Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-25 / 47. szám

0CLMAGY3R3RSZÜG I CSÜTÖRTÖK. 1954. FEBRUÁR 25 A kultűrversenyek néhány tapasztalata edz OfXnátjO) népművelési bizottság művészeti csoportok számára az 1953—54-es évben járási kultúrversenyt hirdetett. A kultürmunka szélesítése mellett a vérseny legfőbb feladata népművészetünk eddig feltárt kincseinek további gazdagítása, új anyag gyűjtése, az ábrázolások sokoldalúbbá, elmélyültebbé tétele, a színvonal emelése. Sok jó felkészültségű csoportunk van, de ezek gyakran Szeged és a környék néprmjúésaetéiöl elszigetelten dolgoznak: Számos csoport, még ma is má» vidékek ének- vagy táncszámaival szerepel anélkül, hogy akit- egyetlen helyi gyűjtésű anyagot ls műsorra tűzne. Igy aztán lehet, hogy előadásuk technikailag csiszolt, kifogástalan, de ugyanakkor sok esetben lélektelen, sematikus. Más etnikum kultúranyagának hiteles feldolgozásához 6aját hagyományuk ismeretének, átélésének élményalapja kell. A feltárás módja: a falu természetes kulturális életének felélénkítése. Az igazán jó csoportok ki tudják használni az alkalmat, hogy rávegyék egy-egy régi tánc, nóta vagy mese bemutatására az idősebbeket és azt sem mulasztják el, hogy á csoporton kívülieket megismertessék azokkal a számokkal. Igy válik egy helység teljes lakossága újra tudatosan birtokosává foklórkincsének és így válik egyben újabb művészi anyag teremtőjévé. edz eddigi bemutatók során legörvendetesebb fejlődés a saját motívumok alapján alkotott, új életünkkel foglalkozó, ének- és tánc számok, népi játékok terén tapasztalható. A sándorfalviak „seprükötőse", a deszki délszláv csoport új koló tánca, vagy a Szegedi Kenderfonó-gyáriak „szüreti mulatsága" és a népi felköszöntők mintájára készült rigmusa szép és nem összes példái ennek a fejlődésnek. A helyi gyűjtés, feldolgozás és művészi bemutatás nemcsak a falusi, hanem az üzemi csoportoknak is feladata. Jó eredményes munkát végzett a Konzervgyár a „tápai lakodalmas" című kompozícióval ezen a téren. Komoly figyelmet érdemelnek a bordányi, tápéi, és újszentiváni úttörők gyűjtött anyagai, ,, cd izútfdíizdj területén alapvető kérdés a „mit adjunk elő". Pár éve még a sok, eszmeileg sekélyes, vagy egyszerűen rossz egyfelvonásos, számos színjátszó csoportot teljesen hamis útra vitt. Az igényesebb csoportok klasszikusokkal, gyakran háromfelvonásosokkal próbálkoztak és nem egyszer nem tudtak megbirkózni velük. Ma már lényegesen jobb a helyzet a rendelkezésre álló, előadható darabok terén. Mégis előfordult, hogy a szőregi körzeti bemutatón az egyik csoport például a „Gombaüdülő" című sekélyes darabot mutatta be — a szereplők és természetesen a nézők teljes részvétlensége mellett. A színjátszó-mozgalom fejlesztésének másik problémája az eszmei mondanivalót világosan tisztázó, helyes rendezés, elmélyült, átélt valóságábrázolás, színészi játék. Tjanceso portjaink munkája terén bizonyos szempontból jelentős a fejlődés. A már említett tápéi és sándorfalvai csoportok, a Konzervgyár, a Jutaárugyár csoportja, a kübekháziak, a bordányiak, a deszki délszláv csoport, az egyetem együttese és még többen is saját gyűjtésű, teljes kompozíciókkal indulnak. Munkájukban azért még sok a javítanivaló. A szőregi bemutatón sok csoport általános címek alatt: „csongrádmegyei", ,.alföldi", „szegedkörnyéki" — tápéi táncot mutattak be. Ugyanezt városi csoportoknál is tapasztalhattuk, például a Mezőker csoportjánál. Persze nem az a baj, hogy tápéi táncokat mutatnak be, hanem hogy nem tudják a tánc nevét. Mezei Károly elvtárs, a megyei táncszakelőadó vezeti a tánctanárok továbbképzését. Ezeket a problémákat ott minél előbb tisztázni kell; Komoly feladat a „felszabadultság" érzékeltetése, a tánc érzelmi motiválása csoportjainknál. A mind több műsoron szereplő tematikus tánc nem csak lépés- és tartástechnikát, de bizonyos fokú átélést, játékot is kíván. Sőt, néhány tánccsoportunk már azon a fokon van, hogy az oktatónak figyelemmel kell lennie az egyes táncosok reflexszerű rögtönzésére, a tánc átélt hangulatától kiváltott természetes motivumsükotásra is. Az énekkarok előtt legfontosabb feladatként technikai megalapozás áll. A további fejlődés útja csak rendszeres, a hanganyagnak, a képességeknek megfelelő tempójú munka lehet. A folyamatos fejlődés elvének figyelembevétele a kar és a kórusvezető szempontjából egyaránt fontos. Ezen az úton kerülik el az egyszerűen hangerővel kifejezett „érzelmi telítettséget", a giccses. harmónia hatásokat, így jutnak, el a hiteles és technikailag is . kifogástalan bemutatáshoz. cd kulitírptzung számos új művészi formával bővülő műsora közül — ahogy a helyi bemutatók látni engedték — a népi játékok jelentik a leggazdagabb színt. Ebben a formában jelentkezik talán a legtisztábban- az új élet folklorisztikus ábrázolásának igénye. A sándor falviak, játékaszövetkezetük megalakítását mutatja be, a bordányi úttörők, kultúrotthon uk avatását is megjelenítették. Az egyes műveknek hiányossága még, hogy az eredetileg más szövegű dallamkíséret nem mindig megfelelő, helyenként elcsépeltnek, szürkének tűnik az új szöveghez, a tánchoz. A rigmusok közül legeredetibbek a Szegedi Kenderfonógyáriaké. A kultúrversenyekpn eddig még nem szereplő egyéni versenyszámok közül a mesemondástól várunk sokat A felsoroltakban és a többi versenyszámokban is az eredményes művészi munka kulcsa, a kultúrotthonok vezetői, a szakszervezet és a művészeti vezetők kezében van. A vállalatok részéről ne olyan legyen a kultúrmunkások segítése, mint a Vendéglátóipari Vállalatnál. Ott — miközben igérik: „mi minden támogatást megadunk; -.— elveszik a próbahelyiséget. A Konzervgyár meg tudta valósítani, hogy a kultúrmunkások mind egy műszakban dolgozzanak, a Mezőker komoly összeget fordított már táncruhákra. Hogy a felsőbb segítésnek milyen szerepe arra jó példa Dorozsma és Kübekháza. Mióta kultúrházuk van, fellendült a kultúrélet náluk. cd Otrieng felrázta az embereket. Bordány 3000 lakosú helység, a bemutatón 108 tagú együttessel és 30 tagú úttörő együttessel képviseltette magát. Az eddigi bemutatóknál is zsúfolásig megteltek a nézőterek. Mórahalmon hatalmas havazás közben minden csoport megjelent a versenyen és 160 ember gyűlt össze, hogy megnézze, meghallgassa őket. A lelkiismeretes, lelkes kultúrmunka így teszi élővé Szegeden, a járásban is a népi kultúrát. (révész) RÖLA BESZÉL... A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja tiszteletére Nem voltain ott, de Látom mégis az ukrajnai termő réteket, a roppant erőmüvek építését, hol büszke exkavátor lépeget, a munkaláztól lihegő sok gyárat, hol arcokon az öröm pírja ég, Szibéria fehérlő hómezőit és a susogó tajgák rejtekét. Láttam földedet Szovjethon nagy népe és látom most is: végleg bennem él, a keleti szél és a felkelő nap már mindörökre csak róla beszél. Kóla beszél a bölcs szovjet professzor, ki fiainkat jött tanítani, róla beszélnek az új magyar gyárak Moszkvában készült jó motorjak Róla beszél a sok teremtő módszer, mely inagot duzzaszt cs falat emel, róla beszélnek könyvek és a versek, melyek Moszkvából hozzánk jöttek cl, róla beszél a lombosodó élet, mely győzhetetlen, győző s végtelen, róla beszél a talpraszókkent ember, róla beszél a szív s az értelem. Eljött hozzánk e nép s itt van szivünkben, kezünk megfogja, hol nehéz az út. segít előre mindig s rendületlen, idősebb testvér — a kisebb fiút. Elküldöm szivem a Volga partjára, hogy legbensőbb érzését öntse ki; boldog a nép, ki a Szovjet hazáját igaz barátjának nevezheti... GURSZKY ISTVÁN A magyar-szovjet barátság hónapjának eseményei Megérkezett Szegedre Gluscsenko akadémikus Tegnap este érkezett Szegedre a magyar-szovjet barátság hónapja alkalmából a hazánkba tartózkodó I. J. Gluscsenko kétszeres Sztálindíjas, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökségének tudományos titkára, a biológiai tudományok doktora. Gluscsenko elvtárs látogatásokat tesz megyénkben, hogy az itteni mezőgazdasági dolgozóknak átadja tapasztalatait. Ma meglátogatja az újszegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet, vasárnap pedig ellátogat a szentesi Felszabadulás tszcs-be, ahol ezalkalommal adják át ünnepélyesen „Az ország második legjobb termelőszövetkezete" kitüntetést és jutalmat, Február 28-án, vasárnap töl)b esemény történik a magyar-szovjet barátsági hónap alkalmából megyénkben. Szegeden délelőtt 10 órakor nyílik meg az MSZT szegedi székházában „A Szovjetunióban legfőbb érték az ember" című kiállítás? Ugyanezen a napon Hódmezővásárhelyen a pitvárosi népi együttes szerepel, A népi együttes délután 4 órakor a diákok részére tart előadást, míg este 7 órakor a felnőttek előtt mutatja be műsorát a Petőfi Kultúrházban? • w »i > im' Fi a nap is olyan volt, mint a többi — borongós, hideg. Egy a szürke hétköznapok közül, abban a sorrendben, ahogy a naptárban szerdát követi a csütörtök. Délben kisütött a bágyadt, februári nap, s az olvadó hó világítva verte vissza a mézszínű napsugárt. Csütörtök volt — tizenkét óra. A gimnázium csendesebb már ilyenkor, mint reggel. A zaj megülepedik a tízperc tartályában — fárad a fiatal torok, s az izmok is. Négy óra lefojtott izgalma, változatos eseménysorozata nehezíti emlékként a diákagyat... Öröm és bánat megoszlik a falak között az eltelt idő emlékeiben. Aki jól felelt, annak jó Ízlelni újra, meg újra az emléket azzal, hogy feleleveníti. S az elégtelen is átszövi csápjaival az agy tekervényes szövedékét: és az emlékezés rekkájéról legombolyítja a rosszkedv fonalát a múló idő. Szól a csengő: végigberreg a folyosón •— diákot osztályba parancsol. A csengőhang, mely meglendíti ismét a tíz percig pihent óra ingáját, — hogy egy órán át megint kergessék egymást a mutatók, — lassan elhal... És Örsi Tóth László tanárjelölt, hóna alatt az osztálykönyvvel, s iegyzeteivel, megindul a Ill/b. osztály felé.., Örsi Tóth László ezerkilencszázötven szeptemberében került Szegedre az egyetemre, magyarszakos bölcsészhallgatónak. Karcagról jött — ott élt tizennyolc éves kpráig, a kún "fővárosban*. Apja gyerekkorától a városszéli téglagyárban dolgozott — ma is ott van alkalmazásban: fia is megismerkedett nyári szünetben a munka nehezével. S az elválás nehéz volt — erős kötés a megszokás. De az idő is megtette a magáét: ahogy teltek az évek, úgy szerette meg Szegedet, a Nemestakács-utcát, hol társával lakik. S hérorh év gyorsan elfutott, mint fürgelábú őzike. A tanulással nem volt különösebb baj — bár nem mindig szerepelt úgy a vizsgákon, ahogy ő és profeszorai szerették volna. Nem tűnt ki a többiek közül, de nem is csúszott a roszszak közé — megmaradt az évfolyam becsületesen dolgozó derékhadának tagjai sorában... Ami történt vele a három év során, azt nehéz elfelejteni — az emberséget nehezen felejti az ember, ha van becsület benne, ötvenkettő telén magyar történelemből vizsgázott Mérei elvtársnál, az intézet .vezetőjénél. A professzor észrevette, hogy melegítőben ül az íróasztal mellett a fiú. Megkérdezte tőle: — Mondd, Örsi elvtárs, nincsen másik nadrágod? S ő akkor elmondta, hogy van, de az ünneplő, és nem akarja tönkretenni a mindennapi viseléssel. A professzor nem szólt semmit, csak nézett maga elé. S másnap Örsi elvtárs ruhasegélyt kapott De ezután sem feledkeztek meg róla: így kapott pénzt télikabátra is, mert ballonban járt télvíz idején — nem, ezt nem lehet egykönnyen elfelejteni! S mikor ősszel beiratkozott a negyedik évfolyamra, az első hónapban ő lett a magyar szak állami csoportvezetője. A megbízatás önbizalmat adott neki — jól végezte a rábízott munkát. S a félévi vizsgákra is jobban készült, mint eddig máskor tette. Ezt mutatták eredményei. Ám a nagy próbatétel hátra volt még — a februári gyakorlótanítás. S ennek ideje érkezett el az előbb említett csütörtöki nap alkalmával... Előtte két hétig járt abba az osztályba hospitálni, ahol tanítania kell majd. Figyelte Zsadányi elvtárs, a szakvezető tanár munkáját: mindent megjegyzett, amiről úgy érezte, szüksége lehet majd rá. Figyelte, hogyan feleltet a tanár, hogyan osztályoz és bírálja a tanulók feleletét, hogyan osztja be az időt, s hogyan magyarázza az új anyagot. Közben megismerte az osztályt is. Óra után mindig összeültek Zsadányi elvtárssal és megbeszélték a meghallgatott óra tanulságait. fcf ét nappal hamarabb került sor az első tanításra, mint ahogy először tervezték. A fiú izgatott volt: gondolta, Jókaival kezd majd, s íme, belecsöppent Arany tárgyalásának kellős közepébe ... Ideges volt — félt is. A szakvezető tanár igyekezett megnyugtatni: délután megbeszélték közösen az első óra anyafát • Arany költészete szabadságharc utáni válságának elmélyülése — verselemzéssel egybekötve. Nem könnyű feladat. De Örsi Tóth László előtt, Zsadányi elvtárs nyugodt, magyarázó tanácsai nyomán kialakult az első óra menetének elképzelt képe. Együtt a tanárral készítették el az óravázlatot is ... S mégis — hiába szívott cigarettát cigaretta után, mikor felhangzott az óra kezdetét jelző csengőhang, érezte, szíve torkában dobog, 5 keze, mely az osztály* könyvet fogta, reszket. Elsőnek a tanár lépett a terembe, mögötte a fiú. Az osztály felállt — a hetes jelentett. A tanár hátul, az utolsó padban, Örsi Tóth László a tanári asztalnál. Megkezdődött az óra. A másodemeleti osztályterem ablakából a szemközti diákszálló tetejét látni, s a szintén másodemeleti ablaksort. Egyik szobában fiú fésülködik, látszik a párás ablaküveg mögött, amint kezével simítja makrancoskodó haját. A nap most besüt az ablakon, s szétomlik az összefaragott zöld padok tetején — a kályhában halkan duruzsol a tűz. — Zombori — mondja Örsi Tóth. s a fiú feláll, hogy feleljen. Közepesrendű tanuló, de mintha a második félévben jobban tanulna. Magyar dolgozata, amelyet ő javított ki, legjobb lett az osztályban. Fel is olvastatta vele. Kipróbálja most — hátha ilyen jól sikerül a felelet is. És Zombori felel: nyugodtan beszél, tömör, kerek mondatokban. Látja, felkészült, tudja az anyagot. Az első felelet, Örsi Tóth László életének eisö, másnak adott osztályzata: jeles. Az indulás jó. az osztály is érzi a sikert — húsz kíváncsi, érdeklődő gyerekszem tekint felé — a közösség arca ez. S akkor, mikor feláll, hogy magyarázni kezdje az új anyagot, érzi csak ismét azt, amit óra előtt, a folyosón érzett. Milyen furcsa is itt állni a dobogón, s szembenézni az osztállyal. Beszélni kell: alig ismeri meg a maga hangját, messziről és ismeretlenül hallja — ír a táblára, s a kréta morzsolódik a kéz remegő ujjai közt. Csend: az osztály figyel. A kréta karcolja a tábla repedéseit... Egy szót eltéveszt, megismétli, rosszul mondja — mi az, mi történt velem, kérdezi magától. De senki nem nevet — az osztály csendben ül és figyel, mintha ezzel akarná nyugtatni, segíteni. Arájára néz: félegy múlt öt perccel. Még huszonöt perc. Kezében az óravázlat — megnézi. Talán sikerül befejezni a magyarázatot óra végéig — erre gondol... De az idegesség, a félelem csak nem hagyja nyugodni. Nem mer szembenézni az osztállyal, a hátsó falat nézi, a falon függő képeket, úgy beszél. Kezében a könyv — verset olvas. A ssavak csengése, a ritmus lüktetése öt ig magával ragadja. Észre sem veszi, mint zeng egyre határozottabban hangja — már otthonosabban érzi magát a dobogón. Mikor befejezi az olvasást, s felpillant, Zsadányi elvtárs felé tekint. A hátsó padban ülő tanár szemüvege megvillan a napfényben s úgy bólint fejével felé, mintha ezt akarná mondani: csak így tovább nyugodtan. A nagymutató elhagyta a kilencest. Lassan véget ér az óra. S mikor felhangzik a kérdés: — Miről beszéltünk a mai órán? — egyszerre epielkednek magasba a kezek. Örsi Tóth László csak nézi, melyiket szólítsa fel. Jelentkezik Zombori, Harajka, a két Németh, de még Szolga is, kinek elégtelen volt a dolgozata ... És Örsi Tóth László elégedett — érzi, nem hiába magyarázott. Figyeltek szavára, s megjegyezték, amit mondott. Többet tudnak, mint az óra elején, s ez részben az ő érdeme már. Megszólal a csengő — vége az órának: a tanárjelölt első órájának. Mikor a tanári szobában cigarettára gyújt, érzi, hogy keze még mindig reszket. Zsadányi elvtárs mosolyogva mondja: — Pedig semmi oka nem volt az izgalomra. Nagyon jól felkészült az órára. S így beszélgetnek tovább az óráról, mely immár a multté, de annál élénkebben él még a fiú emlékezetében. — A vázlatot legközelebb a magyarázat elején irja mindig a táblára — mondja a tanár, — akkor jobban együtt tud dolgozni az osztállyal, s időt is nyer vele. A tanács, a gondoskodó figyelem jól esik Örsi Tóth Lászlónak — ezt érzi mindenütt, hogy törődnek vele, segítik. S ez kedvet, biztatást ad neki a további munkához, a holnapi óra előkészítéséhez és megtartásához. "Pél kettő — hazafelé megy. Enyhe szél csap arcába, mikor kilép az iskolakapun. A déli nap melege olvasztja a kocsiút havát. A víztócsa ezer apró fényben csillog A Tiszáról hűvöst sodor erre a szél. Közben a Városi Pártbizottság épülete elé ér — az úttesten személykocsi. A folyó felé pillant, s látja a szobrot, a magas alapzaton, a szobrot, melynek háttere a Tisza fölé boruló kék égbolt — Lenin—Sztálin szobrát. Boldog most és megelégedett, mint aki sikerrel végrehajtott valami fontos feladatot. Ezért mosolyog, ahogy továbbindul PAVP ZOLTÁN