akartak „segíteni" — szabadságunkért. Mi ebből nem kértünk s nem ls kérünk soha. S ime itt van: közel 10 év után azt láthatjuk, hogy kényszerülnek leülni a tárgyalóasztalhoz a háborús uszítók. A béke nevében nekünk is cselekedni kell. Éppen ezért a gépállások csökkentése érdekében mi, villanyszerelők eddigi felajánlásunkhoz még 3 százalékot teszünk? Egy pillanatnyi szünet támadt? Verbivszki Istvánné, a vizesfonó dolgozója valahogy szabódott enynyi ember előtt beszélni, de azért gyorsan legyőzte magában a félénkségét. Ö már csak bejelenti itt a pártnapon a vizesfonó dolgozóinak kezdeményezését. — Kedves elvtársak — hangja kicsit halk volt, majd egyre határozottabbá vált. — A vizesfonó dolgozóinak nevében javasolom, hogy tartsunk egynapos ünnepi műszakot az üzemi pártértekezlet tiszteletére. Pénteken reggel kezdődjék a műszak. A szavakból, a tapsokból is már lehetett látni, hogy milyen kezdeményező akaraterő van a Szegedi Kenderfonógyár munkásaiban. — A gépek mellett, az ünnepi műszakon mutatják meg: forron szeretik pártjukat, s az idősebb, fiatalabb munkások, férfiak, asszonyok és lányok békében akarják életüket egyre szebbé tenni? 4 Sxegedi Textilművehben . •. Ide a Szegedi Textilművek kultúrtermébe — is eljut még az üzem gépeinek bugása. A kultúrteremben tegnap — csütörtök délután — pártnapra gyűltek össze a délelőtti műszak dolgozói; Idősek és fiatalok jöttek el, hogy beszélgessenek a berlini értekezletről, a nemzetközi helyzetről, — a béke ügyéről? Megkezdődött a pártnap. G. Fazekas Erzsébet elvtársnő, a Központi Vezetőség agitációs és propaganda osztálya munkatársa a nemzetközi helyzetről beszélt és ismertette a berlini értekezlet jelentőségét, kihatását. Felzúgott a taps, amikor beszéde végén elmondotta: „A Szovjetunió következetesen harcol a békéért, a népek együttműködéséért"? öszhajú asszony állt fel és kipirult arccal, átforrósodott szavakkal kezdett beszélni. Erős Istvánné volt, akit az üzemben jobbára csak úgy hívnak: Erős néni. Beszélt arról, hogy minden amerikai mesterkedés ellenére egyre erőteljesebben érvényesül a tőkés elnyomás alatt lévő népek békét követelő szava. „Odaát — Amerikára értette —, háborút szeretnének, mert az jó üzlet a tőkéseknek. Minálunk, a népi demokráciákban és a kommunizmust építő Szovjetunióban minden az emberért, a békéért történik"? Oly* «zóp, tisztán csengő szóval mondotta el, hogy mi szabad hazában élünk, — olyan hazában, ahol szépül az élet. „Én azt szeretném, — mondotta — ne csak azt mondhassuk el, hogy a ml üzemünk Magyarország egyik legszebb üzeme, hanem azt is: Magyarország egyik legjobb minőséget gyártó üzeme... A mi szép üzemünk is egyik bástyája a békének". S hallatszott a gépek zaja. A gépeké, amelyek mellett a délutáni műszakban dolgozók új munkasikerekkel segítik a kormányprogrammot, saját mégjobb életüket, egyben pedig a béke jó katonái is. Nyéki Lajosné arról beszélt, a berlini értekezlet is megmutatta, hogy erősek a népek. Felállt aztán és beszélni kezdett Oajdacsi Jánosné gyürűsfonódai eiőmunkásnő. Azt mondta el, amiről már üzemrészében is sok szót váltottak a párttagok és a pártonkívüliek. Szavakba így foglalta ott a pártnapon: „Vasárnap lesz nálunk az üzemi pártértekezlet. A békéről is szó lesz ott. Ezért én a dolgozótársaimmal együtt javaslom: holnap, pénteken tartsunk ünnepi műszakot a gyürűsfonóban". A lelkesedés, mely GajdacsI Jánosné szava nyomán keletkezett, tapsba sűrűsödött. Aztán Tóth Piroska orsózónő szólt a berlini értekezletről, s fennhangon jelentette ki: „Mi a béke mellett vagyunk, azt akarjuk." Beszélt a III. pártkongresszusról is és együtt vele a békét is emiitette. Mert semmi kétség abban, hogy a pártkongresszus is elősegíti, hogy hazánk még jobbon helyt álljon a Szovjetunió vezette béke frontban. Medgyesi László, a gyűrüsfonó művezetője is szólásra jelentkezett. Megígérte, hogy a műszakiak min* den tudásukkal, erejük legjavával segítik a pénteki ünnepi műszak sikerét. Csókás? Mária, a Vörös Csillag gyürűsfonó-brigád tagja az 1-töl 20-ig tartó gépcsoport dolgozói nevében versenyre hívta ki a Kani án Kató-brigádot. Ki termel jobban, kinek lesz jobb a minősége? Kék overálos ember, Virágh Sándor, a karbantartó-brigád vezetője a berlini értekezletről, a békéről beszélt. Béke!... Jól tudják ezt — a nagyszerű Textilművek munkásai, munkásnöi is —, hogy mit jelent . Béke kell ahhoz, hogy a szép termekben dolgozzanak a gépek, s a munka után ez vagy az a vig fonólány tiszaparti sétára induljon vőlegényével. Hévízi Jánosné is szólt. Erő volt szavaiban: „Mink, a Szegedi Textilművek dolgozói azon leszünk, hogy a ránkbízott feladatokat végrehajtsuk". Hogy a gyűrűsfonó növelje termelését, ahhoz segíteni kell az előfonónak is. Segítenek! Tamási Sándor, az előfonó segédmüvezető.ie el. mondotta, hogy jó fonalat biztosítanak a gyürüsfonónak, — mindent megtesznek azért, hogy a pénteki ünnepi műszak sikert hozzon. Magonyi Józsefné a I l-es gépcsoport dolgozói nevében, 111-as gépcsoport dolgozóit hívta ki nemes vetélkedésre: „ki termel többet és jobbat; az üzemi pártértekezlet tiszteletére a pénteken folyó ünnepi műszakban". Puskás Jenő főművezető is szót kért. Lényegében arról beszélt, a műszaki dolgozók nem sajnálják erejüket azért, hogy az ünnepi műszakon új sikereket érjenek el... S az ünnepi műszak legyen kiinduló pontja további új oredményeknek. Végetért a párt nap. Hazafelé indultak a munkások, munkásnők, ök is azok közül valók, akik jó harcosai a békének, egyben a kormányprogramm — saját programni juk — megvalósításúnak... A csehszlovák nemzetgyűlés ülésszaka Prága (TASZSZ). Március 10-én a csehszlovák nemzetgyűlés ülésszakán folytatták az 1954 évi állami költségvetéstervezet feletti vitát. A vitában 10 képviselő szólalt fel. A vita után a nemzetgyűlés jóváhagyta az 1952 évi költségvetés zárszámadását, amelyben a bevételek összege 6967 millió koronával haladja meg a kiadások összegét. A nemzetgyűlés egyhangúlag jóváhagyta az 1954. évre vonatkozó állami költségvetést, amelyben a bevételek összege 87.903,121.001 korona, a kiadásoké petíi; 37,572,954.000 korona,