Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-11 / 59. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954. MÁRCIUS 11; © 3 DELMAGYARORSZAG Kilencedik hullám Ankét a Közalkalmazottak Szakszervezetének kultúrtermében r*^' rA KÖZALKALMAZOTTAK Szakszervezetének kultúrtermében kedden este hét órai kezdettel ankétot rendezett a Magyar-Szovjet Társaság városi titkársága Ilja Erenburg: Kilencedik hullám című regényéről. A művet a nagyszámú közönségnek Giday Kálmánné tanárnő ismertette és méltatta. Bevezetőül szólt a szovjet irodalomról, amely annak ellenére, hogy fiatal a világirodalomban, mégis jelentős helyet foglal el, amelynek nagyszerű bizonyítéka a nagy szovjet írónak és békeharcosnak, Ilja Erenburgnak legújabb és talán legmonumentálisabb műve, a Kilencedik hullám. Korunk legégetőbb problémájáról szól ez a regény, a béke és háború harcáról, külön világrészeken élő emberekről, akiket egy közös akarat hat át. Az esemény színpada az egész világ. Egyik percben Amerikában vagyunk, a másikban már a Szovjetunióban, majd Franciaországban, Csehországban, s a harc mindenütt egyazon győzelemért áll, az emberek millióinak legféltettebbjének, legóhajtottabbjának a győzelméért? Hatalmas tömegeket mozgat Ilja Erenburg ebben a regényében, amely méreteiben talán Tolsztoj: Háború és béke című mí2| véhez fogható leginkább, még sem tudunk elfeledni az emberáradatból egyet sem, mert mindnek fontos szerepe van a zúgó, az olvasóra az igazság meggyőző erejével ható események áradásában. ILJA ERENBURG a második világháború után, 1952-ben írja ezt a művét, amikor Amerika a válságból egy újabb háború kirobbantása árán akar megmenekülni és mindent elkövet, hogy a világon újra, fellobogjon a pusztítás, a háború semmit nem kímélő lángtengere. A regény főszereplője egy francia költő, aki házassága révén bekerül egy amerikai szenátor családba, Apósa egy azoknak a féküket vesztett háborús őrjöngőknek a csoportjából, akiknek az amerikai társadalom rohamos züllése folyamán létkérdéssé vált égy újabb világégés. Sajtóügynökséget szerveznek Franciaországban, ahol azok az újságírók gyűlnek össze, akik a dollár csábításának engedve, megtagadják a jövőt, szétszélednek a Szovjetunió, a népi demokratikus államokba kémek, diyerzánsokként, majd visszatérve kiküldőikhez, gyalázkodó, hazug cikkekkel árasztják el a világsajtót. A sajtóügynökség egy munkatársa Sabloné, rádöbbent, hogy milyen becstelenség elferdíteni az igazságot. Szabadulni igyekszik aljas hivatalától, mire megindul ellene a rágalmak szennyes áradata. Nyugat nagyszerűen ért ahhoz, hogyan lehet az ember számára lehetetlenné tenni az életet. A könyvnek talán leggyönyörűbb jelenete a varsói békekonferencián játszódik, amikor a francia újságíró, aki nem kommunista ember, a világ minden tájáról öszszesereglett békeküldöttek előtt vallomást tesz arról, hogyan találta meg az igazságot két évvel ezelőtt, amikor Moszkvában járt. Az a nép — rpondta —, amelyik így dolgozik, nem akarhat háborút. Az író művében egyetlen egyszer sem szólal meg, szereplőinek ajkára adja minden gondolatát. Meseszövése színes és annak ellenére, hogy rapszodikusan hullámzik, van egysége, meggyőző ereje, mert végtelen távlatokat nyit meg előttünk. Egy-egy mondattal jellemez, tesz élvővé embereket, rajtuk keresztül mutatja be az amerikai sajtó, az amerikai társadalom teljes züllését, alantas durva erők közrejátszását az újabb háború kirobbantásáért folyó spekulációban. A JÖVÖ SZÁZAD SZÁMÁRA történelmi dokumentum ez a regény, s nagy érdeme, hogy előbbrevitte a szocialista-realista irodalom és nem utolsósorban a béke ügyét. Írója megérdemelten kapta meg a legnagyobb irodalmi kitüntetést, amelyet íróember elérhet, a Sztálin-díjat. Az ankét résztvevői között Igen sokan ültek olyanok, akik nem olvasták még Ilja Erenburg: Kilencedik hullám című regényét. Giday Kálmánné színes, érdekes előadása után, amely felkeltette még azoknak az érdeklődését is, akik már egyszer olvasták a könyvet, nem egy hallgató határozta el, hogy hamarosan elolvassa a békeharc legizzóbb szakaszának ezt a történelemkönyvét. Nagyon hasznos volt az ankét. A közönség feszült figyelme arra utal, hogy elkelne minél több ilyen regényismertetés, irodalmi est, amely egyéb hasznossága mellett pezsgésbe hozná, ébren tartaná a szegedi dolgozók irodalmi érdeklődését, Olyan ifjúságot neveljünk, amelyet a szocializmus ügye iránti odaadás, áldozatkészség szelleme irányít Befejeződött a pedagógus újító ankét A tápéi háziipari szövetkezet közgyűlése Tápé község háziipari szövetkezete — amelynek tagjai országoshírű gyékónysz&tyrokat, gyékényszőnyegeket készítenek — vasárnap tartotta közgyűlését. Ördögh Antal, a szövetkezet termelési vezetője beszámolójában ismertette a szövetkezet 1951. év óta elért fejlődését. Az akkor 28 taggal al ók ult szövetkezet taglétszáma már 1780-ra emelkedett. A megalakulás utáni első év 200 ezer forintos ícwgalmával szemben az elmúlt év sarán öt és félmillió forint volt a szövetkezet forgalma. A szövetkezet már 100.8 százalékra teljesítette első negyedévi tervét s megfogadták, hogy a pártkongresszus tiszteletére ötezer négyzetméter ipari gyékényt készítenek az építőipiari vállalatok részére, ezenfelül ugyancsak terven felül ezer négyzetméter gyékényt szőnek a háztartási szükségletek kielégítésére. A szövetkezet tagjai között nicst összesen 36 ezer forint részesedést osztottak szét. SZEGEDI JEGYZETEK Egy szclcér nyikorog az esti homályban. Már kissé fáradt lovak húzzák a süppeleg sároan. A kocsis a kocsi mögött baktat — nem akarja jobban terhelni az állatokat. Enyhe füstszag érződik a levegőben. Távolabb a fák mögött tüzfény villan. Énekhang foszlányo. kat hoz a szél. ... Ha masírozni kell, — állj közénk, s győzhetetlen leszel. A kocsis figyeli az éneket, gyorsabban lépdel és észre sem veszi, hogy lépteiben felvette a dal ütemét. Gondolata messze jár. Segítés — 'A mindenségit neki... — tör fel a kocsisból. Megrekedt a szekér. A kocsi elé megy, clszörnyülködik. Majd csak agyig bevágódott az egyik kerék. Ki kellene ásni a kerék előtt. Ásója nincs. Vagy lepakolja a térheti Némelyik fa akkora, hogy ketten tudták csak feltenni. Töpreng tanácstalanul. A katonák meghallották a kocsis hangját. — Ott akadt el a kocsi, ahol délután mi is majd kitörtük a nyakunkat. ~ mondja Göllner István honvéd elvtárs. Odasietnek vagy ti, — ö is volt katona. "v — rAz más volt Egyszerre a szekér. — No, Villám! Villám! No! — Megpattogtatja ostorát, de hiába. A ló újra meg újra nekirugaszkodik, — de a kocsi meg sem mozzen. — Jóestét — szönnek rá a megáll rengő kocsisra. — Szabadság társak! — Ez volna az utolsó dulóm a kocsival kötöpelvlett forés éppen .ezzel jártam meg. — Nincsen semmi baj. — Bizony volna, ha maguk nem jönnek. A katonák leemeltek egy nagyobb husángot, benyújtották a tengely alá és szintű úgy felemelték a kocsi elejét, mint a pelyhet. — Na most vezesse előre egy kicsit. A kocsi pár lépést előre megy és újra kint van a járható úton. — Nem is tudom, hogyan háláljam meg. Majd őszre lesz egy kis borom, — ott lakom a vasút mellett. — Jól van elvtárs, semmi az egész. — Sorban kezet fognak a hálálkodó öregael. A úíocsí megindul, a kocsis most már a lovW előtt megy. Hallgatja a már újra éneklő katonákat, — a távolodó dalt: ... Egyek vagyunk és egyért harcolunk. Közöttünk elvtárs, ne légy szomorú. Schatz Róbert rA kétnapos pedagógus újitó ankét szerdán délután végetért. A megbeszélésre eljöttek az ország minden részéből a megyei oktatási osztályok újítási előadói, az egyetemek és főiskolák újítási megbízottjai és a legjobb újitó nevelők. Az ankétot Székely Miklós, az Oktatásügyi Minisztérium tanszeripari főosztályának vezetője nyitotta meg, majd Orbán Sándor elvtárs, a tanszeripari főosztály újítási csoportjának vezetője mondotta el beszámolóját, Orbán Sándor elvtárs beszámolója A" szocializmus győzelmes felépítése lehetetlen a kultúrforradalom feladatainak megoldása nélkül — kezdte beszédét Orbán elvtárs. — A kultúrforradalom döntő feladatai közé tartozik az, hogy iskoláinkban olyan újszellemű ifjúságot neveljünk, amelyet a szocializmus ügye iránti szeretet és odaadás, áldozatkészség szelleme irányít, hogy a szocialista építés feladatai számára olyan, új és új kádereket bocsássanak ki iskoláink, akik magas szakmai színvonalon állnak, s akik nagy tárgyi tudással rendelkeznek. Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke szószerint a következőket mondta január 23-1 országgyűlési beszédében: az általános iskolának nemcsak külsőt, hanem a tanításnak új tartalmat is kell adnia: igazi, népi hazafias szellemet. Jobban kell ápolni a haladó magyar hagyományokat, őrizni nemzeti nagyjaink dicső emlékét. Édes anyanyelvünk elsajátítása népoktatásunk legnagyszerűbb, egyben legfontosabb feladata. „Nyelvében él a nemzet" népoktatásunk legnemesebb feladata, ezt a nagy gondolatot valóra váltani. El kell érni és ez legyen oktatásunk fő célja, hogy gyermekeink helyesen beszéljenek, írjanak és olvassanak magyarul. E nagy feladatok elvégzésében az oktatásügyi újító mozgalom területén igen komoly és egyre szaporodó tennivalóink lesznek. Tárcánk területén az újítási mozgalom viszonylagos elmaradottságát meg kell szüntetni, mert az új kormányprogramm, a szocialista építés rohamosan növekvő feladataival, a nemzetközi helyzetből és a békeharo fokozásából ránk háruló kötelességgel lépést tartani csak úgy tudunk, ha a minisztériumban, egyetemeknél, főiskoláknál, a megyei tanácsok oktatási osztályainál és vállalatainknál az újítási mozgalom területén dolgozókat' a feladatokkal együtt a növekvő felelősség érzése hatja át. A minisztérium az elmúlt évekhez hasonlóan újítási feladattervet készitett újszerű szemléltető eszközök készítésére és pályázatként — megfelelő pályatétel kitűzése mellett —' a „Köznevelésben" ismertette, majd a pályázat díjazott anyagából a Ped. Szakszervezet Központjában kiállítást is rendeztünk. Ezután Orbán elvtárs az egyes megyék eredményeit és hibáit mondta el, majd így folytatta: A mozgalom népszerűsítése és tudatosítása terén a megyei tanácsok oktatási osztályainál vannak komoly eredmények. Azonban I egyes helyeken, például Pest mogye az újítási-mozgalmat nem tekintik, szívügyüknek, amit alátámaszt a benyújtott javaslatok csekély száma, az újítási előadó cserélgetése, illetve hiánya, 6tb. Az a tény, hogy az oktatási osztályok újítási előadói egyéb feladataik mellett, néhol utolsó rangú megbízásként foglalkoznak az újitási ügyekkel, rányomja a bélyegét az újitási mozgalmi munkára. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben általában igen komoly javulás történt az újitási előadóknak az osztályvezetés részéről történt támogatásában. Mind több és több oktatási osztály vezetője ismeri fel a pedagógus újító mozgalom jelentőségét és lehetőségét és ad komoly támogatást és útmutatást az újítási előadóknak. Hozzájárult a jó eredmények eléréséhez a Pedagógus Szakszervezet egyre növekvő támogatása is. Meg kell mondanunk, hogy a Pedagógus Szakszervezet az utóbbi időben mind több segítséget ad a megyékben folyó újitási munka előreviteléhez. 1953. év folyamán a pedagógiai főiskolákon általában az újítási mozgalom nem volt kielégítő. Kevés a javaslatok száma, s általában az ötletnapok tartását szorgalmazzák, pedig a főiskolai tanárok és hallgatók nagyban hozzájárulhatnak a pedagógus újító-mozgalom fejlődéséhez. Egyes főiskolai tanárok, így a Szegedi Pedagógiai Fő1 iskolám Kedves Miklós elvtárs is bizonyítéka annak, hogy a főiskolák nevelői a pedagógus újító-mozgalom területén példátmutató munkát végeznek. A' hiba azonban ott van, hogy a főiskolai tanárok túlnyomórészt közvetlenül a minisztériummal tartanak kapcsolatot, épp ezért, mert a főiskolákon számottevő újítási mozgalomról nem beszélhetünk, s nincs meg a főiskolákon az az eleven, lüktető erő, amely feltétlenül szükséges lenne ahhoz, hogy az újítási mozgalmat a főiskolákon fenntartsa. Feladatunk, hogy a jövőben ezen mielőbb változtassunk. Az egyetemek, könyvtárak ée levéltárak újítási mozgalmáról részletesebb beszámolót adni nem tudunk, tekintettel arra? hogy a fenti intézményeket csak az elmúlt év őszén vettük át a volt felsöoktatásügyi minisztériumtól. Áz azonban megállapítható, hogy általában az újítási mozgalmi munka fenti intézményeinknél nem kielégítőek, s nem értük el azokat az eredményeket, mint a megyéknél. Oka annak az, hogy az egyes egyetemek vezetői nem támogatják eléggé az újítási előadóinkat, de a minisztérium újítási csoportja sem nyújtott eddig elég támogatást, nem adott elég konkrét segítséget. Pedig az ipar és népgazdaságunk szempontjából igen nagy jelentőségű az egyetemek, kutatóintézetek munkája, s a kormányprogramm sikeres végrehajtásához újításaik révén komoly segitséget tudnak adni. Ezek után 1954. évi főbb feladatainkat az alábbiakban szeretném vázolni. u Az 1954. évi főbb feladatok Kormányprogrammunk egyik pontját kívánjuk megvalósítani, amikor újítási előadóinkat arra irányítjuk, hogy az újítókkal az eddiginél sokkal lelkiismeretesebben foglalkozzanak. Megbecsülni, szeretni az újítókat — ez újítómozgalmunk régi, dc máig sem mindenütt gyakorolt elve. Minisztériumunk is pályázatot fog hirdetni az újítási előadók részére megfelelő pályadíj kitűzése mellett. Versenyszempontjaink lesznek a havi jelentés pontos beküldése, továbbá, hogy az elmúlt év előző időszakához viszonyítva az újítási javaslatok számának emelkedésében intézményként • a benyújtott javaslatokhoz viszonyítva az elfogadott javaslatok arányszámának az előző év hasonló időszakához emelkedni kell. Versenyszempont lesz az elfogadott javaslatokból gyakorlatba vett javaslatok arányszáma, valamint — különösen vállalatainkra vonatkoztatva elsősorban — az első- és utókalkulált gazdasági eredmény. A kormányprogramm, valamint az előzőekben ismertetett verseny reális megvalósítására az oktatási osztályok részére feladattervet készítettünk. E feladatterv egyrészt az újitási-mozgalom tervszerű fejlesztését szolgálja. Javasoljuk, hogy intézményeinknél az elfogadott újításokat állítsák ki. Majd minden helyen, a megyei tanácsok oktatási osztályain is — van üveges szekrény, amelyekbe ügyesen elrendezve ki lehet állítani a legsikerültebb újításokat hogy az ott megforduló pedagógusok a kiállított anyagot tanulmányozhassák. A Központi Pedagógus Továbbképző Intézet elfogudta azt a javaslatot, hogy az elfogadott újításokat azokon a továbbképzési napokon és helyeken ismertessék, ahol bemutató előadások nem lesznek, s a szakmai konferenciák mellett jut idő a szabadabb formák fokozott bevezetésére. Ezután Orbán elvtárs kérte az ankét résztvevőit, számoljanak 1:0 az újitó-mozgalomban mutatkozó nehézségekről és mondják el az elért eredmények melleit a felmerülő hibákat is. Hozzászólások Kubinyi Dóra, a kecskeméti zenei általános iskola tanára hangsúlyozta: közkinccsé kell tenni a legjobb újításokat, hogy a legeldugottabb tanyai iskolákban is eljussanak azok a módszerek, amelyek segítségével könnyebben és jobban tudnak tanulni a kis- és nagydiákok egyaránt. Az újítások terjesztésének érdekes követendő módszerét mondta el Borbély Endre, a debreceni pedagógus szakszervezet képviselője. Debrecenben megszervezték a pedagógus szakszervezet megyei újítóklubját. Itt tapasztalatcsere értekezleten mutatják be a legjobb újításokat. Bevonták a klub munkájába az ifjúságot is. Az úttöröház asztalos szakkörének pajtásai most újtipusú számológépeket készítenek, amelyekből küldenek & tanyai iskoláknak ls. Kárpáti Emil, a pestmegyei tanács oktatási osztályának tanulmányi felügyelője elmondotta, hogy a megyei oktatási híradóban egyre nagyobb helyeit szentelnek az újításoknak. Az újításokat ebben nemcsak leírják, hanem képeket is közölnek róluk. Dunai Ernő, az Országos Találmányi Hivatal elnöke arról beszélt, hogy pártunk és népi demokratikus államunk milyen megbecsülésben részesíti az újítókat. Rámutatott arra, hogy 1953-ban az összes tárca keretében 454.000 újítási javaslatot nyújtottak bc. amelynek majdnem a felét elfogadták. Ezekkel kereken egymilliárdkrltöszázharmincncgymillió forintot takarítunk meg népgazdaságunk számára. Szegő Józsefné, Baranya megye küldötte az újítók nagyobb megbecsüléséről beszélt. A megbecsülés egyik jele az is, hogy ha már elfogadták és bevezették az újítását, az érte járó pénzjutalmat minél előbb kapja meg. Szegöné elvtársnő arról is beszélt, hogy feltétlen függetleníteni kell az újítási előadókat, mert az nem tudja elvégezni különben feladatát. Békés Ferenc, Tolna megye újítási felelőse beszélt a nevelők szerénységéről, (nem adják be a jó újításaikat) és ez akadályozza a mozgalom fejlődését. Kasza József tápéi általános iskolai tanúr kérte azt, hogy az újító az újításának elbírálásánál legyen jelen, így meg tudja alaposan magyarázni, vagy az esetleges hibákat ki tudja rajta javítani. Azt is kérte Kasza elvtárs, hogy az újítók a továbbképzési napokon mutassák be újításaikat. Még számos hozzászólója volt az értekezletnek, sok helyes javaslat született, újításokat mondtak el és mutattak be a megjelent újító pedagógusok. Végül Székely Miklós elvtárs, összefoglalta az ankét tapasztalatait. Elmondta, hogy az értekezlet nemcsak az újítómozgalommal foglalkozott, hanem az oktatás különböző problémáiról beszéltek az elvtársak. De természetesen ez nem baj, mert ez a munkájukkal szorosan összefügg. Kérte az elvtársakat, végezzék munkájukat lelkiismeretesen ós az ankéton elhangzottakat munkájukban használják fel. Az ankét résztvevői ezután a Pedagógiai Főiskola fizika műhelyében megtekintették a hallgatók által készített szemléltető eszközökből álló kiállítást. MIT OLVASSUNK? Henri Martin: Indokínábói Levelek Henri Martin, ez a lelkes hazafi, mint katona került Indokína földjére, ahol egy öntudatos néppel került szembe,_ amely fegyvert fogott, hogy megvédje ősi kultúráját, nemzeti függetlenségét. Élményeiről írta Martin megrendítően izgalmas leveleit, Búr levelei nem műgond© dal, kitervelt írói szándékkal íródtak, de talán éppen ezért oly leleplező és éles minden sora, amellyel megbélyegzi a francia imperialisták gyalázatosan embertelen hadviselését. Nem oknélkül írta egyik nagy francia lap, hogy valaha korunk irodalomtörténetének értékes emlékeként fogják becsülni Henri Martin leveleit?