Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-07 / 56. szám

DELMÜGYARORSZAG VASÁRNAP, 1954. MÁRCIUS 1. Paríelei • . 1 A kulákság korlátozásának politikájáról A munkásosztály hatalmá nak' kivívása után pártunk javasla tára a kormány többféle rendeletet adott ki a kulákság korlátozására. Ezek az intézkedések kifejezték a dolgozó parasztság érdekeit és a kö­zépparasztság is helyesnek, igazsá­gosnak tartotta őket. A kizsákmá­nyoló kulákság jogainak megnyir­bálása biztonságérzéssel töltötte el a falu dolgozó népét, hiszen a kor­látozó intézkedések azt ls Jelentet­ték, hogy a gőgös nagygazdák nem garázdálkodhattak szabadon. Nem tehették tönkre a párt által földhöz­juttatottakat, nem csaphatták be lépten-nyomon a középparasztokat. Ennek eredményeképpen erősödött a rpunkás-paraszt szövetség, javult a város és a falu közötti összefo­gás. Ugyanakkor csökkent a kulák­ság gazdasági ereje és politikai be­folyása is a dolgozó parasztságra. Pártunknak a kulákság korláto­zására Irányuló politikája tehát amellett, hogy helyes volt, rögtön azután szükségszerűvé is vált, ami­kor megkezdtük a szocializmus alapjainak lerakását. Szükségessé vált azért, mert a kulák osztály­helyzeténél fogva halálos ellensége a népi államhatalomnak, a szocia­lista társadalmi rendnek. Mindenki emlékezhetik még, hogyan gyilkol­ták meg állati kegyetlenséggel a kulákok Kiss Imre lengyelkápolnai volt párttitkárt, hogyan pró­bálták szétzülleszteni az ő nevét viselő csorvai termelőszövetkezetet és hogyan gyújtották fel a székku­tasi Petőfi tsz istállóját. Nem ok nélkül terjedt el már akkoriban a dolgozó parasztok és termelőszövet­kezeti tagok közt az a meggyőződés, hogy „a kulákból csak a sárgaföld szívja ki a gazemberséget"? Me­gyénk dolgozó népe előtt is bebi­zonyosodott gyakorlatilag Lenin ta­nítása: „A kulákok — a legvadálla­tiasabb, legdurvább, legvadabb ki­zsákmányolók, kik a többi országok­,ban a történelem során nem egy­szer állították vissza a földesurak, cárok,, papok, kapitalisták hatal­mát." Világos, hogy a magyar mun­kásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság sem élhetett és ma sem élhet békességben a szét­vert kapitalistáknak e falun élő maradványaival? Ebben o kérdésben azonban az utóbbi években hibát követtünk el. Figyelmen kívül hagytuk azt a lenini-sztálini tanítást, hogy a ku­lákság elleni harcot két szakaszban kell megvívnunk, vagyis amíg a szocialista mezőgazdaság nem tud­ja elegendő terménnyel ellátni az országot, addig csak a korlátozás politikáját kell folytatnunk és nem a felszámolás politikáját. Hogyan történhetett ez? A párt politikájá­nak gyakorlati végrehajtása közben falvaink többségében zavar volt ab­ban a kérdésben; ki a kulák? Ez részben a korlátozásra irányuló rendeletek egyes hibái miatt is elő­fordult. A tanácsoknál „kuláklista" volt felfektetve, és akinek ezen a listán szerepelt a neve, azt hivata­losan kuláknak tekintették. Termé­szetes, hogy ennek a gépies és ké­nyelmes adminisztrációnak nem egy esetben a becsületes középparasz­tok Itták meg a levét. A minden hájjal megkent agyafúrt nagygaz­da (vagyis kulák) néha „kimosdott" a kuláikságból. Megtörtént, hogy a tanácsba beférkőzött csendőr vagy kupec-cimborája húzta ki nevét a listáról, helyette pedig — hogy a létszám meglegyen — közmegbe­csült középparasztokat nyilvánítot­tak kuláknak. Ezek az elemek szán­dékosan kevergették a kulák és kö­zépparaszt fogalmát, hogy egyrészt az adózásnál és a begyűjtésnél ke­zére járjanak a kulákoknak, más­részt elégedetlenséget szítsanak a középparasztság körében és a ku­lákság oldalára kényszerítsék őket. Alávaló manőverezésük közben a pórtszervezetek munkáját is meg­zavarták. Ezért történt meg me­gyénkben is, hogy a „Ki a kulák?" meghatározásánál általában nem a kizsákmányolás tényét vették figye­lembe elsősorban, hanem a rende­letekben megfogalmazott „kulák­határt". Vagyis: akinek földterülete nem érte el a 25 katasztrális holdat és Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az ANVAG­4DTOLGÁLTATÍS tam—s—s—ss a 350 aranykoronát, hiába élt világ­életében mások munkájából — jó­ravaló, tisztességes gazdának köny­velték el. Ellenben olyan középpa­rasztokra, akiknek földingatlana el­érte vagy meghaladta a 25 holdat, ráhúzták a kulák-kaptafát még ak­kor is, ha szikes, rossz földje volt, és mindig maga művelte családjá­val. Annak, hogy a kulákság korláto­zásáriak politikájáról mégis át­csúsztunk általában a kulákság lik­vidálásának politikájára, oka volt a kulákosodás veszélyének túlbe­csülése. Olyan terheket raktunk a kulákokra, amelyek nemcsak ki­zsákmányoló tevékenységüket kor­látozták, hanem több esetben ter­melésük folytatását is lehetetlenné tették. A sokszor indokolatlan adó­terhek és büntetések a kulákgazdasá­gok lerombolásához járultak és ez sértette a dolgozó parasztok, kü­lönösen a középparasztok igazság­érzetét. Sajnálni kezdték a kulá­kokat, ami gátolta a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlődését, gyengítette a munkás-paraszt szö­vetséget, megingatta a párt politi­kájába vetett bizalmat. Ugyanak­kor a szétzilált, alig, vagy egyál­talán nem termő kulákgazdaságok láttán számos falusi funkcionárius elbizakodottá vált, vakká tette őket a „siker" és lebecsülték az osztály­ellenség erejét. Az egész megyé­ben, de különösen a szegedi járás­ban olyan vélemények hangzottak el sajátos kézlegyintés kíséretében, hogy a „kulákok nem ártanak már a légynek se", „Maholnap koldulni mennek" és így tovább. A Közponii Vezetőség júniusi határozata és a kormány­programm megjelenése után azonban bemutatkoztak ezek az „ártalmat­lan" nagygazdák. Mintha összebe­széltek volna, egyszeriben megnőtt a szarvuk és szemtelenül támadást indítottak termelőszövetkezeteink ellen? Tudatosan félremagyarázták a kormányprogrammot és a hiszé­kenyeket azzal akarták mepf^erp­litenl, hogy pártunk őszinte és nyílt önbírálata a népi demokrácia gyengeségének jele. Különböző' fe­nyegetőzésekkel visszakövetelték a termelőszövetkezet részére törvé­nyesen betagosított földeket, pert indítottak a lakásukba költöztetett dolgozók ellen stb. Az Újvárosi Ál­lami Gazdaság érett búzatábláját aratni -kezdte egy kulák — így akarta elrabolni a nép munkájá­nak gyümölcsét. Hozzájárult garáz­dálkodásukhoz az is, hogy funkcio­náriusaink egyrészét bizonytalanná tette a kuláklista megszüntetése. Voltak, akik fejüket vesztve arról beszéltek, hogy mostmár megszűnt a kulák elleni harc. Nem látták, hogy pártunk és kormányunk a megkezdett intézkedésekkel csak az elkövetett hibákat hozza helyre és változatlanul továbbfolytatja — a hibákat kijavítva — a kulákság korlátozásának politikáját. Melyek azok az intézkedések, amelyeket pártunk javaslatára tett a kormány? A szőlő, kert és gyü­mölcsös felszorzását például most­már nem lehet alkalmazni. A kor­látozó rendszabályokat ezentúl csak azokkal a kulákokkal szemben kell érvényesíteni, akik jelenleg sa­ját vagy bérelt földjükön — még ha a 350 aranykoronát együttesen nem ls éri el — állandó alkalma­zottat tartanak. Korlátozzuk azokat a kulákokat is, akiknek jelenleg is megvan a 25 hold és 350 aranyko­rona értékű saját vagy bérelt föld­jük. Továbbá:' változatlanul osz­tályellenségnek tekintjük azokat a kulákokat is, akiknek az eddigi korlátozás vagy akár az elkövetett túlzások következtében már nincs 25 katasztrális hold földjük és bér­munkást sem alkalmaznak, mert változatlanul valljuk, hogy „kutyá­ból nem lesz szalonna." A különb­ség annyi, hogy az ilyen „sorból kidőlt" kulákokkal szemben nem alkalmazzuk a korlátozó gazdasági intézkedéseket, rájuk birtokuk nagyságához mérten vonatkoznak a kormány rendeletei. Annyit je­lent ez, hogy amennyiben ponto­san betartják a népi demokrácia törvényeit, nyugodtan gazdálkod­hatnak, termelhetnek. Folusi pdrisiervezeteinkn&k meg kell érteniök azonban, hogy a kulákságnak ezek a gazdasági kor­látozás alá nem eső elemei is vál­tozatlanul esküdt ellenségei né­pünknek, boldogulásunknak. Ezért alkalmazniok kell velük szemben a politikai megkülönböztetést és ébe­ren figyelniök kell minden tevé­kenységüket. Kíméletlenül leplez­zék le őket, ha kártékonykodnak, ha rémhíreket terjesztenek, ha a termelőszövetkezetbe vagy a ta­nácsba stb. próbálnak befurakodni. De miközben kérlelhetetlen harcot folytatnak a kulák ellen, vigyáz­zanak, nehogy a középparasztot sújtsák. Ellenőrizzék a pártszerve­zetek és pártszervek, hogy a ta­nács azzal a középparasztal szem­ben se alkalmazzon semmiféle hát­rányos megkülönböztetést, akit ez­előtt helytelenül kúláknak minősí­tettek. A kulákság elleni eredményes harchoz arra van szükség, hogy ál­landó politikai felvilágosítással megértessük a dolgozó parasztok­kal: értelme, célja van ennek a harcnak, mert a kulákok gondol­kodásmódja nem változott, és soha nem nyugodnak bele a mezőgaz­daság felvirágoztatásába, a népjó­lét emelésébe. Éppen ezért a mun­kás-paraszt szövetség szakadatlan erősítése jegyében szembe kell for­dulnia a kulákokkal minden kö­zépparasztnak és kisparasztnak, aki jó állampolgárnak vallja ma­gát, és szereti, akarja a nyugodt, biztonságos, magasszínvonalú éle­tet? N. I. SZEGEDI TÁRLAT IP" 3-3-^"" • n 6 |7 |b r-jiu u tol Pl E 113 • tol h_ ft fi 15 16 11 17 18 a 19 H M 21 H • Ug," m 23 23 i 26 27 m 28 HM IHiJU • EJ 32 |33 L_ M34 P »l r w r P m P •1" 40 L 41 42 44 r r Ifii" L • 31 47 s • m 52 48 !B49 50 • 31 •Ml M m 52 • m ibi53 54 1 55 m 1$"' 37 r ws "X L u JJ J _ -JJ J _J Ü VÍZSZINTES: 1? Dorogi Imre művészi egyéniségének jellemzése. 12. Induló vonatról jelentik. 13. i?? a képzőművészetre. 14. Utóvizsga rövidítése. 15. Szülő. 16. Király franciául. 17. Balkezes. 19. Nagyja ellentéte. 21. Női becenév. 22. EIO. 23. Ételt ízesít, 24. HU. 25. Belten­ger. 26. Fajta. 28. Jövendőmondó. 30. Hamlet országának mássalhang­zói. 31. Vissza: felfegyverzett, fran­ciául fonetikusan. 32. A rúdugró is ez. 34. Ritka férfinév. 35. Női név. 136. Munka latinul. 38. 0 németül. 39. Vissza: folytonossági hiány? 41. Parancsol. 44. Ige társas ragozás­ban. 46. M-mel képzőművészeti dí­szítés eszköze. 47. EKA. 48. Bor idegen nyelven. 49. Ivadék. 50. Ige­kötő. 53. Magánhangzók. 54 Táncot jár. 56. Magánhangzók. 57. A nyelv művésze? fÜGGŐLEGEST 1? Tápaí Lajos festményeinek gyakori alakja. 2. ,Függőleges 28-as személy neve. 3. Ily fonetikusan. 4. Major Jenő ilyen című festményét vette meg az ál­lam, 5, Zivatar szélei. 6. A szegedi Lenin—Sztálin szobor alkotója? 7? Körültekintő (ékezethibával). 8. Jód mássalhangzói. 9. Szegedi alakokból komponált színes temperák alkotó* ja. 10. Láz mássalhangzói. 11. Arra népiesen. 18. Vissza: sebessége csökken. 20. Jelző. 22. Meseszerű? finom zománcszineivel tűnik ki. 24? Csapadék. 27. Vissza: kötőszó. 28? Munkás kompozícióiról híres fes-i tőnk. 33. Betűsorunk eleje. 35. Men­ni latinul. 37. Nyúzó betűi, keverve? 38. Winkler László művészetében csodálhatjuk. 40. Vonaton megy. 42? Perzsa betűi keverve. 43? Halpete. 45. Skálahang. 46. OIN. 48. Kevert láva. 51. Gyulladás. 53. Oroszlán tudományos neve. 55. PR? 57? Gyógyszer költői nyelven, 58, Visz­sza: rossz ellentéte? Beküldendő: Vízszintes f:? függő­leges 1, 4, 6, 9, 28. és 2, 22, végül 38? 2. SZELVÉNY Mit kell tudni a gyermektelenek adójáról és a 65 évesek adókedvezményéről A megyei tanács pénzügyi osztályának közleménye Kormányzatunk a gyermekes családok szociális ellátása, továbbá szociális szükségleteink biztosítása érdekében bevezette a gyermekte­lenek adófizetési kötelezettségét. Gyermektelenek adóját köteles fi­zetni minden 22 életévét betöltött személy, akinek önálló keresete, vagy jövedelme van és nincs élő vérszerinti, vagy örökbefogadott gyermeke. A most folyó általános jövedelem­adó kivetésével kapcsolatban fel­hívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy azok az általános jövedelem­adó fizetésére köteles személyek, akik 1954. január hó l-én 22 élet­évüket már betöltötték és január hó X-én a családfenntartó férfi az 50 évét, vagy nő a 45 életévét még nem töltötte be, gyermektelenek adóját is tartozik fizetni. Kormányzatunk ez évben az idő­sebb mezőgazdasági dolgozók adófi­zetési kötelezettségén is kíván eny­híteni. Ezért 50 százalékos általános jövedelemadó kedvezményt biztosít azoknak a mezőgazdasági dolgozók­nak, akik a 63 életévüket 1954. ja­nuár hó l-én már betöltötték és nincs olyan családtagjuk, akik a földet helyettük megművelik. A fentiek alapján felhívjuk a me­zőgazdasági dolgozóink figyelmét arra, hogy az 50 százalékos kedvez­mény elnyerése, valamint a gyer­mektelenek adójának fizetése alóli mentesítése bejelentési kötelezett­séggel jár. A bejelentési nyomtat­ványok a városi tanácsok vb. pénz­ügyi osztályainál, községekben a ta­nácsoknál szerezhetők be. v 37. Az egész város arról beszélt, hogy az úrhat­nám nagygazda leánya, akit Rába egy évi ud­varlás után faképnél ha­gyott, a jogászbálon megtépázta Rába új szeretőjét, egy vagyo­nos kereskedő leányát. A kapitány zavart vigyorral bokázott, meghajolt és beleült a kerek asztal mellett álló négy hatalmas bőrfotelok egyikébe. — Eltúlozzák, méltóságos uram — mondta. — Kicsit összeszólalkoztak a folyosón, nem volt ott semmi affér... — No szépítse hoheheho. Ugy pirul' itt, mint egy szüzlány hehehe... De nem ezért kérettem én, kedves kapitány uram ... A bőrfotel nagy volt, széles volt. Rába az egyenruhába szorított derekát jobbra­balra himbálta az öblében, do most megmere­vedett és a főispánra függesztette savószin­szemét. — Parancsoljon velem, méltóságos uram. — A főügyész jelenti, újfent küldöttség zaklatta a munkás olvasókör alapszabályaiért — mondta komoran a főispán. S ez a hirtelen jött zordság az előbbi kedélyes csevegés után rosszul esett Rábának. — Nem elég, hogy az ablakom alatt ordítozik, üvöltőnk a csőcselék, még alapszabályt is akarnak. Lássa be, ez valóságos skandalum. Nem va­gyok megelégedve magukkal, kapitány úr. Túlzott tolerancia. Kergettesse el őket a vá­rosháza falaitól. — Parancsára, méltóságos uram! — Alapszabályról meg no ls álmodjanak! Akinek nincs vagyona, dolgozzék és ne poli­tizáljon! A főispán felfordított két pálinkás po­hárkát ős töltött az üvegből. KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE — Egészségére! — mondta kissé meg­enyhülve. A kapitány keskeny képe nevetésre rán­cosodott. Igy mutatta: helyesli a főispán úr akaratát. Mármint, hogy n felforgató cső­cselék ne akarjon még politizálni is. — Kö­szönöm — nyúlt a pohár után. — Isten él­tesse, méltóságos uram! Egyszerre hajtották fel a poharat. Rába Gáspár a szeszbarátok rutinjával és kéjével, a főispán pedig kissé fintorogva, mint, aki inkább csak illendőségből, udvariasságból iszik. — Aztán mondja, miért van ennyi nap­lopó itt az idén a placonl — kérdezte a főispán. — Több és több, mindig több! — Hangja szelíd és halk volt és úgy tűnt, hogy szégyenkezik emiatt a kérdés miatt. — Szaporodnak, méltóságos uram. Sok­nak nem jutott kereset tavaly nyáron. Ezek most itt lődörögnek a piacon. — Ki-ki maga szerencséje kovácsa — válaszolt a főispán és a hangja megint ki­élesedett. Hogy ha Rába lélekbúvár lett volna, a főispán váltakozó hangulatán elgon­dolkozhatott volna. — Aki iparkodott, annak teli a kamrája. Ezek munkakerülők! Szocia­lista felforgatók 1 És Itt szervezkednek, agi­tá'nak a rendőrség szájában! A városháza tövében. — Holnap már nem, méltóságos uram! A ÍQispán rágyújtott. A munkáskérdésre gondolt és szokásától eltérően bőbeszédű eszmecserébe kezdett. — Nem akarok skandalumot ebhen a vá­rosban — mondta. — Elég bajunk van a bá­nyászokkal, meg a pesti csőcselékkel. Azokat már megrontotta az agresszív külföldi szo­ciális Izgatás. Egyik sztrájk a másikat éri. Preventiven meg kell akadályozni, hogy ez a veszedelem Ide is kiterjedjen. Le kell vágni a kígyó fejét, mielőtt meg kinőne a méreg­fogai Leleménnyel, flfikával! És ez a rend­őrség dolga. — Csináltunk cgyet-mást, méltóságos uram .,. A főispánt feltüzelték az újságcikk és a saját gondolatai. Legyintett. — Az pipafüst! Az ablakom alatt agitál­nak ... önök, ott lent csak pipáznak, kapi­tány úr. önök nem gondolták meg, milyen veszedelmes betegség a nép között ez a szo­eialisztikus, utópisztikus, kommunisztikus idea. Ugy terjed, mint a ragály. Emlékszik, itt, az Alföldön is milyen skandalumokba vitte az értelmetlen szegény népet. Oroshá­zán, Békéscsabán, Battonyán.., — Kisebbfajta zendülések. — Igen, kisebb parasztforradalmak, ked­ves k~p: ány uram. A tulajdon szentségét, az állam törvényes rendjét fenyegették! Fele­lősek vagyunk kapitány úr, felelősek a ha­zának és őfelsége a királynak, hogy ilyesmi meg no ismétlődjék.., — Rövid szünetet tartott. — Két év óta csend volt, A csend­őrszurony, meg a puska, no meg a statárium észhez téritették őket. Do most megint olyat látok, ami fölött nem térhetek napirendre... Meg kell állítani az államrendet fenyegető szocialisztikus métely terjedését. Amíg nem késő... [Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents