Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-25 / 47. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I •*V MAI SZÁMUNKBÓL: Megérkezett Szegedre Gluscsenko akadémikus Délszláv párttitkár Már most végezzük el az őszi kalászosok fejtrágyázását Az első óra AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVF. 47. SZÁM CSÜTÖRTÖK, 1954. FEBRUÁR 25 ÁRÁ 50 FILLÉR pakisztáni-törők katonai Élüzem a Hűtöipafi vállalat szerződés visszhangjai A Szovjet Könyv Ünnepe Dolgozó népünk egész életében érezzük a Szovjetunió, a szovjet kultúra nemes, felemelő hatását, a szovjet festészeti, népművészeti kiállítások, a szovjet film hónapjai ezért váltak igazi népi ünnepekké. Hagyományossá vált, hogy az év egy hónapjában még alaposabban, szélesebben mutassuk mindazt a szépet, nemeset, melyet a gazdag szovjet nép alkotott. Ezt a célt szolgálja a most megnyíló szovjet könyv ünnepe is: kiállítások, ankétok, vitadélutánok keretében ismerkedünk meg a szovjet irodalom legújabb kiemelkedő alkotásaival. Ezen a téren pedig még nagyon sokat kell tennünk, hogy felszámoljuk hosszas elmaradottságunkat, melyre a népellenes Horthy-rendszer kárhoztatta az országot. Az uralkodó osztályok 1945. előtt igyekeztek szinte légmentesen elzárni tőlünk az orosz és szovjet kultúra kincseit. Csak 1945. után nyílhattak fel a sorompók a kulturális közeledés országútján is. Ettől kezdve nyílt meg a lehetőség a magyar nép legszélesebb tömegei előtt is, hogy megismerkedjenek mindazzal, ami eddig el volt tőlük zárva. Ez magyarázza azt a mély érdeklődést, mely egy-egy új kiadást kísér: legyen az akár régi klasszikus orosz és nemzetiségi irodalom. Népünk megnőtt szellemi igényeit bizonyítja az, hogy mennyire emelkedik a kereslet a szovjet irodalom iránt. Az utolsó évben Magyarországon kiadott 1100 darab szovjet irodalmi mű 9 millió példányban, a 610 ezer darab Gorkij könyv, Solohov 150 ezer példányban megjelent regénye, az „Uj barázdát szánt az eke" vagy a „Szovjet költészet antológiájának" multévi nagy sikere — mind ennek a fényes bizonyítéka. A szovjet irodalom a világ legfiatalabb, de ennek ellenére leghaladóbb, legeszmeibb irodalma. V. I. Lenin csaknem fél évszázaddal ezelőtt rámutatott az új proletár-irodalom egyik legfontosabb sajátosságára: „Ez szabad irodalom lesz, mert nem a haszon és a karrier, hanem a szocializmus eszméje és a dolgozókkal való együttérzés verbuvál űj, meg új erőket soraiba. Szabad irodalom lesz, mert nem valamely életunt hősnőt fog szolgálni, nem az unatkozó és elhízástól szenvedő „felső tízezret", hanem a dolgozók millióit és tízmillióit, akik az ország virága, ereje, jövendője",Az új korszak, új élet új követelményeinek megfelelően a szovjet irodalom új témákat dolgoz fel. Ezek világraszóló jelentőségű történelmi események. Ezek a történelmi események azonban nem a maguk szűkszavú, dokumentális valóságában állnak elénk, hanem nemzedékek sorsán, élő, hús-vér emberek egyéni, egymásra nem hasonlító életén keresztül. Látjuk, mennyire egybefonódik az egyén élete a közösség, a nép, az állam sorsával, boldogságával és harcaival. Éppen ebben van a szovjet irodalom meggyőző ereje. És innen következik még egy szerves vonása a szovjet irodalomnak: a háború vagy a munka frontján történő nagy események ábrázolása számára sohasem öncél. A történelem mindig nagy emberformáló erőként hat: a harc, a munka lendületében az ember átalakul, „az acélt megedzik" — nijnt Nikoláj Osztrovszkij nevezte nagysikerű regényét, mely rövid húsz év alatt meghódította az egész világot. A szovjet írók ebben Sztálin elvtárs klasszikus meghatározását követik: az írók — „az emberi lélek mérnökei". Műveiket az egész nép számára írják, hogy a nép lelkébe elhintsék a kommunizmus nagy ügyének termékeny magjait. És ebben a tekintetben Makarenko regénycíme jelképezi az egész szovjet irodalmat: „Az új ember kovácsa". Az új ember új hősöket jelent. A szovjet irodalom hősei a harc és munka mindennapi emberei, a szovjet emberek gazdag, sokoldalú egyéniségükkel, új érzésvilágukkal. Az írók ezeket a hősöket magából az életből merítették és vitték műveikbe, a hősök azonban a könyvek lapjairól ismét kiléptek az életbe — a tömegek nagy tanítói lettek, az ifjúság nagyszerű tanítóivá, követésre méltó példaképeivé. A szovjet írók, mint nagy népük is a világbékéért folyó gigászi harcnak az első soraiban haladnak: a nemzetközi békekongresszusokon Fagyéjev és Szurkov hangja képviseli méltóan a kétszázmilliós szovjet nép véleményét, Erenburg ragyogó publicisztikája és széles, átfogó „Kilencedik hulláma", Szimonov és Tyihonov versei a földkerekség minden becsületes emberének békevágyát fejezik ki. Abban a sokoldalú és állandó segítségben, melyet a Szovjetunió nyújt népünknek, a szovjet irodalom segítsége az egyik legjelentősebb helyet foglalja el. A szovjet irodalom megtanít bennünket az emberiség új, szocialista erkölcsére — segít az emberek tudatában még elevenen elő kapitalista maradványok felszámolásában, az emberi salak kitisztításában, ezeknek szatirikus, tehát a nevelés éles fegyverével történő ábrázolásával. De még ennél is fontosabb az, hogy kész új emberi ideált, a szocializmus öntudatos harcosát állítja az olvasók elé, mint követendő példát. De ez még nem meríti ki a szovjet irodalom jelentőségét számunkra, mivel rendkívül nagy segítséget nyújt a fiatal, új magyar irodalom fejlődésében is. Az utóbbi években íróink nem egyszer megfordultak' a Szovjetunióban, ahol alkalmuk volt megismerkedni a szovjet írók munkájával, életével, a szovjet élettel. Ugyanakkor a legutóbbi évek során hazánkba ellátogattak a szovjet próza olyan régi nagy mesterei, mint Erenburg és Fégyin, olyan elsőrangú szovjet költők, mint Tyihonov és Szurkov, a fiatalabb írónemzedék jeles tagjai mint Polevoj, Babajevszkij, Nyikolájeva, valamint a néhány nappal ezelőtt hazánkba érkezett E. Kazakévics, a „Csillag" és a „Tavasz az Oderán" című regény szerzője, átadták rendkívül gazdag tapasztalataikat. Külön ki kell emelni V. P. Druzinnak, a „Zvezda" című folyóirat főszerkesztőjének multévi látogatását, aki egy egész sor vitás elméleti kérdésben adott értékes tanácsokat íróink és kritikusaink számára. Ezért nagy fegyver kezünkben a szovjet irodalom. A mi feladatunk, hogy tanuljunk meg bánni is vele: ismerjük és szeressük meg Gorkij és Fagyejev, Majakovszkij és Isszakovszkij irodalmát; életünk nagy kérdéseinek eldöntésénél forduljunk hozzájuk bizalommal — és művészi erejű, kimerítő választ kapunk. A Szovjet Könyv Ünnepe is hozza közelebb a magyar olvasó szívéhez a szovjet irodalom gazdag kincsesházát, mélyítse el a népeink közötti szétszakíthatatlan, örök barátságot. Fenyvesi István Előre a kongresszusi munkaverseny sikeréért Két" szénkirakó brigád versenye Jókedvű fiatal munkás kereste fel egy hónappal ezelőtt a Szegedi Erőmű művezető irodáját: Bozóki Mihály, a szénkirakó brigád vezetője. — Brigádom nevében pártunk III. kongresszusának tiszteletére vállaljuk — jelentette be —, hogy az újonnan megállapított sztahánovista szintet, a 180 százalékot mihamarabb elérjük és a pártkongresszusig állandóan meg is tartjuk. Azóta eltelt egy hónap. Bozóki Mihály szénkirakó brigádja már az első értékelésnél 10—12 százalékkal túlszárnyalta a sztahánovista szintet. Különösen Bozóki Mihály ért el kimagasló eredményt, akinek átlageredménye 315 százalék volt. Mellette halad szorosan Rostás Gergely 220 6'zázalókos teljesítményével. Szűcs János és Szekeres János 195 százalékra teljesítették tervüket. A kiváló munkaeredményeket a brigád tagjai a munkafolyamatok jó megszervezésével, a szállítógépek fokozottabb karbantartásával tudták biztosítani. A munka megkezdése előtt a szénszállító szalagokat a reátapadó szénportól megtisztítják, a íorgógörgőket megolajozzák és lezsírozzák. A vagonfordítókat rendszeresen tisztítják, A gépeket a szükséges helyre előre elkészítik. Ezek a Bozóki-brigád munkamódszerei, amelyeket a másik szénkirakó brigád is átvett és emelkedik az ö százalékuk is. A két brigád versenybe lépett egymással és jelenleg a Bozóki-brigád halad az élen. Azonban a kongresszusi versenyben új eredmények születnek — nem lőhet tudni, hogy a következő értékelésnél nem a Katzmayer-brigád tör-e az élre. Misán György Vándorzászló a legjobban dolgozó DISZ-szervezetnek A Szegedi Kenderfonógyár DISZbizottsága vándorzászlót alapított, amelyet a kongresszusi versenyben a legjobban dolgozó DISZ alapszervezet nyer el. A vándorzászló elnyerésének előfeltétele: a III. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlás teljesítése, 100 százalékon alul teljesítők kis száma, a DISZ faliújságok híven tükrözzék -a fiatalok versenyét, jól teljesítő ifjúmunkások — akik még nem tagok — bevonása a DISZ-szervezetbe és a politikai oktatáson való pontos megjelenés. Az alapszervezetek versenyét kéthetenként értékeljük. Ennek eredményét az üzemi hangos híradón, az üzemi lapban, plakátokon tudaI tosítjuk. I Fehér László Az új lógyítókemencével jobbminőségű szerszámokat készítenek a Vas- és Fémipari Szövetkezet dolgozói A különböző vasanyagok lágyítása igen hosszadalmas müveletet igényelt még pár hónappal ezelőtt a Vas- és Fémipari Szövetkezetben. A kovácsműhelyben a faszén között lágyították a vasakat. Ezt nem lehetett légmentesen elzárni, és emiatt a kellő hőfokot sem tudták biztosítani a lágyításhoz. A szerszámok minősége emiatt romlott. Nagyszerű megoldást találtak most a szövetkezetben a lágyítás jobbátételére. Fáradtságos, áldozatos munkát követelt ez a megoldás, de megérte. A tagok a maguk erejéből a rendelkezésükre ál/ó elhasznált anyagokból összeállítottak egy lágyítókemencét. Mindenki csinált rajta valamit és így gyorsan elkészült. Most már egy hónapja működik — kifogástalanul. Matula Miklós sztahánovjstára bjzták a lágyítókemence kezelését, aki pontosan ügyel a kemence működésére, amelynek üzembehelyezésével lényegesen javult az áttételes csípőfejek, gyutacsfogók minősége, különösen most a kongresszusi versenyben. A kemencét két napon át légmentesen elzárják, 800 fokos hőmérsékleten állandó lángtűz alatt tartják a lágyításra berakott szerszámokat. Gazdaságosabb is a kemence üzemeltetése; ötször többet lágyítanak ezzel a kemencével, mint a régi faszenes módszerrel. Ez annyit jelent, hogy 300—350 darab csípőfogó lágyítása nem tíz napig, hanem csak két napig tart. Ezért a nagyszerű megoldásért dicséret illeti a Vas- és Fémipari Szövetkezet dolgozóit? Felújítják az elavult villany hálózatot A Szegedi MÁV Felépítményi Vasanyagjavító Üzemi Vállalatnál egyre fokozódik a kongresszusi munkaverseny lendülete. A műszaki dolgozók közül többen a műszaki feltételek biztosítására, az önköltség csökkentésére tették meg felajánlásaikat. Most a minisztertanács az energiagazdálkodással kapcsolatos határozata után, az energiával való takarékosságra tettek felajánlásokat, amelyeket már részben meg is valósítottak. Az energigazdálkodás átvizsgálása után az üzemben több hibát észleltek. Vajay Rezső elvtárs, üzemünk energetikusa vette észre azt is, hogy például az esztergályos műhelyben esténként a vacsoraidőben csaknem az összes lámpák égnek. Ebben az időben mindössze két-három esztergályos tartózkodik az üzemben, akiket figyelmeztetett is, hogy feleslegesen ne égessék a villanyt. Az elavult nagy veszteséges villanyhálózatunkat 1954-ben felújítjuk, amelyhez a terveket április hó 15-ig elkészítik a műszakiak — ez is szerepel vállalásukban. Ugyancsak felajánlották. hogy az elavult transzformátorházat ezévhen újjáépíttetik. Katona Lajos Többen már elértéit a kongresszusra vállalt munkateljesítményt Szeged állomáson dolgozik Rúzsa István tolatásvezető és brigádja? Valamennyien készülnek a kongresszusra s fontos napi munkájuk jó elvégzésével bizonyítják be pártunk iránti szeretetüket. A fajlagos kocsimozgatási egységidőt 115 százalékra teljesífik — ezt vállalták a kongresszusra és fogadalmukat már sikerrel teljesítették. Hasonlóan teljesítette felajánlását Savanya József váltókezelő, Csongor László forgalmitevő is közeljár a vállalt teljesítményéhez. A teherárurajctár dolgozói is komoly felajánlást tettek. Vállalták, hogy árumozgatási tervüket egy óra alatt 9.3 mázsa helyett 9.4 mázsára teljesítik. Ma már óránként 9.9 mázsa árut mozgatnak meg! A Hámán Kató rakodóbrigád jár a rakodóbrigádok élén a kongresszusi versenyben, de a Petőfi- és a Kossuth-brigád teljesítményei is azt mutatják, hogy szorgalmasan dolgoznak. Sziládi Sándor A deszki gépállomás dolgozói 3 nappal a határidő előtt befejezték a téli gépjavítást — készen állnak a tavaszi munkák megkezdésére A deszki gépállomás dolgozói a határidő előtt három nappal — február 22-én — befejezték a téli gépjavítást. A munka nem volt könnyű s alkatrészhiány is előfordult, de a deszki gépúllomási dolgozók legyőzték a nehézségeket. A téli gépjavítás során 39 erőgépet, 53 ekét, 25 tárcsát, 31 vetőgépet, 5 ar&fógépet. 27 cséplőgépet, egy kombájnt, 12 kazalozót, három szelektort, 14 kulíivátort, egy morzsoló! és három permetezőt javítottak meg, tettek üzemképessé. Különösen jó munkát végzett az erőgépjavító brigád, amelynek tagjai: Kószó Ferenc Sztahánovista, Balja Jpzsef sztahánovista, Patyik Pál, Gyólai Gyula és Török István elvtársak. A cséplőgépjavítók öllei János brigádvezető irányításával tervüket minden hónapban teljesítették. Az ekejavítók Rigó Mihály elvtárs brigád vezetővel az élen megnövelték az eredményeket és így a lemaradást megszüntetve, a javítást elvégezték. A tárcsa- és kultivátor javítók Márkus István elvtárs vezetésével az alkatrészhiány ellenére is szép munkát végeztek. Jó munkát végzett Markovjev Vazul elvtárs, esztergályos, Csorba József szerelő. Csanádi Ferenc minőségi ellenőr, Horváth János főgépész, Dénes Lajos is jó példáját adta a kötelességfeljesítésnek. A gépállomás párttitkára, Tix Márton elvtárs és a gépállomás igazgatója, Papp István elvtárs mindent megéltek annak érdekében is, hogy a do-lgozók megfelelő körülmények között végezhessék a munkát. A gépállomás műszaki dolgozói, Szántó Zoltán főmérnök elvtárs irányításával derekasan kivették a részüket abból, hogy a téli gépjavítás a batáridő előtt megtörténjék. Both Ákos fiatal mérnök és Szűcs Lajos fiatal technikus is lelkesen vettek részt a munkában. Szántó Zoltán főmérnök elvtárs — mint ezt mar lapunkban hírül adtuk — budapesti nagyüzembői jött a gépállomásra, hogy szakmai tudósával segítse népünk nagy ügyét: a mezőgazdaság fellendítését. Az ipari munkások jelentős segítséget adtak ahhoz, hogy a gépállomás gépeit határidő előtt kijavítsák. Az Újszegedi Kender dolgozói három erőgépet javítottak ki a gépállomásnak. A Délmagvarországi Rostkikészítő Vállalattól öttagú brigád vett részt az egész gépjavítási munkákban. Oravecz József, Simon Bertalan, Rácz Ferenc, Császár Mihájy és Petri József elvtársak szép példáját adták az elvtársi segítségnyújtásnak. Az erőmű dolgozói segítették az alkatrészek beszerzését. A deszki gépállomás dolgozói a sikeres munka után a következő táviratot küldték a Déünnagyarország Rostkikészítő Vállalat dolgozóinak: ,.A deszki gépállomás minden dolgozója köszöni az eredményes patronálást, mely hozzájárul a téli gépjavítás batáridő előtti sikeres teljesítéséhez.* A deszki gépállomás műszaki és fizikai dolgozói felkészültek a tavaszi munkált megkezdésére. Olyan munkát akarnak végezni, hogy a deszki gépállomás újból visszaszerezze hírnevét s az élvonalban lévő gépállomások soréba kerü'jön. Egyik legközvetlenebb feladatuknak az őszi kalászosok fej trágyázásához való segítségadást tartják. A gépállomás a termelőszövetkezeteknek és az egyéni gazdáknak mintegy j200 hn'd ősri kalászos fejtrágyázását végzi el.