Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-20 / 43. szám

OELMQGYSRORSZBG SZOMBAT. 1954. FEBRUÁR 20. Aru ós pénz a kapitalizmusban Hozzászólás a „Délmagyarország" cikkéhez Örömmel olvastuk a Délmagyarország december 17. számának „Elméleti Tanácsadó"-jában megjelent politikai gazdaságtan tárgyú cikket. A cikket elméletileg és szerkezeti felépítés tekintetében is igen jónak tartjuk. Akadnak azonban a cikkben olyan kitételek, olyan magyarázatok, amelyek nem felelnek meg a marxi-lenini politikai gazdaságtan fogalmainak. Ezekre szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ezzel hozzájárulhassunk a kérdés megértéséhez. Hozzászólásunk első részében az „áru", a második részében pedig a „pénz" kifejtésével kapcsolatos észrevételeinket mondjuk el. A cikk helyesen az áru vizsgálatát az árutermelés történelmi keletkezésével kezdi. Az e részben közölt néhány gondolattal azonban nem lehet teljes egészében egyetérteni. A következőket olvashatjuk: „A hűbéri társadalom első szakaszában kizárólag a naturális gazdálkodás uralkodott: mindenki maga állította elő a szükségletei kielégítésére szolgáló termékeket — piacra Igen ritkán termeltek." Igaz, hogy a feudalizmusban a naturális gazdálkodás volt a jellemző, de ez korántsem Jelenti azt, hogy ez kizárólagos volt. A naturál gazdálkodás még a feudalizmus első szakaszában sem volt kizárólagos. Erre a cikk előzőleg maga is rámutat: „Már jóval a kapitalizmus előtt ls volt árutermelés .. ? Az árutermelés kialakulása együtt járt a társadalmi munkamegosztás kifejlődéseivel". Az árutermelés két általános feltétele — ha szűkebb alapon is — már megvolt a feudalizmus kezdetén. Megvolt a társadalmi munkamegosztás mindhárom formája, és megvolt a termelőeszközök tulajdonosainak megosztása ls, hiszen a magántulajdonosi viszonyok igen erősen kifejlődtek. Ezen idézet nem elég pontosan határozza meg a naturális gazdálkodás lényegét sem. Nem igaz az, hogy mindenki maga állította elő a létfenntartási eszközöket, mert a földesurak egyáltalában nem foglalkoztak ezzel, számukra a jobbágyok termelték meg ezeket. Továbbá a naturális gazdaság ilyen megfogalmazása azért sem helyes, mert ez a gazdasági forma nem azt jelentette, hogy minden közvetlen termelő előállította a saját szükségleti cikkeit, vagyis egy jobbágy előállította azt, amire neki és földesurának szüksége volt; a csizmától a sapkáig. A naturális gazdálkodás azt jelenti, hogy zárt gazdasági egységek vannak, amely gazdasági egységek egyneműek és önellátók Ezen zárt gazdasági egységen belül azonban van bizonyos fokú munkamegosztás. A földesúr gazdaságán belül vannak olyan jobbágyok, akik nemcsak és főkép nem földműveléssel, hanem ruházati cikkek vagy szerszámok előállításával foglalkoznak. Ezzel kapcsolatban Lenin elvtárs a következőket mondja: „A naturális gazdaság Idején a társadalom egyszerű gazdasági egységek tömegéből tevődött össze (patriarchális parasztcsaládokból, kezdetleges faluközösségekből, feudális földbirtokokból), s minden ilyen egység a gazdasági munkák minden fajtáját maga végezte el..." (Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban, 21. old.) Világosan láthatjuk tehát, hogy a naturális gazdaság nem azt jelenti, hogy minden személy önellátó, hanem azt, hogy minden gazdasági egység önellátó. A továbbiakban a cikk meghatározza az áru fogalmát: „Az áru olyan munkatermék, amelyet eladásra termelnek és csere útján jut el a fogyasztóhoz". Véleményünk szerint a fenti gondolat helyes, de nem teljes, mert kihagyja az áru használati értékére való utalást. Éppen mert csak az áru csereértékét hangsúlyozza, nem szólva annak használati értékéről, az áru elferdített meghatározását adja. Bár a cikk később kitér, hogy nz áru használati érték is. Ezt azonban előbb mindjárt az áru meghatározásánál kellett volna tennie. A marxizmus-leninizmus klaszszikusni is mindig ennek megfelelően beszélnek az áru fogalmáról, Marx a következőket mondja: „Az áru mindenekelőtt külső tárgy. amely tulajdonságánál fogva valamilven emberi szükségletet elégít ki." Lenin szerint: „Az áru először is használati érték". A használati értéket nem lehet kirekeszteni az áru fogaJmúUól-és ezzel kell kezdeni az áru elemzését, egyrészt azért, mert ez történelmileg ls helyes, hiszen a termékek előbb voltak használati értékek — mint érték — másrészt azért, mert logikailag is helyes, hiszen annak, hogy valamely termék áru legyen, nélkülözhetetlen előfeltétele annak hasznossága. Ugyancsak a cikk ezen részének egyik alapvető elméleti hibája az absztrakt munkának a helytelen értelmezése, amely abból ered, hogy a cikk egyenlőség jelet tesz az absztrakt munka és a fizikai munka közé. A közvetlen termelők, a cipész és az asztalos munkáját „mégis összehasonlíthatjuk — olvashatjuk — azon keresztül, hogy miközben a hasznos terméket előállítják, mindketten fizikai erőkifejtést végeznek, dolgoznak. Az árutermelő munkájának ezt a másik oldalát elvont (absztrakt) munkának nevezzük". Mint látjuk, az absztrakt munka „fizikai erőkifejtéssel", tehát a fizikai munkával van azonosítva. Ezzel ellentétben Marx az absztrakt munkáról a következőket mondja: „isi emberi munkaerő kifejtése . i j emberi agy, izom, ideg, kéz, stb. termelő kifejtése ..." (Tőke, I. kötet, 53 old,) Ax absztrakt munka tehát az emberi munkaerő kifejtése. Munkaerőn viszont a fizikai és szellemi képességek bizonyos termelési cél érdekében való működését értjük. Következéskép az absztrakt munka nemcsak fizikai erőkifejtés, hanem az „agy... termelő kifejtése is". Ha azonosítjuk az absztrakt és fizikai munka fogalmát, akkor egyben azt is mondjuk, hogy csak a fizikai munka hoz létre értéket, hiszen az érték létrehozója az absztrakt munka, ami azonos a fizikai munkával. Ez korántsem így van. Nemcsak a fizikai munka, hanem a szellemi munka is hozhat létre értéket. Marx szavai világosan mutatják itt is a helyes megoldást: „Ahhoz, hogy valaki termelő módon dolgozzék, nem szükséges, hogy a munka tárgyát maga vegye kezébe: elegendő, ha az illető az összmunkás szerve, ha annak valamilyen részfunkcióját végzi". (Tőke, I. 545. old.) Ez azt jelenti, hogy nem csupán a fizikai munka az értékalkotó, tehát absztrakt munka, hanem bizonyos szellemi munka is, például a munkások együttműködő csoportját irányító művezető, mérnök, vagy agronómus. A pontosság kedvéért meg kell még jegyezni, hogy sokszor a fizikai munka sem értékalkotó, például a személyek kiszolgálása. A csereformák kifejtése érthető és világos. Az egyszerű és véletlen csereforma kifejtése és példával való bizonyítása nélkülözi azonban „a történelmi hűséget", a csereformának a tényleges körülmények közé való beállítását. Ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „Ha valakinek volt egy kőbaltájj és azt karperecre akarta elcserélni, akkor egy olyan embert kellett keresnie, akinek volt fölösleges karperece .; Az egyszerű, véletlen csere a csere legrégibb, legkezdetlegesebb formája. Kezdete messze visszanyúlik az ősközösség vadság korszakának felső fokára. Éppen ezért ez a csere nem egyes emberek között, hanem hordák, törzsek, tehát közösségek között bonyolódott le. Alapja az volt, hogy egyes közösségek földrajzi környezet, valamint tagjainak ügyessége tekintetében speciális adottságokkal bírtak, például tűzkővel, vagy ékszerül szolgáló borostyánnal rendelkeztek és ezt elcserélték más közösségekkel. A cserének ez a formája tehát nem magános emberek között játszódott le. Ez a csere kiindulópontja, kezdete volt. S mint Marx mondja a csere ott kezdődik, ahol a közösségek végződnek" — célozva ezzel arra, hogy a csere kezdetben nem a közösségeken belül, hanem azok között folyt. Néhány szóban végezetül az értéktörvény kérdésével kívánunk foglalkozni. Helyesen állapítja meg a cikk, hogy az árutermelés legfőbb törvénye az értéktörvény. Magának az értéktörvény követelményeinek és telenség, ami a marxi értékelmélet felrúgását jelentené. Valószínűleg tévedésből került e részbe egy nem létező törvénynek az említése is. A cikk a kereslet és kínálat törvényéről beszél. Az ilyen meghatározás azzal a veszéllyel jár, hogy az értéktörvényt e nem létező „törvénnyel" helyettesítjük, és a törvény ármeghatározó szerepéről beszélünk. Marx cáfolva a vulgáris polgári közgazdaságtant — különösen Malthust — rámutatott, hogy a kereslet és kínálat csak az árakat az értéktől eltérítő, ingadoztató kölcsönhatásában lévő két tényező. Dc korántsem törvény. A törvény az a jelenségnek belső, lényeges szükségszerű viszonya. Ebben az esetben a lényeges összefüggés nem * kereslet, és kínálat, valamint az úr, hanem az érték és az ár között van. Éppen ezért a kereslet és kínálat törvényéről nem beszélhetünk. A kereslet és kínálat része az értéktörvény mechanizmusának, fontos szerepe van az értéktörvény érvényesülésében, de maga nem törvény. A Marxizmus-Leninizmus Tanszék Politikai Gazdaságtan Csoportja Gyümölcstermelők... a szegedi határ mintegy 1200 holdat kitevő gyümölcsös kertjeiben még alszanak a fák. Szél nyöge'i őket, de tavasz eljöttével rügy fakad az ágakon, hogy aztán virágba boruljanak. S annyi gond, szorgos munka után szüretelhetnek a kertészek Újszeged cseresznyés-, meggyesbarackoséi almáskertjeiben. Vagy Baktó szilva-, körtefáiról. Határunk gyümölcse jó, ízes. Immár fél évszázada, hogy kialakult a gyümölcstermelés, s ezzel együtt tétrejöttek a helyi fajták. A városbeliek is jó pár vagont lényeges vonásainak a kifejtése nem ! hitevő „helyi gyümölcsöt" fogyasz elég világos. Az értéktörvény fő toltak az elmúlt évben is. Dc jelen vonása: az egyenlő értékek cseréje, amely egyenlő értékű csere, a kereslet és kínálat hatására történő áringadozása útján valósul meg. Hiszen éppen a magas árak figyelmeztetnek az értéken felüli eladásra, ami a termelés megnövekedését, maid az árak értékükre való visszaesését eredményezik. Itt találkozunk egy helytelen — a marxizmus-leninizmus klasszikusai által többször magyarázott — kitétellel, amely szó szerint a következőkép hangzik: az áruk cseréje a „társadalmilag szükséges munka értéke arányában" történik. A marxista-leninista politikai gazdaságtan tanítása szerint nem a munkának, hanem a munkaerőnek van értéke. Több érvvel is bizonyítani tudiuk ezt — csak a két legfontosabbat említsük. 1. Ha a munkának lenne értéke, akkor ez azt is jelentené, hogy nem a munkaerő, hanem a munka az áru. Mindenki előtt világos, hogy a piacon csak olyan dolgot lehet eladni, vagy venni, amely már akkor is létezik. A munka pedig az eladáskor nem létezik, mert a munka nem más, mint a munkaerő működtetése, elhasználása. Igy nem a munkának, hanem a munkaerőnek van értéke. 2. Ha azt mondjuk, hogy a munkának van értéke, akkor nem tudunk kielégítő feleletet adni arra a kérdésre, hogy mi határozza meg a munka értékét. Tudjuk, hogy az értéket a munka határozza meg. Ebben az esetben azt kellene mondanunk, hogy a munka értékét a munka határozza meg. Egy bizonyos dolgot tehát saját magával magyaráznánk meg. Ez teljes képfős mennyiségű korai cseresznyét, meggyet és sárgabarackot szállítottunk hazánk fővárosba, sőt külföldre is. Újszeged híres gyümölcse, a nagy és illatos földieper, amelyből az elmúlt évben 40 tonnát repülőgépei szállítottak külföldre. jobb dolgozók gyümölccsel való ellátása". Nagyon fontos a gyümölcsfaiskola, hiszen onnan kerül ki a következő esztendők termöfája, A Haladás tsz-nek öt hold gyümölcsfaiskolája van és arról a területről ezévben 80 ezer csemetét adnak. A mezőgazdasági határozat megjrlö'te azt is: növelni kell a faiskolák területét. Határozott hát a Haladás tsz tagsága. Április 10 ig a pártkongresszus tiszteletére öt holdon újabb faiskolát létesítenek. .. .Beszélgetnek a Haladás központi épületében. Gyümölcsösük a szóbeszéd. Asszony, férfi tesz javaslatot. Készen állnak, hogy az idő javulásával elvégezzék gyümölcsöskertjük ápolását. A BAKTÓI | — .kincsesbányánk" | a mi gyümölcsötünk, — igy emlegetik kertjüket az újszegedi Haladás tsz tagjai. S ebben nincs semmi túlzás. A 40 holdnyi gyümölcsös az elmúlt évben is sokezer forint hasznot adott. Mintegy kilenc vagon kajszinbarackjuk is termett. Volt szépen meggy, cseresznye és más gyümölcs is. A szedéskor az édesanyákkal ott voltak gyermekeik, vagy a nagyanyákkal az unokák. A víg gyűmtjlcssziirctkor hangzott a dal: .„Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba.. " Es jutott jócskán gyümölcs a munkaegységekre, aztán szilva-, barackpálinka is, mert azt is főztek. Most már türelmetlenül várják, hogy javuljon az idő s elvégezhessék a téli faápolást, permetezést. Ha a tsz-ben járnál, s kérdeznéd a mindig víg Vízhányó Jánosnét, Csanádi Mihálynét, Mészáros Istvánt, Bódi Józsefet — vagy akármelyiket közülük — azt mondaná: — Ha az idő engedi, azonnal megyünk kertünkbe, s ápoljuk, gondozzuk fáinka'. Mert a gyümölcsösünk a mi egyik fő jövedelemforrásunk. Ugy tervezik, hogy gyümölcsösükkből, faiskolájukból ezévben 240 ezer forint hasznuk lesz. A gyümölcsfáknak nem egy mestere dolgozik a Haladás tsz-ben. Az elnök, Fodor István mondja a tagság nevében: „Több gyümölcsöt akarunk adni. Tudjuk, rajtunk is múlik a Vásárhelyi Lajos egyéni gyümölcstermelő is munkára készen áll. Szereti a fákat, érti a velük való bánást. A hóhullásbm is vigyázza kertjét. Tesz azért is — mert úgy véli, igy helyes —, hogy ott, Baktóban felújítsák az elhanyagolt gyümölcsösöket; torra, rendre haladjon a munka. Valahogy úgy tartja: a más ügye az 6 ügye is. Közügy, egyéni ügy, hogy dúsabban teremjenek a baktói fák. Nincs mit tagadni, kedvét szegte a kertészeknek, hogy a gyümölcsös négyszeres területnek számított az elmúlt években a beadásnál. De bízlak, hogy panaszukat meghallgatják, intézkednek. Es csakugyan: — ahogy a Vásárhelyi Lajosok mondják — szívük szerint intézkedett a párt, a kormány. Ki ne tudná, hogy a gyümölcsös egyszeres területnek számittf — Jobb a kedvünk s nyugodtan tervezgetünk — állapítja meg Vásárhelyi Lajos és karjával is nyomatékot ad szavainak. S mosolyog, derül az arca... MORVAY SÁNDOR A Német Demokratikus Köztársaság nagykövetének látogatása Rónai Sándor elvtársnál Sepp Schwab rendkívüli és meg* hatalmazott nagykövet, a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete pénteken bemutatkozó látogatást tett Rónai Sándor elvtársnál, az országgyűlés elnökénél. 24. A hamis hangot, persze, Hargitai is észrevette, s ilyenkor mérgesen rázta a pálcáját: — Fals! Hol a füled már megint t Kanászttilök való neked, nem ez a finom hangszer! Imre csak messziről hallgatta a próbálást. Dndváznia kellett az Istállóban. A karmester udvarában három tehén, tizennyolc sertés, számtalan baromfi volt, s ezok gondozása a bonntkosztos zenéezlegényekre hárult. Imrét, mint legfiatalabbat, s mint, aki még úgysem tud muzsikálni. Károly mindjárt a legpiszkosabb munkákra fogta be. Oyuri este kiöntötte előtte a szívét. Imre megtudta tőle, hogy a karmesternek tizenegy katasztrális hold szántóföldje ós valami veteményese ls volt a házon és a jószágokon kívül. A földet felszántatta egy falusi emberrel, do a többi munkát a muzsikás legényekkel végeztetto el a földeken is. Sertéehízlalóssal és libatömóssel üzletszerűen foglalkozott. — Mtndon hájjal meg van ez kenve — mesélte Gyuri esondesen, mikor kettesben üldögéltek a penészes kamrában. — Csúnyán kihasznál bennünket. Másutt, ha ennyit dolgoznánk, jó fizetést adnának. Ez meg avval a nngyfene tudományával bolondítja az embert. Béreskodtínk Itt neki potyára. Jól keres rajtunk, mint zenészokon is. A környékbeli nagygazdákhoz mindig minket hívnak, ha lakodalom, vagy más alkalom van. Sokat fizetnek, mert Hargitai azokat is be tudja esapni. — Szóval itt is béres leszek? — kér deste íomnár. Imre. ^rfrtfdre fiéffeffék kovács mihály regenyb — Olyanformán — felelt Gyuri. — Nem jobb ez a közönséges béreskedésnól. X. FEJEZET. Ketten voltak a Bem-utcai kis szobában. Idősebb Vasas József gyapjút tépett, a felesége a kerekes rokkát forgatta. Február vé• • • H - > - - - '•••-fvfcfrn -V.. Imre csak messziről hallgatta o próbázást. gefelé járt az idő. — Mi a fenét sóhajtozol már megint? — szólt rá Vasas mesterkélt szigorral az asszonyra, hogy megkezdje n beszélgetést. — Ugy is tudhatja kend. Felneveltünk bot- gyercfcc^ mégfcs mogvnk vagsnsfc - - j Az omber tudta, valóban tndta. Hisz ilyesmiről gondolkozott ő is. s Szőlőnyitással, veteményozéssel, búza-acatolással, esutkatőveréssel kezdődik számára az Idei tavasz is. Március derekán, ba megéri, majd kukorica kapálással folytatódik. Azután meg újra itt lesz az aratás, a gazdák földjén, a nyomtatás, a kukoricatörós, az erdővágás a harciban. Nem tudja, blr-e még vele? Az aratással? A kaszálással?... Aztán a seprőkötés, kosárfonás, gyapjútépés, mint most ls, meg a többi babramunka ... — Tamás Zsófiákhoz ment megint — rezzentetto fel az asszony hangja. — Hát hová menne? Vőlegény! Tán a te szoknyádon üljön? — Üljön nz eszo tokját maginak!... Tamás is kirepül a hajlékból négy hét múlva. Akkor esküdnek, úgy mondju. Sándor fiam kint robotol a tanyán feleségestől. Julcsa lányomnak alig van betevő falatja, miótn férjhezment. Pedig nemsokára megint gyerek lesz. Az is a nyomorúságra jön a vilégrn, bár no jönne még. Olyan szerencsétlen, tedi!ido tedd-oda ember ez a János, hogy rossz nézni, amit csinál. Csak a gyorekcsináláshoz ért. Vasasné tespedten hallgatott egy percig, aztán mélyet sóhajtva hangosabban folytatta: — Imre fiam világgá ment... — Világgá a fenét. Püspökpalota nem a világvége, — Szegény Bálintom, meg az a kis vakarcs Jóska.is más keze-lába... " _