Délmagyarország, 1954. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-02 / 51. szám

\ KEDD, 1954. MÁRCIUS 2. 3 DELMAGYARORSZAG il tápéi népi együttes levele a Mojszelev-egyiiKeshez Kedves elvtársak! Értesültünk arról, hogy a napokban újból hazánk földjére léptetek. Az öröm és boldogság, a szeretet és a soha el nem •múló hála adta kezünkbe a tollat. Biztosan emlékeztek ránk három év távlatából, amikor egy verőfényes márciusi napon mi is ott voltunk a Nyugatipályaudvaron, hogy a tápéi öregektől tanult, nekünk legkedvesebb dalokkal, táncokkal, a -,,Darudübörgés"-sel, a „Lippenős"-sel, a „Körösztözés"-sel köszöntsünk benneteket. Benne volt ebben a táncban kis községünk apraja-nagyjának hálája, egész felszabadult dolgos népünk üdvözlete, szeretete. Itt kötöttünk örök barátságot, amely még szorosabbá vált, amikor pár hét múlva Szegeden újból találkoztunk. Eltáncoltátok nekünk a „Buljbá"-t és sok más kedves táncot, amiket mi a szívünkbe zártunk. Megtekintettétek a mi műsorunkat is, a „Tápéi lakodalmas"-t, s szavaitokból, tanácsaitokból erőt, biztatást merítettünk. Tari Józsefné, Sövényházi József, Ács György s együttesünk többi tagja ma már nem egyszerű táncosok, hanem alkotó művészek. Így tekintenek ránk és így becsülnek községünkben és az országban mindenütt, amerre járunk. Sokat tanultunk Tőletek. Emlékezetünkbe véstük szavaitokat, hogy „a színpadon nemcsak táncolni, hanem élni kell". Három év nem homályosította el kedves emléketeket. Tőletek tanultuk, hogy az élet minden apró szépségét színpadra lehet vinni. A számunkra örökké emlékezetes „Buljba" egyszerű krumpliültetést ábrázolt. Tőletek kaptuk azt a gondolatot, hogy községünk sokévszázados hagyóDISZ-műszak a 65/9 Épületszerelő Vállalatnál mányait, ősrégi szokásáit táncban, dalban őrizzük meg az utókor számára. Igy születtek meg az azóta nagy sikert aratott „Sodró-fonó" és a „Gyékényes" népi játékok, amelyekben a tápéiak apáról-fiúra szálló mesterségét, a gyékény szövést művészi formában örö-1 kitették meg. De nemcsak mint tanítóinkra emlékezünk most Rátok, hanem elsősorban mint barátainkra. Tari Rozika és Török Palika, együttesünk legfiatalabb tagjai most is büszkén őrzik azt a fényképet, amely Mojszejev elvtárs karjaiban örökítette meg őket. Mint barát a legjobb barátot, köszöntünk Benneteket és kérünk, jöjjetek el hozzánk, ismét hozzátok el művészeteteket. Forró szeretettel, Tápé és Szeged környéke dolgozó parasztságának legszebb táncaival, dalaival várunk benneteket. Tápéi Népi Együttes" Ipari tanulók szakmai versenye A minisztertanács és a DISZ országos központja versenyt indított az ország legjobb ipari, tanulója címért és a minisztertanács vörös vándorzászlajáért. Az országos versenyre készülődve január 25. és 31. között rendezte meg Szegeden a 600-as Ipari Tanuló Intézet „a csoport legjobb tanulója" címért folyó versenyt. Ebben a versenyben a vasöntő szakmában első lett Kenderesi László a Szegedi Vasöntöde ipari tanulója, 300 százalékos teljesítményével és jórendű tanulmányi eredményével. Az esztergályos szakmában Balassi Lajos a Kéziszerszámgyár ipari tanulója 260 százalékos eredménnyel, jórendö tanulásával lett az első. Bánsági László Orvosi Műszer KSZ lett a műszerész szakma legjobb tanulója Szegeden, kitűnő rendű tanulásával és 192 százalékos teljesítményével. A lakatos szakmában Tatár Zoltán, a Szegedi Kenderfonógyár ipari tanulója 228 százalékos teljesítményével és közepes rendű tanulásával lett első a csoportversenyen, — egyben ő lett az üzem legjobb ifjúmunkása is. Jó eredményéért 300 forint pénzjutalmat kapott. A Hálózati Villanyszerelő szakmában az Erőmű tanulója, Jancsó Imre nyerte a csoport legjobb ipari tanulója címet 172 százalékos teljesítményével ós jórendfi tanulmányi eredményével. A csoportverseny győztesei „az intézet legjobb tanulója" címért versenyeztek február 10—15 között. "Ezen a versenyen nyerte el az intézet legjobb tanulója cimet Talár Zoltán lakatos tanuló. A csoportverseny és az intézeti verseny után területi versenyen legjobb verseny rendezvettek részt négy megye ipari tanulói. A területi keretében, február 24-én ték meg a Szegedi Vasöntődében a vasöntő ipari tanulók versenyét. Ezen a versenyen részt vett Kenderesi László, a Szegedi Vasöntöde, Filep Lajos, a törökszentmiklósi vasöntöde és Benkő László, a kecskeméti vasöntöde ipari tanulója. A területi verseny első helyezettje Benkő László lett jó eredményével és minőségi munkájával. A Szegedi Vasöntöde ipari tanulója, Kenderesi László a második helyezést érte el. A többi szakma területi döntőit február 27-éu rendezték meg. Minden szakmában külön bírálóbizottság volt összeállítva az oktatókból ós a legjobb szakmunkásokból. Az esztergályos szakma bíráló bizottságának egyik tagja Szodorai István, Kossuth-díjas sztahánovista esztergályos volt. A területi versenyben esztergályos szakmában harmadik helyezést ért el Kármán Béla makói, a lakatos szakmában Földosi József, Török Pál makói ipari tanulók második, harmadik helyezést értek el. A kovács szakmában első lett Szügyi Sándor makói ipari tanuló, a villanyszerelő szakmában Zaka Pál és Szépfalvi György szegedi ipari tanulók érték el a második, harmadik helyezést. A terület legjobb ipari tanulói (szakmánként) április 2-án és 3-án Budapestre kerülnek fel az országos döntőre. A területi verseny első helyezettjei 300 forintot és oklevelet, második helyezettjei 200 forintot és oklevelet, harmadik helyezettjei 100 forintot ós oklevelet kaptak. Beszélgetéstől volt hangos a 65/9. Épületszerelő Vállalat ebédlőhelyisóge. A díszesek gyülekeztek: taggyűlésre. A hangulatukból észrevehető volt, hogy nagyon fontos dologról lesz szó. Aztán mindenki elcsendesedett és az előadót, Oláh István DISZ-titkárt figyelemmel, érdeklődéssel hallgatták. — Jobban meg kell ismernünk nekünk, fiataloknak a vállalat belső életét. Nagyobb önállóságra kell örö- törekednünk munkánkban. Ezért a DISZ-vezetőség nevében javaslom: február 22-től 27-ig tartsunk ifjúsági műszakot a kongresszus tiszteletére. A szavak elhangzása után lelkes taps csattant fel, majd megbeszélték a tennivalókat. Kijelölték a vezetőket a különböző munkahelyekre. A gyűlés után mozgalmas napok kezdődtek. Kezdetben bizonytalanul, de azután egyre határozottabban intézték a fiatalok a soros teendőket, az ügyes-bajos dolgokat. A DISZműszak időjén az anyagosztály vezetőjének akadt a legtöbb sürgős intéznivalója. Ezen a poszton Kovács Dezsőné DISZ-fiatal tevékenykedett. Meghallgatta, kinek milyen anyagra, szerszámra van szüksége, feljegyezte magának és gondoskodott, hogy azokat időre beszerezzék. A raktáros észrevette —1 miközben vizsgálta a raktárban lévő anyagkészletet —, hogy több munkahelyre facsavar és anyacsavar kell. Kérte az anyagosztályt, hogy tízezer darab ötmilliméteres anyacsavart és ötezer darab 35-ször 35-ös facsavart a legrövidebb időn belül szerezzen be. Kovács Dezsőnének ebben az ügyben személyesen kellett felkeresnie a vasasboltokat a városban — sikertelenül. Munkatársai vigasztalták meg, hogy majd beszerzik az anyagot Vásárhelyről. Az ifjú „igazgatónak", Oláh Istvánnak sem volt kevesebb dolga. Számos ügyben kellett döntenie a DISZ-műszak idején. Amikor a műhelyeket kereste fel, az asztalos műhelyben, a villamosraktárban alapos szemlét tartott. Az utóbbi helyen meg is dicsérte Bálint Lászlót, mert mindent rendben talált. Amint visszatért a vállalatvezetői irodába, Dobóczki Gizella beteglátogató kopogtatott be hozzá, aki az előző nap az egyik kórházban fekvő dolgozótársát látogatta meg és annak kérését tolmácsolta: ezt a problémát is jól megoldotta a fiatal, lelkes Oláh István. A fiatalok a brigádokban is jól irányították a munkát a DISZműszakban. A Szegeden lévő munkahelyek közül az Építőipari Technikumban dolgozó brigád élére Pintér Ferenc segédmunkás fiatal került. Itt a központi fűtés bővítésén dol* goztak, anyag és szerszám bőven rendelkezésükre állt, zavartalanuL folyt a munka. Teljesítményük 175 százalék volt. Azt vállalták a kongresszusra, hogy ezt az eredményt tartják; eddig sikerült is nekik szavukat megtartani. A vidéki munkahelyek közül Kalocsán az Urbanovics-ifi villanyszerelő brigád mutatott jó példát. Villamosborendezés építésén dolgoznak. Ez a munkahely messze esik Szegedtől, de azért jó munkájuk híre ide is hamar eljutott. Minőségileg elsőrendűen, hiba nélküli munkát végeztek, mennyiségileg pedig 140—150 százalékos berendezés építésén dolgoznak. Az egyhetes ifjúsági műszak komoly erőpróbát jelentett a 65/9. Épületszerelő Vállalat ifjúmunkásainak. A fiatalok megmutattak, önállóan is ellátják a kiszabott feladatot, megállják helyüket a munkában. Ismét élüzem lettünk! Levél a Szegedi Gőzfűrészből Mennyi megtenni fáradtságos utat kellett a Szegedi Gőzfúrész dolgozóinak addig, amíg először csillanhatott meg az üzem homlokzatán a büszke élüzemcsillag. Akkor megfogadtuk, hogy továbbra is a mi tulajdonunkban marad a vándorzászlóval együtt. Ez sikerült is. Ismét elnyertük az élüzem kitüntetést. Most pártunk III. kongresszusára nagyszerű felajánlások születtek az üzemben. Nem pihenünk a babérainkon, hanem úgy dolgozunk, ahogyan egy élüzem dolgozóinak kell. Olyan eredményeket akarunk felmutatni, amelyet eddig még nem értünk el. Arra töreksz"nk, hogy harmadszor is miénk maradjon az élüzem jelvény^ A női munkások egymást biztatva dolgoznak, a parkett-anyagokkal, hogy az új munkáslakásokban elsőrendű padlózat legyen. Megnövekedett a kormányprogramm óta az üzemben a parkett készítése; A javítóműhelyben is harcot indítottak a munkások, hogy a III. pártkongresszus tiszteletére a gépállásokat a legalaceonyabbra csökkentik. A termelés így egy percre sem áll meg. Az áramtakarékosság érdekében egy nagyobbteljesítményű dinamót szerelünk fel az üzemben. A szerelést március 15-re befejezzük. Papái Ferenc levelező Dobó Ferenc egyénileg dolgozó paraszt a krumpli termesztés mestere Nem azért nevezik Kiskundorozsmán Dobó Ferenc középparasztot köznyelven «krumplikirály»~nak, mintha tonnaszámra állna raktárában az ízletes, tápláló burgonya és egyedül ő uralkodna a krumplipiacon, hanem azért, mert a községben ő ért legkiválóbban a burgonyatermesztéshez. Van pedig rajta kívül jó egynéhány dolgozó paraszt, aki szintén mestere a gazdálkodásnak, de még ezeket is meghajazza Dobó a föld termőképességének a kihasználásában. Szomszédai —• paraszttársai —sok-sok év óta hiába kérdezgették tőle, hogy mi a titka a nagy burgonyatermésének, ő mosolyogva csak ezt válaszolta: — Találjátok ki ezt magatok, én is többéves kísérletezés után jutottam hozzá, hogy megteremjen az az egynéhány mázsa krumpli holdanként Ez a »néhány mázsa« holdanként 80—85 mázsát jelent, ezzel szemben a községben a többi dolgozó paraszt csak 45—50 mázsa krumplit tud egy holdon megtermelni. Dobó Ferenc, zárkózott ember lévén, nem járt gyűlésekre, megbeszélésekre, tanácsülésekre, csak dolgozott a földjén évről-évre, tehát módszeréről nem beszélt senkinek. Amikor megjelent a párt- és a kormányhatározat a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről és előzőleg a számos rendelkezés a parasztság megsegítéséről, Dobó Ferenc is kezdte más szemmel nézni a világot. Hozzá is eljutott a párt szava a terméshozam fokozásáért kezdett nagy harcról és paraszttársai nem kis meglepetésére részt vett azon a januári gazdagyűlésen is, amelyen a termelési bizottság tagjait választották meg, A mezőgazdasági állandó bizottság javasolja Dobó Ferencet a termelési bizottság tagjainak sorába, aki kiváló szakember a burgonyatermesztésben — mondta a gazdagyűlés elnöke és még hozzátette: — Reméljük nem utasítja vissza Dobó Ferenc javaslatunkat. Ezt a megtisztelő megbízatást nem is utasította vissza Dobó Ferenc — és ekkor következett a második meglepetés: felismerte kötelességét. Nem hallgatta el tovább a burgonyatermesztési tapasztalatait, elmondta paraszttársainak, hogy ml a nagy krumplitermés titka, mert kötelességének érezte kivenni részét a dolgozó nép életszínvonalának emeléséért folyó munkákból. 32. — Jobban. — felelt rá a nagyorrú. — A púpos Nagy Flóri jól járt. hogy odakint maradt Bnkovinában. Ennek az embernek a nyelvére olyan könnyen jött a szó, hogy Tamás kissé szószátyárnak tekintette. A tesjiedten hallgató iÉnekesnek is megjött a szava és fakó hangon helyeselt a nagyorrúnak: — Cudar világot élünk. Mindnyájónknak ki kellene vándorolni Amerikába. Ott még böcsiilik a mnnkást, itthon meg esak kornyadozunk. Az e'nöknek erre az egy mondására csoda történt. Olyan lárma pattant ki, hogy Tamás alig győzte ide-oda kapkodni a szemeit.. öten-hatan egyszerre beszéltek: — Ugy kéne! — Áááá. Bálint csak úgy mondja ert. — Én már holnap indnlnék! — Azt mondják, ott még párbért se kérnek az embertől. „Kivándorlás. Az lenne tán valóban a legjobb, ha az elnök is ezt mondja" — gondolkozott Tamás, ránézvo az elnök sárga kabátjára, öklén támasztott fejére. Mert az elnök csüggedten ült az asztalnál és újra csak hallgatott, miközben az egész szoba zúgott, akár egy megbolygatott méhkaptár. Kapás is megszólalt. Előredőlt haragosan •i széken, szemét rászegezte Énekesre: — Füttyszóért nem visz a hajó, Bálint-! Mi meg nem fizethotünk mást! kovács mihály regénye Tamás úgy érezte, Kapás Kemény János gúnyolja az elnököt. — Ez is igaz — szólt valaki. — Itt születtünk, itt kell meghalnunk is. — Hogy az istencsudájában mennénk ki mindnyájan? Kinek telik az útra? — Nem értjük n nyelvüket se. Énekes megsértődött: — Nem komolyan mondtam én ezt.. Nem kell ezt úgy felfújni! Gyevi Balog bácsi, mintha nem is hallaná, hunyorogva pislogott az elnök felé, s úgy mondta, mintha Kapás szavait, folytatná: — Meg aztán elgondolhatod, Bálint öcsém, mi nem lennénk milliomosok. Lehet, hogy to az lennél, do mi nyilván szegények maradnánk. Ugy bizony. Ebben valami célzatpsság volt az elnök rovására, s ezt Tamás megsejtette. Kis István felkacagott, mások is bazsalyogtak. A zsivaj kezdett elülni. Kapás felvetette kemény magyar koponyáját. Jobbkarjával kaszált egyet a levegőbe: — Kár erre több szót veszteni, elvtársak! Itt, Magyarországon kell nekünk megélhetőség! Olvasd tovább, Jani öcsém 1 Egy perc alatt ismét csend lett. Ez a pár szó befejezto a vitát. Kapás arcán olyan bölcsesség, okosság, elszántság és nyugalom ült, hogy Tamásban kettétört a kivándorlás reményének kis sugara. Igen, a magyarnak Magyarországon kell élnie. Ezt gondolta, s így vélték a többiek is. Énekes sértődötten izgett-mozgott a helyén. Tamás évődött magában, Hát ennyire veszekednek, széthúznak még a szocialisták is? Ök se tudják, mi lenne a szegénységnek a legjobb? Jancsi összevont szemöldökkel, magas hangon olvasott, egész belemelegedett. Az olvasás egyenletes hullámait most már csak a mocskos pipák szortyogása zavarta. Tamás lelke beitta a tanítást, mint a szivacs a vizot. Érthetetlen volt előtte, hogy a fő-főt, az elnököt lehurrogták, hogy cnynyiro veszekednek. Mégis belefészkelt, a szándék, hogy eljön még ezekhez az emberekhez. Gyevi bácsit, Vincze Jancsit jól ismeri. A többi embert, s az új hitvallást majd kitapasztalja. XII. FEJEZET. A püspökpalotai karmester házában Vasas Imre nem érezte jól magát. Egyre várta a tavaszt, a melegebb időket, amikor majd kevesebbet fagyoskodik. Ugy dolgozott a nagy udvarban, mintha közönséges béres volna. Bántotta őt, hogy a hangszerén még egyetlen nótát nem tud eljátszani rendesen, s az örökös piszkálódást, a legények tréfáit is zokon vette. Az egész házban ő volt a gúnyolódás, élcelődés céltáblája. «=* Gondolom, kíváncsi minden paraszttársam arra, hogyan tudok holdanként több krumplit termelni, mint más — mondotta. — Nincs ennek olyan különösebb magyarázata; nem teszek én semilyen csodát, csak egy kicsit másképpen gazdálkodom, mint egyes paraszttársaim. És Dobó Ferenc elmondotta, hogy már évekkel ezelőtt alapozta meg a mostani jó termését, amikor megteremtette a legbővebben termő vetőmagot. Csak a tyúktojás nagyságú gumókat válogatta ki velőmagnak és már a nyár folyamán kijelölte a legszebb krumplitöveket. Azokat hagyta meg továbbtermelésre. A vetőmag-gumót sötét helyen tartotta, hogy ne csírázzék ki idő előtt és a vetés előtt előcsíráztatja mindig a burgonyavetőmagot. — Ültetésre csak gondosan válogatott, egészséges vetőburgonyát használok — mondotta paraszttársainak Dobó Ferenc <—. Nem szabad elültetni a vékony fehércsírás gumót, az sohasem hoz jó termést. Előcsíráztatni pedig azért kell a vetőmagot, hogy megrövidítsük a beérési tenyészidőt, ami igen fontos dolog. Az elmúlt években minden taI vászon körülbelül 10 mázsa bur' gonyát használt Dobó Ferenc holdanként vetőmagnak. Az a véleménye, hogy nem szabad sajnálni a vetőgumót, mert ha kevesebbet vetünk, kevesebb :s terem. Felhívta a helyes talajkezelésre is Dobó Ferenc paraszttársai figyelmét. Elmondotta, hogy ősszel legalább 25 centiméter mélyen kell szántani a burgonya alá. •— Jót tesz holdanként 150 mázsa istállótrágya kiszórása is. Tavasszal pedig, amikor megpirkad a talaj felszíne, nem kenődik a föld, szántani kell késedelem nélkül — tanácsolta paraszttársainak. Még hozzátette azt is, hogy a símítózás után fontos a talajlazítás is. Amikor a talaj felmelegszik 10—12 centiméter mélyen 7—8 fokra, akkor kezdi meg a vetést Dobó Ferenc. Sem a vetőburgonya kiválogatását, sem a burgonya vetését nem bízza még a feleségére sem, hiszen meg van annak is a módja. Fészekbe veti a burgonyát, de alkalmazza a fészektrágyázást is. A vetőgumót úgy teszi bele a fészekbe, hogy a csírák felfelé álljanak, így hamarabb ©'életmagra kapnak" szokta mondogatni. Amióta megválasztották Dobó Ferencet a termelési bizottság tagjai sorába, azóta már továbbadta tapasztalatait, észrevételeit paraszttársainak. Sokat tanultak belőlük és már most, a burgonyatermesztés tavaszi teendőinél hasznosítják azokat -p; j,