Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-23 / 45. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I | A kónpidddzudi uetdeny. (kódéi j Vidács Isfván í AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVF. 45. SZAM KEDD, 1954. FEBRUÁR 23. ARA 50 FILLÉR Termeljünk több zöldségfélét A szegedi határban a zöldségnövények és a burgonya terme­lésére is igen kedvező lehetőségek vannak. Az éghajlat és a talaj is megfelelő. A zöldségfélék és a burgonya termelésénél termelő­szövetkezeteink, egyéni termelők értek el szép eredményeket; hoz­zájárultak a város dolgozóinak jobb ellátásához. A Haladás és a Táncsics termelőszövetkezetek az elmúlt évben jó eredményeket értek el a zöldségfélék termelésében és a tagság is jelentős ha­szonhoz jutott. A mult évben megalakult szegedi Városellátó Gaz­daság is jelentős szerepet játszott a dolgozók ellátásában és a töb­bi között 3500 kiló gyökeret, 20 és fél vagon paradicsomot és jut­tatott a fogyasztóknak. Az egyéni kertészek közül — hogy csak egyet említsünk — a Tolbuchin-sugárúti Hódi Imre termelt szép eredménnyel zöldségféléket. Az elmúlt gazdasági évben fejlődött a szegedi zöldségtermelés. De az eredmények ellenére szegedi vonatkozásban is megállapít­ható: sem a zöldségnövények, sem a burgonya termelése általában lényegesen nem változott. A szegedi termésátlagok jórészt még alacsonyak, aránylag kevés zöldséget és burgonyát termeltünk. Emiatt a növekvő szükségleteket kellő mértékben kielégíteni nem tudtuk, s magas a burgonya és a zöldségfélék ára. Mindezekre a hiányosságokra is rámutat a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat, — megjelölve a bajok megszüntetésé­nek útját, A szegedi kertészek nem elég primőr árut visznek a piacra; Kevés volt az elmúlt évben is — és éppen ezért drága is volt — a korai kalarábé, a káposzta és aztán a burgonya is. Hiányos volt általában termelőszövetkzeteink munkája a primőr áru termelés­nél. Az Alkotmány és az ötéves Terv tsz kertészeti vonatkozás­ban nem sok eredményt ért el, mert kevés munkaerejükkel csak az ültetésig győzték a tennivalókat. As egyéni termelők közül kü­lönösen az újszegediek adtak legjelentősebben primőr árut. Az elmúlt években a mihályteleki retektermelés volt számottevő. Termelőszövetkezeti és egyéni kertészeknek minden lehetőség adva ahhoz, hogy több és jobb zöldségnövényeket, aztán burgo­nyát termeljenek. Érdemes ezekkel a növényféleségekkel foglal­kozni, mert jó jövedelmet biztosítanak. Az új begyűjtési rendszer és számos más intézkedés könnyíti, segíti a szövetkezetben és a szövetkezeten kívül tevékenykedő kertészek, dolgozó parasztok munkáját. Lényegesen kedvezőbb körülmények között, önkéntesen köthetnek termelési szerződést. Nagy lehetőségek állnak a kertészek előtt a konzervnövények termelésénél is. A Szegedi Konzervgyár a konzervnövényekre szerződött termelőknek a megfelelő árak mellett termelési előleget, kártevői? elleni védekezőszert is juttat. A termelők minden mennyiségben értékesíteni tudják termé­keiket s nem fordul az elő, mint a felszabadulás előtt: megrothadt a káposztájuk, vagy a borsójuk. A város zöldségnövénnyel való ellátása egyik fontos feladata a termelőszövetkezeteknek, a vá­rosellátó gazdaságnak, és az egyéni gazdáknak. Termeljenek több korai, primőr árut. A szegedi városellátó gazdaság ezévben mint­egy 130 vagon árut visz majd a piacra, s nagyban segíti az ellá­tást? , Voltak bajok a burgonyaellátásnál is. A feladat ezen a téren is az, hogy nagyobb gondot fordítsunk a burgonyatermelésre. Kü­lönösen a korai burgonya termelését, a város nyári és őszi bur­gonyaellátásának biztosítását kell saját termelésünk növelésével megoldani. Szeged mezőgazdaságára az a szerep is vár, hogy a város dolgozói szükségletének kielégítésével együtt segítse az or­szág zöldségfélékkel való ellátását is. A burgonyatermelésnél az lenne a teendő, hogy a város szükségleteit biztosítsuk. Szinte korlátlan lehetőségek állnak a termelőszövetkezetek és egyéni kertészek előtt. Itt a Szegedi Konzervgyár, amellyel szer­ződve jelentős haszonhoz juthatnak a kertészek. Helyesen állapít­ják meg az egyéni kertészek is: „Nem kell azon törni a fejünket, hol értékesítjük a megtermelt zöldségféleségeket". A párt és a kormány mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozata megteremti azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a dolgozók burgonya­és zöldségellátásának megjavításához. Egyben megszabja a teen­dőket is, Gondoskodás történt arról is, hogy 1954—1956. években leg­alább 420 ezer darab melegágyi ablak, s a hozzá szükséges me­legágyi keretek, üveg- és takaróanyag álljon a kertészek rendelke­zésére. Segítik a termelőszövetkezetek és az egyéni termelők olyan törekvéseit is, amelyek a zöldségterület öntözésére irányulnak. A munkásosztály a gyárakban hősies erőfeszítéseket tesz, hogy kis gépekkel és egyéb mezőgazdasági felszerelésekkel segítse a kerté­szeket, a dolgozó parasztokat. A párt és kormány intézkedése, a munkásosztály hősi erőfeszítése után a zöldségtermelőkön, a dol­gozó parasztokon a sor. Nekik sem szabad megfeledkezni arról: kötelességük hozzájárulni a maguk posztján a népjólét emelésé­hez. A népjólét emelése a dolgozó parasztok, a kertészek számára abban is megnyilvánul, hogy több, jobb és olcsóbb lesz az ipar­cikk. S amikor azért dolgoznak, hogy több zöldségnövényt és bur­gonyát adjanak, egyszerre tesznek egyéni hasznukért, a nép hasz­náért. Az újszegedi, baktói és a hattyasi részek kertészei adjanak több zöldségfélét. E területeken és másutt is a szegedi határban termeljenek minél többen zöldségféleségeket is. Amint kitavaszodik, sok munka lesz a kertekben. A tavaszi teendőkre minden jó kertész készül. Most soronlévő tennivaló a zöldségtermelés hozamának növelése érdekében is a zöldségtermő területek trágyázása. Helyesen tették például a Dózsa tsz tagjai, hogy öntözéses kertészetük földjét megtrágyázták. Előttünk álló feladat a helyi öntözési lehetőségek kihasználása is. De nem for­dulhatnak elő hibák az átvételnél sem a MEZÖKER munkájában. Ma ankétra gyűlnek össze Szeged termelőszövetkezeteinek, egyéni kertészeinek, a kutató intézet, a városellátó gazdaság, a ker­tészeti technikum és a különböző vállalatok képviselői. Megbe­szélik, mi a teendő a mezőgazdasági határozat zöldségtermelésre vonatkozó részének megvalósításáért, — a bajok megszüntetéséért. A megbeszélés segítse elő — és nem kétséges, elő is segíti — a szegedi dolgozók több, jobb és olcsóbb zöldségnövényekkel való ellátását. Üdvözöljük az ankét résztvevőit és sikeres munkát kívánunk! MAI SZAMUNKBÓL: Országos értekezlet tárgyalta meg a mezőgazdasági termelés fejlesztésének soronkövetkező feladatait A 82. szánul Autó­közlekedési Vállalat vüianyszerclő rész­tegének dolgozója Vi­dács István elvtárs. Az autókból kisze­relt hibás villamos alkatrészeket Vidács István és brigq társai. Molnár za és Fekete Nagy István segédmunkás javítják meg. Cél az, hogy a javításokat gyorsan és kifogás­talanul végezzék el, hogy az autók minél kevesebb ideig es­senek ki a forgalom­ból. Vidács elvtárs a múlt évben is hat újítást adott be, amelyek közül a leg­jelentősebb egy di­namó vizsgáló pró­bapad, amelyet bri­gádtársai segítségével tervezett. Ezzel az újítással jelentősen megrövidítették a di­namó javításának idejét, söt több tíz­ezer forintra becsül­hető az a munka, amelyet ezelőtt más vállalatoknál végez­tettek el és most ezt maguk tudják elké­szíteni. Jó munkája jutal­mazásaként 21 napos ingyenes üdülésen van . mcst- Vidács I elvtárs, Hévízen pi- I hen, hogy hazaéike-. zésc után újabb erű- j vei fogjon a mun- I kához; a kongresz- ­szusi felajánlása lel- 1 jesítéséhez. Bk 191. pártkongresszus tiszteletére Két kiváló munkás harca az elsőségért A Szegedi Cipőgyár csákózó üzemrészében — cipésznyelven stancerá­jában — gyakorlott mun­káskezek igazítják a gép alá a talpnak, bélésnek és az úgynevezett bera­gasztónak való bőranya­Míg beszélgetünk vele, szemlátomást kisebbe­dik ez a hegy és rövid idő múlva teljesen el is tűnik. Ellenben szapo­rodik a cakkosszélű 36 —38-as szandálcipőn lát­ható beragasztó, amelyet Miközben Pusztainé beszél, figyelmesen il­leszti az előtte fekvő bőranyagra a csákózó­kést. Néha cserélgeti is, — kisebb kést vesz a kezébe, hogy a bőrből minél kevesebb menjen a hulladékba. Ügyessé­gét dicsérik; legutóbb csaknem 300 forint érté­kű anyagot takarított meg. Két sztahánovista jelvénye — amelyre igen büszke —, meg 188 szá­zalékos átlagteljesítmé­nye azt bizonyítja: nem engedi át „az üzemrész első dolgozója" címet másnak. Pedig Papdi Antal ke­ményen dolgozik ezért, — ő a második legjobb dolgozója a csákózó magasabb, mint Pusztai­néé: 193 százalék. Hatalmas táblákból vágja ki a cipő talpait Papdi Antal. Egyik na­pon még két órát sem töltött munkahelyén, máris elkészült 400 pár­ral. A sarokrész kivágá­sa után egy percet sem várva ment újabb táb­lákért. Mindent kiszá­mított mozdulattal, gyor­san csinál. Nem akarja feleslegesen elpazarolni idejét és takarékoskodik az anyaggal. Nagyobb anyagtakarékosságra tett felajánlást a III. párt­kongresszusra. Január­ban az általa megtakarí­tott talp értéke 2994 fo­rint, De még több anya­got. A csákózógépek ka­lapácsütésekhez hasonló egyenlőtlen morajából kitűnik a két hidas gép munkája (így nevezik közvetlen a műhely be­járata mellett elhelye­zett két gépet), amelyek szinte szünet nélkül dol­goznak. Meg is látszik a szorgalmas munka ered­ménye: mindkét gép mellett lévő állványon alig van már hely az újabban elkészített talp vagy bélés számára. Az egyik gépnél szor­galmas, fáradhatatlan munkás: Pusztai István­ná, kétjelvényes sztahá­novista. Nekigyürkőzött ám a munkának! A be­ragasztónak való szürke disznóbőrből egész he­gyet rakott maga mellé. köznyelven bélésnek hív­nak, — Sürget a gépterem bennünket — hangsú­lyozza Pusztainé. — Nem engedhetjük, hogy fel­akadjanak a munkával, de azért selejtet sem adunk nekik. Nem is csinál selejtet — mert mielőtt leteszi az egyes darabokat, min­den oldalról megnézege­ti. Elmondja, hogy az­ért megy most ilyen lá­zasan a munka ebben az üzemrészben, mert reg­gel tudomásukra jutott, hogy a gépterembeliek versenyre hívták őket a III. pártkongresszus tisz­teletére. Ugyanis a gép­terem nem teljesítette a tervét és a lemaradást mindenképpen meg akar­ja szüntetni. (Liebmann B6]a felvételei. üzemrésznek. Január vé­gén kapta meg a máso­dik sztahánovista jel­vényt és azóta fokozta az iramot — tetteivel árulja el, hogy ő a kon­gresszusi versenyben az élre akar kerülni. Átlag­teljesíménye jelenleg Fény. Szöv ) got akar megtakarítani. A Szegedi Cipőgyár csákózó üzemrészének dolgozói egy nagy csalá­dot alkotnak: Pusztai Istvánnét és Papdi An­talt a család példaképei­nek tekinti mindenki. R. J. A Vas- és Fémipari Szövetkeze! segítsége a Mórahalmi Gépállomásnak Mintegy két héttel ezelőtt a Vas­és Fémipari Szövetkezet irodájába egy ismeretlen, ember lépett bo: a mórahalmi gépállomás főgépé­sze. A szövetkezet vezetőjét ke­reste. Beszélgetni kezdtek és a fő­gépész mindjárt elmondotta, hogy sürgős megrendelést hozott. Pár dolog kellene nekünk — hozakodott elő — csapszegek, meg dugattyúperselyek hiányoznak és 5 darab vontatórúd is kellene. Ez utóbbit kicsit vonakodva em­lítette, mondván, tudja, hogy míg elkészül, sok dolog van vele. De nekik ez kellene leghamarabb, mert nagyon nélkülözik. A meg­rendelést szíves-örömest fogadták a Vas- és Fémipari Szövetkezet­ben. A géposztályt bízták meg a kivitelezéssel. Megígérték, hogy időre meglesznek a vontatórudak, a dugattyúperselyek, a csapszegek. Harangozó József géplakatos kapta az egyik sürgős feladatot: a vontatórúd elkészítését. Egy darabot 8 óra alatt kellett meg­csinálnia. A pontos méret után lemérte és kiszabta a vastag, erős vasrudakat. Gyorsan haladt a mun­kával ós a rudakat darabon­ként 5 óra alatt készítette el. Ez­zel a kongresszusi felajánlását is teljesítette, hisz azt vállalta: 150 százalókon felül teljesíti a tervét naponta. A bét végén kint voltak a mun­kadarabok a gépállomáson. A he­gesztők is igyekeztek, különösen Dobó József villanyhegesztö. Egész napon át munkája fölé hajolva he­gesztőpisztollyal a kezében gyorsan dolgozott. — Igy mondta ő is: sür­gős a munka, várják a mórahalmi­ak is. Mellette ott sorakoztak a kész darabok. A többi traktor-alkatrészekkel is Hőben készen lettek. Sólya László esztergályos a csapszegeket mun­kálta meg. ö is túlteljesítette napi tervét, hogy a gépállomás dolgo­zói minél előbb hozzálássanak a tavaszi munkákhoz. A szövetkezet, a géposztály dolgozói így se ölet­tek a falunak — a móvrlialmi állomásuai ." op-

Next

/
Thumbnails
Contents