Délmagyarország, 1954. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-19 / 42. szám

0£LM1GY*R0RSZAG 2 PÉNTEK, 1954. FEBRUÁR 19. llnnepi díszelőadással megkezdődött a Magyar Szovjet Barátság Hónapja A magyar-szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtást egyezmény aláírásá­nak hatodik évfordulóján, csütör­tökön este az Operaházban rende­zett díszelőadással megkezdődött a népünk életében immár hagyomá­nyossá vált Magyar-Szovjet Barát­ság Hónapja. A díszelőadást a Ma­gyar Népköztársaság miniszterta­nácsa és a Magyar-Szovjet Társa­ság rendezte. A díszelnökség elnökségében fog­laltak helyet: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Gerő Er­nő és Hegedűs András, a minisz­tertanács első elnökhelyettesei, Ap­ró Antal, a minisztertanács elnök­helyettese, Farkas Mihály, Acs Lajos, Hidas István, Földvári Ru­dolf, Kristóf István, az MDP Poli­tikai Bizottságának tagjai, Bata István honvédelmi miniszter és Szalai Béla, az Országos Tervhiva­tal elnöke, a Politikai Bizottság póttagjai, Vég Béla, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkára, Erdei Ferenc igazságügyminiszter, a Ma­gyar-Szovjet Társaság elnöke, Er­dey-Gruz Tibor oktatásügyi minisz­ter, Darvas József népművelési mi­niszter. Az elnökség tagjai között volt J. D. Kinzoljov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. Az elnök­ségbe foglaltak helyet a Magyar­Szovjet Barátság Hónapjára ha­zánkba érkezett szovjet kulturális és művészeti küldöttség tagjai L J. Gluscsonko, kétszeres Sztálin­díjas, a Szovjetunió Tudományos Akadémiáin Elnökségének tudomá­nyos titkára, a biológiai tudomá­nyok doktora, a kulturális küldött­ség vezctöjo. Megjelent a díszelőadáson n Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottsága, Központi Vezetősége, a minisztertanács és az elnöki ta­nács számos tagja, a politikai, gaz­dasági és kulturális élőt sok ve­zető személyisége, termelésben élen­járó dolgozó, a néphadsereg kópvl­eelől. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Erdei Ferenc igaz­ságügyminiszter, a Magyar-Szovjet Társaság elnöke nyitotta meg az ünnepséget Erdei Ferenc igazságügyminisz­ter megnyitó beszédében üdvözölte a szovjet vendégeket és az ünnep­ségen megjelenteket, majd felkérte Darvas József népművelési mi­nisztert az ünnepi beszéd megtar­tására. Darvas József népművelési mi­niszter beszédének elején a Ma­gyar-Szovjet Barátság Hónapjának nagy jelentőségével foglalkozott. A hazánkba érkező szovjet vendégek találkozása népünk legkülönbözőbb rétegeivel és a Barátsági Hónap kulturális és társadalmi esemé­nyei sokban hozzájárulnak ahhoz, hogy a két nép barátsága tovább erősödjék, hogy népünkben a Szov­jetunió iránti szeretet érzése mind mélyebb legyen — mondotta. Darvas József ezután a hat évvel ezelőtt megkötött szovjet-magyar barátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási egyezményről beszélt. Ezt az egyezményt — mon­dotta — a nép kötötte, az egész nemzet igazi érdekeit tartva szem előtt. Ez nem a há­ború, hanem a béke egyezmé­nye. Nem a pusztulás, hanem a teremtő élet pecsétje van rajta. Népi demokratikus országunk egy olyan világhatalommal kötött egyezményt, a teljes egyenjogúság és kölcsönösség alapján, amely . a haladás ügyének zászlóvivője a vi­lág népei élén — s éppen ezért le­győzhetetlen. Darvas József a továbbiakban a béketábor sikereivel foglalkozott. Rátérve n berlini értekezlet kérdé­sére, megállapította, hogy az értekezlet, ellentétben a nyugati háborús körök szándé­kával, a nemzetközi feszültség további csökkenését, a béke ügyének az erősödését Jelen­tette. A Szovjetunió következetes bé­kepolitikája — mondotta — s az a meggyőződése, és egyben szüntelen törekvése, hogy minden fü«Ro nemzetközi kérdést tárgyalások út­ján lehet és kell rendezni, újra nagyszerűen dokumentálódott. Egyedül a Szovjetunió képviselője, Molotov elvtárs tett konstruktív javaslatokat a békét veszélyeztető nemzetközi kérdések rendezésére. A béke ügyével együtt az egyes érintett népek — a németek, fran­ciák, osztrákok és a többiek —igaz nemzeti ügyének is ő volt a tár gyalóasztal mellett az egyedüli képviselője. Darvas József ezután a Szovjet­unió nagy eredményeivel foglalko­zott, majd megállapította, hogy a szovjet tanulságok a dolgozó tö­megek számára is nagy útmutatást jelentenek. Mindenekelőtt arra tanítanak, hogy a fokozódó jólét: har^, munka, helytállás eredménye. Aki járt kint a Szovjetunióban, ami legelőször megfogta talán: a nagyság érzése. S nem is a föld­rajzi, fizikai nagyság méreteire gondolok Itt, hanem arra az ér­zésre, amelyet a Szovjetunióban mindenütt érez, aki ott jár: mi­lyen nagy lett Itt az ember! S ez talán öröktől való tulajdonsága a szovjet embereknek? Nem — a harcokban, munkában, a nehézsé­gek legyűrésében, a mult vissza­húzó erőivel küszködve, évről-évre nőtt fel a szocialista ember új ti­pusa. Darvas József a továbbiakban rámutatott: a Barátsági Hónap kulturális eseményei módot adnak arra, hogy dolgozó népünk köré­ben még tovább szélesítsük a szov­jet kultúra alkotásainak megisme­rését, s hogy alkotó értelmiségünk, íróink, művészeink, tudósaink kö­zött még jobban tudatosítsuk a szovjet kultúra fejlődésének, hatal­mas eredményeinek nagy tanulsá­galt. Darvas József beszédét a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátságának éltetésével fejezte be. Darvas József beszéde után az ünnepség résztvevői hosszantartó tapssal ünnepelték a magyar-szov­jet barátságot. Ezután I. J. Gluscsenko kétszeres Sztálin-díjas, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája Elnökségének A berlini érlekeziei záróülése tudományos titkára, a biológiai tu­dományok doktora, a szovjet kul­turális küldöttség vezetője szólalt fel. Gluscsenko beszédének bevezető részében az egész szovjet nép test­véri üdvözletét tolmácsolta. El­mondotta, hogy a szovjet emberek élénken érdeklödnek a magyar nép élete iránt és nagy figyelem­mel kísérik elért eredményeinket. Beszélt a Szovjetunióban szoropelt magyar művészküldöttségek si­kereiről, majd beszédének további részében a szovjet gazdasági élet legutóbbi nagyszerű eredményeire mutatott rá- Minden szovjet ember első gondolata — mondotta a to­vábbiakban Gluscsenko — a béke. A szovjet embereknek az a meg­győződése, hogy a jelenlegi nem­zetközi helyzetnek ninosenek olyan vitás kérdései, amelyeket ne lehet­ne békés úton megoldani. A szovjet nép legfőbb gondját és elsőrendű feladatát képező má­sik gondolat a szovjet emberek anyagi jólétének és életszínvonalá­nak nagymérvű emelése. Megteremteni a szovjet embo­rek még jobb életkörülményeit, még szebbé tenni életüket — ez a Kommunista Párt és a szovjet kor­mány belpolitikájának a szocializ­mus gazdasági alaptörvényéből fo­lyó zseniális programmja. Gluscsenko beszédét a magyar nép és a Magyar Dolgozók Pártja éltetésével fejezte be. A szovjet kulturális küldöttség vezetőjének szavait az ünnepi est résztvevői hosszantartó tapssal fo­gadták. Az ünnepi est első része az In­ternacionálé hangjaival ért véget. Az ünnepi műsorban szovjet ven­dégművészek és magyar művészek léptek fel. Az „európai védelmi közösségről" SPÓIÓ szerződés vifája a franc a nemzetgyűlés hadügyi bizottsága előtt Helyzetjelentés índcbinábál Párizsba érkezett hírek szerint Pleven hadügyminiszter az indo­kinal francia expedíciós csapatok parancsnokainak kíséretében, foly­tatta szemlpútjét. Ennek során lá­togatást tett a hanoi melletti Kat­bi-i támaszponton, ahol az Ameriká­ból küldött „B—26" mintájú bom­bázógépek ós az amerikai „műszaki személyzet" állomásozik. Hanoiban Pleven Bao Dajjal és miniszterelnökével, Buuloc herceg­gel találkozott. Hírügynökségi jelentések sze­rint az indokínai háború foly­tatásáról volt szó, amelynek „hatékony ellenőrzését" CDa­niel tábornokra, az Indokiná­ban működő amerikai katonai küldöttség vezetőjére kívánják bízni. Á francia minisztertanács szer­da délelőtti ülésén csaknem kizá­rólag az indokinni háborúval ösz­szefüggő kérdésekkel foglalkozott. A minisztertanácsról közzétett hi­vatalos jelentés Indokínával kap­csolatban esak annyit közöl, hogy Maro Jacquet, a társországok ügyeivel foglalkozó államtitkár jelentésében „kielégítőnek" mon­dotta a legutóbbi hadműveletek le­folyását. Ezzel szemben a vietnámi de­mokratikus rádió hírt ad ar­ról, hogy a pa'et-laoi felsza­badító hadsereg teljesen körül­zárta a Luaig-Prabangtól 90 kilómé'ernyire Eszak-Kt leire fekvő Muong-Sai melletti fran­cia megerősített tábort. Egyébként a francia nemzetgyű­lés hadügyi bizottsága most vi­tatja meg az „európai védelmi kö­zöss'get" létrehozó párizsi szer­ződést, hogy jelentése majd alapul szolgáljon a nemzotgyűlée későbbi ratifikációs vitájához. A bizottság felkérte Laniel mi­niszterelnököt, hogy február 26-án jelenjen meg az ülésen. Akkorra a miniszterelnök Ple­ven hadügyminiszter és Bidault külügyminiszter társaságában kíván eleget tenni a meghívás­nak. Laniel. Pleven és Bidault — mint ismeretes — Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének legfőbb fran­ciaországi szószólói. Dulles csütörtökön este tanácskozóit Adenauerre! Berlin (MTI). A nyugatberlini rádió közölte, hogy Dullos amerikai külügyminiszter, aki csütörtökön esto a berlini értekezlet befejezé­se után repülőgépen visszatért Wa­shingtonba, a Köln közelében lévő vahni repülőtéren Adenauer ké­résere egy órára megszakította út­ját, hogy megbeszélést folytasson a kancellárral. Berlin (MTI) A négyhatalmi ér­tekezlet csütörtök délutáni záró­ülése 3 órakor kezdődött. Az ülésen, amelyen Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt, oz osztrák küldöttség is résztvett. Figl és Mo­lotov felszólalása után a külügy­miniszterek megállapították, hogy vői úgy döntöttek, hogy az Ausztria problémájának megoldására irá­nyuló eszmecserét diplomáciai úton folytatják. Az osztrák küldöttség fél 5 óra­kor elhagyta az üléstermet és a négy hatalom külügyminiszterei a német kérdés tárgyalására, a szov­berlini értekezleten nem sikerült I jet küldöttség szerdán beterjesztett az osztrák államszerződés kérdését javaslatainak megvitatására tér­megoldani. Az értekezlet részivé- tek át. fldenaaer rendőrsége elkobozta a V. M. Molotov berlini beszéde' ismerteti! röplapokat Berlin (MTI). Würzburgban Aden­auer rendőrsége kedden elkobozta azokat a városban terjesztett röp­lapokat, amelyek Molotov szovjet külügyminiszternek a négyhatalmi értekezleten tartott beszédeit is­mertették. A röplapokat würzburgi hazafiak készítették és terjesztet­ték. Hannoveri jelentés közli, hogy Alsó-Szászországban a rendőrség házkutatást tartott Németország Kommunista Pártja 20 funkcioná­riusának lakásán. A rendőrség a házkutatások során mindenekelőtt olyan röplapokat keresett, amelyek az igazsághoz híven tájékoztatják a lakosságot a berlini értekezlet le­folyásáról; Átadták az amerikai félnek a hadifogoly-gyilkos ügynökökéi Keszon (Uj Kina). K. Sz. Thimaj­ja altábornagy a semleges hazate­lepítési bizottság elnöke, — a koreai­kinal fél tiltakozása ellenére — kedden bejelentette, hogy február 18-án délelőtt 10 óra­kor átadja az amerikai félnek a tongjangni hadifogolytáborban koreai és kinai hadifoglyok meg­gyilkolása miatt letartóztatott 17 Uszinmanista és csangkaj­sekista ügynököt. Thimajja altábornagy az ame­rikai parancsnoksághoz intézett le­velében hangsúlyozza: „Mint az ENSZ-haderők parancsnoksága is tudja, vitathatatlan, hogy a tong­jangni hadifogolytáborban gyilkos­ságokat követtek el. A semleges hazatelepítési bi­zottság által folytatott vizsgálat az előzetes bizonyítékok alap­ján világosan megállapította a vádlottak bűnösségét". Thimajja altábornagy ezután rá­mutat levelében, hogy „ha ezekkel a hadifoglyokkal az igazságszolgáltatisi eljárás befejezése nélkül rendelkezné­nek, ez egyenlő lenne a vád tárgyává tett bűncselekmények eltűrésével". „Mint a semleges hazatelepítési bizottság elnöke és végrehajtó kö­zege, továbbá mint India képvise­lője a bizottságban, tiltakoznom kell amiatt, hogy az önök parancs­noksága nem hajlandó együttmű­ködni az igazságszolgáltatás elvei­nek fenntartásában" — hangsúlyoz­za levelében Thimajja altábornagy és megállapítja: „Az ENSZ-haderők parancs­nokságát terheli a felelősség", ha olyasmi történik, ami lehe­tővé teszi, hogy a bűnösök meg­meneküljenek a büntetéstől. Li Szan Csu tábornok, a koreai néphadsereg és a kinai népi ön­kéntesek parancsnokságának kép­viselője szerdán levelet Intézett K. Sz. Thimajja altábornagvhoz. a semleges hazatelepítési bizottság elnökéhez, amelyben tiltakozik a 17 hadifogoly-gyilkos ügynők át­adása miatt. Válaszolnak az illetékesek A *Délmagyarország" január 23-i számában megjelent „Nappal is ógő villanylámpák" című cikkre a következőket válaszoljuk: Szeged város közvilágítási beren­dezése, mely jelenleg átalakítás alatt áll, egyáltalán nem mondható korszerűnek. A központi ki- és be­kapcsolást kapcsolóóra végzi, me­lyet ötnaponként kell beállítani a kapcsolási időre, mely évszakoktól függően ötnaponként változik 5— 10 percet ] A Nagykörút által bezárt Belvá­rosban minden lámpának egy-egy mágneses kapcsolója van, amely a 42 V-os vezérlő feszültség beérke­zése után bekapcsolja a lámpát. Ugyanilyen mágneses kapcsolók kapcsolják be a belvárosi és külvá­rosi szakaszokat is. Tehát az egész közvilágítás ki- és bekapcsolása teljesen automatikusan történik. Gyakran előfordul azonban, h<jgy a mágnes rezgésbe jön, az erős­áramú érintkezőn szikrázás lép fel, és az érintkező összeolvad, s a lámpa égve marad. Ha a szakasz­relé ég be, amely egy városrészt kapcsol, akkor az egész városrész lámpái égve maradnak. Igaza van a cikknek, hogy a híd lámpái gyakran égve maradnak. Á híd két oldalról kap vezérlést és így többször előfordul, hogy az előbb említett oknál fogva egyik, vagy másik vezérlőszál feszültség alatt marad, sőt a híd két gyenge­áramú és két erősáramú kapcsolója közül bármelyik beég, s szintén égve marad a híd lámpáinak egy része és az újszegedi lámpák. Eze­ket az égvemaradó lámpákat csak úgy tudjuk kikapcsolni, ha valaki bejelenti, vagy valamelyik dolgo­zónk észreveszi. Ezt sokan észle­lik, de sajnos, bejelenteni csak 3 óra tájban szokták. Ezek a beégé­sek nem olyan gyakoriak, hogy ezt esetleg naponta ellenőrizzük az egész városban. Átlagban havonta egy-két alkalommal fordul eló, hogy a híd és Újszeged lámpái ég­ve maradnak egy ideig. De van olyan eset is, amikor egy körzetben javítást végezne!: szerelőink és szükséges, hogy be­kapcsolva legyen a karvilágítás, mert a hibát csak úgy tudják meg­találni. Hörömpő József a Délmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat főmérnöke 23. Imrére már az első benyomások kellemetle­nül hatottak a zenemű­vész házában. Ellenszen­ves volt számára a kar­mester édeskés beszéde is, a szállást meg nem ilyennek képzelte el. Alier volt ez különb egy valamirevaló istál­lónál. A levegője nyirkos és hideg, a falon zöldes penészvirágok, a fal mellett patka­hájas rossz csizma, olyan, mint egy béres­legény strapaesizmája, viselt állapotban. Aki ezt viseli, az bizonyosan nem művész úr — gondolta. A Kálmán György nevű, otromba legény ntoleó szavait nem fogta fel tisztán. „Nagyon sok a dolog?" — kérdezte magában. — „Ugyan miféle dolog?" Gyuri, anélkül, hogy ránézett volna. Is­mét megszólalt: — Mindjárt etetni kell a disznókat, de n kukorica még nincs lemorzsolva. A tehén­Istállóban is dolog van. Mindjárt bejön Ká­roly, majd megmondja, mi lesz a te munkád mára. „Hm. Hát ilyen a művészélet?" — gon­dolta Imre gyanakodva. Gyuri kiment és kisvártatva egy ala­csony, kingró állú, beesett szemű fiatalember rontott be a kamrába. „Ez Károly lesz" — találgatta Imre. Valóban az volt. Széles taglejtésekkel mutatkozott be, nyomatékosan kihaagsú­KOVACS MIHÁLY REGENYE lyozvn, hogy 6 a karmester helyettese, az 6 parancsait mindenkinek teljesítenie koll eb­ben a házban. Egyébként klarinéton játszik, de kürtölni is tud, majd 5 tanítja Imrét. — Azt hiszem, már kipihented magad. Eredj fel a padlásra Gyurival kukoricát morzsolni — parancsolta Imrének. A fiúnak úgy tűnt. hogy oz a huszonkét­huszonhárom évesnek látszó legény nem is beszél, hanem vakkant, mint némelyik kntya szokott hosszadalmasabb ugatás közben is. Es az arcai A bal fülének a felső részéből valamikor leszakíthattak egy darabot, mert csonka és hegyes, mint a farkasé. A beesett szem, ki­ugró áll, csonka fül, vakkantó beszéd félel­metessé tette az egész embert. Az már egészen világos veit Imre előtt, hogy ez a Károly valami hajcsárféle itt a házban, s belőle aligha lesz zeneművész, ba ilyen bércsmnnkát kell végeznie. Márpedig azt kell, hogyha most, mikor még kl se szu­szogta magát a ncgyvenkilomótcres gyaloglás után, rögtön munkára fogják. Felment morzsolni a padlásra. Mikor a munkát befejezték, Károly meg­mutatta as éj 96 hangszeré*. Belefújt né­hányszor. — Ez a „C" — oktatta nagyképűen, de Imro nem tudta, voltakép­pen melyik hangról van szó, mert előbb aiu­osony, később maga­sabb hangot adott n kürt. Lefekvés utén Imre sokáig álmatlanul forgolódott a vackán, hallgatva társainak horkolását és gondolkozva ezen az új, pené­szes környezeten. Komor gondolatait néha szetriasztotta n jóraménység. Hátha azért látja vigasztalannak n hely­zetét ebben nz ismeretlen világban, mert még soha nem járt kívül Mezőberkenyés határán! Nem esett kétségbe, hisz fiatal, egész­séges és erős volt. Sőt, remélte, mert meg volt győződve róla, hogy a kanászkodásnál és bóreskedésnél rosszabb itt se lehet n sorsa. — Ha nagyon rossz losz, továbbállok — határozta el. Másnap délelőtt Hargitai próbát tartott a zenekarral. Eljött nz a hat-nyole falusi ombor is, akik a bentkosztosokon kívül szin­tén a zenekarhoz tartoztak. Imrének a mu­zsikához kitűnő érzéke volt. A hallását sér­tették a hamis hangok, az összhang hiánya. Rájött, hogy a Hargitai-féle zenekar távolról se olyan príma, ahogy a karmester szavai után olképzelte ott, a mezőberkenyés! ember­piacon. ffofytetfmlh)

Next

/
Thumbnails
Contents