Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-25 / 47. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I •*V MAI SZÁMUNKBÓL: Megérkezett Szegedre Glus­csenko akadémikus Délszláv párttitkár Már most végezzük el az őszi kalászosok fejtrágyázását Az első óra AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVF. 47. SZÁM CSÜTÖRTÖK, 1954. FEBRUÁR 25 ÁRÁ 50 FILLÉR pakisztáni-törők katonai Élüzem a Hűtöipafi vállalat szerződés visszhangjai A Szovjet Könyv Ünnepe Dolgozó népünk egész életében érezzük a Szovjetunió, a szov­jet kultúra nemes, felemelő hatását, a szovjet festészeti, népmű­vészeti kiállítások, a szovjet film hónapjai ezért váltak igazi népi ünnepekké. Hagyományossá vált, hogy az év egy hónapjában még alaposabban, szélesebben mutassuk mindazt a szépet, nemeset, melyet a gazdag szovjet nép alkotott. Ezt a célt szolgálja a most megnyíló szovjet könyv ünnepe is: kiállítások, ankétok, vitadél­utánok keretében ismerkedünk meg a szovjet irodalom legújabb kiemelkedő alkotásaival. Ezen a téren pedig még nagyon sokat kell tennünk, hogy fel­számoljuk hosszas elmaradottságunkat, melyre a népellenes Horthy-rendszer kárhoztatta az országot. Az uralkodó osztályok 1945. előtt igyekeztek szinte légmentesen elzárni tőlünk az orosz és szovjet kultúra kincseit. Csak 1945. után nyílhattak fel a sorompók a kulturális köze­ledés országútján is. Ettől kezdve nyílt meg a lehetőség a magyar nép legszélesebb tömegei előtt is, hogy megismerkedjenek mind­azzal, ami eddig el volt tőlük zárva. Ez magyarázza azt a mély érdeklődést, mely egy-egy új kiadást kísér: legyen az akár régi klasszikus orosz és nemzetiségi irodalom. Népünk megnőtt szellemi igényeit bizonyítja az, hogy mennyire emelkedik a kereslet a szov­jet irodalom iránt. Az utolsó évben Magyarországon kiadott 1100 darab szovjet irodalmi mű 9 millió példányban, a 610 ezer darab Gorkij könyv, Solohov 150 ezer példányban megjelent regénye, az „Uj barázdát szánt az eke" vagy a „Szovjet költészet antológiájá­nak" multévi nagy sikere — mind ennek a fényes bizonyítéka. A szovjet irodalom a világ legfiatalabb, de ennek ellenére leg­haladóbb, legeszmeibb irodalma. V. I. Lenin csaknem fél évszá­zaddal ezelőtt rámutatott az új proletár-irodalom egyik legfon­tosabb sajátosságára: „Ez szabad irodalom lesz, mert nem a ha­szon és a karrier, hanem a szocializmus eszméje és a dolgozókkal való együttérzés verbuvál űj, meg új erőket soraiba. Szabad iro­dalom lesz, mert nem valamely életunt hősnőt fog szolgálni, nem az unatkozó és elhízástól szenvedő „felső tízezret", hanem a dol­gozók millióit és tízmillióit, akik az ország virága, ereje, jöven­dője",­Az új korszak, új élet új követelményeinek megfelelően a szovjet irodalom új témákat dolgoz fel. Ezek világraszóló jelentő­ségű történelmi események. Ezek a történelmi események azonban nem a maguk szűkszavú, dokumentális valóságában állnak elénk, hanem nemzedékek sorsán, élő, hús-vér emberek egyéni, egymás­ra nem hasonlító életén keresztül. Látjuk, mennyire egybefonó­dik az egyén élete a közösség, a nép, az állam sorsával, boldog­ságával és harcaival. Éppen ebben van a szovjet irodalom meg­győző ereje. És innen következik még egy szerves vonása a szovjet iroda­lomnak: a háború vagy a munka frontján történő nagy esemé­nyek ábrázolása számára sohasem öncél. A történelem mindig nagy emberformáló erőként hat: a harc, a munka lendületében az ember átalakul, „az acélt megedzik" — nijnt Nikoláj Osztrov­szkij nevezte nagysikerű regényét, mely rövid húsz év alatt meg­hódította az egész világot. A szovjet írók ebben Sztálin elvtárs klasszikus meghatározá­sát követik: az írók — „az emberi lélek mérnökei". Műveiket az egész nép számára írják, hogy a nép lelkébe elhintsék a kommu­nizmus nagy ügyének termékeny magjait. És ebben a tekintetben Makarenko regénycíme jelképezi az egész szovjet irodalmat: „Az új ember kovácsa". Az új ember új hősöket jelent. A szovjet irodalom hősei a harc és munka mindennapi emberei, a szovjet emberek gazdag, sokoldalú egyéniségükkel, új érzésvilágukkal. Az írók ezeket a hősöket magából az életből merítették és vitték műveikbe, a hő­sök azonban a könyvek lapjairól ismét kiléptek az életbe — a tömegek nagy tanítói lettek, az ifjúság nagyszerű tanítóivá, köve­tésre méltó példaképeivé. A szovjet írók, mint nagy népük is a világbékéért folyó gi­gászi harcnak az első soraiban haladnak: a nemzetközi békekon­gresszusokon Fagyéjev és Szurkov hangja képviseli méltóan a kétszázmilliós szovjet nép véleményét, Erenburg ragyogó publi­cisztikája és széles, átfogó „Kilencedik hulláma", Szimonov és Tyihonov versei a földkerekség minden becsületes emberének bé­kevágyát fejezik ki. Abban a sokoldalú és állandó segítségben, melyet a Szovjet­unió nyújt népünknek, a szovjet irodalom segítsége az egyik leg­jelentősebb helyet foglalja el. A szovjet irodalom megtanít bennünket az emberiség új, szo­cialista erkölcsére — segít az emberek tudatában még elevenen elő kapitalista maradványok felszámolásában, az emberi salak ki­tisztításában, ezeknek szatirikus, tehát a nevelés éles fegyverével történő ábrázolásával. De még ennél is fontosabb az, hogy kész új emberi ideált, a szocializmus öntudatos harcosát állítja az ol­vasók elé, mint követendő példát. De ez még nem meríti ki a szovjet irodalom jelentőségét szá­munkra, mivel rendkívül nagy segítséget nyújt a fiatal, új ma­gyar irodalom fejlődésében is. Az utóbbi években íróink nem egy­szer megfordultak' a Szovjetunióban, ahol alkalmuk volt megis­merkedni a szovjet írók munkájával, életével, a szovjet élettel. Ugyanakkor a legutóbbi évek során hazánkba ellátogattak a szov­jet próza olyan régi nagy mesterei, mint Erenburg és Fégyin, olyan elsőrangú szovjet költők, mint Tyihonov és Szurkov, a fia­talabb írónemzedék jeles tagjai mint Polevoj, Babajevszkij, Nyi­kolájeva, valamint a néhány nappal ezelőtt hazánkba érkezett E. Kazakévics, a „Csillag" és a „Tavasz az Oderán" című regény szerzője, átadták rendkívül gazdag tapasztalataikat. Külön ki kell emelni V. P. Druzinnak, a „Zvezda" című folyóirat főszerkesztő­jének multévi látogatását, aki egy egész sor vitás elméleti kérdés­ben adott értékes tanácsokat íróink és kritikusaink számára. Ezért nagy fegyver kezünkben a szovjet irodalom. A mi fel­adatunk, hogy tanuljunk meg bánni is vele: ismerjük és szeres­sük meg Gorkij és Fagyejev, Majakovszkij és Isszakovszkij iro­dalmát; életünk nagy kérdéseinek eldöntésénél forduljunk hozzá­juk bizalommal — és művészi erejű, kimerítő választ kapunk. A Szovjet Könyv Ünnepe is hozza közelebb a magyar ol­vasó szívéhez a szovjet irodalom gazdag kincsesházát, mélyítse el a népeink közötti szétszakíthatatlan, örök barátságot. Fenyvesi István Előre a kongresszusi munkaverseny sikeréért Két" szénkirakó brigád versenye Jókedvű fiatal munkás kereste fel egy hónappal ezelőtt a Szegedi Erőmű művezető irodáját: Bozóki Mihály, a szénkirakó brigád ve­zetője. — Brigádom nevében pártunk III. kongresszusának tiszteletére vállaljuk — jelentette be —, hogy az újonnan megállapított sztaháno­vista szintet, a 180 százalékot mi­hamarabb elérjük és a pártkon­gresszusig állandóan meg is tart­juk. Azóta eltelt egy hónap. Bozóki Mihály szénkirakó brigádja már az első értékelésnél 10—12 száza­lékkal túlszárnyalta a sztaháno­vista szintet. Különösen Bozóki Mi­hály ért el kimagasló eredményt, akinek átlageredménye 315 száza­lék volt. Mellette halad szorosan Rostás Gergely 220 6'zázalókos tel­jesítményével. Szűcs János és Szekeres János 195 százalékra tel­jesítették tervüket. A kiváló mun­kaeredményeket a brigád tagjai a munkafolyamatok jó megszervezé­sével, a szállítógépek fokozottabb karbantartásával tudták biztosí­tani. A munka megkezdése előtt a szénszállító szalagokat a reátapadó szénportól megtisztítják, a íor­gógörgőket megolajozzák és lezsí­rozzák. A vagonfordítókat rend­szeresen tisztítják, A gépeket a szükséges helyre előre elkészítik. Ezek a Bozóki-brigád munkamód­szerei, amelyeket a másik szénki­rakó brigád is átvett és emelke­dik az ö százalékuk is. A két bri­gád versenybe lépett egymással és jelenleg a Bozóki-brigád halad az élen. Azonban a kongresszusi ver­senyben új eredmények születnek — nem lőhet tudni, hogy a követ­kező értékelésnél nem a Katzma­yer-brigád tör-e az élre. Misán György Vándorzászló a legjobban dolgozó DISZ-szervezetnek A Szegedi Kenderfonógyár DISZ­bizottsága vándorzászlót alapított, amelyet a kongresszusi versenyben a legjobban dolgozó DISZ alap­szervezet nyer el. A vándorzászló elnyerésének előfeltétele: a III. pártkongresszus tiszteletére tett fel­ajánlás teljesítése, 100 százalékon alul teljesítők kis száma, a DISZ faliújságok híven tükrözzék -a fia­talok versenyét, jól teljesítő ifjú­munkások — akik még nem tagok — bevonása a DISZ-szervezetbe és a politikai oktatáson való pontos megjelenés. Az alapszervezetek versenyét két­hetenként értékeljük. Ennek ered­ményét az üzemi hangos híradón, az üzemi lapban, plakátokon tuda­I tosítjuk. I Fehér László Az új lógyítókemencével jobbminőségű szerszámokat készítenek a Vas- és Fémipari Szövetkezet dolgozói A különböző vasanyagok lágyítá­sa igen hosszadalmas müveletet igényelt még pár hónappal ezelőtt a Vas- és Fémipari Szövetkezet­ben. A kovácsműhelyben a faszén között lágyították a vasakat. Ezt nem lehetett légmentesen elzárni, és emiatt a kellő hőfokot sem tudták biztosítani a lágyításhoz. A szerszá­mok minősége emiatt romlott. Nagyszerű megoldást találtak most a szövetkezetben a lágyítás jobbátételére. Fáradtságos, áldoza­tos munkát követelt ez a megoldás, de megérte. A tagok a maguk ere­jéből a rendelkezésükre ál/ó el­használt anyagokból összeállítottak egy lágyítókemencét. Mindenki csi­nált rajta valamit és így gyorsan elkészült. Most már egy hónapja működik — kifogástalanul. Matula Miklós sztahánovjstára bjzták a lágyítókemence kezelését, aki pontosan ügyel a kemence mű­ködésére, amelynek üzembehelye­zésével lényegesen javult az áttéte­les csípőfejek, gyutacsfogók minő­sége, különösen most a kongresszu­si versenyben. A kemencét két na­pon át légmentesen elzárják, 800 fokos hőmérsékleten állandó láng­tűz alatt tartják a lágyításra bera­kott szerszámokat. Gazdaságosabb is a kemence üze­meltetése; ötször többet lágyítanak ezzel a kemencével, mint a régi fa­szenes módszerrel. Ez annyit je­lent, hogy 300—350 darab csípőfogó lágyítása nem tíz napig, hanem csak két napig tart. Ezért a nagy­szerű megoldásért dicséret illeti a Vas- és Fémipari Szövetkezet dol­gozóit? Felújítják az elavult villany hálózatot A Szegedi MÁV Felépítményi Vasanyagjavító Üzemi Vállalatnál egyre fokozódik a kongresszusi munkaverseny lendülete. A műsza­ki dolgozók közül többen a műszaki feltételek biztosítására, az önkölt­ség csökkentésére tették meg fel­ajánlásaikat. Most a miniszterta­nács az energiagazdálkodással kap­csolatos határozata után, az ener­giával való takarékosságra tettek felajánlásokat, amelyeket már rész­ben meg is valósítottak. Az energigazdálkodás átvizsgálása után az üzemben több hibát ész­leltek. Vajay Rezső elvtárs, üze­münk energetikusa vette észre azt is, hogy például az esztergályos műhelyben esténként a vacsora­időben csaknem az összes lám­pák égnek. Ebben az idő­ben mindössze két-három eszter­gályos tartózkodik az üzemben, aki­ket figyelmeztetett is, hogy felesle­gesen ne égessék a villanyt. Az el­avult nagy veszteséges villanyháló­zatunkat 1954-ben felújítjuk, amely­hez a terveket április hó 15-ig el­készítik a műszakiak — ez is sze­repel vállalásukban. Ugyancsak fel­ajánlották. hogy az elavult transz­formátorházat ezévhen újjáépítte­tik. Katona Lajos Többen már elértéit a kongresszusra vállalt munkateljesítményt Szeged állomáson dolgozik Rúzsa István tolatásvezető és brigádja? Valamennyien készülnek a kon­gresszusra s fontos napi munkájuk jó elvégzésével bizonyítják be pár­tunk iránti szeretetüket. A fajlagos kocsimozgatási egységidőt 115 szá­zalékra teljesífik — ezt vállalták a kongresszusra és fogadalmukat már sikerrel teljesítették. Hasonlóan tel­jesítette felajánlását Savanya Jó­zsef váltókezelő, Csongor László forgalmitevő is közeljár a vállalt teljesítményéhez. A teherárurajctár dolgozói is ko­moly felajánlást tettek. Vállalták, hogy árumozgatási tervüket egy óra alatt 9.3 mázsa helyett 9.4 mázsára teljesítik. Ma már óránként 9.9 mázsa árut mozgatnak meg! A Há­mán Kató rakodóbrigád jár a ra­kodóbrigádok élén a kongresszusi versenyben, de a Petőfi- és a Kos­suth-brigád teljesítményei is azt mutatják, hogy szorgalmasan dol­goznak. Sziládi Sándor A deszki gépállomás dolgozói 3 nappal a határidő előtt befejezték a téli gépjavítást — készen állnak a tavaszi munkák megkezdésére A deszki gépállomás dolgozói a határidő előtt három nappal — február 22-én — befejezték a téli gépjavítást. A munka nem volt könnyű s alkatrészhiány is előfor­dult, de a deszki gépúllomási dol­gozók legyőzték a nehézségeket. A téli gépjavítás során 39 erőgépet, 53 ekét, 25 tárcsát, 31 vetőgépet, 5 ar&fógépet. 27 cséplőgépet, egy kombájnt, 12 kazalozót, három sze­lektort, 14 kulíivátort, egy morzso­ló! és három permetezőt javítottak meg, tettek üzemképessé. Különösen jó munkát végzett az erőgépjavító brigád, amelynek tagjai: Kószó Ferenc Sztahánovista, Balja Jpzsef sztahá­novista, Patyik Pál, Gyólai Gyula és Török István elvtársak. A csép­lőgépjavítók öllei János brigádve­zető irányításával tervüket minden hónapban teljesítették. Az ekejaví­tók Rigó Mihály elvtárs brigád ve­zetővel az élen megnövelték az eredményeket és így a lemaradást megszüntetve, a javítást elvégez­ték. A tárcsa- és kultivátor javí­tók Márkus István elvtárs vezeté­sével az alkatrészhiány ellenére is szép munkát végeztek. Jó munkát végzett Markovjev Vazul elvtárs, esztergályos, Csorba József szere­lő. Csanádi Ferenc minőségi ellen­őr, Horváth János főgépész, Dénes Lajos is jó példáját adta a köteles­ségfeljesítésnek. A gépállomás párt­titkára, Tix Márton elvtárs és a gépállomás igazgatója, Papp István elvtárs mindent megéltek annak érdekében is, hogy a do-lgozók meg­felelő körülmények között végez­hessék a munkát. A gépállomás műszaki dolgozói, Szántó Zoltán főmérnök elvtárs irányításával derekasan kivet­ték a részüket abból, hogy a téli gépjavítás a batáridő előtt megtörténjék. Both Ákos fiatal mérnök és Szűcs Lajos fiatal technikus is lelkesen vettek részt a munkában. Szántó Zoltán főmérnök elvtárs — mint ezt mar lapunkban hírül adtuk — budapesti nagyüzembői jött a gép­állomásra, hogy szakmai tudósával segítse népünk nagy ügyét: a me­zőgazdaság fellendítését. Az ipari munkások jelentős se­gítséget adtak ahhoz, hogy a gép­állomás gépeit határidő előtt kija­vítsák. Az Újszegedi Kender dolgo­zói három erőgépet javítottak ki a gépállomásnak. A Délmagvaror­szági Rostkikészítő Vállalattól öt­tagú brigád vett részt az egész gép­javítási munkákban. Oravecz Jó­zsef, Simon Bertalan, Rácz Ferenc, Császár Mihájy és Petri József elv­társak szép példáját adták az elv­társi segítségnyújtásnak. Az erőmű dolgozói segítették az alkatrészek beszerzését. A deszki gépállomás dolgozói a sikeres munka után a következő táviratot küldték a Déünnagyaror­szág Rostkikészítő Vállalat dolgo­zóinak: ,.A deszki gépállomás minden dolgozója köszöni az eredmé­nyes patronálást, mely hozzá­járul a téli gépjavítás batár­idő előtti sikeres teljesítéséhez.* A deszki gépállomás műszaki és fizikai dolgozói felkészültek a ta­vaszi munkált megkezdésére. Olyan munkát akarnak végezni, hogy a deszki gépállomás újból visszasze­rezze hírnevét s az élvonalban lévő gépállomások soréba kerü'jön. Egyik legközvetlenebb feladatuk­nak az őszi kalászosok fej trágyázá­sához való segítségadást tartják. A gépállomás a termelőszövetkezetek­nek és az egyéni gazdáknak mint­egy j200 hn'd ősri kalászos fejtrá­gyázását végzi el.

Next

/
Thumbnails
Contents