Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-21 / 44. szám

QELM1GY1R0RSZAG VASÁRNAP, 1954. FEBRUÁR 21. NEMZETKÖZI SZEMLE *A szél az enyhülés és a tárgyalások irányába fúj« — ezekkel a szavakkal összegezte a berlini értekezlet eredményeit a "Les Echos« u francia pénzügyi körök lapja. A nyugati burzsoá sajtó egészét tekintve, többségében ugyanezzel az értékeléssel találkozunk, ha nagyobbrészük nem is fejezi ki magát ilyen nyíltan és félreérthetetlenül, A berlini konferencia eredménye Igen. A négy külügyminiszter berlini értekezlete credménves volt. Eredményes volt a nyugati külügyminiszterek, s főként Dulles nindén zútonyrafutó kísérlete és a nyugati sajtózenekar által több ízben is eljátszott gyászos melódiák tó lenére is. A német és osztrák kérdésben nem sikerült még kijutni :t kátyúból, de biztató é3 széles távlatokat nyújtó eredmény a koreai cs indokínai kérdésben a népi Kína részvételével összehívandó genfi konferencia és mindezen túl nagyjelentőségű tény, hogy a berlini értekezlet bezárulása nem visszatérést jelent az 1952-es állapothoz, hanem lépés előre a nemzetközi helyzet további enyhülése, az újabb tárgyalások felé. "ENSz körökben úgy vélik — jelenti a francia AFP hírügynökség newyorki tudósítója — hogy a berlini értekezlet fontos eredményeket könyvelhet el. Annak ellenére, hogy sok kérdésben nem értettek egyet, hogy véleménykülönbségek voltak — a jég megtört. És ez csak a kezdet. A jövő a két tábor közti találkozások újabb ígéretével bíztat«. Kemény harc folyt Berlinben ennek az eredménynek az eléréséért. Ebben a háromhetes harcban a nyugati külügyminiszterek, Dulles-al az élen, a szovjet javaslatok egyszerű elutasításától kezdve, a mellébeszélés, az ügyvédi érvelés, a szemfényvesztés, az ájtatoskodó képmutatás ezernyi trükkjével próbálkoztak, és próbálkozásaikban hatalmas segítőtárssal rendelkeztek, a milliós példányszámú kapitalista sajtóval. Ez a sajtó a szovjet javaslatok eltorzításával, ha kellett, a javaslatok lelkiismeretlen elhallgatásával, a konferencia "csődjéről* időről-időre felröppentett öszszehangolt beszámolókkal igyekezett a közvéleményt a hidegháborús céloknak megfelelően megtéveszteni. Hogyan harcolta ki ilyen körülmények között Molotov és a szovjet küldöttség azt az eredményt, amelyet a nyugati sajtó sem nem mer, sem nem tud kétségbevonni? Ügy, hogy a szovjet javaslatok egybeestek, száz- és százmillió egyszerű ember kívánságával, úgy, hogy a szovjet javaslatok megmutatták a kérdések megoldásának járható útjait, s úgy, hogy a szovjet küldöttség a legfölényesebb, legmagasabbrendü diplomáciai művészettel támasztotta alá a béke megőrzését célzó javalatait. Nézzük csak meg, hogyan vélekedik a fenti megállapításról maga a nyugati burzsoá sajtó. A "Francé Soir* című párizsi lap tudósítója szerint Molotovnak sikerült a berlini konferencián elérnie a szovjet külpolitika három legfontosabb célkitűzését. Nos, miben látja ez a különben szovjetellenes lap a szovjet politika fontos céljait? »Az egyik, — írja a lap — hogy bizonyos mértékben sikerült enyhíteni a nemzetközi feszültséget és így megváltoztatni a diplomácia légkörét. Másodszor, hogy ilymódon el lehet jutni a kelet-nyugati kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítéséhez, harmadszor pedig, hogy a berlini konferencia megnyitotta az utat a nemzetközi megbeszélések és konferenciák egész sorozata felé*. Tehát egy ilyen lap is olyannak ismeri el a szovjet külpolitika céljait, amely minden becsületes, békeszerető ember érdekeinek megfelelhet. Folytassuk azonban az említett lap cikkének idézését: "Az a mód, ahogyan Molotov a tárgyalásokat vezette, — állapítja meg a továbbiakban — egy kissé elcsüggesztette a nyugati diplomáciát és nem engedte szóhoz jutni. Valójában a Nyugatnak kellett volna megtennie a Szovjetunióéhoz hasonló javaslatokat a német kérdés végleges rendezésének előkészítésére... Annyi mindenesetre biztos, hogy ezek a javaslatok (a lap a konferencia utolsó napjaiban előterjesztett szovjet javaslatokra céloz) hatalmas propagandahatást keltettek a német nép körében ... Igy azután— összegezi fejtegetéseit a Francé Soir — Molotov mindenkor kezében tarthatta a kezdeményezést, és a tanácskozásokat az elsőtől az utolsó napig egy kiváló sakkbajnok virtuozitásával vezethette. Ezzel szemben ellenfelei a pókerjátékosok módszereivel akartak élni és mindenkor rajtavesztettek, amikor túlzásba vitték blöffjeiket«. Bármennyire igyekszik is a *France Soir* a "propaganda* szó közbeiktatásával . csökkenteni a szovjet javaslatok erejét és hatáV. Sz. Szemjonov február 19-ón fogadást rendezett V. M. Molotov tiszteletére Berlin (TASZSZ). V. Sz. Szemjonov, n Szovjetunió németországi főbiztosa és a Szovjetunió nagykövete a Német Demokratikus Köztársaságban február 19-én fogadást rendezett V. M. Molotovnak, n Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesinek, a Szovjetunió külügyminiszterének tiszteletére. A fogadáson jelen voltak: W. I'ieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke. J. Dieekmann, a népi kamara elnöke, O. Grotewohl miniszterelnök. W. Ulbricht, E. Ifloz, II. Kan. O. Nusehke, H. Locli, P. Seholz mlniszterelnökhelyettesek és a kormány más tagjai, F. Ebért főpolgármester, E. Correns profeszzsor, \V. Friedricli professzor, a közélet sok képviselője — nemzeti díjasok, a munka hősei, kiváló tudósok és művészek, újítók, ipari vállalatok vezetői, élenjáró mezőgazdasági termelőszövetkezetek képviselői, állami intézmények felelős munkatársat és mások. A meghívottak között voltak a Német Demokratikus Köztársaságban működő nagykövetségek és követségek vezetői és tagjai. A finn parlament ratifikálta a szovjet kölcsönről szóló szerződést Helsinki (TASZSZ) A parlament február lB-i ülésén ratifikálta azt a szerződést, amelynek értelmében a Szovjetunió kölcsönt nyújt Finntrszágnak. A február 18-i ülés után a parlamentet a küszöbönálló választátokra való tekintettel feloszlatták. A fogadáson jeleri volt még: A. A. Gromiko, J. A. Malik, G. N. Zarubin, Sz. A. Vinogrndov, G. M. Puskin, L. F. Iljicsov, A. A. Szoboljev, N. T. Fedorenko, D. A. Zsukov, V. J. Jerofcjov, valamint a külügyminiszterek tanácskozásán résztvett szovjet küldöttség más tanácsadói és szakértői. A fogadás szívélyes baráti légkörben folyt lo. sát, eszmefuttatása egészében a szovjet javaslatok, a szovjet diplomácia előtti kényszerű meghajtást jelenti. Tévedés lenne persze, ha azt hinnénk, hogy a nemzetközi kérdések rendezésének útja most már megtisztult az akadályoktól és most mar semmi sem választ el bennünket az égető nagy problémáit végleges megoldásától. A hidegháború politikusai hátrálni kényszerültek egy lépést, de hidegháborús politikájukat nem adták fel. "Dullesnak és legközelebbi munkatársainak ugyanis az a véleménye — jelenti az >/AFP« Washingtonból, — hogy a nyugati hatalmaknak és távolkeleti szövetségeseiknek az erő pozíciójából kiindulva kell találkozniok Genfben a szovjet és kínai képviselőkkel*. Dulles és társai tehát továbbra is -az erő politikáját« hirdetik, noha az elmúlt év tanúbizonysága szerint ez a politika nem sok sikert hozott számukra. Ugyanakkor egyes nyugati lapok a német és az osztrák kérdés megoldatlanságát újból érvként akarják felhasználni arra, hogy a franciákat meggyőzzék az európai védelmi közösség ratifikálásának és Nyugat-Németország gyorsütemű felfegyverkezésének "elkerülhetetlenségéről*. Ezekkel a szándékokkal számolnunk kell. Mindent egybevéve joggal lehet bízni azonban abban, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését kívánó erők meg tudják hiúsítani a hidegháborús stratégák terveit. Erre mutat a nyugati sajtó nem egy ilyen irányú beismerése is. "Attól lehet félni — írja a francia jobboldali "Aurore*, hogy az ázsiai kérdések megvizsgálása komplikálni fogja, vagy esetleg el is odázza az európai védelmi közösség ratifikálását*. A már idézett "Les Echos« szerint "a négy külügyminiszter megegyezése az enyhülés érzését kelti, s arról győzheti meg a francia parlamentet, hogy Németországnak az elkövetkezendő hónapokban való felfegyverzése megsemmisítené ezt az enyhülést*. Hasonlóképpen vélekedik a londoni ©Manchester Guardian« is, amikor megállapítja: "Az Egyesült Államokban sokan várják majd, hogy Franciaország és Olaszország azonnal ratifikálja az európai védelmi közösségről szóló szerződést és gyorsan megindulhat Nyu gat-Németország felfegyverzése. Ezek csalódni fognak, ami újabb feszültséget idéz majd elő atlanti viszonylatban*. Az elmúlt év eseményei, a berlini külügyminiszteri értekezlet összeülésének ténye, ennek az értekezletnek további megbeszélésekről szóló határozatai szemléltetően bizonyítják millió és millió ember előtt: igenis lehet eredményt elérni a békéért folytatott nemzetközi harcban, a tárgyalások útja igenis járható. Az elkövetkező és az esetleges további tárgyalások eredménye nagymértékben függ attól, menynyire válik tudatossá újabb és újabb milliókban, hogy a nemzetközi kérdések rendezéséért folytatott harcukkal, mindennapi kiállásukkal békéjük és biztonságuk érdekében tudják befolyásolni a világtörténelem menetét. l Külpolitikai krónika rQráya dűllárok rA „Jeni Szabah" cimü isztambuli lap nemreg 'éppenséggel nem vicces karikatúrát közölt Samu bácsi gigantikus tehenet fej, amelynek hátsó lába messze az óccánontiUra ér, maga meg Törökországban • legel. Ez a keserű irónia csak bánatos gondolatokat ébreszthet Törökország sorsa felöl. Törökország alig 30 éve hősiesen harcolt nemzeti függetlenségéért, ma pedig az óceánonlúli tőkések fejőstehene lett. Az ország különösen as utóbbi években gyorsan halad ezen az úton. A jelenlegi török kormány, amelynek élén az ú. n. demokratapárt vezetői állnak, 1951-ben törvényt hozott a „törökországi külföldi tőkebefektetések ösztönzésére", s ezzel megnyitotta az ország gazdasági életét a külföldi tökebehatolás elölt. Az óceánonlúli üzletembereknek ez sem volt elég. Követelték, hogy fosztogatásuk minden korlátozását szüntessék meg Törökországban. A medzslisz, a török parlament erre január 18-án a külföldi tőkebefektetéseket ösztönző újabb törvényt fogadott el. Tervezetét sajtóközlemények szerint Clarence Randall, as amerikai monopóliumok képviselője dolgozta ki. Randall 1953-ban kétszer járt Törökországban. Az új törvény a töröl: gazdaság valamennyi ágába beengedi a külföldi tőkét, s nem korlátozza sem a befektetett tőke, sem a profit kivitelét, Az amerikai töke tehát ezentúl a belföldi tökével azonos feltételek mellett működhetik, azaz megfojthatja Törökország nemzeti iparát, A nyúl is nagyobb reménnyel bocsátkozhatna párharcba as óriáskígyóval, mint a török gyárosok a Wall Streettel! A török sajtó kénytelen-kelletlen beismerni, hogy az új törvénynek pusztító következményei lesznek Törökország gazdaságára nézve. A „Millijct" című lap szerint a török nemzetgazdaságot súlyos csapás fogja érni. Más lapok a kisgazdaságok csődjét jósolják. A medzsliszben heves vita előzte meg a törvényterveset elfogadását. Sok képviselő ellene szólalt fel. Kiderült, hogy az is alkotmányellenes, A kormány azonban nem hallgatott az ellenzékre, Randall tervezete módosítás nélkül vált törvénnyé. Külföldi megfigyelők szerint az új törvény sürgős elfogadása összefügg Bajar török elnök amerikai áljával. A török köztársasági elnök as amerikai gazdasági „segély" növelését akarja kieszközölni az Egyesült , Államokban. Nem lesz túlságosan drága ez a „segély" Törökországnakf V. M. Molotov látogatása berlini munkásoknál Berlin (MTI). V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter, pénteken, a négyhatalmi értekezletet követő első napon meglátogatta a berlini „H. F." híradástechnikai készülékgyár dolgozóit. V. M. Molotovval együtt érkezett az üzembe V. Sz. Szemjonov nagykövet, a Szovjetunió németországi főbiztosa, továbbá Ottó Grotewohl miniszterelnök, Walter Ulbricht miniszterelnökhelyettes, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának, Németország Szocialista Egységpártja Politikai Bizottságának és nagyberlini vezetőségének több tagja, valamint Herbert Warnke, a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének elnöke. A hatalmas gyár munkásainak és műszaki értelmiségi dolgozóinak G00 képviselője az üzemi étkezdében gyűlt össze, s viharos ünnepléssel köszöntötte V. M. Molotovot. Molotov külügyminiszter megkérdezte a német munkásoktól, hogy véleményük szerint a szovjet küldöttségnek a berlini értekezleten egyik-másik kérdésben nem kellett volna-e másként eljárnia, vagy hogy a szovjet küldöttség elég figyelmet szentelt-e minden olyan kérdésnek, amelyet a német dolgozók fontosnak tartanak. Az üzem dolgozói szűnni nem akaró dübörgő tapssal válaszoltak Molotov e kérdésére. V. M. Molotov ezután röviden beszámolt a munkásoknak a berlini értekezlet eredményéről. A többi között kijelentette: „A négyhatalmi értekezlet központi problémája a német kérdés volt: Azt tartjuk az értekezlet legkomolyabb hiányosságának, hogy a német nép képviselői nem fejthették ki álláspontjukat a német kérdésben folytatott tanácskozáson. Ezért a nyugati hatalmak külügyminisztereit terheli a felelősség.'' A Szovjetunió külügyminisztere ezután felszólította a német dolgozókat, hogy harcoljanak még elszántabban az egységes, demokratikus, békeszerető Németország megteremtéséért. Molotov külügyminiszter szavait viharos éljenzéssel fogadták. A dolgozók végül az üzem legjobb készítményét, egy kiváló minőségű televíziós készüléket ajándékoztak Molotovnak és felkérték, hogy baráti ajándékukat adja át valamelyik szovjetunióbeli szervezetnek, vagy klubnak. 25. Vasasnő Ismét sóhajtott. Nem is mondott többet erről n dologról. Úgyis tudhatja az nra, mi következik mindebből. Egész életükben gürcöltek, mégsines semmi láttatja ezen a kis ros?z házon kívül. Nem tudják, melyik gyerek viselj majd gondjukat, ha egészen megvénülnek és leesnek a lábukról. Mert nz ő fiatalságuk mindörökre odavan. Még jó, hogy itt ez a ház. Majd ezért mégis lesz vnlaki, aki forgatjn őket az ágyban, — ha istenőrizz arra kerülne a sor. — Kiséknél kalajka lesz estére. Majd átmegyünk — szólt újra az asszony. — Lehet — bólintott Vasas. A homály a kuckó felől egyre közelebb kúszott n két apró ablakhoz. Eltakarta a kis szoba lóganéval mázolt földjét. Az ágyterítők zöld é« piros színeit a falon függő fényképekkel egyformára szürki tette. A két öreg már csak tapogatta a kendert, meg a gyapjút. — Mehetünk is, sötét van már — állott fel Vasasné. Vasas József gyapjúfonalat tekert a kallnntyúrn, beleszúrta a csontból való, sajátkészítésű kesztyűkötő-tüket. Az asszony megignzítottn a rokkán a kenderkócot, aztán felöltöztek és elindultak. Kiséknél nz új vendégek érkezésére meggyújtották a lámpát. Már voltak nyolcan-tizen a szobában. Itt voltak először is a háziak: Kis szomszéd, meg a felesége, aztán a lányuk, urastól, a KOVÁCS MIHÁLY REGENYE három gyerekkel, itt volt István, Kisék nagy fia, cppen nősülendő legény, egyívású Tamással. István kubikolnj szokott járni és „cucilista" híre volt. Vinczéné is itt volt már a lányával, Macával. Maca fonni valót hozott, Vinczéné meg Jancsi fiának kötött egy pár fuszeklit. További új vendégek érkeztek. A lányok bolekezdtsk a nótába, az emberek közt Kis István vitte a szót. A vasárnapi publikációról beszélt, ahol kihirdették az útadót. IIoszszadnlmasan magyarázott és azt hozta ki belőle, hogy az urak ezt is a szegényemkor szípolyozására találták ki a kéményseprési, meg az ebtartási adóval együtt. — Útadói... Hogy az ingyenélök még több pénzt zsebelhessenek el tőlünk ... — Hej, kutyavilág, szűk esztendő — sóhajtott fel Vasasné, mert most merő bánat volt a szíve. — Szegény Imrémet sajnálom. Itt hagyott bennünket, mint Szent Pál az oláhokat. Pedig semmi oka nem volt rá. szegénynek. — Hát nem a Gajjas-gyerek miatt ment el, Kati néni? — kérdezte váratlanul Vincze Maón, Vasasné felé fordítva szőke hajfonattal övezett arcoeskáját. — Miféle Gajjas-gyerek miatt? — lepődött meg Vasasné. — Hát akit fejbeütött Szilveszterkor — csicseregte a kislány, szinte bólintva, hogy jól tette. Csend lett körülöttük, még a lányok is félbehagyták a nótát. — En nem tudom, hogy fejbeütött volna valakit — mondta Vasasné megbotránkozottan. Az orsó megállt a kezében. — Kifélo volna az a Gajjas-gyerek? — Egy nagygazda fia. — Hallja, apjuk? — fordult az ura felé Vasasné, és az orsót mrgnörgette a fonállal. — Miért no hallanám? Vasasné mogorván ült, ráhajolva a munkájára. — Kend tudta? Persze, hogy iudta, hisz ott volt, vele volt Szilveszterkor, a béresfogadáson. Mért nem szólt kend, hallja-e? Vasas nem tudott fölélni. Tömni kezdte a pipáját és hosszan szuszakolt a rágyújtással. Beszé-lt akkor Imrével is, Jancsival is. Azt ajánlotta nekik; hallgassanak, ne szóljanak egy szót se senkinek erről a históriáról, mert baj lehet belőle És most éppen a saját feleségo követeli, hogy kibeszélje, amit el kell hallgatni. Ej, hogy mi a fenének szereti ennyire jártatni a wáját ez nz nsezonynép! Meg ez a csitri lény! Bi-tasan a bátyjának járt cl n szája előtte. De valamit mégis szólni kell. Hát szólok — gondolta. (. „tatjuli.)